Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-27 / 278. szám

Emberségesen oldják meg Átszervezés eiőtt a Nógrádi Szénbányák Átszervezésre készülnek a Nógrádi Szénbányáknál. A széntermelés fokozatos csökkentését, az élet, a fejlődés kö­veteli. Hogyan és mint lesz ezután? — ez a kérdés sok embert foglalkoztat. A válaszok sem mindig egyértelműek. Miről is van szó? Az energiahordozók között egyre élesedik a verseny. A földgáz, az olaj és a szén kö­zül mind jobban az első kettő javára billen a mérleg. Hazai földgázból egymillió kalória hőmennyiség 33 forintba ke­rül, olajból ugyanennyi 56 fo­rintba, szénből pedig 92 fo­rintba. Az arányokból egyér­telmű következtetést vonha­tunk le: a népgazdaság első­rendű érdeke a földgáz- és olajkincsben rejlő lehetőségek hasznosítása ott, ahol erre üzemben csökkenti a terme­lést, és ezzel vállalja a gazda­ságosság további romlásából eredő gondokat, vagy egyes leggazdaságtalanabb területek teljes felhagyásával javítja az eredményeket. Érthető, hogy az utóbbi megoldást választot­ták. Ezért január 1-én mint termelő üzem megszűnik Tor- das, Pócsháza, Csigakút és Újlak-akna. Az első negyedév végére pedig Vecseklőn is be­fejezik a termelést. A visszafejlesztésnek nem­mód van. Ezt teszik egyébként csak szervezeti, technikai, ha­a világon mindenütt, ahol adottak a feltételek hozzá. A széntermelés csökkentésekor nem valamiféle csodáról van szó, hanem törvényszerűség­ről. Kétségtelen tíz is, hogy elsősorban ott csökkentének, ahol a leggazdaságtalanabb a termelés. Az északi, de főleg a nógrádi bányászkodás pedig természeti adottságainál fogva szorul az átlagosnál nagyobb állami dotációra. Az idei kétmillió-négyszáz- kilencvenezer tonnával szem­ben jövőre már csak kétmil­lió-kétszázezer tonna szene* vár a népgazdaság a Nógrádi Szénbányáktól. Ennek, a mintegy tízszázalékos terme­léscsökkentésnek elkerülhetet­len velejárója a létszám csök­kentése. A vállalaitvezetőség előtt két lehetőség volt: valamennyi nem emberi oldala is van, és ez az utóbbi okozza ma a leg­több gondot. A vállalat párt- bizottsága is erről tárgyalt leg­utóbb. Hosszabb távlatban ugyan még nem tisztázottak az elképzelések, sok a bizony­talansági tényező, de azért né­hány fontos alapelvet már megállapítottak, amelyek az emberséges megoldást jelen­tik. Az egyik ilyen, hogy a jö­vő év első negyedében a bá­nyából senkit nem mozdíta­nak el, csak esetleg áthelyez­nek. Később, a szomszédos megyékből, tehát a távolabb­ról bejárókat igyekeznek át­irányítani más, a lakóhelyük­höz közelebb levő üzemekhez. Gondoskodnak arról is, hogy az idősebb, hosszú munkaidő­vel rendelkező bányászok ne kényszerüljenek szakmavál­toztatásra. Azoknál az aknák­nál foglalkoztatják őket, ahol Interpelláció a gyerekekért Ä gyerekes szülők örömmel ablakokon megjelent hófehér vették tudomásul, hogy nem- függönyök, régiben megnyitották Salgótar- Egyetlen fontos kelléik azom- jánbam, a Rákóczi úti új gyár- ban hiányzik. A városi életnek mekorvosi rendelőt Ehhez a immár elválaszthatatlan, nei- rendelőhöz, illetve orvosához külözhetetlen társa, a telefon, tartoznak a 2-es körzet gyér- Lehet, hogy sokan most azt mekei. A számukat hosszadal- mondják, ez luxuscikk. Lehet, más lenne megállapítani, d,e hogy egyeseknek igen, de egy önmagáért beszélnek a körzet- orvosi rendelőben nem! Ott, hez tartozó városrészek: Rok- ahol bármely pillanatban szük- kant-telep, a Pécskő utca, ség lehet mentőre, riasztani a Idegér, Kossuth Lajos utca, kórházat, hogy életveszélyben Dugdel-puszta stb. vergődő gyerek fogadására ké­Köztudott az is, hogy min- szülienek'’ va-Sy valamelyik den intézmény megnyitása ne- külterületa-ől kémek segítségei hézségekkel jár. így van ez f3 orvostól. Nem hiszem, hogy esetben is. A várószoba ajta- aklnek *>bbe1 ját nem lehet becsukni, a bú- ke!le"e, orvosi torzat hiányos, a két rendelő- del°T u re egyetlen orvos van. Mivel , *s tu,d^uk> ^ogy anyagi itt tartják a tanácsadásokat is, *ehetosegeank korlátozottak, s gyakori a túlzsúfoltság, nincs hely a gyerekek vetkőztetésé- hez, a várakozáshoz. Mind­ezt „örömmel” elviseli a szü­lő, mert végre újabb rendelő­vel gazdagodtunk, s ez önma­gában jelentős. Hadd tegyem még hozzá, hogy nagyobb le­gyen az öröm: a városi tanács foglalkozott a rendelő bútor­zatának kérdésével, a bosszan­tó hibák kijavításával. Kedvező döntés született, amit első eredményként bizonyítanak az az sem megy, hogy „adj uram­isten, de azonnal!” Ám egy kicsit több körültekintéssé) biztos megtalálják az illeté­kes szervek a megoldás mód­ját. Ezt azért merem leírni, mert mind a városi tanács, mind a posta számos esetben bizonyította már segítőszándé­kát Akkor is, amikor vala­minek a kivitelezése remény­telennek látszott. Nos, erre a segítőszándékra apellálok sok kisgyerek és szüleik nevében! P. A. Milliók a segéd- és melléküzemekből Évről évre nő a segéd- és üzemeltetnek. Néhány szövet­melléküzemági tevékenység a kezeiben az éleümiszer-feldol- salgótarjáni járás termelőszö- gozó tevékenység is megkezdő- vetkezeteiben. A gazdaságok dött. Az elmúlt évben nem többségében Igyekeznek ki- egészen 18 millió forint bevé- használní azokat a lehetősége- telt hozott a segéd- és mellék- ket, amelyeket a természeti üzemági tevékenység a szö- adottságok nyújtanak. Jelentős vetkezetnek. Az idén ez az azoknak a közösségeknek a szá- összeg előreláthatólag megha­tna, ahol kő- és kavicsbányát iadja a huszonnyolcmilliót. •• Üzlet balkezeseknek William Gruby londoni nyom- eött ollót, konzervnyitót, bwr- dás2 és könyvkereskedő üzle- gonyahámozó kést, habve­tet nyitott az angol fővárosban, rőt, festő palettát, vasalót és ahol kizárólag balkezesek szá- tebészkést találhatnak majd a mára gyártott cikkeket árust- balkezes vásárlók. Gruby üz- tanak. A boltban többek kö- lete bizonyára nem balfogás. továbbra is termelnek. Ké­sőbb, az úgynevezett perem - kerületekről bejárók átirá­nyítását tervezik más üze­mekbe. Jobban élnek a 2006-os számú kormányrendelet kínálta lehe­tőségekkel is. Ezek különböző kedvezményeket biztosítanak a visszafejlődő bányáknál a nyugdíjazásra. A számítások szerint mintegy 550—600 dol­gozónak részben már elintéz­ték, vagy most intézik a nyugdíjazását. Ezenkívül jö­vőre mintegy 300 emberrel többet kívánnak foglalkoztat­ni melléktevékenységgel, ami­ből 50 millióval nagyobb termelési értéket várnak az ideinél. Az intézkedések valame­lyest csökkentik a létszám­gondokat, de teljes megoldást nem jelentenek. A megyei és járási párt- és állami szer­vek nagy energiát fordítanak arra, hogy új iparágak, üze­mek települjenek Nógrád megyébe. Több budapesti, illetve vidéki vállalat létesí­tett már eddig is üzemet, és most is tárgyalnak például a Ganz-MÁVAG-gal és a fű­tőberendezések gyárával is új telephely létesítése, illetve a már meglevő bővítése érde­kében. A Nógrádi Szénbányáknál új szervezeti megoldásokra is sor kerül. Az eddigi négy bá­nyaüzem helyett a jövőben kettő lesz: Nagybátony és Mizserfa. A zagyvái és a mátranováki mint önálló egy­ség megszűnik, és Mizserfá- hoz tartozik majd. Az eddigi anyagüzem helyett anyag- és áruforgalmi osztály alakul, Kisterenyén pedig új üzem fogja össze a különböző mel­léktevékenységeket Az át­szervezéssel párhuzamosan mintegy 120 fő alkalmazotti létszám Is felszabadul. A jö­vőben az eddigieknél is job­ban növelik az idegeneknek végzett szellemi munka ará­nyát Az átszervezés előkészíté­sén még dolgoznak. A cél, hogy a lehető legembersége­sebben oldják meg ezt az élet diktálta feladatot B. J. { Belvízrendezés Mint annyi más, Nógrád megyei községnek, Nagy lóénak is sok gondot okoztak a bel­vizek, különösen a csapadékos évszakokban. Nos, a községi tanács megrendelésére a Nóg­rád megyei Beruházási Válla­lat felkérte a Nógrádi Szén­bányák tervező csoportját a község vízrendezési tervednek elkészítésére, azután megkez­dődött a kivitelezés. A mun­ka egy részét a varsányi Dó­zsa termelőszövetkezet építő­brigádja mar befejezte. A má­sodik „lépcső” befejezési határ­ideje: év vége. Ez a Nógrád megyei Tanács Építőipari Vál­lalat feladata. A tanács a belvízrendezésre mintegy 800 ezer forintot költ. Markotabödögétől Dámócig Országunkban 3246 önálló köz­igazgatási egység, tehát város ás község van. Soknak a neve ma már teljesen „érthetetlen” és bizonyára a hely­beliek sem sokat törik a fejüket, hogy honnan eredhet például a Györ-Sopron megyei Markotabö- döge és a Somogy megyei Nyim, a borsodi Dámóc vagy a Veszprém megyei Dáka elnevezés. Számos helységnév régibb keletű a ma­gyarság hazai történeténél s még kelta, avar vagy szláv eredet je­gyeit hordozza. Egész sor helységnevünk őrzi ma is nevében a honfoglaló ma­gyarság hét nemzetségének emlé­két. Sok nyoma van a későbbi nép- járásoknak is. Jász, kun, besenyő, török, német, tűt, rác, horvát stb. Az azonos nevű községekből van alsó, felső, kis, nagy, erdő, mező, Duna, Tisza, Somogy, Zalka, Vas stb..., stb... Szerénységünk bizonyítéka, hogy a Jelzők közül leggyakoribb a kis, mert 109 községünk nevében sze­repel a kis jelző, míg a nagy csak 106-ban. A Tisza neve 57 községünk elne­vezésében fordul elő. A Dunáé csak 21-ben; a többi folyó ennél is kevesebbszer. A Balaton 31 község nevét díszíti és ezen felül van egy Balaton nevű községünk Heves megyében. A tájegységek közül Zala a leggyakoribb, 40 falu nevé- Den szerepel. Somogy 28, Vas 13 alkalommal fordul elő. 34 közsé­günknek szent, 28-nak nemes Jel­zője van. Esen a cégér nem segít 1 Az űj gazdaságirányítási rendszer sok más hasznos in­tézkedése mellett lehetővé vált megyénkben is, hogy a vá­laszték bővítése, a lakosság jobb ellátása céljából a termelő­szövetkezetek borkiméréseket létesítsenek. Több tsz élt is ez­zel a lehetőséggel, s ma már a megyében kilenc termelőszö­vetkezeti borkimérésben 12 féle bort szolgálnak ki. A rendel­kezésnek megfelelően működnek-e a kimérések, biztosítják-e a jobb minőséget, a választékot, mennyire korrekt a fogyasz­tók érdekvédelme, a közegészségügy és egy sor más követel­mény? — a közelmúltban ezt vizsgálta több társadalmi el­lenőr bevonásával az Állami Kereskedelmi Felügyelőség, va­lamint a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osz­tálya. A tapasztalatokat nagyon röviden lehet summázni: a termelőszövetkezeti borkimérések sem árubővítést, sem mi­nőséget nem jelentenek a megyében! Kilenc helyen 12 féle borból vett mintát az Országos Borminősítő Intézet, s kivé­tel nélkül valamennyit rossznak minősítette (!), nem egyet fogyasztásra alkalmatlannak talált. A fogyasztó azt hinné, hogy a 26—28 forintért kimért bot valóban a tőkéről származik, az tiszta, úgymond igazi bor. Sajnos valamennyien tévedünk. A csemői Rákóczi Termelőszövetkezet működteti a leg­több borkimérést a megyében. A diósjenői kimérésben há­rom mintát vett az ellenőrzés. Az Országos Borminősítő In­tézet véleménye szerint a forgalomba hozatalra valameny- nyi alkalmatlan. A kadarka például 20 százalékban direkt- iermővel fertőzött. Ugyanennek a termelőszövetkezet, Tol­mácson forgalomba hozott kadarkája, zöldszilvánija romlott, fertőzött, fogyasztásra alkalmatlan. A vegyes fehér és a riz- ling poros, üledékes, természetellenesen lágy, fajtajelleg nem ismerhető fel benne. Romlott bornak tekinthető a Romhány- ban árusított vegyes fehér is. A Diósjenőn, Tolmácson és Romhányban kimért bornál 1—1,5 maligánfokos eltérést is tapasztalt az ellenőrzés, illetve a minősítő intézet. Nem jobb a helyzet Nagybátonyban sem, ahol a gyön­gyöspatai Béke Termelőszövetkezet borát árusítják. Az oportó például 30—35 százalékban direkttermővel fertőzött, fogyasztásra nem alkalmas. Az első osztályú fehér bor vi­szont magas savtartalma miatt alkalmatlan kimérésre. Szécsényben is van termelőszövetkezeti kimérés. Itt as akasztói Béke Termelőszövetkezet borát hozzák forgalomba. A vegyes fehér és az ezerjó hibás ízű, jellegtelen bor, fajta- jelleg nem észlelhető. Az ellenőrzés a legtöbb helyen — Rétságon, Diósjenőn Tolmácson — azt is megállapította, hogy a borkimérés mi­nimális feltétele sem biztosított, akár a tárolást, akár a bor­kezelést nézzük. Diósjenőn és Tolmácson pedig a próbavásár­lás során 10—12 százalékos hamis mérést is megállapítottak. A sok rossz után valami jót is. Dicséretes a markazi ter­melőszövetkezet kezdeményezése Salgótarjánban. Amellett, hogy kifogástalan minőségű, jól kezelt, a fajtajellegnek meg­felelő bort szolgálnak ki, törekednek a kulturált környezet megteremtésére is. Átalakítják a pincét, megfelelő pohara- zót építenek. A borban az OBI nem talált h!bát. Hasonlóan jó a tapasztalat a halmajugraji termelőszövetkezet salgótar­jáni borkimérésében is. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség pénzbüntetést sza­bott ki a diósjenői, a tolmács! és a szécsényi borkimérés ve­zetőire. Ez azonban kevés ahhoz, hogy máról holnapra meg­változzék a bor minősége. Az szükséges, hogy a kiméréseket üzemeltető termelőszövetkezetek valóban fajtajellegnek meg­felelő bort szállítsanak a pincékbe, s gyakrabban ellenőriz­zék azok minőségét, tárolását, kezelését. A vásárlók ugyanis azt várják, hogy a pénzükért jó minőségű árut kapjanak, Somogy vári László Ami a titkárt nyugtalanítja Ez év elejére elérte a ki­lencven—kllencvenegy száza­lékos szervezettséget az ÉVM Nógrád megyei Építőipari Vál­lalat szakszervezete. S ez év augusztusára hirtelen hetven­hét százalékra zuhant a szer­vezettség. Garamszegi Tibor, a szakszervezeti bizottság titká­ra hökkenten vizsgálta a jelen­téseket, aztán gyors tanácsko­zás munkatársaival, s a szak- szervezeti bizottság legköze­lebbi ülésén feltárták a riasztó adatokat. A problémát ez után a szakszervezeti tanács is na­pirendjére tűzte, megtárgyal­ták a műhelybizottságok, a bi­zalmi értekezletek, taggyűlé­sek. Október végére a szerve­zettség aránya ismét nyolcvan­öt—nyolcvanhat százalékra emelkedett. Garamszegi Tibor eddigi mozgalmi tevékenységé­nek elismeréséül november 7- re kapta meg a Munka Érdem­rend bronzfokozatát, de tu­lajdonképpen most annak sem tudott igazán örülni. dású munkástársainkkal, aki­ket meg kell győzni olyasmiről is, ami másnak már régen ma­gától értetődő... — A cigány származású munkásokra gondol? — Elsősorban. A nyáron fel­vett új dolgozók túlnyomó többsége is cigány. Köztük so­kan egy-két hétre, ha megma­radtak a vállalatnál. Helyettük megint újak jöttek, mások tá­voztak. Néha az volt az érzése az embernek, szertefröccsenő higannyal bánik... Szeptem­berben, például, harmincki­lenc új tagot szerveztünk be, negyvenhárom távozott a vál­lalattól. Októberben ötvenket­tőt szerveztünk be, ötvenen mentek el. — És a törzsgárda? — Miért csökkent a száma? — kérdeztem a titkárt. — Az lényegében változat­lan, stabil. Ha nem így len­ne, nagyobb volna a baj. Ám vah támaszunk. S ez nem kis tagok előny a tagszervezésnél. — Nem a tagok száma csök­kent, hanem a szervezettség aránya — válaszol Garamsze­gi. — Mégpedig azért, mert a nyár közepétől mintegy két- háromszáz új dolgozót vett fel a vállalat. S ezzel nem tartott lépést a tagszervezés. De, úgy érzem, sikerült felrázni, moz­gósítani aktivistáinkat. Persze, a mi feladatunk sem olyan egyszerű, mint ahogyan azt némelyek elképzelik. A kivite­lező iparban gyakorta van dol­gunk elmaradottabb gondolko­— Mire céloz? — Első hallásra talán fur­csán hangzik, de ez a szilárd, mondhatnám állandósult tag­létszám anyagi biztonságot nyújt. Kilenc évvel ezelőtti ki­mutatásokban olvastam, hogy lényegében a mostanihoz ha­sonló létszám ellenére a szak- szervezeti bevétel nem érte el a százötvenezer forintot. A hatvanas évek közepétől ez fokró! fokra emelkedett, s el­érte a kétszázezer forintot. Az idén meg fogja haladni a ne­gyedmilliót. — Miért olyan fontos ez? — Mert így a szakszervezet nemcsak kap a tagságtól, ha­nem adni is egyre többet tud. Az idén, a rendeletileg bizto­sított vállalati segélyalapon kívül a szakszervezeti bevétel több mint tizenöt százalékát, negyvenegynéhány ezer forin­tot fordíthattunk és fordítunk a rászorulók segítségére. Ebből a jövedelemből támogattuk dol­gozóink üdültetését, s azt a ti­zenkilenc kirándulást is, ame­lyen kétszáz dolgozónk vett részt családtagjaival. Ez gya­korlatilag hétszáz agitátor a szakszervezeti mozgalom mel­lett. .. — Értem az összefüggést. — Persze, ez csak egy az ér­vek közül, amikor valakit ar­ról akarunk meggyőzni, hogy a saját érdeke, ha szervezett dol­gozóvá válik. Munkahelyi lá­togatásaink során, s megbe­széléseinken újra és újra át­vizsgáljuk, hol vannak szerve­ző munkánk gyengéi. — Talán a munkásvándorlás egyik-másik oka is adhat né­mi magyarázatot erre? — Feltétlenül. A keresetre általában nem lehet panasz, de a dolgozók ellátása, a gon­doskodás róluk a székhelytől távoleső néhány munkahelyen nem kielégítő. A jövőben még szigorúbban számon kérjük az ilyesmit előidéző múlasztáso- kat... Aztán: a szakszervezeti tanács, a bizottság ma már megáll a lábán, a Salgótarján­ban működő műhelybizottsá­gai is elégedettek lehetünk. Néhány vidéki munkahelyen, építésvezetőségen azonban a műhelybizottságok, bizalmiak úgyszólván csak a segélyezési ügyekkel foglalkoznak. — Talán nem ártana többet találkozni, tanácskozni az ilyen munkahelyek dolgozóival, szakszervezeti aktivistáival... — Bizony nem. Ezt a tanul­ságot a szakszervezeti bizott­ság valamennyi tagjának meg kell szívlelnie. A szakszervezet nagyobb önállóságába, felelős­ségébe mi sem tanultunk, és tanulunk bele könnyen. Pedig nekünk itt a segítség is: a párt, a vállalat vezetői, a megyei bi­zottságunk. Ezért nem okolhat­juk, nem is okoljuk a hibákért, azokat az aktivistáinkat, akik Salgótarjántól száz—kétszáz kilométerre dolgoznak. Inkább azon leszünk, hogy jobban érezzék a mi támogatásunkat, segítségünket, pártfogásunkat. Mert amit már egyszer elér­tünk a szervezettségben, abból nem engedünk. Elhatározá­sunk, hogy a szakszervezeti választásokig dolgozóink szer­vezettsége ismét eléri a ki­lencven százalékot. S abból sem engedünk, hogy tagjaink mind jobban érezzék: a befi­zetett tagdíjért egyre többet kapnak, akár a munkaver­senyről, akár a rászorulók anyagi támogatásáról, az arra érdemesek jutalmazásáról, vagy éppenséggel munkaügyi sérelem orvoslásáról legyen szó.. . Csizmadia Géza NOGRAD — 1968. november 27., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents