Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-24 / 276. szám
Párizs, Krmnrovo. ^zinnia j !\ munkásmozqafcmt harcosai — megyénk szülöttei Három a tábor — három a kislány A szabadságot nem élte meg HAMAR KIDERÜL, hogy gyakorlott élménysorolókkal hozott össze a jószerencse. A három kislány — Baranyi Eszter, Lipták Vall és Pándj Éva — nem először beszél nyári tábori élményeiről. Pereg a szó, s az emlékezet mikrofilmjéről három csodálatosan szép, emlékezetes és tanulságos utazás-táborozás képei, eseményei vetítődnek a noteszlapokra. Baranyi Eszter, a zagyva- pálfalvi általános iskola nyolcadikos tanulója, úttörő őrsvezető — csakúgy, mint a másik két kislány — kiváló úttörőmunkájáért kapta jutalmul a franciaországi táborozást. Az idén egyébként jóval több nógrádi pajtás, ifjú- vezető táborozhatott külföldön, mint tavaly vagy tavalyelőtt. Kevés szerepe van ebben a szerencsének, nagyon sok a jól végzett úttörőmunkának, amelynek elismeréseként a Magyar Űttörők Országos Szövetsége megyénk pionírjainak több lehetőséget adott a külföldi táborozásokra. Francia úttörőtábor-? Milyen az? — Nem olyan, mint a csillebérci — mondja Baranyi Eszter. — Csillebércen, egy előkészítőn kezdtük a francia- országi táborozást, hat lány, négy fiú és a. vezető. Úgy tudom, ez volt az első alkalom, hogy tőlünk, Nógrádból úttörő olyan nyári táborban töltötte a vakációt, amely nem szocialista országban van. Az első szokatlan dolog, amellyel gondolatban már itthon meg kellett barátkozni, az volt, hogy a piros nyakkendőt kint nem viselhettük, csak a tábor belterületén. Levettük a nyakkendőket — már az utazás alatt —, és szépen összehajtva a bőröndbe tettük. Itthon ez olyan furcsa, és igazán megszokni kint sem tudtuk... És a nyelv! Közülünk senki sem beszélt franciául, ezért nagyon kedves volt nekünk Sal- gó Pisti tökéletes segítsége. Pisti évek óta Párizsban él és tanul, az édesapja az MTI párizsi tudósítója — Salgó László. Párizsban hosszabb ideig időztünk —- gyönyörű volt az éjszakai város az Eiffel toronyból nézve — azután Séte- be utaztunk a táborba, amely a Földközi-tenger partján épült. Kilenc faház, jóval több sátor, a villanyvilágítást az érkezésünk után szerelték, tengerszag, sok fiatal az országból és más országokból is — ilyen volt a Séte-i Vaillant- tábor.-v — Milyen szervezet a Vail- lant? — NAGYON FIATAL, két éve alakult, kicsit pionír, kicsit cserkész, de azért haladó szellemű gyermekszervezet, képzett vezetőik még nincsenek, a szervezeti élet Is elég Klubmunka Szirákon Sárákon a művelődési otthonban működik a fiatalok „November 7.” ifjúsági klubja. Bár nem a legjobb körülmények között — még rádiójuk sincs — dolgoznak, mégis lelkesek, tevékenykednek. Hetenként két foglalkozást tartanak, s nemrégiben arról kaptunk hírt, hogy Bihari Erzsébet klubvezető szervezésében létrehozták a gyermekklubot is. A foglalkozásokra VII—VIII. osztályos úttörők járnak. Megalakult a klub honismereti köre, melynek munkatervét is kidolgozták. szegényes. Nekünk legalábbis úgy tűnt, mást szoktunk meg a mi mozgalmunkban. Rólunk azt gondolták, angolok vagyunk, hogy miiért, nem derült ki. A tengerszagot mondtam már, azzal sok bajunk volt, nehezen szoktuk meg. — Van szaga a tengernek? — Van. Kagyló szagú a víz. Cipőben fürödtünk, így védekeztünk az éles kagylók ellen. Lengyelekkel, csehszlovákokkal, bolgárokkal, románokkal, finnekkel, németekkel, spanyolokkal, és persze franciákkal voltunk együtt a táborban. A legjobban a spanyol fiúkat, lányokat szerettük, akiknek francia menekültek voltak a szüleik. Sok címet, jelvényt cseréltünk, legutóbb egy bolgár kislánytól kaptam levelet. — Mi, jó messze Kemerovó- tól, a Tom folyó partján, a .,Szirtisas” nevű pionírtáborban voltunk vendégek a nyáron — mondja Lipták Valéria, a karancskeszi általános iskola hetedik osztályos tanulója. — Ellentétben a francia táborral, nálunk jól szervezett, rendkívül érdekes élet folyt, az igaz, hogy mi néhány programból — például a reggeli tornából —, rendre kimaradtunk, Hagytak aludni bennünket, mivel hat órás hátrányban voltunk a többiekkel szemben. Nyolc táborban jártunk, szinte naponta hívtak minket vendégségbe valahova a közeibe. Számomra nagyon szép és emlékezetes a születésnapi ünneplés. Ott az volt a szokás, hogy az azonos hónapban születettek napját az egész hatalmas tábor együtt ünnepli. Augusztusi születésű vagyok, és éppen augusztusban táboroztunk. Nagyon vidám ünnep volt. Az alkalomra teljesen kidíszítettük magunkat. Elég körülményesen ment — a három úttörőingeA hosszú őszi és téli estéken gyakran térdekre kerülnek az unokák, és szárnyal a mese a csinos falusi szobákban. A rétsági járás szlovák falvaiban különös varázsa van a mesének, és alig maradhat ki az álmatag történetekből egy megszemélyesüli tárgyi figura, a zsingi-bungS palica. Afféle varázspálca ez, amely minden gondot, problémát. bonyodalmat megold végül. A nógrádsápj Vörös Csillag Tsz agronómusa újságolta, amikor a szövetkezet még „magányos óriás” volt, hogy a nagyapák sorsát ő sem kerülheti el. — Mesélek én nekik kacsalábon forgó kastélyról, mézeskalácsházról, gonosz mostoháról és ravasz farkasról, de végül is a zsingi-bungi palica mindent jóra fordít. Meg is kérdezte egyszer tőlem az egyik kisunokám: „Mond, nagypapa, aztán neked is van ilyen zsingi-bungi palicád?” — S mit mondott rá? — Azt, hogy: „Van ám, kicsikém. Aztán ne próbáljatok rosszat csinálni, mert menten előveszem.” Erre már nem állhattam meg a kérdést: men összesen 35 jelvény volt. azok közül választottam ki a legszebbeket .. Nagyon sok levélcímet hoztam, egy részét szétosztogattam a pajtásoknak, én magam 15 levelet kaptam, és írtam eddig. Jakunovoj Ljuda kemerovói pionírtól most kaptam levelet. Azt írja: náluk már beköszöntött a kemény hideg, most ünnepelnek a gyerekek és a felnőttek. A forradalom évfordulója a legnagyobb ünnepnek számít, az Iskolákban is szünetel a tanítás. Jó lenne Ljuda mellett lenni. És a harmadik tábor? — SZINAJABAN, a román tengerparton voltunk a nyáron, úttörőtáborban — mondja Pándi Éva ifjú vezető, a salgótarjánj Madách Imre Gimnázium második osztályos tanulója, aki az Üttörőházban végzett jó munkájáért kapta jutalmul a nyári táborozást. Egyébként mindhárman kitüntetett úttörővezetők. — Mi tetszett a legjobban? Hát például az, hogy a bukaresti úttörőpalota, a román pionírok fellegvára — Károly király palotája volt valamikor. Furcsának találtuk, hogy a román pajtások nem ismerik — náluk megszűnt — az őrsöt, s hogy az osztályfőnök irányítja az úttörőmunkát. Részt vettünk egy kétnapos túrán Brassó közelében. Fokozatosan haladtunk feljebb, míg elértük a 2206 méter magas csúcsot. Nagyon szép volt. Nálunk is rendszeres tábori élet zajlott, a mozgalmi programban más népek dalaiból tanultunk sok szépet Sok szépet tanult, látott, tapasztalt, megismerte a világ egy-egy darabját, elhozta a szovjet, a francia, a román pajtások üdvözletét három nemzetközi úttörőtáborból — a három nógrádi kislány. Pataki László Élete állandó harc volt. így emlegetik azok, akik ismerték. Sokan felidézik a régi éveket, és csodálkozva szólnak bátorságáról, elvi szilárdságáról. A szabadság iránti vágya és az ellenség iránti gyűlölete soha nem hagyta nyugodni. Ezért korán megismerkedett a csendőrpofonokkal és a börtönökkel. Mindig ott volt, ahol szót emeltek a munkások mellett, ahol követelték a kenyeret és a munkát. Egészen fiatalon, 12 éves korában már a bányában dolgozott. Jól ismerte a bányászok harcát, melynek ö is szervezője lett. Mátranovákon —, ahol 1889. április 17-én született — ismerkedett meg a kommunista eszmével. Már 1912-ben kapcsolatba került a munkásmozgalommal, és 1917-től a Bányamunkások Szakszervezetében mint vezető tevékenykedett. A szakszervezeten és a Szociáldemokrata Párton keresztül gyorsan eljutott a kommunista párthoz. Nógrád megyéből 1918-ban Tatabányára költözött, ahol azonnal bekapcsolódott a politikai munkába. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a Vörös Hadseregbe ment, és a 8. munkásezred politikai biztosaként harcolt. Az ellenforradalmi kormány hatalomra jutása'~után börtönbe zárták. Szabadulása csak rövid időre szólt, mert 1920-ban a tilalom ellenére is megszervezték május 1-nek a megünneplését. Soha nem tudott nyugodni. Az ellenség kínzókamrái, szadista kínzásai sem rettentették vissza a harctól, a kommunista munka végzésétől. Aktív szervezője volt az 1924-es és az 1925-ös bányászsztrájknak. Állandóan tanult, olvasott, képezte magát. Szervezte és tanította a munkásokat. A leghaladóbb gondolkodású emberek részére tanulókört szervezett, melynek vezetését is vállalta. A Kommunisták Magyarországi Pártjának eszméjét ültette át közvetlen környezetébe. A rendőrkopók 1928-ban ismét letartóztatták és kommunista tevékenység kifejtéséért a bíróság hathónapi börtönre ítélte. A szabadulás után ugyanúgy mint korábban, állandóan megfigyelés alatt tartották. A tatabányai királyi rendőrkapitányság 1929ben Tóth bucsoki Istvánt, mint a társadalomra nézve veszélyes személyt, rendőri felügyelet alá helyezte. Intézkedés történt, hogy „lakását este 9 óra és reggel 6 óra között cl nem hagyhatja, nyilvános helyeket nem látogathat, mulatságokon, magános, nyilvános összejöveteleken, gyűléseken részt nem vehet. Táviratokat nem adhat fel, távbeszélőt nem használhat, postai küldeményei hatósági ellenőrzés alatt állanak.” Munkát sehol sem kapott. A sok őrizetbevétel alkalmával úgy összeverték, hogy több hónapon keresztül betegen feküdt. Végül is a bánya nyugdíjazta, mondván az igazgatóság emberei, hogy legalább megszabadulnak tőle. A kenyérkeresés így más területre tevődött át. Az 1938-as esztendőtől 1942-ig a Népszava terjesztője lett. Az illegális munka végzésére új lehetőség kínálkozott, melyet igyekezett a legjobb tudása szerint kihasználni. Az egyénekkel való foglalkozás, azok felvilágosítása és beszervezése került munkájának középpontjába. Sajnos a lebukást nem kerülhette el. A csendőrök úgy kínozták, hogy pádhoz kötötték, a talpát verték, és a testén lovagoltak. Amikor a fegy- házban az ügyészség embere felkereste, azt mondta neki: „Magának Tóth Bucsoki az a bűne, hogy becsületes és értelmesValóban találó volt ez a megjegyzés, mert bűne nem volt. A győri törvényszék 1933. augusztus 7 -én hirdetett ítéletet Tóth Bucsoki István és torsai ügyében. A vádiratban többek között cis szerepelt, hogy hosszabb idő óta szervezkedést kezdeményez és irányít abból a célból, „hogy az állam és a társadalom törvényes rendjét erőszakkal felforgassák, és erőszakos úton a proletariátus kizárólagos uralmát teremtsék meg”. A börtönbüntetés letöltése után még fokozottabb módon ellenőrizték. Mégis aktív részese volt az 1943-ban létrehozott Központi Bányász Bizottságnak, mely sokat tett flí ellenállási mozgalom kibontakozásáért. Tóth Bucsoki István sokat járt az illegalitás éveiben is Salgótarjánban, Baglyasalján, Zagyvapálfalván és Mátranovákon. Terjesztette a röplapokiit, magyarázta a feladatokat A háború utolsó éveiben már nem tudta elhagyni a lakását■ A sok kínzás a szervezetét annyira megviselte és legyengítette( hogy nem tudta többé végezni az aktív szervező munkát. Mivel a csendőrség fekete listáján folyton szerepelt, a nyilasok is könnyen rátaláltak. Lakásáról 1944. november 3-án éjjel betegen elhurcolták és halálra kínozták. Életét az orvosi beavatkozás sem tudta már megmenteni. December 8-án a kiváló harcos örökre eltávozott tőlünk. Nem érhette meg a szabadságot. Pedig úgy beszélt róla, hogy nem bánja, ha mindjárt meghal is, ha legalább egy napig szabadon élhet. Most, a KMP megalakulásának 50. évfordulóján, rá is emlékezünk. Hősi helytállása, o szocialista haza megteremtéséért folytatott áldozatos munkája, népünk szivében örökké élni fog. Dr. Szomszéd Imre Zsingi-bungi palica — Aztán vajon a tsz-nek. az agronómusnak is van ilyen zsingi-bungi palicája? Faggatóztam azután több ízben is a nógrádsápi tsz-tagok igyekvéséről, a vezetők szakértelméről, gondjairól Fábián Albertnál, a szövetkezet elnökénél, meg a járásbeli patrónusolcnál is. Legutóbb is feltettem a kérdést a járási tanács egyik munkatársának: — Mi a helyzet Nógrádsápon? — Mi volna — vont vállat a kérdezett. — Dolgoznak ... S az Ilyen kúria, lakónikus válasz mindennél többet mond. Nem titok azonban, hogy magam is így ismertem és ismerem a nógrádsápi szövetkezetét, és egész csokrot állíthatnék össze a kívülállók véleményéből. Magam is szívesen emlékszem vissza arra a rekkenő nyári napra, amikor a nógrádsápi asszonyok nagy csapatok ban elárasztották a búza tarlót, és perceken belül keresztekbe rakták a kévéket. Pedig kora délután volt, még a gazdájukat elkísérő ebek is a közel) fűzfák árnyékába húzódtak. S amikor megdicsértem őket szorgalmukért, a szocialista brigád asszony vezető je még szabadkozott Is. — A nehezebbje délelőtt volt — mondta. — Ez már semmi. — Hát délelőtt mit csináltak? — Leszedtük a málna utolját. De tudja, ilyenkor már nem elég szapora. Böngészve kel] szedni és nem halad ... m Én sem kerültem el sorsomat, nekem is megmutatták Nógrádsápon a gazdaság egyik büszkeségét, a baromfinevelőt és bemutatták a korszerűen berendezett gazdasági épületet, valamint a fehér tollú csibék szorgos gondozóit. Mondanom sem kell. hogy ők is szocialista brigádba tömörülve „állítják elő” a húscsibék tízezreit, Megkapó tisztaság és rend. egészséges állomány, éber és szorgalmas gondozók, s akkora bevétel, amely a szövetkezetét még előrébb lendíti. S a' szocialista brigádragok nagyon alapos és szakszerű magyarázatot, elemzést tudnak adni. Most mégis — a megkezdett formabontás folytatásaként — szóljon tevékenységükről ismét egy kívülálló. Nemrégiben a Baromfiipari Országos Vállalat budafoki gyáregységében jelentette ki Koch Ferenc, igazgató: — És amit a nógrádsápiak csinálnak, az egyenesen csodálatos! ök tökélyre vitték a Lohman-féle módszert. — S ezt miből látja a felvásárló vállalat? — A termelési eredményekből. Mi ugyanis a termelést is figyelemmel kísérjük. Azt szeretnénk,' ha a tsz-ek minél kisebb önköltséggel állítanának elő egy kiló csibehúst. Hát a nógrádsápiak két kiló és tizennyolc deka takarmányból állítanak elő egy kiló csirkehúst, ami országosan is egyedülálló! Takarmány-felhasználásban jóval az országos átlag alatt járnak! S akkor nagyon eszembe vésődött a jogos válasz a tréfásan feltett kérdésre. — Bizony a tsz-nek is kell legyen, és van is varázspálcája! 3. Aztán egyszercsak szűk lett a ködmön Nógrádsápon, a nagyüzemi gépek, a szakértelem, a szervezetten dolgozó munkások újabb teret követeltek. Keresték és megtalálták az előremutató együttműködés lehetőségét: a nógrádsápi Vörös Csillag Tsz, a legendi Ady Endre Tsz és a nézsaj Dózsa Népe Tsz tagsá* ga kimondta egyesülési szándékát, és Fábián Albertet a közös, nagy szövetkezet elnökévé választotta. Megbecsülés és bizalom áradt a szinte egyhangú szavazásból. És most? Nógrádsápon, Né- zsán, Legenden „dolgoznak”. Szakosítanak, szerveznek, küzdenek az első hónapok nehézségeivel, és alapozzák a jövőt. — Hogyan zárják az évet? — Korai még végleges adatokról beszélni — hangzik a válasz. De hogy nem álltak meg a további fejlődés, a nagyvonalú, nagyüzemekhez méltó kooperáció útján, az onnan is megállapítható, hogy a napokban érkezett el hozzánk a hír: a nógrádsápi egyesült szövetkezet, a berceli Vörös Csillaggal és a galgagutai Táncsiccsal közösen, december elsejével önálló gépjavító vállalatot indít be. Íme, ismét működésbe jött az a mesebeli zsingi-bungi palica! Lakos György NÓGRAD — 1968. november 24., vasárnap
