Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
Háborúeüenes mozgalom ölvén évvel ezeldfi A legelső csenge „Majd az iskolában megtanítanak rendesen viselkedni. A tanító néni nem tűri el az ilyen magatartást. Meg is mondom, hogy jól verjen meg, ha rosszalkodsz" — inti az egyik mama a felnőttek társaságában unalmában nyugtalankodó kislányát. „Ne félj Katóka, á tanító néni nem bántja a kislányokat, majd meglátod, milyen sokat játszik veletek, mennyi szépet mesél nektek” — veszi védelmébe a kislányt a társaság egyik tagja. A bátorító szavakra aztán Katóka felszabadultan és boldogan kezdi újságolni, hogy már tudja a nagybetűket és százig számol. Erre aztán mindenki a kis „sztár’* felé fordul, peregnek a kérdések, elkezdődik a szerepeltetés. A jelenlévők közül szinte senki sem törődik vele milyen érzéseket, gondolatokat támaszt az élet első jelentős lépése előtt álló kislányban. Mindenki imponálni kíván valakinek, és ehhez a gyermek jó közvetítőnek bizonyul. Meggyőződésem szerint, ha az anyuka sejtette volna, hogy fegyelmező célzatú ijesztgetései milyen szorongást idézhetnek elő gyermekénél az iskolával kapcsolatban, aligha alkalmazná ezt a „nevelési módszert”. A kedves pártfogó valószínűleg nem feltételezte, hogy megjegyzései nyomán kép alakulhat ki a gyermekben az iskoláról, ami megnehezítheti a beilleszkedést. Az első osztályba kerülő gyermeket írásra, olvasásra, számolásra tanítók szintén nem gondolják milyen jelentős mértékben gátolják az írás és olvasás helyes technikájának a kialakítását, a mennyiségi fogalmak és viszonylatok helyes megértését. Ügy gondolom, amennyire lehetséges meg kell mentenünk a gyermekeket ezektől, a fejlődésük szempontjából egészségtelen szülői törekvésektől. Az első osztályba lépő gyermek számára az iskola rendje, fegyelme, a körülhatárolt szabályos közös tevékenység az előző körülményeihez viszonyítva jelentős minőségi változást jelent. Különösen nagy az előző helyzetéhez mért eltérés az óvodába nem járó gyermekeknél. Nagyon fontos, hogy a gyermek szívesen és örömmel vállalja az iskolába járást, ne legyenek az iskolával, a tanítóval, a társaival szemben fenntartásai, szorongásai, félelemérzései. Szükséges, hogy nagy felfedezésnek tekintse a betűk, a számok világába történő behatolást, a számára ismeretlen tárgyak, .jelenségek közötti barangolást. Az iskola iránti pozitív érzések, gondolatok kialakítása sok apró mozaikból tevődik össze. Hozzájárulnak a szülők által elmondott történetek, a gyermekek környezetében elhangzó megjegyzések, a tanszerek, az iskolai kellékek előzetes megkedvel- tetése. Az iskolai életbe való helyes beilleszkedést szolgálja az iskolában, közelebbről az első osztályban folyó tevékenység előzetes megismerése. Elengedhetetlen azonban, hogy a gyermekben kialakuló kép, elvárás egyezzen azzal, amivel az első napoktól kezdve találkozik. Essen egybe a gyermek elképzelése és a valóság. Nem szabad csalódnia. A tanítóban a segítőt, az izgalmas eseménysorozatok, a nagy felfedezések irányítóját lássák. Hasznos, ha a gyermekek otthon, már az iskolába járás előtt végeznek olyan feladatot —. ne írás, számolás legyen —, amely a tanuláshoz hasonlóan erőfeszítést, szándékos figyelemgyakorlást kíván. A társakkal való együttélést, dolgozást is megköny- nyíthetik a szülők, ha az ismert leendő iskolatársakról elismerően nyilatkoznak, ha nem hoznak létre a gyermekben a társaival szemben negatív beállítódást. Helytelen, ha a szülők már előre tervezgetik, hogy gyermekük kikinek a társaságában üljön és kikkel pajtáskodjon. A különbség- tétel káros hatása mellett nehezítik a nevelőközösség alakító tevékenységét, nevelőmunkáját és megzavarja a gyermeket. Az iskolai fogadtatás egész életre szóló élményt ad. Ezért helyes, ha szerető gondoskodás veszi körül az elsőosztályost. A tanító néni simoga- tása, mosolya, az úttörők apró segítsége, baráti szava, a padra helyezett kis ajándék — könyvjelző, füzetborító, ceruza stb. — bátorítást, ösztönzést adnak a további iskolai tevékenységhez. Az első napok sok megértést, nyugalmat igényelnek. Az apró elfelejtések ekkor még természetesek, a feladatok pontos -elvégzésének igénye csak lassan, fokozatosan alakul ki. Az önállóságra szoktatás is csak foko- ■zatosan valósítható meg'. Néhány nap után a gyermekek már kíséret nélkül elengedhe- tők az iskolába. Előzetes bemutatás után, ellenőrzés mellett, képesek önállóan berakodni a táskájukba. A feladatok elvégzésének ellenőrzése kezdetben nélkülözhetetlen, de nem helyes> a szabálytalan vonalkákért rögtön dorgálni, vagy „büntetésből” vég nélkül gyakoroltatni. A napközibe nem járó gyermeknél helyes, ha a szülő — a tanító tanácsát kérve — megpróbál napirendet kialakítani. Ennek betartása az első időben valószínűleg nehéz, de a befektetett munka feltétlenül megtérül. Az önálló tevékenység, az eredmények feletti öröm, a megérdemelt dicséret, elismerés nagy ösztönző erő a gyermek számára. Nem szabad a jó szándékkal elkövetett hibákért rögtön dorgálni. Helyesebb a hibák létrejöttét előrelátó segítéssel elkerültet- ni. A pozitív nevelés elsősorban a céltudatos, helyes vezetést, nem pedig a tilalomfák sokaságának állítását feltételezi. Az eredményhez, a sikeres cselekvéshez juttatásban rendkívüli szerepe van a nevelőnek. Az apró megbízatás, a bátorítás, a cselekedtetés különösen a hátrányos helyzetű gyermekek esetében nélkülözhetetlen — akik otthon kevés ösztönzésben, megerősítésben részesülnek. Számukra az iskola pótolja a szülői nevelés egyes elemeit. Az elsőosztályos .gyermekek szüleinek, tanítóinak rendkívül nagy a felelőssége. Az első iskolai év — maradandó emlékeivel — olyan pozitív vagy negatív beállítódásokat hozhat létre, melyek egy életen át — ha áttételesen is — elkísérik az embert. Nádházi Lajos Készülődéi a nag:f küzdelemre Fél évszázada, 1918 nyarán és gaik tiszteletben tartása meg- vétség budapesti kongresszusa, kora őszén az akkori Ausztria- lesz, a munkások elhatározták A tanácskozás első napján két Magyarország lakossága már a sztrájk beszüntetését. Aznap salgótarjáni felszólalásra is fel is vették a munkát, sor került. 'Cseh Dezső volt az demonstratív sztrájk egyik, ki a politikai oktatás és állapította meg róla a a háborúellenes agitáció fokozását sürgette. A másik tarjáni felszólaló Juhász István volt, aki az általános békevágynak visszaesése. A'hatalmon levők salgótarjáni sztrájk megmutat- adott hangot. A kongresszus' torkig volt a véres imperialis. ta világháborúval. Bár hazánkban az 1918 júniusi nagy sztrájk nem járt sikerrel, ennek nyomán ezúttal nem következett be a békemozgalom este „Csak volt" bizalmas jelentés. Ez azonban nem csökkenthétté a mozgalom jelentőségét. Az augusztus 10-i ugyanis észrevehetően meggyengültek, mivel egyrészt hadseregüket a harctéren immár sorozatos vereségek érték, másrészt viszont a néptömegek harcának ereje egyre fokozódott. Ezekben az 1918 július és szeptember közötti háborúellenes küzdelmekben becsülettel részt vett Nógrád megye lakossága is. A júniusi nagy sztrájkba Nógrád bányászai kiemelkedő ta, milyen erő rejlik már az it- második napján felszólalt Selyk Dezső nógrádi delegátus. Kemény kritikát gyakorolt a kormányzat háborús politikája ellen. Hasonló szellemben szólalt fel ekkor Gurszky István, salgótarjáni küldött is. A talett a szakszervezet központjában; ez érthető is, ha figyelembe vesszük az itteni bányászok harci lendületét és aktivitását. A békéért és a szervezkedési szabadságért küzdöttek ebben az időben a Nógrád megyei földmunkások is. Gyűléseiket teni bányászokban. Augusztus 22-én az etesi Amália-aknában súlyos szerencsétlenség történt, melynek következtében két bányász életét vesztette. A katasztrófa okát nem volt nehéz megma- nácskozás végén megválasztod gyarázni. A bányabiztonsági ták a bányászszakszervezet berendezések igen hiányosak központi vezetőségét. Alelnökés elavultak voltak, mert a tu- ké Gurszky Istvánt, egyik taglajdonos „társulat” erre sajnál- gá pedig Pinkusz Ernő homok________ _______________ ta a befektetést. A megye mun- terenyei küldöttet tette meg a m ódorT kapcsolódtak^^ Ezért kássága joggal vádolta a tőkés kongresszus akarata. Nógráda katonai hatóságok július fo— nrunkaadokat a két szerencsét— nak tehat elég nagy befolyása lyamán megkíséreltek utólag bányász haláláért. A két megtorló intézkedéseket hozni aldozatot augusztus 25-en te- ellenük. Ez főként abban állt, czer iember le’ hogy sok hadköteles korban tenletében. A gyászoló tömeg levő bányamunkást be akartak Plr^s zászlókkal jelent meg, s vonultatni és a harctérre ki- a búcsúbeszédek igen eles vánták őket küldeni. Ez a tö- hangon szóltak A banyaszte- rekvés meghiúsult. Ennek m.e*:e.s l^litikm demonstegyik oka volt a bányászok raciova fejlődött, egységes és következetes ellen- Ebben az időszakban tovább azonban (különösen Salgótarján állása A másik indokot viszont fokozódott a bányamunkások környékén és Karancsal ján) a az uralkodó körök soraiban szervezkedése a megyében. A főszolgabíró a csendőrség selegjelentősebb megmozdulásra gítségével sorozatosan meg- Baglyasalján került sor. Az it- akadályozta: A helyi hatóságok teni szervezet szeptember 1-én ilyen eljárása joggal váltott ki alakult meg. Aznap reggel ha- éles kritikát nemcsak a megyé- talmas tömeg vonult fel a köz- ben, hanem az országos mun______ ^ _______ ______ ség utcáin, rezesbandával az kássajtóban is. A földmunkáe rőhiányt csak fokozta volna vörös zászlók alatt. „Vesz- sok központi lapja, a Világszaés nyugtalanságot kelthetett, szén a háború!” — ezek a kiál- badság egyik cikkében éppen a Maga a pénzügyminisztérium tások gyakran hangzottak el az nógrádi eseteket hozta fel pel— íznott knzhp a katonai hatosa ünneplők soraiból. A tömeg a dának a tűrhetetlen hatósági godnál, támogatva a nógSdi Lőwy-féle vendéglő udvarára önkényeskedésekre. Az írás vé- bányatulajdonosok véleményét, vomüt- Az alakuló gyűles un- gén joggal állapította meg: megállapítva hogy a tervezeti nePély«s hangulatát egy provo- „Bátran mondhatjuk, hogy megtorló intézkedés „a külön- lcátor Próbálta megzavarni, de nemcsak a cselédek és földben is izgatott munkásságban az illetot gy°rsan eltávolították, munkások érdeke, hogy legyen előreláthatólag csak újabb A jelenlevők ezután megva- meg nekik is az egyesülési és lasztották a helyi szervezet ve- gyülekezési szabadságuk, ha- zetőségét. Elnök Andó Gáspár, nem az országnak is. Azért kö- alelnök Homyák József és vetetjük a cselédek részére is Csirke Gáspár lettek; a vá- a szervezkedés szabadságát!’’ lasztmányba Kozma András, Az 1918 július és szeptember Antoni István, Blaska János és mások kerültek be. Augusztus 23-án és 24-én zajlott le a Vas- és Fémmunmegnyilvánuló véleménykülönbségek képezték. A katonai vezetők álláspontjával szemben a tőkés ellenezte a tömeges bevonultatásokat, mert ez az amúgyis fennálló munkanyugtalanságot váltana ki, ami a mai nagy szénínség közepette a termelés biztosítása érdekében minden téren a lehető legnagyobb gondossággal és körültekintéssel elkerülendő”. Augusztusban a katonai hatóságok támadásával szemben a nógrádi bányászok már ko- Szövetséeének országos moly ellentámadásba tudtak .kas°k ^vetsegenek országos menni. Augusztus 10-én riad- kongresszusa. Ezen a salgotar. _ . .. - ... tani tracaüAir Irti nntrfi is. tasot; tan jelentették a katonai hatóságok: kétezer-kétszáz salgótarjáni bányász aznap reggel sztrájkba lépett! Követelték az ellátás megjavítását, jogaik biztosítását és a békét. A helyi hatalmasok kénytelenek voltak tárgyalásokba bocsátkozni a bányászok megbízottai- val. Miután megígérték, hogy az ellátás megjavítása és jóján! vasasok küldöttei is részt vettek. Egyik küldöttük: Prisközötti időszakban a tömegek aktivitása elsősorban kisebb méretű akciókban nyilvánult meg. A júniusi nagy sztrájkhoz hasonló nagy megmozdulásokra ekkor nem került sor. A háború ellen küzdő tömegek érezték ugyanis, hogy közeleg a Nini!... Reggel észrevettem, hogy harmatos az ablak. Csüg- gesztő látvány ez, első hírnöke annak, hogy búcsúzkodik a nyár, készülhetünk a szomor- kásabb napokra, a lombhullató évszakra. Pedig igazában nyarunk sem volt. Azt a néhány korán és rosszkor érkezett kánikulai hetet leszámítva alig volt igazi nyarunk. Akkor perzselődött minden, amikor esőt vártunk, s akkor szakädt, mikor a szabad passziózásoknak lett volna természetes ideje. Nincsenek pontos adataim, hogyan sikerültek az időjárást tekintve a hortobágyi lovasnapok, a gyulai várjátékok, a szombathelyi és egyéb országos szabadtéri programok, fesztiválrendezvények, — a szegedi szabadtéri játékok rendezőinek panaszát viszont ismerem. — „Kész idegbaj volt nekünk ez a nyár — mondják —, alig akadt egyetlen nyugodt esténk, az eső állandóan fölöttünk lógott, augusztus 18-án aztán szabályszerűen befürödtünk a programmal.” Nos, ami bennünket illet, nem vívódtunk ilyen jellegű gondokkal, legfeljebb a tetőterasz-mozi vetítését verte el az eső, — más nemigen akadt. Nem is tudom, örüljünk-e rajta, vagy bánkódjunk, azt hiszem, kétes értékű vigasz. Nógrádnak — sajna — nincsenek országos fy&sáphafat í&m§zet Nyár végi számvetés visszliangú nyári mozgalmai, idegenforgalmi csalogatói, mint majd minden néprajzi, szellemi egységnek immár. Még az a kezdeti próbálkozás is ellankadt, amelyet néhány éve palócnapok néven indítottunk el. Egy sikeres rendezvénysorozat mindeféle feltétel függvénye, s valljuk meg, mi ezek realizálásában még sem elég gyakorlattal, sem kellő tárgyi-anyagi eszközökkel nem bírunk. Áhhoz például, hogy Hollókőn valóban országos érdeklődésre számottartó palócnapokat hirdessünk, mindenekelőtt elfogadható közlekedési útra volna szükség, a vendéglátás igényes biztosítására, a szórakozási lehetőségek színvonalas változatosságára. Néhány járási vagy megyei szintű kultúrcsoport produkciójáért senki nem kívánkozik ide Sopronból, vagy Szegedről, Debrecenből, vagy Szolnokról. Ha ennél nem nyújthatunk többet, akkor valóban jobb, ha nem is áldozunk energiát rá. Vonzóvá csak az elgondolások nagyvonalúságával válhatunk, erre Debrecen, Gyula, Szeged, Szombathely mutatják a példát.. Ám, ha a városok, tájak nyári nagy megmutatkozásaiban most még nem is vehettünk részt, azért érlelődnek a lehetőségeink, melyekkel méltón bekapcsolódhatunk a szellemi-kulturális kezdeményezők mind népesebb csapatába. Igaz, amibe most fogtunk, még messze áll attól, amit sajátos, eredeti profilú kezdeményezésnek, minden mástól megkülönböztethető, s qzáltal országos vonzásra számítónak mondhatnánk, a jelek azonban azt mutatják, hogy Salgótarján kulturális centrum lassan mégis rátalál a maga, egyéni útjára. A nyár múlásával nekünk szeptember második fele lesz a szellemi-kulturális pezsgés időszaka. Nem az iskolák kapunyitására gondolok — ez egész országot érintő dolog —, hanem arra a programra, amely Salgótarjáni Kulturális Hét címmel első ízben hallatja hírünket szeptember 14-től 22-ig. Ha — mondom — helyi sajátosságokban. eredetiségekben nem is nyújt túl sokat a program, gazdag tematikai és műfaji változatosságával méltán reprezentálja szellemi igényeinket, szélesülő kulturális-művészeti figyelmi állapotunkat. Már pusztán az a tény, hogy művészeti hetet rendezünk, örvendetes lépés és eredmény a cél, a kulturális centrummá válás felé, — amit a megyeszékhely újjáépítésével magunk elé tűztünk. Nem akarok elébe vágni az elkövetkezőknek, de már a puszta tervekből kiviláglik, hogy hasonló igényes- ségű és tartalmú akcióra aligha találhatnánk nyomot a város történetében. S ha nem is sajátosan eredeti még a program, — de országos szerveket, intézményeket és testületeket mozgat meg. Legjava íróink, művészeink sereglenek hozzánk, — tudományos kitűnőségek. Gyönyörködünk a színpad, a film-, a képzőművészet friss alkotásaiban, tanácskozunk a népművelés, az irodalom eleven problémáiról, zeneművészeket, művészeti együtteseket fogadunk. Öröm látni a készülődést, amely nálunk ezeket a napokat betölti. Öröm, mert úgy tűnik, a közelgő ősszel .végre elindulunk azon az úton, amely a kulturális centrum tartalmi kiteljesedéséhez vezet. ka Dezső felszólalásában éles nagy összecsapás, és erre tarhangon ostorozta a háborús talékolták erejüket. A júliusi nyomorúságot. Szavai nagy tét- és szeptember közötti hetek lát- szést. keltettek a kongresszus szólagos „nyugalmat” mutattak, delegátusai körében. A tanács- Ez azonban vihar előtti csend kozások végén megválasztották volt! Nógrád munkássága, mely a vasasszakszervezet országos július és szeptember között ak- vezetőségét. Ebbe bekerült tivitásának számos tanújelét Priska Dezső is. Megválasztása adta, készült a közeledő nagy a salgótarjáni vasmunkások küzdelemre, harca, iránti elismerést fejezte ki. Szeptember 24—25. napjain zajlott le a Bányamunkás Szödr. Merényi László a történettudományok ■ kandidátusa Az Elektronikai és Finommechanikai Kutató Intézet mérnökei, tudományos kutatói az utóbbi években számos Európa- szerte ismert műszert alkottak. Képünkön ezek egyikét, az úgynevezett germániumlithium detektort mérik be az intézet munkatársai. Az új műszer a magfizikában alkalmazható. \ / NÓGRÁD — 1968. szeptember 1., vasárnap 7
