Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-10 / 289. szám
Kinyílott a rózsa Alílkrc le",u,lllcn szayaztak Szavazott a közönség — döntött a zsűri Kulturális jellegű esemény régen kavart akkora izgalmat Salgótarjánban, sőt a NÓGRÁD totóakciójával megyeszerte, mint a Magyar Televízió „Nyílik a rózsa” népdal- és magyar- nóta-énekes vetélkedőjének döntőjén. Az, hogy a táncdalfesztivál után népdal és magyar nóta műfajában indított versengést a televízió, kezdetben a sikert illetően elég sok kétkedőre talált. A verseny egyes fázisai iránt növekvő országos érdeklődés azonban azt igazolta végül, hogy a nóta és a népdal szerelmesei tekintélyes tábort alkotnak, s mi több: a magyar nóta és népdal korántsem az idősebbek műfaja. Megvannak a hívei szinte minden korosztályból megyénkben is, s a nagyszabású vetélkedő salgótarjáni döntőjére már másfél héttel az esemény előtt minden jegy elkelt. Külön növelte az érdeklődést lapunk totópályázata, melyben arra kértünk választ, ki lesz a verseny első hat helyezettje. A hivatalos határidőig 9713 szavazószelvény érkezett szerkesztőségünkhöz, s már csak puszta számbavételével sem volt könnyű dolga a bizottságnak. A műsorszerkesztő és technikai stábja már pénteken Salgótarjánba érkezett, s a verseny énekeseivel elő- próbákat tartott a József Attila művelődési központban. Az „élő” közvetítés zavartalansága érdekében rengeteg feladatot kellett megoldani színpadon és nézőtéren egyaránt, ugyanakkor a hivatalos zsűri mellett társadalmi bíráló bizottságot is felkészítettek. Vasárnap este nyolc órára zsúfolásig megtelt a művelődési központ azokkal a szerencsésekkel, akik a „Nyílik a rózsa” döntőjén jegyhez jutottak. Azt talán említeni sem szükséges: ezen az esten aligha maradt tévékészülék fény nélkül a megyében, hiszen csaknem tízezer szavazó leste az eredmény- hirdetést, — de ettől akkor még meglehetősen messze jártunk. Tiszta lappal Az adás két népszerű té- vé-bemondónőnk közlésével kezdődött: a versenyző énekesek tiszta lappal indulnak a döntőben, elvesztik korábbi eredményszámaikat, a zsűri pontozás helyett a díjak odaítélésében rangsorol. Elnyerik az Országos Rendező Iroda, az Országos Szórakoztatózenei Központ hivatásos működési engedélyeit, a televízió pénzjutalmát és ösztöndíjait. Kezdődjék hát a versengés! A társadalmi zsűri a színád mögött, külön helyiségen, monitorról figyeli a íűsort. Rázendít az Állami íépiegyüttes zenekara, s lár előttünk áll a kellemes lyőri Márta. Az előfuta- lokbar a legtöbb pontszámot gyűjtötte, de az itteni teljesítmény a lényeg. Any- nyira szoros a mezőny, hogy elsőkből utolsók is lehetnek. Figyeljük csak a produkciót és a hatást. .. A jegyzetfüzetembe ezt írom fel: temperamentumos előadásmód, jó hanganyag, átélt éneklés. Es a magam használatára beírok egy minősítő számot, a nyolcast, — ha tízben vonom meg a felső mércét. De már Csányi Csilla következik. Az ő műsorválasztása jobban tetszik, de picit kemény a hanganyaga, s mintha némileg pöszítene ez a kislány. A tapsnak kevés idő jut ezen az esten, az adás nem „futhat” ki az időből, s már Kovács Lajost halljuk. Jó kiállású fiú, kellemes, meleg tónusú baritonnal, de még erősen merev mozgású, — ámbár egy ország szeme, követő tekintete előtt állni nem éppen kényelmes dolog. A következő énekes, Bodza Klári egészen bűvöletbe ejt. Magával ragad a hangjának szépsége, csiszolt hajlékonysága, s nemkülönben igényes népdalcsokra. Ármos Amáliával már korántsem vagyok ennyire elégedett, ízlés dolga ez is. Amit tőle hallok, kivétel nélkül magyar nóta, s ez nekem nem ér fel a népdal üdébb és tisztább hangvételével. A mezőny egyik legesélyesebbje, Horváth István következik. Nótával indít, cigányrománccal folytatja és tüzes-vidám dallal zár. Kirobbanó siker a közönségnél. Ojráztatni akarják, de nincs idő, mert máris Budai Rónáé a színpad. Szép népdalválogatás a műsora, de Csányi Csilláéhoz hasonló kemény hanganyagú, — nem bír magával ragadni. Es most pillanatnyi „taktusszünet” az izgalmas vetélkedőben. Egy bejelentés: a televízió 1969-ben újabb népdalénekes-versenyt rendez, 16 évtől, korhatár nélkül. A színpadon Talabér Erzsébet következik. Nagyon szép, terjedelmes hangú énekes, de sokkal inkább megkap Dombi István erőteljes és meleg tónusú baritonja. Görbe Anna megint azok közé tartozik, aki hangszínével kicsit távol áll ízlésemtől, annál inkább tetszik az őt követő Chrenkó Anna altja és Miklóssy József férfias nótázása. A verseny két utolsó énekese, Armánkó Ildikó és Szántai Ildikó alatta marad a várakozásomnak. ' Annyi bizonyos, hogy erős és jó képességű mezőny halad a cél felé: nem könnyű a zsűrik dolga. Elsőnek a műsor szünetében a társadalmi zsűri határoz, s már viszi is a minősítő listát, amelynek első három helyén Miklóssy József, Dombi István és Cjirenkó Anna neve áll. A döntés percei A hivatalos zsűri még vi- táz. Izgalmasak a percek a színházterem társalgójában. Tippek keringenek mindenfelé, még végre megpörren a hívó csengő, rázendít a zenekar és megkezdődhet a „Nyílik a rózsa” 1968-as salgótarjáni döntőjének ünnepélyes eredményhirdetése. Radnay György, megyei születésű kiváló operaénekesünk áll mikrofon elé a zsűri döntésével. Görbe Anna és Kovács Lajos hivatásos működési engedélyt kap, Ármánkó Ildikó, Budai Ilona és Csányi Csilla a televízió különdíját nyerik el. Ezt követően Csík Pál, a salgótarjáni városi tanács vb elnökhelyettese a városi zsűri díjait, majd Gotyár Gyula, a NÓGRÁD főszerkesztője a közönségszavazat díjait nyújtja át Horváth Istvánnak, Győri Mártának és Bodza Klárinak. Pereg tovább az eredmény- hirdetés. Az Országos Szórakoztatózenei Központ díját nyeri el a versenyzők közül Miklóssy József, Szántai Ildikó, Dombi István, az ŐRI különdíját Ármos Amália, Győri Márta, Chrenkó Anna, Talabér Erzsébet, Bodza Klári, míg Horváth István díja, hogy a működési engedélye mellett felvételt nyert az ŐRI előadói stúdiójába. Ajándékot kap a Nógrádi Szénbányák Vállalattól a tévé két bemondója, Kudlik Júlia, Tamási Eszter, a zenekarvezető Berki László és a műsorszerkesztö Lengyelfi Miklós is. És még egy izgalmas mozzanata az estnek: a zsűri a NÓGRÁD nagysikerű totópályázata kedvéért hivatalos sorrendet hirdetett a verseny első hat helyezettje között. Az est után a művészek és a város életének vezetői még hosszan együtt maradtak, s a városi tanács fogadásán Sándor Elemér vb elnök köszöntötte a vendégeket. Egyébként a NÓGRÁD totópályázatának értékelése megkezdődött, s az ünnepélyes eredményhirdetésre, az értékes díjak sorsolására december 14-én, szombaton délután 4 órakor szerkesztőségünk klubhelyiségében kerül sor. Horváth István Győri Márta Bodza Klári Síeerkosíitőspífi üzenetek Teljesült és teljesítésre váró kérések A szerkesztőség címére küldött totószelvények mellett számos levél is érkezett a bíráló bizottság számára. Legtöbben arra kértek bennünket, hogy továbbítsuk jókívánságaikat a versenyzőknek, elsősorban Horváth Istvánnak és Győri Mártának. A legtöbb kérésnek igyekeztünk eleget tenni. Néhány levél, illetve távirat feltétlenül választ igényel. Ezért válaszainkat csokorba szedtük. A Botos családnak üzenjük Nagybátony-Szorospatakra: a beküldött táviratot továbbítottuk Horváth Istvánnak, aki ezúton mond köszönetét a jö- kívánságdkért. Kovács Gyöngyi Kazárról küldött levelet. A többi közöt: ezeket írja: „.. .Ha nem Győr Márta vagy Horváth István lenne az első, akkor is legyenek szívesek az én nevemben is gratulálni nekik. Sokat foguk szurkolni nekik. Ha lehetne, legyenek szívesek egy-egy •ényképet kérni tőlük, aláírásukkal ellátva... Legyenek szívesek a verseny után nekem is megküldeni a győztesek névsorát...” Eddig a levél. Kedves olvasónk bizonyára már ismeri a verseny végeredményét — a totón szereplők neveit más helyen közöljük. Üzenjük Kovács Gyöngyinek: Horváth Istvántól sikerült dedikált fényképet szereznünk, azt címére rövidesen eljuttatjuk. Többen arra kérték a bíráló bizottságot — elsősorban vidéki olvasóink —, hogy vegyük figyelembe a szombat déli 12 óra után hozzánk érkezett szelvényeket is. Matyóka László berceli olvasónk írja: „Szíves elnézésüket kérjük, hogy egy kicsit megkésve küldjük be a totót. Sajnos későn kaptuk meg a pénteki újságot, így nem tudtuk szelvényeinket a postán feladni. Mi előfizetői vagyunk a NÓGRÁD-nak. Nagyon szeretünk totózni, ezért ha késve is, de beküldjük szelvényeinket.” Simon László Nógrád- kövesdről írja: „.. .Kérem a szerkesztőséget, hogy valamilyen módot találjon arra, hogy a távolabb eső olvasóknak, illetve tippelőknek is adják meg. a lehetőséget, hogy a tippek elfogadást nyerjenek...” Közöljük kedves olvasóinkkal, hogy a postai bélyegző felülvizsgálása után ezeket a szelvényeket a bíráló bizottság elfogadta, azok részt vesznek a szombati tárgynyeremény-sor- soláson, csakúgy, mint azok a salgótarjáni szelvények, amelyeket déli 12 óráig a szerkesztőségben elhelyezett urnába dobtak be. Kálóczki Pál nógrádgárdo- nyi olvasónk jó javaslattal élt. Azt kérte, hogy a beérkezett borítékokat, adjuk át valamelyik úttörőcsapat bélyeggyűjtőinek. Közöljük olvasóinkkal, hogy ez megtörtént, mivel a borítékok bontását, az olvasók szavazatát úttörők végezték, akik egyúttal kielégítették bélyeggyűjtő szenvedélyüket is. Figyelemre méltó javaslattal élt Czitár István zagyvarónái olvasónk. Arra kéri szerkesztőségünket: éljünk javaslattal az illetékeseknél, hogy megyei szinten is rendezzenek magyarnóta- és népdalénekes- versenyt, hiszen a megyében hagyománya van a népdalnak és sokan művelik is. Ezzel el lehetne érni, hogy a megye vendéglátóipari egységeiben, vagy más szórakozóhelyeken egy-egy alkalommal megyénkben népdalénekes szórakoztathatná a közönséget. Szívesen továbbítjuk a kérést. Hisszük, hogy a televízió új népdal-pályázata során erre alkalom is nyílik. Szombatra kiderül Szerkesztőségünkben már hétfőn megkezdődött a NÓG- RÁD-totó beérkezett szelvényeinek ellenőrzése. A munka egyelőre a legelején tart, de annyi máris kitűnt, hogy a hat helyezett énekes megfelelő sorrendjét pályázóink közül csak igen kevesen állapították meg, s igen kevés telitalálatra számíthatunk. Az eddig átvizsgált szelvények között azonban már eddig Is találtunk négy- és háromtalálatosokat, ami azt jelzi, hogy a feldolgozandó anyag hátralevő nagyobb zöme még bőségesen szolgáltathat jó közepes találatokat és esetleg különleges meglepetést is. Tehát várjuk ki türelemmel a végét. Szombatra minden kiderül. VendóQÜnk volt A szürke eminenciás Totó a \OGUAD-baii A telitalálatos szelvény 1 Bodza Klári 2 Talabér Erzsébet 3 Horváth István 4 Győri Márta 5 Chrenkó Anna 6 Ármok Amália 4 NÖGRÁD — 1968. december 10., kedd (A sorrendet a televízió műsorszerkesztősége határozta meg a zsűri döntései, a kapott jutalmak és díjak értékei alapján) — Gyerekek, nem maradhatok tovább — szabadkozott. — Nekem ma még meg kell írnom a döntő forgatókönyvét. Ez a beszélgetés szerkesztőségünk folyosóján zajlott le. a kora esti órákban, amikor tartóztattuk volna körünkben. Nem az első találkozásunk volt ez attól kezdve és azelőtt is, hogy a stáb megérkezett Nógrád megyébe, s a kék televíziós közvetítő kocsik állandó közszemlére kerültek a salgótarjáni József Attila művelődési ház előtt. Mindig szerényen, önmagát háttérbe tartva tárgyalt, miközben készségesen pro- vagálta a fellépő művészek és munkatársai igyekvését, tehetségét. Pedig a televíziós közvetítés egyik legfontosabb embere volt: afféle kulcsember, aki nélkül elképzelhetetlen a hatalmas gépezet szoros és esztétikus együttműködése. A külpolitikában és a belpolitikai életben az ő típusát szokás szürke eminenciásnak titulálni. Mindent irányít, sokat dolgozik, de amikor a babérokat aratják, akkor is a színfalak mögött foglal helyet. Szerkesztőségünkben, azt hiszem, valameny- nyien szívesen emlékezünk visz- sza a kedves, barátságos, szívélyes kollégára, akinek temérdek gondja közt is mindig akadt ideje. hogy a sajtó kéréseivel is foglalkozzon. Jó vro- pagandistaként pártfogolta óhajainkat, kéréseinket és kérdéseinket. — Javaslom, hogy írjatok a rendezőről — mondta több alkalommal, s tiltakozó szerénysége lehetetlenné tette. hogy nevét: Lengyelfi Miklós, leírjuk. Pedig a névnapját is Salgótarjánban ünnepelte a vetélkedő döntőjének előkészítésével és a magyar sajtó napján is vendégünk volt. Csak most, amikor az utolsó autóbuszon ő is elhagyta megyénk székhelyét. döbbentünk rá, hogy Nógrád megye egy új barátja távozott el körünkből. Egy olyan munkás, akit szerénységével, mértéktartásával és jóindulatával bátran állíthatunk példaképnek is. L. Gy.
