Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-10 / 264. szám

Pártkongresszus Lengyelországban Hétfőn kezdi meg munkáját a Lengyel Egyesült Munkás­párt V. kongresszusa. hogy megvonja az 1964 nyarán meg­tartott IV. kongresszus óta el­telt időszak mérlegét és kije­lölje az utat a következő négy esztendőre. A pártkongresszusokat álta­lában megelőző munkaverse- uyek. a tézisek vitája, az ilyenkor soron levő pártgyülé- sek, magas szintű konferenciák ezúttal egymagukban nem fe­jezik ki a kongresszus iránt az egész országban megnyilvá­nuló nagy érdeklődés méretét. A gyűléseken lezajlott heves, sokszor szenvedélyes, de min­dig előremutató viták, a sok ezernyi hasznos javaslat, a mindenütt szinte türelmetlenül megnyilvánuló segítő szándék már hűbb képet ad a lengyel politikai élet mostani rendkí­vüli élénkségéről. Jellemző: ebben az évben kétszázezren — köztük különösen sok fia­tal — kérték felvételüket a pártba. Ez a 200 ezer, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt je­lenlegi tagságának 10 százalé­ka! Ilyen nagyarányú belépés- ra a pártba 20 esztendeje nem volt példa. E szembetűnő politikai élénkséget, sok vonatkozásban az ez év márciusában a varsói egyetemen végbement diák­zendülés váltotta ki. Noha ki­derült, hogy mindenekelőtt egy szűk csoport tudatosan el­lenséges, kitervelt akciójáról van szó. az embereket nem elégítette ki e csoport ártal­matlanná tétele. Jogosan azt kezdték kutatni: miféle társa­dalmi és politikai alapja volt — és bizonyára van! — annak, hogy néhány ellenséges elem jóhiszemű és becsületes diá­kok ezreit tudta befolyá­sa alá vonni. így jutot­tak el annak megállapí­tásához, hogy az ideológiai munka magában a pártban, következésképpen az állami, a kulturális életben, nemkülön­ben a nevelés szempontjából annyira fontos egytemeken sok kívánnivalót hagy maga után. Az ideológiai munka meg­javításának irányzata már a csehszlovákiai események ér­tékelésénél is hangot kapott. Elsősorban természetesen az a közvetlen veszély döbbentet­te meg az embereket, anil a német miliíarizmustól oly so­kat szenvedett Lengyelorszá­got fenyegette volna, ha az imperialistáknak sikerül kira- gadniok Csehszlovákiát a szocialista táborból és így rést ütniök a Varsói Szerződésen. Megmutatták a csehszlovákiai események azt is, hogy az ide­ológia fogyatékossága mennyi­re csábító a fellazítás! törek­vések számára, valamint hogy a modern revizionizmus nem egyszerűen valamiféle elvont eszmei tévelygés, hanem köz­vetlen veszély. Minden előjel szerint a hét­főn megnyíló V. kongresszu­son az ideológiai kérdések nagy hangsúlyt kapnak majd. De bizonyára nagy teret szen­telnek a gazdasági problé­máknak is. A mutatók általában egész­séges fejlődést jelentenek. Az ipar növekedése eléri az évi 7—8 százalékot, a nemzeti jö­vedelem az előirányzott 5,5 százalék helyett 6.5 százalék­kal. a külkereskedelmi forga­lom pedig a tervezett 18,5 szá­zalék helyett 21 százalékkal nő evente. Fontos tennivaló azon­ban — hogy a sok feladat kö­zül csak a legfontosabbat emeljük ki —, kialakítani a termelőeszközök gyártása („a”- szektor) és a fogyasztási cik­kek előállítása (,,b”-szektor) közti helyes arányt. A 32 milliós Lengyelország nemcsak gazdasági, de politi­kai vonatkozásban is Közép- és Kelet-Európa fontos ténye­zője. Ezért nagy jelentősége van annak, milyen külpolitikai irányvonalat határoz meg a kongresszus. Nem kétséges, hogy a Lengyel Egyesült Mun­káspárt az ország népe, hatá­rai és egyben Európa bizton­sága érdekét szem előtt tart­va, ismét hitet tesz majd a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal való szoros szövetség és testvéri együtt­működés, majd a nemzetközi munkásmozgalom egységéért folytatott küzdelem következe­tes folytatása mellett. Fábián Ferenc Csehszlovák küldöttség utazik a LEMP kongresszusára PRÁGA tömegtájékoztatásnak tevéke­nyen támogatnia kell ezt a folyamatot. Az Elnökség elhatározta, hogy a Csehszlovák Kommu­nista Párt küldöttséggel kép­viselteti magát a Lengyel Egyesült Munkáspárt hétfőn A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának Elnöksége Alexander Dubcek- nek, a Központi Bizottság el­ső titkárának elnöklésével pénteken ülést tartott. Az ülé­sen megvitatták a Központi v konfiresszuaájl A Bizottság november 14-re ősz- ÄTIJS * szehívott plénuma elé terjesz­tendő beszámoló tervezetét. Megtárgyalták azokat az in­tézkedéseket, amelyeknek cél­ja a normalizálás további me­netének biztosítása, a párt egységének és vezető szerepé­nek megszilárdítása. küldöttséget Jozef Lenart, a Központi Bizottság Elnökségé­nek póttagja, a Központi Bi­zottság titkára vezeti. Az Elnökség jóváhagyott egy tervezetet, amely a Központi Bizottság decemberben tartan­dó plénumának előkészítésére vonatkozik. Ezen a plénumon Az Elnökség újból megálla- megvitatják majd a közeljövő pította, hogy a tömegtájékoz- gazdasági politikáját, valamint tatásra nagy felelősség hárul a a föderatív államjogi elrende- normalizálás további meneté- zéssel kapcsolatban az állami ért, és hangsúlyozta, hogy a szervek felépítését. Pintér László felszólalása az ENSZ-ben NEW YORK (MTI) zással tekint arra az időre, Az ENSZ-közgyűlés politikai amikor lehetővé válik majd bizottságának napirendjén el- a tengerek és óceánok altala- ső kérdésként szerepelt a iában levő _ nyersanyagforrá- nyílt tengerek és óceánok al- Sf>k kiaknázása, talajának békés célokra. az Egyetértett azzal, hogy a egész emberiség érdekében va- későbbiekben szükséges lesz a ló felhasználása. A vitában kérdés jogi vonatkozásait is felszólalt dr. Pintér László, a rendezni, ennek hatékonyságát magyar küldöttség tagja is. azonban jelentősen növelné az, Megállapította, hogy Magyar- ha érvényt szereznének az ország, bár nem tengerparti ENSZ egyetemességére vo- állam, és csak közvetett úton natkozó elvnek, s ha a német, a van kijárása a nyílt tengerek- koreai és a vietnami nép kép­re, érdekelt a tengerek és óce- viselői is részt vehetnének eb­ánok mélyének feltárásában, ben a munkában, s ha a kínai Különös tekintettel arra, hogy nép törvényes képviselői el- földje természeti kincsekben foglalhatnák helyüket a világ­meglehetősen szegény, várako- szervezetben. Izrael a bumeráng ? Borisz Orehov, a Pravda shingtonnak az izraeli meg- cikkírója megjegyzéseket fűz szállókat támogató politikai, ahhoz a megállapodáshoz, gazdasági és katonai segítsége amely Washington és Tel Aviv távolról sem véletlen kitérő az között jött létre újabb Phan- Egyesült Államok politikájá­tom típusú amerikai bombá­zó repülőgépek szállításáról. Ez az alku — állapítja meg a lap — újabb láncszem az Egyesült Államok jól átgon­dolt közel-keleti tevékenysé­gében. Bizonyítja, hogy Wa­ban, hanem az amerikai im­perializmus következetes te­vékenysége, amely arra irá­nyul, hogy Izraelt az ameri­kai monopóliumok érdekében használja fel és aláássa vele a térség haladó rendszereit. Nixon Johnsonnal találkozik A két vetélytárs beszélgetése WASHINGTON a megbeszélés után Nixon újsáf - óknak kijelentette, hogy Fowler amerikai pénzügy- Humpnrey „igen jó, személyes minis zier és Katzenback kul- barátja” és örömmel veszi. hogy az alelnöktől támogatást, tanácsokat kaphat. A követke­ügyminisz tor-helyettes pénte­ken este benyújtotta lemondá­sát. Hírügynökségi jelentések szerint Johnson elnök a le­mondást elfogadta. A hírügynökségek rámutat­nak, hogy a két politikus tá­vozása a szokásokhoz híven történik és a közeljövőben sor­ra leköszönnek majd a John- son-kormány tagjai. Pénteken Floridában talál­kozott a két vetélvtárs, az 5- én elnökké választott Nixon és ellenfele Humphrey alel- nök. Nixon tréfásan megje­gyezte: „Te már mehetsz pi­henni. én meg most kezdek munkába”. A repülőtéren a két politikus félórás, rendkí­vül szívélyes beszélgetést foly­tatott és megállapodott abban, hogy a jövőben együttműkö­dik. Humphrey-t elkísérte Muskie is, a demokrata párt volt alelnökjelöltje. ző években Nixon többször is igénybe akarja venni Humph­rey tanácsát, elsősorban kül­politikai vonatkozásban. Mindketten feladatuknak tartják, hogy fáradozzanak a nemzeti egvség helyreállítá­sán. A Reuter közlése szerint Nixon a közeliövőben talál­kozni fog Johnson elnökkel is, és behatóan megvitatja vele a vietnami kérdést. Nixonhoz közelálló körök szerint az új elnök legfőbb feladatának te­kinti vietnami irányvonalá­nak kialakítását, kormánya tagjainak kinevezését és költ­ségvetési politikájának meg­formálását. A döntések nyil­vánosságra hozatala december 3-e után várható. EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Moszkvában, a Vörös téren — A 37. amerikai elnök Az elmaradt tárgyalás — Kongresszus Nyugat-Berlinben Moszkva és Washington állt a héten a fi­gyelem fókuszában, a legfontosabb eseménye­ket a két szuper-nagyhatalom fővárosából je­lentették. Az immár hagyományos Vörös téri dísz­szemlén és felvonuláson a szovjet nép egy­szerre adott hírt a békés építőmunka új ered­ményeitől, valamint arról a páratlan hadi- technikáról, amellyel képes megvédeimezni a szocializmus vívmányait. Az ünnep alkalmá­ból elmondott beszédeket — Mazurov felszó­lalását és Grecsko marsall szavait — annál nagyobb érdeklődés várta, hiszen az SZKP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén a külpolitikai kérdéseket is megvitatta. A nyi­latkozatok alaphangja továbbra is az a rea­litásokon nyugvó, magabiztos józanság volt, amely kifejezi Moszkva békés egymás mellett élési törekvéseit, de nem táplál illúziókat a nemzetközi fejlődés jelenleg különösen bo­nyolult és ellentmondásos szakaszával kap­csolatban. November hetedikét természetesen az egész világon megünnepelték, jól tükrözte ez a nap a Szovjetunió növekvő nemzetközi tekinté­lyét. Korunk bonyolultságát mutatja viszont, hogy a szomszédos Csehszlovákiában a hiva­talos megemlékezésekre néhány provokáció vetett árnyékot. Ez utal arra is, hogy milyen komoly erőfeszítésekre van szükség Prágában a szocializmus következetes hívei részéröl. Washingtonra a szoros elnökválasztási küz­delem vetítette a reflektort. Végül is a köz­társaság párti Nixon lett az elnök, akinek politikai feltámadását csodával határosnak tartják. Pedig ennek a csodának egyszerű a magyarázata: a johnsoni politika olyan mér­vű népszerűtlenséget ért el, hogy szinte tál­cán kínálta a győzelmet az ellenzéknek. Talán ez az egész elnökválasztási kampány leginkább feljegyzésre méltó mozzanata. Négy esztendővel ezelőtt Johnson az amerikai történelem legnagyobb arányú győzelmét aratta. Ám e viszonylag rövid Idő alatt felél­te és elpazarolta minden erkölcsi tartalékát. Nixon most az eddigi legkeservesebb vá­lasztási sikert mondhatja magáénak. (Száza­dunkban csak Wilson kapott kisebb szavaza­ti arányt.) Olyan körülmények között kell kormányoznia, amikor sem a szenátusban, sem a képviselőházban nincs többsége. Ha te­hát Johnson így elmállasztotta korábbi tö­megbázisát, Nixont méginkább fenyegetheti a veszély, hogy kicsúszik lába alól a talaj. Nyil­ván erre utalnak azok a hírek is, hogy Ni­xon „koalíciós kormányt” szeretne létrehozni, sőt esetleg magát Humphrey-t is bevonná a kormányba. A személyi kombinációkon túl az a lényeg, miként tud szembenézni a har­minchetedik elnök e felgyülemlett probléma- csomaggal. A vietnami háború befejezése, az atomleszerelés, a fajt kérdés és ehhez kapcso­lódóan a nagyvárosok, a bűnözés és a sze­génység ügye, a dollár válsága — tennivaló akadna elég. Ha Nixon választási győzelme nehéz volt, az igazán nehéz időszak csak most következik. Washington árnyéka borult a héten Pá­rizsra: elmaradt a szerdára tervezett négyes tárgyalás. A közvetlen indok a saigoni rend­szer makacskodása volt. Régi igazság azon­ban, hogy a farok sohasem szokta csóválni a kutyát. A Thieu-csoport azért ment bele az időhúzásba, mert az elnökválasztások ered­ményét várta. Azt reméli, hogy az új admi­nisztráció, a Pentagon vezetőinek nyomására, ismét merevebb álláspontot foglal el a viet­nami háború ügyében. A kör visszavezetett tehát az Egyesült Államokba. Amennyiben az amerikaiak valóban komoly szándékkal kí­vánnak tárgyalni, könnyen megregulázhatják engedetlen szövetségesüket. Annál is inkább, mert a VDK és a DNFF hármasban is hajlan­dó tárgyalni az Egyesült Államokkal. A szín­falak mögött az érintkezés nem szakadt meg, a hírek szerint az elmúlt napokban is folyt bizonyos amerikai—vietnami párbeszéd Pá­rizsban. Az igazi tárgyalások előfeltétele azonban, hogy Washington kibúvók és hátsó gondolatok nélkül kész legyen azokra. A sok bonyolult fejlemény között, az el­múlt hét Kiesinger kancellárnak pofon-egy­szerű volt. Szó szerint értendő: Beata Klars- feld asszony nyilvánosan megszégyenítette a Nyugat-Berlinben megtartott CDU-kongresz- szuson. Ez természetesen csupán egy kis közjáték volt, — sokkal inkább figyelemre­méltó, hogy a legerősebb nyugatnémet kor­mánypárt egy magasvasút-megállónyira az NDK államhatárától, az önálló politikai egy­ségnek számító Nyugat-Berlinben tartotta ta­nácskozását. Ez a tény önmagában is felért egy súlyos provokációval, amit csak tetézett a megbeszélések tartalma. Az úgynevezett „berlini program” a CDU-nak azt a szándé­kát mutatta, hogy nem akar változást, to­vább kíván haladni az eddigi politika veszé­lyes vágányain. New Yorkban a Biztonsági Tanács két ülését halasztották el a héten. Az ENSZ-palo- ta folyosóin ugyanakkor felfokozott tempójú diplomáciai tevékenység folyt: ismét a közel- keleti válság szerepelt napirenden. (A krízisen belül külön válságvonalat jelentettek a jordá- niai események Husszein király csapatainak, illetve néhány szélsőséges palesztiniai geril­lacsoportnak fegyveres összetűzése már-már polgárháború fenyegetését idézte fel.) A jelek azt mutatják, hogy az ENSZ-főtitkár közvetí­tő megbízottjának, Jarring svéd diplomatá­nak tevékenysége egyelőre zsákutcába jutott Izraeli részről ugyan elhangzottak olyan ki­jelentések, hogy új tervet dolgoztak ki, de egyelőre nem hangzottak el reális javasla­tok. Az arab országok változatlanul hajlandók a politikai megoldásra, de érthető türelmet­lenséggel szemlélik a huzavonát. Riad egyip­tomi és Riafi jordániai külügyminiszter hat héten keresztül tartózkodott az ENSZ szék­helyén, az esetleges konstruktív tárgyalások reményében. Pénteki elutazásuk New Yorkból ennek a lehetőségnek legalábbis átmeneti meg­hiúsulását mutatja. Réti Etriv Nagy lopás— nagy fogás Az indiai rendőrség több he­tes nyomozás után a dél-indiai Hyderabadban elfogta a közel­múlt legnagyobb arányú in­diai rablásának tettesét. Egy Yadugiri nevű férfi augusz­tusban kirabolta a Delhi Nem­zeti Múzeumot, s elvitte a leg­értékesebb régi ékszereket őr­ző egyik vitrin tartalmát. A felmérhetetlen értékű kincse­ket a tolvaj egy fa alá ásta el, s valamennyit megtalálták 32 aranyérem és 18 aranyék­szer kivételével, amelyet a betörő egy aranyművessel be­olvasztatott. Nemzetiségi tanács Romániában A Román Kommunista Párt legutóbbi KB-ülése ajánlásá­nak megfelelően szervezik a Szocialista Egységfrontot Ro­mániában. Az együttlakó nemzetiségekhez tartozó dol­gozók megyei tanácsainak alakuló gyűlései kijelölték a megyei nemzetiségi dolgozók tanácsának tagjait, valamint a helyi képviselőket Románia nemzetiségi dolgozóinak taná­csaiba Hol tart a rhodesiai válság? Salisburyben szombaton közös brit—rhodesiai közle­ményben jelentették be. hogy Thomson miniszter jövő héten visszatér a rhodesiai főváros­ba és folytatja tárgyalásait a A brit miniszter sajtóérte­kezletén tájékoztatta az újság­írókat az angol—rhodesiai tárgyalások állásáról. „A je­lenlegi tárgyalások után kes­kenyebb a szakadék Nágy­NÓGRAD - 1968. november 10., vasárnap fehér telepes kormány képvi- Britannia és Rhodesia között, selőivel A közleményt — mint a »rettenthetetlen« ha- amelynek tartalma meglepe- dihajón lezajlott csúcstalálko- tést keltett — Thomson és zó idején — a szakadék azon- Smith szombat reggeli meg- ban meg így is túlságosan beszélése után tették közzé, mély” — jelentette ki Thom- Thomson egyébként egyhetes son. Hozzáfűzte, hogy bár fel­tárgy alássorozat után szom Da- tétlenül van némi haladás, az ton hagyja e] a rhodesiai fő- alapvető * véleménykülönbsé- városi. gex még mindig fennállnak. \ Halálbüntetést kér a görög ügyész ATHÉN (MTI) vádlottra — akit egyébként Joannisz Liapísz ügyész „veszélyes bűnözőnek” neve- szombaton az athéni katonai zett —. valamint Elefteriosz bíróság előtt folyó perben ha- Verivakisz ügyvédre, akit az lálbüntetés kiszabását kérte Összeesküvő csoport második Aiexandrosz Panagulisz fő- számú vezetőjének nevezett Építőanyag-vásárlók FIGYELEM! fít téglagycrak vasárnap its kiadlak a Kérjük tehát a megvásárolt téglát soron kívül elszállí­tani és további szükségletüket is még most beszerezni. A téglagyárak ugyanis rövidesen leállnak téli nagyja­vításra.

Next

/
Thumbnails
Contents