Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-08 / 288. szám
Mindig jobban együtt • • Kérdőíveket lapozgatok. Az egyik kérdés a gazdasági vezetők és a dolgozók kapcsolatának alakulását kutatja, íme a válaszok: „Jónak ítélem meg. Megfelelő. Kielégítő. Javult. Még nem kielégítő. Többet foglalkozzon a dolgozók problémáival. Nem minden esetben mondható jónak. Személyileg jó, a bérezések miatt ellentétek vannak. Általában jó, bár volt bizonyos fokú vezetőellenesség is. Az új érdekeltségi rendszer közelebb hozta egymáshoz a dolgozókat és vezetőket. A kapcsolat a kölcsönös bizalomra épül.” A véleményadók tehát különbözőképpen közelítik meg a problémát. Állásfoglalásukban tükröződik az, üzem, a vállalat sajátossága, s többé-ke- vésbé az ottani politikai légkör is. Kétségtelen: az új gazdaságirányítási rendszer követelményei mindkét felet rádöbbentették a valóságra; arra, hogy egymás támogatása, megértése, jó munkája, segítőkészsége, véleményének tiszteletben tartása nélkül nem tudnak egv- ről-kettőre jutni. Ezért hat disszonánsán az ezzel ellentétes vélemény: nálunk a gazdaságvezetők csak akikor fordulnak a dolgozókhoz, amikor baj van, amikor sürgős segítségre van szükségük. „Amikor jól megy minden, elfeledkeznek rólunk” — mondják egyik- másik helyen. Szerencse, hogy az ilyen és ehhez hasonló jelenségek egyre ritkábban fordulnak elő. Amiért most mégis szólunk róla, annak több oka van. Az új gazdaságirányítási mechanizmus első évét rövidesen magunk mögött hagyjuk. Az eltelt idő alatt sok tapasztalatot szereztek üzemeink, vállalataink, gyáraink gazdasági vezetői. Jobban ismerik a külföldi piacokat, az ottani lehetőségeket, a versenytársakat. Bizonyos jártasságot szereztek az üzletkötéseknél, jobban eligazodnak azok útvesztőiben. Rájöttek, hogy az új szituációban korszerűtlen a korábbi üzletkötési módszer: „jelenleg nem tudunk nyilatkozni, majd otthon megbeszéljük”. Saját bőrükön tapasztalták, hogy az Indokolatlan halogatás csak árthat az ügynek. Még akkor is igaz ez, ha tudjuk, hogy gyáraink, üzemeink egyike-másika bizonyos termékek esetében monopolhelyzetet élvez. Már most előfordult azonban egyik üzemünkben, hogy átmenetileg szabadságolni kellett több dolgozót, mert a megrendelők visszamondták korábbi igényüket, a felszabadult kapacitást pedig nem tudták azonnal lekötni. Ez is arra figyelmeztet, hogy a jelen feladatainak megoldásába, a jövő kialakításába az eddiginél jobban be kell vonni a dolgozókat. S máris itt a kérdés: rendszeresen vagy esetenként? Rendszeresen, a vállalat, az üzem, az üzemrész, a műhely, az osztály sajátos arculatának megfelelően. Szükség van erre, mert az ott dolgozók különböznek szakmai, politikai felkészültségben, jószándék- ban, tenniakarásban. Az egyik helyen hamarabb, máshol pedig nehezebben igazodnak az új követelményekhez. Ebből adódik, hogy a dolgozókkal való rendszeres tanácskozás ma már létkérdése minden termelési egységnek. A dolgok intézésébe való rendszeres beleszólás jelenti a kedvező és kedvezőtlen jelenségek folyamatos megismerését, feloldja azokat a görcsökéi amelyek zavarják a meghittebb együttműködést. Lehetővé teszi, hogy a dolgozók reálisabban ítéljék meg vezetőik munkáját, és ami igen fontos: erősíti a munkásokban a tulajdonosi érzést, s az azzal Járó felelősséget. A kérdés megítélésénél szélsőséges véleményekkel is találkozunk. Egyesek azt mondják: a gazdasági vezetők naponta legyenek az üzemben, álljanak minden időben a dolgozó rendelkezésére. Kisebb üzemekben ezt többé-kevésbé teljesíteni lehet, de például a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, ahol négy és fél ezren dolgoznak, vagy az öblösüveggyárban, ahol majdnem kétezer ember talál megélhetést, úgyszólván képtelenség. A kívánság annyiban jogos, amennyiben arra inti a vezetőket, hogy a gyakorlatban győződjenek meg utasításaik, ren- deleteik helyességéről, a kisebb beosztásban dolgozó műszakiak és egyéb beosztottak vezetői képességéről. Ehhez ad biztos támpontot, helyes eligazodást a munkásokkal való rendszeres beszélgetés. Az új helyzet azonban az első számú gazdasági vezetőket a korábbinál jobban a tárgyalóasztalhoz köti. Manapság a felsőbb szervek mankója nélkül kell állást foglalni bonyolult, a vállalatot, üzemet anyagilag is jelentősen érintő kérdésekben. Egy elhamarkodott igen, vagy egy meggondolatlanul kimondott nem, komoly veszélybe sodorhatja a kollektívát. Az egyenlő teherviselés céljából több üzemünkben az első számú gazdasági vezetők jelentősen megnövelték az alsóbb szinten dolgozó munkatársaik hatáskörét: az üzemben döntenek a bérkérdésekben, a fegyelmi ügyekben, a jutalmazásokról stb. Ily módon az első számú gazdasági vezetőknek több idejük marad a legfontosabb feladatra: a gyár jövőjének kialakítására, az üzleti kapcsolatok bővítésére és a dolgozókkal való együttműködés fokozására, ápolására, szilárdítására. Sok vezetőnk mindent megragad, hogy részt vegyen szocialista brigádgyűléseken, csoportos beszélgetéseken, klubfoglalkozásokon, továbbképző tanfolyamokon, termelési tanácskozásokon, ahol első kézből szerzi meg a korszerű vezetési gyakorlat kialakításához szükséges tapasztalatokat, véleményeket, kritikai megjegyzéseket Keresi az alkalmat, hogy egyénileg js beszélgessen a munkásokkal. Nem kényszerűségből, hanem abból a felismerésből, hogy a munkások, a dolgozók segítsége nélkül sokkal nehezebb a dolga* Ven esz Károly fémrekeszben Világszerte probléma a korszerű csomagolás, anyag- mozgatás, raktározás. Figyelemreméltó a Salgótarjáni Síküveggyár újítócsoportjának kezdeményezése: ez év februárja óta foglalkozik azzal, hogy a táblaüveg hagyományos, faládákba történő csomagolását új, korszerű, fémrekeszes csomagolással helyettesítse. Az újítók a problémát nagy műszaki leleményességgel megoldották. A konténeres csomagolás egyik gazdasági előnye, hogy a fában szegény Magyarország számára több millió forint értékű faanyagot takarít meg. Emellett az új eljárás, egyszerűségével, praktikusságával, mind az üveg mozgatását, raktározását. mind közúti vagy vasúti szállítását gyorsabbá, biztonságosabbá teszi. A táblaüveg egy tömegbe kötegelve, lényegében csomagolás nélkül emelhető, fuvarozható. Várható a törési veszteség jelentékeny csökkenése is. Aé anyagmegtakarításból, valamint a szállítás-technológiából származó hasznon kívül számítani lehet munkaerő, illetve fuvarköltség megtakarítására. A faanyag nélkül csomagolt üvegköteg a villástargoncán (Koppány György felvétele) „Robbanékony’ konzervek Olasz gyárakban kipróbálják az úgynevezett „robbanékony' konzervek használhatóságát. A konzervdobozoknak két rétegből álló fedelük van, s kettő között légüres teret teremtettek, amelybe egy zsineg le- tépése után levegő hatol be. A levegő behatolása következtében a konzervfedél robbanásszerűen kinyílik és a doboz tartalma rendelkezésre áll. tiünnepi bot*vásár Petrezsely József né, a tejház kezelője vékony, magas asszony. Arcát fekete kendő keretezi. S érdekes, a kendő inkább fiatalítja. Csodálkozik az esti látogatáson, s elpirul mikor mondom, szeretnék írni róla. — Biztos mondta Balga, hogy menjen ahhoz a nagyszájú Petrezselynéhez. Igaz? — vágja ki magát pillanatnyi zavarából. Ezt nem mondta Balga Gábor, a dejtári termelőszövetkezet pártalapszervezetének titkára. Azt azonban igen, hogy ez az asszony példás munkát végez, s húszesztendős párttagsága alatt követésre méltó állhatatosságról tett tanúbizonyságot. Ahogy nézem, nincs több negyvennél. Tehát húszéves lehetett, amikor megkapta a párttagsági könyvét. Dehiszen, akkor 1948-ban... — Igen, pontosan akkor léptem be a pártba — mosolyo- dik el. — Hogy miként? Nézze, az én apám tizenhétben ezért a rendszerért harcolt. Nagyon tisztelem, becsülöm az apámat, és fiatal koromban elhatároztam, őt követem mindenben. és ő elve az én elvem is. Így lettem párttag... Mindez így nagyon egyszerűen hat. Nincs benne semmiféle pátoszos lobogás. A beszélgetés során azonban kiderül, ez az asszony nem a látszatok embere. Nem szavakkal próbálja pótolni, ami a tettekből hiányzik. Amit húsz évvel ezelőtt kimondott, nem felejtette, s annak a szellemében él, cselekszik. — Lehet, hogy engem kevesen kedvelnek, mert ami a szívemen, az a számon — mondja. — Sokszor mondták: rossz politika ez. Nem tehetek róla, ha felakasztanak sem tudok mást mondani, mint, amit gondolok. Az őszinteség, becsületesség nem lehet bűn. Sokszor fáj az igazság, de szembe kell vele nézni. Petrezsely Józsefné váci születésű. Legéndre került a felszabadulás után, képesítés nélküli óvónőnek. Itt ismerkedett meg dejtári férjével. A néhány hold juttatott földet bevitte az 1950-ben alakult termelőszövetkezetbe. Megtalálta a helyét a közösben is. Az 1956-os események forgatták fel csak az életét. De abban a nehéz időben sem ingott meg. Pedig kockán forgott az 6 élete is, amikor elindult, hogy kiszabadítsa férjét az ellenforradalmárok keze közül. S azután beszervezték egész Dejtárt a termelőszövetkezetbe. Ekkor úgy tűnt. hogy a kemény, szilárd asszony élete kisiklott. Otthagyta a közöst. Nemcsak ő, mások is. L A szeme sem rezzen, amikor erre emlékezik. UIIISTA hiorbh — Rosszul alakultak akkor a termelőszövetkezet viszonyai. Nem lehetett belenyugodni, hogy egyesek szárnyra kaptak, t nem törődtek tovább a földdel. Ezt igazságtalannak tartottam... Az óvodában helyezkedett el. Nyolc év telt el, s hogy ismét visszajött a közösbe — hazajött. Persze sosem szakadt el teljesen a termelőszövetkezettől, amelynek alapító tagjai közé tartozik. Minden évben vállalt munkát, s eljárt kapálni az asszonyokkal. — Májusban kerültem vissza. Dolgoztam már a kertészetben és a savanyító üzemben. Most pedig itt vagyok,.. — Innen már nem is engedünk el — szól közbe a brigádvezető. Petrezselyné megszépül a mosolytól. — És a nagyszájúság? — idézem a szavait. — Szerintem, aki hallgat, mert nem mer, vagy nem akar szólni, ha kell, az bűnös. Amióta újra a szövetkezetben dolgozom, ismét többet beszélek. Örömmel tölt el az a sok változás, amely a mezőgazdaságban bekövetkezett. S főleg itt, a dejtári szövetkezetben. Sokat beszélgetünk az asszonyokkal az új törvényekről, a munkáról, a jövedelem-elosztásról. A termelőszövetkezeti pártalapszervezet taggyűlésén mindig heves viták alakulnak ki, de azért csak megegyezünk ... Elgondolkodik. Ügy tűnik, azt latolgatja: mondja, vagy ne mondja. Nem tagadja meg magát. — Évekig voltam tagja a községi pártalapszervezetnek. Ott azonban csak általános kérdésekkel foglalkoztunk. A közösben a párttagok érdekeltek az alapszervezet munkájában, a vitában a helyes álláspont kialakításában. Hiszen nem mindegy, hogy foglalunk állást a gazdasági kérdésekben. Erősítjük-e vagy gyengítjük-e a vezetőket a szövetkezet helyes irányításában. Kérem, említsen meg néhány példát, miben alakult ki vita. Volt-e, van-e ellentét esetleg a véleményekben. A kérde- eősködést nem hárítja el, de csak ennyit említ: — Ha akadt is véleményeltérés, tisztáztuk. Becsületére mondjam a jelenlegi vezetőknek, hogy együtt dolgoznak a tagsággal, az egész közösség boldogulására. Persze elégedetlenek mindig lesznek, s ezek meggyőzésében nekünk kell segíteni. A termelőszövetkezet azonban nem véletlenül ér el jó eredményeket. S ez mindennél többet mond. Petrezsely Józsefné húsz éve tagja a pártnak, két évtizede kommunista. Nem valótlan az az állítás, úgy él és cselekszik, ahogyan a szervezeti szabályzatban leírták. Nem rendelkezik nagy tudással, azonban igazságérzete, hite. meggyőződése ügyének igazságában, mindig átsegítette a nehézségeken. Sokan nem értik meg, hogy úgy is lehet élni, hogy „mondd meg — és védd meg — az igazat’’, még akkor is, ha beverik a fejed. Ilyen ez az asszony! Pádár András A Magyar Állami Pincegazdaság még ebben a hónapban ötvenezer hektoliter hordós, hatvanezer hektoliter palackos bort és négyszáz- ezer palack pezsgőt ad el a kereskedelemnek és a vendéglátóiparnak. Az ünnepi borvásár során egészen újévig tizenötfajta hordós és ti- zennégyféle palackos bort kadvezményes áron bocsát a vásárlók rendelkezésére. Felkészült a várható nagy forgalomra az Eger—Gyöngyösvidéki Pincegazdaság salgótarjáni pincészete is. Tarjánban a pincegazdaság 17 féle — köztük 11 minőségi fajtával — borral várja a vásárlókatBővül a pezsgőválaszték. Újdonságként a budafoki üzem fogalomba hozza a Pe- rignon, a pécsi üzem pedig háromfajta Pannónia pezsgőt. Új cikk lesz karácsonyra az a kétliteres borospalack, amelybe inárcsi fehér édeskés vagy nyársapáti fehér bort töltenek. Érkeznek a hordók Egerből T arjánba (Koppány György felvételei NÓGRAD — 1968. december 8., vasárnap
