Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-17 / 270. szám

álak Kevés gyár — különösen az építőiparban kevés mondhatja ei magáról, hogy a munkás­vándorlás nem okoz gondot. A Salgótarjáni Síltüveggjferban ez ma a helyzet: a lassanként ezernégyszáz dolgozóval mű­ködő nagyüzemből az idén kö­rülbelül nyolcvan-kilencven ember távozott mindössze. Azok is jobbára azért, mert lakóhelyükhöz közel találtak alkalmas foglalkozást. Nem art, ha a jónak is ismerjük okát, erről faggatom Béres Lászlót, a gyár szakszervezeti bizottságának titkárát. — Persze — mondja a tit­kár — a Síküveggyár azelőtt is előnyösebb helyzetben volt, mint sok más gyár, hiszen munkásainak egy tekintélyes része a vállalat környékén lé­tesített lakótelepen kapott la­kást. A faluról bejáró munká­sok cserélődése azonban meg­lehetősen sok zavart okozott korábban nálunk is, nem rit­kán a még napi tervek teljesí­tésében is. Mi az idei válto­zás oka? Nem vitás, hogy mindenekelőtt a termelés szer­vezettsége, s az eredmények javulása. Hogy lehet egy gyár­iján jó a hangulat — mint te­szem azt volt öt-hé t évvel ez­előtt —, ha a gépek üvegcse­repet termelnek? A munkás dolgozott akkor is, csak a lát­szata volt kevés — gyakran önhibáján kívül. S ezt egy jó munkásnak lehetetlen elvisel­ni. Világos, hogy szikrázott a levegő, s mindenki a bajok okát kereste, még ott is, ahol nem volt... — Tehát a termeléssel egye­nesben volnánk — kérdezem. — Van-e a gyárhoz való ra­gaszkodásnak más oka is? — Minden összefügg. Példá­ul: a gyár tavaly százhatvan­millió forint értékű árut ter­melt. Az idén alighanem elér­jük a kétszázmilliót. S ennek a kétszázmilliónak igen tekinté­lyes része a feldolgozott, fél­kész, vagy készáruként érté­kesített síküvegből származik. A tavalyi munkánkért tizen­nyolc napi nyereségrészesedést osztottunk. Az ideiért — nem akarom elkiabálni —, de töb­bet oszthatunk. — Igaz. hogy a várható nye­reségrészesedés összege befo­lyásolja az üzemi dolgozók közérzetét, de vannak „köze­libb" tényezők is, mint pél­dául a havi kereset... — Értem, mire céloz. Mi ezekről a dolgokról nagyon komolyan beszélgettünk ■— az ég a megmondhatója hányszor — a gyár vezetőivel. Dolgozó­inknak körülbelül hatvan szá­zaléka a törzsgárdához tarto­zik. És nem akármilyen törzs­gárda ez: a többsége húsz—hu­szonöt—harminc éve itt dol­gozik. De amikor a gazdaság- irányítási reformot bevezet­ték, s nálunk is kezdte érez­tetni a hatását, szembenéztünk azzal: ha meg akarjuk tartani ezt a törzsgárdát, nem hivat­kozhatunk többé csak a gyár iránti szeretetre, hűségre. A mi embereink is a piacró] él­nek. . — Egyszóval: hajtottak végre. bérrendezést — Ami azt illeti, az első fél­évben mi is óvatosak voltunk, akár mindenütt az országban. Az első félév azonban várako­záson felül sikerült. S akkor sorra vettük azokat a bérprob­lémákat, amelyeknek a meg­oldásán már régen törtük a fe­jünket. Hogy csupán néhány példát említsek: elsők a húzó­üzemi munkások voltak. Ez az üzem a gyár lelke, szíve, a ter­melés gerince, minden. Itt szü­letik az az üveg, amit mi így vagy úgy, eladunk... Itt két- száznyolcvannégy ember dol­gozik, folyamatos üzemben, nemritkán vasárnap, ünnep­nap, sőt karácsonykor, szil­veszter éjszaka is, amikor má­sok vígadnak. Ezt az áldozatot is meg kell becsülni. A húzó­üzemi munkások keresete per­sze azelőtt sem volt éppen utolsó, ezerhatszáztól—két­ezer-négyszáz forintig felment, beosztástól, szakképzettségtől függően. A bérrendezés óta ez ezerkilencszáz—kétezer-hét - száz forintra emelkedett. Ügy véljük, negyvenórás heti mű­szakért nem rossz fizetés. Megvizsgáltuk aztán a téem- ká-üzemünk bérhelyzetét is. Ahol az öreg szakiknak jó ideje szép órabére van, nincs panasz. Itt-ott persze azoíkén is emeltünk. Alapos vita és vá­logatás után szépen megemel­tük azoknak a fiatal szak­munkásoknak is a bérét, akik ennek a létfontosságú üzem­nek a tevékenységében je­leskedtek, s tudásukkal is fo­konként beérik az idősebbe­ket. — Csakhogy, nem csupán kenyérrel él az ember... — Arra is válaszolok. Itt van például az üdültetés. Azt nem szükséges magyarázni, hogy központi beutalókkal ezt a problémát megoldani nem lehetett és a jövőben sem le­het. Korábban úgy próbáltunk segíteni magunkon, hogy a Ba­laton partján béreltünk üdü­lőt. Csakhogy a mi dolgozó­ink jó harmada melegüzetrtí munkás, s egyre többet ostro­moltak bennünket gyógyfürdő­beutalókért. Tavaly vált valóra a régi terv: az üdülési szezon második felében hat víkend- házat ütöttünk össze saját erőből Berekfürdőn, az ottani strand területén. Az idén épí­tettünk hozzá még egyet, s kilencszázhatvannyolcban már mintegy négyszáz dolgozónk Berekfürdőn élvezte a termál­víz áldásait. Napi háromszori étkeztetéssel együtt heti száz­ötven forintért. És már a jövő évre is megvannak a terveink. Eddig általában egyhetes tur­nusokat szerveztünk. Jövőre, aki óhajtja, két hétre is me­het. Ez azt jelenti, hogy a hét­hez még legalább két-három hétvégi házat meg kell építe­nünk. Ezenkívül a szezon ele­jére készen kell lennie az ét­kező helyiségnek. Tévé, rádió, hűtőszekrény, villanyvasaló már volt az idén, de építünk kultúrtermet, könyvtárat is, s körben parkosítunk. Az idén, augusztusban vettünk egy har­mincnégy személyes autóbuszt: jövőre már az szállítja oda, s vissza az üdülőket. — Már kezdem irigyelni a síküveggyáriakat. — No ugye! És most számít­sa ehhez hozzá, hogy az autó­buszunk, amióta megvan, alig pihen, viszi kirándulásokra, túrákra, gyárlátogatásokra a szocialista brigádokat. szak- szervezeti aktivistákat. Vegye hozzá a rövidített munkaidő teljes bevezetését, amit, hogy miként fogadtak a dolgozóink, el nem lehet mondani! Vagy mondjam azt, hogy azóta töb­bet termelünk, mint azelőtt negyvennyolc órában? — 'Mennyivel jobb lehet most. szakszervezeti bizalmi­nak lenni...! — Van benne valami! — vágja rá a titkár. — De a dol­ga, felelőssége is több lett! Gondolja csak meg: ha bér­emelésről van szó, amíg a mű­hely vezetőivel meg nem tár­gyaltuk, nem cselekszünk. Ha üdültetésről van szó — döntő szavuk van. Átszervezés, új technológia bevezetése: bele­szólásuk van. — Ezeket az eredményeket nem fél elkiabálni? — Ha babonás volnék, már akkor sem. Nem titok: ez az évünk, és nemcsak az első fe­le, de most már valószínűleg a második is, sikerül. Nyeresé­günk jóval több, mint ameny- nyire számítottunk. Több lesz a felosztható rész is. Ezért már most tervezgethetünk, hogy például azoknak a fiataloknak, akiknek lakásgondjaik van­nak, s megbizonyosodtunk ar­ról, hogy erre a gyárra tették fel az életüket, segítséget nyújtunk az otthonalapítás­hoz. S, hogy a következő évek­ben se legyen másként, már tervezzük, építjük annak is az alapjait. Hogy minél több szál legyen, ami ezzel a vén s mégis egyre ifjodó gyárral egy életre összefűz vezetőt, mun­kást egyaránt. Csizmadia Géza Elektronikus ellenőr Moszkva kurszki pályaudva­rának műhelyében sikeresen vizsgázott az az elektronikus berendezés, amely mindössze 15 perc alatt ellenőrzi az indu­lás előtt álló villanymozdony valamennyi alkatrészének, mo­torblokkjainak stb. állapotát. A berendezés, amely teljesen automatikusan működik, a je­lenlegi ellenőrzési mód egy- nyolcada alatt végzi el ezt a feladatot, amelynek végén egy ellenőrző lapot ad ki. Ezen al­gebrai jelekkel igazolja a moz­dony valamennyi ellenőrzött alkatrészének állapotát. íjsziilötlek alumínium fóliában Két angol kutatóorvos olyan plasztikzsákot tart a legmeg­felelőbbnek az újszülöttek pó- lyázásához, amit alumínium fóliával bélelnek ki. Ebbe cso­magolva a pólyásbabák nem érzik meg az anyaméh és a külső levegő közötti hőmér­séklet-különbséget. Az egész­séges gyermek könnyen elvise­li ezt a különbséget, de a ko­raszülött, vagy a beteg gyer­mekek szervezete gyengébb s ezért képtelenek a levegő hő­mérsékletéhez alkalmazkodni. Az újszülöttek alumínium fóliába való pólyázása esetén felényit vesztik testhőmérsék­letükből, mint hagyományos pólyázásnál. Autóút gumiból A bitumennel kevert gumi­áru-hulladék kitűnő anyagul szolgál a gyorsforgalmú autó­utak építéséhez; erről a grúz szakértők kísérlete tanúskodik. Tbiliszitől északnyugatra egy 25 km hosszú autóút, amelyet gumi-aszfaltbetónnal fedtek, a felépítése óta eltelt 5 év alatt nem változtatta meg tulajdon­ságait. A köztársaságban elhatároz­ták, hogy széleskörűen fogják alkalmazni ezt a szokatlan út- burkolószert az autóutak épí­tésénél. Az új anyag csökkenti az utak karbantartási költsé­geit és a gépkocsiabroncsok elhasználódását. OTVK\ EVES A UOKÖ<; PART Harc közben, egy fasiszta-militarista rendszer terrorjá­nak súlyát viselve ünnepli Görögország kommunista pártja megalakulásának félévszázados évfordulóját. A görög törté­nelem tragikus fordulatokban gazdag eseményei sokszor ál­lították a görög kommunistákat szinte emberfeletti próbaté­tel elé. A történelem tanulsága e tragédiák sorozata ellenére az, hogy a Görög Kommunista Párt páratlan életerőről és meg­újulási készségről tett bizonyságot. Éppen a legnehezebb helyzetekben mutatkozott meg az a képessége, hogy ered­ményesen dolgozzék az ország demokratikus erőinek egye­sítéséért. A második világháború idején különös erővel mutatko­zott meg, hogy a görög kommunistáknak milyen mély gyöke­reik vannak a tömegekben, szervezetük és politikájuk meny­nyire összeforrott a nemzeti érdekekkel és követelésekkel. A Görög KP az 1940—41-es háborút antifasiszta nemzeti fel­szabadító háborúnak minősítette. Ellenállásra mozgósította a népet a támadókkal szemben, s a párt kezdeményezésére jött létre a Nemzeti Felszabadítási Front, A második világháború végén éppen ez a nagysza­bású katonai és társadalmi-politikai siker indította arra előbb az angol, majd az amerikai intervenciósokat, hogy Gö­rögországban megsemmisítsék az ellenállási mozgalom idő­szakában kiharcolt vívmányokat. Az intervenció a görög néptömegek ellenállását váltotta ki, és polgárháborúba tor­kollott, amely 1949-ben a forradalmi erők vereségével vég­ződött. Közben a Görög Kommunista Pártot 1947 végén törvé­nyen kívül helyezték, majd 1949 után teljes erővel ránehe­zedett a reakciós terror a párt harcosaira. Ilyen körülmé­nyek között is mindössze két év alatt sikerült létrehozni az Egyesült Demokratikus Baloldalt (EDA), amely a kommu­nistákat, a szocialistákat és az ország következetesen de­mokrata erőit egyesítette soraiban. Az EDA tizenhat esztendeig működött legális pártként Görögországban. Tevékenysége — és a soraiban aktívan dol­gozó kommunisták munkája — ismét átformálta Görögország politikai képét. Erős népi és demokratikus mozgalom jött létre az országban. Ez szembeszállt a reakció politikájával, és nagy éleslátással figyelmeztette két ízben js (1964 őszén és 1965 tavaszán) az ország polgári vezetőit a militarista állam­csíny fenyegető veszélyére! A görög nép és a demokratikus mozgalom egészét azon­ban a fasiszta puccs mégis váratlanul érte, és súlyos veszte­ségeket okozott. A legsúlyosabb csapások a kommunistákra zúdultak. Mégis már 1967 májusában a görög kommunisták tevékeny részt vállaltak a diktatúra elleni Hazafias Front létrehozásában. Görögország kommunista harcosai nehéz politikai ille­galitásban, legjobbjaik közül sokan börtönökben és koncent­rációs táborokban élik át pártjuk születésének ötvenedik év­fordulóját. A történelem azonban már ítélt: nincs terror, amely ki tudná tépni a sokat szenvedett görög földből a kommunista mozgalom gyökereit! Csatorna less a Tiszából A rettegett árvíznél Is több gon­dot, gyakran nagyobb kárt okoz­nak az aszályos évek. Sajnos ép­pen a csapadékban legszegényebb országrészünk, a Tisza völgye az, amely már kimerítette vízkészle­tét. Ezért épült a Kőrösöket is táp­láló tiszalöki vízlépcső, és most építjük a kiskörei duzzasztómű, vet, de máris bizonyosak lehetünk, hogy ez az új építmény is csak átmenetileg enyhíti a vízhiányt. A szegedi legbővfzűbb szaka­szon is csupán a távlati öntözési tervekben szükségesnek tartott vízkészlet egyharmadát fedezi a Tisza. Nincs hátra más megoldás, mint a folyó csatornázása, ami azt jelenti, hogy újabb vízlépcsők építésével kell zsilipeznünk a Ti­szát. Ezzel a tavaszi-nyári árhul­lámok vizét tartalékolhatjuk az öntözési idényre. A tervek szerint a tiszalöki és a kiskörei duzzasz­tóművet követi majd a felső sza­kaszon a záhonyi és a vásárosna- inényi, az alsó szakaszon pedig a csongrádi vízlépcső építése. A fo­lyó csatornázásával másodpercen­ként több mint 300 köbméter, tehát majdnem nyolcszor annyi öntöző­vízhez jutnak tiszavölgyi gazdasá­gaink, mint amennyit a tiszalöki duzzasztóműtől kapnak. A Tisza öt vízlépcsőjével sem boldogulhatunk azonban a tiszán­túli városok, ipartelepek és gazda­ságok várható távlati vízigényének teljes kielégítésével. Egy régi, több százéves elgondolás felújítá­sa, a Duna-Tisza csatorna építése jelentheti majd a végleges megol­dást. A távlati vízgazdálkodási terv komolyan számol ezzel a le­hetőséggel. A jelenlegi elképzelé­sek szerint Dunaújváros és Alpár között lenne a legcélszerűbb megépíteni ezt a mintegy 90 kilo­méter hosszú hajózható csatornát, amely másodpercenként 200—400 köbméter vizet vezetne a Tiszába. Az építés elé tornyosuló sok ne­hézség közül első helyen áll, hogy a csatornának a Duna-Tisza közi hátságot, emelkedőt kell átszelni, így 50 kilométer hosszú szaka­szon mintegy 20 méteres bevágást kellene mélyíteni a laza, homokos talajba, vagy pedig fel kell emel­ni és rendkívül költséges módon szigetelhető magas vezetésű csa­tornát építeni. Természetesen a Duna felduzzasztásáról minden­képpen gondoskodni kell, s cél­szerű egyúttal az alpári csatorna­torkolat vízlépcsőjében vízierő- művet is építeni. A legközelebbi feladat azonban mégiscsak a má­sodik tiszai vízlépcső és a hozzá csatlakozó öntöző fő- és mellék­csatornák, valamint a gazdaságok öntöző telepeinek kiépítése, amely szerény számítások szerint is 16 éves program. Jó néhány évtized kell tehát a távlati tervek megva­lósításához, de miért maradion munka nélkül a minket követő nemzedék? V óllolkosősok Mátraszőllősön A gyenge termőhelyi adott- alább háróm-négyszáz hold- ságú termelőszövetkezetek nyi legelő. S ami nehezebb: megkülönböztetett figyelmet és elbánást nyernek az új gazdasági mechanizmusban Is. Megérdemlik, hiszen . gaz­dálkodásuk eredményességét különböző tényezők solják, amelyeknek sához az önerő kevés. Ám, egy-egy feladat végrehajtása előtt. Ennek köszönhető, hogy két év'alatt két istálló és egy amit csak el lehet, saját erő­vel végeznek el: a vízrende zést, az altalajlazítást, a ta­lajjavító anyag kiszórását, a legelő javítást. Drótkerítést befolyá- Magasabb állami támogatást fontak a major körülkerítésé- . fclénítenek eev elhárítá- csak több áru után kaphatnak hez, s a betonoszlopokat is a — ezen nincs vita. Sokkal ne- szövetkezetiek állították elő. borjúnevelő. Ezek megvalósí­tása igen nagy erőfeszítést kí­ván. Számolgatnak a szőllősiek. lehetőség a kőbánya, amely­nek üzemeltetési jogát hosz- szú huzavona után végre megkapja a termelőszövetke­zet. A másik a gombatermesz­tés — amellyel kicsiben már foglalkoznak. A szőllősiek kezdeményesésére három kö­zös gazdaság összefogott: Mát- raszőllős, Tar és Hasznos szö­vetkezeti gazdái elhatározták, nagyban termesztik a sampi­nyont. Beléptek a gombater­mesztők szakszövetkezetébe, s az országos program kereté­hogy mit jelent az akarat, az hezébb a növénytermesztési eredményesebb gazdálkodás szerkezet kialakítása. A búza tér alapterületű négyzetmé. gombater­Dolgos kéz tehát van, bár a rnesztő házat. Az előzetes szá­útjainak, lehetőségeinek ke- és a cukorrépa jól fizet, resése, arra Igen jó a mátra- termesztésükhöz kevés a szőllősi példa. A szőllősi termelőszövetke­zetnek biztosítani kell a ta­de férfi kevés. A szövetkezet ve zetőinek sok fejtörést okoz a terület. A közös gazdaság két- ezer-nyolcszáz holdnyi szántó­jából csupán hatszáz hold a 3° több mint háromszáz tag mítások szerint ez évente négymilliós bevételt hoz. Nem hiányozhat azonban a rendszeres foglalkoztatása is. megfontoltság sem. Enélkül Ügy tűnik, hogy a fejlesztési elképzelések nem állnak nehéz lenne boldogulni ennyi összetett, váratlan fordulato­gok megélhetését. Ez csak úgy megfelelő termőterület. Ezer- arányban a foglalkoztatottság kát serri’ nélkülöző feladat oldható meg sikeresen, ha fej- hatszáz nagy költségráfordf- megoldásával. Ez azonban iesztik a szarvasmarha-te- tást igényel, s hatszáz pedig csak látszólagos, mivel az alig-alig terem valamit. Lej- évek elteltével nyésztést. Kevés azonban változik épület, s pénz sincs, szaporíthatnák. amiből tős, erózió szabdalta, elerőt- munkaerő összetétele és megoldásánál. A szövetkezet 32 vezetői nem felejtik el, hogy 3 megbukott volna a pontos elő- 32 legfizetés, ha tavaly nem tar­lenedett területek. Érthető, ha Mátraszőllősön évekig alig fejtörést okoz a növényter- ben. A nők foglalkoztatottsá- épült tsz-létesítmény. A ko- mesztési feladatok megoldása, gáról messzemenően gondos- vei és elfogadásával a tagság igény is a_ termelőszövetkezet- talékolnak ötszázezer forin' tot. Az előrelátás megértésé­rábbi lehetőségeket elszalasz- Nem könnyű úgy elhelyezni a kodnak, munkájuk alapvetően járt jól. Nem is "találkoztunk tották, most már lassabban termelt fövényeket, hogy min- -----.-*-»-1— - — ■­tv/ ül/uik, V-* r * ^ ^ megy a dolog. A gazdaság te- dennek jó terület jusson. így fontos a közösben. S ezt el is a tsz-ben egyetlen taggal sem, végkik ahogyan Holló Imre aki kifogásolná az ésszerű tar­O I nlr X/l D A 7 _ iinlvnM«* - .. . . a tervezgetésnek. A szövetke­zet vezetői helyeslik a jelenle­Herbíró-képessége határt szab is dicséretes az eddigi ered- elnök és Gyúr a Béla főköny- talékolást. _ . * .. . « -— X — — — 1— A-, !>J n» U/tnnUÁl r\Al _ ...1? i.ul.1_____u * t_______.__j _ 11 _ _ A termelőszövetkezet előtt álló feladatok a vezetők sze­rint két-három év alatt meg­valósíthatók. Számításukban nem kételkedünk, mégis ide kívánkozik egy megjegyzés: gazdaság bármennyire is az üzemben vállalko- dőlnek el a dolgok, tanácsra, segítségre szükségük lesz a nélkül elmarad a kellő anyagi szőllősieknek. S ebben sokat mények. Az idén búzából pél- .velő többször is hangoztatta dául holdanként tizennégy — példásan és dicséretre mél- gi ártámogatásos rendszert, de mázsát termeltek. Ez négy tóan. Az asszonyok foglalkoz­mázsával több a tervezettnél, tatása érdekében telepítettek A cukorrépa átlagtermése is megközelíti a száznyolcvan mázsát. * keserűen beszélnek a hitelek ről. Méltánytalannak tartják, bogy a hitelnyújtás mai mód­szerei éppen a gyenge termő­helyi adottságú gazdaságokat sújtják. Az állam ugyan je­lentős kedvezményt nyújt meg. Megszilárdult a munka­az idén huszonhat hold mál­nát. A szőllősi közös A sikerek mögött sok-sok vezetői azt vallják: szorgalom és akarat húzódik zás, bátorság és merészség például a i szarvasmarha-te- nyésztéshez szükséges épüle­tekhez, nekik azonban még ez is kevés. fegyelem, ami a vezetők a tagok egyetértésének, s rendszeres havi fizetésnek következménye. A vezetők Az előbbrelépéshez jó lenne türelmes munkával elérték, és siker. Kiegészítő tevékenység- a re is szükség van — ez na- 3 gyobb anyagi erőt, biztosabb jövedelmet jelent. Az egyik tehet az érdekvédelmi szerv, a szövetség, s az illetékes párt- és tanácsi szervek. Pádár András legalább kétszáz tehén — je­lenleg van nyolcvan — s leg­hogy a tagok döntő többsége töpreng, számol és vitatkozik NÓGRÁD — 1968. november 17., vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents