Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-26 / 277. szám

Kiváló újítók, és főmérnökök tanácskozása Mi szükséges megyénkben az újítómozgalom tel lendítéséhez? Hétfőn, az SZMT Közgaz­dasági Munkabizottságának szervezésiben Salgótarjánban a Szakszervezetek megyei Tanácsának székházában a megye üzemeinek, kiváló újí­tói, újítási ügyintézői, a gyá­rak, üzemek, vállalatok fő­mérnökei arra kerestek vá­laszt, miként lehetne a kívánt szintre emelni megyénkben az újítómozgalmatv Mivel az új gazdasági me­chanizmust ismertető tanfo­lyamokon nem esett szó az újító­mozgalomról, gazdasági vezetőink azt hitték, nincs is szükség ra. Ezt az érzést táplálta az újí­tási rendelet késői megjelené­se is. A késlekedés aztán to­vább húzódott. Sok gondot okozott a díjazás új alapokra való helyezésének megértetése is. A kezdeti időkben a gazda­ságvezetők sem látták, hogy milyen eredménnyel gazdál­kodnak, ezért sok hasznos újítást nem fogadtak el, nem vezettek be, mondván: majd meglátjuk, hogy alakul. Ugyanakkor az újítási propa­ganda inkább azt hangsúlyoz­ta, mit nem lehet, nem pedig azt, hogy mit lehet Hatása- kén megyénk üzemeiben 40— 50 százalékkal esett vissza az újítások száma. Ez alól csak a Nógrádi Szénbányák, a Pász­tói Mezőgazdasági Gépjavító, a Nógrád megyei Fémipari Vállalat és a Sziráki Állami Gázdaság a kivétel. Ezeknél a vállalatoknál a gazdaságveze­tés és a pártszervezet sok gon­dot fordított az elért eredmé­nyek megtartására, növelésé­re. A vitában kiderült, hogy sokan félreértelmezték és fél­remagyarázták a SZOT és az Országos Találmányi Hivatal közös rendeletét. Tisztázódott, hogy a régebbi központi ren­deletekkel ellentétben a mos­tani rendelkezés nem ad sen­kinek sem garanciát. A válla­lat hatáskörébe tartozik, hogy egy-egy kiemelkedő tevékeny­ségéért kinek, mit ad: újítási díjat, fizetésemelést vagy ju­talmat. Garanciát csak a vál­lalat vállalhat magára. Az újítómozgalom jelenlegi helyzetéből csak akkor képes kilábalni, ha teljesen tisztá­zódnak a vitás kérdések. Ezek­nek megoldását az új újítási szabályzatban kell rögzíteni, amely a kollektív szerződés­nek szerves része és két évre szól. Kialakításában vegyenek részt az újítási ügyintézőkön kívül a munkaügyi, a termelési, a műszaki-fejlesztési osztá­lyok vezetői és a vállalati jogász. Előtte célszerű kikérni a dol­gozók javaslatait is. Amelyik elfogadható, azt be kell dol­gozni az új szabályzatba. Ennek kapcsán az Országos Találmányi Hivatal jelenlevő munkatársai hangsúlyozták: a szakszervezetekkel egyetem­ben a vállalat vezetősége dön­ti el, hogy az újítási szabály­zat megalkotásánál az egészei átdolgozza-e, vagy csak egyes fejezeteket. Javasolták, hogy a követelmények kialakításá­nál differenciáljanak a veze­tők. Fizikai dolgozótól ne kö­veteljenek olyant, amit csak nagy áttekintő képességgel bíró műszaki tud produkálni. A sokat vitatott újítói díjak­nál pedig ragaszkodjanak az alapkoncepcióhoz: az újítói díj nagyságát a hasznos ered­mény határozza meg. A kate­gorizálásnál pedig csak két megoldás lehetséges: egyéb és műszaki fejlesztésre kötele­zett. Az utóbbiaknál csak a munkaköröket kell meghatá­rozni. Az a vállalat jár jól, amelyik újítási feladattervet ké­szít. és az abban foglalt feladatok elvégzésére elő­zetes szerződést köt az újítóval, aki tudja, fix összeget, vagy százalékot és mennyit kap újításáért. Az újítómozgalom szervezé­se és támogatása állami és társadalmi feladat. Mégis si­keréért legtöbbet a szakszer­vezet tehet. Ellenőrizze rend­szereden a mozgalom helyze­tét, tegyen javaslatot annak tökéletesítésére, védje az újí­tók jogait. Több fontos kérdés a városi és járási vb ülésén nács vb ülésén többék között kát a következő évben vegyék megtárgyalták a tsz-ek részé- figyelembe, s a lehetőségekhez re 1968-ban adott kiegészítés, mérten biztosítsák azok meg­ás állami támogatás tapaszta- valósítását. Tegnap Salgótarjánban a városi tanács vb ülésén meg­hallgatták azt a beszámolót amely a harmadik ötéves terv első két évének salgótarjáni helyiipar-politikai tervének végrehajtásáról készült. Az előterjesztés alapján, a vb megvizsgálta a terv első két­éves végrehajtását. Megálla­pította, hogy a fejlesztés szám­szerű meghatározása helyesein történt. Jóütemű a megvalósí­tás, s ennék eredménye: a la­kosság ipari-szolgáltatási el­látása javult. Az eddigi ered­mények jelzik, hogy a terv­időszak végére az egyes szak­mákban még jelentkező ne­hézségek megszűnnek, s az el­látás minden vonatkozásban kielégítővé válik. A vb két határozati javaslatot fogadott el. Mindkettő a város ipari szolgáltatásé nah: javítását szolgálja. A salgótarjáni járási ta­Az idő rosszabbodásával mind kevesebb őstermelő ér­kezik a salgótarjáni piacra. A termelőszövetkezeti árudák el­látása is rapszódikus. Csupán a MÉK elárusítóhelyeken biz­tosítják a folyamatos áruellá­tást. Tegnap reggel is csak ezekbe; az árudákba szállítot­tak nagyobb mennyiségű ve­gyes zöldséget, gyümölcsöt. Hosszabb idő után újra árusí­tanak a Debreceni Állami Gaz­daság standján. Szombaton ér­latait, s annak hatékonyságát. A vb megállapította, hogy az árkiegészítés ösztönzi a tsz- eket az árutermelésre, növeli az üzemen belüli döntési önál­lóságot. A tsz-ek igyekeznek a támogatás lehetőségét megfe­lelően kihasználni. Valameny- nyi tsz intézkedést tett a tá­mogatás hatékonyságának nö­velésére. A vb javaslatot dol­gozott ki az állami támogatás továbbfejlesztésére. Felhívta a tsz-ek figyelmét, hogy legye­nek kezdeményezőbbek az árklegészítéses állam; támoga­tás hatékonyságának vizsgá­latában. A járási tanács vb javasol­ta a megyei tanács vb-nek, hogy az állami támogatással, és az árkiegészítéses támoga­tással kapcsolatos javaslato­kezett nagyvenöt mázsa szép jonathán alma. Azonban úgy hírlik, hogy esetleg már csak egy szállítmánnyal jönnek a debreceniek. Ilyen ellátással kár volt ígérniük, hogy kielé­gítően ellátják a tarjániakat. A boldogi termelőszövetkezet standján változatlanul nagy forgalmat bonyolítanak le a különféle ízletes, házi készíté­sű savanyúságok. Az árak így alakultak: A városi és járási tanács vb az említett két napirendi ponton kívül több aktuális kérdést is tárgyalt. A különféle italokat hörpö- lő társaság alkalmilag verő­dött össze. Az ilyen havas, la­tyakos időjárásban szíveseb­ben beszélgetnek az emberek a meleg helyen. Az ecsegi presz- szóban pedig meleg van. A he­lyiség belső részében ücsörög két-három vendég, a többiek meg itt topognak a pult előtt. Szapulják az időt, meg a fe­neketlen sarat. Amikor autó­busz érkezik, néhányan kilép­nek — de újabbak érkeznek helyettük. — Itt várnak az autóbuszra? — fordulok egy sötétkék mun­kaköpenyes fiatalemberhez. — Hol várjanak, ha a váró­ban nem lehet — mondja, s felhajtja a maradék feketét. — Építettek itt olyan autóbusz- várót, hogy nagyobb a teteje, mint a befogadóképessége. A szél kiviszi belőle az utaso­kat. .. Fájó gondok. De erre már közbeszól más is a társaságból. — Miért nem jó az a váró? Egy modern stílusban épült pavilon, amely hasznosan be­tölti a feladatát, s hosszú évekre szól — mondja Morav- csik Ferenc, a helybeli terme­lőszövetkezet gépcsoportveze­tője. A beszélgetés, amely he­lyenként vitába csap át, elka­nyarodik más témákra is. Né­hány perc alatt kiderül, hogy melyek a fájó gondok Ecsegen, ebben a jó közös gazdaságáról nevezetes községben. Szóba kerül a fiatalság, a szórakozás lehetőségeinek hiánya, a sport­munka nehézségei, a vontatot­tan készülő utak és járdák, a patakszabályozás és sok más. Csetneki Miklós sportelnök ezt mondja: Cikk: MEK ár Ft/kg D.ab.piac Ft/ke burgonya 1,60 3,20—3,60 fejes káposzta 2.20 1,60 kelkáposzta 3,20 2,— vöröskáposzta 4.— 3,60 karalábé 2.20 2,— karfiol — 6,— vöröshagyma 3,10 3,40 sárgarépa 3.60 3.— gyökér 7,60 paraj 3,60 — ! cékla — 2.— alma (Jonathán) 5.— 5,50 tojás 2,10 . 1,80—2.40 Salgótarjáni piac Kevés az őstermelő — nagyobb a MÉK választéka ELHUNYT DOBI ISTVÄN (1898-1968) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa és az Országos Szövetkezeti Tanács mély megrendü­léssel és fájdalommal tudatja, hogy Dobi István elvtárs, a Központi Bi­zottság tagja, az Elnöki Tanács tagja és nyugalmazott elnöke, országgyű­lési képviselő, Lenln-békedíjjal ki­tüntetett kiváló államférfi és béke­harcos, hosszan tartó betegség után folyó hó 24-én, hajnalban elhunyt. Dobi István elvtárs temetése folyó hó 27-én, szerdán 14 órakor lesz a Kerepesi temetőben, a munkásmoz­galom nagy halottjainak panteonjá­ban. A családtagok, barátok és harcos­társak 13 órától róhatják le kegyele­tüket az elhunyt ravatalánál. Budapest, 1968. november 24. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Országos Szövetkezeti Tanács M egszűnt dobogni egy harcos szív, vé­get ért egy küzdelmekben, szenvedés­ben, helytállásban és eredményekben gazdag élet. Dobi István, aki 1898. december 31-én, szegényparaszti családból született, a Komárom megyei Szőny községben, mint me­zőgazdasági munkás, már kora ifjúságában megismerte a kemény munkát. 1919-ben vö­röskatonaként harcolt a Tanácsköztársaságért, a Horthy-fasizmus alatt pedig a szegénypa­rasztság körében végzett politikai munkát, majd részt vett háborúellenes megmozdulá­saik szervezésében. A harmincas években Komáromban, a Szociáldemokrata Pártban tevékenykedett, 1937-ben pedig a Független Kisgazdapárt tagja, és a párt szegényparaszti szárnyának vezetője. A második világháború alatt aktí­van részt vett az ellenállás-mozgalomban. A felszabadulás után a Független Kisgazda­párt egyik vezetője, később elnöke volt. Ve­zetése alatt tisztították meg a kisgazdapártot a reakciós elemektől. 1945-től 48-ig különféle miniszteri tárcákat viselt, 1948-ban a Minisztertanács elnöke lett. 1952. augusztus 14-én az Elnöki Tanács elnökévé választották; ezt a tisztséget töltöt­te be egészen 1967. április 14-ig, azóta az El­nöki Tanács tagja volt. Az ellenforradalom legválságosabb napjai­ban is szilárdan helytállt a munkás-paraszt hatalom, és a szocialista építés védelmében. 1959-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja lett, és a VII. kongresszus a Központi Bizottság tagjának választotta. 1957-től a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának alelnö- keként, majd a Termelőszövetkezeti Tanács, 1968 januárjától az Országos Szövetkezeti Tanács elnökeként tevékenykedett. zámos magyar és külföldi kitüntetés bir­tokosa volt, s a nemzetközi Lenin- békedíjjal is kitüntették. Elhunytét mélységesen gyászolja az egész dolgozó ma­gyar nép. Faluról fafura Kritizálnak, de segítenek is — Nincs sportolási lehetősé­ge a község fiatalságának. Ho­vá menjünk, még a tanulók­nak sincs megfelelő helyük. De talán jövőre lesz tornater­münk. Különben érdeklődjön a tanácson, ott biztos tudják... Indulnánk a tanácsra, de még visszaszólítanak. — Nem vagyok már fiatal — mondja Jaskó Miklós aszta­los — de törődjenek velük töb­bet. S gondoljanak az időseb­bekre is. Évek óta ígéri az fmsz a kuglipályát. Ma sin­csen kész. Olyankor jó ötlet ez, amikor összehívják a gyű­lést, hogy válasszunk... — Ügyse írják meg ezeket az újságban — szól közbe az előbbi munkaköpenyes, akiről kiderül, Imre József a neve és az fmsz dolgozója. Egy vitatkozó, felbolydult társaságot hagyunk mögöt­tünk, hogy szétnézzünk Ecse­gen. A Szüli a mellet! Az idő vigasztalan, az úton folyik a sár. A Szuha meg­csendesedve csobog a megté­pázott mederben. Az idén is kiöntött és családok hajlékát tette romhalmazzá. Hat ci­gánycsalád azóta is az iskolai szertárban és egy másik köz­épületben lakik, mert más megoldást nem találtak hirte­len a számukra. De azt is megtudtuk, hogy nehezen ha­lad a tönkrement otthonok helyreállítása, s ráadásul el­szabadult az igények gátja is a hat családnál. A Várszeg utca rendetlen. Nemrégiben csaknem félmil­lió forintot költött a tanács er­re a Szuha melletti utcára. A patak szabályozására pedig majdnem négyszázezer forin­tot. A nekivadult áradat azon­ban mindent félresöpört. Az utat szakaszokra osztották és a lakosok pedig vállalták a szo­cialista megőrzést — helyeseb­ben, hogy tisztán tartják a ré­szüket. Nekik használ az eső, mert legalább lemossa a nyá­ri iszapot az útról... A községi szemle végeztével felkeressük a tanácsot. Harcos Istvánná tanácstitkár fogad — az elnök betegállományban van — s szótlanul, érdeklődve hallgatja végig a felsorolásun­kat. Azután ő is a vízzel kezdi. — Nincs megfelelő ivóvíz a községben, így elhatároztuk, hogy vízmüvet építünk jövőre. Helyesebben. létrehozzuk a társulatot. Nem ment könnyen, mert évekig nem jut másra a fejlesztési alapunkból, de a ta­nácstagok és a lakosok véle­ménye egyezett a mienkével. A felméréseket már meg­kezdték, s kidolgozták a meg­valósítás programját is. A ki­vitelezésben jelentős szerepet kap a társadalmi munka, amellyel csökkenteni lehet a kiadásokat. Azt Is megtudjuk, hogy a vízmű építése régi terv Ecsegen. Már 1964-ben napi­renden szerepelt — amikor az érdekelteknek több mint a fe­le aláírta a csatlakozási nyilat­kozatot — azonban a vízkuta­tások miatt késett a megvaló­sítás. Szóba kerül az út és a járda, amire jövőre már nem jut pénz. A tanácsvezető azonban megnyugtat, hogy tervszerűen készítették a programot. Te­hát egész Ecsegen lehet közle­kedni sár nélkül. A középüle­tekre, intézményekre is csak módjával, beosztva jutott és jut pénz. Az idén rendbe hoz­ták az iskolát, jövőre az óvoda és a művelődési otthon követ­kezik. Az egyik épületben pe­dig most dolgoznak a könyv­tár, klub és KISZ-helyiség kialakításán. A fiatalok vál­lalták, tizenötezer forint érté­kű társadalmi munka elvégzé­sét. Rossz véleuiénv A felújítási munkákról, he­lyesebben a kivitelezőikről na­gyon rossz véleményt mond a titkárnő. — Lelkiismeretlen munkát végez a Jobbágyi Ktsz. De még egymás munkáját sem becsü­lik. Sajnos rájuk vagyunk utalva. Igaz, az állami építő­ipar sem dolgozik különben. Szomorú, hogy a járási ellen­őrzés is átengedi a hibákat. Az emberek véleményéről így nyilatkozik a tanácstitkár: — Jövőre sportolhatnak a fiatalok. Egy régi garázsból tornatermet alakítunk ki, ahol ugyancsak számítunk a társa­dalmi munkások segítő kezé­re. A járási és a megyei KISZ- bizottság pedig sportfelszere­léssel siet a segítségünkre. Az fmsz kielégítő ellátást bizto­sít a községben, habár a presszó már inkább kocsma­jelleget ölt... Csaknem ezerhatszáz lakos él Ecsegen. Szorgalmas, be­csületes emberek. Olyanok, akik kritizálják az intézkedé­seket, de segítenek is. ha a község boldogulásáról van szó. Pádár András NÓGRÁD — 1968. november 26., kedd 3

Next

/
Thumbnails
Contents