Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-29 / 229. szám

Erzsi a traktoron Résen hordozom a «sebemben a feljegyzést, hogy Patvar- eon, a Lenin Tsz-hen dolgozik a megye, de talán az egész ország egyetlen női traktorosa: Tnral Erzsébet. Arról Is hal­lottam, hogy orvosok és uőtanáesl vezetők dilemmáziak azon, vajon megmaradhat-e a traktor nyergében Tural Er- zsl, minthogy az a közhit, hogy a női fizikumra káros a fér­fiéról kívánó traktorvezetés, Jobb esetben pedig megakadá­lyozza, hogy a traktoros nő, ha férjhez megy. gyermeket szüljön, ugyanis a traktor rázása a legbiztosabb fogamzásgát­ló szer. Ámde a jóindulatú konzíliumok sem térhették el ed­dig a uarvarci Turul-lányt a traktorvezetőstül, sót éppen az hírlik, hogy eredményei vetekszenek a férfiakéval, ideje lenne személyesen megismerkedni vele! Az éjjel sűrű és egendes eső hullott. A dimbes-dombos paw varéi tájra most is súlyos, szürke fellegek nehezednek. A falu közvetlen mellékutcái* ban és egyes dülőutakon nagy tócsákban áll a víz, Az utcán járók cipője pettyegett, sáros, gyünk Amolyan őszi Idő már ez, dók, amikor, az érés biztató hangu­lata a levólhullató, hervatas elmúlással elegyedik. Valóban ez a mezei munkák legnehe­zebb! ke. Sok a tennivaló és nyomasztó a felhős, nyirkos idő. Tegnap még a traktorok égy része is leállt, akkora volt a sáv- Hírlik, hogy Túrái Erzsi se dolgozott, mert nem lehe­tett, Ma is alighanem csak a soderbányában talál munkát. Így azután odahaza kérésén» először, A falu széli, kolónia- házban, Ilyenek voltak valami­kor a eselédlakások, amelyek ugyancsak ilyen szorosan ra­gadtak egymáshoz. Ámde ez már tágasabb, lakályosabb. Idős, gyűrött arcú, kis asz- szony keveredik elő az ajtót helyettesítő függöny mögül­— Kit keresnek? — Túrái Erzsébetet. Szeme és arca rtadtságrgl árulkodik. — Es miért keresik? — Beszélni szeretnénk vele — Nincs itthon­— Merre találjuk? — Vet a Nagy hályogban­S elmagyarázza az utat. Mi­képpen kell megkerülnünk a szövetkezet almáskertjét, hogy megtaláljuk a széles és lapos határrészt; a Nagyhályogot, Bizalmatlan pillantást vet utánunk, Az almáskert mellett már nem is sivár, saras a táj, itt a homok az ár, és a szilaj ho­mokot megszelídítette a több napos eső, Máskor a gépkocsi is dropped az ilyen talajban, most viszont jól haladunk, S egyszeresük elhagyjuk az ai- máskertet, meggyérülnek a dűlő menti fák is és balról, mint a sík asztalon a pákosz- tos legyek, egy nagy homok- táblán traktorok kúsznak- másznak. A hozzánk közelebb esőn, tisztán kivehető; egy nő vagyunk,, de abban biztos, hogy őt keressük­— Hány éves? kezdem az indls2krétnek tartott kérdés­sel. Ö csépijét sem veszi zokon Látni rajta, hogy nem mi va. az első kívánestsko­— Harmincöt, És 1099-ban vizsgáztam traktorvczetésből —* Azóta állandóan "trakto­ron dolgozott? — Megszakítással nyolc évet. ~~ Tán meg akart válni a traktortól? — Nem, de az orvos eltil­tott. A tüdőmmel volt baj-,, — De meggyógyult,. — Meg, Es nyomban jelent­keztem traktorra­— Szereti? — Talán, — Meg azt is mondják, hogy nem nőknek való, — Az csak mese — tiltako­zik határozottan. —- Jól fizetik? —* Gépállomás) norma sze­rint dolgozunk, de munkaegy ségre, mint a többi fez-tagok, — Megtalálja számításét? — A havi ezerbatszáz kijön átlagban, Igaz, hogy a téli hó­napokban csak három-négy órát dolgozunk napjában. Nyá- »-on viszont 8400 forintra is fel­megy a havi kereset. ■ • Lehet, hogy itthagyom,,. — Miért? —• Nincsen folyamatos mun­kánk- A legtöbb esetben, ha sóderszáilftás nincs, állok a Zetoi'omma). ■*»* Katarral? Hiszen ez... — Igen, ez RS—O0.es, de nem az ón gépem. Látja ez is: rákényszerülünk, hogy válto­gassuk a gépet. Pedig a jó traktoros azt szereti, ha a gé­péhez nem nyúl más- Én is magam szerelgetem a maga­mét. Már a hangját is isme­rem, rögtön tudom, hegy mi faj neki. — Tehát elmegy? — Előbb ezt a nagy darab földet bevetem rozzsal. Napi kilenc hold a normám. Any« nyit el is vetek, ha közbe nem jön valami. — És ha végzett? — Nevetve nyújt kezet. — Megvárom a végét — mondja — aztán maradok, És siet a gépéhez a süppedő homokon át. Szürke gverállja olajos foltoktól csillog, Lépte kemény és magabiztos, Nagy biztonsággal kapaszkodik a traktor nyergébe, Mire újból az almáskert- hez érünk, ő már a dűlő másik végón halad, Lakos György A könnyű univerzális trak­tor, a kedvelt RS—Q0-es eről­ködik a mély homokon. Maga előtt tolja a maggal telt tar­tályt és a vetőcsorosziyát, ma­ga mögött boronát, magiakéról húz. A dülőúton találkozunk. Túrni Erzsébet megállítja gépét, leszáll- Nem tudja, kik A disznó nem is „mocskos disznó r 11 A tudomány már hosszabb idő óta tisztában van azzal, hggy a sertések lnteitigencia- foka igen magas, ős éppen olyan okosak, mint a kutya).;, ha nem okosabbak. Most pe­dig dr. Douglas Ingram, a Cambridge» AUatpszichológia: Intését vezető kutatója kísér­letekkel megállapította, hogy a sertés természeténél fogva, rendkívül tiszta állat, S ha ellenkező hírek keringenek ró­la, ez az ember hibája, aki szennyes környezetben tartja. Miután a sertések bőre igen érzékeny, mihelyt viszket, a földön hemperegnek, és ez csak megerősíti a hírüket, hogy piszkosak. Egyébként a sertések in­telligenciájának b izony í tás ára ér, Ingram nemrég filmet ké­szített fiatal sertésekről, ame­lyek megtanulták, hogy maguk szabályozzak a hőfokot istál­lójukban, amennyiben orruk­kal megnyomnak egy fűtő- gombot, vagy púdig ventillá­torokat indítanak meg, ha túl melegük van. Mindene a kocái — Tessék a kávé, kedves!,,, (A Polish Weekly karikatúrája)-4 munkásmozgalom nagyfái — megyénk szülöttei ■ ■I ....................... ....... ..■■.■l. Ilii I I, F |.n.r„~—1 ■■■ ■,«'■!!. I III II - ni. n m A magyar Csapajev A magyar és a nemzetközi Szalvai Mihály»: . .Megér- Vörös Hadsereg győzelmei kommunista mozgalom kié- keztek Madridba... Utcasorok nyomán 1945-ben hazatért, melkedő alakja Szalvai Mi- hevertek romokban, az Egye- Megvalósultnak látta azt, hály, megyénk szülötte. A térni Város épülettömbjeiről a amiért életében annyit köz* zagyvarónái kőművessegéd repülőbombák Leszakították az dött, harcolt, megvalósult a beírta nevét a hősök történe* oldalfalukat... Az utcasarké- dolgozó nép hatalma, a nép kon plakátok,,. »Katonákat, szabadsága- hadsereget, muníciót!« Egy A haa.cokban edzett nagy_ vérző katona a loveszarokbol szerű katona> klváló parclne*. tébe, a történelem dicső lap­jaira, Hét országon át küz­dött, és harcolt a munkásosz­tály felszabadításáért, a dol­gozó nép szabadságáért. Le­génységi állományban harcol­ta végig az első világháborút, nők itthon is azonnal gyümöl- csöztette gazdag tapasztalatait, szervező és vezető képességeit, Munkásságát a Magyar Nép- meg teremtésének, szervezésének szentelte, A néphadseregben szolgált, Zász­lóalj-. , majd ezredparancsnok, később a néphadsereg tábor­noka, altábornagy. De kivette részét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Ma­gyar önkéntes Honvédelmi Szövetség munkáiéból is. 8 mint országgyűlési képviselő a ujjával a járókelőre mutat;-Hát te mit tettél a győze­lemért?« Amerre a nemzetkö­zi ezredek elvonulnak, éljen- s 1017-ben kapcsolódott be zés, üdvözlés, a tömegek sze- a munkásmőzgalomba, Alakja retet« kíséri őket, » ők men- mindvégig kiemelkedik ezek- nek lelkesen, katonásan és ki­ben a harcokban, s a két ég képzetlenül az első rajvonai- fél éves spanyol háborúban, a ba. Élükön szálegyenesen- véres csatákban, a nagyszerű nagy nyugalommal Szalvai győzelmekben a spanyol nép Mihály, a géppuskás.. ” Har- mar Talavei’ámil „Csapajev- volt, rohamra vezette katoná­nak” keresztelte,,. it a zászlóalj parancsnok. A fiatal építőmunkást a A túlerővel nem bírtak, Ál­nép elnyomóival és kizsákmá- ],g felfegyverzett rannet és nyoloivm szembeni gyűlölete, olasz katonák segítették Fran- legfelsőbb fórumon is hallatja a felszabadulás utáni vágya cót. a megtépázott nemzetkö- szavát- Kortársak mondják már 17 éves korában a for- ^ hadsereg Szalvai Mihály róla: „Elvhőaósével, áldozat* radalmi munkásmozgalom^ so- parancsára díszlépésben lépte készségével, kiváló komit) u- Púiba vezette. 1010-ban lépett ét a határt. A spanyol sza- nista és parancsnoki erényei­be a Kommunisták Magyarar- badságharc leverése után vó- vei a tisztek és harcosok ezre- szági Pártjába. És az elsők gigádén ved te ■ a franciaországi it nevelte a nép és a haza között indult harcba a Ma- és az észak-afrikai börtönöket, számára.” Méltán kiérdemeli* gyár Vörös Hadsereg soraiban internáló táborokat. Később, a párt, és a kormány felié* az intervenciósok ellen, a 1943-ban a Szovjetunió nyúj- bizalmát, a széles dolgozó tö- proletárhaza védelmében. tott számára is, sok más sza- Élete, sorsa végérvényesen badságharcossal együtt me* elválaszthatatlan a proletárt- nadéket, Nem pihent meg, A vég­ső győzelembe vetett rendít­hetetlen hite vitte, vitte ma­gával. 1044-ben újra fegyvert átestél. A dicsőséges Magvar Tanácsköztársaság vérbefo.M- sa után Szalvai Mihályra is a börtön várt, Letartóztatása Után a Horthy-vérbirák 15 évi fegyházra ítélték, a végső győzelembe vetett hitét és a megek megbecsülését. Szalvai Mihály, az egykori zagyvaróna» kőművessegétl, mint néphadseregünk altábor­nagya 1955. november 2!-én half meg. Megyénk szülötté­nek emlékét örökké őrizzük. fogott- A szovjet: hadsereg ol- Budapesten egy utca és tét*, dalán a jugoszláv és a magyar vidéken tíz utca, még több nép szabadságáért, felszabadi­^0^" táróért mint partitón küzd Jü­anéból meSSZO ° goszláviában, az igaz ügyért. Éj fejezet kezdődött Szalvai Várta, nagyon várta azt a Mihály életében. Emigrációba hapot, hogy a drags vonult. Csehszlovákiában. Ausztriában, Németországban, Belgiumban és Franciaország­ban, mindenütt megtalálta az utat a kommunista pártokhoz, a munkásmozgalomhoz. Mint internacionalista következete­sen harcolt a kizsákmányolás, ■a. fasizmus épéit ftzr*; Amikör- a spanyol nép1 sza­badsága került veszélybe, 1038-ban már ott találjuk a Spanyol Köztársaság hadse­regében. Elsők között fogott fegyvert, Rettenthetetlen bá­torságával, vitézségével di- pső hírnevet szerzett a fasisz­ták ellen vívott harcokban. „A madridi hős” című írásában Barabás Tibor így emlékszik földre, szülőhazája földjére léphessen. Bekövetkezett ez a nap. A intézmény, iskola. tizem, KISK-szervezet, úttörőcsapat vette fel a nevét, Szalvai Mi­hályit, akit már a spanyol emberek magyar „Csapa,iev”- nek neveztek. Somosyvari László Mimién ajtót ismert Háromszor a Föld körül „Gáspár Gyula vagyok. Mondhatom, a leg­régibb salgótarjáni levélkésbesBŐ, Egysze­rűbben: postás. Hentesnek készültem. Fel is szabadultam, Emlékszem, segéd voltam, mun­kát nem kaparni, El akartam menni a varos­ból, Anyám féltett, nem engedett Pontosan 1939, október U-én kezdtem el dolgozni a tarjám postán- mint lávimtkézbesUö, Nem volt könnyű, Nem bíztak a postásokban. Az olyan „segéd", mint amilyen én voltam, öl* ven pengőig vihetett hí pénzt, Jött egy ellen­őrzés? Azonnal fel kellett állnunk, vizsgálták a fiókokat. Bltalmatlanság, kérem,., 1938-at írtak, amikor levélkésbesíto lettem, Körze­tem? Sok helyen dolgoztam Salgótarjánban, A Narancs utea, a Józsefi most is munkahe­lyem, 1938-ban hatan voltunk. Most a hír­lapotokkal eguütt harmincnyolcán vagyunk. Akkor — mondhatom — minden ajtót, min­den embert ismertem Tarjáéban. Most? A negyedét sem ismerem. Más a város, men a leveleket sem mi osztjuk szét, mint régen,“ 14 táskáját a fal mellé helyezi, Munkás cigarettát vesz elő, rágyújt,) „Naponta tizennégy kilométert megyek- Ennyit tesz ki a körzetem, Számoljon, Ez ha­vonta, ha huszonöt munkanapot veszek, há­romszázötven kilométer. A harminc év Matt: ssázhnszonhatezer kilométert gyalogoltam- Annyit, mintha háromszor kerültem volna meg a Földet, Még marad is valamennyi■ Sze­retem-e a szakmám? Csinálom harminc év óta,,. Mi a titka? Hogy megkedveljék az emberek a kézbesítőt■ Hogy szeressek, pon­tos legyen, udvarias, hagy ne szégyelljen ko­pogni, ha kell háromszor is, A nehezebb napok a hó elején és a végén vannak, Min­den, hónap 10-ig szedjük a tv- és « rádiódi­jat, az újság-előfizetéseket, A hó végén, 93-től visszük a nyugdijat. Mit várnak legjobban az emberek? Természetesen a pénzt," (Kezével megsimítja homlokát, aztán a régi időkről gondolkodik.) „Nehéz a mi munkánk. A postás örömet és bánatot is visz együtt, Emlékszem, amikor háború volt. Ez a legszomorúbb időszak a mi életünkben is, Az a tömérdek behívó. Aztán mindig a kérdés, hogy jött-e levél az apától, fiútól Akkoriban úgy dolgoztunk, bejártunk reggel is, délután is. Mint mondtam, mi vá­logattuk a leveleket, Sokszor a tiz óra, a nagyállamáson ért. Héjöttem este, összevá­logattam a leveleket, amelyek a frontról jöt­tek, Kivittem a családoknak. Sok keserűség, szomorúság volt akkoriban a lakásokban- Hirt hoztam. Sokhelyütt még most is emle­getik; nagy őrömet akozott akkor Gyula bá­csi, Na, más is akadt azért, nemcsak szomo­rúság■ Gyakran megtörtént ősszel, télen, hogy disznót vágtak, Látom, nem nagyon értenek hassá, nem boldogulnak as állattal, ilyenkor leteltem a táskát a sarokba, széthasítottam az állatot, le a szalonnát, aztán már mentem is tovább, Hát ennyiben az eredeti mestersé­gem is gyakoroltam " 14 táskára pillant, látom menni készül Várják a levelek gazdái, de azért még foly­tatja,) ,,Jövőre nyugdíjba megyek, Negyvenéves szolgálatom telik le. Ügy gondolom, a jövő évet még végigdolgozom. Megengedik. Körze­tet változtathattam volna, Felajánlották a belvárost, Nem vállaltam, Kérem, én orvos­nál életemben egyszer voltam. Betegség miatt egy alkalommal hiányoztam nyálé napol. Bí­rom, De nem is ezért, Iff nem találkozik a kézbesítő emberekkel, Csak bedobja a leve let a szekrénybe és megy tovább, 4$ embe­rek ... A Karane* utcában, a Jóssefin, a Gyurtányosban, Világos-pusztán már várnak, ismernek, Igaza van, Jövőre már nekem is más hoz­za a levelet- in fogom felbontani. Pedig a családomnak ha levél érkezett, soha nem bontottam fel Azaz, hogy, igen, 4 fiam le­velét akkor, amikor katona volt." Szokáe* László Ötszáz éves evőeszközünk: í * 1 íí* a villa A művelődéstörténet fúr- r»ál a villa első hazai baszná- csaságainak búvárai sokszor jutát, de még a királyi ,ud- felemlítették már, hogy evő- var által hasznúd efajla evő­eszközeink közül a villát az eszköz formája felől is tá- 1400-as években, a budai ud- jékoztat. Eszerint már 1470 varban használták először, Az körül Váredi Miklós özvegye, itáliai eredetű evőeszköznek amikor átveszi, sógorának. Vár* szinte születésnapját is ismer- dal István bíborosnak hagya­tó vélték, az 1486-os eszfen- tálcát, abban tizenkét kanálon dgből, Eszerint, Eleonóra far- kívül mái* két villát (furcei- rarai fejedelemasszony volt az, la) felsorol. 1621-ben pedig aki nővérének, Beatrixnek Thurzó Imre felvidék», IJetU- Ferrarából villákat küldött, vai várónak kincstára össze* bálából azért, hogy Beatrix ke- írásán szerepei „egy vella, a? resztülvitte Eleonóra kisfiú- nyele metszett kristály, ara­nyozott ezüstből, még szegén Mátyás király# volt,'" Villát ábrázol egyébként a Kassán levő Szent Erzsébet templom oltárképsorozatának egyik —■ 1474—77 között festett — .táblaképe is. Eszerint — a vendéglátóipar múzeumával együtt —, hama­rosan megülhetik e legifjabb nak, a hétéves Estei Hyppólit- nak esztergomi prímás-érsek­ké való emelését. Régebbi író­ink úgy mondják: villával en­ni Mátyás is megtanult, bár jobban kedvelte a hagyomá­nyos — kézzel—késsei-evést. (Cfeleotto ki is emeli v a kéz­zel való evés során sosem pe­csételte le ruháját!) Most Ba­logh Jolán, a hazai reneszánsz evőeszközünknél; félezer éves műveltség kiváló kutatója se- születésnapját mindazok, akik rol fel néhány adatot, amely szeretnek nagyobb kanális!, s korábbra teszi a fenti dátum- nagyobb villával enni Turisztika — Nyugodtan ülj le étterembe és várj: ez az úr meghívott egy (A Weltwoche karikatúrája) NÓGRAD — 1968. szeptember 29,, vasárnap 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents