Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-10 / 289. szám

/ Mit és-hogyan? Semmi meglepő a vasárnap közzétett 1969. évi tervben, — állapíthatja meg, aki egyévi reform-gazdálkodás után valamilyen szenzációra számított. A fejlődést a legmutatósabban mindenesetre a beruházások jelzik, még akkor is, ha az új körülmények közepette csu­pán egy részük tartozik állami döntés körébe. A műtrágya- gyártás és az energiaszolgáltatás gyors növekedését szolgál­ják a legtekintélyesebb befektetések, a könnyű- és az élelmi­szeripar körében pedig a papír- és műbőrgyártás bővítését, valamint a már igen esedékes új sörgyár építésének meg­kezdését Borsodban­Fontos és érdekes közlés: több lakást készülünk tető alá hozni, mint az elmúlt esztendőkben, összesen 60—62 ezret, ezen belül állami erőből is többet az eddigieknél. Ebben már kifejeződik egyrészt a házgyárak megjelenésének ked- v ező hatása, a beépített bútorokat gyártó üzem nagyarányú növelése, másrészt a kerek tíz százalékkal megnövelt építő­anyag árufedezet, amely ugyan még mindig nem lesz teljes mértékben elegendő. Már az említettekből is kiviláglik, és az ipari termelés egészének alakítása is erre vall: az alapanyag-gyártás nagy- részében gyorsul a fejlődés, míg a feldolgozás növekedésé­nek üteme valamelyest mérséklődik. Jó lehetőség ez minden­fajta — kereskedelmi, beruházói és exportellátás színvonalá­nak emelésére. Mit jelent ez? Azt, hogy az ipar, megalapo­zottabb háttérre támaszkodva, messzebbmenően tehet eleget a piac választékbeli és minőség i követelményeinek, ami a termelő és a fogyasztó szemszögéből vizsgálva egyaránt igen fontos. Ha ezzel párhuzamosan az ideinél kedvezőbben alakul a termelékenység is, — amit a munkaerő-kínálat korlátozott volta is sokhelyütt siettet majd — akkor a ter­melés sokat emlegetett hatékonysága is kielégítőbben fejlőd­het tovább. Ehhez azonban még sok egyéb is kell. A többi között a kiviteli és behozatali tervek sikeres megvalósítása, különös tekintettel a tőkés piacokon mutatkozó elhelyezési nehézségekre, amelyeken csak rendkívül alapos és céltuda­tos munkával és főleg a kooperációt bővítő elmés kezdemé­nyezésekkel lehet úrrá lenni. A belső ellátás — a jövedelmek 1969-ben is biztosított szerény növekedésével arányban — tovább javul- Főleg az élelmiszer-ellátás lesz még változatosabb, de színesedik a ru­házati cikkek, s némileg a tartós iparcikkek kínálata is. Ami pedig az árszínvonalat illeti, lényeges változás — a tervelő­irányzat szerint — nem lesz. Az viszont, hogy bizonyos — nehezen hozzáférhető vagy ellenkezőleg, éppen nagy meny- nyiségben rendelkezésre álló — cikkek fogyasztói ára rugal­masabban alakulhasson, a vásárlóközönségnek is érdeke. A lényeges a „vásárlói kosár” megtöltésének alapvető stabili­tása, amire az árhatóság továbbra is különös figyelemmel ügyel. Az életszínvonal-politik át szolgálják — a tervezett reáljövedelem és reálbémövel és s az említett lakásépítések mellett — a kommunális beruházások, az útépítési program­nak és a közlekedés korszerűsítésének folytatása, az egész­ségügyi, a szociális és az oktatási beruházások. Mindez — szerencsére! — meglehetősen szokványos fel­sorolás, csupán az 1969-ben esedékes számokat helyettesítjük be: 1500 új kórházi ágy, továbbá 5000 óvodai férőhely stb., stb. Hogy mindezt, az új lakásokat, kórházakat, iskolákat, mindent, ami ehhez, ezekhez vezet, még meg kell valósítani, arra : tervet tanulmányozva, hirtelenében talán nem is gondolunk. Mintha ez a „megvalósítás” nem is lehetne jobb, rosszabb, százféle- Pedig néhány hét csupán, és már erről lesz szó. Átképzőtök VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! H0GRÄD .AZ MSZMP. NÓGRÁD MfcG.YH BI ZOT T S ÁG A fc S A VtfCYH TANÁCS lAPjA-V’\ XXIV. ÉVF.. 289. SZÁM ARA: 70 FILLÉR 1968. DECEMBER 10., KEDD \ V Vietnami jelentés A hét végén tálalás Párizsban? Ky alelnök a francia fővárosban S okat törték a fejüket a Magyarnándori Állami Gazdaság vezetői, ho­gyan hasznosíthatják legjob­ban az őszi szántás-vetés, a kapások betakarítása után fel­szabaduló erőket. A korszerű gépek, az emberek jól szerve­zett tevékenysége az idén Is lehetővé tette, hogy október­ben befejezzenek minden munkát a földeken. Mi legyen hát a traktorosokkal, a beta­karításnál segédkező munká­sokkal, akikre a tavasszal újra csak szüksége lesz a gazdaság­nak? A kérdés megoldása azért sem volt egyszerű, mert a traktorosok, a terményszállí- tásnál közreműködő munká­sok évek óta hűséges, megbíz­ható dolgozói az állami gazda­ságnak. Csak úgy szélnek ereszteni őket, mint az idény­munkásokat, akik ma itt, hol­nap ott kopogtatnak munká­ért, mégsem lehetett. Aztán a gazdaság vezetői azt sem té­vesztették szem elől, hogy a szakmunkások — mint példá­ul a traktorosok is —, sok ezer forintjába kerültek az üzem­nek, míg megszerezték szak­mai tudásukat, ismereteiket. x\m az is világos volt: még ilyen áron sem fizethetnek több ezer forint munkabért egy tevékenységért, ami gya­korlatilag egy lépéssel sem vi­szi előre a gazdaság ügyeit, dolgait. Megszervezték hát a trakto­rosok, a segédmunkások át­képző tanfolyamát. Metszőol­lót adtak minden munkás ke­zébe. akinek egyébként októ­bertől márciusig nem volna mit tennie. Az „iskolában” a gyümölcskertészethez értő szakemberek magyarázzák a gyümölcsfaápolás, a metszés alapvető ismereteit. Ha mind­ezekkel megismerkednek, csat­togni kezdenek az ollók. A szilvafákon kezdik a munkát, mert a szilva nem annyira ké­nyes, mint az alma. A tanfolyam egyáltalán nem öncélú ismerkedést jelent a gyümölcsápolással. A Magyar­nándori Állami Gazdaságban van az északi országrész leg­nagyobb, összefüggő gyümöl­csöse. Csak milliókban lehet meghatározni azt az összeget, amelyet az alma, a cseresznye, a meggy és a barack exportja jelent a gazdaságnak. Ám a hihetetlenül nagy hasznot ho­zó gyümölcsfák ápolását, gon­dozását az idén sem sikerült megnyugtató módon megolda­ni Magyarnándorban. A mint­egy 860 holdnyi gyümölcsös- 'kert munkálataival sehogyan sem tudott időben megbirkóz­ni a 35 szakmunkás. Így aztán metszették a fákat májusban is, amikor már virágot bon­tottak a rügyek. Ezen a gondon is segíteni szeretnének az átképzősökkel a gazdaság vezetői. Olyan. re­ményeket táplálnak, hogy a traktorosokból, segédmunká­sokból lett „kertészekkel”, ha többet nem is, azt mindeneset­re elérik: nem maradnak met­szés nélkül a fák egyetlen hol­don sem. S ezt már minden­képpen eredménykent köny­velhetik el, mert sajnos ta­valy nem mondhatták el ezt. S az iskola megszervezése megoldást hoz azokra a gon­dokra is, amelyek bizony már évek óta emésztették a szak­embereket. A traktorosokat, a segédmunkásokat, a téli hóna­pokban sem pusztán azért fi­zetik, hogy Magyarnándorban tartsák őket. A kifizetett bé­rek mögött munka lesz, amely gyakorlatilag sokat segít, mert előre viszi a gazdaság, mindé- nekelőtt a nagyüzemi gyümöl­csös dolgait. V. T.-né SAIGON (MTI) A Da Nang környéki csa­ták vasárnapi veszteségeiről hétfőn reggel adott tájékozta­tást az amerikai katonai szóvi­vő. Eszerint a dél-vietnami szabadságharcosok 16 kilomé­terre délre megöltek 16 ame­rikai tengerészgyalogost és harminchetet megsebesítettek. Saigontól 64 kilométerre északra az amerikaiak egy ha­lottat vesztettek és három ka­tonájuk megsebesült A vasárnapról hétfőre vir­radó hajnalban B—52-es ne­hézbombázók öt bevetést haj­tottak végre Da Nang-tól dél­re, Pleiku, Tay Ninh és Kien Hoa helységek ellen, összesen 800 tonna bombát szórva le e vidékekre — hangzott az ame­rikai katonai szóvivő tájékoz­tatása. PÁRIZS Harriman vasárnap egyórás tanácskozást folytatott Ky dél­vietnami alelnökkel. A hírügy­nökségek hangsúlyozzák, hogy a kibővített értekezlet előtt még mindig akadályként me­red a legjelentősebb elvi kér­désben mutatkozó ellentét. A saigoni rezsim — mint isme­retes — még mindig ragaszko­dik a „két tábor” formulához, hogy ily módon kerülje el a DNFF-küldöttség teljes egyen­jogúságának elismerését. Leg­utóbb az amerikaiak — j len­ti a Reuter — már két egy­HANOI December 8-án Hanoiban aláírták a vietnami—magyar tudományos és műszaki együttműködési bizottság ne­gyedik ülésszakának jegyző­könyvét. A jegyzőkönyvet Dang Thi, az állami tervbi­zottság elnökhelyettese és Asztalos Lajos kohó- és gép­ipari miniszterhelyettes, a ve­mással szembeállított asztalt is javasoltak a téglái, pon kí­vül, ami természetesen ugyan­csak elvileg és gyakorlatilag Is ellentmond a négyoldalú ér­tekezletre vonatkozó megálla­podásnak. Az amerikai kül­döttség ezen a héten szeretne a VDK küldöttségével újból tárgyalni erről a kérdésről. Remélik, hogy még e hét vé­gén sor kerülhet a négy kül­döttség első ülésére. A párizsi tárgyalásokra kül­dött DNFF-delegáció veze­tője szombaton fogadta Geor­ge Siberát, a UPI hírügynök­ség tudósítóját. A UPI-nák adott exkluzív interjújában a 41 esztendős Binh asszony körvonalazta, hogy a vietnami háború befejeződése után mi­lyen távlatai nyílnak meg a békés fejlődésnek. Elmondotta, hogy a DNFF mindent elkövet a békés ren­dezésért, de amíg a tárgyaló­asztalnál nem sikerült biztosí­tani a békét, addig a hazafias erők minden erővel harcolnak a csatamezőn a győzelem ki­vívásáért. „Amíg az amerikai kormány nem mond le dél-vi­etnami agresszív terveiről, nem fogadja el az amerikai katonaság és a csatlósok ki­vonását, addig a dél-vietnami lakosság külső beavatkozás nélkül igyekszik meghatározni a maga sorsát — mondotta. Figyelmeztette az Egyesült Ál­lamokat, ha nem fejezi be ag­gyesbizoftság két tagozatának elnöke írták alá. Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke fogadta a ma­gyar tudományos és műsza­ki együttműködési bizottságot Asztalos Lajossal az élen. A magyar küldöttséget elkísérte Pehr Imre- nagykövet. A fo­gadás szívélyes légkörben zaj­lott le. resszív háborúját, még súlyo sabb vereségekre számíthat. Nyilatkozott arról is, mi tör­ténnék abban az esetben, ha a DNFF hatalomra kerülne. A DNFF küldöttségének vezető­je kijelentette: „a béke és a semlegesség politikájához hí­ven a Déi-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front hajlandó diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat létesíteni min­den országgal — társadalmi és politikai rendszerüktől függet­lenül — az egyenlőség, a köl­csönös előnyök és a vietnami nép függetlensége és szuvere­nitása elvének alapján.” Sza­vaiból kitűnt, hogy a DNFF nem zárkózik el az Egyesült Államokkal létesítendő diplo­máciai kapcsolatok elől sem. A békés építőmunkában he­lyet biztosítanak a saigoni kormányzat és hadsereg mind­azon tagjainak is, akik meg­(Foly tatás a 2. oldalon) Befejeződött a salgótarjáni járásban a Hazafias Népfront községi bizottságainak egy hó­napig tartó továbbképző tan­folyama. A járásban negyven népfrontbizottság tárgyalta meg az ifjúság és a társada­lom kapcsolatának kérdéseit. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a továbbképzés iránt. A pedagógusok többségükben előadóként vettek részt a fó­rumon. A községi KlSZ-bizott- ságok és a tömegszervezetek is mozgósították tagjaikat az es­téről estére megrendezett ösz- szejövetelekre. A Népfront legutóbbi orszá­gos kongresszusa nyomatéko­san felhívta a bizottságok fi­CYIoi sxőmunkbnn Feltárhatók a tartalékok (3 oldal) ' Éva és Palika (3 oldal) Szerkesztőségi üzenetek (4. oldal) Szebb is lehetett volna a búcsú! (5 oldal) Cikkeink nyomán 6. oldal) Három hajó Norvégiának Egy norvég cég három ten­gerjáró áruszállító hajót ren­delt a Magyar Hajó- és Daru­gyártól, mindegyik 2150 tonna teherbírású, vagyis a hazánk­ban eddig készült hajók közül a legnagyobbak. Az első már megérkezett a konstancai ki­kötőbe, a második a napokban indult a Fekete-tengerre, míg a harmadiknak a befejező munkáit most végzik- A három hajó értéke eléri a másfél mil­lió dollárt. gyeimét a társadalom külön­böző jelenségeinek tanulmá­nyozására. E határozat szelle­mében a salgótarjáni járásban tanulmányozzák az ifjúság és társadalmunk kapcsolatának kérdéseit­A községekben helyeslésre talált, hogy a Hazafias Nép­front segíti össztársadalmi üggyé tenni az ifjúság nevelé­sét. Megállapodás született a KISZ-bizottságokkal: közösen mozgósítják a társadalom leg­szélesebb rétegeit, hogy a he­lyi igényeknek és szükségle­teknek megfelelően segítséget nyújtsanak az ifjúságnak a katonai szolgálatra való fel­készüléshez. Közreműködnek annak a közszellemnek a ki­alakításában, amely az ifjúsá­got helyesen, az adott valóság­ból kiindulva, a társadalmi ki­vánalmaknak megfelelően íté­li meg. Részt vállalnak a szülők ne­velésében, elsősorban a peda­gógiai ismeretek terjesztésével, és azáltal, hogy a fiatalok pá­lyaválasztására a szülőknek adnak tanácsot. Az eddigieknél többet foglalkoznak a gyer­mek- és ifjúságvédelemmel. Nagy figyelmet fordítanak a mezőgazdasági munka nép­szerűsítésére is. Előtérbe ke­rültek a szakképzés gondjai. Kezdeményezik, hogy a falusi* úgynevezett továbbképző isko­lák mezőgazdasági szakoktató iskolákká fejlődjenek, szer­ves kapcsolatban a mezőgaz­dasági üzemekkel és az általá­nos iskolával. Értékes volt a salgótarjáni járásban a népfront egy hó­napig tartó megmozdulása, mert ismerkedtek társadal­munk egyik fontos problémájá­val, az ifjúság helyes irányban történő nevelésével- A salgó­tarjáni járás példájának ered­ményeként más járásokban is megtárgyalják az ifjúság ne­velésével kapcsolatos problé­mákat. Immár kinyílott a rózsa és telles pompájában virul a megyei József Attila művelődési köz­pont színpadán. A Televízió országos népdal- és magyarnóta-énekes vetélkedőjének vasár­napi döntője mind „élő” műsorként, mind a képernyők előtt az utóbbi idők legnagyobb kö- zönsegsikerű eseményének bizonyult Salgótarjánban Beszámolónk a 4. oldilon. (Foto: Koppány) Magyar—vietnami Nagyobb gond a fiatalok nevelésére Az ifjúság és a haza védelme — Arccal a mezőgazdasag felé

Next

/
Thumbnails
Contents