Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-13 / 266. szám

.Népszerű szakközépiskola Gond a gyakot ló kórterem Az Írószer Ktsz salgótarjáni üzemében a közelmúltban alakult meg az első szocialista címért küzdő brigád, amely a Nógrád megyei munkásmozgalom mártírjának, Furák Te- réznek, a nevét vette lel. Képünk az üzem golyósbctét- műhelyében Szilágyi Lajos technikust és Bogdán Irmát, a Furák Teréz brigád két tagját ábrázolja a golyósbetét hosszméretének ellenőrzése közben Műszaki tájékoztató és propagaudaliónap HALÁL A FEKETE-H1DNÁL <2.) Szerencsétlenség vagy bűntény Műszaki tájékoztató és pro­pagandahónapot tart novem­berben a Cserháti Erdőgazda­ság kollektívája. A vállalat ezetői ezzel is szeretnék elő­segíteni a KMP megalakulá­sának 50. évfordulója tisztele­tére indított munkaverseny vállalásainak teljesítését. Többek között előadás hang­zik el Balassagyarmaton a munkaidő-csökkentés lehetősé­geiről, s az ezzel kapcsolatos tennivalókról, az erdőfelújítá­si és fenntartási munkák ész- szerűsítésének lehetőségeiről. Az erdőgazdálkodás műszaki fejlesztésének időszerű kérdé­seiről dr. Schmall Ferenc, a Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium főosztály- vezetője tart előadást novem­ber 22-én. Ez alkalommal nyitják meg az erdőgazdaság műszaki fejlődését s a dol­gozók újításait szemléltető ki­állítást Salgótarjánban is több elő­adásra kerül sor. A fafeldolgozás helyzetéről és távlati feladatairól, a munka- védelmi tennivalókról és a munkaversenyről itt hangza­nak el az előadások. Ugyanitt kerül sor az egyidejűleg meg­rendezett erdőgazdasági újítá­si hónap és ötletnapok alkal­mával beadott javaslatok ér­tékelésére és jutalmazására. Újra eltelt néhány nap, azt viszont még mindig nem le­hetett tudni, mi okozta Nyitrai Teréz halálát. Merthogy őt találták meg a gabonatáblá­ban. ahhoz alig fért kétség. A ruhát többen is felismerték, legjellemzőbb tulajdonságait sorolgatva, más bizonyíték azonban egyelőre nem került elő. Mi okozhatta a nő hirtelen halálát? Öngyilkosság lenne? Nyitrai Teréznek, amint az előző fejezetben elmondottak­ból is látható, nem volt köny- nyű élete. Nyilvánvaló, hogy szeretett volna változtatni raj­ta. de eddig nem sikerült. Te­réz éjjelente gyakran felült az ágyban és sírt. „Nem bí­rom már sokáig ezt az éle­tet’’ — mondogatta ilyenkor. De azok az emberek, akik utoljára látták, beszélgettek vele, semmi jelét sem fedez­ték fel rajta a nyugtalanság­nak. Most mégis holtan talál­ták. Igaz, sokan még abban is kételkedtek, vajon valóban Nyitrai Teréz holttestét talál­ták-e meg. Nem kellett azonban sokáig várni a bizonyítékokra. Egy alkalommal, egy férfi csaknem két kilométerre attól a helytől, ahol Terézt megta­lálták, fehér retikült vett ész­re az árpatáblában. A férfi azonnal értesítette a rendőr­séget. A retikülben újságokat, nylon kesztyűt, harisnyát, fényképeket, vonatjegyet ta­láltak. És a táskában volt Nyitrai Teréz személyi igazol­ványa is. Teréz ismerősei fel­ismerték a táskát is: igen, az övé, ez volt nála, amikor utol­jára látták. A személyazonosság tehát tisztázódott, a halál oka azon­ban még nem. Az öngyilkos­ság, mint ok viszont egyre halványabb. Mi lehetett az igazi ok, hogyan halt meg Te­réz? Vajon a táskában minden ott van, ami Teréznél lenni szokott? — A kulcsok! — Teréz ebben a táskában hordta a kulcsait, karikára fűzve! — Pénztárca! A pénztárcája sincs itt, pedig azt is ebben tartotta! Előkerült a nylonszatyor is, ugyancsak távol a holttest­től. A szatyorban női félcipő, üvegek, újságok. Tehát: egy barna műanyag fésű a híd mellett, lent. Teréz fésűje. A szerencsétlenül járt nőtől messze, csaknem két ki­lométernyire a retikülje. Ugyancsak messze a szatyor. A retikülből hiányzik a kulcs­csomó es a pénztárca. A fé­sű kieshetett dulakodás köz­ben, vagy a test ide cipelése közben. A retikült valószínű­leg a tettes dobhatta eL A szatyrot is. Nincs meg Teréz karórája sem, bár ezt nem mindig hordta. Mindez azon­ban bőségesen elég ahhoz, hogy bűntényre gondoljanak. És a rendőrség emberölés bűntette miatt elrendeli a nyomozást. Még valamit el kell mon­dani; a holttesten a ruha; hely­zete okot adott rá, hogy erő­szakos nemi közösülésre is gyanakodj anak. Hol járt Teréz június 21- én? Ki látta, merre? Ki lá­tott valakit ezen a környéken, az említett napon? Tanúk, el­képzelések sokasága jelentke­zett. Szívós, türelmes felderí­tő munka kezdődött, hiszen minden bejelentést, a látszatra összefüggéstelen dolgokat, ese­ményeket is megvizsgáltak. Tehát Teréz június 21-én a kora hajnali .órákban érkezett bátyjával Budapestre, majd rögtön indult is vissza. Bátyja 24- én este ült vonatra és az éjjeli órákban érkezett Mis­kolcra, a Tiszai Pályaudvarra. Itt. a váróteremben összeta- lálKozott egy ismerősével, aki felajánlotta, hogy gépkocsiján hazaviszi. Így is történt, és 25- re virradó éjjel már be is nyithatott gesztelvi lakásába, mivel a kocsi egészen hazáig vitte. A lakást pontosan olyan ál­lapotban találta, ahogyan 20- án este, tehát a Pestre indu­láskor hagyták. Húga ezek szerint nem járt otthon. A férfi nyomban robogójá­ra ült, és még az éjjel felzör­gette az ismerősöket, nem tudják-e, hol van Teréz. Nem tudták. Táviratot adott fel a Somogy megyei Nagyatádra, hátha az ott élő leánytestvé­rét látogatta meg. Onnan ugyancsak táviratban értesí­tették: Teréz nincs náluk. A férfi azonban nem hitt a táv­iratnak sem, ezért 27-én elu­tazott Nagyatádra, hogy sze­mélyesen győződjön meg a hírről. Amikor visszatért, 30- án értesült húga szerencsét­lenségéről. Számos bejelentés, észrevé­tel érkezett, de igazi, követ­hető nyom nem. Terézt köz­ben eltemették, a két falu kis­sé lecsillapodott, egyre keve­sebbet beszéltek az ügyről. A tettes biztonságban érezhette magát. Látszatra a felderítő munka is lanyhult. Látszatra. Mert azok számára, akiknek a felderítés a kötelességük, nincs elavult ügy. A legkiseb­beket. a jelentéktelen esemé­nyeket is figyelemmel kísérik, összefüggéseket keresnek, következtetnek Ez a munka persze nem látványos, nem mutatós, nem is nagyon tud róla a közvélemény. Sokan már úgy vélték, a Nyitrai Teréz ügyét is elfelejtették, nem törődnek vele többé. A tettes minden bizonnyal így gondolta Egyszer azonban egy várat­lan, vagy nem is olyan várat­lan esemény érdekes szálat adott a nyomozók kezébe. Priska Tibor Következik: Hajsza a fekete bukósisakos után 4 NÓGRAD — 1968. november 13., szerda Az öreg épület, a salgótar­jáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola, mindin­kább fiatalodik. A fiatalodás nemcsak kisebb-nagyobb — jobbadán belső — átalakítá­sokban nyilvánul meg, hanem sokkal inkább magas színvo­nalú tartalmi tevékenységben, módszerek korszerűbbé vá­lásában és — természetesen — az iskolaszerkezet alakulá­sában. Az 1967/68-as tanévben pél­dául egészségügyi szakközép­iskolai osztály kezdte meg működését az iskolában, cse­csemő- és gyermekgondozó szakon. Idén két osztály in­dult, általános egészségügyi szakon. Ezekben a tanulók ál­talános alapképzést nyernek az egészségügyi pályákhoz. Megismerkednék az egészség- ügyi adminisztrációtól kezdve a gondozással, ápolással és egyéb gyógyászati tudniva­lókkal. Érettségi után egy év­re a választott speciális egész­ségügyi szakon képesítést sze­rezhetnek. Herold László igazgató szí­vesen tájékoztat az egészség- ügyi szakközépiskolai osztá­lyokkal kapcsolatos örömökről és gondokról is — Valóban örömmel szá­A Cserhát egyik legszebb fennsíki legelőjén tartja növendékmarháit a herencsényi terme­lőszövetkezet. Kelemen István és Hering János tavasszal kihajtják a jószágot, s csak a tél beállta előtt hajtanak be a faluba. Jelenleg csaknem negyven állat várja a hazahajtást Művészeti ismeretterjesztés — magas fokon molhatunk be arról, hogy az idei tanévtől két főhivatású nevelőnk működik ezen osz­tályokban — mondja. — így most már szakemberek kezé­be fut ößsze az egészségügyi szakközépiskolai képzés „mes­terségbeli” része. Vannak azonban gondjaink is. A szak­gyakorlat oktatásához szüksé­ges gyakorló kórtermet még csak kis részben sikerült meg­valósítanunk. Teljes kialakí­tására csak akkor kerülhet sor. ha az épületben, illetve a helyiségben lakó pedagó­gus kollégánknak sikerül, meg­felelő lakást szereznünk. ígé­rettel már rendelkezünk, la­kással még nem. Reméljük azonban, azt is megkapjuk rö­vid időn belül, így ez a nagy gondunk megoldódik. A szakmai felszerelést rész­ben a salgótarjáni kórház, részben a megyei és a városi tanács művelődési és pénzügyi szerveinek segítségével és tá­mogatásával sikerült besze­rezni. A szakközépiskolai osz­tályok hallgatói hetenként kétszer három-három órás gyakorlaton vesznek részt a tanműhelyben, illetve — jobb híján — a tanteremben, A múlt tanévben beiratko­zott fiatalok a nyáron már szakmai gyakorlaton vettek részt a város bölcsődéiben. A vezetők és munkatársak tá­jékoztatása szerint jól vizs­gáztak szakmai tudásból, lelkiismeretességből, felké­szültségből. Örömmel segítet­tek nekik a bölcsődék felnőtt szakemberei is, így a fiatalok számára szintén hasznosnak bizonyult a gyakorlat. Mint a tapasztalatok mutat­ják, az egészségügyi szakkö­zépiskolai forma gyorsan nép­szerűvé vált Salgótarján régi gimnáziumában. Széles körű érdeklődés nyilvánul meg iránta mind a gyerekek, mind pedig a szülők részéről. Idén például az egészségügyi szak­középiskolai osztályokba há­romszoros volt a túljelentke­zés Mindez azt is jelzi, hogy ez a szakközépiskolai forma salgótarjáni vonatkozásban is figyelmeztet: a helyesen vá­lasztott, a társadalmi igénye­ket is szemmel tartó szakkö­zépiskolai osztályok indítá­sa a város, a megye társa­dalmának körében is támoga­tásra talál, egyúttal jól szol­gálja a középiskolai iskola- szerkezet fokozatos átalakítá­sát, a helyes arány kialakítá­sát. (tel A kezdeményezés dicsérete az első megjegyeznivaló. Több év óta dédelgetett terv megvalósulását vették hírül azok, akik néhány héttel eze­lőtt kézhez kapták a TIT me­gyei szervezete és a József Atti­la művelődési központ rendezé­sében megindított művészeti szabadegyetem programját. Közel két éve, hogy kerek egyesztendős rendkívül ered­ményes tevékenység után megszűnt a TIT művészeti fó­ruma, és az ott összekovácso- lódott „törzsközönség” azóta is érzi hiányát a megszokott „péntek estéknek”. Nem tudni pontosan, miért is szűnt meg e rendezvénysorozat — talán a néhány aktív, de bizony magára hagyott szervező fá­radt el, vagy a végül is túlsá­gosan egysíkú rendezés vált unalmassá de az bizonyos, hogy akkoriban égjük jelentős fóruma volt városunk művé­szeti életének. A most megindult szabad­egyetem formailag természe­tesen teljesen más modellt követ — előadás és vita, míg a művészeti fórum az alkotók, főként helyiek, bemutatkozá­sára nyújtott lehetőséget —, de tartalmában azonos a cél­kitűzés: megismertetni a hall­gatókat a korszerű, kortárs - művészet legizgalmasabb problémáival, és lehetőséget teremteni a vélemények kicse­rélésére. A művészeti szabadegyetem kitűnően összeállított prog­ramja biztosíték a célkitűzés megvalósítására. A képző- és építőművészet, a zene, a film és az irodalom köréből jó ér­zékkel kiválasztott probléma­körök nagy érdeklődésre tart­hatnak számot mind az alko­tók, mind a „közvetítők”, il­letve „befogadók” körében. A felkért előadók között az ille­tő művészeti ág legkiválóbb szakemberei szerepelnek, töb­bek között a József Attila művelődési központ Ybl-díjas tervezője, Szrogh György épí­tész, Antal Imre SZOT-díjas zongoraművész és dr. Keresz- túry Dezső József Attila-díjas író. A szabadegyetem második rendezvényeként Bencze Gyű* la festőművész, a Képzőművé­szeti Főiskola igazgatóhelyet­tesének előadására került sor, „Művészet és világnézet — al­kotás és közérthetőség’’ cím­mel. Az előadás érdekessége, hogy tulajdonképpen Bencze Gyula közeljövőben kiadásra kerülő könyvének egyik rész­fejezete volt. Bár a megjelölt témákat végső soron csalt közvetve érintette, az előadást mégis pozitiven értékelhetjük, hiszen esztétikai alapvetést nyújtott. A valóság, a művész, a mű és a közönség között fennálló bonyolult dialektus kapcsolat helyes értelmezése volt a színvonalas előadás leg­nagyobb érdeme. Bár ezúttal még nem ala­kult ki izgalmas vita, heves véleménycsere — mint aho­gyan vártuk —, mégis úgy érezzük, jó úton indult el a salgótarjáni művészeti sza­badegyetem. Cs. B. Tanfolyam, akadémia: nőknek A pásztói járási nőtanács a tél folyamán nyolc község­ben tanfolyamot, illetve elő­adás-sorozatot szervez. Ezek­ben a községekben a nők hat előadásból álló sorozatot hallgatnak majd A nőtanács jó kapcsolatot tart fenn a TIT-tel, s az előadókat innen biztosítja. Hét községben rendezik meg a nők akadé­miáját, érdekes, változatos programmal. Ugyanakkor a nőket érdeklő szabás-varrás tanfolyámot haladó és kezdő fokon nyolc községben rende­zik meg. Arról is gondoskod­nak, hogy a pártoktatásban a járás asszonyai közül minél többen vegyenek részt.

Next

/
Thumbnails
Contents