Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-12 / 214. szám

Dcjíár; az ingázó falu Dcjtár, a palóctáj egyik legnevezetesebb községe. Különösen azzá tette Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság című szociográfiája, amely nagyjából sikerült keresztmetszetét adta a fel- szabadulás előtti társadalomnak. A községet az idő tájt az jellemezte, hogy lakói, különös­képpen a férfiak a. falun kívül kerestek ma­guknak elfoglaltságot. A dejtári állványozó ácsok, kőművesek és különféle segédmunká­sok nemcsak a fővárosba jutottak el, hanem az ország különböző részeibe is. Sokan voltak a Pestre ingázók és még többen, akik heteken át nem látták otthonukat, családjukat. Örzi-e még a vándorélet hagyományait a község? Efclől faggattuk Bacsa Ferenc tanács­elnököt. Mint elmondotta, a kétezer lelkes községből még saltan eljárnak másfelé dol­gozni, de már általában hetente, a hét végén haza is látogatnak. Azonkívül nőtt az ingá­zók aránya. A heti kijárók száma mintegy 350 és százötvenre lehető a napi ingázók létszá­ma, Érdekes, hogy az ingázók főleg a nőkkel szaporodtak, akik a közelebbi, balassagyar­mati üzemekbe járnak el dolgozni, A kijárók és ingázók közül csaknem négyszázan dolgoznak Pest, Borsod, Fejér és Veszprém megyében, Dunaújvárosban és Ssászhalombattán az épít­kezéseken jócskán találkozhatunk dejtáriak- kal. A jelen és a jövő A hálom és fél ezer holdas termelőszövetkezet a legfon­tosabb megélhetési forrása a dejtári embereknek. Az utób­bi években igencsak gyengél­kedett a gazdaság, megrendült a tagok bizalma a közösben. Az egy, másfél éve bekövetke­zett változás azonban a meg­erősödés útjára terelte a közös gazdaságot. A termelőszövet­kezet új vezetőségének műkö­dése emlékezetünkbe idézi a gazdaság névadójának, József Attilának a szavait: ..Dolgoz­ni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” Berta István tsz-elnök — aki nagy tisztelője és ismerő­je a költő munkásságának — ezeket a sorokat tartja mun­kája alapelvének. De ugyanez mondható el a gazdaság min­den vezetőjéről. Nos. ennek az érvényesítése már megszülte a kezdeti eredményeket. Amíg két évvel ezelőtt csaknem fél­millió forint tartozás terhelte szerephez jutott a szarvas­marha-tenyésztés és a sertés­hizlalás. Az idén csaknem fél­ezer hízott disznót értékesíte­nek. A helyrehozott gazdaságban a jövő útja az ésszerű szako­sítás, előtérben a gabona- és takarmánytermesztéssel, az állattenyésztésben pedig fő ágazat marad a szarvasmarha és a sertés. A foglalkoztatott­ság megoldása érdekében fej­lesztik a kertészetet, szamócát és feketeribiszkét telepítettek. Habár ez az év Dej táron sem hagyta vámolatlanul a gazda­sagot, jó zárszámadásra szá­mítanak a szövetkezetiek. Az „álláshalmozó” Az egyik legelfogialíabb pe­dagógus: Gulyás /inna. Tana, a községi KISZ-szervezet tit­a szövetkezetét, 1966-ban már az irodalmi színpad ve­több mint 33 forintot ért egy zetoje. közreműködik az tfju- munkaegység. Tavaly pedig sági klub munkájában, ugyan• áttértek a készpénzfizetéses akkor mindenütt ott van, ahol rendszerű munkadíjazásra. Je- a fiatalok sorsa szóba kerül. lenleg a tízórás munkanapra Ilyenkor, tanév elején rengeteg több mint hetven forint jőve- a tennivalója. A nyáron is alig Kicsi a kocsi Minthogy a községnek szinte egynegyede a falun kívül keresi meg a kenye­rét, rendkívül fontos kér­désként vetődik fel a közle­kedés. A községbeliek álta­lában elégedetten állapítják meg, hogy a MÁVAUT-já- ratok sűrűsége jelenleg már kielégíti az igényeket: min­denki idejében, nagyobb várakozási idő nélkül jut­hat cl munkahelyére. Hogy­ha egyáltalán eljuthat. Ugyanis a járatok sűrűsége önmagában nem oldja meg a gondot, ha olyan kicsi autóbuszokat küldenek, amelyekről az utasok fele lemarad. Azonkívül a jelen­leg közlekedő kisebb autó­buszokon életveszélyesen sokan kényszerülnek össze- ovéselődni. Joggal kérik, hogy az autóközlekedéri vállalat illetékesei orvosol­ják ezt a naponta ismétlő­dő panaszt. A termelőszövetkezetben nincs gond a takarmánnyal. Bőven termettek a gabonák és a szá­lasok. A lédús takarmány biztosítása érdekében nagy területen termesztettek takarmány- keverékeket is. Gyors ütemben silóznak, hogy még az esős idő beállta előtt biztonságba he­lyezzék a téli átteleltetcshez szükséges takarmányt Mihály bácsi és Hemingway delem jut. Rendbe hozták a növényter­mesztést: az idén másfél mil­lió forint értékű gabonával több termett a tervezettnél. Az állattenyésztésben elsődleges Hazai híradó öltözőt és fürdőt létesített a termelőszövetkezet a segéd­üzemben dolgozók részére. jutott ideje szabadságra, mert lefoglalta az irodalmi színpad. A húsztagú együttes már csaknem két éve dolgozik együtt. Nagyobbrészt középis­kolás fiatalokból áll, de részt, vesznek benne a határőrség irodalomkedvelő Icatonái is. Még a tavasszal Vihar Béla költővel rendeztek közös szer­zői estet — nagy sikerrel. „Kozmikus szonáta” címmel mai írók és költők atomhábo­Azt tervezik, hogy 1970-re ^ elleni tiltakozását tolmá- szociális kombinátot létesíte­nek, ahol megoldják a terme­lőszövetkezeti tagok étkezte­tését is. Vígjáték bemutatójára ké­szülnek az ifjúsági klub szín­játszói. Dienes Ferenc művelő­dési otthon igazgató segítségé­vel Bárány Tamás: A fiam nem a lányom című három felvonásosál tanulják. Ugyan­csak szeretnék bemutatni a Palóc lakodalmas zenés játé­kot is. Bevezettek az alkoholszon­dás ellenőrzést a termelőszö­vetkezet gépjárművezetőinél és fogatosainál. Az intézkedés hatására lényegesen megszi­lárdult a munkafegyelem. Komplex talajvédelmi és vízrendezési terv alapján ja­vítják a földek termőképessé­gét a dejtári határban. A több száz tonna talajjavító anyag­gal jelentős mennyiségű mű­trágyát is kiszórnak a földek­re. Néhány éve egyetlen szakos csolták megrázó erővel. Most nagy' izgalommal készülnek a novemberi, balassagyarmati irodalmi színpadi napokra, ahová, őket is meghívták. Sze­retnének bizonyítani. A könyvtár problémái hason­lóak a többi község gondjaihoz: nyáron kevés az olvasó, leg­feljebb a diákok veszik ki a kőtelező olvasmányokat, s a napközben a határban dolgo­zó, fáradt felnőtteket nehezen lehet rászoktatni a nyári olva­sásra. — Azért van javulás — di­csekszik Sólyom Éva könyvtá­ros. — Pár év alatt a duplájá­ra, háromszázhúszra növekedett az olvasók száma. Érdekes, hogy a több mint háromezer kötetet tartalmazó könyvállományból legkevésbé a mezőgazdasági szakkönyveket keresik. Pedig néhány közgaz­dasági szakember szerint, akik a nyáron szociológiai felmérést végeztek a községben, a dejtá­ri könyvállományra sok nagy könyvtár is büszke lenne. A visszaeső fogatos A dejtári utcán barátságosan ránkköszönt egy fogatos. Visszafordul az elhaladó kocsiról, kérdi, nem őt keressük-e? A társaságunkban levő egyik szövetkezeti vezető nemet int, majd megjegyzi: ,,Mostanában tiszta úton jár az öreg.” Az eset magyarázata a következő. A szövetkezetben szigorú intézkedéseket hoztak a mun­kafegyelem megerősítése érdekében. Nehezen, de beletörő­dött mindenki a megfellebbezhetetlen intézkedésekbe. Oly­annyira, hogy már csak a beszélgetések során emlegetik a régebbi kilengéseket. Csupán egyetlen ember, az iménti fo­gatos esik néha kísértésbe. Megiszik néhány féldecit, s ilyen­kor búcsúzik egy feketefuvar. Márpedig, aki megszegi a munkafegyelmet, büntetést kap. Az öreget is áthelyezték az állattenyésztésbe, s megtiltották, hogy onnan a fogattal ki­jöjjön. A büntetésidő letelte után újra fogatosnak tették. Egy ideig megint nagyon vigyázott az öreg a direkcióra, ám ismét kísértésbe esett. Legutóbb — néhány hete — vala­mi építőanyagot vitt az egyik ismerősének, s a fuvart nem számolta el. Kerülte is a vezetőket mindenütt, nemhogy kö­szönt és érdeklődött volna tőlük. Csak hát, addig jár a korsó a kútra... Fékelő A dejtári leányuk lassan már csak a leírásokból tud­ják, milyen is nőit. az a híres­nevezetes dejtári fökötő, pon­tosabbon fékető. A fiatalasz- szonyok hordták az esküvőtől számított két—három évig. Azután kendő került a helyé­be, nem is egy, hanem egy­szerre kettő. Merevítőnek mindkettőbe papundeklit tet­tek. Az évek elszálltával az asszonyok egyre ,,feketültek”, s Öreg korukban már csak teljesen fekete ruhát hord­hattak. Hogy aztán a süketí­tő kendők alatt a, nagy me­legtől néha elájult valaki, az nem számított, a viseletén nem lehetett változtatni. Az öregebbek még ma is hordják a súlyos alsószoknyákat, a vastag kendőket, igaz egyre kevesebben és konfekció-ruha. darabokkal vegyítve őket. Interjú az óvodában Sok emberrel beszélgettünk Dejtáron, sokan mondták el gondjukat, bajukat, de a leg­érdekesebb interjút talán Nagy Pistivel, azaz bocsánat: Nagy István, négyéves ifjú emberrel folytattuk. — Miért üldögélsz itt? Miért nem mégy játszani? — kér­deztük tőle. Elgondolkozott a kérdésen, csak azután válaszolt: három tíW — Ühüm — Szeretsz, lenni ? az óvodában nő és két dajka vigyáz, konyhai dolgozó pedig főz az óvodásokra, akik jelenleg öi- venen vannak, de hamarosan többen lesznek, mert növelik létszámukat. A személyzetnek van gondja elég, mert az is­kola felsőtagozatos napközisei is az óvodában tanulnak, sőt. az alsótagozatosok is ide járnak ebédelni. A tájékoztatás után búcsút vettünk Pistitől is. — Hát akkor, szervi fordultam hozzá. — Ühüm — hangzott szönésc. kö­Gáz van... — 1970-ben elkészül a bisztró — ígéri Gyurkovics István, az Érsekvadkert és Vidéke Körzeti Fmsz elnö­ke, akitől több más szolgál­tatás iránt is érdeklődtünk. A bisztró építését — amelyben az italok mellett ételféleségeket is lehet majd kapni — az asszonyok is sürgetik, ők sem akarnak állandóan otthon „ücsörög­ni”. Ugyancsak az asszo­nyokon segítenének, ha he­tente két-három alkalom­mal egy női fodrász jönne ki Balassagyarmatról a községbe. A fodrász ktsz küldene embert, de egye­lőre nincs helyiség, amely­ben a műhelyt be lehetne rendezni. A Gelkától ugyan hetente egyszer, pénteken kijár a szerelő, de nincs benne sok köszönet. Von­tatottan haladnak a garan­ciális javítások, és a beje­lentő szolgálatot sem szer­vezték meg kielégítően. A propán-bután gázellátás viszont zavartalan. Az fmsz mini-cseretelepet létesített a községben. Itt a réginél olcsóbban cserélik a palac­kokat, és ami a legfonto­sabb: nagyon gyorsan. — Ühüm. — Hol vannak — Ühüm Segít A közgazdászuknak egyébként furcsa élményben volt részük Dejtáron. Hemingway-rői be­szélgettek egymás között, abban a hitben, hogy senki sem érti a faluban magasröptű eszme­cseréjüket. Egyszercsak Dóka Mihály bácsi, a gátőr, beleavat­kozott a beszélgetésbe. Fölénye­sen le akarták inteni öre­get, de tátva maradt a szájuk a csodálkozástól, mert az vitat­kozás közben nagy tárgyisme­rettel idézni kezdte az írót. a segédüzem Kiváló minőségűek a ter­melőszövetkezet savanyító- üzemének termékei: az ecetes paprika, a paradicsom, a há­romféle uborka és a savanyí­tott káposzta. Évről évre na­gyobb keresletet kell kielégí­teniük. Az idén például 15—29 vagon savanyúságot készíte­nek a megrendelőknek. Az Íz­letes készítményeket többségé­ben a fővárosba szállítják, mivel furcsa módon, a megyé­ben kevésbé ismerik és igény­lik a dejtáriak melléktermé­két. Nemrégiben hozzákezdtek a savanyítóüzem bővítéséhez. Növelik az üzem helyiségeit, korszerűsítik az előkészítőt, szaporítják a savanyítóká­dak számát. Jövőre már na­gyobb kapacitással működtetik az üzemet. Hasonlóképpen fejlesztik a gépjavító üzemüket is a szö­vetkezetiek. A jól felszerelt gépműhelyben nemcsak saját- magúknak, hanem a környező termelőszövetkezeteknek, sőí más vállalatoknak is javítják a gépeket. A felszerelés és a jó szakemberek alkalmazásá­val már önállóan végzik a motorcserés javításokat is. A Tenkes irodájában •>9 többiek? Az összefogás ereje A határszéli községekben az úttörők is éber segítői a határőröknek. Külön kis egységük is van ezeknek a fiataloknak. Nehéz közéjül; kerülni, valósággal kitünte­tésszámba megy. A pajtások versengenek egymással az egységen belül is. Az elmúlt tanévben Lázár Feri bizo­nyult a legügyesebbnek, akit ezért jutalomból Siklósra küldték nyaralni. A nyolca­dik osztályos Feri gazdag él­ményekkel tért haza a le­gendás hírű Tenkes kapitány földjéről. Élményei mesélése közben dús fantáziája is se­gít kiszínezni a nyári napok eseményeit. A sok izgalmas esemény közül — mivel volt ott járőrverseny, lovaglás, egyéni vetélkedők — egyet­len dolog maradt meg benne kitörölhetetlenül. Ezt hajto­nevclő sem működött, a köz­ség iskolájában. Jelenleg az ének és a testnevelés kivéte­lével minden más tantárgyát szakos padagógus tanít. A vezető óvónő, Palánki Jó- zseíné már valamivel közlé­kenyebb volt. Közbevetőle,s; elmondotta, hogy három óvó­Hol van jó víz? Tgazi nógrádi gond a jó ivóvíz hiánya. Szinte csodál­koztunk volna, ha a község lakói és vezetői nem az elsők között vetették volna fel igényüket az egészséges, iható ivóvizet szállító törpe vízműre. Dejtáron legfeljebb az ér­velés szól másként, mint más hasonló gonddal küszködő községekben. Többen is felvetették ugyanis, hogy a köz­ségben egy helyütt található kimondottan jó ivóvíz, még­pedig a tsz-majorban. Az istállókban jó vizet isznak a jó­szágok, a községben meg nincs. S feltesszük a dejtáriakkal a kérdést: „Jól van ez így?" Amikor Bacsa Ferenc ta­nácselnök 1965-ben felkereste Berta, Istvánt, aki abban az időben a járási tanács dol­gozója volt, egyetlen dolgot kérdezett: ,,Akkor hazajössz tsz-elnöknek?” Ez a beszél­getés a végét jelentette egy- már hosszabb ideje tartó ví­vódásnak. Nevezetesen, miként ’.ehetne Dejtári, a község né­pét. a gazdálkodást eredmé­nyesebb útra vezetni. Ugyan­akkor a. kezdetet is jelentette a kérdés: a tervek remények valóra vattásának kiinduló­pontját. A kezdetet jó folytatás kö­vette. Mindenekelőtt szilárd egységet kellett teremteni a vezetők között. Közös akarat­tal. végrehajtották. A tanács vezetőit megerősítette a ter­melőszövetkezet szilárd, kö­vetkezetes vezetése. Minden energiájukat a községre fordít­hatták, mivel a szövetkezeti gazdaságban határozott em­berek kezébe került az irányí­tás. De ennek már be kellett következni, hiszen Dejtár köz­ponti fekvésű, reményteljes fejlődésre jogosult község. Sok a községi feladat, A ta­nács vezetői a korábbi évek­ben arra fordítottak gondot, hogy a művelődési igényeket kielégítsék. Erre költöttek min­den pénzt, tegyük hozzá, igen helyesen. A tanács vezetői úgy okos­kodtak: ha a szövetkezet szi­lárd vezetést kap, megerősö­dik a gazdaság, biztos megél­hetéshez jutnak a tagok. S ezzel erősödik az egész köz­ség. Nem számítottak rosszul Kétségtelenül sokat segített ebben az is, hogy a korább, agy pártszervezet helyett most kettő működik, s ezzel erősödött a szervezeti elet ts A. községi alapszer vezetet. Ho- lecz Imre, az iskola igazgató­ja vezeti, míg a termelőszö­vetkezeti pártszervezetben Balga Gábor a párttitkár. Az eddigi eredmények biz­tatóak. Azt mutatják: egyet akarnak a vezetők, az embe­rek, az Összefogásban vedig nagy erők lakoznak. gatja: „Láttuk a Tenkes iro­dáját, elcsentük a nagy pisztolyt is, de sajna vissza kellett vinni.” A héten lapunk munkatár- sai Dejtárra látogattak, hogy megismerkedjenek a helyi gondokkal, problémákkal., s azokról beszámoljanak olva­sóinknak. Az oldalt: Bara­nyai László, Lakos György­ös Padár András írta. Legközelebb, szeptember 16-án, hétfőn Szécsénybe lá- látogatunk. Szokásunkhoz hi. ven a NÖGRÁD-nap alkal­mából délután két órától a községi tanácson fogadóórá­kat tartunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents