Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-29 / 280. szám

„Telt last*" a Hepatitis- kóeiisizlmn

Egész évben „telt ház” van a budapesti Hepatitis-kórházban, és így van ez vidéken is, azokon a kórházi osztályokon, amelyekben a járványos máj- gyulladás betegeit kezelik. Két évtizede tapasztalják ezt az orvosok, amióta hazánkban ezt a fertőző betegséget pontosabban számontartják és megfigyelik.

Korábban nem sokat tudtunk a különféle neveken elkönyvelt, a köznyelvben sárgaságnak nevezett betegségekről. Talán csak annyit, hogy közös tünetük az emésztés zavara, étvágytalanság, hányinger, esetleg hányás, olykor hasmenés, hőemelkedés vagy láz, enyhe hasi fájdalmak, fáradékonyság. A láz megszűntével előbb a szemgolyó fehérje, aztán többnyire a bőr is többé-kevésbé sárga lesz, s jellegzetesen elszíneződik a vizelet és a széklet is.

Ma már tudjuk, hogy a „sárgaság” leggyakoribb oka vírusfertőzésből eredő máj- gyulladás; ez azonban olykor nagyon kevés tünettel zajlik le, s maga a „besárgulás' akár el is marad. De a vírus ilyenkor is megtelepedhet a szervezetben, sőt a betegségéről tudomást alig szerző ember is tovább adhatja a bajt, s az másnál esetleg nagyon súlyos formában jelentkezhet.

Veszedelmes ellenség tehát a járványos májgyulladást okozó vírus, amelynek jelenleg sajnos, még csak a létezéséről tudunk. Nyomon követhetjük az útját és kártevéseit, de kitenyészteni még nem sikerült Márpedig ez lenne az alapja annak, hogy egyszer ellene is ki lehessen dolgozni a megfelelő védőoltásokat, akárcsak más vírusbetégsé- gek, például a himlő vagy a gyermekbénulás ellen.

Tudjuk például, hogy a hepatitis vírusa a beteg ember székletéből, esetleg vizeletéből vagy véréből kerülhet rá más, egészséges emberre. A fertőzés leggyakrabban elmulasztott kézmosások folytán keletkezik. Gyakran hónapokig elhúzódó hepatitisjárványok alakulnak ki, számos, alig felismerhető vagy észrevétlen esettel. Tárgyak is továbbadhatják a rájuk kerülő kórokozókat, s járványt terjeszthet a fertőzött viz, tej vagy egyéb élelmiszer is. Az orr-torok váladék fertőzőképességére Is gyanakszanak a szakemberek, ezt azonban eddig nem sikerült bebizonyítani.

Kérdés, hogy mikor válhat valaki fertőző forrássá? Mikor adhat tovább másoknak hepatitis-vírust, tehát mikor betegítheti meg embertársait? Csak amikor már 6 maga is beteg? Távolról sem! Látszólag teljesen egészséges emberből is származhat fertőző májgyulladást okozó vírus — többféleképpen is.

Aki maga megfertőződött, de még nem érzi a betegségét, mert annak semmi tünete nincs: tehát már a lappangás ideje alatt is megfertőzhet másokat. Előfordulhat az is, hogy a betegség szinte észrevétlenül zajlik le, s eközben a magát teljesen egészségesnek érző ember terjeszti maga körül a fertőző vírusokat. Vannak ezenfelül „vírusgazdák” is: bebizonyosodott már, hogy a hepatitis lezajlása után 5—7, sőt 15 hónappal is terjesztheti a gyógyult beteg a vírusokat. A legtöbb gondot éppen az ilyen, gyakran nehezen felkutatható vírusgazdák teljes meggyógyí- tása okozza.

Minthogy a hepatitis nagyon erősen fertőző — s nincsen ellene védőoltás — a betegeket elkülönített kórházi osztályokon ápolják. A kezelés lényege: legalább négyheti fekvés és bőséges, szénhidrátokban és vitaminokban gazdag, zsírszegény táplálkozás. Esetenként bírálható el, hogy van-e olyan gyógyszer, amely a beteg szervezetét erősítheti, támogathatja a fertőzés leküzdésében. Legfontosabb a túlzott leromlás meggátlása.

A gógyulás többnyire a sárgaság eltűnése után néhány héttel, esetleg fél évre rá következik be A krónikus, három hónapon túl elhúzódó esetek előfordulásának oka többnyire vagy a betegség késői felismerése, elhanyagolása, vagy esetleg a májat már korábban erős próbára tevő túlzott mértékű alkoholfogyasztás. Az elhúzódó hepatitisek 95 százaléka azonban egy éven belül meggyógyul.

Amíg a hepatitis vírusát meg nem találják és ellene védőoltást ki nem dolgoznak, a betegség elleni védekezés legfőbb eszköze — a tisztaság, különösen a gyakori kézmosás, az ismert betegek, a vírusgazdák elkülönítése. A beteg környezetében élő személyek gamma globulin injekciót kapnak. Ez nem hepatitis-védőoltás, de rövid időre nagyon hasznos a szervezet általános védekezőkészségének, immunitásának fokozására, az esetleg bekerülő vírusok elpusztítására. Hosz- szabb időre nem nyújt védelmet, de segíthet átvészelni a fertőzés kritikus időszakát

A hepatitis — annyi más bélfertőzéses megbetegedéshez hasonlóim — leginkább tisztasággal kerülhető el.

Színházi esték

Mona Marie fanyar mosolya

Sofőrök,

vagy vadászok ?

Herford nyugatnémet Tárói Vérzetében a gépkocsivezetők ebben az évben májustői augusztus véA francia szellemesség a

színpadon: nemzetközi márka. Ami a cselekménybonyolítás ötletességét, frisseségét illeti, a francia színpad szinte utól- érthetetlen, és iskolát teremtett magának.

Érthető érdeklődéssel vártuk hát a Szolnoki Szigligeti Színház előadásában Magnier Mona Marie mosolya című háromfelvonásos bohózatát, a mű azonban meglehetősén alatta maradt várakozásunknak. Hiába, úgy látszik, a franciáknál sem mindenki avatott művésze a szakmának, akadnak iparosai is — ezúttal Magnier mester személyében, aki a Mona Marie-val silány tákolmányt sózott közönségére.

Ha a darab meséjét összegezni akarnám, szinte megoldhatatlan feladatra vállalkoznék. Hogy egy grófi sarjadé- fcú, zilált anyagi körülmények között élő festő milyen képtelen szituációkon megy át a szerző akaratából, nem is volna érdemes felsorolni. A színpadon minden esetlegesen történik. Természetellenes, józan logikának fittyethányó, ami Magnier darabjában történik. Hiányzik belőle minden francia szellemesség, ötlet, s az őrületes bonyodalom szálainak elrendezésére maga a szerző is képtelen. A Mona Marie mosolya helyzetkomikumok háromórás sorozata, de ebből vajmi kevés az élvezetet nyújtó, s ami a darab

második felében mégis elszórakoztat időnként, az a tehetséges együttes érdeme és igyekezetének eredménye.

A kiagyalt szituációkban azonban a szolnoki színház művészei sem tudtak sokat kezdeményezni, — ez érződött meg ezúttal a festő, Blaise d’ Ambriéux formálóján, ifj. Üjlaky Lászlón, a manekent alakító Krasznói Klárin is. A darab címszerepében Baranyai Ibolya üde jelenség. A fiatal színésznő néhány éve a Déryné Színháznál, Illyés: Bolhabál című komédiájában tűnt fel, s a szolnoki együttesben örvendetes fejlődőkészséget bizonyít. Ragyogó karakterfigurát nyújtott Kürtös István. Sebestyén Éva és Va- szy Bori, egy spanyol nő alakjában izgalmas, temperamentumos jelenség Páva Mária és remekül helytállt kis feladatában Galambos Rika is.

A darabot Máriás József rendezte, az 6 érdeme nagyrészt, hogy néhol szórakozni tudtunk, sok-sok játékötlettel spékelte meg az előadást. Nádas Gábor szellemes-kellemes kísérő muzsikáját Nádor László vezényelte — érzésem szerint a színészegyüttes teljesítőképességéhez mérten — még a mikrofonok ellenére is — túl hangosan. A remek táncok koreográfiájáért Hegedős Györgyit, a mutatós díszletképért Török Ivánt illeti dicséret.

(barna)

Felvilágosítás

A fiatalasszony a mézeshetek után lelkendezve újságolja az anyjának:

— Mama, olyan nagyszerű lérjem van! Minden kívánságomat teljesíti.

A mama szkeptikusan megjegyzi:

— Drága lányom, még tapasztalatlan vagy! Nem tudod, hogy mit kell kívánni

géig hatvanhat őzet ütöttek el az utakon. Ugyanezen a területen ugyanezen idő alatt a vadászok csak 35 őzet lőttek. Illetékes körökben most azon gondolkoznak, hogy mel37ik foglalkozást illeti meg inkább a „vadás»** elnevezés.

Nagyon

Építenek

Ha valahol épületbontáson dolgozó embereket láttam, mindig az jutott az eszembe, hogy a bontás, a rombolás milyen könnyű dolog lehet

Mégis, miután eleget tettem Kovács Sándor, a balassagyarmati városi KISZ-bizottság titkára meghívásának — menjek el vele, és nézzem meg a főutcán, a városi tanáccsal szemben a bontást — egyszerre megváltozott a véleményem.

*

A Rákóczi-fejedelem úton, az egészségház melleit bontanak a kiszesek. A volt presz- szóban Urban János szakoktató felügyelete alatt a MÁV géplakatos-tanulói serénykednek, odább, a hajdani épület helyén, a Szántó Kovács János Gimnázium tanulói küszködnek az utolsó falmaradványokkal.

A presszó egyik helyiségéből, amely fölött már csak néhány gerenda mered ez, három ipari tanuló szórja ki a törmeléket. Magasra nőtt téglahalmokon kell átküzdenem magamat, hogy beszélni tudjak velük. A kérdés sablonos:

— Hogy ízlik a munka? — A válasz a kérdéshez hasonlatos:

— Hát... ki lehet bírni. — A

Irodalmi est Vizsláson

Jó, hogy ezt járjuk

Lelkes olvasóik, művelődni

vágyók csoportja gyűlt egybe a napokban irodalmi estre a vizslási községi könyvtárban. Az est előadója: dr. Szomszéd Imre. a járási pártbizottság titkára volt, aki előadásában a KMP megalakulását, harcos tevékenységének fontosabb részleteit elevenítette fel. A meghívott veterán vendégek meghatottan üdvözölték a sok-sok emléket felidéző előadást.

Az előadást követő esten eredményesen szerepelt az általános iskola irodalmi színpada. Műsorában éietre keltette a KMP megalakulásától napjainkig eltelt időszak főbb eseményeit. A műsor végén ingyenes tombolasorsolást és ünnepi könyvkölcsönzést rendeztek az est közönségének.

Tapasztalatcsere

Salgótarjánban

Három megye, — Borsod, Heves és Nógrád — moziüze- má vállalatainak vezetői, szakemberei, december első felében Salgótarjánban találkoznak. A tapasztalatcserén elsősorban az évek óta elavult moziüzemi ügyrendről tárgyalnak. Megbeszélik a kollektív szerződések sajátos problémáit is. Természetesen a filmekről is szó esik. Beszélgetnek a művészi filmek forgalmazásáról és egyeztetik véleményüket: hogyan lehetne a propagandamunkát javítani.

Űj épületekkel gazdagodtak

A minőségi változások korát éljük. Valamikor az volt a legfontosabb, hogy legyen, akármilyen is, csak legyen: munka, kenyér, üzlet, kultúrház, Iskola, s mindaz, ami az élethez nélkülözhetetlen. Ma már azt kérdezzük, legyen, de milyen? Az igények rendületlenül, kitartóan kúsztak fölfelé, észrevétlenül elébevágtak a lehetőségeknek. — Jó ez vagy nem? Vitatni lehetne. A túlzások kétségtelenül károsak. Mindenesetre, bármerre járunk, vezetők és vezetettek egészséges türelmetlenséggel igyekeznek közelíteni a lehetőségeket az igényekhez.

Azon sem lehet csodálkozni, hogy sokszor a fölrajzi lag egymástól távol eső községekben szinte hajszálnyi pontossággal ugyanazok a gondok foglalkoztatják az embereket. Korábban hírül adtuk, hogy Etesen javításra vár a Dózsa György út, ám a legtöbb faluban van egy Dózsa György út, csaknem mindenhol találni Petőfi, Arany, Kossuth és Széchenyi utcákat, amelyek közül valamelyik még biztosan „gyógyító” százezrek után kiált,

Megyeszerte általános törekvés az üzlethálózat, a közse<\U ellátásának javítása, fejlesztése. Amikor erről esik szó, bár nem is tudnak egymásról, összecseng a szavuk, „egy nyelven” beszél a horpácsi és az újlakpusztai vásárló. Nines szükség körmönfont bizonyításra ahhoz, hogy kitessék, nemcsak a gond — ugyan a megoldáshoz vezető utak különbözőek —, hanem a hozzáállás, a társadalmi hajtóerő is azonos, akár Horpácson vagy Üjlakpusztán. A szenvedélyes kifaka- dások és a tevékeny szorgalom egy irányba hatnak, mert egy irányba hathatnak. Hiszen mikor merülhetett föl valaha is a szatócsboltok bővítésének, fejlesztésének szükségessége? Kinek lehetett a legcsekélyebb beleszólása is, hogy ml legyen és milyen legyen?

Nőtincstől Vizslásig beszédtéma a vízműtársulások szervezése, a jó és bővizű törpe vízművek kialakítása, üzembe helyezése is. Az egészség mindannyiunk legféltettebb kincse. Ma még megyeszerte nagyon sok helyen magas coll- és szervesanyag-tartalmú vizek mérgezik a gyermekeket és a felnőtteket, veszélyeztetik nemcsak a családok nyugalmát — ha beteg a gyermek, melyik szülő tudna nyugodtan aludni? —, de anyagi biztonságát is, hiszen a családfő kiesése a munkából mindig érzékenyen érinti a kis közösség költség- vetését.

Minden gondolkodó, a tényekkel felelősséggel számotve- tő ember tudja, hogy Nógrád minden településére, községébe, minden utcába, házba el kell jutni a jó ivóvíznek, de addig még sok idő telik el, még sok áldozatot kell hozni érte egyénileg és társadalmi méretben egyaránt. De ezt az utat kell, s csak ezt lehet járni, s jó, hogy ezt járhatjuk. Közös gondjaink ezek: az ellátás, az utak, a víz, s még jó néhány. Ha szomszédunk, a szomszédos község, a megye bármely településének problémáiról, nehézségeiről hallunk, nem vonhatjuk meg a vállunkat, át kell éreznünk annak súlyát, ha közvetlenül nem is a „mi asztalunk”. Mert közös gondjainkat csak közösen oldhatjuk meg. Ha ezt valljuk, mindenkor cselekvő.

Jelentős összegeket fordítottak az idén gazdasági épületekre az érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezetben. Elkészült, mintegy egymillió-száz- hatvanezer forintos beruházással, — a 114 férőhelyes növendékszállás. A dohánypajták, — 10—10 hold termésének tárolására alkalmas mindkettő, — több mint egymillióba kerültek. A gépműhelyre 931, a műtrágya- és méregraktárra ötszázezer forintot költöttek. A közös gazdaság mintegy hét és fél millió forint értékű épülettel, műhely- lyel gyarapodott az idén.

együttérző és értő részesei leszünk közös dolgainknak, így élünk helyesen (ha néha türelmetlenül is, de mindig bizakodva), egyre táguló, szélesedé lehetőségeinkkel, s a magunk hite, ereje a másokét is erősíti

Kiss Sándor

Tanulnak a parancsnokok

A Magyar Vöröskereszt Nógrád megyei Szervezete december 2—3. között Salgótarjánban rendezi meg a megyei egészségügyi szakasz parancsnokainak továbbképzését.

A két nap során az egészségügyi alakulatok parancsnokai a polgári védelem jövő évi feladataival ismerkednek. Kiváló szakemberek tartanak előadást. Filmvetítésekre, gyakorlati bemutatókra és természetesen konzultációkra is sor kerül.

érdemes vigyázni

a balassagyarmati kiszesek

karok pihenő tartásban, a lapátok a földön. Jól jön a kis szünet, a fiúk kifújják magukat. Hugyecz János, a legkisebb vállalkozik csak hosz- szabb magyarázatra:

— Ez most elég unalmas, de látta volna, mikor a tetőn dolgoztunk... a zsindelyeket is mi szedtük le!

— Nem bízzák azt akárkirel — ugratom őket. — Szakértelem kell oda.

— Szakértelem? — avatkozik a beszélgetésbe Varga István — megmondták, hogyan kell csinálni, aztán mi úgy lebontottuk á tetőt, hogy egy darabja se ment tönkre.

— A bontott anyagból üdülőtábor épül Nyírjesen, azért kímélik az anyagot a fiúk — tájékoztat a szakoktató.

A helyiségben, ahol valaha italt, fagylaltot mértek, most csákányos fiatalemberek buzgólkodnak. Ahogy egyikük mondja, az ő foglalkozásuk Is „ipartanhallgató.” Elképzeléseimmel ellen tétben végtelenül óvatosan bánnak a csákánnyal. Mintha műszer volna a kezükben.

— Akárhogy is igyekszünk ezen a részen, ahol ma dolgozunk, nem jön fel egyben a kockakő, alaposan ide cementezhették — panaszkodik Dénes János, és a szomszédos presszóhelyiség homályba vesző belsejébe mutat — ott rengeteget sikerült megmenteni. Ö is megismétli, amit pár perce egyszer már hallottam:

—Érdemes vigyázni, nekünk épül belőle az ifjúsági tábor.

Hátul az udvarban, az épületben dolgozó tíz ipari tanulóval ellentétben, két teljes osztály dolgozik. Hogy többet végeznek, mint az „ipartanhall- gatók”, az nem éppen a lányok érdeme. A fiúk — közülük is elsősorban Hartyáni Tamás, és a társai közül egy fejjel kimagasló Filip Gábor — éppen nagy munkában vannak. A vasgerenda, amelyet szabaddá tettek, legalább öt méter hosszú. Vezényszó hallatszik, aztán nyolcán megragadják a súlyos tárgyat, és nagy kurjongatások közepette az udvar sarkába, a többi anyaghoz viszik.

— Élvezik a munkát, ez az erejüket felszabadító tevékenység jobban tetszik nekik, mint a politechnikai gyakorlat — jegyzi meg Gáspár .7(5- zsefné, foglalkozásvezető. Filippel például alig lehet bírni, annyj benne a tettvágy. — Kollégája, Jónás György hozzáteszi: — Százhúsz éves volt már ez az épület, ráfért a lebontás. A gyerekek itt ma legalább két családi házra való téglát szedtek ki a falakból.

A munka, ha néha lankad is egy percig, nem szünetel. A fiúk, rácáfolva, 15—16 éve« voltukra, óvatosan szabadítják ki a téglákat és gerendákat. A lányok pedig nyolcan- tízen egy sorba állva, tovább adogatják a pár méterre levő gyűjtőhelyekhez.

— Olvastam a NÖGRÁD-ban a híradást, amely erről a munkáról tudósított — mondta a „szemle” végén a városi KISZ-titkár. — „Bontanak a kiszesek” volt a címe, ha jól emlékszem.

— Bár itt valóban bontásról van szó, nem is akármekkora értékűről, én azt adtam volna címül: „Építenek a balassagyarmati kiszesek”. Mert azzal, hogy bontanak, hozzájárulnak az új pártszékház felépítéséhez, meg aztán...

— Tudom — vágtam közbe — fölösleges folytatni. Építik a nyírjesi KISZ-tábort — saját táborukat. Ezért is veszik örömmel ezt a munkát

Baranyai László

NÓGRÁD — 1968. november 29., péntek 3