Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-03 / 206. szám

Tegnop Beszélgetés Salgőbányán megkezdődöd az alj tanév Tegnap délelőtt Nógrád va­lamennyi általános és közép­fokú intézményében megkez­dődött az 1968/69-es oktatási év. Az Iskolák nyári felújí­tása és tatarozása — tervnek megfelelően — mindenütt be­fejeződött. A szécsényi új gimnázium azonban nem ké­szült el, így az év egy ké­sőbbi szakaszában kerülhet sor majd az átköltözésre. Bér­ceién és Karancslapujtőn megszűnt a gimnázium, Rom- hányban pedig megszűnt a közös igazgatás. Még ebben az oktatási évben a romhányi gimnázium Rétságia költözik. Tovább bővült a szakkö­zépiskolai osztályok hálózata a megyében. Balassagyarma­ton, a Szántó-Kovács János Gimnáziumban és Szakközépis­kolában, Salgótarjánban, a Ma­dách Imre Gimnáziumban és Szakközépiskolában két-két új egészségügyi szakközépiskolai osztály indult. Salgótarjánban, a Táncsics Mihály Közgazda­sági Szakközépiskolában pe­dig kereskedelmi i^akkózépis- kolai osztályt indítottak, el­sők között az országban. Sal­gótarjánban, az új gimnázi­umban matematika—fizika, a Madách-ban fizika—kémia tagozatos osztályokban kezdő­dik a munka. Nagy várakozás előzte meg Nógrádban is a pályázati rendszert. amely egyfajta versenyszellemet alakított ki a járások között az új peda­gógusok életkörülményeinek biztosítására. Közismert azon­ban, hogy bár idén is javult a megyében a szakosellátott­ság, a pályázati rendszer be­vezetésének következménye­ként a kelleténél kevesebb friss diplomával rendelkező pedagógus került Nógrádba. s ez valamennyi járás, sőt köz­ség számára figyelmeztető le­het a következő évekre. A községekben is átgondoltab­ban. felelősségteljesebben kel­lene kezelni a pedagógusok lakásgondjainak megoldását. Nem megnyugtató például, hogy Nógrádban 40 képesítés nélküli nevelőnek terjesztet­ték fel továbbtanulási kérel­mét, akik már az előző tan­évben tanítottak. S rajtuk kí­vül is alkalmaznak még ké­pesítés nélkülieket. Ma lesz a megyei tanács vb művelődésügyi osztályán a tanulmányi és szakfelügye­lők értekezlete. A vezető szakfelügyelők a szaktárgyi feladatokról tájékoztatják az általános felügyelőket. Ezen belül különös hangsúllyal ke­rülnek szóba a nevelési fel­adatok, a történelmi évfordu­lókra való felkészülés tenni­valói, a Honvédelmi ismere­tek című új tantárgy oktatá­sával összefüggő kérdések stb. Az új tanévre új felada­tok nem jelentkeztek, az ok­tatási reform szellemében ,,csupán'’ intenzívebb munkát várnak el a pedagógusoktól, s a módszerbeli problémák fokozatos megoldását. A képernyő előtt Jó műsorhét — élményes hétvég Egy színházi est. két tévé­játék, egy krimifilm. két em­lékműsor, — ez a Televízió elmúlt hetének eredmény- mérlege. Színházi közvetítésként ez­úttal a Pécsi Nemzeti Szín­ház gondos készültségi! elő­adásában Viktor Rozov: Érett­ségi találkozó című színmü­vét élvezhettük. Rozov a leg­sikeresebb szovjet szerzők egyike, ragyogó ismerője a színpadnak, dramaturgiája patikamérleg pontossággal működik, s éppen ez művei sikerének leglényegesebb tit­ka. A mesterségbeli fölényes jártasság valahol a mi Mol­nár Ferencünkével rokon, még abban is, hogy ez a szín­padismeret bár zsonglőrködé- sével elkápráztat, tartalmi tekintetben meglehetősen híg és felszínes mondandóknak ad keretet. Rozov jószemú megfigyelője a jelenségeknek, az emberi viszonylatoknak, mélyebb összefüggések vizs­gálatára azonban nemigen vállalkozik, megelégszik a felületi tünetek regisztrálásá­val. Ezt viszont kétségkívül élvezetesen teszi, színpada iránt pillanatnyi figyelemlazu­lást nem enged nézőinek. Hogy a Televízió a pécsiek műsorából épp az Érettségi találkozót választotta közve­títésre, talán épp az elmon­dottakkal magyarázható. A szereplő együttes kitűnően érzékelte a darab nyújtotta lehetőségeket, s különösen a tehetséges, rendkívül sajátos egyéniségű Bánffy György Bontakoztatta ki pompásan szerepét. Mellette Labanca Borbála nyújtott még egészen kitűnőt Nógrádi Róbert erős iramú rendezésében. A szerdai műsor legvonzóbb eseménye a Karinthy-emlék- műsor volt, s a várakozásban nem volt okunk csalódni. Ez alkalommal a kesernyés író szólt hozzánk a Tréfa volt, Az ember és a szék, valamint A bűvös szék című jelenetekben. A Karinthy halálának 30. évfordulójára emlékezést méítón oldotta meg a Televízió, éles és jel­lemző profilját mutatta meg a nagy humoristának, s elé­gedettségünket csak növelte, hogy a műsorban két elhunyt, jelentős színművészünket, Ladányi Ferencet és Mányai Lajost, is viszontláthattuk. Ami a krimi-próbálkozáso­kat illeti, úgy látszik, kár' a befektetésért. A csütörtökön vetített bűnügyi filmkomédia, A múmia közbeszól ugyanis olyan zűrzavaros történet, hogy ember legyen, "aki cse­lekményében követni képes. A mese így idő előtt elveszti érdekességét, a nehézkes komplikáltság álmosítóvá vá­lik, ezen még Ruttkai Éva színészi igyekezete sem képei segíteni. De hasonló rossz vé­leménnyel zártam le készülé­kem pénteken a Ketrec című tévéjáték után is. Benedek Katalin műve vonalvezetésé­ben és megoldásában egyaránt giccses és hamis vágányon járó pszichológiai búvárko­dás. A szituációt hiteltelennek érzi az ember, az egész játék rofnba dőlne Psota Irén hatal­mas és minden érzelmi, in­dulati, értelmi kulisszát be­tölteni képes tehetsége nél­kül. A második világháború ki­törésének évfordulójával kap­csolatosan láthattuk szomba­ton délután a Memento című irodalmi összeállítást, amely a tárgykörhöz méltó drámai- sággal idézte meg a terhes múltat. Hubay Miklós proló­gusa, Peter Weiss: A vizsgá­lat című drámarészlete, Brecht, Pilinszky János, See- ger, Sarkadi Imre, Rozs- gyeszWenszkij műve járult megrázó hatással hozzá a li­dérces korszak rekonstruálá­sához és megmutatásához. A műsor szerkesztésével Bánki László és Lehel Judit értékes vállalkozást oldott meg. A műsorhét legteljesebb és legmaradandóbb élményét vasárnap este Fejes Endre Vigyori című novellájának té­véjáték-változata n/újtotta. A vállalkozás teljes értékűen mentette át az írás minden mondandóját, sajátos izét, levegőjét, figuráinak eredeti­ségét, jellegzetességét. A tör­ténetet megjelenítő Madaras József, Kovács Károly és Mo- nori Lili mellett az eredmé­nyes fáradozásért teljes el­ismerés illeti a rendezést végző Nemere Lászlót és a stáb minden tagját. Köszö­net az élményért. (barna) Nógrádi klubok Körülülnek 416 asztalt Tanulságos és később is hasznosítható kimutatást ké­szített a KISZ Nógrád megyei Bizottsága. Megállapították: a megyében rendszeresen mű­ködő ifjúsági klubokban je­lenleg nem kevesebb, mint 416 klubasztalt ülnek körül a fiatalok. Egyedül a balassa­gyarmati járásban ' 99 klub­asztal szerepel a leltárban, második helyen áll a salgó­tarjáni járás — 82 asztallal. A szécsényi járásban 66, Ba­lassagyarmaton viszont mind­össze 17 asztal áll a fiúk, lá­nyok rendelkezésére. Televíziós készülékből 57 darab van a megyei klubok­ban. Legtöbb — 12 készülék — a salgótarjáni járásban, a legkevesebb (kettő) Balassa­gyarmaton. Salgótarjánban összesen öt televíziót tarta­nak nyilván. Jóval több a rá­dió: 118 készülék van a fia­talok kezén Magnóból 51 áll rendelkezésre — de az már más kérdés, hogy a televíziók, rádiók és magnetofonok kö­zül hány működik. Tanulságos a kimutatás, mert a számok pontos isme­retében a. járási bizottságok igazságosabban, az igények­nek megfelelőbben oszthatják el az új felszerelési tárgyakat a klubok között. V Te mit mondanál nekik? A házi vetítő már1 az asz­talon állt, befűzték a filmet is, amikor megérkeztünk Sal- góbányára. a KISZ-bizottság vezetőképző iskolájába. Jó film a „Van aki forrón sze­reti?" A lehető legszórakoz- tatóbb, s a tanulás után iga­zán vonzó program lehet a megtekintése. Mégis voltak, akik a szórakozást felcserél­ték az igazgatói szobában zajló beszélgetéssel. Gyurcsó András (szlovák nemzetisegű fiatal) Bánkról érkezett a titkári tanfolyam­ra, Níkodém Anna egyete­mista szintén szlovák nemze­tiségű, az ELTE hallgatója, az iskolán a nőtincsieket kép­viselte. Salgótarjánból Bővíz László (ZIM), Pásztóról Budai Zsuzsa, Sasvári János pedig Szügyrői érkezett. Az iskolán 120 községi, üzemi titkár és ifjúgárdista tartózkodott a beszélgetés idejében — egy­hetes tanfolyamon Az első kérdésre: kinek vannak rokonai, Ismerősei, barátai Csehszlovákiában, egyöntetű választ, adtak. — Mindenkinek ... így egészen természetesen alakult a beszélgetés főleg arról — ki. mit mondana most, ha módjában állna ba­rátaival, ismerőseivel szót váltani. Sasvári János alacsony ter­metű. élénk tekintetű fiatal­ember augusztus húszadikán érkezett haza Losoncról. — Sokat beszélgettünk az ismerősökkel, s nekem legin- káb az „ütötte meg a füle­met” hogy egyforma lelke­sedéssel szóltak a mostaná­ban egyre gyakoribb beat- misékről Nem kell félre ér­teni, nem vagyok esküdt el­lensége a beatnek, de azt nem állítom, hogy a mai fia­taloknak a templomban a helyük. A beat előretörésé­nek örülök, de azt enyhén 4 szólva ravasz dolognak tar­tom, hogy a koncerteket a szentélyekben rendezik. Itt vágott közbe Nikodém Anna: — Nincs abbban semmi kü­lönös. A fiatalok nem imád­kozni, hanem beatet hallgat­ni mentek oda .. . — Kezdetben És jó sokan, mert oda tömegesen befér­nek. A községekben még ma Is a legtágasabbb épület a templom. Az idősebbek egy­szeriben kibékültek a beat- tel. s az egyház is áldását adja a legrakoncátlanabb mu­zsikára. Ez azért elgondol­kodtató. Szerintem. Azt mon­dod — „nem veszélyes”. Nem hát. Ma elmész a 'templom­ba beatet hallgatni, holnap esetleg elmondasz, vagy In­kább megtanulsz egy imát is. ... Hogy erről kinek mi a véleménye az más lapra tar­tozik. De én erről minden­képpen szót váltanék cseh­szlovákiai barátaimmal. Bővíz László csak nemrég fejezte be gz öthónapos KISZ- vezetőképző iskolát Budapes­ten. A január óta történt vál­tozások az „öthónaposon” is szinte napról napra foglal­koztatták a fiatalokat. — Szerintem most az a legfontosabb hogy az ifjúsá­gi mozgalom egységét újra helyreállítsák a barátaink, be. leértve a cseheket, szlováko­kat. magyarokat, vagyis min­den fiatalt, aki tagja a test­vérszervezetnek. — Jól mondod. szépen hangzik igaz is, de hogyan? — Járt útja van ennek. Az öthónaposon mi így fogal­maztuk meg: se mm; újat nem hoz a széthúzás, viszont sok­kal többre lehetne menni a közös dolgok együttes rende­zésével. ha nem azt keres­nék mindenáron — mi vá­lasztja el a fiatalokat, ha­nem azt, i ami mindannyiuk közö.s ügye: a tanulást, az építést és a munkát egy szer­vezeten, országon és táboron belül. Budai Anna: — Itt is. otthon is minden­kit foglalkoztatott, s tovább­ra is foglalkoztat az a hely­zet, amely január óta Cseh­szlovákiában kialakult. Es­ténként összeülünk a lányok­kal a mi szobánkban és min­denről beszélünk, ami eszünk, be jut. Természetes, hogy minket fiatalokat — csehszlo­vákokat ott, minket itt — nagyon élénken foglalkoztat ez a helyzet. Nincs ebben semmi eredeti, mégis kimon­dom: az új iránt mi vagyunk a legfogékonyabbak. Persze új lehet számunkra sok olyan vonás, amiről később esetleg kiderül: nagyon is régi. Vagy­is: nem mindegy merre ve­zet az út, amelyen járni aka­runk. Egy pozsonyi . élmény, Ni- kodém Anna előadásában: — 'Meghívott bennünket nemrégiben a pozsonyi egye­tem. A társaság nagyon jól érezte magát az egyik ottani klubban, zenét hallgattunk, beszélgettünk. táncoltunk. Nem voltunk hangosak, még­is. rövid idő múlva beál­lított valaki és lefújta az egészet. Ügy éreztük — né- hányan attól félnek, hogy mi jól megértjük egymást... Csehszlovákiában gyorsan váltják egymást az esemé­nyek. A változásokkal, a kon. szolidálódás első ég gyorsan pergő eseményeivel, a Prágá­ból. Pozsonyból érkező jó és kevésbé jó hírekkel rjehéz lé­pést tartani, akinek nem kö­zömbös mi történik baráta­inknál — nem könnyű azon­nal eligazodni. Van azonban így is néhány -fontos dolog, amit tisztán látnak a mi fia­taljaink. KISZ-vezetőink. — Az ideológiai síkon fo­lyó harc hosszabb, bonyolul­tabb és ezért nehezebben át­tekinthető front, mint a va­lóságos, amikor arról is fel lehet ismerni, kj a barát és ki az ellenség, hogy merre, kire irányítja a fegyver csö­vét. A „szabad” rádiók, a SZER, meg a többi nagyon rossz . propagandát- fejtett ki ... A „megújulás” csehszlo­vák bajnokait minduntalan összehasonlította azokkal a „szabadsághősökkel”, akiket tizenkét esztendővel ezelőtt volt alkalmunk megismerni. Nagyon rossz ómen ... Ezt és sok minden mást — rnl itt legalábbis ígv gondoljuk — a kormányközlemény óta ma már nagyon sokan ugyan­így ítélik meg a barátaink közül is... Pataki László Súlyos balesetek Verebély Pál pásztói kő­műves erősen ittasan, hátul ki nem világított kerékpárral haladt Pásztó és Mátravere- bély között a 21. számú fő- közlekedési úton. Bizonyta­lankodása sokban hozzájárult ahhoz, hogy Stubel János nádújfalui lakos motorkerék­párjával hirtelen fékezésre kényszerült. A motor emiatt felbukott. Stubel kulcscsont­törést, pótutasa könnyű sérü­lést szenvedett. Ittasan, üzemképtelen fék­kel kerékpározott Karancsal- ján Horváth József etesi nyugdíjas. Így ütközött össze azzal az autóbusszal, amelyet Parádi Vilmos vezetett. A kerékpáros kezén és fején sérült meg. Varga József mátraszelei szobafestő , motorkerékpárjá­val Kisterenyén nem adta meg a kötelező elsőbbséget annak a személygépkocsinak, amelyet a szintén Varga Jó­zsef nevű nagybátonyi lakos vezetett. A két jármű össze­ütközött. A motoros súlyos fej- és lábsérülést, pótutasa: Valecsik Tihamér, valamint a személyautóban utazó Varga Ferenc könnyű sérülést szen­vedett. A kár négyezer forint. Sebesülésének súlyossága miatt a motorost nem lehetett szondába fűvatni; a személy- gépkocsi vezetőjének fúvása után a szonda kristályai bar­nára színeződtek. A természet erőivel folyta­tott harcban edzett férfi. Kis­sé zömök termetén nyugatias mezőgazdasági munkaruha feszül. Az arcát érdesre cser­zette az északi szél. A mo­soly azonban letörölhetetlen a markáns arcról. A figyelmes tekintet nyugodt, mozdulatai kiszámítottak. Kívülről ilyen Osmo Hillebrand, a finn szán­tóvilágbajnok, akivel Kecske­méten, az országos szántóver­senyen találkoztam. Kétséges volt az indulása, mert, Kecskemétre érkezése után szívrohamot kapott, s beszállították a kórházba. .. A várakozást a hangosbe­mondó oldja fel: „Halló, halló, figyelem! Kö­zöljük kedves vendégeinkkel, hogy Osma Hillebrand, szán- tóvilágbajnok felépült, s in­dul a nemzetközi verse­nyen. ..” A nemzetközi mezőny délu­tán 14 órakor rajtol. A ma­gyar résztvevők az országos szántóversenyző-keret tagjai. Mellettük szolét, német, lengyel, cseh, jugoszláv ver­senyzők indulnak. A szemek azonban csak Hillebrandot keresik. A nemzetközi mezőny fel­sorakozik. A finn versenyző A világbajnok mögött hatalmas tömeg. A kötélkordónon belül kerülve észreveszek egy szép arcú, szőke nőt. Egy kis széken ül, kezében termoszt tart. Az UE—28-as traktor mellett egy atlétakülsejű, középmagas férfi hajlong: a világbajnok. Igazgatja az ekét, amely ke­vésbé vált ki nagyobb érdek­lődést, mint maga a verseny­ző. Ilyen ekét még nem lát­tam : kétvasű, furcsán csa­vart, hosszúkás ekelemezek­kel. Megpróbálunk beszélni a fotóriporterekkel körülvett versenyzővel. A siker azon­ban Veress Máriánák, a több nyelvet beszélő, kedves tol­mácskislánynak köszönhető. Osrho Hillebrand felemel­kedik, keményen kezet ráz. — Mit mondjak a magyar versenyzőkről ? — válaszol németül. — Egy órája vagyok itt, majd meglátjuk! A ver­seny végén megnézem a töb­bieket is... i Tekintetével a kis széken ülő nőt keresi, a feleségét. — Betegen is versenyez? Széttárja a karját, s moso­lyog. — Nálam ez már szenve­dély, nem tudok ellenállni. Rakéta suhan a magasba. Indul a nemzetközi mezőny. A világbajnok ámulatba ejtő munkát végez. Olyan a nyi­tóbarázdája, mintha söpörték volna. Röpködnek a megjegy­zések, szakmai vélemények hangzanak el. Az ekét dicsé­rik, s elítélő szavakkal illetik a hazai konstrukciókat. — Nekünk is van jó ekénk — védi a hazai ipart az egyik szaktekintély, de tüstént vá­laszolnak rá. — Van, van! Egy jó, meg egy félig jó típus, de kellene legalább tizenkét eketípus... Hillebrand fordul. A fele­sége mát varja, forró teát tölt a férjének. Készséges tol­mácsnőm elmondja, hogy a feleség minden versenyre elkíséri férjét. Szívesen jött hozzánk is. Végigautózták fél Európát aprócska gépkocsi­jukkal, amellyel hozták a szétszedhető ekét is. Itt állí­tották össze. Osmo Hillebrand jó gyakorlati szakember. Ott­honában farmerkedik, har­minc—harminc hold szántója és erdeje van. Aztán van egy másik szenvedélye is, a sízés. Ebben is kiválót nyújthat, hiszen a finn sícsapat edzője. A nemzetközi bírákat nem hatja meg a világbajnoki te­kintély, de a munkájáról semmi rosszat nem tudnak mondani. Az arcokról le le­het olvasni az elismerést. Hil­lebrand mindezzel nem tö­rődik. Megfontoltan, nyugod­tan halad. Néha megáll, mé­regeti a barázdákat, s moso­lyog a jól felkészült emberek1 biztonságával. Osmo Hillebrandot előbb- utóbb legyőzi valaki. Mi azonban sokat tanulhatunk tőle. Mindenekelőtt azt a rendkívüli szakmaszeretetet, amely nála már a szenvedély­be csapott át. A másik, a sok-sok gyakorlás, amit min­denkinek ajánlott. Persze r,e feledkezzünk meg a ^ rendkí­vüli versenyekéről sem. Azon­ban ez utóbbi nem csökkenti a finn versenyző előnyös em­beri tulajdonságait, mert a konstrukció kialakításában neki is sok az érdeme. Na, és jó ekevei sem tud akárki jól dolgozni! Pádár András NÓGRÁD — 1968. szeptember 3., kedd I

Next

/
Thumbnails
Contents