Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-02 / 258. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESULJETEKI Mi lesz NOGRAD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. ÉVF., 258. SZÁM ARA: 70 FILLÉR 1968. NOVEMBER 2., SZOMBAT FOE'S? Ä BOR Nemrégiben az egyik köz­ségben nagyon érdekes konf­liktusra bukkantam. A lakos­ság két táborra oszlott: az egyik védelmébe vette a szövetkezet egyik trakto­rosát, aki állítólag ön­érzetesen kivette a munka­könyvét, a másik, a sokkalta nagyobb tábor viszont mélysé­gesem elítélte őt, és helyeselte a vezetőség keménységét. Kide­rült, hogy nem egyszerű sze­mélyi ellentétekről volt szó, noha a traktoros „barátai” igyekeztek ezt annak feltün­tetni. A szóban forgó traktor- vezető kihasználva a szüret utáni hangulatot, szántás köz­ben munkahelyét el-elhagyta, és jól felöntött a garatra az idei murciból. így azután a szokottnál is hetykébben érke­zett be a tsz-központba, ahol csaknem karambolt idézett elő, majd megtagadta a tsz-el- nök utasításának végrehajtá­sát. Forrt a bor, és a félig ki­forrt új bor zavaró hatása alatt, mint mondják, a trakto­ros azt hitte, hogy „ő az abesszin császár”. Mindenki azt várta, hogy a fiatalember, aki nemrégiben szerelt le a katonaságtól, másnapra meg­bánja tévedését, és megköveti a vezetőséget. Ó viszont meg­futamodott a felelősség válla­lása elől, és egyszerűen kikér­te a munkakönyvét. Attól tar­tott ugyanis, hogy a fegyelmi tárgyalást nem ússza meg szá­razon. Sajátságos, egyedi ügynek tetszik ez a történet, de csak az első hallásra. Nem kell so­káig elmélkedni rajta, hogy rádöbbenjünk: általános jel­lemzői és tanulságai vannak. Nem egyedülálló eset, hogy a gépekkel dolgozó tsz-tagok vagy alkalmazottak nem haj­landók betartani a munkavé­delmi előírásokat, és amikor forrásnak indul a nova, főzni kezdik a, kisüsti pálinkákat, alaposan mélyére néznek a po­hárnak'.. Ilyenkor azután hiába az utasítás, hiába a jó szó. A könnyelműség és fegyel­mezetlenség mértékéről meg­győző képet mutat a mezőgaz­dasági üzemekben előforduló balesetek és munkakiesések nagyfokú növekedése. Amíg az állami gazdaságokban és az erdőgazdaságokban csökken a balesetek száma, s a gépjavító állomásokon is csak alig rosz- szabb a helyzet a tavalyinál, a statisztikát teljesen elrontja a termelőszövetkezetekben ta­pasztalható kriminális helyzet. A tsz-ekben szeptember végé­ig — a tavalyihoz képest — 279-cel növekedett a balesetek és 5520-szal a kiesett munka­napok száma. A legtöbb halá­los baleset is a tsz-ekben for­dult elő. S ha végignézzük a jegyzőkönyveket, a balesetek okai rovatban gyakran szere­pel a fegyelmezetlenség, köny- nyelműség, felületesség, kép­zetlenség, ami nemcsak a bale­setet szenvedők, hanem a veze­tők és ellenőrzéssel megbízott dolgozók felelősségét is növeli. Nem az egyedi eseteket kí­vánjuk példának felhozni, sem azokat, amelyeknél vitatható a felelősség kérdése. Ide sorol­ható többek, között Szita Antal tragikus halála, aki a varsányi Üj Kalász Tsz-ben az állato­kat őrizte, miközben villám- csapás érte, vagy Tőzsér Jó­zsef, a karancssági Egyesült Erő Tsz fogatosának végzetes esete, akivel megvadultak a lovak. De még Pallai János halálában is sok szerepet ka­pott a véletlen, hiszen az end- refalvi tsz éjjeliőrét a két mellette karambolozó személy- gépkocsi egyike teperte maga alá. Dulai József, a káliói Űj Ta­vasz Tsz traktorosa azonban már nagyfokú könnyelműséget követett el, amikor nehezen beindítható lánctalpas trakto­rát úgy igyekezett „begyújta­ni”, hogy a földön állt. A trak­tor elindult és a lánctalpak maguk alá sodorták. A nehéz, meredek lejtőn Zsélyi Róbert- nek, a nagybárkányi tsz trak­torosának is meg kellett volna gondolnia, hogy elvállalja-e az U—28-assal a szántást. Ezek csak a súlyosabb bale­setek, rajtuk kívül sok jegy­zőkönyvet olvastunk, amelyek­ben a végkifejlet nem végzetes ugyan, de messzemenően befo­lyásolja a dolgozók kereső- és munkaképességét. Általános tapasztalat például, hogy egyes tsz-ekben nem eléggé bizton­ságos a munka, a műhelyek és szántóföldek gépei elavultak, a munkavédelmi oktatásra nem fordítanak kellő gondot, hiá­nyos a szakmai felkészültség és az új melléküzemágak léte­sítésénél figyelmen kívül hagyják a munkavédelmi in­tézkedéseket. Valamit javított ugyan a tsz-ekben uralkodó könnyel­műségen, hogy a MEDOSZ a tsz-ekre is kiterjesztette elle­nőrző munkáját, azonkívül a biztonsági megbízottak is ala­posabb kioktatásban részesül­tek. A fokozottabb ellenőrzés nyomán számos intézkedés született, amely további bale­seteket akadályozott meg. így például a ceredi Ceredvölgye Tsz-ben, a szilaspogonyi üzemegységben egy teljes üzemrészt leállítottak, mert nem tartották be a biztonsági előírásokat. Hasonlóképpen, a szécsényi tsz-ben a gattér üzemeltetését kellett szünetel­tetni, mert hiányzott a védő- berendezés és a védőburkolat. Felvetődik a kérdés: ha ennyire sötét színekkel ecse­teltük a mezőgazdasági üze­mekben, elsősorban a tsz-ek­ben uralkodó helyzetet, akkor miben látjuk a kiutat. Minde­nekelőtt megállapítható, hogy ahol a gépesítési előadó fela­data magaslatán áll, vagy egyáltalán „létezik” gépesítési előadó, ott a kirívó balesetek és a balesetek száma nem annyira feltűnő. Az ilyen he­lyeken a baleseteket, éppen a mások és maguk tapasztalatai alapján előrelátó intézkedé­sekkel igyekeznek megelőzni. A fegyelem megszilárdul, s ha az ellenőrzés fel is fedez munkavédelmi lazításokat, az elkövetőkkel szemben szigorú­an eljárnak. A gépesítési előadók alkal­mazása azonban önmagában nem oldja meg a problémát. A munkavédelem központi kér­dés, aminek helyet kell kapnia a tsz-ek alapszabályában, munka- és ügyrendjében is, az állami mezőgazdasági üzemek­ben pedig be kell dolgozni a kollektív szerződésekbe. Csak így biztosítható, hogy a mun­kavédelmi oktatást minden esetben megtartsák, a balese­teket körültekintően kivizs­gálják, a termelés irányítói szigorú ellenőrzést alkalmaz­zanak, s feleljenek azért, hogy a tsz-tagok és alkalmazottak a biztonságos munkavégzéshez előírt védőberendezéseket, vé­dőeszközöket megkapják és használják. Sokat segíthet a „munkavédelmi őrség” mozga­lomba való bekapcsolódás is, mert az állami üzemek tapasz­talata bizonyítja a munkavé­delmi őrök hatásos tevékeny­ségét. Esetleg az anyagi ösz­tönzők alkalmazását is függő­vé tehetnék a munkavédelmi előírások lelkiismeretes betar­tásától. Mindent egybevetve: jól járt el a tsz-elnök és a szövetkezeti vezetőség, amikor az italos, könnyelmű dolgozójával szem­ben a fegyelmi eljárás szigo­rát kívánta alkalmazni. Rossz ügyet védett, aki érzelmi okok­ból az önmaga életét is kockáz­tató, fegyelmezetlen traktorost vette védelmébe. Forr a bor és fokozódik a balesetveszély. Lakos György Johnson bejelentése: Az USA abbahagyta a VDK bombázását WASHINGTON (MTI) Johnson elnök csütörtökön este, washingtoni idő szerint nyolc órakor (magyarországi időszámítás szerint pénteken hajnali két órakor) bejelentet­te, hogy az Egyesült Államok meg­szünteti a YDK elleni lé­gitámadásokat, haditen­gerészeti és egyéb had­műveleteket, pénteken, washingtoni idő sze­rint reggel nyolc (budapesti idő szerint délután két órától.). Az elnök közölte, a párizsi előzetes tárgyalásokon ezentúl részt vehetnek a saigoni kor­mány és a nemzeti felszabadí- tási front képviselői. Az első ilyen találkozóra novembe: hatodikén kerül sor. Johnson hangoztatta, „ok­kal hiheti, hogy Észak-Viet­nam azonnali, termékeny, In­tenzív és komoly tárgyaláso­kat kezd” az előrehaladás ér­dekében. Kijelentette azonban, a döntés nem jelenti, hogy Délkelet-Ázsiában „azonnal béke” következik be. „Lehet­séges, hogy még nehéz harcok előtt állunk és minden bizony­nyal bonyolult tárgyalások kö­vetkeznek” — mondotta. Mint az elnöki bejelentésből kitű­nik, Vietnamban nincs sző fegyverszünetről, a har­cok folytatódnak. Johnson utalt rá, hogy az amerikai fél arra számít, a harcok folyamán nem követ­keznek be támadások a nagy­városok ellen és — Johnson szavai szerint — tiszteletben tartják a demilitarizált öveze­tet. Az elnök közvetve figyel­meztetett arra, hogy adott esetben az USA felújíthatja a légi háborút, ha valamilyen ok. ból szükségesnek ítéli azt. (Folytatás a 2. oldalon) Amit most csinálnak az építők a salgótarjáni vegyi­gépgyár építkezésen, azzal már voltaképpen a télre készülnek. Még a csapadé­kos időjárás előtt lefedik az iroda—étterem épületét, a vegyianyag-raktár tetőfö­démjéről már csak a szige­telés hiányzik. Az építés- vezető, Telek Imre közlése szerint az év végéig mint­egy tizennyolcmillió forint értékű munkát végeznek el a beruházáson. Ennél sok­kal többet is végezhettek volna, ha id,őben tisztázó­dik a gyárépítés rendelte­tése. A huzavona miatt nem kezdődhetett meg az ere­detileg tervezett időpont­ban az üzemi gyártócsar­nok alapozása — amelynek alapozási tervei sem ér­keztek meg, s a teljes do­kumentációt is csak jövő év közepére ígéri a terve­zőintézet. Homály borítja azt is, mi lesz a sorsa az objektumnak, hiszen a kivi­teli szerződést még az Or­szágos Bányagépgyártó Vállalattal kötötték, ezt még nem bontották fel, il­letve más még nem „je­lentkezett” a szerződés megkötésére. Ha a huza­vona sokáig tart, az a ve­szély fenyeget, hogy a már eddig mintegy huszonöt— harmincmillió forintos be­fektetéssel elvégzett mun­kával épülőfélben levő lé­tesítmények állaga meg­rongálódik. Fedik a vegyianyag-raktár tetőfödémét Az iroda—étterem épületében télen az ajtók, ablakok elhelyezése után lehetőség van vá laszfalazásra, víz- és villanyszerelésre. Az építkezésen jelenleg ötven ember dolgozik Eredmény: 225 ezer forintos többlet Jutalom a legjobb brigádoknak A rétsági termelőszövetke­zetek építési vállalkozása mint­egy 17 millió forint termelési értékkel veszi ki a részét a járás mezőgazdasági, tanácsi, szövetkezeti és ipartelepítési beruházásainak megvalósítá­sából. A vállalt feladatok vég­rehajtása érdekében szeptem­berben építési hónapot szer­vezték. Az építési hónap ide­jére valamennyi brigád válla­lásokat tett. Az egyik ilyen munkafelajánlás volt, hogy az egy főre jutó havi 10 600 forintos ter­melékenységi mutatót 12 ezer forintra növelik. Verseny indult a vállalko­zásnál a Tanácsköztársaság megalakulásának 50. évfordu­lója tiszteletére is. Somlyaí Imre kőműves brigádvezető kezdeményezésére, valameny- nyi brigád vállalta: túlteljesí­tik az egy főre jutó termelési értéket. A vállalkozás igaz­gatósága pedig a legmagasabb termelési értéket elérő első három brigádnak hatezer fo­rint jutalmat ígért. A verseny meghirdetésével a brigádok fokozott szorga­lommal láttak munkához. Az igyekezet meghozta az ered­ményt. A július—augusztus hónapokra kimutatott 10 600 forintos havi egy főre jutó termelési értéket szeptember­ben sikerült 12100 forintra emelni. Ez azt jelenti, hogy a versenv időszakában 225 ezer forintos többlet­termelést ért el a vállal­kozás. A versenybizottság vala­mennyi brigád munkáját ér­tékelte. Megállapították, hogy a vállalkozás 17 brigádja kö­zül 12 teljesítette a kitűzött célokat. A brigádtagok között 19 ezer forint célprémiumot osztottak szét, ami dolgozón­ként átlagosan 200 forint kere­setnövekedésnek felel meg. A meghirdetett termelékenységi versenyben a 12 ezer forintos érték­határt öt brigádnak sike­rült túlszárnyalni. A legjobbnak Kovács Ferenc kőművesbrigádja bizonyult: elnyerték az első helyezéssel járó háromezer forint jutal­mat. A második helyet Fövé- nyesi Antal ácsbrigádja sze­rezte meg, a harmadik hely­re pedig Nerpel János laka­tosbrigádja került. A második helyezést elérő brigád kétezer, a harmadik helyezett pedig ezer forint jutalomban része­sült. A vállalkozás igazgatósága, az értékelő bizottság megálla­pította, hogy a meghirdetett verseny sikeres és hasznos volt. Ezért úgy határoztak, hogy az év negyedik negye­dében a legmagasabb terme­lési értéket elérő első három brigádnak ismét hatezer forint jutalmat adnak. IU9aí számunkban: Beregovoj megérkezett Moszkvába (2. oldal) Miért ragyog Kanyoné szeme? (3. oldal) Jobb, ha nem is kér... (4. oldal) Beszélgetés Csábinéval (5. oldal) Gyógyintézetben az ecsegi szurkáió (6. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents