Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-29 / 304. szám
Ébredj hát rendelet!... Ismét peri nyert A balassagyarmati Palócföld Tsz közgyűlése tavaly márciusban fontos határozatot hozott. E szerint a tsz vezetősége a jóváhagyott terven felül vállalhat a szövetkezet működést körébe tartozó munkákat, mivel ez segíti a tagság foglalkoztatását, növeli a gazdaság jövedelmét. Mindazokat a vezetőket, akik ilyen tevékenységben részt vesznek, cél jutalom illeti meg. A prémium összege maximé lisan a bruttó kivitelezési összeg nyolc százaléka lehet A célprémium jogosságát és felosztását a tsz elnöke, elnökhelyettese, párt- titkára. főagronómusa és főkönyvelője bírálja el. A határozat meghozatala Idején meg K. László volt a szövetkezet főkönyvelője; egészen október végéig. Azóta a siroki tsz-ben dolgozik. Távozása után majdnem három héttel a tsz 708 000 forintos munka elvégzésére szerződött az AGROKER-rel. A munkát teljesítették; a vezetők között kiosztották az őket megillető 56 687 forint jutalmat. a Palócjiiíd Tsz K. László ötezer forint megítélése Iránt nyújtott be keresetet a balassagyarmati járásbírósághoz, — miután a szövetkezet erre irányuló kérését már elutasította. A volt főkönyvelő azzal érvelt, hogy a határozat alkotása idején még a Palócföld Tsz-ben dolgozott. A balassagyarmati járásbíróság megállapította, hogy K. László 1967-re mintegy hatezer forint prémiumban részesült, mivel a szövetkezet gazdasági eredményeihez hozzájárult munkájával. A bíróság nem bocsátkozott annak mérlegelésébe, hogy az ismertetett prémiumrendszer helyes-e, — hiszen az ellen a járási tanács vb mezőgazdaság; osztályának (akkor még felügyeleti szervnek) sem volt kifogása. Tényként állapította meg ellenben a bírósás, hogy a hétszázezer forintot meghaladó értékű munka előkészítésének, elvégzésének érdekében K. László felperes semmit sem tett — ezért keresetét elutasította. Kalapot emelek, ha... A Pásztói II-es számú AlbcUuUL’-a iciAixuxi t«utíVe* nek statisztikájából unciáit egy auat, tooo num ezernat- szaz órát mmasziouaK igazolatlanul a tanuioií. ErueKes aaatot itapnarwc, na kiszámítanánk, hogy egy tanúmra nany igazolatlanul távolmaradt óra jut. anogy ez a tanév kez- uoöoa, sej l te ti, tiogy az jcien sem lesz keveseDD indo- Koiatlan hiányzás. ívli ennek az oica ? A nevelői szobában beszélgetünk rtenany pedagógussal, .rámondjak, hogy: — A ieg'töOD hiányzásért a szülők felelősek. ük tartják otthon a gyerekeket, hogy segítsenek neicik, hogy elküld- hessek óicet bevásárolni, vagy éppen amilyen munka van a háznál. Tény, hogy magas a hiányzási órak szama, ae ezt „csak” tízegynéhány gyerek gyűjtötte össze. — A múltkoriban például beállít egy nagymama — szól Szabó Áron, az iskola igazgatója. — Közli, hogy az unokája nem jön iskolába, mert Csehszlovákiába ment, valamilyen delegációba- Nem is jön többé iskolába, ott marad. Néhány nap múlva előkerült a gyerek. — Sárközi Ilona például még meg sem jelent az idei tanévben az iskolában — veszi át a szót Tarcsányi Gyuláné. — Mi van a kislánnyal? — .. .-senki nem tudja, r Érdeklődöm a gyakori hiányzók neve felől, ötöt, hatot is mondanak kapásból. Ezejc közül találomra hármat kéretek fel. Elsőnek Vígh Anna érkezik. Röstelkedik, fél is egy kicsit, nem tudja, miért hívatom. — Hány igazolatlan órád volt tavaly ?„ Elvörösödik. Lábával a szőSzén — terven felül A Nógrádi Szén bájnyáknál eddig már öt aknaüzem teljesítette éves tervét. December 8-án Vecseklő, rá két napra Királytáró, majd a mátrai\ováki Gáti IV. akna következett. A nagybátonyi Katalin-akna december 17-én szállította el az éves tervhez szükséges utolsó csille szenet, de a Gusztáv-akna és a vállalat egésze teljesítette már éves tervét. A termelési terv túlteljesítésére lehetőséget kapott a vállalat, mert a piaci viszonyok kedvezően alakultak. Bár éves atlagban mintegy 300 fős létszámmegtakarítással dolgoztak, most mégis úgy számolhatnak, hogy év végéig legalább 35 ezer tonna szenet adnak a népgazdaságnak terven felül. Együttes erővel Pilinyben már nem tanítják az általános iskola felsőtagozatos diákjait. Az iskola körzetesítésével a gyerekek a közeli Endrefalvára járnak iskolába. A község egyetlen, két- tantermes iskolájában összesen negyvenkét tanuló jár — az első négy osztályba. Patai Ferenc igazgató-tanító és a tanév elején idekerült Sírkő Klára tanítja a pilinyi gyerekeket a jóra és a szépre. A község gyerekei szeretnek tanulni. Igaz, a szülői házban is nagyobb gondot fordítanak a mai kerekekre, jobbak a lehetőségek a tudás megszerzésére, mint régebben voltak. Nem véletlen tehát, hogy a községből mind többen tanulnak tovább felsőbb iskolákban. S akik továbbtanulnak megállják a helyűket. Sok múlik persze azon is, hogy az iskolában milyen az oktatás. Nos, a tanács évről évre kellően gondoskodik az iskoláról, a pedagógusok munkájáról pedig az eredmények beszélnek. S amióta a pedagógusok rendszeresen foglalkoznak a szülőkkel is, még összehangoltabb a család és az iskola nevelőmunkája. nyeg rojtjait rugdossa. Lesüti a szemét. Osztályfőnöke keresi meg a naplót; hetven órát mulasztott. — Szeptember óta hányszor mulasztottál már? — Vagy tízszer — válaszol hosszas unszolásra. — Miért hiányzol? — Mert szüleim dolgoznak, valakinek otthon kell lenni. Főzni, takarítani., — Vannak kisebb testvéreid? — Csak nővérem van. A mulasztás elhihető okát Várhalmi Attila osztályfőnök adja meg: — Túlkoros a kislány, szégyell már iskolába járni. A nagynénje meg állandóan biztatja, hogy menjen hozzájuk dolgozni Jobbágyiba, a varrodába. A szülők is azt akarják, hogy keressen, ne kelljen nekik költeni rá. — Mi a szándékod, Anna? — Most már befejezem az iskolát, nem hiányzóm többször — ígéri meg. Magas, fejlett, szőke lány a következő, Bangó Gizella. Tizenhárom éves, hatodikos. Legalább tizenhét évesnek látszik. A sírás környékezi. Meglepődik, amikor kérdezem: — Hát nekem beteg az anyukám, azért kell otthon maradnom. — Mi baja vain anyukádnak? — Nem tudom, csak mindig fekszik. Az építőanyagipari ágazat az idén — az előzetes számítások szerint — 6 százalékkal több terméket gyártott, mint tavaly. Helyesnek bizonyult az az intézkedés, amely szerint az illetékes szervek a hazai építőanyagipari bázis növelésével egyidőben a termékimport 20 százalékos növelésével gondoskodtak az építőanyagellátás javításáról. Ezért az év második felében több fontos termékből már sikerüli megteremteni a kereslet-kínálat egyensúlyát, néhány cikkből pedig már lényegesen nagyobb volt a kínálat, mint a kereslet. Továbbra is gondot jelent még az ellátás azbeszt- cement tetőfedő anyagból és csőből, fali csempéből és egyéb burkolóanyagból. A népgazdasági terv számítási anyaga szerint 1969-ben az átlagosnál nagyobb ütemben Pihenőben volt az öreg állatgondozó. Minden harmadik napon otthon marad. Nem nyolc órát dolgozik, annál sokkal többet. Hajnalban kel etetni, fejni. Kilenc óra felé hazaugrik reggelizni, és indul vissza az istállóba. Tiszta aljat terít a tehenek alá, utána megy a szecskázóba takarmányt keverni. Rövid órácska az ebédidő, aztán újból az istállóba, mert kezdődik az esti fejés. Az egy nap pihenő jól esik ennyi munka után. Behúzódik az udvari kiskonyhába, és pihen. Kívánják a nyújtózkodást az öreg csontok. Most is ült magányában, borotválatlan. Bakancsot húzott. Jobban elviseli a lába, mint a gumicsizmát. Az istállóban az a legpraktikusabb, abban jár. — Egyszer kirobbanok és akkor nagyon megmondom a véleményem — dörmögte. Kinézett a tenyérnyi ablakon az udvarra. De a gondolata a teheneknél járt. Hallotta a láncok csörgését, az állatok mély lélegzését, amint féloldalukon fekve kérődznek. — Nyugalomra van szükségük, az meg nekimegy és üti. De hogy? Széttörte a fejőszéket rajta. .. Olyan izgalomba jött, hogy fel kellett állnia. A szíve is megfájdult. Dörzsölte. Aki életén keresztül szarvasmarhával bánt, ismeri milyen érzékeny — Az orvosnál pines nyilvántartva betegként... — Ott nincs, de az iskolában azt kell mondani, hogy beteg. — Édesapád mit szól. hogy nem jársz rendesen Iskolába? — Semmit. Csak megkérdezi, hogy voltam-e? — Akkor miért vert meg a múltkor? — kérdezem. — Mert nem voltam iskolában. — Mindig megver érte? — Nem. Csak ha úgy jön haza, hogy... Nem fejezi be, lesüti a szemét, s pulóverének alját kezdi piszkálni. Az osztálynaplóban látom, hogy eddig csupa egyes jegyei vannak. Még egy krónikus mulasztóval szeretnék beszélni, Farkas Ferenccel. — Vele most nem lehet — mutat kezével az igazgató. — Most is igazolatlanul mulaszt? — kérdezem. — Most az egyszer lesz igazolása. A rendőrségre vitték tyúklopás miatt .. A pedagógusok már beszéltek a szülőkkel több ízben, felelősségre vonták őket a gyermekek hiányzása miatt. Ez eredménytelen maradt. Ébredj hát rendelet! Jó reggelt szabálysértési paragrafus! Jó lenne, ha az illetékesek érvényt szereznének azoknak. Román Dénes kell növeln; az építőanyagipari ágazat termelését. A hazai termelést azonban továbbra is jelentős importtal kell kiegészíteni. Jövőre az ideinél 20—25 százalékkal több építőanyagipari terméket kell külföldről behozni, főleg síküveget, cementet, azbesztcement-csövet és fali csempét, Cementből és mészből jövőre már nem lesz hiány, legfeljebb kereslet; csúcsok idején átmenetileg fordulhat elő. A lakosság 750 000 fonna cementet vásárolhat, 15 százalékkal többet, mint 1968-ban. Tetőfedőanyagból 18, falburkoló csempéből 15—18 százalékkal növelik a magánerőből megvalósuló lakásépítkezések ellátását. A belkereskedelem közvetítésével 1350 millió téglát kap a lakosság. így a téglaellátás 8 százalékkal nő és az elegendő. az állat. Varga Miklósnak pedig már a dédapja is szarvasmarha-tenyésztő volt. Úgy szállt a tudományuk apáról fiúra. Országosan ismerték nevüket. Dédelgették az állatot. Reggelenként az Ipolybán mosták. Gyönyörűség volt nézni, amikor a napfényes legelőn szétterül a falu gulyája, a vezértehén csengője jelezte, hogy az ipolytamóci határban merre legel a csorda. — Most különbnek kéne lenni, és azok meg ütik — huppant vissza a székre az öreg Varga. Az udvaron zajt csapott a két terelő kutya. Kisg László, JÓL VAN, ÉN MEGÉRTEM mi a kettős nevelés: káros, ha a gyerek mást hall az iskolában, mint otthon. Egyet is értek veled, de az asszony másképp látja a dolgot. A mi falunk vallásos, a kialakult szokások a józan észnél Is erősebbek. Tudod mit? Gyere el egyszer hozzánk, aztán majd a feleségemmel vitázzatok ilyen kérdésekről. Kalapot emelek, ha meggyőzöd, mert én nem bírok mindent szusszal... * AZ ÉPÍTÖBRIGÁD 1960ban alakult. Göröngyös úton jutott el ahhoz, hogy valóban szocialista kollektíva legyen. Az első oklevelet három évvel később kapták, és ma már az ezüstérem várományosai. „Vándormunkások” — ahogy mondani szokták. Munkaterületük az egész nógrádi szénmedence: Szorospataktól Mát- ranovákig. Odajárnak, ahol építeni kell, legyen az út, új műhely, vagy átalakítás, nekik igazán mindegy. Sokáig egy dolog hajtotta őket: az anyagiasság. Csak ezen keresztül szemlélték a világot. A pénzt most is szeretik, de hozzáfűzik: nemcsak erkölcsileg,- hanem anyagilag is elismerték a munkánkat. — Az idén 105 százalékos tervteljesítést vállaltunk, és 124 százalékos átlagot értünk el — mondja Tímár József, a brigádvezető, majd így folytatja: — Legutóbb szocialista szerződést kötöttünk a kiste- renyei volt mozdonyjavító átalakítására. Az új szerelő- csarnokon dolgoztunk. Ezt a munkát a rendes munkaidőn a főagronómus kereste az öreget. Gondolatot cserélni jött a tapasztalt állatgondozóhoz. Szoktak beszélgetni. Leginkább arról, hogyan kéne visz- szaszerezni a község állattenyésztői hírnevét. Az öreg szívesen beszélget a fiatal fő- agronómussal, hozzáértő embernek tartja. Most pedig éppen kapóra jött neki. Kiönthette keserűségét. — Üti azt az állatot, mert rúg meg döf. Ha szépen bánnak vele elhagyja ezt a rossz szokását — mondta vendégének. — Hallottuk. Majd úgy járnak, mint a Csatári, akit útjára bocsátottunk, mert nem tudott az állatokkal bánni — válaszolta Kiss. Az öregnek kisimult az arca. Még a könny is a szemébe szökött. Aztán megeredt a beszéd a kaszálók víztelenítéséről, az új istállóról, amit a jövő évben építenek fel. Aztán kimentek a majorba, megnézni a Hattyú ikerborjaii. Most születtek, az öreg Varga gondozza őket. Ilyen eseményt jó megosztani azzal, aki ma- ga is szereti az állatot. Ök ketten szeretik. Az öreg Varga őseitől örökölte, Kiss László pedig érti, hogy nagy kincs az állat, a gazdaságnak. Majd meglátják, híres lesz még lpolytarnóc a szarvas- marhájáról. Bobál Gyula túl végeztük el. összesen nyolc nap volt rá. Nem tartottunk szabad szombatot, dolgoztunk vasárnap is. Ügy voltunk vele: addig dolgozunk. amíg lehet, pihenni azután is ráérünk. Nem panaszkodhatunk, meg volt az értelme. A két ünnep között ml már nem dolgozunk, csúsztatunk. A TÍMÁR BIG ADNÁL már nem kell foglalkozni fegyelmi kérdésekkel. A munkamegbeszélések alkotó jellegűek. — Szeretünk egyösszegű utalványozás alapján dolgozni. Ha megmondják mire, mennyi időt és bért szabnak, csaknem minden esetben ; ellentervet készítünk. Ezt nem szoktuk papírra vetni. Általában sikerül, ha valami, rajtunk kívülálló ok nem borítja fel elképzelésünket. Például anyaghiány. A termelési feladatok megoldása sokkal könnyebb, mint a többi, ami szükséges ahhoz, hogy a brigád valóban szocialista legyen. Érdekes útja van ennek is. Eddig öten szereztük meg a nyolc általános iskolai végzettséget. A fejlődést azonban nem lehet csupán ezen lemérni. Ha lassan is, de napról napra előbbre jutunk — mondja a brigádvezető. * EGY-EGY ÚJSÁGCIKK felolvasásával kezdődött. Az étkezési időt használták fel erre. Később vélemények csaptak össze egy-egy televíziós adáson is. Ezek csiszolták az emberek gondolkodásmódját. Végül eljutottak addig, hogy már a materialista és idealista világnézet különbségéről vitatkoznak. — A huszonegy tag közül csak három nőtlen, a többi családos. Hány gyerek van a brigádtagok családjában ? Legalább félszáz. Ebből fakad, hogy sokszor téma a családnevelés. Az idealista világnézet megítélésében mi férfiak egységes nézeten vagyunk. A feleségekkel azonban nehéz ezt megértetni. Ez ügyben az egyik tagunknál én is jártam. Ügy érzem, nem hiába. Biztos, hogy hasonlóra még sor kerül majd. A tudat formálódása sokkal lassabb, és csak nagyobb távolságban mérhető. A sok vita eredménye hellyel-közzel a családi életben is érezhető. — A brigád egyik tagja egy év után azt mondta nekem: „Tudod, itt köztelek most már sok mindent másképp lát az ember, mint azelőtt”. Őszintén megmondom, örültem a véleményének. Annak is örültem, hogy egy másik tagunk, akivel sok baj volt, azelőtt, rendszeresen mulasztott, mióta közöttünk dolgozik, megemberelte magát —* mondja a brigádvezető. Ez a szocialista közösség sokféle munkát végzett már. Ahol építettek, mindenütt Kivívták az elismerést maguknak. Szavuknak súlya van, mert amit vállaltak, azt még mindig valóra váltották. Közülük a legtöbben Mátrave- rebélyen laknak, a többiek pedig hat községből járnál: be. A gondokat is annyi helyről hozzák magukkal, ahá- nyan vannak. Az őszinte légkörben ezek is eltűnnek. Ha beteg valaki, a többiek meglátogatják. Előfordul olyan eset is, amire a patikában, nem adnak gyógyszert. — AZ EGYIK ÖRÖKVIDÁM tagunk egyik napról a másikra elvesztette jókedvét. Két napig csak figyeltem, aztán megkérdeztem: mi baj öreg? Látom valami nincs rendben, tán csak nem vagy beteg? — Sóhajtott, aztán azt mondja: — Nem vagyok együtt az asszonnyal... — Összezördültek. Gondolkoztam: nem fogok-e mellé, ha segíteni próbálok? Családi ügy, kényes a kérdés, csíny- ján kell vele bánni. Csak úgy „mellékesen” látogattam el a családhoz. Beszélgettünk. Elég az hozzá, néhány nap múlva az én barátom megint a régi. jókedvű ember lett — szól Tímár József. — Jövőre lesz a szocialista brigádvezetők kongresszusa, amitől én — őszintén szólva azt várom, hogy az ideológiai nevelés, a fejlődés gondjaival foglalkozik majd nagyobb súllyal, s ehhhez ad útmutatást. A tudat formálásában kellene még nagyobb ütemben előrehaladni — mondja. Bodó János Négy forint — száztizenhárom helyett Az egy főre eső társadalmi munka teljesítés terén Balassagyarmat rekordot ért el — sajnos negatív rekordot. A 113 forintos megyei átlaggal szemben itt egy lakos csak négy forintnyi társadalmi munkát végzett az év folyamán. 1968-ban — csak az október végéig terjedő időszakot véve alapul —, már némi iavulás mutatkozik: az egy főre jutó önkéntes munka értéke eléri a huszonkét forintot. A lehetőségekhez mérten még ez a szám is alacsony. A városi tanács, amely nemrég behatóan rogialkozott az üggyel, rendeletet hozott a társadalmi munka nyilvántartására éjs koordinálására. Sok embernek a köz érdekében végzett örtkéntes munkája eddig ugyanis csak azért nem jutott az illetékes szervek tudomására, mert nem jelentették be őket. A tanács tervcsoportja most nyilvántartja a városban végzett társadalmi munka tevékenységet, s eligazítja a munkát végezni akarókat. 1969-ben előreláthatólag tovább növekszik Balassagyarmaton az egy főre eső társadalmi munka értéke, de — mint a tervcsoport vezetője elmondotta — nehéz lesz a megyei szintet felérni, mert az Ipoly-szabályozás befejeztével a városban minimálisra csökkent a nagyobb társadalm; segítséget igénylő munkálatok szánra. NÓGRÁD — 1968. december 29., vasárnap 3 Javul az építőanyag-ellátás ÖREG TEHENÉSZ
