Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-03 / 259. szám
Emberségből, helytállásból jeles! A munkásmozgalom harcosai — megyénk szülöttei Gora n gyös Mizserfán megmozdult a hegy. A talajgyaluk betömték a szakadásokat, de a nyomot nem tudták eltüntetni. Alatta terül el Gusztáv-akna szénme- zöje, ahol az idén nagy dolgok történtek. A bányászok emberségből, helytállásból, összefogásból — egyszóval minden tantárgyból — jelesre vizsgáztak. A mozgás a föld alatt volt nagyobb, de a külszínre is kihatott. * Gusztáv-akna az idén előlépett. Kányás után a vállalat második üzeme lett. Készültek év elején a termelés koncentrációjára, s határidő előtt készen voltak az új munkahelyek, a széles frontfejtés. Jöttek azután az emberek a leállított Kistelekről és más bányákból. Fogadták őket, és igyekeztek a máshol összeszokott kisebb kollektívákat együtt tartani. Üj hely, új viszonyok mindig gonddal járnak, de a jó fogadtatás az idekerült 150 emberrel feledtette ezt. Az első széles homlokú frontfejtés nem sikerült. Olyan geológiai körülmények szóltak közbe, hogy le kellett állniuk. Paszta-,-illetve kamrafejtésre telepítették a bányászokat. A vezetők előrelátását dicséri, hogy volt tartalék munkahely. A kudarcok nem szegték kedvüket. Kisebb frontfejtésekkel kísérleteztek. A céljukról azonban nem mondtak le: áttérnek fokozatosan a szélesebb fejtésekre, ahogy a geológiai lehetőségek ezt megengedik ♦ A szociális ellátottság nagyon hiányos. Öltöző, fürdő, de még felolvasó helyiség sem volt. Egy-két évre építeni nem éri'meg. Mivel kerestek, találtak emberséges megoldást. Van már felolvasó, a bányászok is fürödhetnek, ha nem is helyben, hanem a munkásszállón, Kisteleken és a szurdoki bányaüzemnél. Ez időveszteséggel jár. Azt is mindenki tudja: többet érdemelnének a Gusztáv-aknai bányászok. Sajnos, az anyagi lehetőségek korlátozottak. A vezetők és dolgozók kapcsolatára jellemző, amit Po- szuk József aknavezető és Kaszás József) a helyettese mondott. Az idén a tizenhat szocialista brigád közül csak kettővel kellett többet foglalkozniuk. A csapatvezetőkkel havonta összeülnek. Ilyenkor nemcsak a feladatokról, hanem a gondokról, bajokról is tárgyalnak, mert a munkahelyek rendszeres látogatásakor nincs erre idő. A kollektíva összeforrottsá- ga nemcsak azon mérhető, hogy a KMP megalakulásának évfordulójára igen jelentősen módosították felajánlásukat, hanem azóta is, a végrehajtásnál. — Ezt viszont Gregor János brigádvezető, a pártszervezet titkára mondotta és hozzáfűzte: — Dolgozóink között szép számmal vannak kommunisták. Az ő példamutatásuk mindenütt érvényesül. * Neveket sorolnak fel: Kecskés József, Simon János, Nagy Gábor, Nádasdi Mihály, Asztalos Vilmos, Ország János A Magyar Állami Pincegazdaság Badacsonyi Palackozó Üzemében naponta mintegy 30 ezer palackot töltenek meg ízletes borfajtákkal. Az tizem évenként 14 ezer hektoliter bort továbbít hazai és külföldi fogyasztásra. Képünkön: munkában a palackozó automata új jogszab ax örökbefogadásról A napokban a megyei tanács művelődésügyi osztálya, a nőtanács és a Hazafias Népfront megyei szervezetének rendezésében ankétot tartottak a megyénkben élő nevelőszülők részvételével. Az ankét előadója Kovács János, a Művelődésügyi Minisztérium ifjúsági és gyermekvédelmi osztályának vezetője volt. Az an- kéton harminc nevelőszülő vett részt. Kovács János osztályvezető egyebek között elmondotta, hogy az országban jelenleg mintegy harminc- négyezer-hatszáz gyermek van állami gondozásban. Megyénkben hatvan: államilag gondozott gyermek van nevelőszülőknél. Az előadás után a hallgatóság ió néhány kérdést intézett az osztályvezetőhöz. Többen nehezményezték. hogy az örökbefogadás vagy az intézetből családhoz való kihelyezés rendkívül hosszadalmas, bürokratikus procedúra Többen a gyermekruházati cikkek, cipők gyenge minőségét bírálták, mások a gyermekek továbbtanulásával vagy bölcsődei, óvodai elhelyezésévol kapcsolatos nehézségeket feszegették. Az előadó, válaszában bejelentette, hogy mind az örökbefogadásra, mind az intézetben élő gyermekek nevelőszülőkhöz történő kihelyezésére új jogszabály van készülőben. A nevelőszülők kérték, hogy az ankétoka,t, megbeszéléseket rendszeresítsék. Évenként legalább egyszer hívják össze őket, hogy a vitás jogi természetű problémákban, pedagógiai kérdésekben eligazítást, tanácsokat kaphassanak. utakon és a többiek, szocialista brigádvezetők, akik mögött ki- sebb-nagyobb közösségek vannak. Előkerül a legfrissebb értékelés is, amely a háromnegyed évről szól. A tizenhat szocialista brigádból csak egy maradt adós felajánlása teljesítésével. Ivádi Istvánok sok gonddal küszködtek a munkahelyen, s ha igyekeznek ők is pótolhatják elmaradásukat. Négy bejárata van a bányának. Idetartozik Pálhegy III. üzem és a Kisteleken maradt fenntartók is. Az eredmények közösek. Amit a felajánlásban megszövegeztek azt úgy foglalhatnánk össze: javítani akarjuk gazdasági mutatóinkat és emelni a vezetés színvonalát. Hogy mit értettek ez alatt? Válaszként' néhány számot érdemes feljegyezni. Eddig, több mint tizennégy és fél ezer tonna szenet termeltek terven felül. A többletet termelékenységből adták, mert kevesebb létszámmal dolgoztak. Háromnegyed év alatt négymillió-hétszázötvenezer forint árbevétel-többletet értek el. Az önköltségből pedig tonnánként Gusztáv-aknán 10 forint 28 fillért, Pálhegy III. üzemben pedig 24 forint 36 fülért takarítottak meg. Végső soron 47 százalékos költség- szint-javulást értek el. ¥ A Nógrádi Szénbányáknál az élüzem címért is versenyeznek. Gusztáv-akna szocialista üzem címet elnyert kollektívája is benevezett. Eredményük alapján, azt mondhatjuk: esélyesek. Bodó János Dallal indított vonat Gilbert Bécaud, a híres francia sanzonénekes egyik dalának refrénje így hangzik: Az ember mindig megy valahova. Egyes francia vasúti állomásokon ez a refrén helyettesíti a forgalmista slpjelzé- sét. A pályaudvaron elhelyezett készülék rákezd a dalra és a vonat kiindul az állomásról. Rendkívül barátságos Salgótarjánban, a Schuyer Ferenc utca 11-es számú épületben Kökény Gyula veterán otthona. A falakat magakészítette festmények borítják, egyikre-másikra büszke is. A „Rózsacsendélet” cíművel fiz acélárugyári kiállításon egy ízben díjat is nyert. Most mégsem a festményekről váltunk szót; idézzük a múltat, azt a göröngyös utat, amit fél évszázad alatt Kökény Gyula, a fiatal lakatos, a vörös katona, a forradalmár megtett. Az előttem levő igazolványokból ez olvasható: „A munkásmozgalomban részt vesz 1917 óta. Párttagságának kelte 1945” — olvasom párttagsági könyvében. A Tanácsköztársaság] Emlék-' éremre különösen büszke. 1918-ban, méginkább 1919- ben, a forradalom szervezésében nagy szerep jutott a Szpvjet-Oroszországból hazatért magyar hadifoglyoknak. Kökény Gyula is egyike volt azoknak, akik jó] hasznosították az orosz forradalomban tanultakat. — 1914-ben vonultam be katonának. Nem harcoltam sokáig, mert 1915. március 23-án fogságba estem. Fogságom ideje alatt alkalmam volt megfigyelni az orosz munkások, parasztok életét. Hihetetlen elnyomásban éltek — emlékezik vissza. — A nép forrongott. A katonák is * kezdtek a frontról hazaszállingózni. Gyűlés, gyűlést követett, többen részt vettünk ml, magyar hadifoglyok is. Így lettem vörös katona. Bejártam Taskentet, Buharát. Amikor a németek betörtek Ukrajnába, bennünket a rahiszlávi útvonal elzárására vezényeltek. Sajnos a német lovasjárőrök kezére kerültünk ... Átadtak a magyar határ-csendőröknek, s irány a brassói internálótábor. Hosszú heteket töltött Kökény Gyula a lágerban. Szabadulása után útja azonban visszavezetett szűkebb hazájába, Salgótarjánba. — Itthon is forrongott a nép, talán a legjobbkor értünk haza — folytatja a beszélgetést. — Szinte vártak az itthon élő elvtársaink. Mindjárt munkát is adtak. Kisebb csoportoknak számoltam be az oroszországi forradalomról, annak sikeréről. Később más megbízatást kaptam. A Kaszinó sor 7. szám alatt kellett jelentkeznem Kominek Lajosnál. Röpcédulákat kaptam, arra kellett elszórni, amerre a munkások jártak. így biztosítottuk, hogy jó kezekbe kerüljön minden leírt szó . ., Teltek a napok Salgótarjánban. A novemberben megalakult Nemzeti Tanács különböző intézkedéseket hozott, rendeleteket adott ki. A kommunista párt a munkások szei-vezését tartotta egyik fontos feladatának. Azok pedig, akik már Szov- jet-Oroszországban is megtanulták a szervezést, több feladatot kaptak. Kökény Gyula pedig vállalta a munkát, hiszen abban bíztak, hogy az őszirózsás forradalomnak folytatása lesz. Folytatása úgy, hogy minden hatalom a dolgozó népé legyen. Ezért járta az Acélárugyárat. ahol mindenki ismerte. Bejárt az üveggyárba, találkozott a bányászokkal. — 19X8. december elején azt mondták nekem is: Kun Béla eivtárs jön a salgótarjáni dolgozók közé. Szervezzük őket, hogy mind többen legyenek ott a gyűlésen. Eljött ez a nap is, s 1918 december végén Kun Béla elvtárs itt is járt nálunk. Beszélt az emberekhez. Emlékszem, azt mondotta a többi között, hogy a fő cél. küzdeni tovább a hatalom mielőbbi átvételéért. Mikor eljött az óra, mi munkások, a kommunisták vezetésével átvettük á hatalmat. Győzött a forradalom ... Az intervenciós csapatok azonban hamarosan megjelentek a Magyar Tanácsköztársaság megdöntésére. Ezrek és ezrek, munkások, bányászok fogtak fegyvert, köztük Kökény Gyula is tagja lett a vörös hadseregnek. — Ahogy megkaptuk a fegyvert, kis kiképzést tartottunk, s irány a front — mondja a beszélgetés során. — A somoskőj várnál megsebesültem. A gyógyulás után a Losonc—Zólyom—Besztercebánya útvonalra kerültem. Harcoltunk mindaddig, amíg parancsra visszavonultunk a demarkációs vonalig. Később a tiszai frontra küldtek bennünket . , . Sainos, a túlerővel szemben nagyon kevesen voltunk .. . Keserves huszonöt év következett. Munkanélküliség, egyik helyről a másikra vándorlás, mert kellett a kenyér. a kereset... — Nehéz volt a várakozás, de megérte. A Tanácsköztársaság vívmányait 1945-ben tudtuk tovább folytatni. Ott voltunk újra a párttagok sorában. Most már követőm is lett, a feleségem. Tudta ö is, mellettem a helye. Az ő tagkönyvében is az áll: párttagságának keltp 1945 ... Ilyen volt ez az út. Göröngyös. Ám ha lassan is. de mindinkább kisimult, egyenesebb lett. .. Somogyvári Lászl« Megállította a motorkerékpárt, nyújtotta a kezét. Köz- Den azt mondta: — Felmentettek. .. Itt a szövetkezetben is, Felmentő ítélet Gubó István kisecset: parasztgazda 12 hold földdel lépett a szövetkezetbe. Elnöknek választották, és a közösség ólén maradt akkor is, amikor 1965-ben Kétbodony, Szenté és Kisecset gazdaságai egyesültek. Azért esett rá a választás, mert Kisecsetein sokat és jól dolgozott, s elismerésre méltó érdemeket. szerzett az egyesülést előkészítő munkában is. De a biztató kezdetet nem követte a várt folytatás. Bár szakképzett mezőgazdásza, főkönyvelője volt a szövetkezetnek, az Egyesült Erőt egyre- másra érték a kudarcok. A legveszélyesebb azonban az volt, hogy a szövetkezet vezetői nem beszéltek nyíltan, őszintén a gondokról. A tagokat megtévesztve, Igyekeztek szépíteni a valóságos helyzetet. Mint általában mindenről, arról is, csak később szerzett tudomást a termelőszövetkezet tagsága, hogy munkaruhaként bundát, bokszcsizrnát, utcai öltönyt, szivacskabátot vásároltak maguknak Budapesten, a szövetkezet pénzéből. A visszásságokra fegyelmi vizsgálat derített fényt. A tények ismerete hatalmas hullámokat vert a három községben. Annak idején Pádár József levele alapján, a NÖG- RÄD is foglalkozott a kétbo- donyi tsz-vezetqk ügyével, az ítélettel, amelyet a pártszervezet javaslatára a szövetkezet tagsága hozott. Gubó Istvánt, választott tisztséget. Később bíróság is tárgyalta ügyüket. Háromszor idézték Guhó Istvánt, amíg az idén április derekán az ítélet jogerőre emelkedett. A pénzt megtérítette már korábban, így nem károsította a közösséget. Felmentették. Ám a közgyűlésen, a tárgyaláson is figyelmeztették: az erkölcsi kárt megtéríteni, visszanyerni az elveszített bizalmat, sokkal nehezebb lesz. Bűnösnek érezte magát, de megsem erre gondolt elsősorban. A harag fűtötte, megtépázott tekintélye miatt. Sza- pulta a főagronómust, a főkönyvelőt, akik erre az útra vitték, akikkel szemben nem tudott elég határozott, erélyes lenni. Neheztelt a járásiakra, akik a közgyűlésen csaknem a végletekig feszítették a húrt, s a való helyzetnél élesebben olvasták fejére tévedéseit, hibáit. Ügy döntött. elmegy a környékről. A balassagyarmati Járásban kutat szövetkezetek, állami gazdaságok után, amelyek alkalmazzák. S közben minduntalan tüzelte magát: — Nem azért végeztem el a mezőgazdasági technikumot, hogy most gyalogmunkás legyek! A szövetkezetbe is csak azért ment, hogy kikérje a munkakönyvét. Meglepődött, amikor marasztalták Különösen Jakab Ferenc, az új elnök tartotta vissza. Igen, a jószágokat mindig szerette. Otthon is bíbeiödött velük, s a kisecset! szövetkezetben az ő keze alatt szerzett nevet a tehenészet, Hizelgett neki, hogy fognák. Mégis csak akkor mondott igent, amikor a járásiak is jöttek és arra kérték: maradjon. Falujában, Kisecseten dolgozott, és társai csak azt látták, hogy ■ nem kíméli magát. Amikor leváltották a brigádvezetőt, mert nem látta el rendesen a dolgát, Gubó István került a helyére. Később összevonták a tehenészetet, egyetlen üzemegységbe. Öt bízták meg a munka szervezésével, ellenőrzésével. Hozzáértése, ’ tapasztalata, nagyon jól jött a szövetkezetnek. Hajnalban kelt, és a sötéttel együtt jött haza. Mindenütt ott volt, ahol szükségét érezték. Lobogó haragját Lassan- lassan elcsitította a munka, a fáradtság. Azért valahol a kötelességtudat, a határtalan Igyekezet mögött sajgóit a seb. Megbetegedett az állattenyésztő, és a szövetkezet vezetősége tanácstalan volt, kit tegyenek helyére. Pekári László, a főagronómus Gubó Istvánt ajánlotta. — kitűnően érti a dolgát. Eddig sem adhattunk neki megbízást, amit ne teljesített volna ... Egyetértett ezzel mindenki, hiszen valamennyien látták a brigádvezető erőfeszítéseit. De megszólaltak az aggalyusko- dók: — Büntetés^ van, s az esztendőből hiányzik még négy hónap. Amikor a legmagasabbra csapott a vita, beszélni kezdett Filó András, a párttitkár. — Gubó István jól dolgozik. Vétett, de mindenki láthatta, hogy vonta le belőle a tanulságot. Engedjük el a négy hónapot ... A szövetkezetnek is szüksége van rá. Segítsünk neki, hogy továbbra is bizonyíthasson ... Bármerre nézett, bárhová lépett Gubó István, mindenütt a becsülés, a bizalom félreérthetetlen jelével találkozott. Most a pártvezetőség újjáválasztá- sánál titkárnak jelölték Kisecseten. A taggyűlésen egy pillanatra emlékezetébe villant, mivel bocsátotta útjára a felesége, hát tiltakozni próbált: — Várjunk még a választással. Dolgozni szeretnék és ... felejteni... Felröppent a másik jelölt neve, és utána szavaztak a kommunisták. Többségük Gubó Istvánt ajánlotta párttit- kámak. Vállalta a megbízatást, és később bekerült a szövetkezet pártszervezetének csúcsvezetőségébe is Üjra zúgni kezdett a motor. Gubó István Indulni készült. — Tudja, régen volt már reggel. A jószágokat mérlegeltük. s észre sem vettük, mennyire elszaladt az idő. Most hazaugrom, és egybefogom a reggel d me» az ebédet ... Borostás, piros arcán fénylett a derű. Vincze Istvánná a szövetkezet elnökét leváltot- — Miért menne el? A jó álták. A közgyűlés úgy hatúro- lattenyésztőre szükség van I T ~ _ zott, egy évig nem viselhet nálunk is... I NOGRÁD — 1968. november 3., vasárnap I
