Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-31 / 306. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEKI NÖGRÁD AZ MfofflP N PG RÁD Mb'G Y f 1,8 I Z O TIS AG A ÉS A MfGYEl TANÁCS LAPJA , XXIV., ÉVF., 306. SZÁM ARA: 1 FORINT 1968. DECEMBER 31., KEDD Jogos büszkeséggel Sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok; s következik az aláírás. Száz és százezer ilyen szöveggel ellátott képeslapot továbbít ezekben a percekben a postás. Gyerekek írnak a szülőknek és fordítva, barát a barátnak, munkatársak egymásnak. Eljut ez a jó kívánság a megye és az országhatárokon is túl, hiszen egy újabb esztendő küszöbét lépjük át, amikor — valljuk be őszintén — szinte valamennyien azt ígérjük: az új évtől kezdve új életet élünk, többet teszünk a családunk, a társadalom érdekében egyaránt. I>e az új esztendő küszöbén elgondolkodunk azon is, hogyan sikerült az elmúlt év, megvalósítottuk-e mindazt, amit korábban célul tűztünk magunk elé. Számvetést készítünk a családban és a népgazdaságban egyaránt, ugyanakkor programot készítünk a következő esztendőre, új feladatokat szabunk magunknak, új célok elérését tűzzük ki. Sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívántunk egymásnak egy évvel ezelőtt is. Jogos büszkeséggel vallhatjuk, hogy a kívánság nem maradt csak óhaj, férfias és becsületes munkával kovácsoltuk napról napra sikereinket. Sikereink jelentőségét csak növeli, hogy 1968 az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének első éve volt, amiről ma már att mondhatjuk, érdemes volt érte dolgozni, tevékenykedni. A végleges számok ismerete nélkül is állíthatjuk, hogy 1968-ban megyénk dolgozóinak becsületes, szorgos munkája nyomán nagyszerű eredményeket értünk el a gazdaságban. az ipari, a mezőgazdasági termelés fejlesztésében, javult a lakosság kommunális ellátottsága, gyarapodtunk műveltségben, s kedvezően alakult egészségügyi helyzetünk is. Éppen ezért most már végérvényesen kijelenthetjük azt is, éppen a tények birtokában. hogy az új gazdasági mechanizmus tervgazdálkodásunk továbbfejlesztett, tökéletesített formája lett, gyümölcsét dolgozó népünk, egész társadalmunk élvezi. Ez a nagy vállalkozás népünk minden rétegét magával ragadta. Egyre nagyobb tömegek előtt vált világossá, hogy a reform nem csupán gazdasági kérdés, hanem egész trásadalmunkra, a társadalmi tevékenység minden területére kiható politikai tett. S most — sok tapasztalat alapján — azt is megállapíthatjuk, hogy közvéleményünk egyetért a reform szükségességével és a kidolgozott reformmal, cselekvőén tevékenykedett sikeres beindításán, az első évre kiszabott feladatok megvalósításán. Ennek a nagyszerű munkának köszönhető, hogy éppen az új gazdaságirányítási rendszer biztosította lehetőségek megfontolt hasznosításával tovább gyarapodott megyénk. Csupán Sa! ;ótarjánban 264 új lakásba költözhettek be a boldog lakók. Átadásra került Pásztón az új üzletház, felavatták ugyanitt a járás új művelődési központját. Balassagyarmaton az új lakóházak mellett két nappal ezelőtt avatták a Fémipari Vállalat mintegy negyvenmillió forintos költséggel épített új, korszerű üzemét. A felsorolás még nem teljes, a teljességre nem is törekszünk. Mert szólhatnánk a Zománcipari Művek, az Öblösüveggyár, avagy, éppen a Kohászati Üzemek újabb rekonstrukciójáról, az új üzemek építéséről csakúgy, mint a falvakban megépített, s átadott művelődési házakról, iskolai tantermekről, orvosi lakásokról és rendelőkről egyaránt, amiben megtestesül korábbi jelszavunk: mindent az emberért, az ember javára. Az emberért, az ember javára, mert már tudomásul vesszük: jó békében élni, nyugodt légkörben dolgozni. Ez pártunk, kormányunk politikája, törekvése. Ez hatja át minden tevékenységét ijthon és nemzetközi porondon egyaránt. Hiszen ott vagyunk, ahol tenni kell a tartós béke megteremtéséért, ott, ahol ko- vácsolódik a kommunista és munkásmozgalom egysége. Szavunkat hallatjuk az ENSZ-ben, vádoljuk az imperializmust a Vietnamban folytatott igazságtalan, szennyes háborújáért. He támogatjuk is a vietnami testvéreinket, mert azt akarjuk, hogy némuljanak el a fegyverek Vietnamban és Jordániában, békében éljen minden ember a földön, legyen az fekete, sárga vagy fehér. Ezért tevékenykedett pártunk immár fél évszázada, s követi dolgozó népünk a szocializmus, a kommunizmus építésének nagyszerű útján. Jogos büszkeség tölt el bennünket egy év mérlegének megvonása után. Még akkor is, ha 1968 nem volt a sima évek esztendeje. Voltak felhős, gondterhelt napok itthon és a nemzetközi porondon egyaránt. Mégis azt mondjuk, több volt az örömünk, a derűs, napfényes időszak. Azok igazolódtak, akik sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívántak, azok, akiket az optimizmus töltött el egész évben. Hiszen ebben a munkában nincs is helye a pesszimizmusnak, a kételkedésnek. Optimizmusra van szükségünk 1969-ben is. Jövőnk egyre biztató, a fejlődés nagyszerű távlatai nyíltak meg előttünk a megyében éppen úgy, mint népgazdaságunk egészében. A magunk által választott út világos és egyenes. Ahhoz pedig, hogy ezen az úton járjunk, segít bennünket a párt legutóbbi kongresszusán hozott határozat, segít az új gazdaságirányítási rendszer eredményekben és tapasztalatokban bővelkedő egy esztendeje, segít dolgozó népünk becsületes munkája, szorgalma. Nagy intenzitással készültünk az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésére, megvalósítására. Az emberek gondolkodásában alapvetően tisztázódott, mit is jelent a gazdasági mechanizmus reformja. Búcsúztatjuk az óévet, köszöntjük az újat. Azt kívánjuk valamennyi olvasónknak, megyénk szorgalmas népének, legyen 1969 is eredményekben és sikerekben gazdag, nagyon boldog új esztendő. Somogyvári László. lUBai lámunkban: Fejlődésünk az elkövetkező években is biztató (3. oldal) Új, jelentős állomás küszöbén <5. oldal) Útban a ku 11 ú rcen t rum kialakulásához a oldal) Óévi emlék (12. oldal) Arab segítség Libanonnak BEIRUT A libanoni légitársaságok ■segítségére sietett az EAK, Kuwait és más arab országok. Az Egyesült Államok is felajánlotta támogatását. Vasárnap az egyiptomi arab Airlines Comet gépei szállították a libanoni társaságok járataira jelentkezett utasokat. Kuwait egy Comet utasszállítót bocsátott haladéktalanul a MEA libanoni társaság rendelkezésére és két másik ilyen repülőgépet ígért. Dwight Porter, az Egyesült Államok beiruti nagykövete közölte Jafi libanoni miniszterelnökkel, hogy az amerikai kormány az amerikai repülő- társaságokkal, repülőgépgyárakkal és pénzügyi körökkel együttműködve kész részt venni a libanoni légiforgalmat ért károk helyreállításában. Munkával töltik :ilu< :tert Éjfélkor összecsendülnek a poharak. Búcsúztatjuk az ó- évet. Szólnak a trombiták. Konfetti, szerpentin. Fogadkozások, ígéretek. Nem mindenki ünnepel. Sokan munkahelyükre sietnek. Munkával búcsúznak az évtől. Például kik? — Halló 04. Mentők? — Igén, itt Demény József, szb -titkár. Műszakban leszünk: Lopotovszki Dezső, Vincze István gépkocsivezetők. Tamási Gyula és Bartók Mihály ápolók. A szolgálatvezető: Vanó Károly. Készenlétben állnak Balassagyarmaton, Nagybátanyban, Bercelen és Pásztón. Lesz-e munka? Éjfélig esetleg szülés. Űjévkor? Akkor biztosan. A nagy búcsúztatás, miatt. 4,Ä‘l sz. Centrum Gyógyszertár. Az ügyeletes szilveszterkor Tarján; Piroska gyógyszerész. — Pestre készültem. Először ügyelek évutón. Nem bánom. Szeretem a csendet. Rá- diózok. Lesz-e forgalom? Igen. Mindig így van. Sok az illumi- nált ember. — Mit ajánl? — Ajánlani? Kérnek úgy is. Szódabikarbónát, Salvadort, Demalgont. Nem sorolom. Inkább boldog új esztendőt kívánok. Szolgálatban lesz Stánicz János forgalmista is. Ö mondja. — Tavaly a családdal ünnepeltem. Most rám esett a választás. Nálunk ez megszokott. Nagy az utasforgalom és a tranzitforgalom is. Vigyázni kell. Ag-SZTK-ban nem, az llttöNapok óta nem beszéltünk másról, mint a disznótorról. Százszor is elpróbáltuk, miképpen csalogatjuk ki az ólból a mester késének a nagy, fekete hízót. Nem kis munka lesz, mert Icét mázsánál is nehezebbre gömbölyítette a konyhai maradékkal, kukoricával anyánk. Meg kell hagyni, a szurokfekete jószág, mintha csak értette volna a reggeli, meg az esti kukorica mellé szórt biztatást, szépen vette magát. Dicsérték is a szomszédok, alig győzte a szavukat befogadni anyánk. — Ebből esznek jót az unokák — mondogatta, s csendesen mosolygott hozzá. Ilyenképpen várakoztunk a nagy napra. A tor előestéién. Disznótor amikor már belefáradtunk a szóba, a készülődésbe, nagyobbik lánykánk kuncogva óvatoskodott az apja elé. — Aztán nehogy így járjon, édesapám! Valami képeslapot rakott az asztalra, benne bekecses, kucs- más férfiakkal, akik éppen a menekülő hízó után erednek. Ám a szemfüles jószág bemenekült az erdei jelmezkölcsönzőbe. vaddisznó gúnyába bújt, is így ré- mísztette csaknem halálra üldözőit. A jókedv úgy megfestette arcunkat, mint reggel a csípős, hideg levegő. Keményre fagyott a tegnapi sár, a víz jéggé dermedt. Anyánk már szaladt a tállal, kanállal, hogy időben felfogja majd a sival- kodó jószág vérét. Az ól ajtajában ott állt a mester, két markos legényével, s hívogatták. csalogatták be az udvarba, a nagy almafa alá, a fel-fel röffenő, nagy állatot. Ám az mintha megerezte volna a reá leselkedő veszedelmet, néhány pillanatig farkasszemet nézett velünk, s megindult. De nem ám az udvarba, a nagy almafa alá. Ment egyenesen ki, a kertnek, amelynek végéből hegynek fut az erdő: A meglepetéstől valósággal a földbe gyökerezett lábunk. Mozdulni sem bírtunk. Anyánk ocsúdott elsőnek. — Ne engedd elmenni fiam! — sival- kodott kétségbeesetten. Á hízó régen nem volt már, helyette hurka, kolbász, frissen sült pecsenye illatozott az asztalon, de a mestert csak nem hagyta nyugton a dolog. — Nem szaladt az el... Hiszen még meg sem fogtuk — magyarázkodott restelkedve. S akkor lánykánk, ártatlan arcával odafordult az apjához. — Még jó, hogy itt a közelben nincs jelmezkölcsönző! V. G. rők útján és a Kohászati Üzemek rendelőjében orvosok inspekcióznak. A megyei kórházban is. A sebészetről, Seirioző Tamás műtőssegéd van vonalban. — Már elbúcsúztattam az évet tegnapelőtt. Hatan vagyunk, nem ért meglepetésszerűen, hogy kettőnknek be kell jönni. Morvái Lajos kollégámmal itt .,szilveszterezünk”. ö a sebészeten, én a baleseti osztályon. Ez lesz az első szilveszteri inspekcióm. Egyébként a barátaimmal töltöttem volna az estét. Remélem nem lesz sok munkánk. — Halló — 01. Nem számot diktálnék. Ügy tudom, a telefonközpontban, ön, Bozó Istvámné lesz az ügyeletes. — Igen. Jó előre tudtam. Kollégáimmal kiszámoltuk. Nyolc éve dolgozom a telefon- központban. , Ez a harmadik .eset, hogy nem nézem a tévét. Gondolom ismétlik majd a műsort. A postán egyébként Szabó István műszerész lát még el szolgálatot. A 35/20/10. kV-os elosztó- állomáson is ügyeletet tartanak. Még nem tudni kire esik az Inspekció. (Lapzártakor még tárgyalták.) Valószínű, hogy Mezei Mihály diszpécser, a kapcsoló teremben pedig Horváth Pál dolgozik majd. Készenlétben állnak a tűzoltók is. Megnyugtatásul: mindenki talál majd alkalmat, hogy pótszilveszterezzen. A szerkesztőségre és a nyomdára ki vigyáz? A portán Tóth József lesz. — Hatvanhat éves vagyok, és ez az első szilveszteri inspekció. Nézem a tévét, és természetesen koccintok az új évre. Csak egy pohárral. Mi is. BUÉK — szokács — 's 1
