Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-22 / 248. szám
(üondolkoini — Iioükzii távon A gazdasági vezetők és dolgozok között gyakori beszédtéma a gazdaságosság kérdése. Mérlegelik mit, mennyiért tudnak venni és eladni, termékeiket hogyan tudnák olcsóbban előállítani. Nem véletlen ez, hiszen az árak kedvező vagy kedvezőtlen alakulása igen komoly mértékben befolyásolja a vállalat eredményességét. A gazdasági mechanizmus reformjának bevezetése kedvező irányú változásokat hozott az üzemek munkájában. A gyakorlatban bizonyosodott be: csak akkor lehet jól dolgozni, ha a helyi lehetőségeket sokoldalúan használják fel, közösen alakítják ki a terveket, s a végrehajtásban is egységesek Az együttes munka jó gyümölcsöt érlelt.' Üzemeink zöme a tervezettnél nagyobb nyereséget ért el. A kollektívák munkájára hatott a január 1-én bevezetett új termelői árrendszer, ami nagy lépést jelentett az értékarányos árak kialakításához. Az első félévben az árak színvonala az importtermékeknél valamivel alacsonyabb volt. a beruházási javaknál emelkedett, az exporttermékeknél sikerült tartani az elmúlt évi szintet. Egyébként a termékösszetétel megyénkben az elmúlt, évhez viszonyítva lényegében nem változott. A termelői árak a vártnál kedvezőbben befolyásolták az eredményességet. Ez azzal is összefügg, hogy az év elején nem vették eléggé figyelembe a felárakat. A nyereség tömegének emelkedése elsősorban a munkások, műszakiak erőfeszítését bizonyítja, akik a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulójára. tett versenyválleln- sok teljesítésével segítették a gazdaságos termelést Egy szépséghibája van az elmúlt ;dők tevékenységének: több üzemben nem a tervezett műszaki intézkedésekből fakadt a nyereség, hanem más forrásból biztosították a többletet. Másik gyermekbetegsége üzemeinknek, hogy a pillanatnyi érde.kekből kiindulva nem folvtattak elég rugalmas ár- ool'tikát. csak elvétve adtak engedményeket. Valószínű azért, mprt a szénbányászat, a Kohászati Üzemek és a TűzPisze piszkos kalandja „A tolvaj szomjasan maradt” című írásunkban a napokban uta ltunk arra: semmi csodálkoznivalója nem lehet annak. aki válogatás nélkül bocsátkozik szerelmi kalandocskákba, s ezek miatt kellemetlensége támad. Az említett cikkben szereplő fiatalember tolvajlás áldozata lett; K. József pásztói lakos pedig rablásé. A helybeli Mátra étteremben egy asztalhoz került K. József, Matus/ka József huszonkilenc éves kőműves, továbbá K. Klára és Radics Ferencné. Ez utóbbit Pásztón Pisze néven ismerik. Nemrég számoltunk be arról, hogy terménylopás miatt gyorsított eljárással ítélte el őt a járás- bíróság. K. Klára pedig annak a hánvásznyugdí.iasnak a leánya, akit — mint jelentettük —, Rok- kó és bandája kirabolt. A Pásztói járási Rendőrkapitányság nyomozása során K. József is. Pisze is beismerte, milyen szennyes egyezséget kötött. A férfi húsz forintot adott át a nőnek azzal, hogy ennek fejében a Magyar Nemzeti Bank pásztói fiókja előtti téren —. nagyon finoman szólva — csókolózik vele. Matus/ka József még a vendéglőben észrevette, hogy a már eléggé kapatos K. Józsefnél jócskán akad pénz. Nem röstell- te hogy a korábban kirabolt nyugdíjas leányát igyekezzék rábírni az asztaltárs kifosztására. K. Klára — természetesen — határozottan visszautasította az ajánlatot. Radicsné-Pisze viszont kapva kapott az alkalmon. Az előbb említett parkban enyelgett egy keveset K. Józseffel, majd pedig hozzásegítette Matuszkát ahhoz, hogy „lovagját” kizsebelje. tőle kétszázhatvan forintot elvegyen. A zsákmányból Radics Ferencnének száz forint jutott. Ezt az összeget a rendőrség a nyomozás során bűnjelként lefoglalta. * Azon ^ napon, amikor Radics- nét a rendőrség kihallgatta, nem ment munkába. Távolmaradásának okát másnap közölte: ekkor — mint envik munkatársa elmondotta — dalolva legyezte meg, hogy az éjszakai kalandnak börtönbüntetés lesz a vége. Aligha kétséges, hogv ebben az esetben Radics Ferencné valóban a jövőbe látott. helygyár kivételével legtöbb helyen ár- es önköltségelemzést nem folytattak, saját árjegyzékkel nem rendelkeztek. Ez nemcsak megnehezítette az együttműködést, hanem utólagos vitákra is okot adott. Sokszor mondják gyáraink vezetői, dolgozói: munkánk eredményessége attól függ, milyen gyorsan reagálunk a piac gyakran változó igényeire. Ez azt is jelenti, hogy a hosszú távon való gondolkodás ma már létkérdése vállalatainknak. Ez viszont megköveteli. hogy úgy válasszák trie a termelési skálát, a termékkibocsátás ütemét, akkor jelenjenek meg a piacon, amikor legkedvezőbbek az eladási feltételek, amikor ú.i szükségleteket elégítenek ki, vagy régieket, de magasabb színvonalon E tekintetben helyes úton jár a Salgótarjáni Koh > szati Üzemek, a Síküveggyár, a Nógrád megyei Fémipari és Bútoripari V411alat A régebbi gyártmányok mellett új termékek bevezetését szóig mázzák, csökkentik az átfutási időt, és jó kapcsolatok kialakítására törekednek a külkereskedelmi szervekkel. Az eltelt néhány hónap tanulságai azzal biztatnak, hogy i vállalatok, üzemek többsége a reformból adódó tennivalódat többé kevésbé jól felismerik. Megvalósításuk azonban bonyolult folyamat. Mindenki tudja, hogy a régi. megszokott munkastílust nem lehet egyszerre, egyik napról a másikra kicserélni. Az emberek magatartásának, munka- módszerének megváltoztatásához hosszabb idő szükséges. Az a vállalat jut el eredményesebben céljaihoz, amelyik a technikai, adminisztratív teendők mellett kellő gondot és időt fordít az árak közgazdasági eszközként való alkalmazására. Nem általános jelenség, de a kedvezőbb gazdasági eredmények láttán néhány üzemünknél bizonyos fokú megnyugvás következett be. Káros, mert fékezi a fejlődést. Ezért a vezetőknek a jövőben még többet és alaposabban kell foglalkoznlok a beszerzési. a termelési, az értékelési folyamatok együttes vizsgálatával, ezek gazdasági és politikai kihatásaival. Solymosi Imre Ünnepélyesen foga«lt€»lc katonáinkat országhatáron Hazatérő (Folytatás az 1. oldalról) dalmat találtak, ami ellen nehezebb harcolni. Ezután a legutóbbi szovjet— csehszlovák tárgyalásokról szólt, s arról az egyezményről, amelynek alapján a szövetséges csapatok nagy része visz- szatért Csehszlovákiából. Hangsúlyozta: Beszéde további részében kijelentette, hogy a csehszlovák munkásosztály, a dolgozó nép eddig is barátunk volt és marad továbbra is. Féltettük szocialista vívmányukat, úgy mint a sajátunkat. Ez arra kötelez, hogy a csapatok kivonása után is minden segítséget megadjunk a csehszlovák népnek. Ez baráti és méltóan álltak helyt. Népünk nemzeti hagyományaihoz. a békés építő munkában becsületesen dolgozó milliókhoz, a szocialista építésben több évtizede elért, eredményeinkhez méltóan tevékenykedtünk, hajtottuk végre elöljáróink parancsait. Most, hogy ismét hazajöttünk, harcostársaim nevében ígérhetem: továbbra — A mi katonáink internacionalista kötelességből mentek segíteni barátainknak. A munkáshatalmat, a szocializmus felbomlasztását senkinek sem engedjük meg a szocialista közösségen belül, akár külső vagy belső ellenségről is van szó. Ebben segítettek az elvtársak ott-tartózkodásuk- kal. — Majd így folytatta: A csehszlovákiai munkás- hatalom nem maradt segítség nélkül. A csehszlovák nemzet- gyűlés által négy napja ratifikált szovjet—csehszlovák egyezmény alapján a szovjet csapatok egy része továbbra is az országban maradt. A megállapodás nagy fontosságú az európai béke és biztonság szempontjából. A szülők nyugtalankodnak Jobbágyiban, meri estéről estére fiataloktól zsúfolt az italbolt és a presszó. Szombaton és vasárnap során az utcán rekednek. Más választás nem lévén: isznak a fiatalok. Révész Dániel, a falu egyik veteránja világítja meg a helyzetet. — Nem a fiatalok, a felnőttek felelősek azért, ha az ifjú nemzedék a klubélet, a művelődés helyett ezt a szórakozást választja. Az emberek Jobbágyiban nem mehetnek máshová, mert nincs hová menniük.,. Révész Dániel sokat tapasztalt idős ember. Betegségét megelőzően egyik vezetője volt a falunak. Joggal büszkélkedik azzal, hogy az ő idejében Jobbágyiban pezs- gett a kulturális élet, százak álltak készen társadalmi munkára. A házától a község központja felé vezető utcát mutatja meg példának. Járda, sövénybokor, még most Is zöldellő, sokszínű virágtól tarka park díszíti. — Ezt mind társadalmi munkával építettük. Próbáljon most társadalmi munkára szólítani. A mulatókban a társadalmi munkáról megfeledkeznek az emberek... Való igaz, gondként nehezedik a község lakóira, hogy volt művelődési házuk, hasznos szórakozási lehetőségük, ma pedig nincs. Jobbágyiból Pásztó felé menet a vonaton is fültanúi voHtink, amikor Bodor Ferencné és Horváth Istvánná felelevenítették a / „régi szép” időket. Pásztótól Hatvanig a környező községekből az emberek JobbágyiFaluról falura Jogos kívánság ba jártak kulturális rendezvényekre. Jancsó Margit, a fiatalabb nemzedék képviselője megerősíti, hogy Jobbágyiban a kulturális élet nem előre, hanem visszafelé haladt. Egyetlen mozink van. Düledezik a fala. A múltkor a fiatalok egy népesebb csoportja késő este közrefogta Murányi Mihály községi tanácselnököt és kérdőre vonta: mi lesz a jobbágyi művelődési házzal? Ha nem intézkedik, a legmagasabb fórumig elmennek. Ezt a felnőttek is naponta megismétlik. VB-tanács és népfrontülések nem múlnak el anélkül, hogv a község művelődési lehetőségének visszaállításáról szó ne essék. Miért. hogy Jobbágyiban így követelik a művelődéshez szükséges feltételek megteremtését? Sora van ennek. A községnek szép terebélyes kultúr- f'Hhona volt. Örökségbe kapták áz egyik vállalattól. Törvényesen is hitelesítették a községi tanács birtokjoeát. Igaz. az épület távol volt a község központjától. Tervezési hibák miatt süllyedt, a tetőzete meglazult. Felújítására egvrnillió forintnál is többet kellene fordítani. A tanács tizem céljára áruba bocsátotta azzal az elgondolással, hogy az áráért a falu központjában újat, korszerűbbet épít. Egy budapesti vállalattal tárgyaltak, amely az épületért másfél millió forintot ígért. Ekkor kapták ajánlatot a megyei tanácstól is. hogy a budapesti cég helyett megyei vállalatnak adják és a megyei tanács gondoskodik az új művelődési otthon felépítéséről. Okos gondolat volt. mert az üzem létesítésével több mint 400 asszonynak munkalehetőséget biztosítottak. Pintér Gáborné, a községben élő megyei tanácstag mondta el: — Nagy örömet okozott számunkra, hogy megoldódott az asszonyok foglalkoztatása is és űj művelődési otthont Is kapunk. Én ezt személyesen bejelentettem az egyik községi tanácsülésen is. Sajnos nem így történt... Sajnos, nem. Múlott- az idő. a megyei textilipari vállalat a régi művelődési otthonban szépen berendezkedett, a község viszont kártérítésül nem krmott új kultúrházat. Pedig elkészítették a tervdokumentációt, a tanács a kijelölt helyre hordatta az éoítkezéshez szükséges anyagokat, a falu készen állt a munkára. — Nem úgv sikerült, ahogy szerettük volna. És a község dolgozni minket hibáztatnak — mondja a tanácselnök. A tanácselnök nem meri kimondani a gondolatát. Szent- iványi István pedagógus, a vb egyik tagja azonban kimondja: — Megfeledkeztek rólunk... Ez az igazság. A jobbágyiaknak ígéretet tettek és megfeledkeztek róluk. A község pedig ebbe nem nyugszik bele. Zúgolódnak, elégedetlenkednek. mert az emberek művelődése, szórakozása nem megoldott. Nehéz is elképzelni. hogy tudomásul vegyék: volt művelődési otthonuk, amit a község lakói nagyon szerettek, és most pedig nincs Senki sem szeret visszafelé haladni, hanem előre. Jobbá- gviban pedig rajtuk kívül álló okokból visszafelé haladtak. Már évek óta nincs komolyabb rendezvényük. Pálmai Béla. az iskola igazgatója próbálja menteni a helyzetet. Azt mondja: az iskolában tartanak a felnőtteknek oktatást, ott rendezik mea a gyűléseket, nyáron az iskola- kertben. De a? embereket ez nem elégíti ki. Novák Gvörgy- né tolmácsolta a falu véleményét — Szeretnénk színházat látni, meg jó filmeket, és a fiatalok táncolni is kívánkoznak. Ez természetes. Szükség van a művelődési otthonra. .. Készen állnak arra is. hogv társadalmi összefogással segítsék az építkezést. Támogatást kell nyújtani a jobbáev' művelődési otthon feléofté=»r hez. A textilipari vállalat ingyen jutott egy épülethez, ennek fejében láttasson a községnek megfelelő összeget. Ennyi 8 kérésünk. És ez jogos kívánság. Bobál Gyula internacionalista kötelessé- is készen állunk a szocialista günk. Az együttműködés gyű- rendszer, szocialista hazánk mölcsöző volt és lesz a határ- védelmezésére. menti megyék kapcsolatában, amit mi nógrádiak szívből kívánunk Beszédét így felezte Yjpágolí a különüli IKlIt — Most. amikor köszöntjük a honvédeket, tiszthelyetteseket és tiszteket, büszkék is yag.yunk az elvtársakra. örülünk, hogy ilyen fiatalokból áll néphadseregünk, akiknek munkájáról elismeréssel lehet szólni. A megyei pártbizottság nevében az alakulat katonáinak, ■ tiszthelyetteseinek és tisztjeinek itthoni munkájukhoz sok sikert kívánok. jó egészséget mindnyájuknak, családjuknak, akik megértéssel vették tudomásul távollétüket és örömmel várják a találkozást. Jelentem dolgozó népünknek! Ezután Szabó Géza alezredes, a Csehszlovákiából érkező katonai alakulat tisztje mondott beszédet. Köszöntötte Drégelypalánk dolgozóit, a párt- és tanácsi szervek megjelent vezetőit. — A Csehszlovák Szocialista Köztársaságból visszatérve, a proletár internacionalizmus ügyét szolgáló egységek nevében, szocialista hazánk, a Magyar Népköztársaság területére lépve forró szeretettel köszöntöm Önöket. Nagy örömmel és megelégedéssel töltött ei bennünket, hogy népünk aggódó figyelme, szeretete. együttérzése, mindennapos gondoskodása kísérte tevékenységünket, és ezt igaz szívből köszönjük. Igyekeztünk rászolgálni arra a bizalomra, mellyel pártunk és népünk szocialista hadseregünket övezi — • mondotta többek között Szabó Géza alezredes. A csehszlovákiai eseményeket elemezve, beszédét íev folytatta: — Jelentem Önöknek, pártunk és kormányunk képviselőinek. dolgozó nénünknek. hogy katonafiaink szövetsé- gesi kötelezettségünk, a Varsói Szerződésekhez való hűség szellemében a szovjet és más testvéri hadseregekkel együtt szocialista hazafihoz Szabó Géza alezredes szavait háromszoros „Hajrá!.’' követte. Amikor felcsendült a himnusz: a drégelypalánk! úttörők szaladtak az egység katonáihoz, tiszthelyetteseihez, tisztjeihez és virágcsokrokat nyújtottak át a harcosoknak. Szabó Géza alezredes a díszemelvénv elé lépett. — Kérem a további parancsot... — Gépkocsira! Elvonulni! — hangzott a parancs. Az alegységek fegyelmezett sorban vonultak a gépkocsikhoz és folytatták útjukat megyénk községein át. Zászlókkal díszítették a házakat Nagyorosziban. Dejtáron. Patakon. Ünnepelt Balassagyarmat is. Transzparensekkel köszöntötték a hazatérő katonákat a községek dolgozói. Űttörők virágokat dobáltak a gépkocsikon érkező katonáknak,. tiszthelyetteseknek, tiszteknek. A kora esti órákban a hazatérő katonák áthaladtak megyénk határán. E^v a sok Itö/iil Nem volt idő arra. hogy sokáig beszélgessünk a hazatérő katonákkal. Az egységben tizenhármán voltak salgótarjániak. Egy a sok közül: Barna Bertalan őrvezető, a Nógrádi Szénbányák gépkocsivezetője így vélekedett: — Teljesítettük a ránk bízott feladatot. A csehszlovák nép szocialista vívmányait veszélyeztető imoerialista ellenforradalmi erők kezének lefogása tette szükségessé, hogy a Varsói Szerződés csapataival egvütt a mi egységünk is csehszlovák földre lépjen. Tisztában voltunk küldetésünk fontosságéval és szükségszerűségével. Most. hazatérve örömmel mondhatjuk, eleget tettünk küldetésünknek Talán má,T annvit: ellátásunk nagyszerű volt, s mindenben dolgozó népünk segítségét élveztük. Somogyvári László Román Dénes NÓGRÁD - 1968. október 22.. kedd /
