Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-08 / 236. szám
A Balatonfűzfői Nitrokémiai Ipartelepeken üvegszálas poliészterből óriási lámpabúrákat készítenek. A 280 centiméter átmérőjű, 80 kilogramm súlyú lámpabúrákból az idén 50 darabot készítenek. A képünkön látható lámpabúrák Miskolc közvilágítását szolgálják majd A előtt Példázat az ízetlen ételről Nincs bosszantóbb annál, arányban, s ez volt a benyo- maga „minőségében” Is jó mint amikor egy különben ki- másom a darab és a rendező szolgálatot tölt be. Figyelem- vántatón szervírozott ételről az vonatkozásában szintén. Kár re méltónak ígérkezik a „Szü- első falatok után kiderül, hogy volt ezt a gyenge kecskeméti lök, nevelők egymás közt” műízetlenre főzte a szakács. Így produkciót televíziós műsorra sorrovat új sorozata, mely a jártam valamiképp a Tele ■ tűzni. A vidéki színházak or- serdülőkor problémáit kíván- vízió múlt keddi műsorában szágos nyilvánossághoz segíté- ja pedagógiai, szociológiai, látott színházi esttel, amely a sét semmiképpen nem színvo- pszichológiai és orvosi színvo- Kecskeméti Katona József nal-engedmény árán képze- nalon elemezni. A sorozat első Színházból Ben Johnson: Voi- lem — ez sem a színház névé- találkozója arra utal, hogy a pone című komédiáját hozta el nek, sem a Televízió rangjáa képernyő közönségének. nak nem kedvez. Ben Johnson művét látni, hallhatni nem mindennapos alkalom. Ritkán kínálkozó gyönyörűség, amely felfokozott várakozást kelt az emberben. A várakozás azonban ez alkalommal már az első jeleneteit ízlelése után csalódássá fanyahalvány színészek mozognak, akik alig képesek bármi érdeklődést kelteni. Így a pompás komédia hamarosan bohózattá silányult, de még e nemben is gyarlónak. Ez vonatkozott a címszerepet nyújtó színészre is, aki pedig a világirodalom egyik legpáratlanabb lehetőségével élhetett volna. A szerep és a színész azonban távolról sem álltak szerkesztők rendkívül eleven kérdéshez nyúltak, s a vállalkozás végigvitelével igen értékes szolgálatot tehetnek a szülőknek és általában az ifjúságnevelés ügyének. Vasárnap este a Világirodalmi Magazin új műsorával zárult a hét. A sorozat eddigi Ennél kellemesebb élvezetnek lehettünk részesei pénteken este. Feleki László, Peter- di Pál és Tardos Péter: Beszéljünk a sportról című vidám műsora, ha nem is irodalmi rangú szórakozás volt, ulol, de azt, amire vállalkozott, összeállításai alapján most rult. A kecskeméti színház szinte hiánytalanul nyújtotta. már nyilvánvaló, hogy a maVolpone-együttesében olyan Kül°n érdemének könyvel- gazin a rangos irodalom fóruhetjük, hogy az olimpiai ké- ma, ez a vállalkozásban töbszületek jegyében a szellemes bé-kevésbé töretlenül jut ' érjelenetek mellett helyet adtak vényre. Amit leginkább észa műsorszerkesztők sportjel- revételezünk, az, hogy a műlegű számoknak is. Sor tematikailag meglehetősen Az est másik, szívesen né- széteső, az egyes művek között zett része a Szende szélhámo- nincs, vagy nagyon laza az sok című rövidjátékfilm-soro- összetartó kapocs, s bármily zat keretében pergett. A ne- gyedórás történet — amit lát- ”em, rakodnak tunk — szellemes és mulatsá- tartós élménnyé, gos fricska a kispolgári haszonlesők orrára, a jelenet a A salgótarjáni piacról jelentjük: Kiegyensúlyozott ár ah A múlt héten jelentős árutömeg érkezett a salgótarjáni piacra, ami választékban is kielégítette a vásárlókat. A hét végén — szombaton és vasárnap — nagy forgalmat bonyolítottak le a standok, ami megmutatkozott a tegnapi kisebb forgalomban is. A hét elején még tartott a kiskereskedelmi vállalat piaci pavilonjában lehet kapni. Az ára is kedvező: 7,50 forint kilója. Érdekességként kell megemlíteni, hogy megérkezett tegnap a piacra az első szelídgesztenye-szállít- mány a ceredi termelőszövetkezetből. Erre a hétre több közös gazdaság jelzett újabb múlt heti árukészlet, de több vegyes zöldség- és burgonyastandra friss áru is érkezett, szállítmányt. A Debreceni Ál- Nagy a kereslet a gyümöl- lami Gazdaság továbbra is fo- esök közül a szőlő iránt. A lyamatosan ellátja a piacot felhozatallal azonban nem ké- almával. A terv szerint na- nyeztetik el a vásárlókat. Iga- ponta egy-egy vagon almát zán kiváló minőségű szőlőt — szeretnének értékesíteni a sal- gyöngyösi szőlőskertek király, gótarjáni piacon. Az árak így nője — csak az élelmiszer alakultak: Cikk MÉK ár Ft/kg Szab.piac Ft/kg baromfi — 28,-30,— tojás 1,80 1,40—2,— burgonya, Gül — 3,80 „ Rózsa — 2,80—3,50 „ Sárga 2,60 2,60 vöröshagyma 3,40 3,40 paprika (töltv.) 3,80 2,40 2,50—4,— paradicsom 2, 3,— fejes káposzta 1,80 1,80 vereskáposzta 3,-----4,— a lma körte 2,60—3,60 4,40 2,60—4,— 3,------1,— s zőlő — 5,-12,— szelídgesztenye 15,— egyes írások, el bennünk A magazin műsorai nem hordoznak egységes, központi gondolatot, melynek szolgálatában a válogató munka történne, ez ütközött ki a vasárnap este látott összeállításon is. Kicsit elsietett, elrohant expozíciók, konfliktusok és, kifejletek jellemzik az egyes műveket. Egyébként a vasárnap látottakból Leonardo Sciascia: Társasjáték, John Wyndham: ördöeszekér és Guy Abecas- sis: Rangoonból érkezett című jelenete volt tematikailag, dramaturgiailag a legérdekesebb és legteljesebb. (b. t.) nsslssgss&ra heiideg Komlós János Konferanszszerű, személyesen elmondott, szatirikus tv- müsorának ezt a címet adta: Az érem harmadik oldala. Szállóige lett. Íme, három oldal. „Az érem harmadik oldala előbb el kell mondanunk a nekem az egyik oldalam. Va- pozitívumokat, amelyek szép lahogy úgy fogalmaznám meg, számmal vannak, és aztán té- hogy az én teljes nevem Kom- rünk rá arra, hogy: de... Valós János. Kérem, hogy jól lami hiba történt, valami bu- jegyezzék meg, Komlós is, taságot csináltunk vagy ügyet- meg János is. Tehát van egy lenkedtünk. A humor ott kez- vezetéknevem és van egy mel- di a mondatot, hogy: de... A léknevem. Ezen a néven hu- humor grammatikájának má- szonegynéhány év óta részt sik szabálya az, hogy ott tú- veszek a mozgalomban, párt- lozrii kell a dolgokat. Egy nor- tag vagyok, újságíró vagyok, mális testalkatú emberen nem szerkesztő vagyok, rovatvezető tudok nevetni, de hogyha va- voltam, és így tovább. Publi- laki 130 kiló és hasraesik a cisztikák, cikkek, tanulmá- jégpályán, azon nevetnem nyok serege jelent meg a tol- kell. Ez fiziológiai törvény. A Iámból. A másik, az nem humor mindig eltúlozza a dol- Komlós János, hanem úgy gokat, tehát nem egyszerűen szokták mondani, hűgy „a a negatívumokról beszél, ha- Komlós”. Tehát elhagyják a nem elviszi őket, sokszor ad keresztnevet, csak a vezeték- abszurdum, a végtelenbe is. Tú- nevet mondják és eléje tesz- lozza áz arányodat, a méretének egy névelőt. „A Komlóst” két, akkor válik humorrá. A általában úgy ismerik ebben humorban továbbá mindig az országban, hogy: aki hu- poénok és csattanók is kelle- morizál. Tehát humoros mó- nek. Ez egy sajátos nyelv. Ez dón fejezi ki magát, általá- a látszólagos különbség a két ban a televízióban, havonta ember között, Komlós János, egyszer. Humoros krokikat is és „a Komlós” között. Lénye- ír, és jelenleg van egy kis gében mind a kettő ugyanazt színháza, a Mikroszkóp Szín- mondja, csak két nyelven be- pad, amelyik ugyancsak a hu- szélnek. Mi az oka annak, mór szolgálatában áll, vagy hogy „a Komlóst” gyakran legalábbis a humor nyelvén félreértik? Mert, ismétlem, a fejezi kj magát. Mi köze en- humor, az egy nyelv. Vannak, nek a két embernek egymás- akik ismerik ezt a nyelvet, hoz. Vannak, akik azt mond- vannak akik kevésbé ismerik, ják, hogy nem sok köze van. Vannak, akik könnyebben Szerintem a kettő ugyanaz, megtanulják, vannak akik a Nemcsak azért, mert valóban büdös életben sem fogják ugyanaz, hanem azért, mert megtanulni. Ügy vagyunk ez- tulajdonképpen mind a kettő zel, mint minden nyelvvel, ugyanazt mondja. Csak az Akinek jól ny#elvérzéke van, egyik, a Komlós János nevű az könnyebben sajátítja el, publicista, mindazt, amit el akinek rossz nyelvérzéke van, akar mondani, azt az anya- az nehezebben. Én azért tarnyelvén mondja el, tehát ma- tóm fenn „a Komlós” mellett gyárul. A másik, „a Komlós” Komlós Jánost is, hogy aki a humor nyelvén fejezi ki számára esetleg a humor, ez ezeket a gondolatokat. A hu- az idegen nyelv, nem valami mór nyelv más. A humor teljesen érthető, vagy elsa- nyelvének sajátos grammati- játítható, akkor Komlós János kája van, sajátos törvényei, nyelvéből még mindig meg- műfaji szabályai vannak. Te- érthesse, hogy mit mondott a hát ide tartozik, hogy a dől- másik.” gokat nem lehet úgy kifejteni, mint egy cikkben, hogy itt poénok kellenek, másképpen kell szerkeszteni, más a mondani ösfi százhatvadimenzio, a meret es az idő- nan fér’ek fil benne _ Bu_ dapest, és azt hiszem, Magyarország legújabb és legkisebb színpada. Valójában nem is színház ez, nem is színpad ez, hanem egy kis társaság. egy kis családi tikában, ugye, ott kezdődnek, együttlét. ahol szűk körben — hogy: kétségtelen... Tehát a közönség szinte körülüli a E HOLT színpadot — beszélgetünk egymással. Egyrészt kabarét csinálunk ott, egy újtípusú Kabarét Énnekem az a véleményem, hogy a kabarét meg kell újítani tartalmilag is, formailag is. Formailag úgy gondolom, hogy a kabaréban fel kell használni olyan kifejezési eszközöket is, amelyeket mostanában nálunk nem nagyon szoktak felhasználni. Tehát a hagyományos kabaréműfajokon kívül a bábot, a panto- mimot, a diát, a fotót, a vetítést, bővebben a zenét, és így tovább. Másrészt pedig a kabarét meg kell újítani abból a szempontból is, hogv tudni kell pontosan, mi mellett vagyunk és mi ellen vagyunk... Ez az egyik része ennek a színpadnak, ennek a műsornak, egy ilyen újtípusú kabaré. Másik része pedig egy kis kísérleti színház, ahol szatirikus nyelven foglalkozunk klasszikusokkal is, új darabokkal is. Persze, olyanokkal, amelyek egy felvonásnál nem nagyobb méretűek. Ügy nyúlunk a klasszikushoz is, hogy azok valami nagyon időszerűt, nagyon aktuálisat mondjanak. Szóval, azt szeretnénk elérni, hogy a klasszikusok ma olyan hatást érjenek el, amilyet a saját idejükben értek el. Hiszen azért váltak klasszikussá, Nem azért klasszikusok. mert az irodalomtörténészek jól értik őket, és a tömeg unatkozik, hanem azért váltak klasszikussá, mert a maguk idejében olyan izgalmas, időszerű, napi aktualitásé politikai színházat tudtak csinálni, ami napjainkban, elég fájó módon, hiányzik.” *• T it csinálna a „két” Komlós legszívesebben szabad idejében? „Ugyanezt.” Tóth Elemér „A Mikroszkóp Színpad — nem színház, túlzás lenne ezt tartam. Azt szoktam mondani, hogy a humor grammatikájának néhány alapszabályához tartozik, hogy a humorban a mondatok ott kezdődnek, hogy: de... A publiciszFiafaiok munkája A 2. számú AKÖV balassa- rendelkezik a telep villamosí- gyarmati üzemegységéhez tar- fásához szükséges fedezettel, tozik a szécsényi kirendeltség, jó volna, ha ezt az akciót a amelynek telephelyét agregá- frissen megalakult FMKT torral látják el elektromos venné a szárnyai alá. A javasenergiával. A szükségmegol- lat napokon belül tetté vált: dás rendkívül sok vesződséget a vállalati központ, valamint és munkakiesést okozott eddig a balassagyarmti üzemegység a telepnek, télen pedig kife- KISZ-fiataljai október 5-én jezetten művészet volt az és 6-án lényegében végrehaj- áramfejlesztő beindítása. A tották, megvalósították az vállalat salgótarjáni központ- üzemegység villamosítását, s iában, a fiatal műszakiak es , . , közgazdászok tanácsának ala- ezzel a vállalatnak mintegy kuló ülésén került szóba, hogy negyvenkétezer forint költsé- mivel a vállalat az idén nem get megtakarítottak. Rokkantak 4 NÓGRÁD - 1968. október 8., kedd Jó tíz perce vesztegel a vonat az állomáson. Késik az indítás. Nyikkan a kupé ajtaja, borostás arcú, rossz öltözékű, rokkant ember áll meg a nyílásban. Rekedt, mély hangon kezdi mondani saját szerzeményű versét: „.. .Életerős, vidám ember voltam én, de rokkant lettem, elhagyott a remény...” Aztán sorra jár a padok között, s elveszi a neki szánt kis „alamizsnát”. Mindenkitől kap, csak egy pufajkás ember fordul az ablak felé, színlelve, hogy nem veszi észre a koldust. Mikor a rokkant beteszi maga mögött az ajtót, mindenki szúrós tekintettel néz a pufajkásra. — Itt is volt az a koldus? — kérdezi a kalauz, amikor elindul a vonat. — Hogyne — válaszol egy pantallós pa- rasztbácsi. Sorra jár az minden vonatot. — Adtak neki pénzt? — Miért ne adtunk volna — kapcsolódik bele egy katona — hát ebből él szegény. — Kár volt. Csak a családjának ártottak vele — szól ismét a vasutas. Aztán látva a kérdő tekinteteket bővebb magyarázattal szolgál: — Megérteném én, kérem, ha a kapott pénzt tisztességes dolgokra költené, de elisz- sza a szerencsétlen. Mindig részegen látom kijönni az utasellátóból. A felesége meg naphosszat mos, takarít másoknál, hogy legyen mit enniük a gyerekeknek. — Én sajnálom az ilyet. A háborúban rokkant meg az az ember — jegyzi meg egy fekete fejkendős asszony. — Fél karral hova menjen dolgozni. Semmit sem tud csinálni — érvel egy kamasz. — Dehogyis nem. Nálunk, a vasúton is hány és hány rokkant embert alkalmaznak, s mind megkeres annyit, mint bármelyikünk. — Fél kézzel dolgozni... tudják milyen dolog az... — így az öreg bácsika. Fékez a vonat. A pufajkás ember feláll, a csomagtartóról leemeli oldaltáskáját. Minden tekintet őt figyeli. A kabát ujja alól egy csuklóban levágott balkéz csonkja bújik elő. Olajos a pufajkája; munkából jön. Román Dénes ANÓGRÁD mai kérdése Szakember kell, vagy sikkasztó? Jelentettük, hogy Bodor Károly, a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat rétsági telepének vezetője sorozatos sikkasztással mintegy hétezer forintos kárt okozott a társadalmi tulajdonban; a kár egy hányada már megtérült. Bódort a rétsági járásbíróság szeptember huszonnegyedikén, — vigyázat, a dátumok fontosak! — négyhónapi végrehajtható szabadságvesztésre ítélte. A tárgyaláson a telepvezető elismerte bűnösségét. Nem tiltakozott — korábban — a tavaly augusztusban, novemberben, idén januárban és májusban kiadott kártérítési határozat ellen sem. Nagykeservesen fizetgetett a beszedett bérsütési díjakból. Az ámulatra (?) méltó türelmű vállalat csak idén április 22-én szánta el magát arra, hogy büntető feljelentést tegyen. Mi több, még e feljelentés után hozott kártérítési határozat után sem indított Bodor ellen fegyelmi eljárást. Október ötödikén a vállalat főkönyvelője informált bennünket arról: nincs tudomása az ítéletet követően sem fegyelmi eljárás megindításáról. Summa-summárum: Bodor Károly balassagyarmati lakos változatlanul telepvezető Rétságon. Hihető, hogy a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat szak- emberhiánnyal küzd. Ez — szerintünk — mégsem lehet mentség arra, hogy valaki a fegyelmi felelősség teljes hiányában, angyali nyugalommal dézsmálhassa a társadalmi tulajdont. Köztudott igazság, hogy nincs pótolhatatlan ember, a szakemberhiány nem lehet elfogadható mentség ekkora elnézésre. Érdemes volna azon is elgondolkodni, vajon az első késedelmes befizetés után indított fegyelmi nem térítette volna-e jobb belátásra a telepvezetőt. Ügy véljük, a munkáltatónak nem csupán foglalkoztatnia, de nevelnie is kell dolgozóját. Most, a bűnösség tényét már megállapító bírói ítélet után még indokoltabb a kérdés: Szakemberre, vagy sikkasz- tóra van-e szüksége a Nógrád megyei Sütőiparit Vállalatnak? — b. z. —
