Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-28 / 303. szám
faluról falura Két kicsi település Azt mondjak Nográdban, hogy Szuha az isten háta mögött van. Hát még akkor Mát- raalmás — az egykori Szuha- huta — ez a furcsa kis hegyi falu. a Mátra északi oldalában ! A két apró település közigazgatásilag egy tanácshoz tartozik, lakossága magyar és szlovák ajkú. Népünk évtizedek óta baráti testvériségben él egy közösségben, s munkálkodik a közös boldoguláson. A villany regénye Ennek a közös erőfeszítésnek sok jelével találkozhat az ide látogató. Az utóbbi évtized úgy íródik be a két falu történetébe, mint a nagy változások, a kulturált életforma megteremtésének időszaka. Szuha és az egykori Szu- hahuta népe mindenekelőtt arról gondoskodott, hogy a kultúrának teremtsen hajlékot. Csaknem kilenc évvel ezelőtt avatták a nagy erőfeszítések, no meg egy kis furfang segítségével is a művelődési otthont. Nem sokkal később — két esztendő múlva — két- tantermes iskolát építettek, szolgálati lakással. S még abban az évben kigyulladt a villany Mátraalmáson is. — Ennek a villanynak regénybe illik a története — emlékezik Gembiczki József tanácselnök. Hamiskásan elmosolyodik az emlékeken, s elmondja, hogyan dacoltak sikerrel a hivatalokkal. Ennek a furcsa, hosszú történetnek az a lényege, hogy a sziuhiai és a mátraalmási emberek — helyesebben a vezetők -— túljártak az egyes irányító szervek képviselőinek az eszén, s nagyon ügyes fortéllyal oldották meg a villamosítást. Ám arról sem te- ledkeztek meg, hogy mi a falubeliek tennivalója. mivel .jelentős társadalmi munkával segítették a munkálatokat Habár a két község nagyon kiesik a központi forgalomból, mégis jó a lakosság kereskedelmi ellátása. Az üzletek egy része korszerű — nemrégiben adták át az új szuhai vegyesboltot — másik részét pedig rövidesen felújítják. Ehhez még csak annyi kívánd kozik, hogy az ellátás azonban választékosabb is lehetne. Nagy megelégedést váltott ki a szuhai emberekből a felső falusi bolt megnyitása, mivel ezzel sikerült megszüntetni a hosszú gyaloglást. Ugyanis a csaknem négy kilométeres községnek csupán az első felében volt bolt. Mi a «azdasáuos' Azonban nemcsak a boltokkal törődnek a két településen, hanem más intézményekkel is. Átalakították a tanácsot, rendbe hozták az óvodát, korszerűsítették az orvosi rendelőt. Az orvos kényelmesen végezheti gyógyító munkáját mindkét faluban, s á betegeknek is van helyük, ahol várakozhatnak. A fiatalokra is gondoltak. A helybeli kiszeseknek szép klubhelyiség áll rendelkezésre, ahol tanulhatnak, szórakozhatnak. A község vezetőinek az a véleménye, hogy a legfontosabb feladat a meglevő intézményeknek a fenntartása. Többet építeni, nagyobb dolgokat művelni nem lenne gazdaságos ezen a két településen. A helybeliek ugyanis nem használnák ki hasznosan. Igaz, hogy más lenne a helyzet, ha a Mátrán átvezető erdőgazdasági üzemi utat szabaddá tennék a közforgalom számára is, mert ebben az esetben megérné egy eszpresszót felépíteni. Ez már most is nagy kívánsága a fiatalságnak, azonban a jelenlegi gazdaságos üzemeltetéshez kétségek férnek. A két település legnagyobb gondja az egészséges ivóvíz hiánya. A jelenlegi kutak nem is biztosítanak elegendő vizet, s ami van. az sem megfelelő. A vízmű kiépítése azonban nagy anyagi erőt követel — ennyivel nem rendelkezik a tanács. Ehhez több éves tartalékolás vagy állami segítség kellene, különben megoldhatatlan a vízmű létesítésé. Egyelőre tehát levették á napirendről a vízmű létesítésének kérdését. Nincs járda Viszont hasonló nagy gondot okoz a járdásítás a két faluban. A hegyvidéki települések jellegzetessége, hogy az út két oldalán nincs járda. Ám a tanács vezetői már most gondolnak a gallyatetői út megnyitásának lehetőségével, ami nagyobb forgalommal, tehát közlekedésrendészeti intézkedésekkel járna együtt. Tehát kell a járda! Gond, gond hátán. Ám a «ruhái és mátraalmási emberek megoldottak már nehezebb feladatokat is. Pádár András Berci bácsi, a parancsnok Az önkéntes rendőri szolga- rendőr} munka, hogy e hasonlat formaságai éppoly kötőt- lat aligha túlzás, tek, mint a hivatásosé. Épp Minek felsorolná, hány liba-, ezért szokatlan hallani, hogy fényű-, nyúltolvajt kerített járőrözéssel veszi el az enyves kezűek kedvét attól, hogy a társadalmi vagy a személyi tulajdonhoz nyúljanak. JótaKivnló if iá sági klu^ Nem hasonlítanak Ez a klub szó szerint véve a gyárkémény tövében van. Az épületet sok évtizeddel ezelőtt emelték a legpuhább kőből. Esős, nyirkos időben a falak szivacsként szívják magukba a vizet. A közelben patak folyik, de ez az egész környék lápos, ingoványos terület volt valamikor. A régi gyári kantinból kialakított mat öblösüveggyár! művelődési otthon és a hozzá csatlakozó munkás-ifjúsági klub múltia jóval nagyobb, mint a jövője. Ölven éve — Volt itt kérem minden: zöldségesbolttól kezdve, kantinig, raktárig, kocsmáig minden, amit el tetszik tudni képzelni. Tessék csak a falat nézni! Most festettük, mégis térképet refizol rá a víz. Nem panaszképpen mondom. A magam részéről negyven esztendei kultúrmunkáskodás után kerültem ide gondnoknak, az ifjúsági klubba. Hát esztendeje jöttem ide, amikor nyugdíjba mentem. Negyven évig szereplősködtem én is, jól érzem itt magam. De az igaz, nagyon öreg már az épület. Megérik a lebontásra. Ezt mondja idős Müller Sándor, a „kiváló” címet most elnyert öblösüveggyár! ifjúsági klub gondnoka. Gondnoksága egyidős a klubbal, legalábbis a jelenlegivel. „Nagy. ormótlan vasszékekkel kezdtünk. .. Most minden nagyon istenes már”. A barnára pá- colódott fénykép egyidős a magyar kommunista ifjúsági mozgalommal. — Tessék nézni ezt a képet. Igaz, az a jubileumi plakát ott a falon! Ezek a gyérek emberek ötven évvel ezelőtt az acélgyári KIMSZ-csoport tagjai voltak. Köztük vagyok én is. Ez a bekarikázott, ez én vagyok. Tizenegynéhány éves korától mind dolgozott Sokan nem hiszik, hogy igaz. Igaz az önkéntes rendőrök Rimó- kézre a rimóci csoport?.. Ta- náccsal éppúgy nem fukarkodik Berci bácsi, amint nem hú zó dbzik a haragosok kibékí- tésétől sem. Munkájában a hivatás- és emberszeretet vecon, hol Berci bácsinak, hol nulságosabb,' amit az örakénte- őrnagy elvtársnak szólongat- sek — közöttük Gyenes Hálják a csoport parancsnokát. A mán, Rigó János, Gonda Ist- „formabontás” oka: apjukként, ván, Erdélyi István — a bűn- testvérükiként szeretik Gonda cselekmények megelőzéséért zórli. Feljegyzésre méltó, sünit Bertalant. Tavaly tavasszal tesznek. A parancsnok munka- az életről vall: „Azzal sokvonult nyugállományba a me- kedvet éhreszt a dologtól hú- szorozhatjuk meg örömét, hogy gyed rendőr-főkapitányság zódozóban, sőt elhelyezkedés- önzetlenül dolgozunk a társa- egyik fontos posztjáról; s még hez is segíti. A csoport sűrű dalomért.” — b. z. — aznap parancsnok lett a faluSzabad idő A képről úttörőkorú gyermekek néznek rám. Nyakkendők, komoly kalapok. Lehetnek harmincán az egykori KIMSZ-esek. Ma pajtások lehetnének valamelyik salgótarjáni iskoláhan. A klub egyetlen tágas helyiség. Asztalokkal, székekkel, televízióval, rádióval, magnókkal, játékokkal jól ellátott. Vegyük komolyan, amit Bálint Károly üvegfúvó (most harmincéves, 15 volt, amikor a gyárba került), klubvezető, az üzemi KISZ-bizottság tagja erről mond: — Nekünk egyáltalán nincsenek anyagi gondjaink. A nagyon kategorikus, naban. Rendőrnek született! — mondogatják róla elismeréssel, pedig ez nem igaz. Bercj bácsi, mint bárki más, csecsemőnek született, bányásszá nevelkedett, s a párt akaratára lett rendőrré; a maga erejéből, szorgalmából őrnaggyá. Űj szolgálatának első fél évében már bebizonyította, hogy amit „fönt” tanult, „lent” sem feledte el: öt hónapig parancsnokai teljes megelégedésére helyettesítette három faluban a rendőrségi körzeti megbízottat. Tájékozatlanságra vallana úgy beszólni erről, hogy „m,} a kmb-munka egy őrnagynak?” A körzeti megbízott feladatköre egészen más, mint Gonda Bertalan őrnagyé volt. Érzékeltetésül: lehet valaki Kossuth-díjas idegsebész, de jaj lenne a páciensnek, akinek zápfogát akarná kirántani. Napjainkban már annyira differenciált a Megméreti magát Terenyeiek Pesten A kisterenyei fmsz tánccsoport januárban Budapesten vendégszerepei, minthogy Tatán a néptánc-fesztiválon pedagógiai díjat kapott. A kisterenyei táncosok Almás} Fe- rencné vezetésével készülnek a bemutatóra. Négy táncot visznek Budapestre a Népművelési Intézet színpadára. Régi ismerősöm Máthé Sándor, a ludányhalászi—nógrád- szakáli egyesült termelőszövetkezet gépcsoportvezetője. Egyetemet végzett Jiatalem- ber. A Szécsényi Gépállomáson kezdte a pályafutását, majd a megyei tanács mező- gazdasági osztályára került. Igaz, hogy Máthé gyakorlati ember inkább, azonban a hivatali évek nem múltak el nyomtalanul az életében. Sokat tanult, tapasztalt — mondta el a beszélgetésünk alkalmával — aminek a szövetkezetben sok hasznát látja. A mezőgazdászok közismertek a munkájuk iránti megszállottságukról. Máthé Sándor esete azonban bizonyíték rá, hogy a gépészmérnökök között is akadnak hasonlók. A tisztább, kényelmesebb munkát örömmel cserélte el a nehezebbért. Igaz. mehetett volna a megyéről jól felszerelt üzembe vagy gépjavító állomásra — hiszen több helyre hívták. Máthé azonban a szövetkezetét választotta. Azt a közösséget, amelynek az életét, nehézségeit felülről jól ismerte. Kíváncsi volt, megállja-e a helyét a közösben. A termelőszövetkezet új, korszerű irodaházában beszélgettünk a fiatal mérnökkel. Egy esztendő telt el az elhatározása óta. Azóta a ludányhalászi közös gazdaság gépcsoportját példaként emlegetik. Máthé Sándor azonban másképpen vélekedett. Ez az év csupán a rendcsinálásra szolgált. A termelőszövetkezetben ezután jöhetett — mert elkezdték már! Amikor Máthét sajátmagáról kérdeztem, elmosolyodott, s azt mondta, a munkáról jobban szeret beszélni, mint magáról. A sok közösen végzett munkában az ő része is benne van, nehéz lenne különválasztani a többitől. S már azt fejtegette, jövőre hogyan fejlesztik tovább a gépcsoportot, milyen új gépeket vásárolnak. A fiatal mérnök közéleti személyiség is. Tevékeny segítője a járás mezőgazdaságát irányító párt- és tanácsi szervek munkájának. Véleményét kikérik, tanácsaira figyelnek. A / sojc elfoglaltság okozta fáradtsáq azonban feledésbe merül, amikor óvodás korú kisfia kéri a játékra. Ilyenkor kapcsolódik ki talán leginkább, hiszen más szórakozásra alig jut idő. Szívesen foglalkozik a kisfiával, akit az anyuka naponta visz magával a szécsényi óvodába — mert Máthéné Szécsényben dolgozik. Máthé Sándor elégedettnek a nagyüzemi gépesítésnek csu- vallja magát. Kissé fanyar mo- pán az elemi feltételeivel ren- sollyal mondta, nagy dolgokat delkeztek. Hiányzott a mű- nem lehet várni, csak ameny- hely, szerszámgépeket kellett nyit megdolgoznak maguknak, beszerezni, a traktorosokat, De ö a munkájával szemben szerelőket valósággal át kellett örök elégedetlen, formálni. Az igazi munka csak P. A. gyón szokatlan mondatról hamar kiderül — mit takar valójában. — A jövő évi költségvetésünk 26 ezer forint. Eddig sem volt különösebb problémánk, ha valami kellett. Ha nem ment azonnal és simán, először én kiabáltam jó hangosan. azután meg a Sanyi bácsi kérte szépén. Megkaptunk mindent... Milyen hát a megye egyetlen munkás-ifjúsági, klubja? Az egyetlen, amelyik a három nógrádi kiváló között van. Hogyan sikerül itt, a gyárkémény tövében küzdeni-tenni valamit a „generációs jelenség” ellen; sok fiatal nem tud mit kezdeni a szabad idejével és mivel a művészetekkel nem tud mit kezdeni, hajlamos a sekélyes szórakozásra. A munka és a szabad idő végeredményben elválaszthatatlan. A szabad idő tartalmat követel — a munka új ismeretek igényével lép fel. Ezzel kapcsolatban szokták emlegetni a kisközösségek (például a klubok) embert formáló szerepét. Tartalmas, nem formális kiscsoportokra lenne szükség. Nélkülük magára marad az egyén és nem talál talajra a társadalmi igény sem. Csak egy van ban. Megalakulása óta ti a kis csoportot 'tel' 60—70 állandó tagja var . közösségnek), minden felős energiája, idegszála ezt a munkát lendíti. Kertész szeretett volna lenni, nem tanulhatott. nagy volt a család, amelyben ő egyedül üveges. „Rózsákkal, kaktuszokkal foglalkozom a zagyvapálfalvi Kertünkben, de a mezei virágot is szeretem”. Egy mondat nagyon megmaradt bennem. — Minket nem lehet hasonlítani senkihez. — És a folytatása: — Ennek nagyon örülök! Lehet nagyon örülni, hogy a megyében egy ilyen eredménnyel büszkélkedhető munkás-ifjúsági klub van. Nem lehet örülni azért, mert pillanatnyilag csak ez az egy van, nincs még egy, még tizenegy, s ebbe nem szabad belenyugodni sem. De a sablonok ellen ebben az egyben is tenni kell. Valamikor el kellene kezdeni az „észrevétlen” nevelést, a vitára ösztönzést, hogy a kis munkáscsoport fel is használja (helyben, és ha leivet azonnal) azt, amit az egyébként nagyon hasznos, de önmagában „csak” a tényszerű ismereteket bővítő —■ a fel- használást nerrl erősítő (nem is erősíthető) előadások nyújtanak. Jó példa itt is van. Beszélgetünk. Galambusi Sándor üvegíestó, a négyes > fígyobh igények alapszervezet titkára. Muflár Ferenc, Pförtner Károly üvegfúvók, a gondnok, a klubvezető és Győri Éva minőségi ellenőr A klub eredményeiről előbb volt szó, a beszélgetés azokról a kérdésekről folyik, amelyek érhetően érdeklik a fiatalokat, „öregek, fiatalok”, „miniszoknya”, „értelmiségi és munkásifjúság” — engem a sablonok zavarnak. Hallgatja az ember és arra gondol: ma már ennél szélesebben, mélyebben és ami a legfontosabb — tárgyilagosabban kellene gondolkodni, beszélni. Valahol ebben a „minőségi változtatásban” kell megkeresni a kiváló munkás-ifjúsági klub további lépésének lehetőségét is. A lelkesedés pótol. persze sokat Bálint Károly itt él a klubA klub fiataljai javasolták: legyen olyan kör, ahol az olvasók kicserélhetik egy-egv könyv kapcsán szerzett tapasztalataikat, gondolataikat. Az öblösüvegyári ifjúsági klub így is kiérdemelte a „kiváló” címet. A program valóban szép: képzőművészeti, zenei, üvegtörténeti előadások, filmklub — mind a szélesebb tájékozódást segítette — segíti ezután is. De ha szóba kerül: milyen igény merül fel a klub jövőjével kapcsolatban — nem elég a több helyiségről, „külön játékteremről” beszélni. A klub most már nagyobb igényekkel is felléphet — elsősorban a saját tagságával szemben. Hasonlítson ez a kiváló munkás-ifjúsági kisközösség akár a legkiválóbb tanintézeti ifjúsági klubhoz. Pataki László Országos szavalóverseny A Magyar Tanácsköztársa- senyt rendez május 14—16 kö- ság évfordulójának tiszteletére zött Szolnokon az OKISZ. több országos szervezet és in- . Az országos versenyt természetesen a területi, járási döntők lebonyolítása előzi meg. A kisipari szövetkezetekben dolgozó fiatal szavalok egyik területi versenyét áprilisban Salgótarjánban rendezik, a megyei döntő ezt megelőzően, március 30-án lesz. tézmény művészeti szemlét hirdetett meg nemrégiben a fiatal amatőr művészek és előadók között. A szemle egyik ágaként — a KISZ kb, a SZÖVOSZ, a SZOT, valamint a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa megbízásából — országos szavalóverSalaótariáni piac Ünnep utáni esend Ünnepek utáni csend ío- gén alakult, csupán a MÉK- gadta a piaci járókelőket teg- árudák, az egyes termelőszönap délelőtt a salgótarjáni pi- vetkezeti standok és magán- acon. A felhozatal igen gyen- árusok nyitottak ki. Cikkek MFK ár Ft k* ■ /ab.piac Ftüiü burgonya 3,40-3.80 2.50—3,20 fejes káposzta 2.60 1,60 .vöröskáposzta 4.— ___ ke lkáposzta. 3.40 2,60 1 karfiol K.~ — \ árgarépa 3,60 3,f gyökér 7.60 6,— i ■ öröshagyma 3.60 3,40—3,60 [ karalábé 2.60 3.j .'eller 6.40 5,— •■ékla 3,— ___ütőtök 2.20 2.— alma (Jonathan) 4.60—7.20 4.-----7,— k örte 7.— — tojás 2.20 2,10—2.30 dióbél 74,— 70,-----80mák 3 8,— 35.-----40.— f ehér báb 21,— — savanyú káposzta 6,— 5,— | NÓGRAD — 1968. december 28., szombat
