Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

Elfoglak egy határsértőt Teemapekról — mai tollal Nyomában a tűz járt... Telefon-örömök es nromok Az Ipoly völgyére hajnal­ban leereszkedett a köd, Sű­rűn, tejfehóven- A letkést csü­csökben vastagabb mint más­hol, mert a Duna is táplálja, fuldokolni lehet benne, A ha­tárőrök a kijelölt úivonalon haladtak. Csend volt. A lép­teiket felfogta a fű, Leléd- majorbó] lovas kocsi fordult kt, a Börzsöny felé haladt, A lovakat nem zavarta a sűrű pára, ismerték az utat, A ko esis is rájuk bízta magát. A nedves bokrokat nézte és biztatta a lovakat, Megzörrent a bokor- A fogatos egy villa­násra látta csak, hogy a bú­várruhába öltözött ember visszaugrik a sűrűbe és hal­lotta, hogy csobban a viz. Ki­áltani akart, de meggondolta. A lovak kőié vágott,-és a föl­deken át az őrsre hajtott. A járőrök az álláspontjukon kapták az értesítést. A nyuga­ti járőrt is riasztották. Har­minc perc sem múllott, a jel­zett körzetet lezárták. Mikor megtalálták a határsértőt, bú­vár-felszerelését már levetve a partmenti bokorban lapult. Ruhája átnedvesedett. szája megkékült a hidegben- Ned­ves. ritka haja a fejére ta­padt. Szemét tágrameresztve lassan felállt, kezét a magas­ba emelte. A kövér bokor mel­lett vékony, középtermetű alakja jelentéktelennek lát­szott. Az őrszobában a sarokba húzódott. Mikor felmelege­dett, visszanyerte a színét is. Tekintetével élénken kutatta őreit, majd magába roskadt. Mikor megkérdezték, tud-e magyarul, tagadólag rázta a fejét. Alkalmi tolmácsot ke­rítettek. Kérdéseket intéztek hozzá, de hallgatott- Cigaret­tával kínálták, nem fogadta el. Teát is készítettek részére, de ahhoz sem nyúlt. Szótlan maradt. Néhány percen belül az őr­szobába lépett a parancsnok. Szemügyre vette a határsér­tőt. A parancsnok jó ember­ismerő. A fogoly tekintetéből kiolvasta a gondolatot. Intéz­kedett. — Ennivalót hozzanak- Va­lami meleget is és cigarettát. — Jelentem, már kínáltuk mondja a járőrparancsnok. A jelentéktelen kis szürke timber már egészen más volt, Magabiztos, választékos beszé­dű, Tájékozott. Mindent jelen­téktelennek tüntetett fel, de a kihallgatást vezető parancsno­kot nem tévesztette meg. Az a dolog lényegét kutatta- Feltá­rult a határsértő múltja. Emmingen Vaclovnak hív­ják. Csehszlovákiában, Poch- valovéban született. Néhány esztendővel múlt 40 éves. Svojsinban lakott, Pár kilomé­terre a nyugatnémet határtól. Erdészetben dolgozott, Ismerte a Nyugat-Németországba ve­zető rejtett utakat. Átjárt, majd kint maradt és az ameri­kaiak képezték ki. — Mit fizettek az amerikai­ak? — kérdi a parancsnok. Gondolkodik, beszéljen-e? Aztán rájön, nincs értelme a tagadásnak, hiszen csehszlo­vák bírósági jegyzőkönyvben már rögzítették, — Tízezey dollárt. De ezért már elítéltek, Ez régen, volt. Lezárt ügy..! — könnyed mozdulatot tett­Való igaz, lezárt ügy. Vuc- lovot kémkedésért, államelle­nes összeesküvésért a cseh­szlovák Igazságszolgáltatás halálra ítélte, amit huszonkét évi fegyházbüntetésre változ­tattak. A parancsnok ránéz. — Még nem telt le a bün­tetése ! — Na igen, de mint ismere­tes, az események következté­ben a politikai foglyok am­nesztiát kaptak. Kérem ezt tu­domásul venni.-n Ha amnesztiát kapott, miért jött a folyón át búvár- felszerelésben ? Elkomorodott egy pillanat­ra- Ez elegendő volt, hogy meg­találja a kibúvót. — Na igen-. Ez kellemetlen. Ez politikai hitvallás. Én sza­bad országban akarok élni... — Csehszlovákia nem sza­bad ország? — Kérem, kérem. Ne tessék kiforgatni. Ez relatív dolog. Nálunk most olyan keveredés van, hogy nem tudhatja az ember. •. — hirtelen felkapja a fejét, mint akit rajta Kap­tak. Tehát nem,' tudhatja az em­ber. Emmingen Vaclov nagyon jól tudta. A határőrszobából megállapíthatatlan, hogyan szabadult a börtönből, de 'ki­szabadult. Egy ideig Svojsin­ban húzódott meg. Alkalmi munkásként dolgozott. Aztán Prágában tűnt tol »bol egy­mást követték a tüntetések- a szocializmust becsmérlő feli­ratok. Az augusztus 20-át kö­vető napokban megölnek két újságírót. Rálőnek a szövet­séges katonákra, felgyújtják gépkocsijaikat. Majd Pilsenbe megy, ahol tüntetés van. tit­kos rádióadó kezdi meg a mű­ködését. A moszkvai döntés után már Pozsonyban tűnt fel. Utat keresett Nyugat fe­lé. A búvárfelszerelés nem az Ipoly átúszásához kellett, ha­nem a Dunán való átkeléshez. De ott már működtek a bel­ügyi szervek. Így szorult le Vaclov a letkési csücsökbe, és igyekezett Magyarországon át Nyugatra jutni. A parancsnok megkérdezte, — Vaclov, őszintén mondja meg, miért nem maradt Svoj­sinban, hiszen amnesztiát ka­pott? — Kérem, mondtam-.. — Nekünk kötelességünk önt átadni a csehszlovák ha­tóságoknak. A kihallgatást befejeztük — a parancsnok felállt. Emmingen Vaclov elsápadt. Belekapaszkodott a székbe. Szeme tágranyílt, tekintetét a parancsnokra szegezte. Hirte­len felugrott. Hörgött a hang­ja: — Nem. nem. Politikai me­nedékjogot kérek. — ön tisztázza magát hazá­jában — mondta a parancs­nok­A fölényes, mosolygós em­ber összeroppant. Kicsire zsu­gorodott a teste. Keze reme­gett, fejét mélyen lehorgasz- totta. Halkan bészélt. — Akkor vége. Engem ha­lálra ítélnek... Visszaroskadt a székre és kitört belőle a zokogás- Sírt uz életéért. Azért nem sírt, hogy emberek életét, felkavarták. Egy országot akartak pusztu­lásba dönteni. Ezért nem sírt, ezért gurult hozzá a dollár. Az őrszobába beléptek a cseh­szlovák határőrök. Emmingen Vaclov csuklóján kattant a bilincs. Bobál Gyula „ÜjJáépilU Nósi'ár! me­gy« »ávbes*eiö-áUomái» I» a 9 eves (érv keretében. A unbemelo-aUomas-i Haláéi Károly postaleUigyelö Un. nepélyea keretek körött ad­ta ét a forgalomnak. \e elefi üzenetet a miniszter­nek továbbították a táv­beszélőn ... Az ünnepse- , gén részt vevőkét a hely­beli MNDSZ vendégelte meg.” (A Szabad Nőgréd IMS. szeptember S-i sza­mából.) Az élet ritmusához tarto­zik a telefonhírmondás. Meny, nyíre örültünk, amikor a fel- szabadulást követő esztendők­ben hallhattuk a távol élő hozzátartozók, rokonok is­mert hangját. Városok, fal­vak, emberek kerülnek köze­lebb egymáshoz a modern vi­lág távbeszélő-berendezései­nek segítségével. Néha bosz- szankodunk, de azért mindig kedves számunkra a telefo­nos kisasszony legtöbbször udvarias hangja: — Tessék, posta. ... Igen, ké­rem, kapcsolom... Tessék várni, nagyon sok az előjegy­zés, ha lehet, hozom ... Életeket, újszülötteket, se­besülteket mentett már meg a telefon. A gyors segélykérés, a beteg mielőbbi kórházba szállítása gyakran függ a te­lefontól. Ezért volt igen je­lentős a húsz évvel ezelőtti híradós: újjáépült a telefon- központ. Ezért örültek az ese­ménynek felnőttek és gyerme­kek egyaránt. Tudnunk kell. hogy Nógrád megyében a felszabadulást megelőző években még nagyon sok község volt, ahol a hír­mondás Ilyen készüléke nem állt a falu rendelkezésére. A felszabadulás után pedig egyik igen fontos feladat a, háború 'okozta kálók ..helyréállításá, az élet beindítása volt. Ezt tette a posta is. Olyan lép­tekkel, hogy ma már egyet­len község vagy lakott terü­lete sincs a megyének, ahol ne lenne távbeszélő-állomás, akár központos akár nyilvá­nos. A fejlődés tehát a megyé­ben egyértelmű. Nem így azonban a megyeszékhelyen, ahol egyre jobban, mind sür­getőbben vetődik fel egy sor, megoldásra váró feladat De talán nézzük sorjában. Igaz, Salgótarján is nagy lépést tett előre a telefon­szolgáltatás terén, A felszaba­dulás előtt úgynevezett LB- rendszerü. kurblizós készülé­kekről még az 1940-es évek végén áttért a kissé már fej­lettebb. CB-rendszerflre. Itt már nem kellett kurbllzni, A fél felemelte a kagylót, a központban kigyulladt a lám­pa, a kisasszony belépett a vonalba, s a kért szám után létrejöhetett a beszélgetés. Hurrázni ugyan akkor sem hurráztunk, de a fejlődés létráján jócskán tettünk lé­péseket. Aztán bekövetkezett 1954. Automatizálták a tele­fonközpontot, négyszámjegyű hívással. A gépen keresztül azonnal felbúgott a drót má­sik végén a csengő, s máris beszéltünk ügyfelünkkel, vagy azzal, akivel közölni szándé­koztunk valamit. Ügy tudom, ez az automataközpont akkor hatszáz főállomással, s négy­száz ikerállomással rendelke­zett, Es most jön a bökkenő. Bármennyire is számolom a telefonkönyvben az előfizetők számát, aligha találok 1400- nál többet. Ez viszont azt je­lenti, hogy tizennégy év alatt alig négyszázzal bővítették a salgótarjáni telefonközpont állomásainak számát. Ez pe­dig nem sok. különösen ak- koj^'j, toi a. ;. fflegy^székhely reáíJkiá’ü) g^brs.'fejíődését, az emberek egyre növekvő igé­nyeit is figyelembe vesszük. Azt -is kijelenthetjük: a tele­fon magánlakásokban ma már nem luxus, hozzátartozik a mindennapi élethez. Az igényeket azonban nem tudták kielégíteni, Megtorpa­nás van a hálózat, a központ fejlődéseben. Régebbi gond ez. Salgótarjánban — érthetetlent de soha nem tartott lépést a korral a telefonszolgáltatás. Hol a hálózatot bővítették, de akkor nem bírta a központ, hol a központ volt megfelelő, de nem volt megfelelő kábel lefektetve. Vagy az egyik, vagy a másik maradt el egy­mástól. Mondhatnánk azt is, hogy Salgótarján mindig mos­tohagyerek volt. Az ötvenes évek elején Budapesthez tar­tozott a megyeszékhely. Az­tán „átpasszolták” Miskole- hoz, majd Miskolc is túladott rajtunk, s Irány vissza Buda­pesthez. A fejlesztésre szánt pénz hol itt, ho] ott maradt, felhasználásra nagyon kévés került. Átfogó építésre vágj’ fejlesztésre soha nem kerül­hetett sor. Vállalatok, üzemek, s mint. egy háromszáz magánember vár arra, hogy végre telefon­hoz jusson. Lakótelepek van­nak ma ls teljesen elzárva a belvárostól, pedig — ne adj. uram! — elsősegélyre ott is szükség lehet. A fejlődés ellenére — fel­adatok egész sora áll a posta előtt. Mi is lenne a kivezető út? Legfontosabb talán: az igények teljes felmérése, is-1 merete, ennek megfelelően a központ és a kábel megépí­tése következhet, de ne csak tol dozva-f áldozva. hanem hosszabb távú igényt is be­leszámítva. Végül pedig an­nak a 4000-es központnak a megépítése, ami talán végre a megoldást jelentené. Tud­juk: a népgazdaság* teherbí­rása sem végtelen, de a hús* évvel ezelőtti öröm most már egyszer végérvényesen is be­teljesülhetne. Somogyvárl László — Csak hozzák. Három szál kolbászt tettek az asztalra. Visszatették a párolgó teát és a cigarettát is A fogoly enni kezdett. Az­tán szívta a cigarettát- Mé­lyen, hogy tüdejének minden részébe jusson a füétből. Ez­alatt mondta el a parancsnok a határőröknek: ha a határ- sértő búvárfelszerelésben kelt át a folyón, akkor kiképzett ember. . Ezeket pedig kioktat­ták, csak a parancsnok jelen­létében fogadjanak el táplálé­kot. Száraz ruhát hoztak neki. Felszólították. öltözzön át. Felugrott és tiltakozott. A ci­garettát iá eldobta. A pa­rancsnok rászólt. A tolmács fordított­— Ha nem öltözik át, kény­szerítjük. Megváltozott. Az arcáról el­tűnt a riadalom. Bólintott, hogy érti. Szürke szemében hideg fény villant. Vetkőzött Mikor az ingét gombolta, mo­solygott. Mellén , tetovált, szí­nes földgömb tarkállott. Más­más színekkel észak-amerikai, dél-amerikai, nyugat-európai és kelet-európai országok, íe- hasítva a Szovjetunióból is egy sáv- A határ vastag, szag­gatott fekete vonallal meghúz­va. A földrészek bizonyos pontjait mesterien tetovált kis zászlókkal és nyilakkal jelöl­ték. Nagyítóval pontosán ki­olvasható volt: Washington. Rio de Janeiro, Madrid, Mün­chen és még tíz más város, mellettük ilyen jelek: Cl A. FBI, Az amerikai kémközpon­tok rövidített 'nevei. A határ­sértő számított rá, hogy teto­válása érdeklődést fog kivál­tani. Mosolygott. Hidegen, számítón. A tolmácsnak vála­szolt­— Semmiség, csupán hobby. A börtönben tetováltattam. S zuha után maga­sodik a táj- Egy­re érezhetőbb, szemmel is mér­hetőbb a felfelé kapaszkodás; le­vegős erdők között, szeszélyes szerpentinné görbülve vezet az út. Innen már látni, med­dig mehetünk. Sötétzöld fal­ként zárja a látóhatárt a köze­li Galyatető. A fal tövében, de így is elég magasan áll Szuhahuta. Most Mátraalmás a település neve, de a régeb­bi térképeken még az eredeti nevén szerepel. Galyatető kl- áltásnyi távolságra van — légvonalban hétszáz méter —, télen, amikor megkezdődik a síszezon, sorra lesiklanak a hutai kertek alá az üdülők. A szlovák nemzetiségű község­nek 270 lakója van. Közülük Stork Gyuri, a bokatörő, kö­veken az iskoláig kalauzol- Azt mondja: — Nálunk minden magasan van. Az iskola is nagy, sárga. Az. ott szemben a Galya .. Tűzhányó volt. Lehet vagy száz éve.. • Gyuri az alsó tagozatba jár. az udvarra még bekalauzol, de a lépcsőn már nem jön ve­lem. Itt ma már volt egy­szer. A tanító, Kukucska Zoltán, szuhai. Motorral jár. A másik pedagógus, a tanítónő hely­ben lakik, kilenc éve. A fér­je gépkocsivezető, a kis község közepén van a házuk, szuper- modern, emeletes, manzár- dos, a Balaton mellett sincse­nek sokkal különbek. Taka­ros a többi porta is- Szuhahu- tát úgy ismerik Tarjánban: Kis falvak ifjúság-« Mennyire él az ember? ulturált hely. Az is. Aki íunkát vállalt — a bányánál, agy az erdészetnél dolgozik. csak kevesen vannak az lényjellegű munkások. Az is- olában ebben az esztendő­én 37 gyerek tanul, két osz- ilyban összevontan, külön z alsó és a felső tagozat. Szü- ik. gyerekek, pedagógusok gyre többet gondolnak a jö- őre. amikor végrehajtják a :rvezett körzetesítést. Szuha, látraalmás kisdiáksága egy v múlva már Dorogházán, a nagy” iskolában kezdi a tan­Praktikua szemlélet ? Régen volt, pontosan hét esztendeje, hogy B. T. kollé­gám azt írta a Nógrádi Nép­újságba: . .a fény nem is olyan elérhetetlen távolság­ban van... Galyatetőről 39 pózna segítségével, be lehetne vezetni a villanyt”. A villanyt 1961-ben Szuháról vezették ide. azóta egész sereg rádió, televízió került a község há­zaiba. De nem ez az egyetlen kapocs. Galyatetőről az üdü­lők közül sokan leereszkednek ide — falut nézni. A hutaiak is elég gyakori vendégek oda­át: „olcsóbb a zöldség, meg minden. •Fontos érintkezé­si pont az eljáró munkások sora, ők sokat látnak, tapasz­talnak, elmondják mit látták, hallottak, mit érdemes, mit nem... — Továbbtanulók? Általá­ban négy, öt gyerek fejezi be évenként az általános iskolát — mondja a tanító. — Nyolc- éve tanítok itt, elég sokszor elmondom, hogyan lettem pe­dagógus... Bányász volt az apám, bányász voltam én is- Szakérettségit végeztem, egy év alatt tettük le, nem volt könnyű, ez biztos. Éjjel is tanultunk, a félreeső helyen is tanultunk ... Azután Eger és az iskolák, a gyerekek. A tanítót szeretik, sokan őt választják példaképül a kér­dőíveken. A tanító fiatalon is őszülő, szelíd tekintetű, halk szavú ember. Minden évben vannak tehetséges tanítvá­nyai, de továbbtanulni gim­náziumban, egyetemen eddig csak egy akart. — Az otthoni hatás erősebb nálam. Az apa jól keres, ipar­ban dolgozik. Mindennél na­gyobb ázsiója van most már a szakmának. A tanítót szeretik, példaké­pül választják a kis hutai gye­rekek, a tehetséges, kerek te­kintetű Stork Gyurik, Gem- biczki Annák, Józsefek, Péte­rek, Pálok. .. De követni az úton, fel a katedrára, labora­tóriumba, műtőbe, tervező asztalhoz nem akarják. „Nem ér semmit a gimná­zium. . . Első a szakma, az a biztos- Az egyetemre, főisko­lára menjenek csak mások.. Newton a kertben Newton átméríf a kerten. A fáskamrába igyekezett, köz­ben leesett egy alma — és Newtonnak, mire a féskamrá- ba ért több eredeti mondani­valója volt az almával kap­csolatban a világegyetemről, mint Kolumbusznák, annak idején, Amerikáról. Ha nem is szó szerint, de körülbelül ezt írta Karinthy az egyik — Szegedről szóló — útinaplójában. Irt mást is. Ezzel kezdte: „Mondom, nem azon múlik, hogy mennyit él az ember, hanem azon, hogy mennyire. Tehát nem is azon. hogy hol." A tanító kinéz az ablakon. Az almafákat látja, az ágak roskadoznak a zöld és kerek gyümölcstől. Azt mondja: — Sok múlik azon, hol él az ember, honnan indul, ho­gyan vélekedik, mit tud a vi­lágról a közvetlen környezete- S azon is, mi a divat manap­ság. Sajnos, éppen a mostani fizikai dolgozok gyermekei kö­zül tanulnak egyre keveseb­ben egyetemen, főiskolán. Az idén öten végeznek az osz­tályból. Az egyik Parádsas- várra megy szakmunkásnak, a másik géplakatosnak készül, a harmadik zöldségtermesztő lesz. a negyedik itthon marad, az erdészetnél vállal valami munkát. Az ötödiket nem en­gedte továbbtanulni a szülő­Nyolc éve tanít Szuhahután. Mennyire élt? Sokat dolgo­zott. —- Volt egy „jégtörőnk”. A Gembtczki Jóska- Lássa. 8 továbbtanult, olyan esze volt, mint a beretva.., • Aranyos ötös volt a közgazdasági tech­nikumban. A Lomonosaovra jelentkezett. Sajnos. nem vették fel. Most katona, to­vábbszolgál, de én tudom, egyszer még újra kezdi. A többiek?' A mostaniak, a jövőre végzők? A padok között Háttal állunk az osztályte­remnek. Azt mondja a tanító: — Tudja kérem, mit mon­dok a gyerekeknek? Azt mon­dom, hogy ma már szülő sem lehetsz igazán jó — érettségi nélkül- Sajnos, áz én lányom is kimaradt a harmadikból. Férjhezment. Nem jó példa ez sem, De az igazán eszese­ket sajnálom. ' . Megfordul, elindul a padok között és sorra mutatja, hol ülnek azok az eszesek, akik, ha az ő példáját követik — fellépnek .majd a katedrára, leülnek a mikroszkóp melléi odaállnak a rajzasztalhoz, vagy a beteg ágyához. — Látja? Hatan vagy he­ten vannak. Pataki László NÓGRÁD - 1968. szeptember 8., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents