Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-27 / 253. szám

Emlékesünk Félremagyarázás nélkül! A gazdasági vezetők közül egyesek azt mondják: az üze­mi demokrácia kiszélesítése zavarja, néha pedig aka­dályozza a munkájukat- Több munkás pedig azt pana­szolja: az új gazdasági mechanizmusban egyeduralmat kap­tak a vezetők, azt csinálhatnak, amit akarnak. Mindkét véle­mény szélsőséges, s főleg nem igaz. Az alapvető hiba az üze­mi demokrácia félreértelmezéséből, félremagyarázásából adó­dik. A gazdaságirányítási rendszer reformja új helyzetet te­remtett a vezetők és beosztottak viszonyában. Míg a tervuta­sításon alapuló gazdasági modellben, az üzemi demokratiz­mus leszűkült a kiadott feladatok elvégzésére, addig az új körülmények között, több új elem frissítette fel a gazdálko­dás vérkeringését. Ma már minden dolgozó beleszólhat a végrehajtás módszereibe, a jövő kialakításába, sőt a vállala­ti eredmény bizonyos részével a dolgozókat képviselő szak­szervezet önállóan gazdálkodik. Azok a vezetők, akik korábban megszokták, hogy csak nekik lehet igazuk, s az eredményeket csak nevük fényesí- tésére, csillogtatására használták fel, a hibákat pedig dolgo­zótársaik nyakába varrták, most tehertételnek érzik az új követelményeket meg a „beleszólást”. A dolgozók között vi­szont vannak, akik azt hiszik, most már mindent szabad: a rágalmazástól az alaptalan vádaskodásig, a fegyelmezetlen­ségig, az utasítások be nem tartósáig. Erről azonban szó sincs- Csupán arról, hogy a demokratizmus különböző fóru­main: a termelési tanácskozáson, műszaki értekezleteken, szocialista brigádmegbeszéléseken joguk és kötelességük be­leszólni a jövő helyes kialakításába, a döntések megalapozott­ságába. A döntés joga továbbra is az egyszemélyi vezető ke­zébe van letéve. Az üzemi demokrácia szélesítése azonban nem jelent egyet a mindenbe való beleszólással. Alapvető követelmény, hogy minden vezető felismerje: tartós eredményeket csak akkor tud elérni, a jövő távlatait csak akkor tudja viszony­lag biztonságosan meghatározni, ha aktívan segítenek neki a dolgozók. A munkások viszont igényeljék a gondokból a ré­szüket. vállalják a feladatokból rájuk háruló felelősséget is.-rr i kezdeményezzen: a vezetők vagy a dolgozók? Mind a ketten. Á jelenlegi helyzetben gyorsabban tudunk előbbre jutni, ha a vezetők a gyakorlatban bizonyít­ják be: nem tudják nélkülözni a munkások aktív közremű­ködését, javaslatát, véleményét, észrevételeit, kritikáit, akár a gazdaságosabb termelési struktúra kialakításáról, a piaci kapcsolatok szélesítéséről, az árpolitikáról, vagy egyéb másról van szó. Erre szorítja a kollektívákat az új nyereségérde­keltségi rendszer, amelynek során a vezetők és dolgozók együtt sírnak vagy nevetnek. Az üzemi demokráciát szol­gálják azok a jogok is, amelyeknek gyakorlását a szakszer­vezeti bizottságokra bízták- (Vétójog, a munkások és veze­tőik kölcsönös szerződéskötése, továbbá az, hogy az állami szervek minden esetben kötelesek válaszolni a szakszerveze­tek! kérdéseire.) Mindezek csak lehetőségek. Hogy hol, hogyan élnek vele, az kizárólag az illető vállalat dolgozóinak politikai, általános és egyéb kulturális igényeitől függ. Egy azonban bizonyos: csak ott tudják jól feltalálni magukat a közgazdasági szabá­lyozókkal irányított új gazdasági szituációban, ahol a válla­lati önállóság nem reked meg az igazgatói, főmérnöki vagy a főkönyvelői szobában. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a munkások bér­besorolását nem az igazgató, hanem a gyáregységek gazda­sági, párt- és szakszervezeti képviselői döntik el. Az Ipoly Bútorgyárban a brigádok önmaguk határozzák meg, ki mi­lyen órabért érdemel. Több gyárunkban a munkafegyelem megszilárdítása, a hatékonyabb gazdálkodás érdekében, a jutalmazás és fegyelmezés jogát az igazgató az üzem- és művezetőkre ruházta át. Az új Munka Törvénykönyve biztosítja, hogy a dolgozók ne legyenek kiszolgáltatva vezetőik kénye-kedvének. Követ­kezmények nélkül állhatnak tovább, ha úgy érzik: nem be­csülik meg őket, másutt többet kereshetnek, gyorsabban jut­hatnak előbbre, hamarabb oldódik meg lakásgondjuk, jobb munka- és egészségvédelmi körülmények közé kerülnek, kul­turáltabbak, igényesebbek, emberibbek a vezetők, jobb a munkahely politikai közérzete, kevesebb a nagyképű, az irigy, a kicsinyes, vagy éppenséggel piszkálódó, esetleg bosz- szúálló ember- így van ez megyénk üzemeiben, vállalatainál is annak ellenére, hogy korlátozottabbak a lehetőségek, mint másutt. Persze a vezetésnek is joga van megszabadulni azok­tól, akik gátolják a fejlődést. M a a dolgozók egyenlő félként tárgyalhatnak vezetőikkel. Ez azonban nem lehet egyenlősdi. A különbség a vál­lalat életében betöltött tisztségekből és az azokkal já­ró felelősségből fakad. Az egyszemélyi vezetés és az üzemi demokratizmus szélesítése nem egymást kizáró, hanem egy­mást kiegészítő, erősítő tevékenység. Az a vezető, aki így fogja fel, önmagának segít, aki másképp, az tengernyi gon­dot, bajt zúdít saját nyakába, sok álmatlan éjszakát, keserű­séggel teli órát szerez magának. Venesz Károly Több tapintattal Közeledik a halottak napja Egy asszony kiment a salgótarjáni te­metőbe, huszonhét éve eltemetett édesapja sírját friss virággal be­ültetni. Megdöbbenéssel tapasztal­ta, hogy a sírhelyet, anélkül, hogy erről értesítették volna, bérbead­ták másnak. Fölindulva érdeklő­dött a Nógrád megyei Temetkezé­si Vállalat vezetőinél, akik közöl­ték vele. hogy a sírhely huszonöt évre szól. Ha a bérletet a hozzá­tartozók nem újítják meg, a sír­helyet másnak adják bérbe. Az asszony most tanácstalan: mi történt itt. s mit keli tenni, hogy apja sírhelyét újra vissza­kapja? Az Egészségügyi Minisz­térium 1964-ben hozott egyik ren­deled Vimondia. hogy a közte­metői? sírhelybérlete — a korábbi harminc évvel szemben — hu­szonöt év. A Nógrád megvei Te­metkezési Vállalat 1965 májusá­ban hirdetést tett közzé, hngv azok. akiknek hozzátartozóit Sal­gótarjánban temették el, s a sfT*- helybérlet lejárt, intézkedjenek Csakhogy a hirdetés a bérlet ide­jét harminc évben jelölte meg. Igaz, a városi tanács, mint a vá­rosi köztemető birtokosa és jog szerint kezelője is, tavaly határo­zatot hozott a huszonöt évi bérle­ti időről, de erről sokan nem sze­rezhettek tudomást, mert elma­radt a határozat széles körű köz­zététele. .. Bonyolítja a helyze­tet, hogy a köztemető katasztere, névnyilvántartása rendezetlen, így történhetett meg, hogy egy sírhelyet két elhunyt hozzátarto­zóinak adtak bérbe. A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága az fdén háromszázezer forintot bocsátott a városi tanács rendelkezésére a köztemető ka­taszterének. nyilvántartásának rendezésére. A munka annyira szerteágazó. hoerv egy év alatt aligha hajtható végre. De addig is. amíg végrehajtják, a temetke­zési vállalatnak a tapasztaltnál tóval nagyobb tapintattal kellene eljárnia. Cs. G. flagyar sí nógrádi |»ai*li%s Ifjúsági bérletakció indul A Nógrád megyei Moziüze­mi Vállalat és a KISZ Nóg­rád megyei bizottsága novem­ber és december hónapban az egész megyére kiterjedő ifjú­sági bérletakciót indí A me­gye két városában és vala­mennyi járásában — a kije­lölt községekben — négy-négy, forradalmi témájú magyar film felújítását, bemutatását tervezik. A bérletakcióval egyidőben a forradalmi témá­jú filmek bemutatását követő­en ankét okát is rendeznek, amelyen a TIT szakemberei tartanak vitaindító előadáso­kat. Bemutatásra kerül többek között a Megöltek egy lányt, a nagysikerű Jancsó-fllín \— a Csend és kiáltás, valamint a Harminckilénces dandár cí­mű alkotás. A bérletakció já­rásonként 3—4 községre ter­jed ki. Salgótarjánban a me- gyej művelődési központban rendezik a filmsorozatot, a szécsényi . járásban — Szé- csényben, Nagylócon, Szalma- teresen és Karancsságon, ezen­kívül Pásztón, Csécsén, Kallón és Szirákon, Hátságon, Nóg­rád községben és Nagyoroszi­ban. Drégelypalánkon, Moho- rán és még egy sor nógrádi községben, valamint Balassa­gyarmaton lesz forradalmi té­májú filmekből ifjúsági be­mutató. Megrögzött dohányos Kurt Albrechtsen dán ke­reskedő 16 napot töltött egy elhagyatott szigetem, hogy le­szokjon a dohányzásról. Ha­zatérve kijelentette az újság­íróknak, hogy még nem tud­ja, vajon a radikális kúra eredményes lesz-e, mert a szigeten egyáltalán nem volt dohány és így nem volt kité­ve semmiféle kísértésnek. Az igazi kísértés majd most jön. Albrechtson nem akarta el­árulni a sziget nevét, mert valószínűnek tartja, hogy még egy kúrára lesz szüksége, s ezt az időt szeretné nyugodtan eltölteni. A szlovák antifasiszta népi felkelés hagy győzelmeket aratott 1944 augusztusában a Szlovákiát megszállva tartó és a szovjet hadsereg elölő Szlo­vákián át menekülő fasiszta német csapatok felett. A szlo­vák partizánok . Zólyomban székelő és Voljanszky száza­dos parancsnoksága alatt álió dandárja Velícsko és Jegorov szovjet partizánparancsnokok dandárjainak támogatásával elfoglalták Közép-Szlovákia jelentős részét, s a Szlovák Nemzeti Tanács a felkelés te­rületén 1944. szeptember 1-én deklarálta a Cseszlovák Köz­társaság újjáalakulását. A fel­kelés politikai központja Besz­tercebánya volt. A hitleri rémuralom elleni szlovák népi-nemzeti felkelés sikerei lehetővé tették, hogy a felszabadult közép-szlová­kiai területen a szlovák parti­zánosztagok segítségével a magyar partizánkötelékek is kiinduló bázist teremtsenek a maguk számára .......... megnyílt a lehetőség arra, hogy erre a nagy bázisra tegyünk le cso­portokat, és onnan irányítsuk azokat Magyarország felé... Ügy határoztunk, hogy én is a szlovák bázisra szállók le. ... Hatodmagammal letettem az esküt, és október 8-án este 6 órakor gépre szálltunk . ■ ■ valamive/ 9 óra előtt Zólyom és Besztercebám/a között kö­töttünk ki a három tölgynél", — írja Emlékeimből című visszaemlékezéseiben Nógrádi Sándor, az egykori legendás partizáncsoport parancsnoka. A Besztercebánya környéki ejtőernyős leszállást követően 1944 október utolsó vasárnap­ján érték el a magyar és szlo­vák országhatárt képező Ipoly partját a nógrádi partizánok. Alapos felderítés után Ipoly- tamócnál léptek magyar föld­re. és két hónapot töltöttek a salgótarjáni bányavidéken. Eközben puszta jelenlétükkel is nagy lökést adtak az iparvi­dék egyébként is erős mun­kásmozgalmának. A nógrádi partizánegység erejét és tekintélyét mutatja. hogy felszólítására egy teljes magyar zászlóalj hagyta el Karancsberény térségét, ki­vonva magát a német pa­rancsnokság alól. Alig egy hónappal később 280 karancs- lejtősi bányász szállt le a bá­nyába. megtagadva a nyilasok és németek bevonulási pa­rancsát. A magyar, a szlovák és a szovjet partizánok együttmű­ködésének > eredményeként fo­kozatosan gyarapodott a nóg­rádi partizáncsoport létszáma, 1944. december 20-án már erős partizánegységgé alakult. Nóg­rádi Sándor elvtárs volt az egység parancsnoka, Tömpe András a politikai helyettese. Tánya Szamszonyenko fiatal kijevi szovjet orvostanhallgató az egység rádiósa. Mindvégig a nógrádi partizánegységben harcoltak a szlovák hadsereg­ből és partizánmozgalomból a mieinkhez csatlakozott Vecse- ra zászlós, Kuban szakaszve­zető, Letko tizedes, Frldrich és Honig harcosok. Az egvsé? rendkívül tapasztalt felderítő­je a szovjet Lapsov volt. Sal­gótarján körzetében azután bányászok, parasztok és a Horthy-hadseregből megszö­kött katonák kisebb-nasvobb ■sooortokban csatlakoztak . a rartizáne«v«z<*hez rWIc közül többen életüket adták az or­szág felszabadulásáért. Az emlékezetes abrnnesos- eusztai ütközetben néirlául a 18 éves Bandnr Árvád. édeo­Takarékszövetkezeti fiók megnyitását tervezi Romhány- ban az Érsekvadkert és Vi­déke Takarékszövetkezet. A község politikai, társadalmi, gazdasági szerveinek vezetői és a takarékszövetkezet kép­viselői az elmúlt héten tár­gyalták a fióknyitással kap­csolatos teendőket, ismertették a takarékszövetkezet szabály­zatát, mérlegelték a szövet­abroncsos pusztai — harcok­ban a fasiszta túlerővel szem­beni összecsapásban haltak hősi halált Lapin Sándor -szov­jet, Valesek József, Kalló Gyula magyar és Hónig Jó­zsef szlovák partizánok is. Az abroncsos-pusztai nagy ütközetet követően másnap, december 29-én egyesült a nóg­rádi partizánegység, a Salgó­tarján felől Szlovákia felszaba­dítására előretörő szovjet had­sereg II. ukrán frontjának csapataival, s ez egyben a ma­gyar partizánmozgalom sike­res kibontakozása számára ott­hont adó észak-magyarországi iparvidék és a közép-szlovákiai antifasiszta nemzeti felszaba- dítási mozgalom központjának végleges felszabadulását is jelentette. A nógrádi partizánok hősi harcainak emlékére 1962 őszén márványtáblával jelölték meg a kárán csberényi vadászházat, a partizánegység egykori harc- álláspontját- Két évvel később, 1964 októberének utolsó va­sárnapján Ipolytarnóc határá­ban az Ipolv-parton. ott ahol 20 évvel ezelőtt magyar földre léptek, emlékművet emeltek. Az Ipoly-parti kis dombtetőn krt és fél méter maea= ande­zitből épített emlékmű őrzi a magvar Dartizánmozgalom egyik dicső történetét. Az egykori nógrádi partizán­mozgalom emlékeinek ápolása­ként a partizáncsoport egykori barcálláspontiát. a karancsbe- rényi vadászkastélvt a közel­jövőben országos jellegű par­tizán-múzeummá alakítják át. Nagy Ferenc kezés szükségességét és elő­nyeit. A megbeszélés részt­vevői egyetértettek abban, hogy Romhányban a takarék­szövetkezeti fiókra szükség van. A megvalósításhoz a helyi fmsz felajánlotta, hogy az irodaépületükben egy helyi­séget átenged az Érsekvad­kert és Vidéke Takarékszövet­kezetnek, ahol a fiók kiala­kítása lehetővé válik. ;mia oldalán halt hősi halált. December 28-án a monoszai — Fiók-takarékszövetkezet A fizetéséből megint le­vontak háromszáz fo­rintot. Tiltakozni akart, de gyengének érezte magát, nem volt ereje meg­szólalni. Keserű arcot vágott. A pénztáros rátekintett az üvegfal mögül. Magyarázko­dott: — Én nem tehetek róla, itt a letiltási jegyzék. A föld utá­ni illeték. A jövő hónapban újabb háromszázat kell levon­nom. Beszéljen valakivel!... Forgott vele a szoba. Nem is számolta a borítékban ma­radt pénzt. Reszketett a keze, amikor számolatlan a zsebébe gyűrte. Zsongott az agya. Be­széljek, de kivel? Ki hallgat­ja meg Telek Henriket? Any- nyiba vesznek, mint egy Hun­niát. Egyszer dent volt a ka- rancsaljai kocsmában és ivott. Sokat. Valaki meglökte és rá­kiáltott. — Iszol, hogy annyiba sem néznek, mint egy Hun­niát — az illető a krajcáros, olcsó cigarettára gondolt. Háta mögött azóta is Hun­niának nevezik. Az Acélgyár­ban dolgozott gyermekkora óta. Karan csalj ára nősült, és a faluban telepedett le. Egy sokgyermekes család lányát választotta, akinek annyi volt mint neki, vagyis semmije. Még apja sem. Egy papról be­szélgetnek. A kocsma mellett galyibának beillő házban hú­zódtak meg. Itt született az el­ső gyerek is. Tervezték, majd építenek. A Kisortványosban vettek a tanácstól házhelyet, Odahordatták a követ is, deák­kor hirtelen meghalt az asz- szony. Telek Henrik pedig itallal próbálta oldani a bána­tát Az építésre nem került sor. Jobb, is, mert megcsúszott n hegyoldal. Ha rajta a ház. a földdel együtt csúszott, volna Ólból nősült, két gyerek szü­letett és maradtak a régi ház­ban. Azért az értéktelen föld­ért vonják az illetéket. Pedig hasznát sem veszi. Fáradtan vonszolta magát hazafelé. Már hetek óta egyre jobban fáradt. És mellében az a tüzes szúrás, mintha para­zsat nyelt volna. És a köhögés is mindig fojtogatta. Horpadt, sápadt arcán fénytelenül ült két szeme. Pihenni szeretett volna. A prlccsre gondolt, a lábát melegítő kis tűzhelyre. Talán most elalszom. De a gyerekek? A két apró. A na­gyobb meg hangosan tanul. Mégis fel kéne építeni azt a házat. Munkába menet na­ponta megnézte a hullámossá gyúródott házhelyét. Mikor hazaért, asztalra dobta a bo­rítékban maradt pénzt. — Levontak háromszázat a funtosért (Funtosnak a ház­helyet mondják Nógrádban. Szerk.) Az asszpny hosszú csontos ujjaival számolta a pénzt. So­vány arca megrándult. Felte­kintett a fejét súroló plafon­ra. Gondolatban rendezgette, mire fordítja. — Kellett volna még az a háromszáz — fordult az em­ber felé. Telek Henrik behunyt szem­mel! feküdt a priccsen. Hal ­lotta mit mondott az asszony, de nem válaszolt. Sajgott a teste így feküdt késő estig. A gyerekek már elaludtak. Fele­sége Is egyenletesen lélegzett. Az utcáról beszűrődött a lám­pafény. Hosszú csíkokat hú­zott a falon. Bántotta az a háromszáz forint. A jövő hó­napban megint háromszáz. — Az az átkozott föld — sziszegte. Másnap a munkahelyén rosszul lett. Elkapta a köhö­gési roham. Munkatársai kive­zették a levegőre. — Menj orvoshoz! Itt fogsz elpusztulni — veszekedtek rá. „Menjek az orvoshoz? Még többet vonjanak le? Könnyű nekik. Egészségesek, a laká­suk is rendben, nem vonnak tőlük”. Peregtek a gondolatai. Ordítani szeretett volna, de megint elhagyta az ereje. Erő­szakkal vitték vizsgálatra. Az orvos azonnal kiírta,- és tüdő- bántalmakkal a kórházba utalta. Tiltakozott: — Nem megyek. js' Otthon feküdt. Volt ideje gondolkodni. „Elmegyek a ta­nácshoz, nem kell a föld, vi­gyék. A pénzt sem bánom: vesszen, csak. ne büntessenek levonásokkal. És ha nem hall­gatnak meg?” Mintha vissza­nyerte volna erejét. Elöntötte a harag „Akkor ráütök az asztalra.. tgy került Telek Henrik a tanácsházára. Lukács József most az elnök. Narancsai ja ember, jól ismerik egymás* Telek mégis félve nyitott h-' Lukácshoz. Nem tudott sza­badulni attól a gondolattól hogy az elnök nem érti uip" öt. Nagyon fáradtnak érezte magát. A szemei lázban ég­tek. Az elnök tudta hogy Te leknek beteg a tüdeje — Lépj beljebb Henrik! No. halljuk, betegeskedsz? Neked kórházban a helyed... Teleknek megmozdult a vé. re. Melegedett a teste. Sápadt arcán átsuhant egy enyhe mo­soly. Aztán elborult, a tekin­tete. — Vonják a pénzt a föld­ért. Nekem nem kell az a föld. Tegyenek valamit... Lukácsot meglepte Telek keserűsége. Felvillant a gon­dolatában, hogy a Klsortva- nyosban megcsúszott a föld. Építésre nem is alkalmas. Emlékezett, hogy Telek régeo- ben kifizetett natszáz forint illetéket. — Milyen pénzt vonnak tő­led? — Háromszáz forintot a földért, meg a jövő hónapban is háromszázat... — No, ülj csak .le... Energikus tömzsi ember az elnök. Átsietett az adócsoport­hoz. Kovács Lajosnéval. a cso­portvezetővel kutatták Telek iratait. Kiderült a tévedés. A megyei hivatalban kétszer rótták ki az illetéket. Telek már azóta visszakapta pén­zét. Az elnök azt is elifttézte, hogy Telek Henrik házhelyén művelési ágváltozást vezettek be és a községi tanács vissza­fizetett neki 6800 forintot, a a házhely árát. Telek Henriket a kórházban kezelik. Szépen lábadozik. A műit héten „eltávozásra” haza is engedték. Megsimogatta a gyerekek fejét, és amikor le­hevert a prlccsre. mosolygott. Még nem tudja, hogv Lukács József, az elnök járt a gvár vezetőinél is. Lakást kért Je­leknek. Ott. közéi a gyárhoz. Azzal érvel: bárhogy, de Te­lek Henrik a gyár törzsgárdá- lához tartozik. Ruhái Gyula | NÓGRÁD - 1968. október 27., wosémop <i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents