Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-08 / 288. szám
A választók érdekében... Beszélgetés Gajdos János országgyűlési képviselővel Schuchmann Zoltán, me- derült — elégedett gyénk országgyűlési képvise- idei eredményekkel, lője így emlékezik vissza: — en A beszéd alatt mindvégig a kát. miniszterelnök arcát figyeltem. Láttam, tetszik neki a beszámoló. volt az döntse el: érdemes lett volna kedvező- a gyarmati járás bemutatását, értékelte az elhangzotta- a termelési adatok rövid ismertetését elhagyni, mikor a felszólalás következő része kimondottan erre épült fel? — A beszéd második felében a balassagyarmati járás szlovák nyelvű lakosságának helyzetével meglehetősen részletesen foglalkozott. Honnan ismeri problémáikat? — Egyszerű á válasz: szloAz asztalra, ahogy a beszámoló egyes pontjait utólagosan megvitatjuk, adatokkal te- A szóban forgó beszámoló az li dossziék, jratcsomók kerül- országgyűlés legutóbbi ülés- nek egymás után. Fölöttük pe- Szakán hangzott el. Gajdos Já- dig a képviselő keze. Geszd- nos, a megye hetes számú ke- kuláló ujjai teszik nyomaté- rületének országgyűlési kép- kosabbá az elhangzottakat. A viselője tartotta. kezek, az ujjak önkéntelenül kísérik a mondanivalót, lát- , — Hogy Fock elvtárs miért szjiCi hogy a fizikai munkában va^ az anyanyelvem. Négy figyelt énrám? — válaszol kér- eltöltött évek után kevés ne- venhárom évesen, kezdve az désemre Gajdos elvtárs. kik a szellemi tevékenység. egyéni gazdálkodástól a mosTörténete van annak, egy ' tani szövetkezeti elnökségig, évre visszanyúló története. Ta- A kéznek, a karnak valóban sokféle hivatalt, tisztséget be- valy júliusban szintén felszó- kevés. De, hogy egy számok- töltöttem már, sokat láttam, laltam az országgyűlésen, még- kai alátámasztott képviselői tapasztaltam, és elmondhatom: pedig eléggé elkeseredve. Azt beszámoló elkészítése sem le- Magyarországon ma senkit sem tettem szóvá, hogy a balassa- hét könnyű feladat, azt a üldöznek, s nem szorítanak gyarmati járás szövetkezetei hosszú utánjárással összeáll!- háttérbe azért, mert szlovákul kénytelenek lemondani a ser- tott, végleges formába öntött beszél, vagy szlovák anya- téshizlalásról. mert kevés a ta- kéziraton látható utólagos ja- nyelvűnek vallja magát, karmány, s a kormány árpo- vitások is tanúsítják. Egy beszámoló sosem lehet elég érzékletes. elég pontos, mindig javítani kell rajta — véli a képviselő. litikája nem eléggé ösztönző. — Fock elvtárs akkor megbírált bennünket, amiért lemondtunk á hizlalásról. Igaza volt: nem egy szűkebb terület, hanem az egész ország érdekét tartotta szem előtt. — Tavaly óta változott a helyzet, az új árpolitika, a takarmányjuttatás, na meg. hogy ennyire előtérbe kerültünk, arra ösztönözték a járás téeszelt, hogy megszfvlel— A sajtóban, a rádióban Az országgy ülésről szóló „sajtótájékoztató” után más témákra terelődik a szó. Bármiről is beszélünk azonban. Gajdos Jánosból a közéleti ember minduntalan kiütközik. A gyakorta elhangzott a megái- NÓGRÁD-ban a kenyér mí- lavítás: hosszúak, unalmasak nöségével foglalkozó cikksoro voltak a felszólalások. Erről zatról az ötlik eszébe: hasznos mi a véleménye? A képviselő — beszélgetésünk során először — elmosolyodik. — A szünetben, a felszóla- ve a bírálatot, hozzákezdjenek lás után összetalálkoztam Erft tenyésztés fellendítéséhez. det Ferenc elvtárssal. Gratuvolna, ha a földművesszövetkezetek is létesítenének sütőüzemeket — a kcnkurrencia biztos minőségjavuláshoz vezetne. Jugoszláviai útiélményeimet szintén a szövetkezettel asszociálja. — Igaz-e. hogy ott az állami boltokban is lehet alkudni? Növekedik-e a forgalom ezáltal, s ki látja ennek hasznát? A vásárlók? Az eladók? — Aztán a venlált a beszédhez, de hozzátet— Sikerült elérni a régi te: a mezőgazdasági ismertetzintet? tés első részét, mely a sertésprogram vázolása előtt hang- , ... , ,- Mint az Idei beszámo- zott el, nyugodtan elhagyhat- Íé£átás„^f,fz P: lómban elmondtam, túl Is ha- tam volna. Ez körülbelül négy- ~ “ ladtuk azt. A miniszterelnök öt percet vett Igénybe — iga- — ez válaszbeszédéből is ki- zán nem nagy idő. Mármost csán „saját” éttermére, á Balassiira terelődik a szó, amelyről boldogan újságolja: többet forgalmaz, mint a megyeszékhely sokkal nagyobb, reprezentatív étterme. Akarva-akaratlan, mindig és mindenhol * a szövetkezet, tágabb körben a választókerületében élő emberek érdekeit tartja szem előtt. És ennél többet egy beosztottja, egy választója sem kiválthat a munkásemberből lett elnök-képviselőtől. Baranyai László Ä munkásmoirja'ow harcosai — meqyénk stü Jöttéi Tizennégy fenyő Ukrajnában [átkozzanak az egykor! szovjet partizánokkal, s kegyelettel emlékezzenek az elesett hősökre. Az autóbuszon négy család. Köztük Schujer .Tánoft és neje. A fiukhoz mentek. Csomij Potyik községben, a főtéren emlékmű áll. A fasiszták elleni harcban elesett Egyszobás a ház. A kémény Tudja mit kell tennie. Jelent- füstje decembert jelez. Nyit- kezik a rovnói partizániskolá- va az ajtó, de a szobában ba- ra. Az iskola később Abarov rátságcs a meleg. Régi bú- községben működik, több mint torok. A falon fényképek, száz magyar hallgatóval. Meg- Régiek és újak. Az egyiken alakultak a partizáncsoportok, együtt a család. Két szülő és Schujer Ferenc az Úszta Gyű- öt gyerek. Fehéringes fiatal- la vezette „II. Rákóczi Ferenc” ember mosolyog. Schujer Fc- partizánosztagba került. rencnek hívták A sarokban Az osztag l944-ben Ukruj- hősök emlékművét avatták, szekrény. Az édesapa feláll, nában harcolt a szovjet par- Azokét, akik a Szovjetunió és nJUj,a n3» *íía'1át- Sáxeult UJ' tizánok oldalán. Sokszoros volt Magyarország felszabadításá- sAg0ksw5Hm Vizi, * i - a túlerö- Halált megvető bá- &-t áldozták életüket. Az em- . ~ írták- A szekrény- torsággal hajtották végre az lékmű falán ott áll a neben tartotta a szerszámait, akciókat. Ukránok, oroszok, vülc. Borhegyi Balázs, O. D. Őrizzük, pedig regi — mondja, szlovákok, magyarok. Az el- Szergij, Barku Lajos, A. P. éd^nya egy öngyújtót mu- lenség közös: a fasiszták. Ak- Szejfulin. Schujer Ferenc és ■ tat. Rézből van. ügyeskezu ci6 akciót követett. A történe- többiek... Az emlékmű kö~ gyerek volt — szól, s Könny iem adatai: hét mozdonyt, 30 rül tizennégy fényű zöldelL csillan a szemén. A Rokkant- csapatszállító vagont, 22 ve- Emléküket s az életet hirdegon lőszert, több mint ezer fasisztát tett ártalmatlanná Úszta Gyula osztaga. Az avatáson több ezer ««1944 augusztusában három volt. Emlékeztek és * gép szállt fel. Partizánok — jövőről beszéltek. Schujer Jószovjetek és magyarok — in Schujer Ferenc, magyar par- dúltak bevetésre, tizán volt. Elpergett az idő. csatlakozni az egyik parti zán- Nézem az öngyújtót. A lángját csoporthoz. A Kárpátok fölött kant-telepre. Az utokor nem már nem lehet fellobbantani. SZ£lltak a gépek. Az egyik fe- tereik Schujer Ferenc magyar Kialudt, ellobbant 1944-ben (jelzetén tíz magyar és négy partizán nevét, emlékét utca szovjet partizán Köztük volt °rzí Salgótarjánban. A Ma- Schujer Ferenc js. A Buzsora- dách Imre Gimnázium, diákjai tető felett leszálláshoz ké- dokumentumokat gyűjtenek, szülődtek. A gépet, amelyen Tisztelegnek a hős előtt. A Schujer Ferenc Is volt találat megyed dalostalálkozón érte. Kigyulladt, és egy tölgyfa mellé zuhant. telepen, a Damjanich út ölben ketten laknak. Schujer János 75 éves, nyugdíjas kovács és a felesége. Tavaly aranylakodalmukat ünnepelték. Két fiú nélkül. Az egyik. Ukrajnában. nos ellátogatott egy nagy A feladat: tölgyfához. Egy gallyat hozott haza Salgótarjánba, a Rok* Fiatalon, 14 éves korában kezdett dolgozni. Jó eszű, szorgalmas gyerek volt. Először a lakatos, aztán az esztergályos szakmát tanulta mag. Az édesanyja mondja, hogy emberszerető volt, a szomszédok is szerették. Az üveggyárból vitték el katonának 1942- ben. A Schujer családhoz négy Autóbusz indult gyarországról 1964 sában. A hajdani útra Ma- augusztuősbemutató volt. A salgótarjáni pedagóguskórus ónelkelt egy kantátát, amely Schujer Ferenc emlékét hirdeti. Az első sorokban ott ültek a szülők. Az édesanya emlékszik, harcostár- hogy Feri, amikor munkába behívót hozott a postás. Egyet sak, a N. Rákóczi Ferenc par- ment, mindig énekelt. az apának, hármat a három fiúnak. Egymás mellett aludtak az acélgyári iskolában. Ferenc februárban nősült. Hét hónapig élt együtt a feleségével. Losoncról, a 25-ös gyalogezredet a frontra vezényelték. Az édesanya 1942 karácsonya előtt tábori lapot kapott. Az utolsót. A fia tudatta: jól van, szeretettel csókol mindenkit. Fogságba került, s útja ugyanaz, mint több ezer magyarnak. A krasznogorszki antifasiszta iskolán együtt vannak magyarok, szlovákok, románok. Itt találkozik nógrádi ismerőseivel Domonkos Ferenccel és Molnár Istvánnal. tizánosztag harcosai indultak a régj harcok helyére, hogy táSzokács László Föld ra jzi né v-^y ű j tés megyénkben A honismereti munkán belül megyénkben új lendületet kapott a föld raj zinév-gyL\i tés, amely mind a gyűjtők, mind a gyűjtések eredményeit felhasználó tudományos kutatók számára rendkívül nagy jelentőséggel bír- A salgótarjáni járásban a járási tanács is bekapcsolódott e hasznos tevékenységbe, de jól halad e munka a szécsényi járásban is, ahol Tergéné Tóth Katalin különösen sokat tett a földrajzi- név-gyűjtés érdekében. Hazánkban a gazdasági, társadalmi fejlődés következtében mindinkább „összeszántják” ft táblákat, így sok történelmi emlék tűnik el a dűlőnevekkel. Miskolcon, a városi galériában rendezett kiállításon szép sikereket értek el a nógrádi képzőművészek. Most, Czinke Ferenc díjat nyert művészünk Betlehe- mesek című művét mutatjuk be olvasóinknak Autóutak gumiból A lengyelországi Sanok város gumiipari üzemében nemrég felszerelték az első lengyel gumihulladék-őrlő malmot. A malom egy óra alatt 200 kilogramm gumilisztet őröl az eddig veszendőbe ment hulladékokból A gumilisztet többek között aszfaltkeverékek gyártásához fogják felhasználni, amelyek alkalmazása növeli az útfelületek rugalmasságát és tartósságát. Minden nap ünnep Az dett udvaron dérré a szitáló köd. elé vezető betonjárdán fényesen csillog a tél. Mordul a vaskapu, őrzi az udvart• A ház csücskén kislány dugja ki prémes fejkötőjét. Nagy, fekete szemét tágramereszx- ve néz a kapu felé. Nem tudja elhatározni, mit tegyen. Az udvar felől léptek közelednek. Hátrapillant, mosoly suhan át az arcán és indul a kapu felé. Cipője felveri az udvar csendjét. Bekecse alól kikandikál kockás szoknyája. Arca mint a nyíló rózsa. A kapukulcsért nyújtózkodik. A jeges járdán megcsúszik és hanyatvigódik. Bekecse megvédi a fájdalomtól• Felemeli a fejét. Lángpiros az arca. — Jaj, kis bogárkám vigyázz, csúszik — emeli a nagyanyja és csókkal hűti égő arcát. A kapu kinyílott, tovaröppent a pajkos ijedtség, és a kislánynak félrevetette fejét a kíváncsiság. Felnézett a neki bizonyára mérhetetlen ma- gassánba. — Te honnan főttél? Mondd- honnan? A Télapó küldött? Ugye ő...? írtam neki hogy jó kislány vagyok. Barna, finom arcú asszony a ház sarkától hallgatja a kislány beszédét. Neki is fekete a szeme, de hideg a riadt- ságtól. Kutatja a látogatás okát. Próbálgatja a kedvességet, de -félelme elszürkíti a szót• Megfogja a kislány kefehére- zét, indul a tiszta szobába. Mö- A ház göttünk a nagymama nyugtalan arca. Szorosan nyomunkban, hogy ne mulasszon egyetlen szót sem. Csak a kislány villog. Nem pihen az ajka. Kérdez, kutat, perdül, fordul, rúgódzik a heverőn, mig anyja nem csitítja: — Ibolya, kislányom, jó legyél. Ibolyát lefékezik a szavak, de csak kis időre, már fordul Is a szoba közepére, felkacag, ameddig éri átnyalá- bolja anyját, bújik hozzá. Hangosan, csilingelve nevet. — Ha a Télapó küldött, akkor te jó bácsi vagy! Mondjak neked verset? — simo- gatóan hízeleg szeme mosolya. Kérdezni kellene. Sokat. Betölteni a jövetel célját• A kislány szeme követi minden mozdulatunkat. Kínossá merevedik a csend. Az anya megérti a gondolatot: — Ibolya, kistündérem. legyél jó kislány. Menj szépen nagyapához. A kislány anyjára csodálkozik, nem érti miért kell elmennie., Arca elkomorodik, karjaiba, veszi hosszú hajú babáját, feledve, hogy élünk, azt ringatja kincsét, suttog neki. amit csak ketten értenek. Kibuggyan ajkán egy dal. Halk. andalító, meleg kis dal, az alvóbaba dala. így mennek. Ibolya és a baba a ház túlsó felébe nagyapához, a meleg csendességbe. — Nem tud betelni az otthonával. Övé itt minden — tárja szét kezét Ibolya anyjaA nagymama közelebb lép. Igazgatic fejkendőjét. Keresi a szót: — Aranyom, ha látta volna, mikor hoztuk. Vigyázzba állt a lelkem, akár a katonák. Két kis kezét a combjára szorította — elcsuklik a hangja, könnyes lesz a szeme. — Nekünk már mindenünk ez a kislány. Hát látja, hogy szeretjük ... Fél esztendővel ezelőtt, azon a tavaszi vasárnapon. amikor kibomlott a kertek virága, indultak el Nagy Józsefék örökbe adjuk a kislányt, megkeresni azt a kislányt, aki Köszönöm ... A gyermekotthonból Egerbe vitt az útjuk. Halommá tornyosultak a kérvények. Nagyék szívósan építgették az utat a kislányhoz. A türelmetlenség újból Egerbe vitte a fiatal párt. Nagyné az igazgató előtt: — Ha nem adják ide, legalább a gondozást bízzák rám. — Asszonyom, írja alá a kislány örökbe fogadását... — válaszolt az igazgató. A szuhai tiszta szoba csendjében felélednek újból az emlékek, Nagynénak reszket minden porcikája. Birkózik a könnyeivel- Küzd, hogy érthetőek legyenek a szavai. — Mikor aláírtam a papírt, sírtam. Az igazgató nyugtatott: — Most mér ne sírjon. betölti családjukban az űrt Ünnepelt az intézet- Fegyelmezett sorokban várakoztak lakói. Nagynénak erősebben dobogott a szíve. Csak egy pöttömnyi kislányt látott a sok között. Azt a nagy szemű feketét. Szorította a szék karfáját. Lopva férjére tekintett, vajon ő látja-e? És akkor a kislány kilépett a sorból, megfogta kis szoknyáját, megrogy- gyantotta térdét, fejét magasba emelte és szavalt. Csobogva csörgedeztek a szavai. KI értheti ezt? Csak az, aki már szivébe zárta a kis anyátlant. A falu elején, abban a dértől fehér udvarban azóta mindennap ünnep. A kislánynak kevés volt a nagypapa. A kilincsbe kapaszkodva nyitja az ajtót- Anyja könnyes szemére esik a tekintete. Arca elkomorul. Anniéhoz szalad, be- leka-oaszkodik és haragos tekintettel néz az idegenre• — Te rossz ember vagy, bántod anyukámat? — Ibolya, nem szabad! A bácsi szeret minket, nem bántotta anyát •.. — Te jó bácsi vagy? ElNagyné a férje karjába fűzte mondók neked egy verset kezét. Dugna a fejét, hogy titkolja a könnyeit Csak a férje hallotta mit suttog: — Meghalok, ha nem lehet az enyém -.. meghallgatod? — mint napsugár a borúban, olyan ez a kislány a hidegedé tiszta szobában. mert szeretik fít... Bohá! Gyula NÓGRÁD — 1968. december 8., vasárnap
