Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-06 / 235. szám
T.- - y *.-»*. x -re . »-■ ^ Galambos Lajos lönnyu kicsi MIKOR KEZDTÉK legén?- ke-számba vennd nálunk a fiú- gyérmékét? Csakis akkor, ha meg tudta már markolni a kasza nyelét. Addig kívül volt a küszöbön, nem volt beleszólása semmibe. Nekem mind ez ideig apám a kaszáját oda nem adta. Remek szerszám volt az. hetven- ötös nagyságú, tisztán és gon- dozöttan feküdt a padláson egész télen át, pengéje száraz sárga szalmába bújtatva. Olykor megkíséreltük mi már a forgatását, tavaly például, amikor apám n*m látta, terí- geri-csalamádét akartunk vágni vele, de a nővérem akkor is kivette a kezemből; úgy gondolta, ő erősebb hozzá; s aztán mi lett? Mint a valódi férfi . meg akarta fenni a pengét, s a kezét úgy elvágta, hogy a vére méteres sugárban frees- csent ki, S még titkolózni kellett apám előtt, nehogy megtudja, mit műveltünk a kaszával. Ám ez az év a rendes munkán kívül más gondokat is hozott a férfiaknak. A földosztáson ugyan túl voltunk, de valami vita keveredett a szomszéd faluval egy olyan földdara óért, amelynek hovatartozását nem tudták eldönteni. Ebben az ügyben, meg a birtok- levelek ügyében és lei tudná még elmondani, miféle ügyekben belenként háromszor is megszaladták a várost. S már itt volt az anyafű kaszálásának ideje. Az asszonyok sóhajtoztak, mi lesz itten a munkával, ha a férfiak mindegyre csak a közügyekben szaladgálnak? Ki fogja itt elvégezni az elvégzendőket? Hisz a paraszti munkának ilyenkor már nagyon megvan a sorja, nem lehet halogatni egyiket sem. mert akkor egyszerre csak a nyakunkba szakad az egész, s nem fogunk belőle kilábalni, míg csak az új hó meg nem érkezik. Mondottam, majd én levágom az anyafüvet. — Te? — nézett rám apám. — S mivel? — Kaszával. — Kinek a kaszájával? — Magunknak dolgozok, hát nyilván a mienkével. Apám élesen nézett rám. — Nekünk nincs kaszánk, — mondta —, csak nekem van, S az nagyon más dolog, igaz-e? NAGYON ELSZOMORODTAM ; nyilvánvaló volt immár, hogy nem tart legénynek. Pedig hallottam már olyan esetet is, hogy valakik tizenhat esztendős korukban megnősültek. / — Hát akkor holnap megint csak kivigyem a teheneket legelni? — Vigyed. — Mi lesz a tűvel? — Majd vasárnap levágom. Édesmama pedig fölnézett akkor nagyon: — Vasárnap? És csend lett. Mert d a vasárnapok ünnepében hitt, hiába, hogy apám egészen más ünnepekben. Otthon az anyám szaván kívül ilyen dolgokban más szó nem lehetett. — Majd levágom — mondta apám —, holdfényesek az éjszakák. hát majd levágom. Igv hát vihettem reggel legeltetni a teheneket. Kezes jószágok voltak, de kinek volt ilyenkor kedve velük törődni? Elmondtam én magamban az éhes hasukat mindennek. Minek élnek? Minek vannak? Csak azért, hogy az ilyen nagylegény napjait tönkre tőgy ék? Elkeseredésemben száraz falevelet göngyöltein ku- kcrica-csuhéba és azt szívtam. Láttam a mi' földünk kőzetében. a Simon-dülőben, hogy föld-szomszédunk. Éazfkas Józsi bácsi már kaszál. Jó kaszás hírében állott, mint apám,. S jó kaszája volt, hírlett szüntelen az la. Annyira vágytam a kezembe venni, hogy azzal sem törődtem, merre bóklásznak körülöttem a tehenek. MIRE KIHAJTOTT egy rendet, odaértem én is melléje. — Gondolatban — mondtam Józsi bácsinak —. tudom én már ennek a kaszálásnak minden módját. Csak az nem világos, hogyan kell tartania az embernek a kezét, hogy a kasza hegye bele ne vágódjon a földbe. — Nocsak. — Attól félnék mindig, hogy beievágódik és kettétörik a penge. — Apád még nem mutatta Mosolygott és átadta a kaszát. Beállította a kacsot tartó jobbkezemet, » meghatározta azt is, mennyire kell behajlítanom a balt. — Most próbáld, hú — mondta. Suhintottam kettőt vagy hármat — Ó, hát megy ez — nevetett Józsi bácsi. — Megy ez fiam, csak csináljad. Jött mellettem és magyarázott, A két tehén nekiállt a rendnek s ették a vágott füvet. Arra vágytam, bárcsak sohse lenne vége ennek a földdarabnak, s addig tartana a rend, míg tökéletesen megtanulok kaszálni. De akkor lovasszekerrel vágtatott arra a földosztó bizottság egyik tagja és nagy hangon kiabálta: — Józsi, a szomszéd falu bement a városba. Elperlik a földet. Azonnal gyere. — A szentségit — mondta Józsi bácsi és már szaladt is a szekérhez. A föld végén fordult csak vissza és azt mondta . ha van kedvem, csak csináljam A teheneket kössem meg, s rakjak eléjük füvet, míg cssk bírnak enni. ELOLDOTTA A DEREKÁBÓL a fen tért is a íenökővel s a vizeskanna mellé állította. Elmentek, én meg ott maradtam. A kaszával, a Józsi bácsi tarisznyájával, az ő ivóvizével s az gyönyörű-füvű rétjével. Kell ennél nagyobb boldogság? Kihajtottam a rendet, a teheneket megkötöttem, túrtam eléjük füvet eleget, derekamra kötöttem a fen tért, s visszafordultam, hogy új rendbe kezdjek. Kínlódtam? Nagyon sokat kínlódtam. Belevágtam a kasza hegyét a földbe? Bele és nem egyszer. De a penge egyszer sem tört el. Mire végeztem a hat—hét- száz öies földdarabbal, megtanultam a magam kínlódása érán mindazt, amit ehhez a tu- dornáu) boz tudni kell Addig le nem ültem és meg nem pihentem. Ételhez nem nyúltam. Csak a teheneket vittem el egyszer a kútra, hogy igyanak. Aztán folytattam * munkát. DÉLUTÁNBA HAJLOTT jócskán a nap, mire végignézhettem a rendek során. Ha valahol álló fűszál maradt, visz- szatértem és lesuhintottam. SeriKi nem mondhatta arra a munkára, hogy nem gyakorlott kéz fogta itten a kaszát. Az első rendek nem voltak még ugyan szabályosak. nem voltak nyílegyenesek, de végül már minden tiszta volt és nemes. Megérkezett napszáüat előtt Józsi bácsi és végigtekintett a földjén. Nem mondott se jót. se rosszat. Csak annyit kérdezett: — Elfáradtál-«? — Nem. — Na, majd emte hazaérsz — mondta. — Addigra érezni fogod a kínt. — Milyen kínt? — Majd mégtudod, fiam. Mini két felfújt duda, olyan volt a két tehén, amikor hazahajtottam őket. Akkor este jói tejeitek. Ért leültem a tornác földjére, úgy vártam a vacsorát. — Iszol egy kis tejet? — kerdezte anyám, amikor meg tejt. Du akkor egyszerre már nem kívántam semmit. Mozdulni sem kívántam. Sem lefeküdni, sem lent lenni, de még pillantani sem. Semmit nem kívántam. — Mi van veled? Hazajött apám és hallottam, hogy a pitvarban sugdol óznak. Már elhírlett akkor, micsoda munkát végeztem én a Józsi bácsi földjén. De nem éreztem ölömet a dicséretre, csak ültem és bámultam a könnyű kicsi estét. — Mi van hát veled? — jött ki újra anyám. Én édesapámra néztem és azt mondtam: — Holnap belekezdek a miénkbe. S ő nem tiltotta meg. ÖLMOS KEZEMBE vettem reggel a kaszát, s mentem. S láttam, a házakból hozzám hasonló korú ifjú legénykék mennek a földekre az apjuk helyett. Mint a férfiak, már úgy haladtunk, csöndes beszédben és nem falevelet, igazi dohányt szívtunk. Éreztük, elmúlt az az idő, amikor kívül voltunk a küszöbön. Már rajta álltunk. Az eddigiek öregebbek lettek, s átadták nekünk a szerszámot. Két hónapja körülbelül. hogy találkoztam újra Pazikas Józsi bácsival. Feíhozódott ugyan ennek a kaszálásnak a története, de én bolond fejjel, elfeledtem megkérdezni tőle, vajon nem bánta-e meg, hogy akkor átadta nekem a kaszát? Pataki József: öreg házak Kerekes Imre Á ImutlmmmsE .; ‘A — Alszol? — kérdezte az asszony. — Nem- alszom — sraiwióí» a férfi. — Máskor hamar elalszol. — Igen — mondta a férfi —, ma nem tudtam elaludni. — Valami történt? — kérdezte a n®. — Nem tudok róla ... — Mégis... máskor már régen alszol. — ila nem tudok — mondta a férfi. — El kell menned orvoshoz — állapította meg az asszony. — Végül úgy jársz, mint én. — Te hogy jártál? — kérdezte a férfi. — Jó, ha két-három órát alszom... — Nine.-? semmi bajom — mondta a férfi. — Dehogynem. mondta az asszony —, m ■ három évvel ezelőtt is azok az ideg dolgok, jó] megijeszt« Etek. Akkor valahogy rendbe jöttél, s azóta felé se nézej az orvosnak. — Nem vagyok Ideges — mondta a férfi. — Akkor se voltál... csak nem találtad az egyensúlyod. Azt mondtad, úgy érzed magad ezen a földön., mintha egy kötélen állná! két ház között. — Ja ... — mondta a férfi — ez igaz. De hát most fekszem,,, Az asszony rágyújtott egy cigarettára. Az asztalon aí- mahéj volt, a tv-tál maradéka, vacsorára vette. — Jó volt az a tál? — kérdezte az asszony. — Nekem Ízlett. — Már úgy értem, nem volt romlott a hús? — Az lehet... — mondta a férfi. Ö is rágyújtott. A két parázs- időnként, ahogy szívták a cigarettát, felváltva jelzett pirosat, mint a villany- rendőr. — Nem éreztem — mondta az asszony —, bár előfordult már. hogy eladtak romlott árut DOBOS HAJNAL Október Midőn köd száll a megőszüit kövekre — o nyár még vissza-visszoféved Ilyenkor halkan, tisztán felizzanak huHatt-lomb-ruhájú eltűnt messzeségek Azottfejű kék sövény-virágok letört derékkal az útra ráhajolnak — nehéz o könny. Eső lesz holnap. Anyáni^kezébe gyüjteném ősz féltett kincset. dőlt nap-kévék csokrát. Arany menyasszony -onny fátyla. s még zord esők fújnak ködöt a hervadó*ra — öröknek-hitt költésüket keringve bontják fel a lombok. így születnek az évek. Anyám a nyár. És az őszbe mindig visszatéved. — Ritkán — mondta a férfi. Az asszony sötétben megkereste a rádió gombját, de már nem volt műsor. — Ttyen késé» van — mondta az asszony. — Nem tudom mennyi az idő. — De hogy nem tudod — mondta az asszony —. az előbb megnézted az órát. — Már elfelejtettem. Az asszony felült, a sötétben átnézett a másik ágyra, ahol a férfi feküdt, az éppen megszívta a cigarettát, felparázs - lőtt az arca. — Nem emlékszel mennyi az idő? — kérdezte az asszony. — Nem — mondta a férfi —, köteles vagyok é*t erre emlékezni? — Nem vagy köteles — mondta az asszony —, de ezt azért mégis furcsának tartom. — Pedig ez nem furcsa ... — Kérlelt, ha valami bajod van, légy szives mondd meg. Ezzel a hajnali diskurzussal nem megyünk semmire. Mondd meg, ha valami bánt, vagy talán én ... — Nem, nem— — mondta a férfi. — Szó sincs róla. Te igazán nem és senki más ... és egyáltalán senki és semmi, csak nem tudok aludni. — Éppen te. aki csak letetted a fejed... Az asszony hanyattvágta magát az ágyon, aztán a két tenyerét a mellére fektette, és úgy is maradt Gondolkozott. — Milyen szörnyűség — mondta később —, hogy az embernek így kell bámulnia a sötétben. — Csukd be a szemed — mondta a férfi. — Kösz... — mondta a rrő. — Nagyon hálás lennék, ha megmondanád, baj siklott ki ez a mai napod. Valami történt veled, az biztos ... a. — Semmi — mondta a férmondta a férfi. — így ahogy itt vagyok, semmi nem történt veiiem egész nap és netn érzek semmit. — Szóval azt akarod mondani, ez a semmi a baj. — Úgy am tériek... te ezt úgy sem éried — mondta a férfi. — Már hogyne érteném — mondta a nő. — Nem vagyok én hülye, hogy ne értsem. De ha egyszer nincs semmi, se itt, se ott, se máshol, akkor mit kell értenem? — Nem megmondtam — válaszolt a férfi. — Most art akarod, hogy olyan dolgot magyarázzak. aminek semmi értelme. Ezt vagy megérti valaki, vagy nem. — Vagy nem — mondta a nő. — Segedelmeddel ezt nem értem, s nem is akarom érteni. — Ezt tudtam — mondta a férfi. Elnyomta a cigarettái, s lehunyta a szemét. Érezte, hogy az asszony valahol a sötétben a tekintetét keresi. Ei akart kerülni minden találkozást — Szóval azt akarod mondani, hogy az a semmi, amit nem érzel... az nem hagy aludni. — Valahogy így — mondta a férfi. — Mégis, mit akarsz ezzel mondani ? — Semmit... — mondta a férfi. Az asszony kiugrott az ágyból, a sötétben nekiment a karosszéknek, kitapogatta és beleült. Legalább negyedórát ült ott szótlanul, s onnan figyelt — Alszol mái' ? — kérdezte végül. — Ugyan, kérlek ... — mondja a férfi —, feküdj le, mert megfázol. A nő szót fogadott, bebújt az ágyba. Amikor felmelegedett, oldalt fordult, és a kö— Az lehetetlen ... úgy is nyökére támaszkodott, kitalálom, azt hiszem már nyomon is vagyok. — Ne fáradj — mondta a férfi —, nem történt semmi. — Na és? — Semmi és. Nem történt semmi, enny} az egész. — Csak azt szeretném tudni, miért lett ez neked egyszerre ilyen fontos? — Micsoda? — kérdezte a férfi. — Ennyi? — Hát nem elég ez? Nem elég baj? — mondta a férfi. — Ezt nem értem — mondta a nő —. nincs semmi és ez a baj? — Igen kérlek, ez a bar. — Jó, ha ez a baj vala.mil akkor is csak érzel. — Hát az a semmi ... — Kezdjem most neked elölről, hogy az a legfontosabb ... Az asszony hallgatott, a könyöklés kifárasztotta. Nem is törődött már a válasszal Almos lett és lekfizdheteflenül aludni kívánt. HanyattfekOctt, és utoljára az ablakra nézett — Hajrcalodík . ta az asszony . — mond— Nein érzek semmit •— — Tudsz valami jobbat? NÓGRÁD - 1968. október 6,, vasárnap 9
