Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-12 / 265. szám

£ j szervezel—új tartalom — SZÜKSÉGES A KEMÉNYEBB ESZKÖZ Rengeteg súlyos sérülés A .Nógrád megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésren­dészeti osztályán elkészült, a tavalyi és az idei esztendő januártól októberig terjedő szakának összehasonlító bale­seti statisztikája. A közúti közlekedési balesetek száma több mint tizenöt százalékkal emelkedett, s a múlt hó­nap utolsó napjára elérte a háromszáznyolcvanhetet. A balesetek számának növekedési üteme ismét lényegesen meghaladta a járművek számának emelkedését. A koráb­bi időszakhoz hasonlóan: a műszaki hiba baleseti okként csak. elvétve szerepelt; — a karambolokat tehát gyakor­latilag minden esetben a szabályok semmibe vétele okozta. Szomorú, hogy az egyik ember felelőtlenségéért mi­lyen gyakran fizet a másik ember életével. Az idén októ­ber végéig megyénk közútjain tizenhárom halálos baleset történt; egy híján kétannyl, mint tavaly ugyaneddig. A balesetek várható kimenetelét illetően számtalanszor el­mondottuk, hogy az kizárólag a szerencse szeszélyétől függ. Nos, mintha a szerencse is megelégelte volna a könnyelműsködést: a vizsgált időszakban a súlyos kime­netelű balesetek száma hetvenhétről száztizenhatra szö­kött. Ez évben pontosan száz baleset történt figyelmetlen, gondatlan vezetés miatt; tavaly nyolcvanhárom. A múlt évi harmincötről egy híjával kétszeresére emelkedett a gyorshajtásból eredő balesetek száma; most huszonöt he­lyett negyven baleset történt szabálytalan előzés miatt. Az elsőbbség meg nem adásából származó balesetek száma lényegileg változatlan. A RADAR legutóbbi számát az alkoholellenes küzde­lem jegyében állítottuk össze. A számok könyörtelen pon­tossággal bizonyítják, hogy nem voltunk indokolatlanul borúlátók, amikor nagy jelentőséget tulajdonítottunk a szesznek. Tavaly tíz hónap alatt hatvannyolc balesetnél játszott közre a szesz, ebben az évben kilencvenhárom esetben. A keserű igazság: társadalmi és hivatalos szer­vek áldozatkész, fáradhatatlan felvilágosító munkája nem hozta meg a várt eredményt. Helytelen volna ebből arra következtetni, hogy hagy­junk fel a neveléssel; sokkal helyesebb a felvilágosító te­vékenység fokozására buzdítanunk. Kell az előadás, kell a röplap, kell a jól szerkesztett közlekedési kiadvány. Mind kell; — de szükséges a keményebb eszköz is. A közlekedés fegyelmezett részvevői maradéktalan egyetér­tenek azzal, hogy a súlyosabb szabálysértések elkövetőitől a rendőrség vonja be mind gyakrabban a gépjárművezetői igazolványt; a bíróság pedig mellékbüntetésként egyre hosszabb időre — immár nem ritkán két évre — tiltja el a közlekedés biztonságát veszélyeztetőket a gépjármű- vezetéstől. Az egyes ember számára kemény lecke ez; mégis élni kell vele, mert alkalmazása a többség érdekét szolgálja. A mezőgazdaság időszerű kérdéseinek konzultációjára gyűltek össze a fővárosban a mezőgazdasági újságírók, hogy meghallgassák dr. Dimény Imre, mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter válaszait a feltett kérdésekre. A vála­szokban gyakorta visszatért egy új fogalom, amely szo­katlanul és kicsit idegenül hangzott: élelmiszergazdaság. A miniszternek némi magya­rázatát is kellett adnia az új fogalomnak, ezzel Is hangsú­lyozva, hogy itt nem véletlen elszólásról van szó, hanem tu­datos szóhasználatról. Az élel­miszergazdaság kifejezés bi­zonyos mértékig tükrözi azt a komplexitást, amely a mező­gazdasági termelés és az élelmiszeripar szervezeti ösz- szekapcsolásávai következett be, és egyidejűleg arra is utal, hogy az új gazdasági mecha­nizmus alkalmazásával sokkal inkább, mint eddig, a lakos­ság, a fogyasztók szemszögé­ből vizsgáljuk a termelő mun­kát. önálló, vállalatszerű gaz­dálkodás, tervszerű hozam- növelés, merészség és tudatos piackutatás, beruházás és költségcsökkentés, tehát mind­az, ami napjaink célkitűzé­seinek egy-egy eszköze, első­sorban, a társadalomnak, mint fogyasztónak az érdekeit szol­gálja; S az is csak eszköz (és bizonyos mértékig következ­mény és visszahatás), hogy a társadalom, a termelő és fo­gyasztó érdekei „szinkronban vannak”, mi több: azonosak a népgazdasági érdekekkel íe. Az élelmiszergazdaság je­lentőségét ezért a nemzeti jö­vedelem termelésében betöl­tött szerepe alapján is elbírál­hatjuk, Az élelmiszergazda­ság, ez az összefüggésekre utaló fogalom lényegében a nemzeti jövedelem 33—34 szá­zalékát, tehát nemzeti jöve­delmünk egyharmadát fedi. Természetesen ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ugyan­ilyen arányban részesedik a beruházásokból is. Tehát az élelmiszergazdaság fejleszté­séhez és fejlődéséhez alapvető népgazdasági és személyi ér­dekek fűződnek. Az élelmiszergazdaság idei eddigi eredményei arra en­„A hiba az volt, hogy úgy a hi­vat-alvezetés elölt, mint mindenki előtt eltitkolta az eddigi cselek­ményeit, és az azzal összefüggő büntetéseket. VB-elnök, ak.” Egy munkáltatói jellemzésből Idéztünk. A férfi, akiről szól, már ió ideje volt egy tanácsi szerv al­kalmazásában —, Olyan beosztás­ban, amely nem kötött erkölcsi bizonyítványhoz —. amikor gond­nokká nevezték ki. Ehhez a mun­kakörhöz szükséges az erkölcsi bizonyítvány. A gondnok nem kaphatott volna. mivel a bí­róság US5. márciusában jogerő­sen nyolchúnapl végrehajtható szabadságvesztésre Stelte vagyon elleni bűncselekmények miatt. A férfi nem tanult a büntetésből, aanerr. a hivatal részére vásá­Valtozatos, kielégítő áru­készlettel nyitottak a piaci árudák tegnap reggel Salgó­tarjánban. Igaz, hogy néme­lyik termelőszövetkezeti standra csak délután érkezett meg az áru, mivel a hétvégi esőzések miatt nexn jöttek a szállítmányok. A héten min­den áruda kap friss árut, s folyamatosnak ígérkezik a szállítás. A MÉK piaci áru­gednek következtetni, hogy az országosan 72 milliárdos terv teljesítésében nem lesz fenn­akadás. A legfontosabb ága­zatok és termékek „hozzák a tervüket”, sőt több helyütt túlteljesítés is mutatkozik. Mindez arra utal, hogy a meg­felelő műszaki-anyagi bázissal rendelkező mezőgazdaság és élelmiszeripar dacolni tud az időjárás viszontagságaival, nem korlátlan kiszolgáltatott­ja többé a természet viszon­tagságainak. Erre mutat az országosan 14,S mázsás búza termésátlag, amely elérésében Nógrád megye sem töltött be alárendelt szerepet. Az Idei termés, a többszörösen is fel­bukkanó és fenyegető aszály ellenére Is, mintegy négy szá­zalékkal haladja túl a tavalyi búzatermést. S a kukorica termésbecslése is azt mutatja, hogy frontáttörés várható, hi­szen a holdanként! kukorica- termés országosan 17 mázsa fölött lesz, májusi szárazságú .szemes terményben számolva. A csaknem négyszázezer hol­don kísérletképpen egyszeres keresztezésű hibridből ter­mesztett kukorica pedig 28 mázsás termést ad. De nem­csak ez, hanem a kétszeres ke­resztezésű hibrid intenzívebb alkalmazása is lehetővé teszi, hogy kukoricatermesztésünk néhány esztendő alatt húsz mázsa körül stabilizálódjon. Megfigyelhető, hogy áttörő nagy eredményeket ott lehet elérni, ahol a komplexitás a fajtától az ökonómiáig, a ta­lajelőkészítéstől a betakarítás­ig végigkisérhető. A búzater­mesztés komplexitása például kémiai szerekben és egymás­hoz jól kapcsolódó gépsorok­ban Is lemérhető. Hasonló helyzet kezd kialakulni a ku- kurica, a burgonya és a cu­korrépa termesztésében is. S ahol a műszaki-anyagi felté­telek foghíjasak, hiányosak, mint például a szárazföldi szálas takarmány-termesztés­ben, ott a hozamok is mosto­hábban alakulnak. A közel­múlt napokban éppen a kuta­tók tanácskozása állapította meg, hogy a komplexitásnak, a kisebb-nagyobb összefüggé­colt stencilpapirt körzokéwzletekr* cserélte, azokat eladta, a kapott pénzből pedig részben adósságot fizetett, kisebb hányadát eiitta. Arra is figyelemmel, hogy az oko­zott kárt megtérítette, a bíróság jogerős ítéletével mindössze hat­hónapi végrehajtható szabadság- vesztéssel sújtotta. Kétségtelen, hogy a megérde­melt büntetés főként a sikkasztó számára hátrányos, de a bűncse­lekmény elkövetésének ténye a munkáltató számára is kellemet­len. Meg lehetett volna előzni, hogy ember újra a börtönbe jus­son, meg lehetett volna ta karí- tani pyv kellemetlenséget —, csak az előírásokhoz kellett volna a túl­zott bizalom mellőzésével ragasz­kodni. dáiban állandósult a múlt he­tekben kezdődött rendszeres, az igényeket kielégítő áruel­látás. örvendetes, hogy na­ponta szállítanak friss árut a MÉK standjaira, s dicséretes az a törekvés is, hogy bizto­sítják a rendszeres tojásellá­tást. Élő baromfiról ugyan­csak a MÉK gondoskodik ese­tenként. Az árak így alakul­tak: sek láncszerű összekapcsolá­sának, a folyamatok figyelem­mel kísérésének roppant nagy a szerepe a gyakorlatban. Ezernyolcszáz kísérletet foly­tatnak jelenleg kutatóink és kutatóintézeteink, de ezek nem mindig kapcsolódnak a gyakorlati termelés Igényei­hez, a ami még feltűnőbb; rendszertelenek, messzemenő­en mellőzik a komplexitást. Mindig hiányzik egy-egy lánc­szem. s ez megnehezíti a ki­kísérletezett módszerek, faj­ták, eszközök hatásos, gazda­ságos alkalmazását a termelő munkában. Természetesen az élelmi­szergazdaság! komplex szem­lélet érvényesítése az állatte­nyésztésben és a tej-, vala­mint a húsiparban is hamar érezteti a hatását. Amíg bi­zonytalanság uralkodik a technológiában, addig többek között drágán termelik a mar­hahúst. s ami ezt okozza, drága a takarmány és nagy a ráfordítás. Pedig ha már a szarvasmar­ha-tartást vettük példának, azt is megmondjuk, hogy a szarvasmarha-tenyésztés és hizlalás a mezőgazdaság ne­hézipara, a legjelentősebb de- vizakitermelő ágazat. Nem véletlenül növekszik az egé­szen új intézkedések követ­keztében a szarvasmarhára nyújtott, állami dotáció, nem véletlenül emelkedik segítsé­gével országosan négyszázmil­lió forinttal termelőszövetke­zeteink jövedelme. Nem szól­ván arról, hogy a külkereske­delmi előrejelzés szerint a tő­kés piac 1975-ig nem lesz te­lítve szarvasmarha-hússal. Tehát a komplexitás a to­vábbi fejlődés egyik fontos feltétele. Komplett géprend­szerek kellenek, láncszemsze- rűen kapcsolódó technológiai előírásokat szükséges újítani, komplex módon tanácsos a műszaki-anyagi előfeltételeket is megteremteni. Bizonyos fokig a mezőgazdaság és élel­mezésügy összetartozásának felismeréséből és az ehhez kapcsolódó előnyös intézkedé­sekből fakad, hogy az élelmi­szergazdaság adja a beérkező tőkés deviza felét hazánkban. Ez az előny azonban a rejtett tartalékok feltárásával tovább fokozható. Herencsényben. inég a nyá­ron jártunk, a kánikula ide­jén. A falut átszelő Fekete-víz egészen ki volt száradva sik­kor. ,, Hagyomány tisztelők a herencsényiek” — irtuk, még­pedig a rossz értelemben vett hagyománytisztelők. Hossza­san foglalkoztunk az embe­rek tudatában megmaradt ká­ros hagyományokkal, s az eredményeket — habár ezek­ből is volt elég —, csak fu­tólag említettük. Most ismét visszatértünk a faluba. A pa­takok repedezett medre egy­két hónap alatt megtelt vízzel, teljesen más képet mutatott — az emberek, tudjuk, nem vál­toznak ilyen hamar. Mégis, ez a rövid idő is elég volt ahhoz, hogy megoldja az asszonyok — nyáron még nagynak tűnő — gondját, akik — mint erről a cikkben be­számoltunk — a kánikula Ide­jén attól tartottak, hogy nem lesz módjukban ledolgozni az éves munkatervet. — Most már másképp áll­na« a dolgok — tájékozhatott Benkó László, a tsz főagronó- musa. — A cukorrépa szezon­jában több asszonykézre lett volna szükség, mint ami ren­delkezésünkre állt. A répa után pedig málnatelepítés kö­vetkezett. Herencsényben két kastély is van, a felszabadulás előtt az egyiket gróf Borza Rudolf, a KIRE EMLÉKEZZÜNK ? „Csak az a vég!..'. .. .csak azt tudnám feledni!.. Madáchcsal szólva egy em­léktábla a témám. De tulaj­donképpen kérdezhetnék is. kire emlékezzenek a Salgótar­jáni Kohász Művelődési Köz­pont előtt elhaladó emberek? Móricz Zsigmondra, avagy a Lakáskarbantartó Vállalat kő­faragó részlegére? A világosság okáért bőveb­ben kifejteném, miről is van szó: Abban a szép törekvésben, hogy jelöljük meg emléktáb­lával mindazokat a helyeket, ahol egykor irodalmunk jele­sei éltek, munkálkodtak vagy megfordultak, becsülésre mél­tó buzgalommal es szép ered­ménnyel jár élen a Salgótar­jáni Madách Imre Gimnázi­um honismereti köre. A lelkes fiataloknak köszönhetjük,, hogy ma már nagy realistánk, Móricz Zsigmond megyei nyo­mai is szinte teljességben elénk tárulnak. A szakkör, va­lamint az idegenforgalmi hi­vatal gondoskodásával avattuk fel vasárnap a Salgótarjáni Kohász Művelődési Központ falán Móricz emléktábláját. Bensőséges, szép esemény ré­szese lehetett a szerény számú közönség. A kis műsorban közreműködött az üzem fúvós­zenekara, érdekes emlékezése­ket hallhattunk az íróról — melyek tolmácsolásában az is­kolai szakkör tagjai: Maring Katalin, Végh KataVn, Sörös Márta, Kerékgyártó Magdolna jeleskedtek —, a márvány­tábla ünnepélyes leleplezésé­nek örömét azonban némi üröm zavarta meg. „Ebben az épületben műkö­dött az Acélárugyár olvasó- egylete, melyet Móricz Zsig­mond több alkalommal meg­látogatott. Ennek emlékére ál­lította a Nógrád megyei Ide­genforgalmi Hivatal és a Sal­gótarjáni Madách Imre Gim­názium honismereti köre” — olvashatjuk a feliratot. És végül szinte az ünnepelt nevéhez ha­sonló méretű betűkkel a szö­veg záradékát: „KTSZ 1968.” Ezért vagyok zavarban, kit is ünnepeljünk most már?... A realista emberábrázoló írót, avagy a kőfaragó céget? ? Az ifjú szakkörösöknek egyébként legteljesebb elisme­résem a példás buzgalomért, mellyel irodalmunk jelesének nálunk is emléket állították. másikat hiedeczki László bir­tokolta. Érdekes, ugyanakkor törvényszerű, s jól példázza változó világunk lényegét, hogy ma egyikben általános iskola, a másikban a tsz fa­feldolgozó üzeme nyert elhe­lyezést A fumérlemezgyártó nyári látogatásunkkor meg csak pár napja üzemelt. A ta­gok akkor elmondották: nagy reményeket fűznek hozzá. Az idő őket igazolta, ottjártunk- Kor éppen egy veszprémi ktsz képviselője alkudott a lemez­re. — Jelenleg bármennyi rőnkfát is dolgoznánk fel, ké­vés lenne, nem tudjuk kielégí­teni az igényeket — mondta Szalai János, a furnér üzem vezetője. A számok azt iga­zolják, hogy érdemes volt megvásárolni a melléküzem berendezését, amióta megvan, legalább három forinttal emel­kedett a munkaegység értéke. Egy köbméter fa ára átlago­san ezerháromszáz forint, s ebből hétszáz négyzetméter le­mezt állítanak elő, mintegy ötezer forint értékben. A majorban,, ahol a Nedeez- ki-kastély áll, a közeljövőben nagy változásokat tervez a téesz. A tizenhat emberből ál­ló építőbrigád még idén vé­gez egy nyolcvan férőhelyes, korszerű növendékistálló fel­építésével. ök tatarozták nem­rég az óvodát és az iskolát is Kövessük a példát .v A japán vonatokon egész megszokott jelenség; az utas beszáll, lehúzza nadrágját, gondosan felakasztja, hogy ne gyúródjék össze. Ezután ké­nyelmesen elhelyezkedik az ülésen és újságot olvas. Ami­kor egy meglepett amerikai újságírói nemrég megkérde­zett egy ilyen utast, hogy ez mit jelent, a válasz így hang­zott: ön talán nem bosszan­kodna, ha összegyűrődne a nadrágja? Lőrincz Pál, a brigádvezető el ­mondta: a faluban egymás után emelkednek a szebbnél szebb új házak. Az elmúlt pál hónapban Brezovszki Mihály. Gyémesi József, Kiss István és Barkó Ferenc építtetett magá­nak új otthont. A növendékistállóba a vi­zet a nemrég készített kútból szivattyúzták fel. A Mohorán vezető út mellett a faluszélen létesitett kút vízhozama nem nagy, még egyet kellene fúrni ahhoz, hogy a községet is el lehessen látni. A jó vízre an­nál inkább szükség van, mi­vel a meglevő kutak vizének minősége nem kielégítő, s a községi közfürdőt is egy ilyen kút látja el. A vízmű létreho­zásával azonban még várni kell. A község egyelőre nem tudja vállalni a vele járó anyagi terhet — mondták el s termelőszövetkezeti és a köz­ségi vezetők. Nyári cikkünkben nem esett szó az említett közfürdőről. Pedig érdemes volna büszkél­kedni vele. Négy kádfürdő és ugyanannyi zuhanyozó áll he­tente a falubeliek rendelkezé­sére — abban a Herencsény­ben, ahol ez pár évvel ezelőtt még elérhetetlen luxusnak számított. Elégedett ember Hatvankét esztendős, s a nehéz, mozgalmas élet után végre kedvére pihenhet Nagy Sándor. Napjai ott peregtek Hasznoson. Itt élte át a Ta­nácsköztársaság diadalmas napjait. Hasznoson volt ak­kor is, amikor a bukás után minden eddiginél kegyetle­nebb terror nehezedett a községre. Apja meghalt a háborúban, a család nyomor- gott, nélkülözött. Gyerekfö- vel hajtotta őt a bányába a szükség. Itt idősebb, tapasz­taltabb bányászok oltották belé: az emberibb életért va­lamennyi munkásnak küzde­ni kell. Nagy Sándor megfogadta a tanácsot. Részt vett a bánya­munkások sztrájkjában, tűr­te a csendőrök iitlegeit, az üldöztetést. Amikor bekö­szöntött az új világ, elsőként szervezte a faluban a kom­munista pártot. Párttitkár­nak választották, s tanult, hogy ne valljon szégyent. Ti­zenkét évig csinálta. Végig- küzdötte n széncsotát. ju­talmat, kitüntetést kapott. Aztán a bánya alattomosan elszívta az erejét. Az orvos figyelmeztette, jöjjön ki a föld alól, ha élni akar. Er­dészként járta a Mátrát, egészen addig, mig nyugdíj­ba került. — Most hogy élnek. Nagy bácsi? — Jól, igazán jól. A gye­rekek megnőttek, háza van már mind a kettőnek ... Tu­lajdonképpen mi is elége­dettek volnánk az asszony­nyal. Csak & nyugdíj ... az lehetne valamivel több, mondta csendesen. Hasznoson mindenki tud­ja, nem jutna méltatlan em­ber kezébe a felemelt nyug­Cikk: MEK ár Ft/kg Szab.plac Ft/kg burgonya 3,20 3,60 vöröshagyma 3,40 3,40 fejes káposzta 1,60 ' 1,60—1,80 kelkáposzta 1.80 2,— vöröskáposzta — sárgarépa 3.60 gyökér 7,60 7.— fokhagyma 32­34.— ’ima 3,20-4,80 3—4,— körte * 6,60 — tojás 1,90 — Baranyai László díj. V. G NÓGRÁD - 1968. november 12., kedd Mi volt az igazi hiba? Sa’qótaríáni piac Jó ellátás, egyenletes for»alom .alios György (barna) Már nem luxus Herencsényen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents