Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-28 / 279. szám
Görbe Imre tanácselnök: 1950-től 58-ig tizenhét elnöke volt a községnek. Az ivóvíz, az út. az iskola problémája elöl mindnyájan megfutamodtak. Tíz éve vagyok ezen u poszton. Akartak már elvinni máshová, jobb beosztásba, de szülőfalumat a gondjaival nem hagyom magára Mészáros Istvánné brigádverető: Húsz asszony vezetője vagyok három év óta. Nemcsak együtt dolgozunk, hanem barátok is vagyunk. Közös az örömünk, közös a bajunk. A munka is úgy megy, ha bebeszélgetünk közben, mindenről, ami közös, vagy ami egyéni gond. Egy család vagyunk Németh István, a testvérszövetkezet elnöke: Ipolyszakál- las és Ersekvadkert között évek óta testvérkapcsolat van. Nem volt olyan problémánk, amelyben ne segítettek v olna a vadkertiek. Csak tetelefonálni kellett, s már jött is az alkatrész vagy a vetőmag. Mi meg gépeket küldtünk, kisegíteni, amikor a munka dandárja volt Segít a lelemény Nyereségesen gazdálkodik az érsekvadkerti fmsz. S ez így is sokat mond. Azonban Gyur- kovics István ügyvezető elnök nem hagyja ennyiben, részletesen elmondja hogyan jutottak el eddig. A kétezer-ötszáz tagú, még két községet — Dej- nr, Patak — magába foglaló insz évente csaknem negy- renmilliós forgalmat bonyolít le. A megyei fmsz-ek között valahol a hatodik helyen áll- vi.k, viszont abban a legelsők, hogy náluk a legkevesebb a leltárhiány. A leleményessé- < ikről csak annyit, hogy min- ( en lehetőséget megragadnak a Lakosság jobb kiszolgálása, és természetesen a saját hasznuk tisztességes növelése érdekében. Az elnöknek régi vágya egy üzem telepítése, ahová hazahozhatnák az embereket, s az asszonyoknak pedig télen is biztosíthatnának munkát. Az fmsz ereje azonban ehhez önmagában kevés Szeretnének a fiataloknál, is kedvezni — s ez biztos sikerül — ezért újra megszervezi az fmsz a tánczenekart. A község centrumában épült ez a városias üzletház, amelyben a takarékszövetkezet, a söröző, az eszpresszó és az étterem nyert elhelyezést Éppen a középpontjában helyezkedik el a Nógrádi medencének. Balassagyarmat rangos szomszédja, de most az utóbbi évtizedekben fejlődött igazán nagyközséggé. Ersekvadkert a megye egyik legrégibb települése, nyomára bukkanni már a tatárjárás előtt is. Történelme mindig nyugtalan volt. Török hűbérbir- tok, az esztergomi érsek cselédeinek lakóhelye, megszállták a császári hadak, vonultak itt az 1848-as szabadságharc honvédéi. Termékeny földjein urak, papok osztoztak, egészen 1948-ig az esztergomi érsek volt a földesura. Változásokkal van tele a 4300 lélekszámú nagyközség mostani élete is. Kívülről a hatalmas kőpaloták, a házakat körülölelő vaskerítések, a művelődési ház, a korszerű áruház, a-városias presszó jelzi a változást. Szombatonként harminc autóbusz is megáll a község középpontjában. Hozza haza Vácról, Debrecenből, Dunaújvárosból és Budapestről a Telnek a lapok a szövetkezeti krónikában. Már a negyedik kötetet töltik meg a képek, a termelőszövetkezet eddigi tevékenységét dokumentáló cikkek, írások. Sólyom Ferenc főkönyvelő szerint ez a mostani esztendő ígérkezik legeredményesebbnek a mintegy hét és fél ezer holdas gazdaságban. Építkeztek, gépeket vásároltak, egesz évben zavartalan volt a gazdálkodás, a tagok fizetése. Négymillió forintot „kölcsönbe” adtak a Nemzeti Banknak: fél esztendeig hadd forgassa, addig nincs rá szükség. Még igy is maradt a szövetkezet számláján 800 ezer forint. Pedig a bevételek nagyrészt, mintegy tízmillió forint, most fut be. Ügy számolják: a növénytermesztés még négymilliót hoz. Külön a dohány 3,5—4 milliót. Az állattenyésztésből még kétmillió forintot várnak. Különösen a szarvasmarha- és sertéshizlalás az, amely a jövedelmet növeli Ér- 6ekvadkerten. A 200—220 szarvasmarha nagy részét Olaszországba, Németországba exportálják. Hízott sertésbő! az idén ezerszázat szállít el a tsz-ből az állatforgalmi vállalat Az esztendő végén nyereség- részesedést fizetnek a tagoknak, csaknem kétmillió forintot. Így az 50 forintos alapnorma — két éve készpénzt fizet a gazdaság — 65 forintra növekszik. A szövetkezeti kró- mka „írja”: 1961-ben, az első zárszámadáskor 14,57 forint volt a munkaegység értéke a termelőszövetkezetben. Öröm és üröm Örülnek az érsekvadkertiek, hogy minden igényt kielégítő iparcikk-kisáruház, tej- és kenyérbolt, húsbolt, vendéglő és eszpresszó-kombinát áll a rendelkezésükre. De nem örülnek, hogy a szórakoztató kombinát mennyezete beázik, rossz a fűtés, s nem lehet használni a mellékhelyiségeket. A reprezentatív eszpresszó előtti fél- lépcsón pedig már számosán felbuktak, megsérültek. Az ilyen bosszantó hibák megkeserítik az emberek szájízét, s jogosan teszik fel a kérdést: „Miért nem lehet kijavítani?” munkásokat, az építőket. Sokan, több mint kétszázan járnak el dolgozni a faluból. Többségük szakmunkás, és szó nélkül utazik három, három és fél ezer forintos keresetért. A helyiipar — a ktsz, a malom, a gépjavító állomás — egyelőre nem jelent konkurrenciát. Ez, valamint a termelőszövetkezet lérte, a hét és fél ezer holdas nagyüzemé, engedi láttatni a községet feszítő belső erőket is. Szövetkezet már korábban is volt a községben. Dimitrov-pusztán alakult a megyében is elsőként gazdasági cselédekből. De igazából nyolc esztendeje fogja össze a község erejét: a volt cselédeket, a kisbirtokosokat, és a hajdani nagygazdáknt. Tagjai — több mint 800- an — jobbára elégedett emberek. A fiatalabb munkabíró férfiak és asszonyok az átlagosnál magasabb, keresettel, a munkában elfáradt öregek nyugdíjjal, háztáji földdel rendelkeznek. Dr. Légrády László orvos: Harminc éve gyógyítom a vadkerti embereket. Háromezer ember él a körzetemben. Lassan elér a nyugdíj, de addig is naponta nyolcvan—száz beteget vizsgálok meg. Ami kévés szabadidőm van, azt Ersekvadkert történetének feldolgozására használom Szocialista brigádok a malomban Hazavárják az építőket Nagy János éjjeliőr: Hetvenöt éves vagyok, a termelőszövetkezet vagyonát vigyázom éjszakánként. Ha elfáradok, vagy fázom, bemegyek az Istállóba, megnézem az állatokat, megetetem őket, újra almozok nekik. A múltban huszonöt évig az istállóban aludtam.., A községbeli építő ktez-ről az a hír járja, nogy járási szövetkezet. Mégpedig a balassagyarmati és a rétsági járásé. Szó se róla, a valamivel több mint száz tagú gárda nagy erőfeszítéseket tesz az igények kielégítésére. A nagy akarat azonban nem pótolja azokat a munkásokat, akik hiányoznak a terv maradéktalan teljesítéséhez. Krónikus munkaerő- hiánnyal küzd a ktsz. Elsősorban segédmunkásból van kevés, s így veszélybe került a tervteljesítés. Remélik azonban, hogy jövőre többen keresik náluk a munkalehetőséget, mint más messzi vállalatoknál. S akkor többet építhetnek jól — mert a szövetkezeti építők munkájával elégedettek a megrendelők. Laczd András tsz-elnökhe- lyettes: Én költőm el a termelőszövetkezet pénzét. Az idén is már hét és fél millió forintot adtam ki, zömmel gépek vásárlására. Négy kombájnt, lánctalpas traktort, meg más munkagépeket vettünk. Egy-két év múlva behozzuk velük az elköltött Néhány esztendeje szinte teljes egészében automatizálták az érsekvadkerti malmot. Homyák Kálmán, az üzem vezetője mondotta: a nehéz fizikai munkát, az emberek helyett elvégzik a gépek. Mindössze tizenketten dolgoznak a malomban, s megőrölnek havonta 53—54 vagon búzát. Ebben egyébként a két őrlő brigádnak van tekintélyes szerepe. Az elmúlt évben, eredményes, jó munkájáért mindkét közösség elnyerte a szocialista címet. az ebek harmincadján van. múlik ezen Pálinkás Mihályné tsz-tag: Kezdettől fogva tagja vagyok a közösnek. Idős vagyok már, egyike a legidősebbeknek. Bírja még a kezem a munkát elég jól, tavaly is kétezer forintos volt a havi átlagom. Ez a pénz itt az „öreges” kereset Jubilál a parasztbank Jubilál az érsekvadkerti takarékszövetkezet — az idén ötéves. Acs Sándor igazgató örömmel tájékoztat az eredményekről, amelyek meglepőek. Az első évben alig százezer forint betétállománnyal dolgoztak, az idén csaknem tízmillióval. A megye takarékszövetkezeti betéteinek egyharmada náluk van. Mindez a szövetkezet iránti nagy bizalmat, de egyben az ügyfeleket kielégítő pénzgazdálkodást is jelenti. A számok ezt is igazolják, hiszen két és fél milliót kivettek és hétmillió forint hitelt felvettek a parasztbanktól. Az idén már a szomszédos Patakon is nyitná kellett egy fiókot, akkora volt az érdeklődés. A romhányiak pedig küldöttséggel keresték fel a taJcarékszövetkezetet, hasonló kéréssel. Ez utóbbi kérés teljesítése azonban érthetetlen adminisztrációs kifogások miatt nem megy. Ebek harmincadján Evek óta az első számú kívánságok között szerepel egy sportöltöző létesítése a községben. Hosszú idő után végre, jelentős társadalmi munkával „összehoztak” egy öltözőt. A tetőt is rátették annak rendje- módja szerint. Használni azonban nem lehet, mert az eddig ráfordított összeg hatodrészére lenne még szükség. Pénz azonban nincs. Társadalmi munkát sem szívesen végeznek a jövőben az érsekvadkertiek, ha csak ennyire becsülik meg a kezük munkáját. Ugyanis a félig kész öltöző omlik-romlik, Réti Janos iskolaigazgató: Felépül most az új iskola, de a politechnikai tanműhely problémája megmarad. Nagyon kevés költséggel az Iskola mellé megépíthetnénk a tanműhelyt is. Csaknem hétszáz gyerek foglalkoztatása Korrigálni a tévedést Jövőre megkezdik az iskola építését Érsekvadker- ten. Nyolc tágas, világos tanterme lesz, s nem feledkeztek meg a tornateremről, a politechnikai műhelyről, a konyháról, az étkezőről sem. Igaz, nem lesz olcsó mulatság. A tervei: öt és fél millió forintról „beszélnek”. De nem számoltak az árváltozásokkal, amelyek mintegy másfél, kétmillió forinttal drágítják az építkezést. S emiatt a kétmillió forint miatt fő most gondokban a községi tanács elnökének feje. Görbe Imre azt mondja: a község mintegy másfél millió forinttal járul az iskolaépítéshez. Ez a gyakorlatban azt jelenti: 1972-ig elköltötték a köz' ségfejlesztósi alapot. Addig nincs útjavítás, a vízzel, a villanyhálózat bővítésével is vámiok kell. Bármennyire fontos lenne egyik is, másik is. De akkor még mindig nincs együtt a pénz a/, iskolához. Bárkivel beszéltünk Er- sekvadkerten, senki nem vonta kétségbe az új iskola fontosságát. Világosan látják, nem lehet úgy zavartalan az oktató-nevelő munka, ha a 670 diákot a falu öt részébe szórják szét, s a nevelők óraközi szünetekben 1—1,5 kilométert „utaznak” egyik osztályból a másikba. Abban is egyértelműek a vélemények, hogy a megyei, és járási szerveknek kellene módot keresni, hogy korrigálják a tervezők kétmilliós „tévedését.” Hol a válasz ? Nyáron porzik, télen sáros a Rákóczi utca, amely összeköti egymással a környező községeket. Négy ave is van már, hogy a községi tanács először fordult ebben az ügyben az Egri Útépítő Vállalathoz. Százezer forintot kértek, nogy megjavítsák az utat a község központjában, s adtak volna mindössze 3 hónapos garanciát. Akkor elmaradt az útjavítás, s félő, jó ideig nem is kerül rá sor. Ugyanis a levél, amelyben azt kérik a községbeliek az útépítő vállalattól, hogy az út korszerűsítését, portalanítását „gyorsítsák” meg, fejezzék be 1969-ben, már egy esztendeje elment Va- ’asz azonban mindmáig nem érkezett Nyolc óra kevés ahhoz, hogy a három fős hirlapfrógárda átfogó, részletes képet tudjon adni az olvasónak a sokszínű Ersekvadkert életéről. Igyekeztünk tehát a legnagyobb hét- köznapi problémákat, örömöket, eredményeket kiragadni, megírni, — reméljük, a község olvasóinak megelégedésére. Az oldalt Pádár András, Román Dénes és Vincze Istvánné Irta, a felvételeket Román Dénes készítette. A bejelentett panaszokat Tóth Lajosné intézi, s eredményéről panaszosainkat levélben tájékoztatja. A jövö héten munkatársaink Hont községbe látogatnak. rsekvadkerl a rangos sioms
