Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
MOST ÖTVÉN ÉVE, 1918 KARÁCSONYÁNAK MÁSNAPJÁN ALAKULT MEG A KOMMUNISTÁK MAGYARORSZÁGI PARTJA SALGÓTARJÁNBAN. A VÖRÖS C.I- SÄG 1919 JANUAR 1-ÉN MEGJELENT SZAMA A PÄRTÜGYEK ROVATBAN KÖZÖLTE: „SALGÓTARJÁN MUNKÁSSÁGA CSATLAKOZOTT A KOMMUNISTÁK MAGYARORSZÁGI PÁRTJÁHOZ. 1918. DECEMBER 26-ÁN HÁROM .IGEN FONTOS ÉRTEKEZLET ZAJLOTT LE SALGÓTARJÁNBAN, AMELYEKEN KUN ÉS SZATON ELVTÄRSAK VOLTAK AZ ELŐADÓK. DÉLUTÁN KÉT ÓRAKOR A VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK ÉS A BÁNYÁSZOK ÖSSZBIZALMI-TESTÜLETE ÜLÉST TARTOTT, AMELYEN A TÖBBSÉG KIMONDOTTA, HOGY CSATLAKOZNAK A KOMMUNISTÁK MAGYARORSZÁGI PÁRTJÁHOZ. ESTE HAT ÓRAKOR A VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK ÉS BÁNYÁSZOK SZERVEZETEI TAGGYŰLÉST TARTOTTAK. A TAGGYŰLÉS TÖBBSÉGE KIMONDOTTA, HOGY CSATLAKOZNAK A KOMMUNISTÁK MAGYARORSZÁGI PÁRTJÁHOZ. A TAGGYŰLÉS UTÁN A KÉT SZAKMA ÖSSZBIZALMI-TESTÜLETE ÜJRA ÜLÉST TARTOTT, AMELYEN MEGALAKÍTOTTAK A SALGÓTARJÁNI KOMMUNISTA PARTSZERVEZETET ÉS A VEZETŐSÉGET MEGVÁLASZTOTTAK.” Kun Béla A Vadász-vendéglőben megtartott összbizalmi értekezleten a KMP megalakulásának azonnali kimondását és a salgótarjáni munkásságnak a párthoz való csatlakozását sürgették. Itt rendezték meg az első salgótarjáni kommunista gyűlést is Salgótarjánban Wk j •• •• toros A forradalom fő erői: Budapest és közvetlen környéke munkásságának szervezése mellett, már a novembér 24-i alakuló ülésen az akkori idők nagy és robbanékony vidéki proietárbázisai közül Nagyváradot és Salgótarjánt állította szervező munkájának előterébe a KMP Központi Bízott^ sága. Azt követően néhány nappal később létrejöttek a közvetlen kapcsolatok is a Salgótarján-kömyéki munkásság baloldali bizalmi férfiai és a Központi Bizottság között. Szervez a párt A december 7-én megjelent Vörös Űjság egy héttel később már kézről kézre járt a bag- lyasaljai és salgótarjáni bányatelepeken és a kommunista program, amely egyetlen kiútnak a szocializmust hirdette meg, mind nagyobb bányásztömegeket nyert meg a forradalmi párt számára. A közvetlen kapcsolatok felvétele és a Vörös Újságban meghirdetett egyértelmű és világos program eredményeként az első kommunista pártszervezet 1918. december 20-án megalakult Baglyasal- ján. Soron követték azután ezt a Somlyó-bányatelepi. a salgótarjáni, a zagyvapáífalvi. a mátranováki, a somoskői, a zagyvarónai és a közeli bányatelepülések kommunista alapszervezetei. Így, amikor a KMP Központi Bizottságának tagjai 1918 karácsonyán az északi iparvidék proletariátusának a párt mögé sorakoz- tatása végett Salgótarjánba érkeztek, a KMP és az orosz- országi ploretárdiktatúra követői már ebben a térségben is zászlót bontottak. A KMP-nek azonban — pártszervezési elveinek megfelelően — nem egymástól elszigetelt helyi pártalapszerve- zetekre, hanem a proletariátus legharcosabb részét tömörítő és nagy munkástömegeket átfogó kommunista mozgalomra volt szüksége. Salgótarjánban sem egyszerűen alapszervezet megalakítására gondolt a KMP Központi Bizottsága, hanem a környékbeli bányamunkásság ezreit már előző napokban alapszervezetekbe tömörített és a gyáripari munkásság csatlakozásával kiegészült kommunista mozgalom szervezése volt fő célkitűzése. December 26-án — karácsony másnapján — ilyen feladattal érkezett Salgótarjánba maga Kun Béla, a KMP Központi Bizottságának elnöke, Rudas László, a Vörös Újság főszerkesztője és Szaton Rezső, aki a Központi Bizottságban a vasmunkások szervezéséért volt felelős. Nagy vita Ebben az értelemben kezdődött a munka is december 26- án, amikor egymást követő, de mind magasabb szintű, három igen fontos értekezlet zajlott le Salgótarjánban. A Vadászban tartott összbizalmi értekezleten Kun Béla és Szaton Rezső voltak az élőadók. A KMP megalakulásának azonnali kimondását és a salgótarjáni munkásságnak a párthoz való csatlakozását sürgették. A szociáldemokrata főbizalmiak közül azonban jó néhányan —, többi között az év elején még baloldali radikalizmusával kitűnt Hack Gyula, és más szociáldemokrata bizalmiak is — a régi szervezeti elveket és formákat védelmezték. Nagy vita közben végül két csoportra szakadt. és majd csak hosszas szópárbaj után állt a KMP mellé az összbizalmi-testület, — elfogadva azonban a szociáldemokrata párthoz ragaszkodók javaslatát, hogy a döntést a párttagság elé tárják. A Vadász vendéglőben tartott első salgótarjáni kommunista gyűlés után került sor este hat órakor a Vas- és Fémmunkások Szakszervezetének, illetve a bányászok alapszervezeteinek taggyűléseire, amelyeken most már közvetlenül a szervezett munkásság túlnyomó többsége is „kimondotta, hogy csatlakozik a Kommunisták Magyarországi Pártjához.” Ezt követően ült össze ismét a két szakma összbízal- mi-testülete, és az ülésen megalakították a salgótarjáni kommunista pártszervezetet és a vezetőséget megválasztották. Ideiglenes szervezeti szabályzat Ezen a legfelső szintű pártalakító ülésen ismételten Kun Béla fejtette ki a kommunista párt elvi álláspontját és a párt fő szervezési elveit. Megismételte, hogy a munkás- osztálynak máris tovább kell lépnie. . .A feladatokat, amelyek a magyar proletariátusra várnak, csak a Kommunisták Magyarországi Pártjának vezetésével tudjuk megoldani. A mi pártunknak az a feladata, hogy a szociáldemokrata párt szociálsoviniszta politikája helyett a forradalmat képviselje, hogy a forradalom továbbfejlesztésére szervezze a munkásságot, és a politikai hatalom meghódítását tűzze ki célul” — mondotta a párt programjára utalva. Tájékoztatta az akkor legnagyobb taglétszámot átfogó és gazdasági-társadalmi vonatkozásban is kulcsfontosságú salgótarjáni iparmedence területi pártszervezeti vezetőségét, hogy a párt helyi szervei egyrészt területek szerint, másrészt üzemek szerint alakulnak meg. Salgótarjánban és á környező bányatelepüléseket is magába foglaló iparmedencében e kettős elv kombinációjaként bontott ' zászlót a kommunista mozgalom. A pártszervezés kommunista módszereiről a salgótarjáni alakulás után két nappal később, december 28-i számában közölte a párt ideiglenes szervezeti szabályzatát a Vörös Újság. Ki|n Béla felismerve a bányamunkásság radikalizmusát és äz acélgyári munkásokban évtizedeken át erőszakosan visszafojtott s ezáltal robban nókonnyá lett harci energiát, figyelmeztette az első pártvezetőséget a kalandorság és az anarchia veszélyére, a tömegek megnyerésére, a bányák és üzemek termelését ellenőrző üzemi bizottságok azonnali felállítására és a kommunistáknak a termelést irányító műszaki értelmiséggel való együttműködésére. E figyelmeztető szavak után a Kommunisták Magyarországi Pártjának szervezete egyrészt több alapszervezet, többi között az acélgyári kommunista szervezet megalakulásaként, másrészt az egész iparvidéket átfogó és kemény osztályharcban edzett, több mint tízezres proletártömegre támaszkodó marxista Párt területi irányító szervezeteként alakult meg Salgótarjánban, méltó ellensúlyozására a mindinkább jobbracsúszó SZDP tevékenységének. Nagy Ferenc Együtt találom Baglyasaljám Rátkai Tibort és Petesházi Józsefet. Nyugdíjasok. Kétszáztizennyolc veterán, illegális kommunista tagja van Baglyasailján a nyugdíjas pártalapszervezetnek. A két kommunista emlékezik. A KMP-ről, a sztrájkokról idéznek emlékeket, epizódokat. 1920—22-ben még ösztönös volt a sztrájk. Gazdasági követelések. A bányászok kérték: Természetben fizessenek! Zsírt, szalonnát, fabakancsot kértek. Tizenkét órát dolgoztak. Aki tiltakozott, vagy nem ment munkába, kikötötték. — Az 1926-os sztrájk már politikai jellegű volt — mondja Petesházi József. -— Augusztus elseje előtt az első vörös nap megtartására kéA KMP első vezetősége A helytörténeti kutatás és a magyar munkásmozgalom története szempontjából is nagy- jelentőségű eseményre — a KMP első salgótarjáni vezetőségének megválasztására — a volt bányakaszinóban, a pincérek számára fenntartott egyik hátsó helyiségben került sor. Az esti nyolc—kilenc óra tájban tartott alakuló ülésen 20—25 baloldali és többségükben bányászbizalmi vett részt, mind olyanok, akik a kommunista párttagsággal járó proletárforradalom igenlését és az érte való aktív harcot is vállalták. Az idevonatkozó dokumentumok és a visszaemlékezések sokoldalú összevetése alapján közöljük a KMP első vezetőségének néhány kiemelkedő személyisége névsorát. GÖLIAN ANDRÁS bányánál alkalmazott pék, a bányatelepiek főbizalmija lett a területi jellegű pártvezetőség elnöke. OCZEL JÁNOS acélgyári kőműves, baloldali főbizalmi töltötte be az egyik alelnöki tisztet. GYÖRGY ISTVÁNT, a Forgács-teiepi bányászok főbizalmiját választották a párt másik alelnökévé. JUHASZ ISTVÁN, a bányatelepi központi műhely főbizalmija, előbb a pártszervezési munkáért, később a Tanács- köztársaság idején a szocialista termelésért volt felelős. DRAZSDIK ANDRÁS bányakőműves, a pálfalvi bányászok főbizalmija ugyancsak pártszervezőként működött a vezetőségben. Öt a románok végezték ki 1919 augusztusában. BOZÓ GYÖRGY acélgyári főbizalmi, a pártvezetŐ6égben a jegyzői teendőket látta el, az írásos ügyeket intézte. KOMINEK LAJOS acélgyári főbizalmi, ugyancsak pártszervezői megbízatást kapott. A Tanácsköztársaság idején Körűinek volt a salgótarjáni Vörösőrség parancsnoka. Tagjai voltak még a vezetőségnek: JILEK ANTAL, PUSKÁS ÁGOSTON, TÓTH LÁSZLÓ, KISS ISTVÁN, (ő a Hi.rsch-gyárból), FEHÉR VILMOS, SULYOK SÁNDOR, SZÉVER (Szigetvári) JANOS és RÉVÉSZ IMRE. (Közli: N. F.) A KMP salgótarjáni szervezetének megalapítói közül többen láthatók a fényképen, -lilék Antal, Széver (Szigetvári) János, idős Oczel János, Kominek Lajos, Révész Imre, Bozó György és mások nap Baglia§»n szültünk. Minden aknánál volt öt—hat ember, akik jó előre elvitték a hírét, hogy augusztus elsején le kell állni a munkával. Baglyason hat akna volt. Az egyik legnagyobb aknánál dolgoztam. Szálláson akkoriban 360—380 bányász dolgozott. A vörös nap híre eljutott a környező bányákhoz. Minden bányánál ott voltak a kommunisták. (Rátkai Tibor sorolja: Kazáron Tőzsér Káró János, Kovács Potya István, Kistoronyén Domonkos Ferenc és társai, a Karancs alatt Kozik Ferenc, Rau-aknán Adorján István). — A bánya mellett tábla volt — folytatja Petesházi József. A nevek a táblán. A né- vek mellett kimutatás. Akkoriban, aki 30 kilogrammnál több palát hozott fel, azt törölték. Valaki olvasni kezdte a tábláról, hogy ki mennyi palát hozott. Tiltakozás. Jöttek a csendőrök. Tizenketten. Ab egyik a levegőbe lőtt. Erre aztán nagy felzúdulás lett. A küldöttség az irodára ment. Tárgyaltak. Így kezdődött a vörös nap, mely aztán majdnem két hét lett. Telik az idő. Űjabb és újabb emlékek. Bányászcsaládok. Hat—hét gyerek családonként. Három—négy pengős keresetek. Póczosék, Kerékgyártóék. A két öreg történelmet idéz. Kommunistákról beszélgetünk. Az Eppich testvérekről, Pot- iiomik Józsefről, Hován Józsefről, a Kakuk fivérekről, Furák Andrásról. Furákról, aki akkor szökött meg, amikor 1932-ben 360 embert gyűjtöttek össze a csendőrök Baglyasalján. A csendőrlaktanya, a két iskola, a laktanya körüli épületek tele voltak emberekkel. Ekkor vitték el Kakuk Józsefet 44 társával együtt Budapestre. Megaláztatás, üldöztetés. A külön csendőrőrs besúgókkal, a kistelepülésen, Baglyasalján. Egy hete párttag Gyúr esik Erzsébet — Itt születtem, itt nőttem fel Tarjdnban. Üveggyári vagyok. Tizenöt éves voltam, mikor dolgozni kezdtem. A dátumot nem felejtem el: 1961. június 1, Kisegítőnek vettek fel, hát óra volt a munkaidőm. Itt dolgozik az apám s a nő. vérem. Két év telt el, és a fordulatot az 1963-as év hozta. Ekkor kerültem az Öblös- üveggyár mérőhenger üzemrészlegébe. Szokatlan, új volt. Ebben a műhelyben három brigád versenyez a szocialista címért. Én a Furák Teréz brigádban dolgozom. Ha visszagondolok, ahogy tanulni kezdtem a mérőhenger vonalzógépen, még mindig szorongást érzek. Bevallom: meghatottságot is. Egy családba kerültem. Mellettem asszonyok dolgoztak, akik mindenben segítettek. Nem akárhogyan. Érestem, ez a segítség túlmegy a kötelező segíti égnyújtáson. Most is azt mondom, sokat köszönhetek nekik. Megtanultam a géppel bánni, s megtanultam mi az, közösségben élni. A brigádunkban 33-an vagyunk. Mit mondhatnék? At összetartás jellemzi ezt a brigádot. Ha valaki bajban va% vagy problémája van, összedugják a fejüket a brigádtagok és segítenek. A szocialista brigád címért versenyzünk. Büszke vagyok az oklevélre, a jelvényre. Keményen dolgozunk. Minden ember életében vannak nevezetes dátumok. Nekem a december hónap mindig emlékezetes marad. Először azért, mert december 3- án töltöttem be a 22. életévem, másodszor, mert jelentkeztem az MSZMP-be. Azt nehezen tudom kifejezni szavakkal, mit éreztem, mikor a taggyűlésen a párttagok elmondták véleményüket. Nem mondtam, 1963 óta vagyok KISZ-tag. Munkámon túl, ami feladatot kaptam, igyekeztem becsülettel elvégezni. A KISZ javasolt a pártba. Jólesett, amikor a taggyűlésen elmondták az elvtársak, hogy munkámmal elégedettek. Felvettek. Tudom, fiatal vagyok, sokat kell dolgoznom, tanulnom, várják tőlem. Én is várom a feladatokat, a munkát. Adósságot is szeretnék törleszteni Tanulni szeretnék. (Énnyit mondott Gyúr esik Erzsébet, aki hét napja tagja az MSZMP-nek.) Sz. L. NÓGRÁD — 1968. december 24., kedd 5
