Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-02 / 231. szám
A II. Szovjet—Magyar Barátság Tábor Utak a jó ügyért Tisztelgés Catullusnak — búcsú a romantikától A képernyő előtt Ki tudna szambavenni, hányán indulnak útnak, menynyien járták hosszabb, rövidéül« ideig a testvéri szovjet tőidet csak szükebb pátriánkból, Nógrádbói is?! Húszegynéhány éve, amióta tagjai vagyunk a nemzetek közötti társulás leghaladóbb táborának, a szocialista közösségnek: ügyre gyakrabban és egyre többen kerekedtünk fel, hogy' egy-egy szovjetunióbeli úttal, a barátság szálainak oda-vissza szövögetésével, öltésével erősítsük azt a köteléket, amely a két népet most már örökre egymáshoz kapcsolja. A testvéri Szibéria, és azon belül is Kemerovó mostanra — éppen a jó ügyért ezer kilométereket rovok érdemeként — me- gyeszerte a legfiatalabbak és a legidősebbek körében egyformán közeli barátként, hovatovább közvetlen munkatársként vált ismertté. A szibériai Kuzbassz és Nógrád, Kemerovó és Salgótarján gyorsan fejlődő kapcsolata: a pártközj delegációk kétoldalú látogatása, a sportolók keme- rovói portyája, a szovjet pionírok és a nógrádi úttörők kölcsönös utazása, s most nemrégiben a szovjet—magyar barátság tábor munkája — utak a jó ügyért, a két népet összefű-ő barátság erősítéséért. Herceg István, a KISZ Nógrád megyei bizottságának osztályvezetője annak a nógrádi csoportnak volt az irányítója, amelyik a közelmúltban részt vett a Szovjetunióban létesített „Druzsba” — barátság — tábor munkájában. Első kérdésünkre, mit jelentett a gyakorlatba— ez a táborozás — a következő választ adta: — A szovjet—magyar ifjúsági tábor ma már szép hagyomány. Első alkalommal tavaly, a szocialista forradalom évfordulója tiszteletére létesítettünk tábort mi, magyar fiatalok a Balaton partján. Barátaink az idén 106 magyar fiatalt hívtak meg a „druzsba-kempingbe”, amelyet csodaszép környezetben, Ukrajnában, a Vinyica megyei Jampol község közelében állítottak fel. A táborozás a lehető legkedvezőbb időszakban, augusztus közepén kezdődött, s valamivel szeptember eleje után ért véget. Vendéglátóink ezúttal azt a célt tűzték ki, hogy a táborozás adta lehetőségekkel tovább mélyítsék a már meglevő kapcsolatokat. Így elsősorban azok a fiatalok vehettek részt a jampoli táborozáson, akik korábban már baráti kapcsolatot teremtettek szovjet fiúkkal és lányokkal. (A magyar fiatalok között külön kulturális delegációt képezett az a csoport, amely a KISZ központi művész- együttesének tagjaiból, táncosokból, a Rajkó zenekar egy részéből, énekesekből, a televízió és a sajtó munkatársaiból állt). — Megyénkből hárman utaztunk a táborba — folytatta beszámolóját Herceg István. — Pataki Mária a Salgótarjáni Kohászati Üzemekből, Toldi Miklósné pedig a tervező intézettől indult útnak. — Volt-e alkalmuk arra, hogy a táborozás ideje alatt szibériai testvérmegyénk, Kuzbassz és Kemerovó fiataljaival találkozzanak? — Kemerovóból négy kom- szomolista érkezett a jampoli táborba. Velük természetesen Karancskeszi Március 15. Tsz felvételre keres gyakorlattal rendelkező erdesztechnikust azonnali belépéssel. Fizetés megegyezés szerint. Lakást biztosítunk. sok időt töltöttünk együtt, de nagyon jó barátság, szavakkal szinte kifejezhetetlenül emlékezetes testvéri kapc jiaí alakult ki köztünk és a lenin- grádi fiatalok között. — Kicsi a világ! — szoktuk mondani, ha távoli helven, váratlanul ismerősökkel találkozunk, A druzsb" táborban, a kemero- vóiak között volt egy komszo- molista, aki a „Szirtisas” nevű pionírtelepen találkozott a nógrádi úttörőkkel, néhá- nyukrá név szerint is emlékezett. .. — Született-e valamilyen megállapodás arra nézve, hogy a két megye — Kemerovó és Nógrád — ifjúsága a jövőben még szorosabbra fűzhesse a barátság szálait? — Sokat beszélgettünk, hogyan lehetne mielőbb ifjúsági vonatkozásban is kiszélesíteni azt a munkát, amelyet a két testvérpárt delegációi a bará* - Ság elmélyítése érdekében régebben elkezdtek. Mindkét részről felmerült az igény a kölcsönös tájékoztatásra-tájéko- zódúsra, elsősorban a közös feladatokat — a Komszomol és a KISZ munkáját — illetően. Szóltunk arról is, hogy eddig felnőtt-ifjúsági szinten még nem került sor nógrádi és ke- merovói fiatalok találkozójára. Ezzel kapcsolatban barátaink naov örömmel fogadták azt a tervünket, amely szerint a Komszomol és a KIMSZ évfordulóján ifjúsági delegációkat cserélünk. Együttműködésünk alapját — úgy is fogalmazhatnám: biztosítékát Tizenhét éves diáklányok kezébe általában nem fegyvert képzel az ember. A salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Technikum két harmadikosának, Batta Olgának és Vámos Klárinak kézfogásában sincs különösebb férfias keménység. Ügy fognak kezet bemutatkozáskor, mint a többi hasonló korú lány. Pedig mégis van különbség köztük és társnőik között, ök nyerték meg a hónap elején Salgótarjánban két másodikos lánnyal, Suhajda Katalinnal és Tóth Katalinnal együtt az MHSZ által rendezett, Nógrád megyei leánycsapatok lövészversenyét. Olga és Klára elmondják, alig egy évvel ezelőtt volt a kezükben először kispuska. S e verseny előtt is mindössze néhány edzés volt. Igaz, Pe- sze István, az MHSZ városi titkára sokat segített tanácsaival, az iskolából is szívesen engedték edzésre a lányokat. — S otthon, az anyu? — Hát... máshol is el tudna képzelni bennünket, mint lőtéren — hangzik a vidám válasz. Ami igaz, az igaz, a lövészet nem éppen lányos foglalkozás. Eredményeik azonban önmagukért beszélnek s arról a helytállásról is, amely függetlenül a nemtől, dicséretre méltó, s általános értelemben emberi helytállásnak szokták nevezni. Helytállásra, céltudatos, kemény akaratra a fiúk is szép példát mutattak. A KISZ Pest megyei bizottsága által nemrég rendezett országos ifjúsági járőrversenyen Cegléden, az iskola csapata, amely Nógrád megye színeit is kép— képezi a két megye k— munistáinak, pártbizottságainak mostanra kiépített elvtársi kapcsolata, szép és hasznos szándéka, amely arra irányul, hogy az élet minden területére, a megye minden jelentősebb rétegére kiterjessze a barátságot, a két nép és az ifjúság közötti megbecsülést, egyetértést. — Miben lehetne megjelölni a kemerovói és a nógrádi ifjúkommunisták közötti kapcsolat elmélyítésének legközelebbi feladatát? — Feltétlenül tovább kell fejleszteni a rendkívül hasznosnak mutatkozó pionír— úttörő kapcsolatokat. Ugyanezt kell, most már érdemben, a gyakorlatban kialakítani a felnőtt ifjúság körében — természetesen elsősorban a Ko:n- szomol és a KISZ kapcsolatában. Nem jut eszembe jobb kifejezés: profilírozni kell a ki- szesek és a komszomolisták közötti kapcsolatteremtést. El kell érni, hogy minden nógrádi KISZ-tag — az alapszervezetek munkáján keresztül — gyümölcsöző kapcsolatot teremtsen az élet hasonló területén tevékenykedő kom- szomolistákkal. Ezt a célt szolgálja az a leírás, amelyet most küldtünk el Kemerovó- ba. Pontos és hű képet ad szovjet barátainknak a nógrádi KISZ-szervezetek, az üzemi, iskolai és szövetkezeti ifjúsági csoportok és bizottságok elhelyezkedéséről, felépítéséről, tevékenységéről. Pataki László viselte, harmadik helyezést ért el. Az öt tanulóból álló kis csapat (Gyurász László diáktársuk vezetésével G. Kovács László, Kéri Péter, Sisa Alfréd és Szenográdi Zoltán vett részt az országos versenyen) a küzdelem előtt pár nappal kapta meg a kiírást, három-négy nap jutott a felkészülésre. Annál figyelemre méltóbb ceglédi eredményük, ahol hat megyéből tíz csapat indult. Gyurász László egyébként az iskolai Ifjú Gárda-szakasz parancsnoka is. Mint elmondja, a szakaszt két évvel ezelőtt szervezték újjá, jelenleg nem egészen húsz tagja van, de októberig — újabb szervezést indítanak —, meghaladja majd a harmincat. Idén gazdag akcióprogramot állítottak össze, katonai, politikai, önvédelmi stb. ismereteket sajátítanak el, járőrbe mennek, rendezvényeket biztosítanak. Munkájukban sokat segít az iskola, a KISZ-szervezet s mindenekelőtt Huszár Miklós tanár, a lövészet vezetője. De kapnak segítséget az ifjúgárdisták katonai KISZ-szervezettől, rendőrségtől, munkásőrségtől is. Ünnepi rendezvényeken nemcsak a fiatalok bámulják meg a fegyelmezett szakaszt, s a szép ifjúgárdista egyenruhát (kék orkándzseki, szürke nadrág, világoskék ing, piros nyakkendő, fekete öv), hanem a felnőttek, a város lakossága is. Szép egyenruhában jó érzés számot adni az iskolai alaki képzés jó színvonaláról, az alaki kultúráról. Tulajdonképpen egy új tantárgy bevezetésével kapcsolatban érdeklődöm a gépipari Az elmúlt hét televízióműsorából ezúttal hármat szeretnék érdemileg megemlíteni. A három műsoranyag tematikában és színvonalban egymástól meglehetősen távoli, egymással aligha mérhető, arra azonban mindenképpen alkalmas, hogy képet alkothassunk a színvonalhullámzásról, amely a tévé szerkesztői munkájában szinte állandósult tünet. Mindjárt a műsorhét első napján élményes estnek lehettünk részesei Füst Milán: Catullus cimű drámájának közvetítésével. A költő, a Nyugatnemzedék nagy generációjának érdekes és különleges egyéniségű tagja, szinte csak napjainkban jut el drámáival a széles nyilvánossághoz, s színpadi alkotásait szinte a felfedezés izgalmával fogadjuk. Füst Milán drámaírói tehetségének a Catullus egyik remeke, amely születésétől 30 évnyi távolban is hatásos, mert a gondolatok, az érzelmek, melyeket a dráma megfogalmaz, izgalmas történés kereteibe fog, semmit nem veszítettek érvényükből. Aklasz- szikus nevű hősök a modern I világ társadalmi viszonyai között végső soron a modem világról vallanak, nyújtanak képet jellemeikben és cselekvéseikben, s ez ad időtálló értéket Fü&t Milán drámájának. A darabot a Madách Színház nagyszerű előadásában láthattuk. A dráma közvetítését Gábor Miklós, Mensáros László, Dómján Edit, Simor Erzsi, Vass Éva játéka tette tartós élménnyé, olyan ajándékká, mely Füst Milánról, technikumban: a Honvédelmi ismereték-ről. Amiről eddig szó esett, ,,hivatalos” értelemben nem tartozik a tantárgyhoz, s mindenekelőtt az MHSZ tevékenységét, s az intézményben folyó politikai nevelő munkát dicséri. Tá- gabb, s nem „hivatalos” értelemben persze, ez is a tárgy, mint ahogyan az egész oktató-nevelő munkát át kell hatnia a szocialista haza szerete- tére, a védelemre, a proletár internacionalizmus szellemére vadó nevelésnek. Az új tantárggyal, az eddigiekből kiderülhetett, a technikumban semmj probléma nincsen, úgyszólván zökkenő- mentesen, minden erőltetett- ség nélkül kezdték meg oktatását. A célkitűzést értik: a honvédelmi ismeretek feladata, hogy sajátos eszközeivel közvetlenül járuljon hozzá a tanulóifjúságnak a szocialista haza védelmére, a katonai szolgálatra való felkészüléshez, a középiskolák mindennapi oktató-nevelő munkájába ágyazva segítse elő a honvédelemhez szükséges erkölcsi akarati tulajdonságok és személyiségjegyek kialakulását s még sok más, a szocialista emberre jellemző tulajdonság kialakítását. A tantárgy oktatásához kapott irodalommal ugyancsak elégedettek a technikumban, a segédkönyvet rendkívül hasznosnak tartják. Valóban tartalmazza az életkornak megfelelő fogalmazásban a haza védelmével, a polgári védelemmel, tereptannal, a haditechnikával és lövészettel kapcsolatos legalapvetőbb ismereteket. irodalmi rangjáról formált összegezésünket gazdagítja. A szombat esti műsorban a rég nem látott Latabár Kálmánnal találkozhattunk jó másfél órás időtartamban a képernyőn. Azt hiszem, kevés ember vitatja a nagy komikus méltó helyét a magyar színháztörténetben. Latabár Kálmán sajátos humora egy önálló színészdinasztia csúcsértékeit összegezi, egyben azonban azt is jelzi, hogy az a colwn-humor, melyet 6 testesített meg nálunk, már aligha fejleszthető tovább. Kiaknázta minden lehetőségét, s ma már csupán régi fogásait ismétli. Ezért hatott kissé szomorkásnak mindaz, amit Latabár- tól ezen az eston humor címén láttunk. Fáradt, bágyadt humor ez s bizony, művelője is a fáradt művész hatását kelti. Jóízű nevetésre inkább csak a régi filmek válogatott jelenetei nyújtottak alkalmat, s erőltetettelek tűnt az a kísérlet is, amely moralizáló töltettel próbálja Latabár portréját teljesebbé tenni. A latabári Kiss István pásztói vájár elvált, s külön költözött a feleségétől. Egyik nap az éjfél utáni perceket választotta arra, hogy az asszonynál maradt családját meglátogassa. Kissnének semmi kedve sem volt ahhoz, hogy az erőszakos cselekményekért korábban többszörösen büntetett, volt férjének látogatását fogadja, ezért nem engedte be. Kiss ekkor betörte a kaput, műfaj, humorának sajátossága nem bírja el az ilyen törekvést, csak a művész képességeinek korlátáira vonják rá a figyelmet. Az Egy este Latabár Kálmánnál voltaképpen egy művész előtti tisztelgést jelentett, akinek színjátszásunk legnagyobb nevei között van méltó helye, ez azonban nem zárja ki a tényt, hogy a modort, melyet képvisel, bizony erősen túlhaladta az idő. Vasárnap este — felnőttek és gyermekek egyaránt — kissé fájó szívvel búcsúztak Robert Stevenson regényének folytatásos filmváltozatától, A kincses szigettől. A tizenhárom részben kapott romantikus történet valóban mindnyájunk szívesen várt műsorává lett, s ha a mű tipikus hordozója is a romantikus irodalom szinte minden gyengéjének, a színes és izgalmas cselekményesség nem maradt hatástalan a nézőre. Szívesen, vennénk a következőkben is hasonló kedves, szép és nemes tendenciájú sorozatot a képernyőn. zfon majd annak a háznak a kapuját is megrongálta, ahová volt felesége menekült. Ezt követően egy férfit megrugdosott. A garázdálkodással csak akkor hagyott fel, amikor a virtuskodótól meg nem ijedő Sütő Pál, Baross utcai lakos karóval térítette jobb belátásra. Kiss István rövidesen a pásztói járásbíróság előtt felel az éjszakai riadalomkeltésért. (T. E.) Ötvözetgyár, Zagyvaróna keres gyakorlattal rendelkező tervstatisztikust. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti osztályán személyesen 6—14 óráig vagy levélben. Levélcím: Salgótarján, postafiók 16. GAZ 51/A típusú, 2,5 tonnás NYITOTT TEHERGÉPKOCSI 20 000 Ft-os árengedménnyel azonnal raktárról vásárolható. Ära: 65 000 Ft Megrendelhető: i4<jJókejr Űj autó kereskedelem Budapest, XIII., Gogol u. 13. Tel.: 494-730. Egy új tantárgy nyomában... (b. t.) Kéményseprő-tanulók gyakorlati foglalkozása Éjszakai riadalom Pás