Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-09 / 237. szám
Krumpliszüret Befejezés előtt a burgonyaszüret a ludányhalászi egyesült szövetkezet nógrád- szakáli üzemegységében is. A tsz-ben az idén összesen kétszáz holdon termesztettek burgonyát, mégpedig százötven holdon vetőgumót. A burgonya a szeszélyes időjárás ellenére is megadta a 80—100 mázsás termést holdanként. A burgonyaszedésben egyszerre százhúsz asz- szony is szorgoskodott, köztük Kelemen Jánosné negy- ventagú, nógrádszakáli brigádja is. őket örökítik meg Kelemen Jánosné, aki egyúttal a tizenöt tagú szocialista címért küzdő munkacsapaképeink. _ tot is vezeti Megkönnyíti az asszonyok munkáját a ventillátor rendszerű burgonyaszedő gép is, amelyet Nógrádszakálban Demeter József traktoros kezel. A „burgonyaásó” gép után a szorgos asszonyok a tizenhárom holdas tábláról gyorsan felszedik a szép termést (Kinka László felvételei) Recept a részegség ellen Az ausztráliai Adelaideban lakó Cookné férje, mister Cook nem igyekezett híres névrokonaihoz méltó lenni: sem sarkutazó, sem felfedező nem lett belőle, de még csak világhírű utazási irodát sem alapított. Ez a mister Cook egyetlen kedvtelésnek áldoz: az ivásnak. Ha ő nem is lett hírneves, a felesége annál inkább, mert minden szenvedő asszonytársának jól bevált re_ ceptjét ajánlja: Cookné ugyanis négy évig minden alkalommal, ha a férje részegen jött haza, pénz- büntetést rótt ki rá. A férj — miután papucs alatt van — fizetett mint a köles. Az így összegyűlt pénzből Cookné egy házat építtetett a kertjükben. Megszívlelendő példa! Fiatal szovjet* képzőművészek kiállítása Salgótarjánban A budapesti bemutatót megelőzve, rendkívül gazdag anyagú szovjet képzőművészeti kiállítás nyílik Salgótarjánban, a megyei művelődési központ Ürmeiben. A kiállítás anyagát a legkiválóbb szovjet fiatal képzőművészek munkáiból állították össze a szocialista forradalom ötvenedik évfordulója tiszteletére. A reprezentáns összeállítást a salgótarjáni bemutató után Budapest közönsége láthatja majd. A csütörtökön nyíló kiállításon összesen 159 műalkotás — olaj, tempera, grafika, piakát, szobor, kovácsolt munkák és sok más, megmunkálható anyagból készült művészi munka — látható majd. A kiállítást a KISZ Nógrád megyei bizottsága és a művelődési ház közösen rendezi. MÉH-akció Rongyból — Skoda 1000 MB Érdemes néhány megállapí. tást idézni abból a tájékoztatóból, amelyet a MÉH 'Tröszt igazgatója nemrégiben egyik napilapunknak adott. Tavaly — világpiaci áron számítva — 25 millió dollár értékű hulladékot vásároltak fel az ország 350 telepén. A tröszt tíz vállalatának az év várható eredményeiről- szóló jelentése szerint — 25 ezer ton. na textilhulladékból háromezer tonnát exportálunk néhány tőkés országba. Az igazgató állami érdekről szólt a továbbiakban. A MÉH Pest, Bács és Nógrád megyei vállalata most rongygyűjtő hetet hirdet a három megye általános iskolásainak, úttörőinek körében. Az akció november kilencedikéig tart. Az iskolák úttörőcsapatai minden öt kilogramm rongyhulladékért sorsjegyet is kapnak, de a hét alatt ösz- szegyűjtött mennyiséget beszámítják az egész évi teljesítménybe is. Már most érdemes felhívni az iskolák figyelmét a szokatlanul értéke« nyereményekre: az első díj egy Skoda ezres személygépkocsi, ezen felül öt darab 10 ezer forintos vásárlási utalvány, értékes IBUSZ- utazások, öt darab Delta Lux televíziós készülék. 110 darab ezer forint értékű vásárlás: utalvány és más — összesen 676 darab értékes jutalom szerepel a listán. A rongygyűjtéssel egyidőben vadgeszte- nyegyűjtésre is felhívja az úttörők figyelmét a „milliomos” vállalat. 4 NÓGRÁD - 1968. október 9., szerda ^TapIójPíiy/et Égő-eleven kérdések Akadozik az Orkán Jól halad a kapásnövények betakarítása a pásztói járás közös gazdaságaiban. A burgonya betakarítása, mintegy 350 holdról, lassan befejezéshez közeledik. Jó ütemben ha. lad a cukorrépa szedése is. A gyári ütemezésnek megfelelően eddig 250 hold termését szedték fel és szállították' el a cukorgyárba a szövetkezetiek A járás szövetkezeteiben több mint 3300 hold kukorica termésének betakarításáról kell gondoskodni. A munka már megkezdődött, mintegy 400 hold kukorica törésével végeztek eddig. Párhuzamosan halad a szárvágás is. Gondot okoz azonban, hogy az Orkán silók ombájnokhoz nincs megfelelő alkatrész, s ez néhány gazdaságban akadályozza a szárletakarítást. Borsóleves sonkacsipetkével Mondanom sem kell persze, hogy a borsólevesben sem sonkacsipetke, sem más csipetke nincsen. Zöldborsó- leves ez, melyben füstölt sonka főtt, aztán porították, és szép színes fóliatasakokban árusítják a Csemeg'e salgótarjáni ÁBC-áruházában. A borsólevesen kívül egyébként van még marhahúsleves-por is. Érdekessége mindkettőnek, hogy egyszerű levesen kívül négynégyféleképpen lehet elkészíteni. Minderről a tasakok- ra nyomott színes képek, és a német nyelvű receptek, használati utasítások tanúskodnak. Nos, ami a végeredményt illeti, nincs is kétségünk felőle: ha a tasakra rányomtatták, biztosan lehet a porból olyan ételt készíteni. Hanem a recept, a használati utasítás, az nagy probléma, hiszen az áruházban senki sem ért németül (még a magyarral is baj van: lásd „sonkacsipetke’’), s a vásárlókat még sem lehet végig kérdezni: Sprechen sie deutsch? Es ha valaki akad is, aki ind, nem állhat oda minden vevőnek megmagyarázni, hogy ez itt nem tengeri herkentyű, hanem főzelék, fasí- rozottal... Erre vonatkozó felvilágosításra a kereskedelem köteles. Az pedig, mint látható, úgy látszik erre nem hajlandó, vagy nem képes. Talán úgy véli: így is elfogy? Csakhogy ennek semmi köze sincs a kereskedelemhez. Ügy is mondhatnám, ebben egy csipetke kereskedelem sincs... — Csizi — Elgondolkodtató, amit Darvas József a Kortárs szeptemberi számában ír: kikre néz fel a mai ifjúság? „A menő fejekre, az ügyesen boldogu- lókra, vagy akiknek másfajta, tartalmasabb céljaik is vannak?” Azután a továbbiakban: „A régi értelemben vett forradalmi romantika ideje lejárt; de egy olyan közszellemét kialakítani az ifjúság körében, amely nem balek- séguek, hanem dicsőségnek (nehezen bár, de ezt a szót is le mertem írni!) tekinti a pe- nészleki áldozatvállalást, ■ bizony ideje lenne.” Mi is ez a penészleki áldozatvállalás? Miről szól Darvas József, amikor Penészlekről, áldozatvállalásról beszél? Akj jelen volt az iró salgótarjáni (művelődési héten megtartott) előadásán, emlékezhet, mit mondott az Írószövetség most készülő — vagy folyó? — munkájáról, arról a nagyszabású vállalkozásról, amelynek ezt a címet adták tervezői-létrehozói, á mai írók: „Magyarország felfedezése.” Aki jelen volt, arra is vissza tud emlékezni, amit a legelső tapasztalatokról hallhattunk. A felfedezés-felmérés országos méreteire jellemző, hogy úgyszólván minden magyar írót foglalkoztat a feladat: feltérképezni, megismerni a mai magyar valóságot, kicsit a két világháború közti falukutató mozgalomhoz ha- ..nlóan, mégsem ugyanazzal a céllal és módszerrel, talán köbbel, nagyobb igénnyel, nem csupán a falvak életét kutatva, az egész mai valóságunkat megismerve. A cél közismert, szó volt, Írtak róla beharan- gozóan eleget — meglátni, megláttatni nem csak az eredményeket, de a változás felmutatásával együtt fellebbeztem a kényelmesség, kielé- gültség „minálunk minden rendben van” — leplét a hiányosságokról, a társadalmi fejlődést zavaró, akadályozó hibákról is. Megismerve megszüntetni — ez azt jelenti (elsősorban azt jelenti,' jó ezt idejekorán megérteni!), hogy valamilyen nagyon közös, nagyon együttes — társadalmat sem nélkülözhető — munkára készülnek itt % mai magyar írók. Az eredmény, az első nagyobb szociológiai írás — Végh Antal tollából a Valóságban jelent meg, s a Szabolcs megyei járási, községi vezetők és nem-vezetők körében mélységes felháborodást keltett. Pedig Végh Antalnak gaza volt, amikor Penészlek- :ől megírta az „Állóvízében, hogy a községi iskolában ma is gyakori, évente visszatérő gond a tetves gyerekek „kezelése”, egyáltalán az a körülmény, hogy 1968-ban egy mai magyar faluban (2500 lakosú községről van szó!) tetves gyerekek is járhatnak a tiszták közé. — „Csúffá tette a falut” — mondják róla, pedig nem ez volt a szándéka. Egyszerűen komolyan vette a feladatot, úgy beszélt a hibákról, akármilyen végletes, . de végül is meglevő hibákról — hogy beszélt róluk! Vagy inkább kiáltott. Mások helyett is, az iskolaigazgató helyett is, az iskoláért, a penészleki gyerekekért, a hiányzó pedagógusokért, a denaturált szeszt ivók egészségéért kiáltott, jó nagyot, s talán itt-ott élesebb hangszín is belekeveredett ebbe a felelős kiabálásba, mint amilyent az akármilyen szomorú valóság megkívánt volna. De maradjunk Darvas József említett írásának (nyomozó, helyreállító, a kiállót jogosan, mert bizonyítottan igazoló írás) néhány, fentebb már idézett-pedzegetett mondatánál. Az iró Nyíregyházán találkozott Ilku Pállal, beszélt neki a penészleki vizsgálódás tapasztalatairól, a nyomasztó pedagógushiányról, s természetesen a pedagógusok elhelyezkedésének új módszerét is latolgatták. Igaz, a pályázati rendszer általában jót ígér, s nyilván beválik a gyakorlatban az a megállapítás, hogy ez a rendszer serkenti a tanácsokat — az eddigieknél kedvezőbb körülményekkel (jó lakással, étkeztetési lehetőséggel, miegyébbel) várják a pályázókat. De Darvas József is hozzáteszi: nem csupán lakáskérdésről van szó! Már maga az a körülmény, hogy töprengve, nehezen merte csak leírni ezt a szót: „missziós tudat,” és a másikat — „dicsőség” (megszerezheti minden pedagógusjelölt, aki válnia a penészlekihez hasonló feladatot) — önmagában ez a cseppnyi habozás; le lehet-e írni, „megkövetelni” manapság a fiatal tanítóktól, népnevelőktől mindazt, ami a misszióval együttjár? — bizonyítja: bai van itt a kénzés szellemével. a hivatástudat erősítésével. s az ifjúság ideájia: sem ,mind5" a magyar valóság táláén állnak. De az már nem biztos, hogy a közszellem rekonstrukcióját legelsősorban is az ifjúsággal kell kezdeni. A felnőttek példamutatása nélkül nem lehet túlságosan gyors és megnyugtató eredményre számítani. Addig, amíg a könnyen boldo- gulók-ügyeskedők példaképek Lehetnek, addig, amíg nem a munka nehezét vállalók, a kedvezőtlen körülményeket el- fogadók-alakítók az ifjúság példaképei, mindaddig amíg ezek a mostaninál jóval szélesebb körű és ^nyilvánosabb, tehát rangosabb anyagi-erkölcsi elismerésben nem részesülnek, baj lesz a közszellemmel. Igaz viszont, hogy az ifjúság jobbjai ma is keresik a korszerű forradalmiság új formáját, s nem akármilyen a gondolat: a KISZ védnökségvállalásai most már kiterjedhetnének a legelmaradottabb falvak (nem csak Szabolcsban vannak Penészlekek, ismerünk Nógrádban nem egy községet, települést, ahol elkelne a segítség, a missziós tudat-vállalás) kulturális, egészségügyi és egyéb gondjainak megoldása is! — Égő-eleven kérdések, beszélni kell róluk — írja Darvas József a Kortársban. Beszélni kell. Méginkább, tenni- cselekedni mindazoknak, akik tehetnek valamit annak érdekében, hogy több fiatal tanító, tanár, könyvtáros-népnevelő válassza a nehezebb, dicsőséges utat — a távolmaradás, az összkomfort felé hátrálás helyett... Nemrégiben egy ceglédi tanácskozáson azt mondta valaki: „A KISZ még ma is megmerevedett keretek között dolgozik. Nem lehet vonzó azok előtt, akik a változatos, érdekes munkát helyezik a „papírízű” ténykedés elé...” A felszólalásból kerek vita pattant: az unatkozó, „merev keretek” között ásítozó fiatalok saját magukat okolják, ne a KISZ kereteit, saját korlátáikat, képességüket vizsgálják legelsősorban. Az ifjúsági mozgalomnak mindig voltak — a Iegromantikusabb időkben, az illegalitás éveiben és a 47-es, 57-es korszakában is! — játékszabályai, amelyek azonban elég teret engedtek, engednek ma is a szabad, öntevékeny, hasznos cselekvésre. Soha annyi korszerűen új forradalmi feladat nem volt ta- lán az ifjúsági mozgalom előtt, mint éppen most. KISZ- védnökséget vállalni a legelmaradottabb falvak kulturális helyzetének megjavítására? Érdemes beszélni róla. Azután érdemes lenne végre megkeresni a cselekvés lehetőségeit. Pataki László Hozzászólás cikkünkhöz Nem kellene mindenért Tarßänha menni, ha... A NÓGRÁD szeptember 22. számában megjelent „Mindenért Tarjánba kell menni...?” című cikkből kitűnik, hogy a zagyvapálfalvj lakosság ellátásával vajmi keveset törődnek a kereskedelmi szervek. Van azonban szervezet, az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet (régi nevén föld,mű vessző vetkezet), amely törődne a pálfalviak ellátásával, de sajnos nem áll módjában . .. Zagyvapálfalván ma is négyszáznyolcvan tagja van a fogyasztási szövetkezetnek. A szövetkezeti életnek itt mély gyökerei vannak. Valamikor ellátta tagságát és a lakosságot élelmiszerrel, iparcikkel. Éppen abban az üzlethelyiségben, amelyben a Nógrád megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat nemrég nyomtatványboltot létésített. Az épület tulajdonosa egyébként ma is a szövetkezet, de az ötvenes évek elején, amikor a kereTskedelmi szervezeteket területileg szigorúan elhatárolták, s a szövetkezetei kirekesztették a városi kiskereskedelemből, az állami kereskedelmi vállalatnak kellett átengednie. Azóta aligha volt szövetkezeti közgyűlés, melyen a tagság ne kérte volna vissza régi boltját. A legutóbbi közgyűlésen ez a követelés erősödött, hiszen ismeretes, hogy az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével eltörölték a kereskedelmet korlátozó területi határokat. Amikor a vezetőség grról értesült, hogy az iparcikk kiskereskedelmi vállalat megszünteti a vegyes- iparcikk-boltot, a salgótarjáni városi tanácshoz fordult. A szövetkezet azt kérte, hogy a nyomtatványboltot helyezzék máshová a szövetkezetnek adják vissza 'az épület .használati jogát, s akkor létesít olyan vegyesiparcikk-boltot, amely mind a tagság, mind a lakosság igényeit kielégíti. A városi tanács azonban nem támogatta a szövetkezet kérését, sőt helyeselte, hogy a nyomtatványbolt Nagybá- tonyból Zagyvapálfalvára kerüljön. Ez kiderül a városi tanács válaszleveléből: „A nyomtatványbolt megyeszékhelyre való áthelyezése a megye jobb ellátása érdekében indokolt.” A lakosság jogos igényeinek képviseletében a zagyvapál- falvi területi nőtanács panasz- szai fordult a városi nőtanácshoz. A beadványra a megyei tanács kereskedelmi osztálya válaszolt, amely sem meg nem nyugtatja, sem meg nem győzi a pálfalviakat. A kereske-, delmi osztály ugyanis azzal indokolta az iparcikkbolt megszüntetését, hogy annak forgalma egy év alatt hatszázezer forinttal csökkent, és eladatlan készletek halmozódtak fel benne. Az ilyenfajta indoklás ma már a kereskedelemben járatlanokat sem téveszti meg, hiszen amelyik bolt nem tart lépést a kereslettel, csődbe jut, akár Zagyvapálfalván, akár a városközpontban. A kereskedelmi osztály, a vegyesiparcikk-bolt felszámolásával egyidőben utasította az önkiszolgáló élelmiszerüzletet napi fontosságú iparcikkek forgalomba hozatalára, a nyomtatványboltot pedig iskolaszerek tartására. Ez is valami, ha a két bolt valóban eleget tesz az utasításnak. De egy munkáskerület ellátását nem oldja, nem oldhatja meg. i Napjainkban készül a fogyasztási szövetkezet új alapszabálya, amelyhez a tagság számos értékes javaslattal járult hozzá. És napról napra mind többen sürgetik, hogy a szövetkezet nyisson boltot. Érthető ez, hiszen szeretnék, ha anyagi érdekeltségük ismét érvényesülne. Ám a jelenlegi körülmények között üzletet csak a falatozó eszpresszó helyén nyithatnának. Márpedig ez azt jelentené, hogy a vendéglátóipari vállalat „cukrászdája” mellett egyáltalán nem maradna valamire való szórakozó hely a helybeli fiatalság számára. A zagyvapálfalvj fogyasztási és értékesítő szövetkezet bármikor kész olyan vegyesiparcikk-boltot nyitni, amely a fogyasztók igényeinek megfelelő minőségű és választékú iparcikkeket kínál, ha a salgótarjáni városi tanács segít abban, hogy a szövetkezet tulajdonát képező üzlethelyiséget ismét a lakosság ellátásának ' szolgálatába állíthassa. Akkor a zagyvapálfalvj dolgozóknak nem kéne minden apróságért Salgótarjánba utazgatniuk. Dudás Pál a Salgótarján és Vidéke Körzeti Fmsz főkönyvelője
