Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-02 / 231. szám

A II. Szovjet—Magyar Barátság Tábor Utak a jó ügyért Tisztelgés Catullusnak — búcsú a romantikától A képernyő előtt Ki tudna szambavenni, há­nyán indulnak útnak, meny­nyien járták hosszabb, rövi­déül« ideig a testvéri szovjet tőidet csak szükebb pátriánk­ból, Nógrádbói is?! Húszegy­néhány éve, amióta tagjai va­gyunk a nemzetek közötti tár­sulás leghaladóbb táborának, a szocialista közösségnek: ügyre gyakrabban és egyre többen kerekedtünk fel, hogy' egy-egy szovjetunióbeli úttal, a barátság szálainak oda-vissza szövögetésével, öltésével erő­sítsük azt a köteléket, amely a két népet most már örökre egymáshoz kapcsolja. A test­véri Szibéria, és azon belül is Kemerovó mostanra — éppen a jó ügyért ezer kilométere­ket rovok érdemeként — me- gyeszerte a legfiatalabbak és a legidősebbek körében egy­formán közeli barátként, ho­vatovább közvetlen munka­társként vált ismertté. A szi­bériai Kuzbassz és Nógrád, Kemerovó és Salgótarján gyorsan fejlődő kapcsolata: a pártközj delegációk kétoldalú látogatása, a sportolók keme- rovói portyája, a szovjet pio­nírok és a nógrádi úttörők kölcsönös utazása, s most nemrégiben a szovjet—ma­gyar barátság tábor munkája — utak a jó ügyért, a két né­pet összefű-ő barátság erősí­téséért. Herceg István, a KISZ Nóg­rád megyei bizottságának osz­tályvezetője annak a nógrádi csoportnak volt az irányítója, amelyik a közelmúltban részt vett a Szovjetunióban létesí­tett „Druzsba” — barátság — tábor munkájában. Első kér­désünkre, mit jelentett a gya­korlatba— ez a táborozás — a következő választ adta: — A szovjet—magyar ifjú­sági tábor ma már szép ha­gyomány. Első alkalommal tavaly, a szocialista forrada­lom évfordulója tiszteletére létesítettünk tábort mi, ma­gyar fiatalok a Balaton part­ján. Barátaink az idén 106 magyar fiatalt hívtak meg a „druzsba-kempingbe”, ame­lyet csodaszép környezetben, Ukrajnában, a Vinyica me­gyei Jampol község közelében állítottak fel. A táborozás a lehető legkedvezőbb időszak­ban, augusztus közepén kez­dődött, s valamivel szeptem­ber eleje után ért véget. Ven­déglátóink ezúttal azt a célt tűzték ki, hogy a táborozás adta lehetőségekkel tovább mélyítsék a már meglevő kapcsolatokat. Így elsősorban azok a fiatalok vehettek részt a jampoli táborozáson, akik korábban már baráti kapcso­latot teremtettek szovjet fi­úkkal és lányokkal. (A magyar fiatalok között külön kulturális delegációt képezett az a csoport, amely a KISZ központi művész- együttesének tagjaiból, tán­cosokból, a Rajkó zenekar egy részéből, énekesekből, a televízió és a sajtó munkatár­saiból állt). — Megyénkből hárman utaz­tunk a táborba — folytatta beszámolóját Herceg István. — Pataki Mária a Salgótarjá­ni Kohászati Üzemekből, Tol­di Miklósné pedig a tervező intézettől indult útnak. — Volt-e alkalmuk arra, hogy a táborozás ideje alatt szibériai testvérmegyénk, Kuzbassz és Kemerovó fiatal­jaival találkozzanak? — Kemerovóból négy kom- szomolista érkezett a jampoli táborba. Velük természetesen Karancskeszi Március 15. Tsz felvételre keres gyakorlattal rendelkező erdesz­technikust azonnali belépéssel. Fi­zetés megegyezés szerint. Lakást biztosítunk. sok időt töltöttünk együtt, de nagyon jó barátság, szavak­kal szinte kifejezhetetlenül emlékezetes testvéri kapc jiaí alakult ki köztünk és a lenin- grádi fiatalok között. — Kicsi a világ! — szoktuk mondani, ha távoli helven, váratlanul ismerősökkel találkozunk, A druzsb" táborban, a kemero- vóiak között volt egy komszo- molista, aki a „Szirtisas” ne­vű pionírtelepen találkozott a nógrádi úttörőkkel, néhá- nyukrá név szerint is emlé­kezett. .. — Született-e valamilyen megállapodás arra nézve, hogy a két megye — Kemerovó és Nógrád — ifjúsága a jövőben még szorosabbra fűzhesse a barátság szálait? — Sokat beszélgettünk, ho­gyan lehetne mielőbb ifjúsági vonatkozásban is kiszélesíteni azt a munkát, amelyet a két testvérpárt delegációi a bará* - Ság elmélyítése érdekében ré­gebben elkezdtek. Mindkét részről felmerült az igény a köl­csönös tájékoztatásra-tájéko- zódúsra, elsősorban a közös fel­adatokat — a Komszomol és a KISZ munkáját — illetően. Szóltunk arról is, hogy eddig felnőtt-ifjúsági szinten még nem került sor nógrádi és ke- merovói fiatalok találkozójá­ra. Ezzel kapcsolatban bará­taink naov örömmel fogadták azt a tervünket, amely szerint a Komszomol és a KIMSZ évfordulóján ifjúsági delegá­ciókat cserélünk. Együttmű­ködésünk alapját — úgy is fogalmazhatnám: biztosítékát Tizenhét éves diáklányok kezébe általában nem fegy­vert képzel az ember. A sal­gótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Technikum két har­madikosának, Batta Olgának és Vámos Klárinak kézfogá­sában sincs különösebb férfi­as keménység. Ügy fognak kezet bemutatkozáskor, mint a többi hasonló korú lány. Pedig mégis van különbség köztük és társnőik között, ök nyerték meg a hónap elején Salgótarjánban két másodikos lánnyal, Suhajda Katalinnal és Tóth Katalinnal együtt az MHSZ által rendezett, Nóg­rád megyei leánycsapatok lö­vészversenyét. Olga és Klára elmondják, alig egy évvel ezelőtt volt a kezükben először kispuska. S e verseny előtt is mindössze néhány edzés volt. Igaz, Pe- sze István, az MHSZ városi titkára sokat segített taná­csaival, az iskolából is szíve­sen engedték edzésre a lá­nyokat. — S otthon, az anyu? — Hát... máshol is el tud­na képzelni bennünket, mint lőtéren — hangzik a vidám válasz. Ami igaz, az igaz, a lövé­szet nem éppen lányos fog­lalkozás. Eredményeik azon­ban önmagukért beszélnek s arról a helytállásról is, amely függetlenül a nemtől, dicsé­retre méltó, s általános ér­telemben emberi helytállás­nak szokták nevezni. Helytállásra, céltudatos, ke­mény akaratra a fiúk is szép példát mutattak. A KISZ Pest megyei bizottsága által nemrég rendezett országos if­júsági járőrversenyen Ceglé­den, az iskola csapata, amely Nógrád megye színeit is kép­— képezi a két megye k— munistáinak, pártbizottságai­nak mostanra kiépített elvtár­si kapcsolata, szép és hasznos szándéka, amely arra irányul, hogy az élet minden területé­re, a megye minden jelentő­sebb rétegére kiterjessze a barátságot, a két nép és az ifjúság közötti megbecsülést, egyetértést. — Miben lehetne megjelöl­ni a kemerovói és a nógrádi ifjúkommunisták közötti kap­csolat elmélyítésének legköze­lebbi feladatát? — Feltétlenül tovább kell fejleszteni a rendkívül hasz­nosnak mutatkozó pionír— úttörő kapcsolatokat. Ugyan­ezt kell, most már érdemben, a gyakorlatban kialakítani a felnőtt ifjúság körében — ter­mészetesen elsősorban a Ko:n- szomol és a KISZ kapcsola­tában. Nem jut eszembe jobb kife­jezés: profilírozni kell a ki- szesek és a komszomolisták közötti kapcsolatteremtést. El kell érni, hogy minden nóg­rádi KISZ-tag — az alap­szervezetek munkáján keresz­tül — gyümölcsöző kapcsola­tot teremtsen az élet hasonló területén tevékenykedő kom- szomolistákkal. Ezt a célt szolgálja az a leírás, amelyet most küldtünk el Kemerovó- ba. Pontos és hű képet ad szovjet barátainknak a nógrá­di KISZ-szervezetek, az üze­mi, iskolai és szövetkezeti if­júsági csoportok és bizottsá­gok elhelyezkedéséről, felépí­téséről, tevékenységéről. Pataki László viselte, harmadik helyezést ért el. Az öt tanulóból álló kis csapat (Gyurász László diáktársuk vezetésével G. Ko­vács László, Kéri Péter, Sisa Alfréd és Szenográdi Zoltán vett részt az országos verse­nyen) a küzdelem előtt pár nappal kapta meg a kiírást, három-négy nap jutott a fel­készülésre. Annál figyelemre méltóbb ceglédi eredményük, ahol hat megyéből tíz csapat indult. Gyurász László egyébként az iskolai Ifjú Gárda-szakasz parancsnoka is. Mint elmond­ja, a szakaszt két évvel ez­előtt szervezték újjá, jelen­leg nem egészen húsz tagja van, de októberig — újabb szervezést indítanak —, meg­haladja majd a harmincat. Idén gazdag akcióprogramot állítottak össze, katonai, po­litikai, önvédelmi stb. isme­reteket sajátítanak el, jár­őrbe mennek, rendezvénye­ket biztosítanak. Munkájuk­ban sokat segít az iskola, a KISZ-szervezet s mindenek­előtt Huszár Miklós tanár, a lövészet vezetője. De kapnak segítséget az ifjúgárdisták katonai KISZ-szervezettől, rendőrségtől, munkásőrség­től is. Ünnepi rendezvénye­ken nemcsak a fiatalok bá­mulják meg a fegyelmezett szakaszt, s a szép ifjúgárdis­ta egyenruhát (kék orkán­dzseki, szürke nadrág, vilá­goskék ing, piros nyakkendő, fekete öv), hanem a felnőt­tek, a város lakossága is. Szép egyenruhában jó érzés számot adni az iskolai alaki képzés jó színvonaláról, az alaki kultúráról. Tulajdonképpen egy új tan­tárgy bevezetésével kapcso­latban érdeklődöm a gépipari Az elmúlt hét televízió­műsorából ezúttal hármat sze­retnék érdemileg megemlíteni. A három műsoranyag temati­kában és színvonalban egy­mástól meglehetősen távoli, egymással aligha mérhető, arra azonban mindenképpen alkal­mas, hogy képet alkothassunk a színvonalhullámzásról, amely a tévé szerkesztői munkájában szinte állandósult tünet. Mindjárt a műsorhét első napján élményes estnek lehet­tünk részesei Füst Milán: Ca­tullus cimű drámájának köz­vetítésével. A költő, a Nyugat­nemzedék nagy generációjá­nak érdekes és különleges egyéniségű tagja, szinte csak napjainkban jut el drámáival a széles nyilvánossághoz, s színpadi alkotásait szinte a felfedezés izgalmával fogad­juk. Füst Milán drámaírói te­hetségének a Catullus egyik remeke, amely születésétől 30 évnyi távolban is hatásos, mert a gondolatok, az érzel­mek, melyeket a dráma meg­fogalmaz, izgalmas történés ke­reteibe fog, semmit nem ve­szítettek érvényükből. Aklasz- szikus nevű hősök a modern I világ társadalmi viszonyai kö­zött végső soron a modem vi­lágról vallanak, nyújtanak ké­pet jellemeikben és cselekvé­seikben, s ez ad időtálló érté­ket Fü&t Milán drámájának. A darabot a Madách Szín­ház nagyszerű előadásában láthattuk. A dráma közvetí­tését Gábor Miklós, Mensáros László, Dómján Edit, Simor Erzsi, Vass Éva játéka tette tartós élménnyé, olyan aján­dékká, mely Füst Milánról, technikumban: a Honvédelmi ismereték-ről. Amiről eddig szó esett, ,,hivatalos” érte­lemben nem tartozik a tan­tárgyhoz, s mindenekelőtt az MHSZ tevékenységét, s az in­tézményben folyó politikai nevelő munkát dicséri. Tá- gabb, s nem „hivatalos” ér­telemben persze, ez is a tárgy, mint ahogyan az egész okta­tó-nevelő munkát át kell hat­nia a szocialista haza szerete- tére, a védelemre, a proletár internacionalizmus szellemére vadó nevelésnek. Az új tantárggyal, az eddi­giekből kiderülhetett, a tech­nikumban semmj probléma nincsen, úgyszólván zökkenő- mentesen, minden erőltetett- ség nélkül kezdték meg ok­tatását. A célkitűzést értik: a honvédelmi ismeretek felada­ta, hogy sajátos eszközeivel közvetlenül járuljon hozzá a tanulóifjúságnak a szocialis­ta haza védelmére, a katonai szolgálatra való felkészülés­hez, a középiskolák minden­napi oktató-nevelő munkájá­ba ágyazva segítse elő a honvédelemhez szükséges er­kölcsi akarati tulajdonságok és személyiségjegyek kialaku­lását s még sok más, a szo­cialista emberre jellemző tu­lajdonság kialakítását. A tantárgy oktatásához ka­pott irodalommal ugyancsak elégedettek a technikumban, a segédkönyvet rendkívül hasznosnak tartják. Valóban tartalmazza az életkornak megfelelő fogalmazásban a haza védelmével, a polgári védelemmel, tereptannal, a haditechnikával és lövészettel kapcsolatos legalapvetőbb is­mereteket. irodalmi rangjáról formált összegezésünket gazdagítja. A szombat esti műsorban a rég nem látott Latabár Kál­mánnal találkozhattunk jó másfél órás időtartamban a képernyőn. Azt hiszem, kevés ember vitatja a nagy komi­kus méltó helyét a magyar színháztörténetben. Latabár Kálmán sajátos humora egy önálló színészdinasztia csúcs­értékeit összegezi, egyben azonban azt is jelzi, hogy az a colwn-humor, melyet 6 tes­tesített meg nálunk, már alig­ha fejleszthető tovább. Kiak­názta minden lehetőségét, s ma már csupán régi fogásait ismétli. Ezért hatott kissé szomor­kásnak mindaz, amit Latabár- tól ezen az eston humor cí­mén láttunk. Fáradt, bágyadt humor ez s bizony, művelője is a fáradt művész hatását kelti. Jóízű nevetésre inkább csak a régi filmek válogatott jelenetei nyújtottak alkalmat, s erőltetettelek tűnt az a kísér­let is, amely moralizáló töltet­tel próbálja Latabár portréját teljesebbé tenni. A latabári Kiss István pásztói vájár elvált, s külön költözött a feleségétől. Egyik nap az éj­fél utáni perceket választotta arra, hogy az asszonynál ma­radt családját meglátogassa. Kissnének semmi kedve sem volt ahhoz, hogy az erősza­kos cselekményekért koráb­ban többszörösen büntetett, volt férjének látogatását fo­gadja, ezért nem engedte be. Kiss ekkor betörte a kaput, műfaj, humorának sajátossága nem bírja el az ilyen törek­vést, csak a művész képessé­geinek korlátáira vonják rá a figyelmet. Az Egy este La­tabár Kálmánnál voltaképpen egy művész előtti tisztelgést jelentett, akinek színjátszá­sunk legnagyobb nevei között van méltó helye, ez azonban nem zárja ki a tényt, hogy a modort, melyet képvisel, bi­zony erősen túlhaladta az idő. Vasárnap este — felnőttek és gyermekek egyaránt — kis­sé fájó szívvel búcsúztak Ro­bert Stevenson regényének folytatásos filmváltozatától, A kincses szigettől. A tizenhá­rom részben kapott romanti­kus történet valóban mindnyá­junk szívesen várt műsorává lett, s ha a mű tipikus hor­dozója is a romantikus iroda­lom szinte minden gyengéjé­nek, a színes és izgalmas cse­lekményesség nem maradt ha­tástalan a nézőre. Szívesen, vennénk a következőkben is hasonló kedves, szép és nemes tendenciájú sorozatot a kép­ernyőn. zfon majd annak a háznak a ka­puját is megrongálta, ahová volt felesége menekült. Ezt követően egy férfit megrugdo­sott. A garázdálkodással csak akkor hagyott fel, amikor a virtuskodótól meg nem ijedő Sütő Pál, Baross utcai lakos karóval térítette jobb belá­tásra. Kiss István rövidesen a pásztói járásbíróság előtt felel az éjszakai riadalomkel­tésért. (T. E.) Ötvözetgyár, Zagyvaróna keres gyakorlattal rendelkező terv­statisztikust. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti osztályán személyesen 6—14 óráig vagy levélben. Levélcím: Salgótarján, postafiók 16. GAZ 51/A típusú, 2,5 tonnás NYITOTT TEHERGÉPKOCSI 20 000 Ft-os árengedménnyel azonnal raktárról vásárolható. Ära: 65 000 Ft Megrendelhető: i4<jJókejr Űj autó kereskedelem Budapest, XIII., Gogol u. 13. Tel.: 494-730. Egy új tantárgy nyomában... (b. t.) Kéményseprő-tanulók gyakorlati foglalkozása Éjszakai riadalom Pás

Next

/
Thumbnails
Contents