Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-23 / 249. szám

Napirenden a föderáció Ülést tartott az SZLKP Elnöksége PRÁGA (CTK) Dr. Husaknak, a Központi Bizottság első titkárának el­nökletével héttőn Pozsony­ban ülést t'artott a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának Elnöksége Az Elnökség megvitatta a föderáció alkotmányos tör­vénytervezetét és ezzel ősz- szefüggésben néhány gyakor­lati kérdést. Az ülésen ezután megvitat­ták azt az elvi kérdést, hogy szlovákok megfelelő arány­ban kerüljenek be a külügy­minisztériumba. a külkeres­kedelmi minisztériumba, a csehszlovákiai képviseleti szervekbe, valamint a nem­zetközi szervezetekbe. Az Elnökség jóváhagyta azt a javaslatot, hogy a Szlo­vák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának plénumát ez év decemberében össze­hívják, és azon különböző gaz­dasági kérdéseket tárgyalja­nak. Végezetül a Központi El­lenőrző és Revíziós Bizottság elnöke tájékoztatta az Elnök­séget a pártrehabili tálasok me­netéről és a bizottság jövő évi januári munkatervéről. Hétfőn, Prágában a cseh­szlovák nemzetgyűlés alkot­mányjogi, védelmi és bizton­sági bizottsága, valamint a nemzeti tanácsok ügyeivel foglalkozó bizottság első íz­ben tárgyalta az alkotmányos törvénytervezet pontokba sze­dett szövegét. A képviselők 30 szavazattal nyolc ellenében jóváhagyták azt a kormányjavaslatot, hogy a csehszlovák állam elneve­zése a régi maradjon. Szavazattöbbséggel jóvá­hagyták azt Is, hogy a parla­ment két egyenrangú kama­rából — népi kamarából és nemzetiségi kamarából — áll­jon. Ügy döntöttek, hogy a nemzetiségi kamara tagjait a jövőben közvetlenül vá­lasszák * Az SZKP tulai területi bi­zottságának küldöttsége Ju- náknak, a tulai területi párt­bizottság első titkárának, az SZKP Központi Bizottsága tagjának vezetésével KSzép- Szlovákiában tartózkodik. A küldöttség hétfőn látogatást tett a Szlovák KP Központi Bizottságában. A szovjet pártküldöttséget hétfőn délután fogadta dr. Husak, a Szlovák KP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára. Minden tizedik felnőtt lengyel tagja a pártnak A LEMF taglétszáma VARSÓ (MTI) A Lengyel Egyesült Mun­káspárt az 1964 júniusában megtartott IV. kongresszusa óta szervezetileg jelentősen fejlődött, és az ország létfon­tosságú kérdéseinek helyes kezelésével és megoldásával kivívta a szélesebb tömegek támogatását. A párt iránti bi­zalom növekedésének jeleként a párt taglétszáma rendszere­sen emelkedik. Az Agencja Robotnicza hír- ügynökség adatai szerint 1964 öt a 793 ezer tagjelöltet vet­tek fel a pártba, s ezek 48,3 százaléka munkás. 14,9 száza­léka paraszt, a többi műszaki értelmiségi, pedagógus, köz­gazdász. agronómus stb. A párttagok között van mintegy ötezer orvos Is. A taglétszám növekedésére jellemző a fiatalok nagymér­tékű beáramlása a pártba. Az elmúlt négy év alatt felvett tagjelöltek 41,6 százaléka 25 évnél fiatalabb, nagyrészt munkás- vagy parasztszór- mazásű. 1968. június 30-án a pártnak 2 030 000 tagja volt, ezek kö­zül 416 000, azaz 20,5 százalék nő. Ezek a számadatok azt mutatják, hogy az ország fel­nőtt lakosságának tíz százalé­ka, azaz minden tizedik fel­nőtt lengyel állampolgár tag­ja a pártnak. Ez az arány 1963- ban 7,6 százalék volt. Debreceni László ézsűM&ur műkwM Szikora felállt, zsebre dugott kézzel sétált egy-két lépést. Aztán lábával a szőnyeg rojtjait piszkálta kö­zömbösen. — Hát ez baj, Kolozsvári úr... — Megfordult. — Akkor nincs más hátra, mint nézzük a tényeket. Egy dossziéból kis papírszeletet emelt ki — Ezeket a szá­mokat ön irta? — I... igen... — Mik ezek? — ö... tervezői számítások... Fúrási mélység, ka­pacitás, etcetera... — És ez micsoda? — Egy apró, műanyag lapocska hevert az őrnagy tenyerén. Kolozsvári kínlódott: — Nem tudom. — Na, majd segítek. . — Az őrnagy a főelőadó­hoz sétált, s közelről a szemébe mondta. — Siffrekulcs. Az ön íróasztalában találtuk Ennek segítségével írta ön ezt a jelentést, amelyet mérnöki számításként akart nekünk beadni. Nem hiszi? Megfejtsem magának?... Vagy inkább ön? Tessék. . .1 Az őrizetes nem nyúlt érte. Lehajtotta a fejét és hallgatott. Pocsainak úgy tűnt: már nem is tudna vi­csorogni. — Nos, még mindig azt tartja, hogy fatális téve­dés, hogy maga itt van ?... — Mikor az őszhajú férfi nem felelt — 163 — ENSZ- körqvűlés Vita ai agresszióról Az ENSZ-közgyűles hétfőn folytatta munkáját. H. Szam­bát, Kambodzsa képviselője beszélt arról a veszélyről, amellyel az amerikai agresszió fenyegeti Ázsia népeit. Ténye­ket sorakoztatott fel annak bizonyítására, hogy az ameri­kai, a dél-vietnami és thaiföl­di csapatok sorozatosan követ­nek e] szándékos, fegyveres provokációkat országa ellen. Kijelentette, hogy az Egye­sült Államok külpolitikája egvre agresszívabb» válik és fenyegeti a világbékét. B. Bhagat, indiai külügyi állam-miniszter a közel-keleti helyzettel foglalkozva kijelen­tette, hogy ebben a térségben a békés rendezés szempontjá­ból elsőrendű fontosságú az összes külföldi csapatok kivo­nása az arab államok terüle­téről. A vietnami rendezést a vietnami nép szuverenitásá­nak tiszteletben tartása alap­ján lehet csak megvalósítani — jelentette ki Atoungou ka­meruni külügyminiszter. Eré­lyesen elítélte a dél-afrikai és a dél-rhode&iai fajgyűlölő rendszert, valamint a portu­gál gyarmatosítók magatartá­sát. . Ousmane Ba, a Mali Köz­társaság külügyminisztere szót emelt a VDK elleni amerikai bombatámadások feltétel nél­küli beszüntetése mellett, és törvénytelennek nevezte Dél- Korea megszállását az Egye­sült Államok és szövetsége­seinek csapatai által. Az AI-Fatah közleménye Az egyiptomi fővárosban nyilvánosságra hozták az Al- Fatah arab szabadságharcos szervezet főparancsnokságá­nak hivatalos közleményét. A kommüniké hírül adja, hogy a Palesztinái ellenállási moz­galom fegyveres alakulatai ok­tóber 19-én és 20-án súlyos csapásokat mértek az izraeli megszállókra. Október 19-én éjszaka rakétákat lőttek a Tel-Al-Guraí , várostó] délre kiépített izraeli katonai tábor­ra. s ezzel súlyos károkat okoztak. Számos izraeli kato­na és tiszt meghalt, illetőleg megsebesült. A palesztinai ge­rillák másik alakulata ugyan­ezen az éjszakán tűz alá vette az izraeliek Kafar Ru­be jn övezetében kiépített ka­tona] táborát. A külpolitika híreiben szerepel E rím il 11 A világpolitikai történéseket, a világhelyzet alakulását, a mindenkori erőviszonyok ha­tározzák meg. Ezeket az erővi­szonyokat mérlegelik a világ­hatalmak. amikor valamilyen nagyobb szabáséi külpolitikai lépésre szánják el magukat. Századunkban az imperializ­mus vezető hatalmai immár kétszer sodorták bolygónkat pusztító világháborúba: mind­két esetben a fő mozgató rugó az erőegyensúly erőszakos megváltoztatására irányuló tö­rekvés volt A második vi­lágháború következtében azu­tán tíj erőegyensúly alakult ki a vllágba% amelyet az jellem­zett, hogy a szocializmus a történelem viharossá felgyor­sult fejlődése nyomán nem­csak világrendszerré vált. ha­nem vezető hatalma éppúgy, mint az imperializmus vezető hatalma, a nukleáris tömeg- pusztító fegyverek birtokosává vált. Az imperializmus vezető­it — bár szivük szerint min­dent elkövetnének a szocia­lizmus világrendszerének meg­semmisítésére, — a hatalmas erő visszarettenti a meggon­dolatlan kalandtól, hiszen bi­zonyosak lehetnek a .'.másik oldal” elkerülhetetlen vissza- csapásában. As erőegyensúlynak persze megvannak a földrajzi vetüle- tei is. tgy Európában szerves részei ennek a második világ­háborúi következtében kiala­kult határok, s az a fejlődés, mely a második világháborút követte. Az imperialista hatal­mak — elsősorban a nyugat­német imperializmus — nehe­zen tudják persze elviselni azokat a korlátokat, amelyek közé az erőviszonyok kénysze­rítik őket. Az elmúlt eszten­dőkben sokszor élezték ki mesterségesen az európai helyzetet, s provokáltak ki válságokat, mint például Ber­lin esetében történt. Máskor véres ellenforradalmi kísérle­tet szerveztek, és támogattak, mint 19S6-ban Magyarorszá­gon, vagy megpróbáltak fe­nyegetésekkel, zsarolásokkal és aknamunkával célt érni. Ezek a kísérletek, ha a szocialista világrendszer idejében nem lépett volna fel a legnagyobb eréllyel és határozottsággal ellenük, a harmadik világhá­borúi irányába taszíthatták volna Európa népeit, s az egész emberiséget. Ezért volt ugyancsak rendkívül veszélyes az az ellenforradalmi törek­vés, atnely az öt te sivároméig augusztus 21-i csehszlovákiai akcióját megelőzte. Ha a szo­cialista közösség országai tét­lenül eltűrték volna, hogy ket­tévágták a Varsói Szerződés északi és déli szárnyát, ez csak bátorította volna a bon­ni és más imperialista erőket, hogy a határok revízióját kö­veteljék éppen az „élj erővi- sznnyokra" való hivatkozás­sal. Idejében kellett tehát megtörténnie a szocialista kö­zösség ellenlépésének. hogy megelőzze az erőegyensúly megváltoztatására irányuló imperialista kísérletet Sikeresen leszállt az Apollo—7 Az űrhajósok pihenőt tartanak WASHINGTON Kiss Csaba, _z MTI tudósí­tója jelenti: Feszültséggel teli, de sze­rencsésen végződő volt az Apollo—7 amerikai űrhajó útjának végső szakasza: az űrhajó, fedélzetén a veterán Walter Schirraval és két tár­sával, Don Eiselevel és Wal­ter Cunninghammal, orral lefelé érkezett a vízre és hu­zamosabb időn át elvesztette rádiókapcsolatát a külvilág­gal. Mintegy negyed órán át tartott, amíg a kiküldött heli­kopterek pontosan megtalál­ták az űrkabint. Az Apolló űrhajó fékező ra­kétáit magyarországi idő sze­rint körülbelül háromnegyed 12 órakor kapcsolták be, ami­kor az űrhajó Hawal felett haladt. A leszállás pályája szinte teljesen megfelelt az előzetes számításoknak. Az űrhajósok nem panaszkodtak arra, hogy megfázásuk, eldu­gult fülük különösebb fájdal­mat okozott volna. Schirra és társai űrruhában, de sisak és kesztyű nélkül foglaltak he- 1 lyet az űrkabinban. Az Apollo—7 pontosan a megszabott időben ereszkedett le az Atlanti-óceán felszíné" re. Azonban mintegy 18 mér- földnyire az Essex repülőgép- anyahajótól, és az első sza­kaszban mindenfajta rádió­kapcsolat szünetelt. Mint ki­derült, az űrkabin orral lefe­lé érkezett a vízbe, és az or­ra szerelt antennáit a víz alá merültek. Az űrhajósok mű­ködésbe hozták az orra sze­relt felfújható ballonokat, amelyek azután normális helyzetbe hozták a kabint. A helikopterek az esős, pá­rás idő miatt és a kezdeti rá­diókapcsolat hiánya következ­tében mintegy negyed órán át keresték a kabint, de a to­vábbiakban a terv szerint hajtották végre az akciót. Könnyűbúvárok előbb egy felfújható övét erősítettek az Apollóra, majd az űrhajósok egy gumitutajra szálltak át. ahonnan kötéllel , emelték őket az egyik helikopterre. Az Essex fedélzetén a hú­rom űrpilótát ünnepélyesen fogadták, Schirra és két társa kitűnő kedélyállapotban. szemmel láthatóan jó hangu­latban, csak alaposan kinőtt szakallal fogadta a köszöntést Az Apollo—7 utasai több mint 11 nap, körülbelül hét­millió kilométeres utazás után kerültek az anyahajó fedél­zetére. Az újtípusú űrhajó, amellyel az Egyesült Államok 1970-ben embert kíván juttat­ni a Holdra, a próbán mind­végig igen jól működött, s az egyetlen problémát a három utas megfázása okozta. Schirra, Eisele és Cunning­ham előbb az Essex fedélze­tén orvosi vizsgálaton estek át, majd pihenőt tartanak. Az űrhajósokat ké6Őbb repü­lőgéppel a központba szállít­ják, tartós vizsgálatra és as űrutazás tapasztalatainak fel­dolgozására Az űrkabint az anyahajé személyzete emelte ki a vízből. Az űrhajósok a Bermuda szigetektől mintegy 600 mér- földnyire délre szálltak le.. Az amerikai tv-nézők helyszíni közvetítést láthattak a men­tési munkálatokról: mestersé­ges hold közvetítésével nZ Essex fedélzetéről sugározták az adást. —Dohányzik?. .. — Kolozsvári a fejét rázta. Az őrnagy visszament az íróasztalhoz, s mint aki befejezi a játékot, szólalt meg. — Hát akkor beszéljünk ma­gyarul. kérem, önt ezerkilencszázhatvan júliusában, berlini tartózkodása idején egy külföldi hatalom ré­szére. államtitkok megszerzése céljából beszervezték, ön kitűnő, bizalmi állása tudatában vállalta ezt a feladatot... És én feltételezem önről, ha Volt bátorsá­ga elvállalni a hírszerzést, lesz arra is, hogy férfiasán szembenézzen a tényekkel. Kolozsvári egyelőre az asztalkát bámulta. Pocsai százados az őrizetes remegő térdéből, szemrángásaiból következtette: mi mehet végbe benne. — Engem nem mint nyomozót, mint magánembert külön is érdekelne, hogyan jut el egy közmegbecsült, jó anyagiak közt élő, miniszteriális tisztviselő a haza­árulásig. . Mert bárhogy is nézzük a dolgot: e,z haza­árulás. Cserébe a tisztességes megélhetésért, karrierért, mindenért. Remélem, hogy beszélgetésünk végére töb­bet tudok. . . Feltéve, ha sem önmagát, sem minket nem akar ámítani. Az ön helyében már csak egyetlen megoldás létezik: az őszinteség. . Nekem elhiheti, ké­rem . Az őrnagy elhallgatott. A főelőadót nézte, aki két­ségbeesetten markolászta az asztal szélét, mintha ki akarnák alóla rántani a széket — Nehéz megkezdeni?... Segítsek? Kolozsvári nemet intett. — Köszönöm, majd egyedül. .. — Hallgatjuk. .. A két nyomozó tiszt mozdulatlanul ült. várta: mi­kor szakad ki az őrizetesből a vallomás. Nem kellett sokáig várni... Kolozsvári János egy ideges mozdu­lattal hátradobta a haját, aztán — Pocsai legalábbis úgy látta — a megszelídült tigris azonnal átugorja a karikát — Hazaárulás . . Azt mondták az előbb. . . Lehet. . . A paragrafusok szerint annak látszik. .. De vajon áru- lás-e akkor is. ha a hitem, az . az újra emberré vá­lásom érdekében tettem, amit tettem? . Látom nem értik . Megmagyarázom.. Valamelyik nagy író- mondta: hit nélkül az ember csak vásári kócbábu. Hinni kel), mindegy hogy miben, eszmében vagy em­— 164 — herben, csak higgy, különben összeomlik az életed, mint a kártyavár. .. Hát én hittem, urak. .. Nagyon sokáig az istenben hittem, aztán kiölték belőlem az istent. De adtak helyette újat: egy eszmét. . Es én abban Is hittem. Elszántan, magasztosan hittem! Mint egy szerzetes- .. — Kolozsvári keserűen mosolygott. — Aztán önök gondoskodtak róla, hogy ebben a hitem­ben is csalatkozzam... — Egyes emberekben, egyes vezetőkben talán csa­latkozhatott. Azt elhiszem, de nem az eszmében. — Én nem választottam így külön, Nekem az esz­me megcsúfolását jelentették azok az események, ame­lyekre mindnyájan emlékezünk. S amelyekre, ebben igaza lehet önöknek. egyes vezetők adtak parancsot. Maradt a csodavárás, a hit abban: új szeleknek kell jönniük, amelyek kifújnak innen mindent, ami az eszmét, a szocializmus eszmélt elrondítja. Es így jött el a kilencszázötvenhat októbere, a forradalom. — Ellenforradalom, talán. .. — vetette közbe az őrnagy. — Az én akkori hitem úgy diktálta: forradalom. A minőség forradalma: A nép forradalma., Aztán á kellett jönnöm, hogy a minőség csak negyedosztály, népnek hitt tömeg: csőcselék... Utána hiába ígértek változást, s bár saját szememmel is tapasztaltam egyet- mást, nem tudtam már hinni»-. Egyetlen valaki ma­radt: a feleségem. — Fájdalmas ponthoz érkezhetett, mert vonásai elmélyültek, ahogy folytatta. — Aztán úgy látszik, hogy csalódásra születtem, mert egyik nap, most három éve, szeptember tizenkettedike volt. > a feleségemben sem hihettem többé... Véletlenül az­nap korábban mentem haza a hivatalból. . és. a többit gondolhatják, urak. . Csömör, mélységes csömör volt bennem mindennel, mindenkivel, szemben. .. Mint az a bizonyos kócbábú. Úgy éltem. Kiégve magamban, magamnak. . A rámbízott munkát elvégeztem ugyan, szegény apám belém nevelte a hivatalnokszellemet, de mint egy gép úgy dolgoztam. Érzések lelkesedés híján Hogy mégis emelkedtem valamit, az annak kö­szönhető. hogy ezen a téren kevés a szakember... (Foli/tatruki — 165 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents