Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-10 / 238. szám

Szükség van rá Az utóbbi időben több kezdeményezés is történt Sal­gótarjánban az esztétikai nevelés társadalmi kiszélesíté­se és elmélyítése, valamint e nevelési terület bázisának megteremtése érdekében. Ha kissé ..száraz" is e bevezető mondat, tartalma esetenként annál kedvesebb emléket ébreszt, szellemi élményre emlékeztet. A TIT székházának klubjában zajló vitákra, a Karancs Szálló mozaiktermé­ben történt találkozásokra gondolok. Szükség volt, illetve szükség van-e e találkozásokra? Igen. Salgótarján fejlődésének ebben a szakaszában fel­tétlenül időszerű hasonló jellegű rendezvények szervezé­se. Hiszen az élet esztétikai színvonalának emelkedése nem tart lépést a városépítés, az ipari rekonstrukció stb. ugrásszerű fejlődésével. A város — meglehetősen hetero­gén — társadalmában érzékelhető művészeti, esztétikai igények különböző szinten és rétegben, illetve területen és tormában jelentkeznek. Az iskolai oktatás, a népművelés, az ismeretterjesztés és az itt-ott fellelhető társadalmi kezdeményezések közelítenek egymáshoz, az eltérés mód­szereikben nyilvánul meg. Feladatunk tehát a közös ne­vező megkeresése. S csak ezután következhet az újabb lépés: újabb területeket meghódítva, szélesíteni a prog­ramot. Mindezt szükséges elmondani, hiszen a megyei Jó­zsef Attila művelődési központ és a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Nógrád megyei Szervezetének közös rendezvénye, a művészeti szabadegyetem indítása min­denekelőtt e vonatkozásban érdemel figyelmet. Orosz Ist­vánnak, a művel idési központ művészeti vezetőjének tá­jékoztatása szerint a szabadegyetem előadássorozatát vi­taestek követik, amelyeken mód nyílik á felmerült prob­lémák megvitatására, a nézetek tisztázására. A szabadegyetemi előadások a művelődési központ klubjában október 11-én kezdődnek, s ezt követően ha­vonta egy alkalommal hangzanak el. Az első előadást Me­xikó építészeti emlékeiről Srogh György. Ybl-díjas építész tartja. Képeket is bemutat Mexikó történeti építészetéről. Ugyancsak Srogh György tart előadást november 8-án a mai magyar építészet alkotásairól. A következő előadásra december 13-án kerül sor. Bencze Gyula festőművész, a Képzőművészeti Főiskola helyettes igazgatója a művészet és világnézet, az alkotás és közérthetőség problémakörét elemzi. X. Gács György festőművész, az Iparművészeti Fő­iskola tanszékvezető tanára január 10-en látogat Salgó­tarjánba. a monumentális murális műfajokról, művésze­tekről vezet vitát a szabadegyetemi foglalkozáson. A mo­dern zene zorigorairodalmának előadói problémáival An­tal Imre zongoraművész ismerteti meg az érdeklődőkéi február 14-én. Rendkívül izgalmas és rangos rendezvény­re kerül sor március 14-én. E napon rendezik meg a mű­velődési központban a Filmművészeti Főiskola 1967/68. évi vizsgafilmjeinek bemutatóját. A bemutató után an- kéton találkozhat Salgótarján érdeklődő közönsége az al­kotókkal. Érdeklődésre tarthat számot Gonda János zon­goraművésznek, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanszékvezető tanárának előadása is a magyar jazz kiala­kulásáról és fejlődéséről, valamint a külfölddel való kap­csolatáról. Ez az előadás április H-én hangzik el. A mű­vészeti szabadegyetemi előadássorozat utolsó előadására május 9-én kerül sor. E napon dr. Keresztury Dezső Jó­zsef Attila-dijas íróval a modern drámáról beszélgethe­tünk. (te) Tanácsadás a helyszínen A salgótarjáni járási tanács még az év közepén határoza­tot hozott arra, hogy a vb ve­zetői a községekben tartsa­nak fogadóórákat. Ezzel segít­séget kívánnak nyújtani a la­kosságnak, hogy panaszaik orvoslásáért ne utazzanak a községüktől több kilométerre levő járási székhelyre, hanem a lehetőségekhez mérten a helyszínen megfelelő tanácso­kat kapjanak. A községekben tartandó fogadónapokkal a falu vezetőinek is tapasztala­tokat nyújtanak. Az első fogadónapra ma ke­rül sor. A járási tanács vb vezetői Lucfalván, Nagybár- kányban és Sámsonházán ta­lálkoznak a lakossággal. A községekben a járási vezetők fogadónapja iránt nagy az ér­deklődés. Egy-egy körzet a tanácstagjával megbeszélte, milyen közérdekű javaslatok­kal mennek a fogadónapra. Természetesen az egyéni pa­naszok kifejtésére is megvan a lehetőség. Balassagyarmati piac Drágul a paprika és az alma A balassagyarmati piacot egy idő óta közepes felhozatal és viszonylag lanyha kereslet jellemezte. Tegnap viszont már az árakban is megíigyel- hetőbb volt a hűvös, télies, ködös időjárás hatása. Ezzel is indokolható, hogy emelke­dett a tölteni való zöldpapri­ka, az alma és a szabad piaci zöldbab ára. Balassagyarma­ton a legutóbbi piaci árak a következőképpen alakultak: Cikk MEK ár Ft/kg Szab.piac Ft/kg Burgonya 3 3,50—3 Vöröshagyma 3,60 i Karfiol 4 4 Fejes káposzta 3 3 Kelkáposzta 3,60 3 Vöröskáposzta 4 4 Zöldpaprika 5 5 Sárgarépa 3 6 Gyökér 6 60 ti Csemegeszőlő 7.69 10 Alma (Jonathan) 6 7 Paradicsom 3.40 >) 7<öldbab 3.60 6 Tojás I 70—2 1.70—1,90 Mák 40 39—40 Gomba 20 15—20 Milliók Maoyariiámiornak A Magyarnándori Állam; Gazdasag sertéstelepén terv­szerű, céltudatos a tenyésztői munka. Mint az Országos Ál­lattenyésztési Felügyelőseg törzstenyészel e az angol im­port fehérhússertést tenyész­tik, Évente mintegy 600—900 tenyészsüldőt szállítanak a különböző gazdaságoknak: Emellett ezer—ezerötszáz má­zsa hízott sertést is értékesíte­nek. A sertéstenyésztés és hiz­lalás mintegy ötmillió forint bevételt jelent az állami gaz­daságnak. Csatorníizús Métsiigon Rétságon ebben az évben egymillió-százezer forintot költenek arra, hogy szenny­víz-elv ezető csatornát építse­nek a Dózsa, a Zrínyi és a Rákóczi úton A szükséges anyagi fedezetet megyei for­rásból biztosítják. A harminc centiméteres átmérőjű háló­zatba később a mellékutcákat is bekapcsolják. A járási szék­hely közegészségügye szem­pontjából igen fontos munkát a nagyoroszi termelőszövetke­zet építőbrigádja kezdte meg. Új román búzafajták Román mezőgazdasági szak­emberek új búzafajták meg­honosításán fáradoztak. Á kísérletek eredménnyel jártak, s az új búzafajták si­kerrel vizsgáztak, kielégítő termést adtak, s. szárazságtű­rőknek bizonyultak. Az első helyet az F—417 fajta foglalta el, amely ebben az évben is jó terméshozamot adott csak­nem az egész országban, fő­leg Erdélyben, Munténiában és Olténiáhan. Ezekben az övezetekben az új búzafajta túlszárnyalta a Harrach, a Ponca és a 301-es fajta ter­méseredményeit. Ugyanak­kor ellenállóképesnek bizo­nyult a faggyal és betegségek­kel szemben. Lisztje jobb minőségű és igen alkalmas kenyérsütésre. Egy másik faj­ta, az F—141, az ország déli részén vált be. ahol ebben az évben, valamint az utóbbi 4— 6 év átlagában 15—20 száza­lékkal nagyobb termést adott, mint a Triumph-fajta. Bizlonsás m 4**3iI« elmc^letben A Rétsági járási Népi El­lenőrzési Öizottság a felsőpe- tényi, a nőtincsi és a nógrádi termelőszövetkezetben vizs­gálta, hogy az arra hivatottak megtesznek-e mindent a gépe­sítés fejlődéséből, a mellék­üzemi tevékenység bővítésé­ből eredő balesetveszély meg­szüntetésére. összefoglalóiá­nak rögtön az elején leszöge­zi a NEB. hogy mind a veze­tők, mind a beosztottak isme­rik az óvórendszabályokat és azok fontosságát is. Nos — gondolná a jelentés tanulmá­nyozója —, ha ez így igaz, bi­zonyára mindenütt minden a legnagyobb rendben... A va­lóság más. A beruházások előzetes fe­lülvizsgálatáról és a munka biztonságosságáról a vizsgált tsz-ék egyike sem tudott fel­jegyzést bemutatni. Feisőpe- tényben kiderült, hogy sem a tsz-elnöknek, sem a gépcso­portvezetőnek nincs vizsgája balesetelhárításból. A nőtincsi tsz-ben hiányos a montőládák felszerelése. A nógrádi tsz- ben az arra kötelezettek kö­zül hat személy nem vizsgá­zott biztonságtechnikából. A trágyalét gyűjtő medence fö­lött betonfödém helyett csak farács nyüjt(?) biztonságot. Mindhárom tsz-ben tapasztal­ták a népi ellenőrök, hogy a dolgozók meg-megfeledkeznek a védőberendezések használa­táról. A Béke Tsz telephe­lyén ötvenöt személyt foglal­koztatnak —, de a több mint féiszáz embernek nemhogy öltözője, de még szekrénye sincs. Hiányzik az üzemi für­dő Felsőpetényben és Nőtin­csen is —, bár emitt már dol­goznak rajta. Ugyancsak Nő­tincsen gépszín épül. ami — remélhetőleg — megszünteti a baleseti veszélyt növeld zsú­foltságot. A népi ellenőrzés — termé­szetesen — azt is meglátta, ami jó, ami előírásos. Az eredményeket azért nem rész­letezzük, mivel a vizsgálat célja a hibák megszüntetése volt. Két cigaretta kőzett Meghalt egy cigánygyerek. A kórház folyosólyán zokog az édesanyja. Mellette az alig félméteres koporsó, s a fejfa. A kis léctákolmányon; „ .. .élt 3 évet..." Alig, hogy meg­tanulta kimondani a gyerme­kek első szavait; mama, apu­ka ... Megállók, cigarettára gyúj­tok. A bőszoknyás asszony fel­áll, hozzám jön. Kínáljon meg egy cigaret­tával — kéri, s mohón nyúl a csomag felé. Az első mély szippantás után már nem lát­szik annyira riadtnak. — Mikor halt meg? — koc­káztatom a kérdést. — Az éjszaka. Szegény kis Rozikám... — Mi baja volt? — Megfázott, a tüdejére ment. — Nem tudtak rá vigyázni? — Míg odahaza volt, nem volt komolyabb baja. Cak mi­kor behozta a mentő. Itt tet­ték tönkre a sok injekció­val!) — Miért? Otthon hogy ke­zelték? — Raktunk rá vizesruhát, aztán rendjén volt minden. — Akkor miért kellett kór­házba hozni? — Miért? Hát olyan beteg lett szegény. Közben nagyokat szív ci­garettáján, s idegesen kap­kodja fejét a lócán levő ba­tyura. iratokat szed elő kö­ténye zsebéből, átadja. — Tessék már megnézni, mi van ezekre írva? Orvosi leletek, igazolások, kórházi zárójelentés és kórlap. A papí­rokon nem egy rovat van ki­töltetlenül hagyva: Apja fog­lalkozása . . . munkaviszonyá­nak kezdete . .. havi jövedel­me ... stb. — Nem dolgozik a férje? — Dehogynem. Dolgozik ö. — Hol? — Odahaza a ház körül. El­ment egyszer a bányához, de két hét múlva visszajött. Pe­dig jó munkája volt, kilenc- százat kapott a két hétért. — Most miből élnek? — Hát innen is, onnan is cseppen valami. Hol egy kis mosás, vagy éppen, takarítás. Nézem a halott gyerek ru­háit. Egy hosszú ing, egy pár szakadt cipő, egy sapka. — Ennyi volt csak a gyerek ruhája? — intek a lóca felé. — Hát ugye, mi nem va­gyunk urak, nekünk nem te­lik többre. A lakásunk is csak amolyan putri. Azért fázott meg a gyerek. Szegény kis Rozikám... Adjon még egy cigarettát. Román Dénes Kitűnő ajánlólevél A festők dolgoznak már a 18-as számú szalaghídon. Né­hány nap és útnak indul az Óbudai Gázgyár rekonstruk­ciójához. Ez az utolsó szer­kezet abból a 11 és fél millió forint értékű megrendelésből, amiről a következőkben szó lesz. — A negyedik negyedévben tudjuk csak szállítani a kért berendezéseket — mondták az üzem vezetői amikor a meg­rendelést kapták. A főváros gázellátása függ a rekonstrukció ütemétől, nem mindegy mikor érkeznek meg a különféle vasszerkezetek:, szalaghidak, surrantok, bun­kerberendezések. — Ha csak egy mód van rá, gyorsítsák meg a gyártást! — kérték a megrendelők. A munka többsége Szalako- vics Lajos és Mocsári Zoltán szocialista lakatosbrigádjára hárul. Ók a KMP megala­kulásának 50- évfordulója tisz­teletére a határidők pontos be­tartását és a kiváló minősé­gű munkát ígérték. Ezúttal is teljesítették a felajánlást. — Időközben volt egy kis gondunk — mondja Szalako- vies Lajos. — A tervezők mó­dosítottak az 3-gyik szalagbe­rendezésen. Le kellett áll­nunk a munkával, és más­hoz fogtunk. , Ha nincs ez a két hét várakozás, már el is felejtettük volna az egészet, te v is elkészült. Most Dór- sódba készül egv 700 méter hosszú és egyméteres szalag­szálességű szállítóberendezés. Akkora lesz, hogy nem is le­het majd egyik végétől a má­sikig ellátni. — Az idén nem volt pa­naszra okunk, annyi a mun­kánk. Sokat jelent, hogy ami­kor a programot megkapjuk, a rajzokkal együtt jön a le­szabott anyag is. A daraboló jó előretartással dolgozik. Gond csak olyankor van — mint most is — két hajtómű, meg hat csapágy hiányzik. Ezt más vállalatok szállítják. A kooperációt kellene még va­lahogy javítani. Házon be­lül csak a forgácsoló üzem­részből jön lassan az anyag. Két műszakban dolgoznak, de így is nagy a leterhe­lésük. Ha ott is tudnánk teremteni egy kis előretar­tási, nagyon jó lenne. A csök­kentett munkaidőt egyébként nem érzi meg a termelés és a kereset sem — sorolja a brigádvezető. — Sok munka volt a gáz­gyári szerkezeteken, de hoz­zászoktunk már az egyedi ter­mékekhez — így fogad Mo­csári Zoltán, a másik brigád vezetője. Hogy előbb készült el? Amit gyártunk az álta­lában mind sürgős a meg­rendelőnek, Ez a szalagberen. dezés is például a ZIM Sal­gótarjáni Gyárának készül Okos kis konstrukció. Sza­lag lesz. de nem szenet szál­lítanak rajta, hanem sínpá­lyán, kerekeken forgatható ko­rongos kocsi fut majd. T<V­helyszerelő-szalag lesz. Most ezt a munkát szorítjuk. Ha el­készülünk veié? Ki tudná azt előre megmondani mi lesz a program. Majd jön a rajz, meg az anyag. Az idén már megszoktuk, hogy munkából, feltételekből nincg hiány. A két brigád, ahogy a szak­szervezeti bizottságon Angyal László termelési felelőstől hal­lottuk, korábban sokszor ki­segítette egymást. Hol itt, hol amott volt kevesebb hegesz­tő, mint amennyi kellett vol­na. Az idén erre már nem­igen volt szükség, viszont az is igaz, hogy szép számmal vannak mindkét brigádban többszakmások, akiket oda le­het állítani ha kell a satu. vagy a hegesztő mellé. Az egyedi berendezések gyártása nemcsak tökéletes rajzisme­retet követei, hanem sokol­dalúan képzett munkásokat is. Nem véletlen, hogy ész­re veszik a legkisebb hibát is a rajzon és korrigáltatják, mielőtt tovább folytatnák a munkát. Megrendelőben nincs hiány a Zagyvapálfalvi Gépgyárban. Ehhez éppen az ilyen esetek segítik hozzá őket, mint a gázgyári berendezések határ­idő előtti szállítása. A jó hír­név a legbiztosabb ajánlóle­vél. B. 3. Elismerés a gondoskodásért Gyógyulás, üdülés, fel­frissülés. Így összegezte vé­leményét a csaknem hetven főt számláló nagy család, amikor az egyhetes üdülés­ből visszatért. A salgótarjá­ni bányász férfikórus tagjai és hozzátartozóik ez alka­lomból kívánnak megemlé­kezni az ott látottakról és a szerzett tapasztalatokról. El­mondhatjuk, hogy nem mindennapos örömök élmé­nyeivel lettünk gazdagab­bak. A bükkszéki bányász gyógyfürdő országos vi­szonylatban is az élvonalba soroltak közé tartozik. Most mi is elismeréssel szólunk fogadtatásunk valamennyi mozzanatáról, a messzeme­nő figyelmességről. Arról az összhangról, ami a vezetők és beosztott dolgozók részé­ről munkájuk végzése során tapasztalható. A legkénye­sebb igényeket is kielégítő élelmezés úgy mennyiség­ben, mint' minőségben na­gyon dicséi'etes. Nem túl­zók, amikor az üdülő belső és külső tisztaságát, rendjét kórházival azonosítom. Most már a munkahelye­inkről köszönjük meg még- egyszer a gondoskodást. Ez­úttal fejezzük ki nagyrabe­csülésünket és köszönetün- ket a bányászszakszervezet valamennyi munkatársá­nak, személyileg pedig Pot- homik József elvtársnak, kik tevékenyen is elősegí­tették a naffv család repre­zentatív jutalomüdültetését. Dalos elkötelezettség; érzé­sünkkel és tudásunkkal kí­vánunk eleget tenni a kö­vetelményeknek október 13- án Budapesten, az országos minősítő versenyen. A kórus nevében: • Tóth Gyula . „Pacsirta” BeJgrád; 1963. Trillád a „Pacsirta.” Magyar cigány húzza. Rutinos prímásjáték. Szófia; 1965. Trilláz a „Pacsirta.” Magyar cigány húzza. Kövér, nehéz ujjal alig bir- ják az ütemet. Moszkva; 1967. Trilláz a „Pacsirta.” Magyar cigány húzza. Szépen játszik, Hosszú-hosz- szú napok kitartó gyakorlásá­ba kerülhetett. Salgótarjáni. 1968. Saleó Ét­terem. Trilláz a ..Pacsirta.” Magyar cigány húzza. Fiatal, alig húszéves. Szeme behuny- va, s ujjal úgy pattognak a húron, ahogy a pacsirta hang­szála rezeg. Arcának minden rezzenése. fejének tartása mély átélést mutat. Néma csend, mindenki a prímást fi­gyeli. Mikor véget ér a zene, fél percnyi csend, aztán felcsat­tan a taps . . . Gratulálunk Salgótarján. Rodc NÖGRAD - 1968, október 10., csütörtök 3

Next

/
Thumbnails
Contents