Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-30 / 305. szám

Iliit Sathafunk o Pontot tettek az üoy végére Lapunk szeptember 15-i szá­mában „Jog a boldogsághoz” című írásomban Lear-királyé- hoz hasonlítottam Kuris Ber­talan, szécsényfelfalui lakos esetét, — mivel fia és egyik leánya igen hálátlanul visel­kedett az őket mindenkor se­gítő, koros emberrel szemben. Megírtam, hogy Bartus Paine, endreíalvi lakos majdnem hétezer forintra perelte édes­apját a szécsényi járásbíróság előtt; — ennyit követelt az apja részére vásárolt, az ap­ja által elfogyasztott élelmisze­rek. sőt: szállásdíj fejében. A szécsényi járásbíróság el­utasította Bartus Pálné kere­setét, s őt a teljes perköltség megfizetésére kötelezte. Az igazságos ítélet indoklása szűk­szavú. Apó és leánya nem egyezett meg előre abban, hogy az előbbi az utóbbinak fizet az élelmezésért, a szál­lásért. Korábban is segítették egymást, természetesen in­gyen. Családon belül kosztén, szállásért fizetni nem szokás falusi viszonyok között — mondotta ki a bíróság. Eh­hez a magam részéről csak ennyit: városi viszonyok kö­zött sem, hiszen a szülők se­gítése falun s városon egy­aránt érvényes emberi köteles­ség. — b. z. — Tízéves a nagybátonyi zeneiskola B ensőséges hangulatú hangversennyel ünne­pelte az elmúlt napok­ban tízéves fennállását a nagybátonyi Állami Zeneisko­la. A~ helyi Bányász Művelő­dési Központban találkoztak szép számmal az isliola jelen­legi tanárai és növendékeid a volt tanárokkal és növendé­kekkel. Szüts Pál, igazgató — aki az intézet alakulása óta irányítja Nagy bátony ban a zeneoktatást —, köszöntötte a megjelente­ket, majd értékelte az iskola tízéves múltját. Igen sok ér­tékes adatra figyelhettünk fel, melyekről tulajdonképpen tu­dunk mindnyájan, de így summázva látjuk csa.k igazán, hogy az intézet lelkes tantes­tülete munkájával mind a megye, mind az ország zenei életében jelentős helyet fog­lal el. Tanulói állandó részt­vevői a különböző országos ze­nei fesztiváloknak, zenei ver­senyeknek, ahol mindig fel­tűnést keltőén szerepelnek. Volt növendékei megtalálhatók a különböző felsőfokú zenei intézményekben, zeneművésze­ti szakiskolákban, sőt a bu­dapesti Zeneművészeti Főis­kolán is. Megható volt az a szeretet, amivel ezt a lelkes nevelői közösséget köszöntötte a hi­vatalos minisztériumi és taná­csi szerveken kívül a szülői munkaközösség és a növendé­kek, zenttóvodások serege. A meleg hangú üdvözlések után színvonalas hangversenyre ke­rült tor, melyben először az iskolának azok a volt növen­dékei léptek pódiumra, akik valamely felsőbb zeneoktatási intézményben folytatják zenei tanulmányaikat. Nehéz lenne a műsornak ebből a részéből bárkit külön is kiemelni, iga­zán kitűnő zenei produkciók­nak lehetett élvezője a szép­számú közönség. Mégis említ­sük meg talán Pilbauer Já­nost, a győri Zeneművészeti Szakiskola klarinétos növendé­két, aki Weber: Grand duo Concert-jét adta elő Papp Jó­zsef zongoratanárral, igen éretten. Szép volt Bach: h- moll szvitjének az a néhány tétele, amit a Honvéd Köz­ponti Zeneiskola fuvolistája Szvoren András játszott. Meg kell említeni Bencze Lajos klarinétszólóját (Miskolci Szakiskola). Kárpáti Judit (Miskolci Szakiskola) és Tari Lujza (Zeneakadémia) zongo. raszilót, de Szűcs Lajos elő­adását is, aki ez alkalommal mint zeneszerző is bemutatko­zott. Saját művét, II. zongora­fantáziáját játszotta szép, megérdemelt sikerrel. Roman­Kik tudnak énekelni? Fiatal énekeseket — 20—28 éves férfiakat — keres az Ál­lami Népi Együttes. Figyelik a tehetségeket, és felhívással fordultak a tanácsok népmű­velési osztályához. Nógrádba is ellátogatnak, ugyanis be­kérték a megye reprezentatív énekkarainak próbarendjét és a zeneiskolák énekszakainak tanmenetét. Az1 együttes szak­emberei rövidesen helyszíni szemlére indulnak, hogy meg­hallgassák a megye ió hangú férfi ait tikus hangvételű muzsikáját kitűnő pianista erényekkel szó­laltatta meg. A műsor e részé­nek kétségtelenül legszebb él­ményét Ph. Emanuel Bach: Kis fuvoladarabok előadása szerezte. Nemcsak azért, mert a kis zongorakísérő Szüts Ka­talinon kívül itt apa és leá­nya muzsikált együtt, de mert a mű kitűnő előadása bármely hangversenyteremben megáll­ta volna a helyét. Borsányi Mátyás, az iskola fuvolataná­ra és Borsányi Erika, aki a budapesti Zeneművészeti Szakközépiskola tanulója olyan kitűnő produkciót nyújtottak, mellyel méltán érdemelték ki a közönség nagy elismerését. A műsor második felében az iskola tanárai váltották fel a volt növendékeket a színpa­don, Královszky János a brá­csairodalom egy ritkán hall­ható darabját, Mylius: c-moll szvitjét tűzte ez alkalommal programjára. Ugyancsak rit­kán hallható müvet hallottunk Bolyky József fuvolatanártól, aki Bach: a-moÜ szólószonátá­jából játszott két tételt. Öröm­mel hallottuk mindkét művet, hisz ezeknek a hangversenyek­nek az is célja, hogy a tanu­lóifjúsággal a különböző ko­rok muzsikáját megismertes­sék. A klasszikus kort két mű képviseltei Mozart: A-dur szo­nátájának zárótételét, közis­mertebben a Török Indulót, Radios Istvánné adta elö.t a tőle megszokott intenzív elő­adással. Beethoven: C-moll triójának L tételét pedig a „Nagybátonyi Zongoratrió'' szólaltatta meg igen összefor­rottan. A kamaraegyüttes — tagjai Ángyán Károly (hege­dű), Szüts Pál (gordonka), Án- gyánné, Apagyi Anikó (zon­gora) — néhány éves működé­se igen nagy reményekre jogo­sít, és már eddig is szép si­kerek tulajdonosai. Sarasate: Andalúziái románcát Koós Kálmán (hegedű) és Radios Istvánné előadásában hallgat­tuk. Nagyszerű élményt je­lentett Hajdú: Magyar pász­tordalok c. feldolgozás meg­szólaltatása. Fricsovszky Ottó klarinétszólója az est egyik legszebb produkciója volt. A hangverseny sikerében végül Vargáné, Varjú 'Erzsébet Wie- niawsky: Mazurkájának, ill. Pap József Bartók: Allegro barbarójának előadásával osz­toztak megérdemelten. H angverseny után lelkes tapssal ünnepelte a közönség a jubiláló in­tézményt, majd a Zeneiskolá­ban a testvériskolák és a Me­gyei Tanács VB Művelődés- ügyi Osztályának képviselői köszöntötték a nevelőket. Virág László Jelenet a „Térdenállva’’ című olasz filmvígjátékból (Televízió: 1969. január 1., szerda) A kaktusz virága 130-án. hétfőn 20.20). A kétrészes zenés vígjáték közvetítése a József Attila Színházból, falvételről. 1966 májusá­ban mutatta be a József Attila Színház tár­sulata Pierre Bari Ilon és Jean-Pierre Grédy vígjátékának zenés változatát. A kellemesen szórakoztató darab szép sikert aratott, s most a tv-nézők nagy táborának kínál jó szórako­zást a televízió ezzel a közvetítéssel. Szilveszter 68. (31-én. kedden). A televízió már a délutáni órákban is az év utolsó napja jegyében sugároz műsort. így 17.30-kor a Csak a képre emlékezem címmel összeállí­tást sugároz az év műsoraiból vett illusztrá­ciókkal. 20.45-kor kerül sor a heteken át nagy si­kert aratott Slágerkupa küzdelmeinek dön­tőjére, majd 22.00-kor a Szilveszter — 1968 című non stop összeállításra. Ennek első ré­sze a „Min mulattak nagyapáink?” címet vi­seli. A műsor második része „Az év utolso napja” lesz, s csaknem két és fél óra kere­tében a szokásos szilveszteri kabarét, újság formába öntve láthatják a nézők. írói: Róna Tibor, Látvány! Károly, Romhányi József, valamint a „lap” főmunkatársai: Tab; Lász­ló és Kamlós János szerkesztették. A műsor kabaréformában. próbálja egy újság vala­mennyi rovatának alkalomhoz illő paródiá­ját adni. így lesz természetesen vezércikk, sajtószemle, női rovat, közgazdasági rovat, bő kulturális melléklet, lelki klinika, zenés kri­tika, mezőgazdasági rovat, riport, interjú (Major Tamással, azaz Majoros Tamás bácsi­val), és természetesen képes melléklet — Al­fonzéval. A lapzárta már csak percekkel elő­zi meg az új esztendőt, úgyhogy egyben az év fináléjának is tekintendő. A műsorban a legismertebb művészek lépnek feL Térden állva jövök hozzád (1-én, szerdán, 20.30). Magyarul beszélő zenés olasz film- vígjáték. A bohó történet nem érdemel szót, a főszereplő Gianni Morandi — aki a sláger­listán évek óta az elsők között szerepel — alakítja a főszerepet, s a film „rá épül”, ezért a cselekmény igyekszik sok alkalmat teremteni számára ahhoz, hogy énekeljen. S ebben nincs hiba. IV. Henrik (5-én, vasárnap, 20.30). Luigi Pi­randello drámájának magyarul beszélő nyu­gatnémet filmváltozata. A Klasszikusok a tv-filmen című sorozat legújabb darabja. A világhírű, Nobel-díjas olasz író számára a IV. Henrik és a Hat szerep keres egy szerzőt című drámái hozták meg az igazi világsikert, s érdekes, hogy mindkettőt (1921-ben) mind­össze öt hét alatt írta meg. A darab egy lé­lektanilag szinte képtelen — ám mégis hite­les — helyzetből bizonyítja, hogy úgy a világ, mint az ember meg- és kiismerhetetlen. A főhőssel mondatja ki az író, hogy ,,jaj annak, aki akár mint király, akár mint pápa, nem bírja elviselni a maga álarcát”. Az „álarc” az a helyzet, szerep, amit végigélünk, s amit ki­osztottak minden eml)ernek. A. Gy. Locsolóautó—tóton Ha nincs por, csinálnak — Úttörő védnökség a parkok fölött Sokan nem akartak hinni a magneziumkloridon szemüknek. Hétfőn is. pente- rendelkezésre áll száz mázsa ken is locsolóautó futott végig só és nyolcvan mázsa finom a salgótarjáni Rákóczi úton. homok, mellyel a mellékutcá- Még mielőtt bárki saját, vagy kát szórja le egy' homokszóró a városgazdálkodási üzem dől- autó. A decemberinél nagyobb gozóinak egészségi állapota havazás esetére készenlétben fölött meditálna, közöljük, áll a hóseprő gépkocsi is, kívül súroltak. így a „kukázást” ja­hagy kísérletről van szó. még­pedig olyan kísérletről, amely a jelek szerint máris bevált. A locsolóautó például ken, december 27-én tíz—tizenkét milliméter vas­tag jégpáncélt talált a me­gyeszékhely főútvonalán, ami­kor megkezdte a magnézium- klorid szórását. A magnézium- klorid tulajdonsága, hogy nemcsak megolvasztja a jeget, havat, de körülbelül három napon keresztül megakadá­lyozza, hogy újra megfagyjon. A kásás latyakot ez után a járművek az úttest szélére so­dorják, a hólevet elnyelik a csapadékvíz-csatornák lefo­amelyre hóeke is szerelhető. Ezen kívül mód van alkalmi hómunkások foglalkoztatásá­ra: ezért a munkáért nyolc­órás műszakonként hatvan forintot fizetnek. A városgaz­dálkodási üzem természetesen pénte- egymagában képtelen minden reggel úton, s főleg járdán a havat eltakarítani: csaknem három- százezer négyzetméter a tisz­títandó utak, járdák, terek te­rülete Salgótarjánban, hogy járdák takarítására köte­les intézmények, vállala­tok, házkezelők, tulajdo­nosok sok helyütt nem hajtják végre a városi ta­nács rendeletét. A városgazdálkodási üzem lyói. Olcsó és hatásos eljárás, megbízottja a rendőrséggel Jó lenne, ha városgazdálkodási karöltve ellenőrzi a rendelke- ötvenezer üzem kiterjesztené az aszfalt- zés végrehajtását, de némely persze burkolatú mellékutcákra is, tarjáni városszeretete híján különösen ott, ahol a lejtős ez az ellenőrzés nem lehet igazán eredményes. Pedig, ha más nem, legalább a tavaly télen a síkos járdákon előfor­dult balesetek nagy száma nuár végétől ki lehet terjesz­teni a József Attila és a Dam­janich utcára. A város terüle­tén mintegy tizenhat kilómé­vá rnyi aszfaltozott út van. Nos, az esős napok kivételével gyakran emlegettük a város­gazdálkodási üzemet, amely­nek dolgozói, ha nem volt por, gondoskodtak róla. Ennek az áldatlan állapotnak Nekám Ervin is szeretne mielőbb vé­get vetni: a városi tanács költségvetéséből két porszívó- seprőgépet vásároltak, öt­százezer forintért, a gépek ér­kezését a jövő év első felére várják. Az ember nem is hinné: Csak- Salgótarjánban háromszázhu- szonötezer négyzetméternyi kultúrpark van, hatszázezer négyzetméter a grundok, ját­szóterek, sétányok területe. Sokba kerül a városnak ennyi park létesítése, gondozása, ápolása. Az őszön például a Pécskő utcai lakókörzetben fa­csemeték, bokrok ültetésére százhetvenezer forintot köl­töttek, parkosításra kétszáz- forintot. - Mindez Kinek kell ilyen vőlegény? Huszonhat éves fiatalember tet­te a szépet egy éppen félannyi korú kislánynak. Elsuttogta, mennyire szereti, s hogy odahaza — Nógrádmarcalon — szép lakása, jól jövedelmező állása van. A gyereklány fejét könnyű volt el­csavarni, megszökött a „vőlegény- nyel”. Csodák csodája: nem a szép otthonba mentek, hanem a férfi egyik nagylóci ismerőséhez. A kislányt onnan vitte haza tel­jes joggal feháborodott édesapja. Valószínű, hogy az apák nem Oláh Gézához hasonló férjet ki­vannak lányuknak. Oláh eddig tizenhét helyen állott munkavi­szonyban; tavaly október óta do­logtalanul élősködők testvérein. Két gyermek apja, de a gyerme­kek eltartásához egyáltalán nem járul hozzá. S hogy a portré tel­jes legyen: Oláh Gézát nem csak megrontással (az említett vőlegé- nyesdi miatt), hanem társadalmi tulajdont károsító bűncselek­ménnyel is vádolja az ügyészség. Oláh Géza e hónap huszonhatodi­kén nyilvános tárgyaláson áll a rétsági járásbíróság elé. Sárban, lányban ... utakon sokat csúszkálnak a gépkocsik — és sajnos a ród- li zó gyerekek. A július óta működő város­in egemé a ráfordítást, fá­radságot. ha nem volna >-zinte reménytelen ügy a megőrzésük, óvásuk. gazdálkodási üzem — melyet jobb belátásra bírhatná ezeket Kitépik, letapossák, pusztítják. Nékám Ervin nagy nosztalgiá­val emlékezik Gyulán tett lá­togatására, ahol egy-egy vi­rágágyás, parkrészlet mellett lépten-nyomon táblákat látott: három, addig egymástól füg­getlenül működő üzemből szerveztek — egyébként egy­re többet hallat magáról. S ez nemcsak a jobb té'i felké­az embereket. A városgazdálkodási üzem feladata az utcák tisztántartá­sa és a háztartásokban kelet­kezett hulladék, szemét el­szülésben mutatkozik meg. szállítása is. Az igazgató ezzel ez a park az ilyen és ilyen ne­Ez utóbbiról különben Nékám kapcsolatban szintén jó hírek- vű úttörőőrs -édnöks*ge alatt Ervin, az üzem igazgatója kő- kel szolgált. A két. már mű­zölte, hogy a tizenöt tonna ködő Kuka-szemétszállító gép­kocsi mellé 1969. január 1-től I egy harmadik társul: négy- száznyolcvanezer forintért vá­áU. Salgótarjáni úttörők, érde­mes volna ezt a szép szokást Tarjánban meghonosítani! Cs. G. Ba lassagjármáton könnyebb a hátizsák? A Budapest-vidék Postaigazgatóság forgalmi osztálya nemrég könnyű kézikocsival látta el a salgótarjáni hír­lapkézbesítőket. A város összesen huszonegy kocsit kapott, minden kézbesítőnek jutott belőle. A megye másik városába, Balassagyarmatra viszont, ahol a hírlapkihordók pont azt a munkát végzik, mint tar­jáni kollegáik, egy kézikocsi se érkezett. Pedig itt csak hatra volna szükség, ennyi a belterületi, kiskerekű kézikocsival is bejárható hírlapkörzetek száma. Megkérdeztük a kézbesítő­ket. szükségük van-e a szállítóeszközre, de fölösleges volt megkérdezni őket: a vállukon, hátizsákokban és oldaltáskák­ban kilométereken át cipelt harminc—negyven kilós csoma­gok látványa fölöslegessé tette a kérdést. Az élelmesebbek, s akiknek módjukban áll, ócska babakocsiban hordják ki a hírlapot. (Hírlapkézbesítés 1968-ban — babakocsival!) Plachy Lászlóné, Baranyi Dezsöné, Bárány: Tibor. Varga Pálné és Varga Jánosné véleménye is az, hogy ők sem lehetnek mos­tohagyerekek. Ráadásul az öt kézbesítő már hosszú idő óta hat körzetet kénytelen ellátni, mivel erre a nehéz munkára egyszerűen nincs jelentkező. Sárban, fagyban még kézikocsi­val sem irigylésre méltó a kézbesítők munkája, de így néha kimondottan embertelen. Nem csoda, ha egyikük-másikuk gyakorta ágynak esik. Ilyenkor még a beteg munkája is a többiekre hárul. Balassagyarmaton sem kisebb az újság, ott sem köny- nyebb a csomag — a kézbesítőkre ott is éppúgy ráfér a se­gítség, mint Tarjánban. Remélhetőleg érdekükben is hama­rosan lépéseket tesz a balassagyarmati posta vezetősége. B. U

Next

/
Thumbnails
Contents