Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-22 / 274. szám

Hadihajó halászhajó ellen Nincs kibúvó, tárgyalni — Párizsi előkészületek — Szórványos harcok a frontokon Az elnök tiltakozik Saigonból ismét diplomáciai tárgyalássorozatról érkezett jelentés, mi közben tartják magukat a hírek arról, hogy a dél-vietnami kormány rövi­desen bejelenti részvételét a párizsi tárgyalásokon. Ells­worth Bunker amerikai nagy­követ csütörtökön félórás tár­gyalást folytatott Tran Van Huong miniszterelnökkel, majd Thieu elnök fogadta. A tár­gyalás után Thieu összehív­ta a nemzetbiztonsági taná­csot, amelynek tagja az el­nökön és a miniszterelnökön kívül Nguyen Cao Kv alelnök és Nguyen Van Vy hadügy­miniszter. Thieu egyébként szerdán a kormányhivatalok munkatársai előtt kifejtette, hogy Dél-Vietnam „mindaddig nem vesz részt a párizsi tár­gyalásokon. amíg a DNFF sa­ját küldöttséggel képviselteti magát". Az elnök ilyen értelmű ál­lásfoglalása ellenére diplomá­ciai körökben optimisták Sai­gon döntését illetően. Sőt a dél-vietnami rendszer Párizs­ban működő diplomatái egye­nesen tudni vélik, hogy a na­pokban megérkezik Saigon küldöttsége. A dél-vietnami követség már a küldöttség el­szállásolását szervezi. Ügy tudják, hogy Saigon 12 diplo­matát küld a francia főváros­ba. élükön Ky alelnökkel. Ugyanakkor hozzáfűzi, hogy Thieu elnök kizárólag azért dönt a részvétel mellett — ha ugyan lesz egyáltalán ilyen döntés —, mert ügy véli: Sai­gon eredményesebben szabo­tálhat bármilyen kompromisz- szumot belülről, mint most, a kívülálló helyzetéből. Pham Van Lám dél-vietna­mi diplomata, aki az észak- vietnami amerikai tárgyaláso­kon megfigyelőként vett részt, váratlanul Saigonba utazott. Nyilatkozata szerint Saigon­ban lesz alkalma tárgyaláso­kat folytatni a kormány ve­zetőivel. Még nem érkezett meg Pá­rizsba Le Duc Tho, a VDK küldöttségének politikai ta­nácsadója, aki egy hete uta­zott el Hanoiból. Az AP je­lentése szerint Tho útját Moszkvában szakította meg. A hírügynökségek szórvá­nyos harci cselekményekről számolnak be Dél-Vietnam területéről. A szabadsághar­cosok a Mekong deltavidékén Ny Tho város ellen indítot­tak a többi között támadást. A hírügynökségek az amerikai szóvivő szavait idézve kieme­lik, hogy a demilitarizált öve­zetben több mint egy hete nem hajtott végre egyik "éi sem katonai akciót. Az Alecrin nevű kubai ha­lászhajót, amely Venezuela északi partjaitól mintegy száz mérföldre halászott, szerdán hajnalban venezuelai hadiha­jók feltartóztatták, tüzet nyi­tottak rá, és egy venezuelai kikötőbe kisérték. Az Alecrin fedélzetén 38 tagú személyzet tartózkodott. Havannában a kubai kor­mány hivatalos tiltakozó jegy­zéket adott át a svájci követ­nek, aki Venezuelát is kép­viseli Kubában 1962-től, mióta fiúba és Venezuela között megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok. A jegyzék a tör­ténteket úgy értékeli, mint „a nemzetközi kalózkodás tipikus esetét” és a károk megtéríté­sét, a halászhajó és legénysége szabadon bocsátását követeli. Ideiglenes & kormány Maliban Yoro Diaki te századost, a két nappal ezelőtt hatalomra jutott katonai csoport egyik tagját bízták meg az ideigle­nes kormány megalakításával -— közölte csütörtökön a ba- tnakói rádió. A százados első alelnöke annak a katonai bi­zottságnak, amely kedd óta ke­zében tartja a hatalmat. A mali rádió ismertette Mousse Traore hadnagynak, a bizottság elnökének, az ál­lamcsíny irányítójának élet­rajzát. A 32 éves katonatiszt egy Bamako környéki város­kában szerzett alsófokú kato­nai képzettséget, majd Fran­ciaországban járta ki a tiszti iskolát. 1964-ben kapta meg a mali hadseregben a hadna­gyi rangot. Halál helyett Aigina-sziget? A semmítőszék elutasította a Panagulisz ügyvédje által beterjesztett semmiségi pa­naszt — jelenti jó forrás alapján az AFP. Az eluta­sítás a katonai büntetőtör­vénykönyv egyik cikkelye »lapján történt. A semmítőszék értesítette a hadbíróság ügyészét a kére­lem beterjesztéséről. Kétségte­lenül ez az egyik ok, hogy az ítéletet még nem hajtották végre a törvényben előírt há­rom napon belül. A kormány még hozhat kegyelmi intézKe- dést, vagy meghatározatlan időre elnapolhatja az Ítélet végrehajtását. Valutaválság Megmerevedlek a frontok Éjjel-nappal tárgyalnak Egy nyugatnémet szóvivő közlése szerint zsákutcába ju­tott a nyugati pénzvilág veze­tőinek szerdai válság-tanács­kozása Bonnban. A „tizek klubjának”, a leggazdagabb tőkés országok pénzügymi­nisztereinek ülése kétórás vi­ta után éjjel egy órakor ért véget anélkül, hogy bármifé­le megállapodásra jutott vol­na. Az éjszaka a hírügynöksé­gi jelentések szerint kisebb csoportokban folytatódtak a megbeszélések. Az európai pénzpiac bezárása már eddig is gyakorlatilag a nyugati pénzrendszer működésének ideiglenes felfüggesztését je­lenti. A hírügynökségek értesülése szerint a bonni tanácskozás részvevőinek többsége bírálta a nyugatnémet kormányt, mert az elutasította a márka felér­tékelését. Különösen Francia- ország és Anglia. képviselői hangoztatták ezt a véleményt, mivel elsősorban a frank és a font helyze­tet rendítette meg a már- káfelvásárlási roham. Ugyanakkor a bonni pénzügyi vezetők véleménye szerint, Nyugat-Németország nem fog­ja megfizetni más országok gazdasági nehézségeinek árát azzal, ha a valuta-felértékelés lépésével lefékezi saját ex­portját. A bonni álláspontot támogatta Olaszország és Hol­landia is, viszont Franciaor­szág véleménye mellett tette le a garast a másik két kö­zöspiaci ország. Bonn állás­pontjának azonban még egy jelentős szövetségese akadt: Fowler amerikai pénzügymi­niszter egyetértett Schiller nyugatnémet gazdasági mi­niszterrel abban, hogy a* NSZK valutájának fel- értékelése nem jelent cso­daszert a nemzetközi pénzügyi rendszer beteg­ségeire. Éjfélkor afrikai útját meg­szakítva Bonnba érkezett Pier­re Schweitzer, a nemzetközi valutaalap igazgatója és így az éjszakai tanácskozások már az ő részvételével folytak. Az értekezletről távozó, fá­radt miniszterek, szerdán este egy szót sem voltak hajlandók nyilatkozni a sajtónak, noha az újságírók valósággal meg­ostromolták őket. Az újságírók csupán arról az apró incidens­ről számolhattak be, amely­nek várakozás közben lehettek tanúi. Az értekezlet épületének előcsarnokába keresztény- demokrata diákok egy cso­portja nyomult be. A diákok ilyen feliratokat emeltek a magasba: „A frank válsága a francia nacionaliz­mus eredménye”, „Strauss és Schiller nem engedhet a zsa­rolásnak”, „Wilson, el a kezek­kel a márkától”. Csütörtökön hajnalban Strauss pénzügyminiszter Is megerősítette a sajtó képvise­lői előtt: „Világosan kifejtettük, hogy nem fogunk felérté­kelni és nem fogunk túl- menni a már általunk ja­vasolt Intézkedéseken. A frontok megmerevedtek”, Strauss szavaiból kiderült — bár csak célzások formájában — számítani lehet arra, hogy e hét végén a spekuláció által megtámadott országok, első­sorban Franciaország és Ang­lia intézkedéseket tesznek a krízis elhárítására. Nyitva az út a békés munkához Veszélyt a (liAkmosfiiiozdulAs Fnmuco ÉS n DOLLAR Az amerikaiak 140 millió dollárnál tartanak, Franco viszont még ragaszkodik az egy milliárdhoz. Washington­ban és Madridban a politi­kai megfigyelők ugyanakkor bizakodóak, s úgy vélik, hogy a megegyezés most' már csak alku kérdése, és a spanyol“ amerikai viszony felett az égbolt derül tebb lesz. mint valaha. A két ország közötti támaszpont-egyezményről van szó, amelyet 15 évvel ezelőtt kötöttek meg. Az egyezmény lehetővé teszi, hogy az ame­rikai kormány szárazföldi, légi és haditengerészeti bá­zisokat tartson fenti Spa­nyolországban. Spanyolország szeptemberben felmondotta a katonai paktumot, de a hi­vatalos spanyol és amerikai megnyilatkozásokból is ki­tűnik, hogy nem politikai nézeteltérések támadtak a két fél között; a kötélhúzás mögött anyagi megfontolások húzódnak. A kiszivárgott hí­rek szerint Franco csak a látszat kedvéért ragaszkodik eredeti követeléséhez; úgy tudják, hogy a spanyol dik­tátor hajlandó lesz hétszáz millió dollárban is kiegyezni. Az alkudozások elhúzódá­sa azzal is magyarázható, hogy az amerikaiak az el­nökválasztás előtt nem akar­tak döntést hozni, és az idő amúgy sem siettette őket. A paktum rendelkezései sze­rint ugyanis az a felmondás után még hat hónapig ha­tályban marad. A vita hátte­rében ugyanakkor igen fon­tos katonapolitikai kérdések húzódnak meg. Franco az eddigi évi 10 millió dolláros katonai segélyt úgy akarja növelni, hogy a spanyol had­sereg a legkorszerűbb fegy­verekhez jusson. Űjabb F—-4 Phantom típusú szu- perszónikus repülőgépeket és Hawk típusú rakétákat kér. Az új igényeket azzal indo­kolják, hogy a Földközi-ten­ger térségében megváltoztak a katonai erőviszonyok, el­sősorban azért, mert Francia- ország kilépett a NATO ka­tonai szervezeteiből, és «» meggyengítette a nyugati ka­tonai rendszert. Az anyagi segítségen, fegyverzeteken kívül a spanyol hatóságok nagyobb beleszólási jogot is követelnek a bázisok hasz­nálatába. Franco tárgyalási pozíciói kétségtelenül erősek. Az Egyesült Államok elvesztette támaszpontjait Marokkóban, így a spanyolországi haditá­maszpontok értéke jelentősen megnőtt. Ezzel áll összefüg­gésben, hogy Franco politi­kai követelései is szaporod­tak. Rá akarja vennj ameri­kai tárgyalópartnerét: szor­galmazza Nagy-Britanniánál a gibraltári kérdés rendezé­sét, valamint segítse elő Spanyolország felvételét a NATO-ba. Ami a gibraltári problémát illeti, ha az ame­rikaiak valóban lépéseket tesznek Anglia felé, akkor ez újabb NATO-bonyodal­makat okozhat, mert bizo­nyos, hogy Londonban nem fogadnák nagy lelkesedéssel az amerikai intervenciót. Ér­dekelt a tárgyalások kedve­ző kimenetelében Nyugat- Németország is, hiszen az NSZK Washington, potenciá­lisan legfontosabb szövetsé­gese, a spanyol—nyugatné­met kapcsolatok pedig job­bak, mint valaha. Bonn szá­mára tehát az Is kívánatos, hogy Spanyolország bejusson a NATO-ba, mert ezzel a szövetségen belül egy újabb támogatóval számolhat. A megegyezés végül B'ran- cónak azért is fontos, mert az országban Ismét érezhető a politikai erjedés, a dikta­túra ellenfeleinek sorai erő­södnek. Franco számára te­hát az amerikai jelenlét biz­tosító szelepként is szolgál, a nagy anyagi lehetőségek pe­dig hozzájárulnak a hadse­reg, és a különböző erőszak­szervezetek megerősítéséhez. Sümegi Endre Talpon az olasz diákság Az olaszországi diákmeg­mozdulások az elmúlt két hét­ben olyan nagyarányú mé­reteket öltöttek, hogy sok megfigyelőt megleptek. Azok, akik — a kormány tagjai vagy a diákság vezetői közül — azt hitték, hogy megfélem­lítéssel meg tudják akadályoz­ni a mozgalom terjedését, csalódtak. Diákok tízezre) tüntettek Nápolyban, Bariban, Torinóban, Modenában, Reg­gio Emíliába, Forliban, Saler- noban és másutt. E tüntetések során a rendőrség több száz diákot őrizetbe vett. A diákmozgalom november 29-én, 30-án és december 1-én „A munkásmozgalom és a di­ákmozgalom” címmel megtar­tandó országos tanácskozáson éri majd él tetőfokát. Athénban csütörtök reggel olyan hírek keringtek, hogy Panaguliszt átszállították Ai- gtna-szigetre. Általában ott in­ternálják a hosszú börtön- büntetésre ítélt személyeket. Izraelben makacskodnak Sapiro, izraeli belügyminisz­ter szerdán sajtóértekezleten az izraeli megszállás alatt álló területekről szólva kije­lentette, e területek sorsa csak akkor dől majd el, „ha az arab államok hajlandók lesznek a békére”. Ugyanakkor Begin tárca­nélküli miniszter a Herut- párt szerda esti gyűlésén azt liangoztatta, hogy Izraelnek még a béketárgyalások érde­kében sem szabad soha áten­gednie egy talpalatnyi földet sem „a felszabadított terüle­tekből". Mint a CTK jelentette, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának Elnöksége, a kormány, a nem­zetgyűlés elnöksége és a szak- szervezetek központi tanácsá­nak elnöksége szerdán együt­tes felhívással fordult az or­szág népéhez. A felhívás utal a CSKP Központi Bizottságának leg­utóbbi plénumán hozott ha­tározatra, amely — mint mondja — megjelöli azokat a reális lépéseket, amelyek meg­nyitják az utat a békés és pozitív munkához. Közvéleményünk túlnyomó többsége a határozatot meg­fontoltan, megértéssel fogadta és reális kivezető utat lát ben­ne a jelenlegi helyzetből. A felhívás ugyanakkor utal bizonyos veszedelmes jelensé­gekre, különösen a diákok fel­lépésével kapcsolatban. Hang­súlyozza, hogy fokozódik a kalandorkodás veszélye és olyan fejlemé­nyekre kerülhet sor. ame­lyek a Központi Bizottság 2 NÖGRÄD - 1968. november 22., péntek és a kormány szándékait és erőfeszítéseit kereszte­zik, a kezdeményezés felelőtlen személyek kezébe megy át. Felhívással fordulunk a Csehszlovák Köztársaság min­den állampolgárához, ne en­gedje meg e veszélyes helyzet fokozódását. Mindenekelőtt a munkásokhoz, a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek tag­jaihoz, az értelmiséghez, a szü­lőkhöz, a pedagógusokhoz, az ifjúsághoz, a diákmozgalom felelős aktivistáihoz fordu­lunk, hogy idejében hárítsák el a ve­szélyt, amely a meggondo­latlan akciók révén fenye­get. Támogassák maradéktalanul a CSKP és a kormány politikai vonalát, amely a novemberi plé.num határozatában jut ki­fejezésre — mondja a felhí­vás. Még titok, ki kerül kormányba új Richard Nixon, az újonnan megválasztott amerikai elnök a hét elejét Floridában töltöt­te. Az elnök munkatársaival és republikánus vezetőkkel tárgyalásokat folytat új kor­TUntetés a llilűgbank elnöke ellen A rendőrség könnygázbom­bákkal zavarta szét Calcuttá­ban azokat a diákokat, akik az utcára vonulva tüntettek a Világbank elnökének, Ro­bert McNamarának a látoga­tása elllen. A diákok elítélték az Egyesült Államok vietna­mi háborúját, amelynek irá­nyításában a korábban had­ügyminiszter! tisztséget betöl­tő McNamarának igen tevé­keny része volt. Közzétették a LEMP határozatát November 2l-én, csütörtö­kön közzétették a LEMP szombaton véget ért. V. kong­resszusának határozatát, amely elöljáróban leszögezi, hogy a kongresszus teljes mértékben jóváhagyta azt a politikai vo­nalat. amelyet a Központi Bi­zottság nevében Vladislaw Gomulka, a Központi Bizott­ság első titkára terjesztett elő A kongresszusi határozat „A párt feladatai gazdasági téren” című fejezete kedve­zően ítéli meg a lengyel gaz­daság fejlődését a párt IV. kongresszusa óta eltelt négy év alatt, amikor Is a nem­zeti jövedelem 37 százalékkal emelkedett. Az ipar termelé­se 50 százalékkal nőtt. Az idén első ízben érték el ga­bonában a hektáronkénti 21 mázsát. «lányának összetételéről, azon­ban egyelőre nem nyilatkozott arról, kik Jöhetnek számítás­ba. Sajtóértesülések szerint leg­újabban az első számú esélyes a külügyminiszteri tisztségre Dillon New York-i bankár, aki az Eisenhower-kormányban külügyminiszter-helyettes, Kennedy idején pedig pénz­ügyminiszter volt. Sem Nixon, sem Rockefeller New York-i kormányzó nem nyilatkozott arról, hogy be­kapcsolódik-e a kormányzó egy Nixon-kabinetbe. Az új elnök korábban foglalkozott ezzel a gondolattal, hogy egye­sítse a republikánus párt kü­lönböző frakcióit. A republikánus párt többi prominens figurája közül vál­tozatlanul szerepel a kombi­nációkban George Romney michigani ko-mányzó. nkt-'ek szintén tárcát szánnak a Nl- xon-kormányban.

Next

/
Thumbnails
Contents