Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-22 / 300. szám
p^r*'tarxn.r Békességben, szeretetben... <5 ' Huszonnégy év telt el azóta. hogy Salgótarján utolsó utcáját is elhagyták a német hordák. Hosszú, keserves hetek és napok után a napfényre jöhettek a bunkerokba. pincékbe, a bányák mélyébe bújt asszonyok, gyerekek és felnőttek. Az ágyúk dübörgését még visszaverte a Karancs, hiszen a német fasiszták rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítottak Salgótarján és környékének tartására. De a Hatvan felől érkezett szovjet csapatokat nem lehetett feltartóztatni. December 25. történelmi dátum a város életében. A Tanácsköztársaság hősi harcai, a sikeres és még is elvesztett északi hadjárat után ezen a napon vette ismét kezébe a hatalmat a város munkássága, bányászok, gyári munkások, az illegalitásból a felszínre jött kommunisták csoportja. Az elnyomott munkásosztály jutott vezető szerephez. Keserves örökség jutott a hatalomra jutott munkásosztálynak. Kirabolt és leszerelt gyárak, áru nélküli üzletek. Az üzemek felszerelésének mintegy 80 százalékát elvitték vagy tönkre tették a fasiszták. Megbénult az élet a Kohászati Üzemekben, az öblös- és síküveggyárban. De előre kellett lépn i. 0 A munka élére álltak a kommunisták. 1945. január 2- án már megalakult a Magyar Kommunista Párt salgótarjáni szervezete, s megkezdődött az újjáépítés. A gyárak — ha a munkáslétszám kis töredékével is — ismét termelni kezdetek. Adták az anyagot a magyar nép felszabadításáért harcoló szovjet csapatoknak, s készültek a vasszerkezetek a megrongált üzemek, utak, hidak, vasutak helyreállításához. Csaknem negyedszázad telt el azóta. Üj történelmet írunk, s ennek a történelemnek lapjaira a salgótarjáni munkások, alkotó értelmiségiek nagyszerű tetteit jegyezhetjük fel. Mert megváltozott a város, megváltoztak az emberek. Az új üzemek egész sora kezdte vagy kezdi el a termelést a városban. Korszerű, minden igényt kielégítő lakóházak emelkednek a magasba — ma már megszámolni is nehéz, mennyi. A kulturális központ, az új megyei kórház, a korszerű üzletházak, alsó- és középfokú iskolák, óvodák és napközi otthonok mind mind egy-egy állomása Salgótarján szorgalmas lakóinak, a város életének, történelmének. Ma már csak emlék, nagyon rossz emlék a régi vályogviskós város, a nyo- mornegyedes főutcája, az egykori sárfészek. Megváltozott Salgótarján, úgy ahogyan azt elődeink 1944, az első szabad és boldog karácsonyon megálmodták. A rendkívül nagy ütemű, hatalmas fejlődést bizonyítják az idei év eredményei is. Talán elég ennek az évnek számadatait említeni ahhoz, hogy gondolatban végig éljük huszonnégy év történetét. Azért is érdemes a máról szólni, mert 1968 újabb forduló életünkben, megkezdtük az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését, sikeres megvalósítását. Ehhez Salgótarján Város Tanácsa jóval több mint 100 millió forintot kapott. Ebből az összegből 52 millió forintot a költségvetésből fenntartásra, felújításra fordítanak. A fejlesztésre, beruházásra költhető összeg is meghaladja az 53 millió forintot. Ez az összeg így együtt meghaladja a korábbi évek bármelyikét. Így tehát nem állt meg a fejlődés. Csupán ebben az évben újabb 264 állami lakásba költözhetnek be a boldog új lakók. Átadásra került az Arany János utcai 23-as jelű épület. A város zagyvapálfalvi részén a már átadott 21 lakásos épület mellett megkezdődött a műszaki átadása egy újabb lakóháznak is. Beköltözhettek a fiatalok a KISZ-lakótelepen elkészült 24 lakásba csakúgy, mint az OTP által készült 36 lakásba, ahol az építkezés tovább folyik. Számos középülettel is gazdagodott a város. Átadták rendeltetésének az új Pécskő Üzletházat. Elfogalta helyét a GELKA szerviz. Átadásra került a megyei tanács mögötti részen egy fűszerüzlet, de épül a Pécskő utcában is a kenyér- és tejbolt, a hentesüzlet. Korszerű bemutató termet kapott a Ruházati és a Cipész Ktsz. A volt bányai kórház átalakításával otthonra talált a megyei levéltár, a kiskereskedelmi vállalat és más intézmény. Haladunk a megkezdett úton. ami ugyan még ma 'S göröngyös, de magvalósulnak az álmok, a felszabadult, • békében élő salgótarjániak ál— Nemsokára ütvén éve lesz, hogy itt élek a városban. A férjem, szegény hét éve halt meg. Bányász volt. Harmincnégy évet dolgozott a föld alatt. Tizenhárom gyereket hoztam a világra. Közülük hat él. Ne is említse, mi volt akkor, mert látja, máris gyűlnek a könnyek a szememben. Hányszor mondták a gyerekek, hogy anya éhes vagyok. És nem tudtam adni. A sütőben ott volt a krumpli, azt ették, reggelente, mikor iskolába mentek. Embertelen világ volt akkor. Alázatoskodni, kérni mentem — hányszor — o bányakastélyba. Menekültek a szegény ember elől, egyik irodából a másikba. Karácsony a szeretet ünnepe. Soha nem felejtem, mikor nekünk, szegény embereknek csomagot osztottak. Kaptam egy pár harisnyát a hat gyerekre. Múlik az vdő. Megöregedtem. Békességben, szeretetben telnek a napok. — Nagyon fáj az emlékezés. Ezt a várost megszerettem. Akik ide jönnek, nem is tudják, hogy mi volt azelőtt. Jól emlékszem, hogy a Vásártéren valamikor még csónakáztunk is. Most meg? Most is van víz, csak a lakásokban, a fürdőszobákban. Nagy változás, örül az ember szíve, ha látja a fiatalokat. Szinte mindennap ünneplőben, új ruhában. Bezzeg régen. Üj ruha? Ne is beszéljünk erről... (így emlékezik a 72 éves Sinka József né, Rozika néni. A haja hófehér, arcának, kezének ráncaiban nyomot hagyott a múlt.) — Még annyit fiam, ha megengedi. Soha az a világ, az a sors vissza ne jöjjön. Békességet, szeretetet kívánok mindenkinek. Karácsony ünnepe lesz. Egy turbina maradt A kamasz város — Emlékszel, Péter? Amikor Szegeden jártam, azt mondtad — nem kis büszkeséggel —, Szeged mindig fiatal. Fiatal, mert ott vannak a diákok. És Tarján? A kamasz város — mondtam én. Búcsúztunk, utaztam vissza. Csodálkoztál. Nem értetted a jelzőt. Hogyan lehet kamasz, amikor 1972-ben lesz 50 éve, hogy várossá nyilvánították. Igen, így igaz. Várossá lett akkor Tarján. Ahogy Szabó Zoltán mondja a Cifra nyomorúság című könyvében: Ez a város nem született, hanem készült. A központja (belvárosa) Budapesten van A városi urak ott éltek. Odacsapódott le a profit, amit kipréseltek a tarjám gyárakból. Készült akkor is városrendezési terv. Igen. 1927- ben. A Vásártér környékén népligetet terveztek. Egy más helyen tisztviselő-telepet, templommal. Nem tudod: ez a város voltaképpen 24 éve város. A felszabadulás óta. Az 50-es években kezdődött a vita. Hogyan, hol kezdjék el a városrekonstrukciót. Viták, tárgyalások. Vélemények és ellenvélemények. Álmatlan éjszakák. A város politikai és gazdasági vezetői együtt terveztek a tarjáni- akkal. Meghívtalak, várlak. Utazz ide. Nézd meg a városközpontot. A teret, a Karancs Szállót, a művelődési központot, a Pécskő Üzletházat. A modern házsorokat. Elviszlek az új kórházhoz. Ez is büszkeségünk. Az is, hogy a városban 12 körzeti rendelő, 14 óvoda, öt bölcsőde van. Soroljam tovább? Kamasz város. Nem vidéki kisváros, modern XX. századi. Városközpont. Merész és szép épületekkel. Kötömeg? Nem! Modern város. Nem a jelennek, a jövőnek a városa. Így tervezték. Hosszabb távra. Az unokáknak és az ő fiaiknak. Ha itt leszel, láthatsz egy plakettet. A november 11-i nap ünnep a város történetében. A Magyar Urbanisztikai Társaság Hild János emlékérmét kapta a város. A fejlesztésért, a városközpont rekonstrukciója terén elért kiemelkedő eredményért. Büszkék vagyunk r^á. Valamennyien tarjáni- ak. Büszkék a nyolc év alatt épült 3000 lakásra, az új gimnáziumra. Folytassam? 1970-ben az ENSZ városépítési szekciója Budapesten tartja üléseit. Nyolcvan ország képviselői lesznek jelen. Három napot Salgótarjánban töltenek. Idejönnek tanácskozni, s városnézésre. a kamasz városbal Szőkítés László Üj arcot öltött a város az elmúlt 24 év alatt. A városépítésben elért sikerekért az Urbanisztikai Társaság emlékplakettel tüntette ki Salgótarjánt. A kitüntetést Sándor Elemér, a városi tanács vb elnöke vette át Acélgyár, 1944. Évutó. A gyárban németek, nyilasok. Leszerelés. Gépeket, alkatrészeket csomagolnak. Irány Németország. Horváth Gyula, — akkor 19 éves géplakatos ' — így emlékezik. — A villamosközpontban dolgoztam. Három turb'na közül már csak egy Volt, amely energiát szolgáltatott. December 12 volt, amikor észrevettem: valamire készülnek az idősebbek. Linka János villamosmester, Pampurik Béla csoportvezető. Szakmár Rezső, Tóth Sándor, a turbinagépészek. A szerelők, Szőts Pál, Godó József, Olaj Géza bácsi is összesúgtak. Pampurik Béla a műszak vége felé odajött hozzánk fiatalokhoz. „Gyerekek, arról van szó, hogy a turbinát meg kell menteni” — mondta, majd részletezte a tervet. Éjszaka bejöttünk. Minden perc számított. Szétszedtük a megmaradt turbinát. Az alkatrészek egy részét ládákban az éj leple alatt a gyár melletti kavicsbányába rejtettük el. Kátránypapírral letakartuk. Ráomlasztottuk a kavicsot. Több alkatrészt az ácsok mentettek meg és tettek a kazánház és a villamosközpont között levő alagútba. Németországba kövekkel telt ládák érkeztek — emlékezik az egykori géplakatos. 1944. december 25. Felszabadulás. Salgótarjánba értek a szovjet csapatok. Morozov ezredes az Acélgyár parancsnoka. A jelszó: energiát, áramot! A Vízválasztói Erőművet teljesen megbénították a németek. Az acélgyáriak elkezdték a munkát. Dolgoztak éjjel-nappal. Több száz nevet kellene felsorolni. A villamosközpont turbinája január 3-án már működött. Áramot, energiát adott a gyárnak, a gyártelepnek, a bányák szivattyúinak. Indult az élet. Másfél hónap múlva a Vízválasztói Erőmű is megkezdte működését. A szabadsággal nőtt fel Magas, vékony fiú. Az al- hadnagyi egyenruha katonásan simul a testéhez. Göndör haja mindig rendezett, szája szétnyílik, amikor mosolyog. Most is így van, amikor parancsnoka szobájában beszélgetünk. — A szabadsággal nőttem fel — kezdi a beszélgetést. — Én voltam a szabadság hírnöke. Salgótárján ugyanis december 25-én szabadult fel, én pedig két nappal korábban, december 23-án születtem. Szüleim azt mondják, apró csecsemőnek is más voltam, mintha bátrabban sírtam volna, mint korábban a testvéreim. Éreztem a szabadság szelét — vicceltek velem a szüleim. Most pedig már azt mondom, ahogy felnőtt korba léptem, felnőtt lett szabad országunk. szűkebb hazám Salgótarján is. Büszke legyek még valamire? Születésnapom egybe esik a párt születésével is. Így hármas ünnep, hármas évforduló ez a nap számomra. Hábel Sándor most alhadnagy a Magyar Néphadsereg egyik alakulatánál. Hivatásos katona. — Hosszú volt az út, amíg idáig eljutottam. Hiába vagyok fiatal, sok buktatón kellett átverni magam. Az akarat azonban segített. Soha nem csüggedtem. Mintha apám akaratát, kitartását örököltem volna. Éppen ezért apám a példaképem... Büszke is lehet Hábel Sándor édesapjára, családjára. Szülei 1945-től, a megalakulás első percétől tagjai a pártnak. Édesapja — a felszabadulás előtti kapakovács, majd a Kohászati Üzemek „B” üzemének vezetője — mindjárt a p>árt élére állt. Területi párttitkárként fejtette ki pártszervező munkáját. A párttal együtt hirdette: lesz magyar újjászületés. De így cselekedtek testvérei is, közülük ketten a Csehszlovák Kommunista Párt tagjai. — Amíg pedig én is átvehettem a párttagsági könyvemet, sok víz lefolyt a Tarján patakon, szinte teljesen megváltozott Salgótarján arculata. Űj házak. iskolák, kórház, meg ki tudja hirtelen — mi minden épült még szülővárosomban. .. Szóval magamról. 1956-ban édesapámék a Pártot, én az úttörőmozgalmat szerveztem. Ezért megkaptam a Kiváló úttörőmunkáért jelvényt. Később a Kandó Kálmán Villamosipari Technikumba kerültem, Budapestre, ahol 1963-ban érettségiztem. Itt kerültem közelebb a KISZ- élethez, itt lettem KISZ-tag. Egyszóval mindig közelebb a párthoz... Érettségi. Technikusi oklevéllel a zsebben villanyszerelőként dolgozik Hábel Sándor a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. De nem sokáig, mert L 964-ben megérkezik a behívó parancs. Katonaság. A kiképzés után tartalékos tiszti iskola. — Ezerkilencszázhatvanhat. május elsején nagy öröm ért. Beteljesült, amiért dolgoztam. Ügy éltem, ahogyan párttaghoz illik. Ezen a napon tettem szívem fölé először a piros- könyvet, ami azt igazolja, hogy tagja lettem a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Azóta is párttaghoz méltóan élek, cselekszem... Egy fiatalember életében előfordul, hogy nem találja egyszerre helyét az életben, így volt-e ez Hábel Sándorral? Nem tudni. Egy azonban biztos. Leszerelése után még visszatér a Kohászati Üzemekbe, de nem marad sokáig. Katona, hivatásos tiszt szeretne lenni. 1967. augusztus elsején teljesül vágya. — Miért választottam ezt a hivatást? Miért jelentkeztem önként hivatásos tisztnek — teszi fel önmagának a kérdést — Egyszerűen azért, mert Itt, a hadseregen belül több értelme van a munkámnak. A képzettségem villamos technikus. A hadseregben pedig már magas technikát alkalmaznak. Még valamit. Nem mondtam le a továbbtanulásról sem. A gyakorlati munka elsajátítása, tökéletesítése után egyetemre szeretnék jelentkezni. Biztos vagyok abban, hogy elöljáróim is hozzájárulnak. — Nagy megtiszteltetés ért. A város fiataljai nevében én köszöntőm Salgótarján dolgozóit, a város felszabadulásának 24. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségen. Mit mondok el? Köszönet a pártnak, a dolgozó népnek, hogy békében és szabadság- a város üzemeinek összefogóban töltöttem el életem leg- savai készült el a televízió-re- szebb huszonnégy évét... léállomás és torony, a város Somogyvári László egyik büszkesége
