Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-01 / 257. szám

Ifoj^y többet ne forduljon elő Miért kellett eddig várni? A levegőben lógott a szen­vedélyes vita lehetősége, A kérdésekre Szedlák Sándor­nak, az Ipoly Bútorgyár igaz­gatójának kellett válaszolni a HVDSZ megyei bizottságának ülésén. — Ki a felelős az Üze­mi vakságért? Miért nincs végrehajtva a kártérítési ren­delet és a vállalat munkavé­delmi szabályzata? Az eltit­kolt balesetekért ki felel? Az üzemrészek gazdasági vezetői miért nem válaszolnak a mun­kavédelmiőr naplókba jegy­zett feljegyzésekre? Furcsán hatottak a kérdé­sek, mert a közvéleményben úgy olt, hogy a gyárban nincs különösebb ba.i a dolgozók munka- és egészségvédelmé­vel. Most meg egyesapásra ki derül: sok tekintetben épp az ellenkezőjéről van szó. Magyarázzák a bizonyítványt A vállalat gazdasági vezetői igyekeztek megmagyarázni a bizonyítványukat: többet tet­tünk, mint ami á jelentésben szerepel. Minden héten veze­tői megbeszélésen foglalkoz­tunk a munkavédelemmel — mondják, A balesetek szapo­rodása, az amiatt kiesett mun­kanapok száma viszont épp az ellenkezőjét bizonyítja. Később arra hivatkoztak, hogy a szakszervezeti bizott­ság, a munkavédelmi felelős nern áll hivatása magaslatán. Ezt a kifogást sem fogadták el a testület vezetői, akárcsak az előbbieket. A hiba eredőjét Szedlák Sándor Igazgató fel­fogásában találták meg, aki így vélekedett: — Nekem a gazdálkodás az elsődleges, nem pedig az ér­dekvédelem, ahogy azt tőlem elvárják... Szavait támasztják alá azok az elmarasztaló megállapítá­sok, amelyek saját elöteriesz. fésűkben szerepeltek. Olvas­suk csak; szigorúbban kell el­lenőrizni és felelősségre vonnr a mulasztókat, A munkavédel­mi hiányosságok elhallgatását csak úgy tudjuk megakadá­lyozni, ha anyagilag is fele. lőssé tesszük az üzem- és mű­vezetőket. Vonatkozik az a balesetek Időben történő le- leütésére Is. Azért, hogy a dol­gozók a baleseti oktatásokra ne mondhassák, hegy unalma­sak, megtartás előtt az elő­adók részére kötelező konzul­tációt tartunk. Minden tele­pen munkavédelmi filmvetítés lesz. Megépítjük a szociális lé­tesítményeket. fis még hosszan le.hetne sorolni a sürgős és azonnali jelzéssel ellátott munka- és egészségügyi fei- adatokat. Ezért döntött úgv a HVDSZ megyei bizottsága, hogy a gyár gazdasági vezetői október 25-ig készítsék el a munkavédelmi intézkedés' tervet. Cselekszik az igazgató Ez derül ki a beszélgetések­ből, az eddigi intézkedésekből. Ügy tűnik: a jövőben egy fel­adatnak tekintik a termelés folyamatosságának biztosítá­sát és a dolgozok munka- és egészségvédelmét, igaz, októ­ber 18-án még csak körvona­laiban volt meg az Intézkedési terv, ae a folyamatban levő munkák azt igazolták: a ve­zetők komolyan vették a me­gyei bizottság útmutatásait. Az igazgató — aki ottjár- tunkkor nem volt odahaza — konkrétan megszabta a ki- sebb-nagyobb beosztásban te­vékenykedő műszakiak tévé- kenysógét. Személyesere is történt. Kaié,só Gyula helvett Kováé# László lett n vállalat biztonsági megbízottja, fiel- emelték a TMK létszámát, ki* alakították új munkarendjét, bevezették az ügyeletes kar­bantartói rendszert. Hozzá­kezdtek a gépek hibafelvételé­hez, na?y ütemben dolgoznak a szociális létesítmények épí­tésében. A tíz főből verbuvá­lódott brigád vállalta, hogy november 7-re átadja a für­dő épületét A gyár vezetői szocialista szerződést kötöt­tek a KISZ-szel a kazánház mielőbbi átadására. Összehív­ták a munkavédelmi őröket, tanácskoztak velük a tenniva­lókról. Több gazdasági veze­tőnek — akinek irányítása alatt sok volt a baleset —. visszatartották a prémiumát. A KÖJÁL és a tűzoltóság se­gítségével rövidesen teljesítik azokat az egészségvédelmi és tűzrendészet! előírásokat, ame­Ivek elengedhetetlenek az új üzemrész, a lakköntőhelv — teljes üzembe helyezéséhez. Se itf, se másutt E néhány intézkedés is mu­latja: úgy látszik, a vállalat vezetői most máj komolyan veszik a dolgozók munka- és egészségvédelmével, kapcsola­tos feladatokat. A keserű száj­íz azonban, amit eddigi mu­lasztásukkal, hanyagságukkal okoztak, továbbra is megma­rad. önként adódik a kérdés: miért kellett eddig Várni, nem lehetett volna előbb? Akaratlanul is azokra a megjegyzésekre gondolunk, amelyeket az új gazdasági mechanizmus bevezetése előtt egyes dolgozók teltek: félő, hogy a nyereség haj húszasé ban a gazdasági vezetők elfeled, keznek időt és pénzt biztosi, tani a munka- és egészség- védelmi körülmények javítá­sára Hogy a jövőben sem itt. sem másutt ne forduljon elő ilyesmi, ezért cselekedett ha­tározottan á HVDSZ megyei bizottsága. Vene** Károly Zenei inkvizíció Az „gvangardista” zene New York-i fesztiváljának retuiezűj a maximális kassza- siker érdekében ravasz trükk - hoz folyamodtak. Minden olyan néző, aki lefizetett je­gyéért öt dollárt, fokozatosan visszanyerheti az összeget, sőt még feljebb is emelkedhet: minden olyan 15 percért, ame­lyet a hangversenyteremben eltöltött, 5 eentet fizetnek ne­ki, sőt kiUöndíjat kap a „koncert’’ végén. Meg kell je­gyeznünk, hogy igen kevés embernek volt elég erős Ideg­zete ahhoz, hogy elnyerje a koncert végére ígért „honorá­riumot”. így például egy Erik Sáli nevű francia szerző „Hullámzás" címfl művében egy és ugyanazon généi tárna 840-szer ismétlődött- A „mű” lejátszása 14 óráig tartott. Ezt a zenei inkvizíciót még a po. tya pán? legnagyobb hívei sem bírták ki. Csoda valami... Az orvos bekötözi páciensót. akinek egy balesetnél megsé. rült a kese A sebesült aggód­va kérőit — Doktor úr. tudok majd zongorázni, hu begyógyult a sebem? — Természetesen — nyug» tatja meg az orvos. — ön igazi csódatev&. dok­tor úr! — lelkesedik a beteg. — Eddig még sohasem Són- goráztam! Majdnem egymilliós kár Somoskőújfalun ez év feb­ruárjának végén a Csehszlo­vákiából érkező szerelvény belefutott egy álló személyvo­natba, öt utas kisebb sérülé­seket szenvedett; az anyagi kár megközelíti az egymillió forintot. A balassagyarmati járásbí­róság, a rendőrségi nyomozás­sal egyezően állapította meg, hogy a szerencsétlenséget Prinez Pál Somoskőújfalui ve- zető váltóőr éa Bede Béla Somoskőújfalui váltókezelő gondatlansága okozta. Prinez italozástól másnaposán állt munkába, az ő feladatát is Bede végezte. A két vasutas utasítást kapott a vágányét elkészítésére Ezt nem végez- ték el, de a vágányutat kész­re jelentették, Mindezek után Bade tévesen állított egy vál­tót. A bíróság Prinezet egy­évi szabadságvesztésre és fog­lalkozásától háromévi eltil­tásra, Bedét nyolehónapi sza­badságvesztésre, és foglalko­zásától háromévi eltiltásra ítélte, Bedének azt a négy­hónapi szabadságvesztés bün­tetést is ki kel] töltenie, ame­lyet korábban társadalmi tu- lajdont károsító lopás miatt szabott ki rá a bíróság, de amelynek végrehajtását pró­baidőre feltételesen felfüggesz­tette. $fSonigpöBí«ii I«wel«s8* Ami örökre összetűz Az utóbbi napokban sokat gondolkoztam azon, mi az, ami bennünket, néhány hónap elmúltán, szinte örökre ösz- szeköt a mongol emberekkel? Az emlékek a Nádám-ünnep- ségekről? Hiszen valóban szín­pompás, nagyszerű, változatos az a három nap, amelyet a mongolok for­radalmuk meg­ünneplésére szentelnek. Ná­lunk, az épít­kezésen is ren­deztek ünnep­séget. A veze­tők a magyar szakmunkások szorgalmáról, szakértelméről is megemlékez­tek, magyar és mongo] mun­kásokat okle­véllel tüntettek ki. két énölő karán körül az eaviket Ulán­bátornak, a másikat Buda­pestnek nevez­ték el. S aztán jött a eagan nrhi, a szüte eáj, a kumisz, a füstölt nyelv, mBgvar és mongol nótá- zás keveredett az éjszakában. Megnéztük a forradalom tiszteletére rende­zett sportversenyeket, kato­nák futóversenyét, a jellegze­tes mongol birkózók viasko* dását, vadlovak betörését, nyergelését, íjászok vetélke­dését, a népi zenekarok, tán­cosok seregszemléjét. Mindez, ismétlem, nagy élmény volt, a legjobban mégis arra em­lékszem vissza, milyen türel­metlenül vártuk a harmadik nap múlását! Hiszen bennün­ket a hazai földdel — a nyolc- kilenc napos magyar újságo­kon, folyóiratokon kívül — leginkább a hazai levelek köt­nek össze, s a három nap alatt nem volt kézbesítés, Az ünne­pet követő napon aztán két­száztizenhat levelet vittem aa ebédlőbe a kis magyar társa­ságnak. Volt aki egyszerre ti­zenkét levelet kapott otthon­ról Ez volt a mi kis saját „nádámunk”. Vagy írjak a buddhista fő­templomban tett látogatása­inkról, arról, miként mormog, duruzsol huszonöt, harminc piros „dé!”-be öltözött láma, a sárga „dél”-be öltözött fő­pap vezetésével, miként fúj­Mongol lány, nemzeti viseletben ták a hatalmas kürtöket, ver­tek a cintányérokat, dobokat a sok száz kicsiny és nagy Budd- ha-szobor előtt, forgatták az imamalmot, miközben a ga. lambok sokasága szabadon röpköd ki-be a templomba? Vagy emlékezzek meg a* Ulán­bátor) régi ség tani múzeumban tett látogatásunkról, ahol a földünk őskorában élt dino­szauruszok, szau ruszok, mam- rputok és más állatok marad­ványainak a világon szinte egyedülálló gyűjteményét lát­hattuk? A történeti múzeum­ban látható kínzóaszküankről, ősi fegyverekről, népművésze­kánkon kívül, s mongol mun­katársainkkal kötött barátsá­gon kívül —, most már mind­örökre összeköt. Arról akarok írni, hogy például a Tóla fo­lyó, akár a mi Tiszánk hajda­nán, nagyon szeszélyes, rákon- cátlan, s a monszun esők ha­tására gyakran megduzzad, el­öntéssel fenyegetve a környé­ket. Ilyenkor nincs mongol, nincs magyar, nem érdekes, hogy hétköznap van-e, vagy vasárnap, rohanunk a folyó­hoz, ásóval, lapáttal, hordjuk a homokzsákokat, rakjuk a gép­kocsikat, emeljük a töltést, ne­hogy a sebes folyó a hátára kapja a jurtákat. Az építkezésen egy éjszaka tűz ütött ki, amely mellesleg a mi hajlító, s más berendezé­seinket is pusztulással fe­nyegette. Tizennégyezer kilo­méterre hazánktól magyar ki­áltás verte fel az éjszakai csendet: ..Ég a Bio'” Ki mele­gítőben. ki pizsamában rohanl a tűzhöz, s végül sikerült ís megakadályozni, hogy az át­terjedjen a fatelepre, ahol mintegy kétszázötven vagon fát és deszkát tárolnak. Ami­kor mi ezt tettük, nem gondol­tunk másra, csak a köteles­ségünkre Mongol barátaink sem szólnak, hiszen minden­féle érzelgősség egyébként is idegen tőlük- Magatartásukból, pillantásaikból, vendégszerate. tűkből, minden igyekezetükből azonban, amellyel a munka utáni időt változatossá teszik — érezzük, hogy az áradó fo- lyónál, majd a lángoló telep oltásánál végigharcolt éjsza­kák után még inkább baráta­iknak, testvéreiknek tekinte­nek bennünket. § ugyanezt erezzük mi is. Azért a napokat számoljuk? mikor jön el a hazatérés ide­je? A munkában gyorsan te­lik az idő, de a vasárnapok — hiába, hogy háromszáz köte* Hősök földjén A török időkben történhe­tett, hogy a Nagyarany tanya kútjába a törökök aranyekét rejtettek ei, S azóta nevezik a tanyát Nagyaranynak, a falu hozzá közel eső kinyúló ré­szét pedig Kisaranynak. Ezt a mondát Petényi Lássló, a karímcsberényl általános is­kola tanára jegyezte le idén, júniusban. Simon Gáspár 61 éves földművestől hallotta, Jó mélyre kerülhetett az aranyeke, mert azóta sem ta­lálta meg senki. Az idő kút­jának mélységeibe azonban többen pillantgatnak Karaites. berényben, egészen a tatárjá­rás koréig, vagy még azon is túl. Erről beszélgetünk az általános iskolában — régi, ódon, métere* vastag falú épület helyén, s részben an­nak kövéből épült -» Llesz- kovszky László pedagógussal és Tórák László tsz-üzemegy- ségvezetővel. Liesskovsekv László vezetésével tavalv augusztusban kezdte meg mű­ködését a községben a honis­mereti szakkör, amely hiteles adatokkal már feldolgozta a termelőszövetkezet történeté? ? 900-tól, az iskolatörténetet pe­dig a félsz,abaduiástói napja­inkig A honismereti körnek jelenleg 14 tagja van, közöt­tük több közéDisknlés fiatal Is A legűjabbkor történetének kutatása különösen izgalmas lehet az ifjabb generáció szá­mára Karancsberényben is. Az alig több, mint két évti­zed hazánk történetének hősi korszakát jelentette, eredmé­nyei évszázadokéval veteked­nek, A honismereti kör tagjai — érthetően «= ugyancsak e korszak felé fordulnak nagy érdeklődéssel A község, a felszabadulás után. — 1944, december 38-án szabadult fel Karancsberény — nagy átalakuláson ment ke­resztül. Űj épületbe költözött a tanács, majd az iskola is, amely 1963-ban négy tanter­mesre bővült. Az egyik Lég- rády-kastélyból művelődési ház, a másikból határőrs lett, A villanyvilágítást a község 1950-ben kapta meg. A nép eleinte Idegenkedett a villa­mosítástól, de az akkori vb- elnök, Fodor Károly sokat fá­radozott a villany bekapcso. lása érdekében. Másfajta küzdelmeknek is tanúja ez a tájék, mai króni­káiról példát kaphatnak az itt zajló eseményekből a szocia­lista hazafiság, a proletár in- -ernacionalizmus eszméjének hősöket formáló erejéről, Az 1044-es partizán-főhadiszállás a Légrády-féle vadászkastélv veit. Nemcsak a karancsberé- nvink számára lesz öröm, hocv jövő év decemberében a Mű- velődájiiievl Minisztérium Mú­zeumi Főosztályának támoga­tásával a Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum rendezésében állandó, repre­zentatív kiállítás nvfiik g haj. dani főhadiszálláson korabeli dokumentumokkal, tárgyi em­lékekkel * s napjaink eseményei? 1906- december 28-án az újonnan épült kis utcát Bondur Árpád­ról, a hős partizánról nevezik el, Bandur Árpád 1944 telén egy hónapon át tartózkodott a községben, majd Innen el­vonulva 1944, december 28-án a közeli Abroncsos- pusztán halt hősi halált, 19Ö? hírei a mindennapi gyarapo­dásról számolnak be. Cukrász­da építését kezdik meg, a műve­lődési otthont támfallal veszik körül, idén átadják a tsz-ne« az új százférőhelyes szarvas­marha-istállót Ez év tavaszán pedig egy „krónikás” hír; meg­indul a helynévgyűjtés is- Kun András és Simon Elemér tanfelügyelők Irányítják a munkát, amelyben a helyi ta­nácsi vb-vezetők Js segítettek, s amelyet májusra befejeztek. A krónikaírói munkát azon­ban még ném fejezték be, Most kezdődik igazén a kutatás, a falutörténet részletesebb fel­dolgozása, kiegészítése, illetve rendszerbe foglalása. A ka- rancsberépyi honismereti kör tagjai, idősek, fiatalabbak egyaránt, munka közben ta* nulták meg; a múlt ismerete nélkülözhetetlen a szocialista jövő építőinek és részeseinek is. T. E. , Népi birkózó verseny ti alkotásokról beszéljek? Ezekről avatottabb kezű uta­zók, írók nem egyszer beszá­moltak, s én egyszerű építő­munkás vagyok. Meséljek a? Ulánbátor szállóról, melynek éttermében a pincérek nem fogadnak el borravalót? Vagy a piacról, ahol a régi pénzér­méktől a teveezőrpokróeig, a nyeregtől zablától, kengyeltől, mindenféle puskához váló töl­ténytől a kínai porcelánodé, nyékig bármi kapható? Arról írjak, hogy itf nem száz fokon, hanem hetvennégy.hetvenöt fokon forr a víz, s ezért a hús például nem fő meg puhára benne? Arról írok, ami ben­nünket — mindennapi műn­te» könyvtárunk, sakk, asztalt tenisz, futhal I-Íbiszei elesünk, rádiónk, tévénk vap, moziba, színházba, kirándulásokra jár­hatunk — egyre hosszabbak. Mostanában ezért a legkedve­sebb szórakozásunkat egy sza­bó mérőszalag szolgáltatja. Még a nyáron vettük, százöt­ven centiméteres. Antikor el­érkezett az ideje, felfüggesz­tettük lakószobánk mennyeze­tére, s naponta levágtunk be­lőle egy centimétert. Amikor­ra ag utolsó centiméteres da­rabka is lehull, azon a na­pon elindulunk Magyarország­ra. ki-ki haza: én Nógrádba. Palotásra Bugyi István NÓGRÁD — 1968. novembei 1., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents