Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-03 / 232. szám
Tar, a mostoha község Az országalapítás idején négy ház állott a ■nai község helyén: kis település, alig sejtett rendeltetéssel. IV. Béla alatt azonban Tart már községként tartották számon: földesurának tizenöt jobbágycsalád szolgált. Fejlődése a régi történelemben viszonylag töretlen, volt. A népes hadiutak elkerülték, a környező várak megvédték. A múlt kutatói azt állítják, hogy Tart még a nagyobb, országos megpróbáltatások, a tatár és török támadások is elkerülték. Több épülete megőrizte így a múlt emlékeit. S mintha csak ez a műemlék jelleg uralkodna most is, az a látogató érzése, pedig sok az új ház, több mint sok más helyen, és a régi házakat is toldozzák, szépítik. A község valamiképpen mégis az elhanyagoltság jellegét hordozza magán. Talán azért, mert tejlődése nem áll arányban 2600 lelkes nagyságával. Egynémelyik — népességben jóval alatta maradó — kisközség is korszerűbb hatást kelt. Egyébként kijáró község ez is, mint általában a nógrádi iparvidékhez közel fekvő falvak. Legnagyobb „üzeme” a 222 tagot nyilvántartó, 2241 holdas Május 1. Termelő- szövetkezet. Az ipart mindössze a Nógrád megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat helybeli keverőüzeme, és az építőanyagipari kezelésben levő kőbánya alkotja. Csépe Géza, a község agilis tanácselnöke szívesen beszél a község mai örömeiről, gondjairól, tervek és elképzelések egész sorát tárja elénk, ámde mégis minduntalan megakasztja képzelete szárnyalását megannyi gátló körülmény. A község ugyanis saját erőből építette fel korszerű, szép művelődési házát, amelyet fyéhány éve adtak át rendeltetésének, és ez a nagy, milliós beruházás 1971- ig jóformán felemészti a teljes községfejlesztési alapot. S ha az annyira szükséges egészségügyi kombinátot (orvosi lakás, rendelő, gyógyszertár) megépítik, akkor ezt az újabb beruházást Í976-ig nyöghetik. Pedig sok minden kellene itt még, hogy Tar a lakosság számához mérten és az általános igények arányában fejlődjön. Biztató eredmények A tari termelőszövetkezet 1800 holdon gazdálkodik. Ebből 1100 hold a közös szántó. Itt sohasem születtek rekordok, nem történtek világraszóló dolgok, de az utolsók közé sem csúsztak még. Az idei rendkívüli időjárás nem kímélte a tariakat sem; sok a gondjuk a szálas takarmányok miatt. A megszokott mennyiségnek csupán az egy- harmada termett. Habár a kalászosok, szemes takarmányok reményen felül „hoztak”, ez vajmi keveset segít a gazdaságon. A kapásnövények pedig a tervezett átlagokat sem adják meg. Tehát a növénytermesztésben jelentős kiesésekkel kell számolniok. Az állattenyésztés eredményei biztatóbbak, a számítások szerint a hízómarhák terven felüli értékesítésével jelentősen csökkenthetik a kieséseket, de az átteleltetés újabb problémákat szül. A fariak azonban nem adják fel a harcot, minden lehetőséget megragadnak a jövedelem, a gazdasági alapok növelésére. Az állattenyésztés mellett a Hiánycikk a kitérés Szeretnek dohányozni a tari férfiak. Legjobban kedvelik a Kossuth és a Munkás cigarettát, de jelentős a tábora a különféle filteres cigarettáknak is. Egyetlen üzletben — a község középpontjában álló önkiszolgáló boltban — csaknem százezer darab különféle cigaretta fogy él havonta. S több helyen is lehet vásárolni. Sajnos, nem mindig lehet kapni filteres cigarettákat. A Fecske például hol van, hol nincs, de gyenge az ellátás a Savariából is. Az üzletvezetők pontosan rendelnek, a kellő időben, azonban a pásztói dohányelosztóban dől el, hogy mennyit kapnak. Előfordult már, hogy egyes cigarettafajtákból egyáltalán nem küldtek, vagy csak mérsékelten érkezik. Ilyenkor azután nehéz igazságot tenni a sok dohányos között. segédüzemi tevékenység nyújt lehetőséget a tervezett gazdasági előrelépés megvalósításához. A * közösben nagyrészt még munkaegységes jövedelem-elszámolással dolgoznak. Ügy tervezik, hogy 46 forintot ér egy munkaegység — ami az eddigi felmérések szerint meglesz a szövetkezetben. A jövőben hogyan tovább? Erősebb állattenyésztéssel, fokozottabb segédüzemi tevékenységgel szeretnék biztosítani az időjárás által veszélyeztetett növénytermesztést, a megélhetést. Hogyan látja a kívülálló? A felvásárló telepen, a vasvázas színek mellett találjuk meg Kasza Lajos üzemvezetőt. Éppen az első kukoricaszállítmányt veszi át a homok- terenyei Zagyvavölgye Tsz- től. A csövek szépek, egészségesek, csak éppen a víztartalmuk őrzi az utóbbi csapadékos napok emlékét. — Sok tsz-szel van kapcsolatunk — mondja. — És a kapcsolatból következtetni tudunk a szövetkezetben uralkodó rendre és fegyelemre. — Melyek az önök megítélése szerint a jó, a szerződési feltételeket betartó tsz-ek? — Rendszeres és megbízható a kapcsolatunk az ecsegi, a tari, a pásztói, a mátraverebé- lyi, a kazári, a kisterenyei és még jó néhány termelőszövetkezettel. — És melyek a rendszertelenek? — A legtöbb problémát a palotási Május 1. Tsz-nél látjuk. A traktoros ritkán jön és ilyenkor is előfordul, hogy nem tudja, milyen tápra lenne szükség. Rendszertelenség tapasztalható a rendelésben, az átvételben és a zsákgazdálkodásban, s erre elsősorban a tsz fizet rá. Eléggé nehézkesek a felsőtoldi, a kishartyáni és a lucfalvi tsz-ben is... Persze: ezt a következtetést csak kívülről, kettőnk kapcsolatából vonom le, és nem szabad ebből általánosítani. Utazgatás hús után Szinte hihetetlenül hangzik. hogy egy ekkora községben nincsen egyetlen húsbolt sem. A lakosság hiába várja mind a kiskereskedelmi vállalattól, mind az fmsz-től, hogy végre segítsenek a községbeliek nehéz helyzetén. Részben épület hiányzik, más részben pedig az igyekezet. Ügy hírlik ugyanis, hogy a húsüzlet nem a legkifizetődőbb vállalkozás. Talán ennek is betudható, hogy a községi tanácselnök már követ, cserepet, fát is ígért, csak építsenek, de vállalkozó még nem akadt. Vajon meddig kell 'még a tarjaknak Pásztora, Salgótarjánba és más községekbe utazgatniuk a hús után? A barátság virágai Balogh Miklós, a helybeli termelőszövetkezet elnöke sosem járt még külföldön. Nemrégiben azonban tíznapos útra indult a Szovjetunióba., s a napokban tért haza. Azóta a látnivalókról nem győz mesélni. Habár az időjárás nem kényeztette el a nógrádi elnökök csoportját, a Kiev— Poltava—Harkov—Moszkva útvonal örökké emlékezetes marad számukra. A tari elnöknek felejthetetlenek azok az órák, amelyeket egy — Poltavához közel eső — cukorgyárban töltöttek. A baráti, meleg fogadtatás, a szívélyes, elvtársi légkör rövid idő alatt közel hozta egymáshoz a szovjet és magyar embereket. Mindenki őszirózsacsokrot kapott a vendéglátóktól. Ünneplőbe öltözött pionírok adták át a barátság virágait a messzi földre látogató elvtársainknak. Nagy érdeklődéssel járták végig a hatalmas gyárat, majd kegyelettel adóztak a hős munkások emlékének, akik a második világháborúban áldozták életüket a máért. Balogh Miklós azt mondja, méltóbb helyre nem tehették volna le az ősz legszebb virágait, mint arra az emlékműre, amelyet ezeknek a harcosoknak emlékezetére állított a munkások kollektívája. Balogh Miklós ekkor határozta el, hogy mélyebb kapcsolatot épít ki a magyar és a szovjet emberek között, s valamelyik kolhozzal testvéri szerződést kötnek. Ehhez kért segítséget az illetékes szervektől. , Reméljük, hamarosan létrejön a kapcsolat. Az én apukám... Taron igen sok vasutas él, s noha a lakosság kisebb hányadát alkotják, sokan vasutas-községnek tartják a helységet. Néhány vasutas-szülő gyermekével beszélgettünk el szüleik foglalkozásáról. — Az én apukám főmunkavezető Kisterenyén, a pályafenntartásnál — dicsekedett Tóth Ibolya, hatodik osztályos tanuló. — Reggel a fél hetessel megy és este a fél hatos vonattál utazik haza. A hétfői napja szabad, ilyenkor piheni ki a heti fáradalmakat. Nagyon fontos munkát végeznek. Ellenőrzik és mérik a síneket, s ha eltérést találnak, kijavítják, szabályozzák. Rajtuk is múlik, ha nem siklik ki a vonat. — Nálunk az egész család vasutas — mondta a nyolcadikos Barakonyi Teréz. — Apukám a pályafenntartásnál dolgozik, anyukám Apcon pénztáros, a bátyám mozdonyvezető. A bátyám egészen kis korától fogva mozdonyvezető akart lenni. Szép és izgalmas szakma, no meg fárasztó is... Én azonban nem vasutasnak készülök. Fodrász szeretnék lenni. Ahhoz volna kedvem... — Édesapám forgalmista Taron — vette át a szót a nyolcadikos Ladóczki Éva. — Nagyon felelősségteljes szakmája van. Nagyon ébernek kell lenni, mert hol éjjel, hol nappal dolgozik. Elég kevés a fizetése, de ö úgy szereti a munkakörét, hogy nagyobb pénzért sem menne el máshova dolgozni. — Az én apukám is forgalmista, csakhogy Selypen — csatlakozik a nyilatkozókhoz Pozsár Éva, nyolcadikos tanuló. — Ő a jelzőket is maga kezeli. Három műszakban dolgozik. Nehéz dolga van, mert a selypi cukor- és cementgyár alaposan megnöveli a forgalmat. Jó vasutasgyereknek lenni, mert szabadjegyet kapunk és aki kitűnő tanuló, annak még külön pénzt is kiutal a vasút. — Az én apukám vonatvezető — mondja el kérésünkre a huszonhárom éves Jankó Imréné, tanítónő. — Hatvanban van az állomáshelye. Általában a budapest—miskolci vonalon közlekedik. Nagyon veszélyesnek tartom ezt a szép foglalkozást, mert éjjel is ébernek kell lenni. Az is gyakori, hogy szikra megy a szemébe. Kevés a sza bad ideje és a fizetése... Az óvodában Fáradtságról panaszkodik Göröcs Miklósné és Sulyok József né az óvoda konyhájában. Sok a dolguk: negyven napközist és 32 óvodást látnak el naponta háromszori élelemmel. Tízórait, ebédet, uzsonnát kapnak a kicsik. Az óvodások között tizenhárom a cigánygyerek. A Bangó-, a Sőregi-, a Bállá- és a Tejföl-gyerekek és többi társaik napi 1—1,5 forintért kapják meg a háromszori ételt, a többit a tanács költségvetés bői pótolják. A cigánygyerekek nagy része is tiszta, jólöltözött és illedelmes, 'az óvónő és a. gondozók éppen úgy szeretik őket, mint a többieket. Jó itt. Ők már egy más, szebb világra készülnek, mint amilyenben még szüleik nőttek föl. Az aranykoszorűs brigád Jól dolgozik a keverőbrigád Néhány éves fennállása óta sokat fejlődött a tari keverőüzem. Kezdetben nehéz körülmények között, csupán néhány tápféleséget készítettek. Az utóbbi egy-két évben korszerű tárolószíneket építettek, jelentős műszaki fejlesztést hajtottak végre a keverés technológiájában is. Jelenleg már több mint harmincféle tápot kevernek az üzemben. A két, huszonnégy kalapácsos daráló mellé rövidesen felszerelnek egy újabb nagyteljesítményű darálót is, amely óránként 30—40 mázsa szemes terményt darál meg. Egy-egy keverést tíz, tizenöt perc alatt végeznek el az üzem dolgozói. Az adagok mennyisége — ahogyan itt mondják: egy-egy malter — tíz mázsa. A nyolc dolgozó Siraky Lajos műszakvezető irányításával 320 mázsa tápot készít egy műszakban. Készül itt táp a baromfinak, sertésnek, szarvasmarháknak, juhoknak, de még a házinyulaknak is. Az itt dolgozó munkások három éve neveztek be a szocialista brigádmozgalomba, s az oklevél után a zászlót is elnyerték. Néhány hónappaí ezelőtt megalakult a szállítómunkások brigádja is, amely ugyancsak benevezett a versenybe. A Pásztó és Vidéke Körzeti Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet 6-os számú, tari önkiszolgáló boltjában tizennyolc éve dolgozik együtt a négytagú, immár aranykoszorús szocialista brigád. A brigádot Fazekas Jó- zsefné vezeti, akitől ezúttal némi formabontással a hiányosságok után érdeklődtünk. — Bár a hiánycikkek lecsökkentek az ,új mechanizmusban — kezdte el „panaszait” — néhány észrevételem mégis akad. Kezdem mindjárt a brigád fájdalmával. Két éve szinte folyamatosan rossz az üzlet kétszázötven literes lengyel hűtőszekréiiye, és emiatt csak nagyon kis választékban tudunk töltelékárut rendelni. Pedig ez egy olyan községben, ahol húsbolt sincs, nagyon fontos lenne. Ezért aztán szűk a töltelékáru-választék. — És mi hiányzik még? — Sokan keresik a hazai Csak fiataloknak? A szocializmus építésének egyik nagy tette volt, hogy a legtávolabbi községekbe is eljutott a villany. A nagy területen fekvő Táron ez az akció csak az utóbbi években fejeződött be teljesen, és ma már csak egy külső részen fekvő házban, a Hunyadi utca végén lakó Toldi Lőrincéknél világítanak petróleummal. Viszont annál nagyobb gond a közvilágítás. A hosszú tari utak mellől már nagyon hiányoznak a korszerű higanygőz-lámpák, csakhogy ez fölöttébb drága mulatság. így azután megelégednének a hagyományos közvilágítással is, ha az megfelelne legalább a hagyományos igényeknek. Csakhogy az automaták olyan rapszodikusan működnek, hogy gyakran nappal égnek a külső villanykörték és ha este égnek, fényük akkor is nagyon gyér. Az áramingadozás még mindig nagy, bár nem olyan mértékű, mint korábban, amikor a község 250 tévékészülékét sem tudták használni. Ügy mondják, hogy az esteli romantikus félhomály egyedül a szerelmes fiataloknak kedvez. Az ÉMÁSZ-tó' azonban a községbeliek sokkal inkább több fényt, mim romantikát várnak. gyártmányú, hétforintos olajos halat, de egész "évben csak húsz dobozzal kaptam. Nem volt élesztőnk hosszú időn át. és hiányzott a majoránna, a befőzéshez pedig a celofán és gumigyűrű. — És az árak? — A lakosság egy része félt a mozgó áraktól. Most elárulhatom, hogy a mozgó bérskála hatására az árak általában két százalékkal alacsonyabbak a korábbinál. Irtóhadjárat A gabonafelvásárló telepen tíz- és százvagonokban beszélnek a búzáról, árpáról, kukoricáról. Ilyen nagy mennyiség érkezik be és távozik el innét évről évre. S ahol sok az élelem, ott szívesen megtelepednek a kártevők. Az őszi idény előtt ezért hatalmas irtóháborút indítottak a patkányok ellen. Ilyen helyen azonban nem lehet mérgekkel, vegyszerekkel „háborúzni”, mert könnyen megfertőzhetik az élelmiszert. Az irtóhadjáratban ezért rendkívüli szerep jut az idomított görényeknek és kutyáknak. A nagy tisztogatási hadműveletet a kübek- házi termelőszövetkezet vállalta el, és vadászgörényeivel, kutyáival megjelent a helyszínen, A kis foxik hatalmas közelharcokat vívtak a patkányok üregeiben és a görények megsemmisítő csapást mértek. Csak a mérlegház közelében negyven rágcsálót irtottak ki. A XV. században épült műemlék-templom mögött, egy völgykatlanban, történelmi századokat sejtető romok tárulnak a tari látogató elé. Helybeliek és vendégek egyaránt úgy tartják, hogy a rommaradványok az egykori tari vár emlékei. A vár története iránt a község legilletékesebbjétől, Vongrey Béla, MÁV-főellenőrtől érdeklődtünk, akinek kedves hobbyja a történelemkutatás, s ebben lelkes segítője felesége és két kislánya is. Vongrey Béla a feltételezést a leghatározottabban cáfolta. Tarnak a történelmi feljegyzések szerint nem volt vára. S a romok várjellege ellen szól az is, hogy völgyben fekszenek, noha a várakat általában hegytetőre építették. De ellene szól a várlegendának az is, hogy veszélyesebb időben a templomot vették körül kőfallal, ami várközeiben aligha elképzelhető. Legendát kell tehát oszlatni: a romok minden valószínűség szerint földesúri kastély, vagy egyszerű magtár maradványai. Taron, a község vezetői és lakói nagy szeretettel és bizalommal fogadtak bennünket, ennek eredményeként született ez az oldal. Az itt szereplő cikkeket Lakos György és Pádár András írta, az első és a negyedik oldalon található két képet Bencze Barnáné és Vongrey Béla készítetté. Legközelebb október 7- én, hétfői\ tartunk NOG- RAD-napot, mégpedig Nagybátonyban, ahol szokásunkhoz híven, lapunk egyik munkatársa délután két órától a községi tanácson fogadja olvasóinkat.
