Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-17 / 270. szám

Vesztav I zsaszkalszkij: ÜLOMUMA Toljával akkor ismerkedtem meg, amikor legutóbb Ko- valszkiéknál voltam vendég­ségben. Nyomban megkedvel­tem. Az biztos, hogy még éle­temben nem találkoztam ilyen remek, vígkedélyű fickóval. Ö volt a társaság lelke, úgyszól­ván reggelig elszórakoztatott mindenkit. S amikor hirtelen közölte, hogy megy és ei is in­dult. rémülten kiabáltunk utána. De ő csak éviekéit lefe­lé a lépcsőn s hadonászott, mintha búcsút intene. — Most van a harmadik emeleten... Most a másodi­kon. .. — és amikor tompa puffanások és kiadós károm­kodások után elcsendesedett a lépcsőház. Kovalszki meg­könnyebbülten felsóhajtott: — Most már jól van, leért a földszintre. Hervadt hangulatban tér­tünk vissza a lakásba, amit Tolja nélkül most már kihalt­nak, barátságtalannak érez­tünk. — Ne búsuljatok — vigasz­talt Kovalszki és újra töltötte a poharakat. — Nem marad­hatott tovább. Reggel munkába megy. — Ne viccelj — nevettünk nagyot. — Csak nem azt aka­rod mondani. hogy innen egyenesen munkába megy? — Dehogynem. Ti nem is­meritek Toljál. Rendes, köte­lességtudó gyerek, nem szo­kott lógni. Bemegy bizony, még ha négykézláb is. — Így?! Hiszen alig áll a lábán! Kovalszki jámboran elmo­solyodott. — Jaj, de jó pofák vagy­tok Miért kéne neki állni, amikor sofőr. Az ülő munka, nem? Fordította: Alföldi Erzsébet Csináljunk konkurrenciát! A monopolhelyzetben levő gyárnak sem fenékig tejfel'­Hallgassák csak meg a NIKMÜ, a Nikkelipari Művek esetét. Oh, milyen büszkén nyilatkozott a vezérigazgató annak idején: „Országos vál­lalat lettünk. Cégünk gyakor­latilag a teljes magyar nikkel­ipar fölött rendelkezik. A haj­tűtől a nikkelezett elefántig minden a mi gyárainkban ké­szül." Addig nyilatkozott, amíg azon vette észre magát: a saj­tóban mind hangosabban olyan hangok hallatszottak, hogy a nikkeliparban valami nincs rendjén. A NIKMÜ vevőinek egyike- másika panaszkodott, hogy nem kapja meg idejében a nikkelszállítmányokat, ami nem lett volna baj, ha hoz­zá nem teszi: „Vajon a kése­delmes szállításban nincs-e szerepe annak, hogy a szállító cég monopolhelyzetben van a piacon?” Így kezdődött. De a tüzér­ségi tűz a NIKMÜ monopol­helyzete ellen tovább erősö­dött. Idézzük az idevonatkozó sajtóközlemények címeit: „Eszi, nem eszi — nem kap mást. Alcím: NIKMÜ-éknél valami bűzlik...” „Árukínálat, vagy ultimátum? A NIKMÜ azt tesz, amit akar.” „Mam- mutvállalat — agyaglábakon.” Még ilyen bulvárhangú cím is akadt: „Választhat: vagy a NIKMÜ-tői rendel ~ vagy se­honnan!” A Nikkelipari Művek vezér­kara akkor lett csak igazán ideges, amikor gazdasági kori­feusok nyilatkozataiban is felbukkantak hasonló hangok. „Meg kellene vizsgálni ~~ hangzott az egyik baljós cél­zás —, nem kellene-e egészsé­ges versenyszellemet , létrehoz­ni, hogy az megakadályozza a monopolhelyzettel szükség­képpen együttjáró kényelmes­kedést." Ez a lövés talált. — Valamit tenni kell... A NIKMÜ monopolhelyzete megszűnt... A vezérigazgató­ja kijelentette: — Ha verseny kell — csi­nálunk mi! A vállalatból kivált a ket­tes számú gyárrészleg és NOVANIKK néven nagy rek­lámkampány közepette meg­jelent a piacon. A NOVA- NIKK igazgatója (korábban a NIKMÜ főtechnológusa) saj­tófogadást tartott, s ott így nyilatkozott az újságíróknak: „Megtörjük az öreg, fogatlan oroszlán monopóliumát.” A NIKMÜ vezérigazgatója azon­nal válaszolt a támadásra: „Nagy hagyományokkal ren­delkező cégünk nem fél a nik­kelipar holmiféle konkurrenci- ájától. Évtizedes gyártási ta­pasztalataink garantálják termékeink minőségét." A NOVANIKK sem maradt adós: „Mi nem évszázados ócska­ságot gyártunk. Űj gyár — korszerű termék!”... Zártkörű banketten ünne­pelték a NOV ANIKK megala­kulásának egyéves évforduló­ját. Az asztalfőn a NIKMÜ vezérigazgatója ült, ő mon­dott pohárköszöntőt: — Ürítem poharamat a mi kedves gyermekünk és kímé­letlen versenytársunk, az egy- esztendős NOV ANIKK egész­ségére. Csak azt kívánom: tá­madjatok minket teljes erő­ből, szidjátok gyártmányain­v4kkop szűrei! Egy skót meg­jelenik az anya­könyvi hivatalban és bejelenti, hogy gyermeke szüle­tett. Aztán meg­kérdezi : mennyit kell fizetnie? — Ó, semmit, ez ingyenes — felel a tisztviselő. — Nagyszerű — felel a skót. — Akkor közlöm, hogy ikrek szület­tek. VASÁRNAPI FEJTÖRŐ Csokonai Í95 éve született Csokonai Vitéz Mihály, a magyar felvi­lágosodás nagy lírikusa. Eb­ből az alkalomból idézetet közlünk a függőleges 1-hez írt egyik költeményébőU rejtvé­nyünk vízszintes 4.. valamint függőleges 32. számú soraiban. VÍZSZINTES: 1. Szövetség latinul. 4. A versidézet kezde­te (folytatása: függőleges 32.) 12. Árkus. 13. Elbeszélő mű­faj. 14. Kutyafajta. 15. Régi lőfegyver. 16. A Tisza mellék­vize (—’). 17. Utolsó betűjét megkettőzve: Franciaország területén élt egykori nép. 19. Kockára tett összeg. 21. Shakes­peare egyik király alakja. 23. Égtáj. 25. Nizza. 27. Kép­zőművészeti alkotás. 28. Szol- mizációs hang. 29. Rangjelző. 31. Lapos edény. 32. Engem — latinul. 33. Régi, de ma is használatos gyógymód. 37. Egymást követő betűk az ABC-ben. 38. Folyadék. 39. Hegy Belgrád mellett. 40. Ima szélei. 42. Visszahatás. 44. Hír­verés — névelővel. 46. Evőesz­köz. 47. Daktilus kezdete! 49. Eltulajdonít. 50. Cin (—■’). 52. Házi tevékenység. 55. Edzőtá­10 NÓGRÁD — 1968. november 17., vasárnap | bor fele. 56. Lakoma. 58. Sér­tetlen (ford.). 59. Személyes névmás. 60. Lehel. 61. Hajóépí­tésre használt, kemény indiai fa. 63. Szédül. 66. Férfinév (ford.) 67. Takar. 69. Csomó. 70. Üjság. 71. Saját kezűleg. 73. Elérte a forrpontot. 75. A népvándorlás korában feltűnt néo. 77. Olasz folyó. FÜGGŐLEGES: 1. Csokonai szerelme, akihez legszebb lírai költeményeit írta. 2. Mint víz­szintes 12. számú. 3. Ázsiai eredetű növényevő hal. 4. Ka­nalaz. 5. Gödröt készít. 6. Monda. 7. Amerikai egyetem. 8. Dugó közepe. 9. Töltés. 10. Szállító oszlop. 11. Személyes névmás. 16. Hajó része. 18. Balatoni üdülőhely. 20. Lapja az „Élet és Tudomány”. 22. Mezőgazdasági szerszám. 23. Idő előtti. 24. Uralaltáji nép (—’). 26. Egykori szláv ural­kodói cím. 28. Mint vízszintes 28. számú. 30. Hamis (ford.). 32. Az idézet folytatása. 33. Ezt akar minden becsületes ember. 34. Dedó. 35. Formai. 36. Csú­szós. 38. Családi ház. 41. Al­pok része (!) 43. Hordó zár. 45. Lendület. 48. A francia kardví­vó csapat tagja. 51. Bibliai ha­jós (—’). 53. Szín. 54. Évszak. 55. Közterület. 57. Kerékab­roncs (—’). 60. Mint vízszintes 49. számú. 62. Tisztítóeszköz. 64. Kép. 65. A kutya..a ka­raván halad. 66. Zója-regény (+’). 68. Folyó a Szovjetunió­ban. 70. Betegség jellemző tü­nete. 72. Körülbelül. 74. Rész­vénytársaság. 76. Skálahang. 77. Mint vízszintes 77. számú. Beküldendő: a vízszintes 4., a függőleges 32., valamint a függőleges 1. számú sorok megfejtése. (Beküldési határ­idő november 21.) A vasárnapi keresztrejtvény helyes megfejtése: A szovjet repülőgép-tervezés Lenin-dí- jas kiemelkedő alakja. Könyvjutalmat nyertek: Ta­kács György őrhalom, Szabó Katalin Salgótarján és Tóth Istvánná Somoskőújfalu. A könyveket postán küldjük el! kát, aminthogy ma is ékes­szólóan fogjuk ócsárolni a ti készítményeiteket. Amióta megindítottuk egymás ellen ezt az ádáz harcot, nyugton hagynak bennünket. Mi több: nincs messze az idő, amikor a közvélemény újra követelni fogja a nikkelipar nagy csa­ládjának újraegyesülését!... A sajtóban ismét napirend­re került a nikkelipar helyze­te. Idézünk néhány jellemző címet. „Áldatlan testvérharc a Nikk-szakmában”. „Nem konkurrencia kell — hanem nikkeláru!” A helyzetet azonban legin­kább egy ifjú közgazdász cik­ke jellemezte: „A nikkelipar­ban a két szembenálló válla­lat versengése nem járt azzal a jótékony hatással, amit vártak tőle. A NIKMÜ és a NOV ANIKK közti konkurren- ciaharc negatív következmé­nyei a közgazdasági elméletek egész sorát döntötték halom­ra. Valószínűleg olyan új rej­télyes törvényszerűséggel ál­lunk szemben, amelynek mé­lyebb értelmét egyelőre még nem vagyunk képesek megfej­teni." (novo) Vidáman játszadoznak a pásztói óvodások a napsütésben. A szép ősz nagy ajándék volt a gyerekeknek a természettől (Fotó: Román) Naplójegyzpt ü terrcBcissir&tl — ráncul romcanfilc^roi AZ ÉLET KISEBB-NAGYO BB változásait, az elhagyott időt, az előrelépést és a ro­mantikát együtt emlegetni az idősebbek na­gyon is természetes és érthető tulajdonsága. Egy idő óta azonban a fiatalok is egyre gyakrabban emlegetik a régi szép időket, amikor még volt romantika az ifjúsági moz­galomban. A televízió, „Halló fiúk, halló lá­nyok!” legutóbbi műsorában erről beszélget­tek a fiatalok a magyarországi ifjúsági moz­galom egyik veteránjával. Valahogy már et­től — nem a beszélgetéstől, a „romantikus” kérdéstől — felemás lett az egyébként is unalmas túlontúl megszerkesztett műsor. A beszélgetés azonban mindaddig érdekes volt, amíg a kérdés elhangzott: — Mi a vélemé­nye a régi harcok romantikájáról és a mai ifjúsági mozgalom romantikátlanságáról? Mit lehet erre válaszolni? Magyarázni le­het, értelmesen szólni aligha. Értelmesen vá­laszolni csak a valóságos problémákról szóló kérdésekre lehet, a mesterkélt kérdésekre nagyon nehéz, szinte lehetetlen. Mi az, hogy romantika? Kérdezzük meg így: romantikus volt a csendőrszurony, a talpverés, az inkvi- zíciós vallatási gyakorlat a múlt rendszer­ben? Kérdezzük meg azoktól, akik megérték ezt a mai romantika nélküli kort is: milyen volt a munkanélküliség, a nyomor, a tömeg- szállások, ínségkonyhák, tállevesek roman- tilcája? Romantikusnak tűnt-e az illegalitás­ban, életveszélyben bujkáló, rejtezve harco­ló 'ifjúkommunistának az éjszakai plakátra­gasztás, feliratmázolás, az illegális sajtó írá­sa, nyomása, terjesztése? Életveszélyes volt. Természetes az, hogy minden kor ifjúsá­ga szívesen vállalja a veszéllyel együtt já­ró feladatokat, de ez a romantika, vagyis, ami a kérdező szerint a romantikát jelen­tette, senkinek, az egykori harcos fiatalnak, mai veteránnak sem hiányzik. Ma sem hi­ányzik a romantika, csak a látványosságból vesztett, külsőségedben alakult mássá. Ahon­nan mégis hiányzik (elég sokat beszélnek erről, biztosan sok helyről hiányzik), ott a KISZ-szel, az alapszervezettel van baj — legelsősorban. Munka=romantika. Ezt a képletet nem csak megjegyezni, e szerint élni, cselekedni len­ne érdemes. Romantikus lehet elsősorban a rossz, merev keretek, a kényelmesség, igénytelenség, megszokás és fantáziátlanság elleni — egymással is folytatott — küzde­lem. Csupa ismert, sokat emlegetett mai igaz­ság ez, mégis, hogy lehetséges olyan gyak­ran és olyan hosszan a mai romantika hiá­nyáról beszélni? És ha már a Halló műsorá­ról szóltam az elején — szólok a végén is: van itt „mai”romantika, csak jól oda kell figyelni! AZ ILLÉS-ZENEKAR „fehér kis ingben”, templomi alázattal előadott (állítólag pro­fán) utolsó vacsoráját, kenyér és víz mel- lőli mennybemenetelét négymillió néző lát­hatta. Megvallom őszintén, sokáig arra vár­tam, majd csak kiderül, hogy tréfa ez az egész az apostolokkal, a „mennybőlazangyal- lal”, és a végefelé majd csak lemegy a ka­mera az asztal alá, bemutatva — lábat áz­tat a zenekar. Nem ment le, vagyis, ahogy mondani szokás: halál komoly volt a dolog. Tévedés ne essék, semmi közöm ahhoz, hogy karácsonyra milyen lemezt ad ki a ze­nekar. De azt már nem tudom mivel magya­rázni — miért kellett dramatizálni a beatre átdolgozott egyházi éneket? A hiányzó mai romantika pótlására? Tényleg ilyen rosszul áll a mai ifjúsági mozgalom? Pataki László 2. SZ. AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT tüzelőolaj házhoz szállítását november 18-án beindítja. Megrendelés-felvétel: 11-93 telefonszámon vagy a város különböző helyein, az utóbusz megállóhelyeken elhelyezett megrendelésgyűjtő ládába való bedobással tör­ténik. A megrendeléseket várja és időben teljesíti a 2. SZ. AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT Salgótarján, Rákóczi u. 247.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents