Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-05 / 260. szám

Nem pihennek a babérokon CIKKÜNK NYOMÁN A MÁV is válaszolt Ha egy gyár vagy üzem akkor nevezhető életképes­nek. ha fennállása alatt sokféle irányítási és termelési mód­szert próbáltak ki benne, s ennek megfelelően — bár fő profilja ugyanaz maradt — neve is gyakorta változott, ak­kor a Nógrád megyei Fémipari Vállalat ugyancsak életké­pes. A számadatok is ezt bizonyítják: a tíz évvel ezelőtti 70 fővel működő vállalatnál ma már 580-an dolgoznak, a vál­lalat évi termelési értéke megközelíti a 100 millió forintot. Költözik a «vár A fejlődés legdöntőbb szaka­sza két éve következett be: a város nyugati felén ekkor kezdtek hozzá a ma már álló szerelőcsarnokok helyén a te­reprendezéshez. Az első ezer négyzetméter alapterületű csővázas csarnokot saját erő­ből építették. A másik kettőt, melyeknek nemrég volt az át­adása, 34 millió forintért a Nógrád megyei Építőipari Vál­lalat szerelte össze. Ezek terü­lete 3460, illetve 1240 négyzet- méter. Az új gyárrészlegben már jelenleg is dolgozik mint­egy 150 ember, de a munka dandárja csak januárban, a csarnokok s a hozzájuk tarto­zó kétemeletes épületkomp­lexum teljes átadása után kez­dődik meg. A telep létrehozását szüksé­gessé tette, hogy a Kossuth Lajos utcai központi épület már a legalapvetőbb szociális és munkaszervezési követel­ményeknek sem felelt meg. Az üzem szűkös volta azt is meg­akadályozta, hogy a kábeldob­gyártást korszerű technológiá­val továbbfejlesszék. Szeren­csére Balassagyarmat három­éves várospolitikai tervébe, amely az ipari fejlesztést tűz­te ki célul, nagyszerűen bele­illett az új gyáregység létesí­tésének gondolata. A városi tanács annyira méltányolta a fémipari vállalat fejlesztési törekvéseit, hogy felmentette a kommunális adó fizetése alól is. Műszaki értei misé# A város szélén levő szem­betűnő ipari létesítmény Ba­lassagyarmat gyors iparosodá­sán kívül ennél sokkal mély­rehatóbb változást is jelöl: azt. hogy a városban a jogá­szok, tanárok, orvosok mellett lassan meghonosodik a műsza­ki értelmiség is. Nagy szá­mokról egyelőre még nem beszélhetünk, de az, hogy a fémipari vállalat a közeljövő­ben egyszerre több mérnököt is alkalmaz, az előbbi állítást igazolja. 1969-et kísérleti évnek szán­ják a vállalat vezetői. Létszám- emelés helyett elsősorban a korszerű gyártástechnológia bevezetésétől várják a terme­lékenység fokozódását. Ez azt jelenti, hogy 1970-re a jelenle­ginél jóval nagyobb mértékű termelés mellett mindössze 15 százalékkal növelik a dolgo­zók létszámát. Szétszedni könnyű, de összerakni!... A kábeldobok gyártásán kí­vül fémöntés, elektromos el­osztószekrény- és traktorfül- ke-gyártás, javítás képezi a vállalat fő profilját. Bár az üzletfelek — köztük csehszlo­vák vállalatok is — idáig meg voltak elégedve a fémipari termékeivel, a gyárban már előbbre néznek. Tömeges gyártásra még nem alkalma-, zott termékeiken kívül tarso­lyukban újabb gyártmány­fejlesztési módszereket is őriz­nek, amelyekkel — ha a szük­ség úgy kívánja — bármikor piacra tudnak lépni. Az ipari vásáron legutóbb már bemutatták könnyű, kor­rózióálló alumínium kábeldob­jukat. Most a szétszedhető alukábeldob-gyártás kifejlesz­tésén dolgoznak. A Magyar Kábelmüvek szakemberei hasznos tanácsokkal járultak Vstllalati kocsival randa líroztak hozzá a fejlesztéshez — re­mélhető, hogy a két vállalat közötti jó viszony a kábelmű­vek balassagyarmati telepé­nek közeljövőben történő lét­rehozásával csak erősödik. A szétszedhető-összerakható alu- kábeldobok első példányai külföldön is nagy sikert arat­tak, a sorozatban is gyártható példányok iránt nagy az ér­deklődés. Bécsben és Linzben, Lyon­ban és Bolognában, Lengyel- országban és a Szovjetunióban is ismerik a próbadobokat, s jelenleg már csak a termékek ára fölött vitatkoznak. A vi­lágpiacon nagy keletje van a kis helyen tárolható, mégis teherbíró kábeldoboknak, s gyors betöréssel ezt a keres­letet akarják a fémipari vál­lalatnál kiaknázni. A kábeldob-gyártáson kí­vül a dolgozók igen büszkék könnyűfémöntő részlegükre, s méltán: mintegy hatszázféle öntés között itt állítják elő az Ikarusz autóbuszok néhány alumínium alkatrészét is. A fémöntödében is állandóan új és új gyártmányokat kísérle­teznek és próbálnak ki. Most próbálják például a Magyar- országon eddig még sehol sem alkalmazott alumínium- radiátorokat. A hagyományos típusokkal szemben ennek az az előnye, hogy lényegesen könnyebb náluk, olcsóbban állítható elő és nagysága, s ezzel együtt hőleadó képessége a radiátor-elemek növelésével, illetve csökkentésével tetszés szerint szabályozható. A gyártmányfejlesztés kö­zött érdemes még a G—116 traktorfülke vázát megemlíte­ni. Ennek a hatalmas, tízton­nás traktornak a vezetőfülké­jét a fémipari vállalatnál kí­sérletezték ki és itt is állítják elő. Az eredmények, tervek hal­latán megállapíthatjuk: nem pihennek a babérokon a fém­ipari vállalatnál A sikerek nem szültek elbizakodottságot. Ellenkezőleg: a vállalat gazda­sági és műszaki vezetői, a két­kezi dolgozókkal együtt most azt kutatják, hogyan, merre . lehet még előrelépni. S amed­dig megőrzik ezt a gondolko­dásmódot, addig biztosított a vállalat egészséges irányba va­ló továbbfejlődése. Baranyai László A MÁV Budapesti Igaz­gatóságától levél érkezett szerkesztőségünkbe a „Min­denki másra vár” című cik­künkben feltárt visszássá­gokkal kapcsolatban, A vá­laszban — melynek késedel­mességét a minap kifogásol­tuk — egyebek között ez áll: „A Zománcipari Művek olajtároló telepét készítő építésvezetőséggel meg­egyeztünk. hogy az építkezés szomszédságában lakó nyolc családnak megengedi a pa­takon keresztül létesült hí­don mind a gyalo­gos közlekedést, mind a tüzelőanyag-szállítást. Az ideiglenes vízfölötti átjáróhoz a szükséges föld­út kiképzésével hozzájáru­lunk. Az állomás átépítési munkáit a magunk részéről úgy irányítjuk és szorgal­mazzuk, hogy előrelátható­lag két hónapon belül lega­lább a korábbi közlekedési állapot helyreálljon. Amennyiben időközben más kedvezőbb megoldás nem kínálkozik, tervezzük az öb- lösüveggyári iparvágány vas­úti hídjának használhatóvá tételét közúti járművek szá­mára is. Az intézkedéseket — a szükséges munkák és költségek megállapítása ér­dekében — megtettük. A gyalogos és közúti közleke­dés megnyugtató, tartós megoldását 1969-ben igyek­szünk megvalósítani.” És most már csak két megjegyzés: A MÁV levelé­ben közöltek ellentmonda­nak a ZIM-től és az építő­ipari vállalattól kapott vá­lasznak. Azokban ugyanis azt írták: az ideiglenes hí­don a gyalogos közlekedést nem engedélyezik. A másik megjegyzés: egy keskeny vasúti híd átalakítása közúti jármű-közlekedés céljaira is — sejtésünk szerint nem ol­csó mulatság. Ha a MÁV er­re áldozni óhajt, nem lenne célszerűbb s talán még ol­csóbb is. belátható időn be­lül megszüntetni az emberi település céljaira amúgy is alkalmatlanná vált két há­zat. s helyettük más laká­sokat adni a nyolc család­nak? Időben felkészülni! Közeledik az év vége. Két hónap van még hátra, és mér­legre kerülnek a tervek, ígéretek és az elért eredmények. A hátralevő időben, ahol szükséges, még az elmaradás pótlására is lesz mód. A tapasztalatok arra engednek ' következtetni, hogy a legtöbb helyen az eredmények javára billen majd a mérleg. Üzemeinkben — kevés kivétellel — teljesítik a ki* tűzött feladatokat, jól hasznosították az új gazdasági mecha­nizmus nyújtotta lehetőségeket. Főleg ott tapasztalható biz­tonság. ahol tavaly időben hozzáláttak az idei felkészüléshez. Megyénk vállalatainál nagy gondot fordítottak az anyagi érdekeltség alapját jelentő nyereségtömeg növelésére. Ettől függ ugyanis a részesedési alap nagysága. Elég sok helyen elfeledkeztek azonban a termelékenységről, amit nem sike­rült a várt mértékben növelni. Az idei eredmények nagyobb arányban a létszámnövekedésből származnak. A kisipari szö­vetkezeteknél pedig csökkent is a termelékenység. Sokszor lehet hallani, hogy kísérleti év az idei. Valóban az, nem is mentes a megtorpanásoktól, a kisebb kudarcoktól sem. A gondok, hibák ott jelentkeztek elsősorban, ahol ta­valy túlzott nyugalommal várták, hogy az új mechanizmus mindent megold. Valóban kevesebb a megkötöttség, nagyobb az önállóság, de ezzel együtt a vállalatok felelőssége is. Ko­rábban a tervutasításos rendszer bizonyos biztonságot jelen­tett az üzemek számára, amit viszont most saját maguknak kell megteremteni. A piac, a kereslet-kínálat törvényéhez al­kalmazkodni kell, és sok múlik a partnerek közötti jó kap­csolaton, Megyénk néhány üzemében nem volt időben nyers­anyag, alkatrész, akadozott a termelés szervezése, progra­mozása, megrendelés vagy éppen anyaghiány miatt. Csak ott nem volt gond, ahol előrelátóan terveztek, időben sür­gették a szerződéseket, üzletet kötöttek a nyersanyag és a készáru szállítására. Az üzemeknél nagyon fontos, hogy időben lekössék a termelő kapacitást megrendelésekkel és biztosítsák a tárgyi feltételeket a munkához. Egyre jobban érvényesül, hogy aki előbb megy, annak az igényét biztosabban kielégítik. A ké­sőbb feladott rendelések teljesítésére nem biztos, hogy mód van. Több üzemünknél az idén éppen ez okozott zavart, kap­kodást. A Nagyhátonyt Szolgáltatónál például emiatt kellett később túlóráztatással pótolni az elmaradást. Napjainkban is tapasztalható év végi bajra, hogy mi­nél eredményesebben zárják az esztendőt. Egy pillanatra sem szabad elfeledkezni arról, hogy két hónap múlva új esztendő kezdődik, s annak a sikerét már most kell biztosítani. Meg­teremteni a termelés anyagi és szervezeti feltételeit. A veze­tők feladata, felelőssége igen nagy. Mondhatnánk úgy is, hogy ismét vizsgázniuk kell rátermettségből. A felkészülés gondokkal jár, amelyek üzemenként másként jelentkeznek. A Nógrádi Szénbányáknál például a gazdaságosság azt kí­vánja. hogy több akna termelését megszüntessék. Á felsza­baduló munkaerőnek viszont munkát kell biztosítani, hiszen elbocsátani senkit sem akarnak. Másutt, az idei piaci tapasz­talatok profilváltoztatást követelnek. Olyan terméket kell gyártani, amire van vevő, csökkenteni a termelést abból, amiből keveset kér a piac. Gyorsaság, rugalmasság szükséges ehhez, mert másképpen ismét gondok lesznek. Nem szabad kihagyni a számításból azt sem. hogy a ve­vők egyre igényesebbek és mindig jobban szélesedik a piaci verseny. A minőség, a jó hírnév, a határidők betartása sok­kal nagyobb súllyal esik latba, mint eddig bármikor. Jó né­hány nógrádi üzemben éppen azért értek el az Idén kiváló eredményeket, mert megfeleltek ezeknek a követelmények­nek. A napi termelési feladatok mellett most tehál a legfon­tosabb a jövőről való gondoskodás. A legtöbb helyen már jóval előbb megkezdődött a felkészülés, ahol késtek, ott is eljött az ideje annak, hogy gyorsítsák a munkát. Két év múlva jön a víz Öjesek Ferenc balassagyar­mati villanygépszerelő a nyá­ron még gépkocsivezető volc. Munkáltatója az alább el- mondandók miatt fegyelmileg bocsátotta el. Üjcsek Török János többszörösen büntetett tereskei lakossal kapott utasí­tást arra, hogy a rétsági já­rás területén fuvarozzon, ami­kor átengedte a vezetést gép- járművezetői igazolvánnyal nem rendelkező barátjának. Mindketten jelentékeny meny- nyiségű szeszes italt fogyasz­tottak; ilyen állapotban kocsi- káztak engedély nélkül Teres­Tegnap, kora reggel kihalt volt a megyeszékhely piaca. A standok csak hat óra után nyitottak, s a feltöltés is el­húzódott, ami nagyon zavarta a reggeli forgalmat. A MÉK- árudákban friss és elegendő mennyiségű árut találtak a háziasszonyok, s különösebb kifogás nem lehetett a válto­zatosságra sem. A termelő­kére, Romhányba, Bánkra, Ba­lassagyarmatra. A randalíro­zz» közben Tőrök kisebb bal­esetet is okozott. A balassagyarmati járásbíró­ság Üjcsek Ferencet egyévi ja­vító-nevelő munkára ítélte ti­zenöt százalékos bércsökkentés mellett. Török János bünteté­se hathónapi szigorított bör­tön; az elítélt nem részesülhet a feltételes szabadságra bo­csátás kedvezményében. A já­rásbíróság mellékbüntetésként mindkét elítéltet egy-egy évre eltiltotta a gépjárművezetés­től. szövetkezeti árudák közül né­hányat már szombaton ellát­tak áruval, de hétfőn némelyi­ket ki sem nyitották az áru­hiány következtében. Az ős­termelők közül a kora reggeli órákban kevesen „futottak” be. Az áru viszonylag elegen­dőnek mutatkozott, de a kö­zelgő ünnepnapot tekintve, nem kielégítő. Faluról falura öt esztendeje a nőtincs! em­berek tanácselnöknek vá­lasztották Kiss Mihályt. Mond­ja, azelőtt is itt élt a község­ben, csak éppen a gondja-ba- ja volt kevesebb. Nem pa­nasznak szánja mind,ezt. In­kább a községbeliek erőfeszí­téseit próbálja érzékeltetni. Nincsenek sokan, hát nagyon össze kell fogni az erőket. Még az ezemégyszázat sem éri el a község lélekszáma. Napközben szinte elnéptele­nednek az utcák, az udvarok. Közel van Vác, a közlekedés már nem is lehetne jobb. A DCM, a hajógyár, az Izzó meg az építőipar valósággal vonzza magához a munkabíró férfiakat, nőket. A nőtincsiek még örülnek is, hogy ilyen jó szomszédra leltek. A faluban, a termelőszövetkezeten kívül, nemigen találnak maguknak munkát, megélhetést. \ A tanács Örökségük egyéb nem ma­radt a múltból, mint a rossz víz. így aztán mindent ma­guknak kellett elvégezni. Rendbe hozták, kényelmesre bővítették a művelődési ott­hont. Lakást adtak az orvos­nak, az állatorvosnak, s nem­régiben két pedagógusnak is. Napközi otthont teremtettek féiszáz nőtincsi apróságnak. Három, három és fél kilomé­teres szakaszon járdát építet­tek. Most már nem Is maradt sürgősebb tennivaló a víznél. Ez azonban akkora munka, hogy legalább tíz esztendőre felemészti a nőtincsiek pénzét, erejét. Gyurkovics István, Miskei Játios, Péter Pál voltak azok a tanácstagok, akik először — még 1964-ben, — szóvá tették a vizet. Az új telep lakói pa­naszkodtak. Egyre-másra mé­lyítik a kutakat az udvarokon, de a víz minduntalan elszökik előlük. A tanácstagok annak rendje-módia szerint adták tovább a panaszt és a megol­dást is; törpe vízmű kellene. Kiss Mihály, a tanácselnök és az azóta Dunaújvárosba költö­zött tanácstitkár, Űjhelyi Já­nos, lettek az okos javaslat legfőbb szószólói. Dr. Gurzói Emil, a körzeti orvos is azon­nal megbarátkozott a gondo­lattal. Sokat tett azért, hogy az emberek többsége ma már érti: az új lakások, a fürdő­szobák, a gyermekek és a fel­nőttek egészsége miatt fontos a tiszta, jó víz. A pénz A vízműhöz azonban pénz kell, mégpedig nem is kevés. A tanácselnök magyarázza: felemészti ez a munka a köz­ségi tanács tíz évre szóló fej­lesztési alapját. Még egészen az elején tartanak, kutatófú­rásokat végeztek, kijelölték a kutak helyét, megépítették a vízmüvet tápláló három for­rást, — s máris kifizettek fél­millió forintot. A teljes beru­házási program négy és fél millió forintos költséggel szá­mol A vízmű építésének leg­lelkesebb apostolait azonban mái- most aggasztja: a négy és fél millió forint legalább hat­millióra kerekedik. Az aggo­dalom nagyon is reális for­rásból táplálkozik. Ugyanis a tervezők még az árváltozások előtt végezték el a törpe víz­műre vonatkozó számításai­kat. így természetesen kevésnek bizonyul az a kétezer forint, amelyet a lakók családonként felajánlottak hozzájárulásként a vízműhöz. Meg kell toldani az összeget nem kevesebb, mint ezer forinttal. Mit szól­nak ehhez az emberek? Nem lelkendeznek érte túlságosan, annyi bizonyos. Különösen a kisebb jövedelmű családoknak nehéz kiszorítani a pénzt. Még úgy Is, hogy tízévi rész­letben fizetik majd a hozzájá­rulást. A lakosság többsége azonban már határozott; még ilyen árat is megér a víz. Né­hány körzetben azonban még mindig nem sikerült megnyer­ni a lakókat. Hogy a költsé­geket valamennyire lejjebb szállítsák, helyi anyagok után kutatnak. Régi épületeket, pincéket bontanak el. A téglát jól hasznosíthatják majd az építkezésnél. Az emberek Nem mondtak le az embe­rekről. Kiss Mihály, az elnök, Viczián Pál, az iskola igazga­tója, Szegner Pálné, Ferenc Béláné, a védőnő meg a leglelkesebb tanácstagok to­vábbra is járják a házakat, s beszélgetnek a férfiakkal, az asszonyokkal a vízről. Sokszor megesett már, különösen ha nehéz napot hagylak maguk mögött, hogy Kiss Mihály el­csüggedt. Korholta magát, mi­ért kellett ilyen nagy munká­ba kezdeni. Mert van abban valami, hogy eddig sem a hozzáértés, a tapasztalás, ha­nem sokkai inkább a lelkese­dés vitte előre a munkát. Máskor meg az ötlik az el­nök eszébe, az elmúlt hat év alatt, gyukorta előfordult, hogy úgy érezte, nem bírja tovább, „elsodorja” a víz. Olyankor azonban mindig melléálltak a többiek. Biztat­ták. bátorították: ne adja ic-1 a küzdelmet, S lám, megoldot­ták a terület kisajátítását, megszerezték a szinte lehetet­lennek látszó vízjogi enge­délyt. S' az eddigi tevékenysé­get is mind maguk végezték. Csak a kutak építésénél alkal­maztak fizetett szakembert. Még néhány hónap, s meg­kezdődhet a tulajdonképpen) munka, a vezetékhálózat kié­pítése. Az ÉVM Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál feb­ruárra ígérték a kiviteli ter­vet. A faluban nagyon bíznak, hogy időben elkészülnek Vele. s ahogy beköszönt a tavasz, megkezdődhet a munka. így is ügyeskedni kell nagyon, hogv 1970-re elkészüljenek ve­le. Ügy számolják Nőtincsen: két év múlva jön a víz a csa­pokból, a kutakból, Gondolom, akkor aligha ta­lálnak majd elégedettebb em­bert a faluban Kiss Mihálynál. Vincze Istvánné Cikk: MÉK ár Ft/kg Szab.piac Ft/kg burgonya 2,60—3.20 2,60—3,20 fejes káposzta 1,60 1,60 kelkáposzta 1,80 1,80 karalábé 2 — 3.— vcreskáposzla 4. — vereshagyma 3.40 3.50—3.60 árgarépa 3,40 3,— ‘Vj'ökér 6.40 6.­fokhagyma 32.— 34.— ilma (Jonathan) 3,20—4.8(1 — alma (Goidén) — 4.— sütőtök — 2. tojás 1,90,üli NÓGRÁD - 1968. november 5., kedd 3 Sa'aófarióni piac Több árut várnak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents