Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-05 / 208. szám

Jé hír az autósoknak JanuártőB autőiiu®§ Salgótarjánban Fokozatosan megoldódnak az utánpótlás gondjai Korábban hírt adtunk arról, hogy a Salgótarjáni Síküveg­gyár vezetőit foglalkoztatja a személygépkocsik szélvédő, hátsó és oldalüvegének után­pótlása. Tekintve, hogy az új Autókéi- Vállalatnak. Az áútó- már a jövő év második ne- üveget olasz importból s2ár- gyedévétől kezdve — megkezd- mazó, az optikai és egyéb elő- heti az igények raktárról tőr- írásoknak leginkább megfelelő ténő kielégítését. A gyár ter- első osztályú üvegből készítik, melését úgy szervezi, hogy a A gyártás előkészületei az jövő év végéig valamennyi edzőüzem berendezései erre idén megtörténnek, s 1969 ja- említett típushoz megfelelő módot adtak, az elképzeléseket nuárjában megkezdődik a tér- üvegkészletek álljanak rendel- J melés. kezesre. A gyártáselőkészítés­_ . . . , . . sei párhuzamosan foglalkoznak Tekintve, hogy az igény a korszerű csomagolás megol- nagy. s egycsapasra mindenki aásával is - amely egyébként kedvere tenni nem lehet, előreláthatólag nem befolyá- „rangsorolást vegeztek, meg- solja az üveg árát előzetes tájékozódás, tárgyalás majd egy konkrét megállapo­dás követte, melyet a napokban kötöttek az Autóker Vállalat I. számú Kereskedelmi Egysé­gével A cég a szocialista álla mokból származó járművek Pedig, a forgalomban levő jár- importálásával és forgalomba rnűvek számát alapulvéve. így hozatalával foglalkozik. került- első helyre a Volga, a Moszkvics és a Trabant edzett _ A megállapodás értelmében bizonsági üvegeinek gyártása, az edzett biztonsági üveget, Valószínűleg ez után hamaro­Szóba került a nyugati már­kájú állami behozatal útján nagy sorozatokban az ország­ba került gépkocsik üvegeinek pótlása is. Amint az lehetővé lajdonban levő személygépko- mélygépkocsik autóüvegeinek esik kitört, megrongálódott előállítására is. A továbbiak- szélvédő-, oldal-, illetve, hátsó ban az ejlátást kiterjesztik üvegeinek pótlására van szűk- valamennyi szocialista ország- seg, 1969-től — fokozatosan ból származó személy- és te­kiterjesztve az ellátást a kü lönböző típusokra — a Salgó- get az Autóker Vállalatnak tarjáni Síküveggyár szállítja az szállítja, amely — valószínűleg melyre a közületi és magántu- san sor kerül a Wartburg sze- válik, megoldják a kis sorozat ban nyugatról importált gép­kocsikhoz is az autóüveg-igé- nyek kielégítését. A Salgótarjáni Síküveggyár és az Autóker Vállalat képvi­selőinek megállapodása előre herkpesira. A gyár az áutóüve- jelzi egy régi gond megszűné­sét. Jó hír ez az autósoknak, akik belátható időn belül fővá­rosi és vidéki szaküzletekben, avítóműhelyekben, „sorbaál­lás”, várakozás nélkül besze­rezhetik majd az autóüveget. Jó hír ez a kereskedelmi vállalat­nak, amelynek eddig fáradsá­gos munkájába került az au­tóüveg biztosítása, utánpótlá­sa. És jó hír ez a népgazdaság­nak, hiszen az autóüveget ja­varészt importból szerezzük be. A hazai gyártástól, a raktárról való ellátástól tehát nemcsak az Igények gyorsabb, folyama­tos kielégítése, de tetemes de­viza-megtakarítás is várható. A NÓGR ID közreműködésével Jobb a balassagyarmati tüzelőellátás Röviddel ezelőtt megírtuk, milyen kálváriát kell járnia annak, aki a balassagyarmati TÜZÉP-telepen szénhez akar jutni: kis balszerencsével öt­ször—hatszor ácsoroghat haj­Míg néhány héttel ezelőtt na­ponta csupán három-négy va­gon szén futott be a telepre, immár nyolc-tíz, sőt olykor ti­zenkét vagon szén érkezik. A tavalyról maradt szén utolsó naltól reggelig, amíg megkap- grammja is eltűnt a telepről; a hatja szenét. A városi tanács­házán arról tájékoztattak ben­nünket, hogy írásunk megjele­nése óta lényegesen javult az legrégebbi májusi eredetű. Az idén eladott szén mennyisége lényegesen meghaladja a ta­valy szeptemberig eladott tü­ellátás. Ugyanerről győződtünk zelő mennyiségét. Az egri igaz- meg a telepen is, ahol a veze- gatóság nem zárkózik el attól, tő helyettese — korábbi beszél gető partnerünk adatokkal szolgált. Pusztavámról — pótkereten belül — ötszáz tonna darabos hogy a balassagyarmati tele érdekes pen is lehessen előre rendelni, mint lehet már Salgótarján­ban, Egerben, Hatvanban, Gyöngyösön. Az egriek a ba­szén érkezett, a vasút folyama- lassagyarmati telepvezetőivel tosan szállítja a kányási, vala­mint a dél-nógrádi darabost­közösen keresik erre a megol­dást. Csak munka legyen! Egy épkézláb felnőttet nem találni ilyenkor otthon. Min­denki siet betakarítani min­dent, amit megtermett a föld. Rimócori sem sétálnak az ut­cán. Az üzemegység irodáján találkozunk mégis Percze Ist­ván üzemegység-vezetővel. — Az imént jöttem be — mondja — de mindjárt fordu­lok is vissza. Megnéztem a si­lózást. ötven hold silókukori­cánk felét már levágtuk. Délu­tán ellenőrzőm a vetőburgo­nya-válogatást. . . A beszélgetést ajtónyitás szakítja félbe. Az iroda előte­rébe asszonyok tódulnak. Han­goskodva keresik az üzemegy­ség-vezetőt. Perczét körülfog­ják. — Mi lesz a munkával?. . . Mikor mehetünk dolgozni?. . . Nem lesz jövőre háztáji, ha nem dolgozhatunk!. .. Az üzemegység-vezető is ki­ereszti a hangját. Sorolja, mi­lyen munkák várhatók még. Nyugtatja az asszonyokat, lesz munka, hiszen a majdnem száz hold cukorrépa önmagában is nagy erőpróbát kíván. — Megesszük! — vág közbe az egyik asszony. Percze nem tud mit monda­ni. Tény, hogy a legutóbbi eső néhány napra beparancsolta a tagokat a határból, de már kezdhetik újra a munkát. Na­gyon várták az indulást. Percze is, mert lehetne rAár vetni az őszi takarmánykeveréket, az őszi árpát és a rozsot. Az ősz­szel 500 holdon vetnek. A talaj- munkákat már régen befejez­ték. Az asszonyok amilyen gyor­san jöttek, úgy távoznak. Egyi­kük még visszakiabál. — Csak legyen munka az­tán! Az üzemegység-vezető meg­dörzsöli a homlokát, mint aki­nek a feje fáj. Hja, nem köny­nyű a varsányi szövetkezetben üzemegység-vezetőnek lenni! P. A. Űj helyzet a vállalati biztosításban Vállalják a kockázatot - és a felelősség? Beszélgetés az Állami Biztosító megyei vezetőjével Mint ismeretes, április else- gyón biztonságának kockáza- vetkeztetést nem lehet levon. jétől — az új gazdaságirányí­tási rendszer bevezetésével — az eddigi gyakorlattól alapve- ségek állnak a vállalatok ren- tőén eltérő helyzettel kell szá- delkezésére? molni az állami vállalatok elemi kárainak megtérítésé­ben. A vállalatok az elemi károkat ezután nem számol­hatják el a költségvetés ter­hére- Az a kormányrendelet, amely erről az intézkedésről részletesen szól — egyúttal lehetővé teszi, hogy az érde­keltek vagyonbiztosítási szer­ződést köthessenek az Állami Biztosítóval. tát is vállalják. > ni. Az viszont tény, hogy — Milyen biztosítási lehető- egyes nagy vállalatok arra számítanak, amikor távoltart­ják magukat a biztosítástól, — A jelenlegi vállalati biz- hogy a telepek területi és tosítási formák: a tűzbiztosí- gyártási „szóródása” önmaga- tás. amely egyaránt vonatko- ban is megfelelő biztosíték, zik a tűz, a villámcsapás és a Nyilvánvaló, hogy egy-egy robbanás okozta károk hely- gyár vagy telep nagyon nagy reállífására, ugyanakkor le- értéket képvisel és egy esetle­hetőség van a betöréses lo- ges katasztrofális kár a többi pás. valamint az auto-casco gyárra, telepre nézve is sú- és gépjármű-szavatossági biz- lyos veszteség- És itt érde­A változás szükségszerűsé­géről. a vállalati új biztosítá­si forma körüli eddigi ta­pasztalatokról beszélgettünk Gócs Tiborral, az Állami Biz­tosító megyei igazgatóságának vezetőjével. — Eddig, vagyis április el­seje előtt — a vállalatok az elemi kár okozta anyagi vesz­teséget „egyszerűen” a költ­ségvetési keretből állították helyre, esetleg eredménykor- rekciós tényezőként vették fi­gyelembe. Ez a módszer megfelelt annak a gazdaság­tosítás megkötésére is. — Milyen az érdeklődés , a vállalatok részéről? — Ezeket a biztosítási módozatokat általában meg­felelőnek tartják, korszerű­nek. széles kiterjedésűnek íté­lik- Két dolog már most nyil­vánvaló: a vállalatok va­gyonbiztosítási megkötéséhez mes megjegyezni, hogy a vé­letlen okozta anyagi kár ér­téke . vállalati szinten „nem tervezhető”. Népgazdasági szinten, statisztikai adatok alapján azonban előre is fel­becsülhető. Ha a vállalatok kockázati alapot létesítené­nek, esetleg a népgazdasági szerződéseinek szinten bekövetkező károk „türelmi idő” ellenértékét sokszorosan meg. szükséges, hiszen meg kell is­merniük a kötés részletes fel­tételeit. a másik — s ezt mutatja a tapasztalat — a biztosítási igényágazatok és szakmák szerint eltérő. — A kockázatvállalás egyút­haladó pénzösszeget fagyasz­tanának be. Egyes vállalatok vezetői ma sem érzékelik megfelelő­en az elemi károk veszélyét. Egy-egy súlyosabb eset nagy fennakadást okozhat, amely a irányítási rendszernek, amely QVei vállalat jutott tál felelősséggel is jár — en- rendelkezésre álló pénzalapo- nek felismeréséhez hány me- kát felemészti, megrendíti a vállalat .hitelképességét és a a pénzeszközök zömét a költ­ségvetés körül összpontosítot­ta. A vállalatok pénzügyi önállósága azonban e vonat­— Több megyei vállalat gazdálkodás is veszteséges le­igényelte a biztosítást. Így bet. Mindez természetesen ki­például a salgótarjáni tanácsi építőipari vállalat, a Nógrád kozákban is új helyzetet te- megyei Textilipari Vállalat, remtett: ezután az úgy neve- az iparcikk kiskereskedelmi zett költségvetési térítésnek nincs közgazdasági indoka. A vállalatok ma már rendelkez­nek azokkal az eszközökkel. vállalat. — A felsorolásból kitűnik; jó néhány megyei vállalat ta­núsít tartózkodást. Mivel ma­amelyek lehetővé teszik a va- gyarázható ez? gyongyarapítást. Indokolt, hogy a rájuk bízott állami va­— A rendelet csak nemrég lépett életbe. Messzemenő kö­hat a dolgozók részesedésére. — Jó példák is vannak? — Természetesen nem len­ne teljes a kép. ha nem mon­danám el — vannak megyei vállalatok, amelyek az eddigi biztosítási formák további kiegészítését, a kárfedezet ki- terjesztését igénylik P. L>. Áz áru így nem áru Küllemre csinos zsebrádiót — Mert ügy sem szólal meg. pillantok meg a salgótarjáni. Nincs hozzá elem — hangzik Pécskő Áruház műszaki osztá- a meghökkentő válasz. lyán. Nézem, ki gyártja: Video­ton. Kérdem a kereskedőt, mondja is: hét tranzisztoros, közép- és rövidhullámsávon dolgozik. Kezembe veszem: könnyű, mint a pehely. És ol­csóbb, mint a többi készülék. Mindössze hatszázkiiencvcn forint. — Ugyan mit tud ez a kis Megyek az osztályvezetőhöz, azt felveti a méreg. — Azt hiszi, én értem? Ki­hozatok egy új terméket, s amivel működnék, azt nem le­het kapni. Próbáltuk kilenc- voltos elemmel, próbáltuk két kis rúd elemmel — nem szól. Csak azzal, amihez gyártották: négy kis rúdelcmmel. Az pe masina? — faggatom tovább a dig sehol! Márpedig nélküle ez kiszolgálót. — nám? Bekapcsolhat­— Nincs értelme, kérem. — Miért? — pillantok fel meglepődve. az áru nem áru. Kár is volt kitenni a polcra. Ejnye, Videoton! Pedig a futball már egész jól ment mostanában... — Csizi Barátnak járó szeretettel A Börzsöny lanká­in, közel a csehszlo­vák határhoz, gaz­dálkodik a honti Győzelem Termelő­szövetkezet. Pál László, a közös gaz­daság elnöke mon­dotta, hogy a barát­ság a szomszédos ipolyságj termelő- szövetkezettel nem újkeletű, s az elre­pült évek csak még jobban összekap­csolták őket. Egymás dolgát nem végez­ték el soha. Erre nem -is volt szükség, hiszen a termelőszö­vetkezeti tagok a honfi és az . Ipoly­sági határban is az­ért szorgoskodtak mindig, hogy erő­sebb legyen a gaz­daság. jobban élje­nek a tagok. Hanem azért ta- nasztalatért. tanács­ért gyakorta láto­gattak egymáshoz. A honti elnök augusz­tus 20-án járt Ipoly­ságon. Ügy fogad­tak, mint mindig. A jó barátnak járó közvetlenséggel, sze­retettel. — Sokat beszél­gettünk — emléke­zett az útra • Pál László. — A. munká­ról, a két szövetke­zet haladásáról . . . Szóval: közös dolga­inkról ... Akarva, akaratla­nul is szóba került a Csehszlovákiában kialakult helyzet. A szövetkezeti tagok aggodalommal szól­tak az ellenforrada­lom veszélyéről. — Tapasztalt-e nyugtalanságot. za­vart a szövetkezet­ben? Néhány percig ku­tatott a leülepedett, tapasztalattá sűrű- • södött. találkozások között. — A tagok semmi kétséget sem hagy­tak afelől hogy együtt tartanak ve­lünk azon az úton. amelyen ők is. mi is elindultunk: a szo. . cialista mezőgazda­ság tátján. Bizonyítékokat so­rolt. Közülük a leg- hatásósabbnak a kö­zös munkát tartotta. A határban minde­nütt dolgoztak. A gabona betakarítá­sa után ott is, akár­csak Honton az őszi tennivalókon a sor. — Merre járt még? — Ellátogattam Ipolyhídvégre is. Igaz. nem mi. hanem a drégel.ypalánkiak alakítottak ki velük szorosabb kapcsola­tot. Persze azért jól ismerjük egymást Bálint Lajossal, a szövetkezet elnöké­vel. Az út harmadik állomása Szlovák­gyarmat volt. — Itt szemtől szembe nláltam ma­gam olyan emberek­kel is, akiket meg­tévesztett- ,a rágal­makat fröcskölő rá­dió, az újság. — Ráncok szaladtak a homlokára, ahogy beszélt. — Szocialis­ta, kommunista tár­sadalmat emleget­tek, de egészen más­ról beszéltek való­jában. Órákig vitatkoz­tak. Itthon aztán még sokszor az eszé­be jutottak Pál Lász­lónak az állhatatos ipoly.sági és az ipoly. hídvégi szövetkezeti tagok. S egy pilla­natig sem volt előt­te kétséges, hogy a munkások dolgozó parasztok segítségé­vel létrejön a kon­szolidáció. Vincze Istvánná Ki szégyellje magát? Az új mechanizmus első félévét lezáró iratok elemzésekor szembetűnik, hogy az igazán tiszteletre méltó eredményeket, imitt-amott beárnyékolják még apró szépséghibák. Ezek közé tartozik a túlóráztatás indokolatlan megnövekedése. Ebben a szakszervezetek is hibásak — moiidtam az Öblös- üveggyár szakszervezeti titkárának, az iparági szocialista brigádvezetök nemrég megtartott. országos tanácskozásán. — Hallaná, mit mondanak az érdekeltek, amikor a túlórapa­pírt nem írom alá: — Szégyelljem-magam, akadályozom őket életszínvonaluk emelésében ■ ■ ■ Köztudott, hogy a kormány eddig se, s ezután sem a túlóráz­tatás növelésével kívánja biztosítani az életszínvonal rend­szeres, folyamatos emelését. Ez ellen szól a csökkentett mun­kaidő bevezetésének egyre szélesebb körű ’kiterjesztése is. Té­vedés ne essék: senki sem sajnálja a túlóráért kapott néhány száz forintot az illetőktől. Ennél azonban sokkal többről van szó. Szocialista építőmunkánkban életerős férfiakra, alkotóked­vű nőkre van szükség. Nemcsak 20—30, vagy 40 éves korban, hanem később,\ az ötödik és o hatodik iksznél is. Azok vi­szont, akik ma nem törődnek egészségükkel, testi épségük védelmével, a szakszervezeteknek kell messzehangzóan álljt kialtaniok. Be kell bizonyítani a túlórát kedvelőknek, hogy szervezetüket büntetlenül, rendszeresen nem lehet túlhajtani. Sokszor mondjuk: mi vagyunk az ország „legbetegebb me­gyéje”, magas nálunk a táppénzes állomány. Kevésszer tesz- szük hozzá, hogy a korán megbetegedett dolgozók közül töb­ben, fiatalabb korukban elherdálták egészségüket. Nem elé­gedtek meg a napi nyolc órai üzemi munkával. Siettek haza földjüket művelni, vagy pedig maszekolni. Elhanyagolták kul­turális továbbképzésüket, általános műveltségük emelését, s bizony sokszor nem jutott idejük gyermekeik nevelésére, a velük való szórakozásra. A szakszervezetek akkor képviselik igazán a dolgozók ér. dekeit, ha a kollektív szerződésekben foglaltak alapján fe­lelősségre vonják azokat a gazdasági vezetőket, akik meg­szegik a túlóráztatásra vonatkozó megállapodásokat. Kevés helyen hallottuk, hogy a prémiumot is megvonták azoktól, akik a többszöri figyelmeztetés ellenére sem tartották be a kiadott utasításokat. Pedig a pénzbüntetés is az érdekvédelem egyik formája. Alkalmazása sokszor hasznosabb, mint a kér-, lelő szó. Nincs szükség pénzbüntetésre, ha a szakszervezetek megkövetelik: engedélyük nélkül senki sem túlórázhat. Ala­posan meg kell nézni: valóban szükség van-e túlórára, vagy csak egyik-másik gazdasági vezető mulasztását akarják vele palástolni. Több üzem, vállalat példája bizonyítja: nincs szükség az indokolatlan túlóráztatásra, ha a vezetők jól szervezik a mun­kát, körültekintően osztják el a meglevő létszámot. Különösen nagy szükség van erre most, hisz megyénk majdnem minden üzemében a csökkentett munkaidő bevezetésére készülnek. Ez egyúttal válasz azoknak is, akik még nem tudják, kinek kell mondani azt, hogy szégyellje magát. A szemrehányás azokat illeti, akiknek a hibájából bekövetkezik az indoko­latlan túlóráztatás. Jól teszik a szakszervezetek, ha nevüket, tekintélyüket pa­lástolás céljából nem adják a rossz üzem- és munkaszerve­zéshez. Minél gyakrabban cselekszenek így, annál előbb vet­nek véget egy korábbi rossz, káros gyakorlatnak, annak, hogy amit hanyagságból elmulasztottunk, pótoljuk majd túlórában. Ez nem egyeztethető össze az új mechanizmus követelményé­vel. Venesz Károly j NÓGRAD — 1968. szeptember 5., csütörtök 3 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents