Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-02 / 180. szám
Kinek biztosít szobád utat? Vélemények az újítási rendeletről Sok a vita az újítást rendelet értelmezése körül. Egyesek jónak tartják, mások nem, de sokan vannak akik csak hallomásból ismerik azokat a jogszabályokat, amelyek kimondják: ki újíthat, mi tekinthető munkaköri kötelezettségnek, milyen az elbírálás és a díjazás új módja. Egybefogva ezeket a gondolatokat a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben felkerestem három újítót, s megkérdeztem tőlük: ismerik-e az új jogszabályokat, s mi a véleményük róla? Balogh István, arany-, ezüst- és bronzéremmel kitüntetett újító türelmet kért, amíg be* állítja az egyik gépet. A hengermű gy ego-részlegében művezető. Neve az újitómozga- lom alapító tagjai között szerepel. Azt mondja: — Hallottam, hogy az újítások száma az utóbbi félévben csökkent. Valószínű abból adódik, hogy az újítók közül kevesen ismerik az új jogszabályokat, nem tudnak mihez kezdeni. Jómagam sem ismerem részletesen az új követelményeket, lehetőségeket. Amit jónak tartok az a következő: eltörli a munkaköri kötelezettség fogalmát, tehát mindenki újíthat. Kimondja, hogy ezután nincs közreműködő. Minek is? Voltak, akik ezzel visszaéltek. Előnyős, hogy az egyszemélyi elbírálók a jelenleginél nagyobb összegű újítási díjat is kifizethetnek. Tisztázatlan viszont az újítási díjak kifizetésének módja. Eddig az előkalkuláció alapján kötöttünk szerződést a vállalat vezetőivel. Ebben az okmányban feltüntetjük, hány százalék illet meg bennünket. Ha jónak találtuk elfogadtuk, ha nem, fellebbeztünk egészen a bíróságig. Mondják, hogy az újítási dijat prémiumban, negyed- vagy félévenként kapjuk meg. Ennek ellenére sem álltam le az újításokkal. Jelenleg is kettő „fekszik” az újítási irodán. Az egyik 140 ezer forintos megtakarítást ígér, a másik kevesebbet, mondjuk 25 ezer forintot.., * r — A vörös sarokban tanulmányoztuk az újítási rendeletet. Megítélésünk szerint kedvezőbb nekünk, tisztábban látjuk, mit kapunk, mi a jogunk. Megnyugtat, hogy az egyszemélyi elbírálóknak egy hónap alatt igent, vagy nemet kell mondani. Jó tudni, hogy nem kell hónapokig várni az előkalkulációs számításokra sem. Előny az is, hogy az egyszemélyi elbíráló, mondjuk a főmérnök, nagyobb ősz- szeget, úgy tudom ötezer forintot is adhat. Az új rendelet gátat vet a hosszan tartó vitáknak. Vagy elfogadja az újító a vállalat által felajánlott összeget vagy sem. Ha nem, akkor megszűnik az újító által kezdeményezett jogviszony. Igazságos dolog a közreműködők megszüntetése is. Eddig az újító legtöbbször csak az ötletet adta. a kivitelezés majdnem mindig a közreműködőre hárult. A kifizetett újítási díjnak viszont csak tíz, tizenöt esetleg 20 százalékát kapta. Most nincs bent újításom, a csavargyári újítóknak segítettem mint közreműködő. Elgondolásom ? Az van! Csak akkor jelentkezek vele, ha már mindent megoldottam — mondja Balázs István 8. bronzfokozattal kitüntetett kovácsológyári lakatos, csoportvezető. * Füzes Zsigmond, a hengermű csoportvezetője a nagyirodán. Az ezüstfokozat tulajdonosa. — Régi szerzemény — kezdi. .; Legutolsó újításomat két Gyors válasz a NÓGRÁD tegnapi kérdésére Tegnapi lapszámunkban „A NÓGRAD mai kérdése” című rovatunkban foglalkoztunk azzal a felháborító eseménnyel, évvel ezelőtt adtam be. Alikor azt válaszolták: nem fogadják el, mert javaslatom munkaköri kötelezettséget jelent. Azóta nem találtam, amire azt mondhatnám: meghaladja munkaköri kötelességemet. Hivatalosan még nem tudok róla, de mondják: az új rendelet megszünteti a munkaköri kötelesség fogalmát. Jelenleg nincs olyan téma, amit beadhatnék. Megvárom, míg elkészül a mi jogszabályunk, amiből megtudom: melyik területen dolgozhatok mint újító... ■* A kérdésekre Kassai József, az újítási iroda vezetője válaszolt. Megerősítette, hogy az új rendelet megszüntette a munkaköri kötelesség fogalmát, elvileg mindenki újíthat. Ellenben kiterjesztette azoknak a körét, akik műszaki fejlesztésre kötelezettek. A gyárban ez száz főt érint, közepes és magasabb vezető beosztásban dolgozó műszakiakat, őket tulajdonképpen az új jogszabály kizárja az újító- mozgalombóí. Prémiumot is csak akkor kaphatnak, ha átlagon felüli teljesítményt nyújtanak. Kinek kedvez az új jogszabály? A kisebb összeget produkáló újítóknak, az alacsonyabb beosztásban dolgozó műszakiaknak és a fizikai dolgozóknak biztosít nagy előnyt, tág lehetőséget, szabad utat. Amit még el szeretnék mondani: a végnélküli viták, pereskedések megszüntetését szolgálja, az az előírás, mely szerint a dolgozó csak akkor vezetheti be újítását, ha a vállalat vezetősége elfogadta. Amennyiben egy hónap alatt nem kap választ, panaszt tehet a szakszervezeti bizottságnál, 15 nap eltelte után ameny- nyiben ott sem intézkednek, — a döntőbizottságnál. Végül pedig válaszolok arra a kérdésre: miért esett vissza nálunk az újítómozgalom? Növelték a műszaki fejlesztésre kötelezettek , számát, akiktől jött a jelentős megtakarítást biztosító újítás. Kis kapu azért most is van számukra. Munkaterületükön kívül újíthatnak. Mindezt megírom a SZOT-nak is, ahol ugyancsak erre kíváncsiak. Venesz Károly Mikor vernék meg engem? Ezt a kérdést tevő gyei-mek szokta feltenni magának, sokkal inttább az újságolvasó, amikor utcai, kocsmai verekedésről — vagy éppen szurkálásró] — értesül. A kérdés, mint a stilisztikában tanultuk: szónoki; a választ ugyanis senki sem tudja megadni. Szomorú, de tény, hogy megyénkben a megveretes esélye növekszik. Ez év első felében majdnem tizenhat százalékkal több esetben kellett nyomozást elrendelni élet- és testi épség ellen irányuló bűncselekmény alapos gyanúja miatt, mint 1967 első hat hónapjában. A közügyek iránt érdeklődő állampolgár ugyan őszintén örülhet annak, hogy más bűncselekményeket illetően lényeges, országos szinten is figyelemre méltó a javulás, de örömét megkeseríti a címben feltett kérdés: ugyan, mikor vernek meg engem? ... Ha két térképet rajzolnánk, úgy, hogy az egyiken a szesz- forgalmat, a másikon a lakosság átiaigos műveltségét szemléltetnénk, majd a két térképet összevetítenénk, kísérteties pontossággal kapnánk meg azokat a területeket, ahol különösen elgondolkodásra —, s természetesen cselekvésre — .késztet az erőszakos cselekmények nagy száma. Beszéljünk előbb a szeszről: Értelmes, jó akaratú emberek tízezrei küzdenek hazánkban az alkoholizmus ellen. Ez az érem egyik oldala; fényes. A másikon ott a büfé a balassagyarmati kórházzal szemközt. A megyei alkoholellenes bizottság végre elérte, hogy ott ne árusítsanak szeszes italt. A jogos elégedettség csak kurta ideig tarthatott: a polcokon ismét kínálkozik a sokféle szesz. Szívesen hallottunk arról, hogy a salgótarjáni Szivárvány szesz- mentessé vált. Nemsokára az ördögé lett az öröm: akinek pénze van, nyakalhat megint a Szivárványban is. Lám, nem elég a Karancs utca elején a szégyenteljes hírű Kéményseprő, „kell” még egy talponálló — húsz méteren belül. Üj élelmiszerüzlet nyílott a salgótarjáni Rákóczi úton. S benne megnyílt a disztingváltan hangzó „desszert borkóstoló” ... Ludám halásziban jócskán becsípett embereknek adtak ki másodpercekkel zárás előtt palackozott italt. Vajon azt képzelte a kocsmáros, hogy a vendégek az üvegeket majd csak otthon bontják fel?... Bizony, nem ez történt; buzogány lett a borosüveg, — aztán előkerült a gyilkos kés ... Minap arról írtunk, hogy a „sörényes huligánt” — akinek a tárgyalás napjára a rendőrség ülőre nyíratta a haját — egyévi szigorított börtönre ítélte a salgótarjáni járásbíróság. A tárgyaláson a fiatalkor határát alig túllépett szeszkazán elmondta, hogy aznap reggel a salgótarjáni főtéri vasútáüo- más restijében öt kétclecis pohárral fogyasztott Hubertust. Körülbelül egy óra alatt! Fiókunkban a MÁV Utasellátó Üzemi Vállalat e hónapban írott levele; ebben — egyebek mellett — arról is szó van, hogy a rendőrség kezdeményezzen szabálysértési eljárást azok ellen, akik az alkohol kiszolgálásával kapcsolatos előírásokat megszegik. Legyen szabad érdeklődnünk: a járőr dolga-e felfigyelni arra, hogy körülbelül hatvan perc alatt ötödször telik meg a kétdecis pohár tömény szesszel, avagy azoknak, akik a púit mögött állnak? Aligha vitás. hogyegYén fegyelmezetlensége az elsődleges oka a verekedésnek, szur- kálásnak. Meglett emberek ütik-verik-szurkálják egymást, mert összevesztek a kártyán, mert gyermekeik hajbakaptak. S mit tesz ez alatt a többi? Nagy-nagy ritkaság hogy szóváltás ne előzzön meg késszúrást, verekedést. Általános, de egyáltalán nem helyeselhető gyakorlat, hogy a kocsmai vendégek, a járókelők csöndben el- osönnak a cívódás színhelyéről anélkül, hogy békíteni próbálnának, vagy legalább gyorsan értesítenék á rendőrséget, segítségül hívnának önkéntes rendőrt, munkásért. Mikor vernek meg engem? — kérdi az újságolvasó, mikor a lapban iépten-nyomon látja, hogy a bíróság a testi sértés elkövetőire javító-nevelő munkát, próbaidőre feltételesen felfüggesztett szabadságvesztést szab ki. A törvénykezés gyakorlatát munkája folytán jobban ismerők tudják, hogy a visszaesés nem jellemző a testi sértést elkövetőkre, — így az enyhe, nevelő jellegű büntetés egy-egy vádlott esetében valóban méltányos, szocialista szellemű. Az általános megelőzést illetően azonban, — amint az objektív statisztikai adatok mutatják —, nem sokat- ér. E sorok íróját az imént említett sörényes huligán elítél - tetéséről szóló cikk megjelenése napjának délelőttjén Salgótarjánban tizenegy (!) ismerőse állította meg az utcán. Mind a tizenegy ember — családanya, pedagógus, kereskedelmi dolgozó, rendőr, ügyész, újságíró kolléga, gyógyszerész stb — pontosan ugyanazt mondotta: „Ilyen ítéletek keüenek, ilyen ítéletek törik le a huligánok szarvát.” Megyénkben ^yi16azsá|s rendőri szervek élnek a gyorsított eljárás lehetőségeivel. A közrendet, közbiztonságot féltő, törvénytisztelő emberek nagyon szívesen látnák a verekedőket is három napon belül a vádlottak padján, s megnyugvással vennék tudomásul, hogy a bíróság rövid, de végrehajtható szabadságvesztést szabott ki rájuk. — b. z. — Megoldódik Horpács gondja A horpácsiak évek óta panaszolják, hogy a községben sem a vegyesbolt, sem az italbolt nem felel meg a követelményeknek, az öreg, megviselt épületben nedvesek a falak, a helyiségek szűkösek, az áruk tárolása, a kultúrált kiszolgálás, árusítás, fogyasztás ilyen körülmények között szinte megoldhatatlan nehézséget jelent. A jogos panasz orvoslását a Nagyoroszi és Vidéke ÁFÉSZ már többször az elsők közé sorolta, a megvalósítás elé azonban mindig akadályok gördültek. Ebben az évben a szövetkezet ismételten felülvizsgálta beruházási tehetőségeit és megtalálta a módját, hogy a horpácsiak régóta húzódó gondját enyhítse. A tervek szerint még az év folyamán lebontják az italboltot és megkezdik az új vegyesbolt építését. amire mintegy kétszázezer forintot szánnak. Az előzetes tárgyalások után sor kerül az építési tervek kidolgozására. Az italbolt előreláthatóan a vegyesbolt helyére költözik majd. A szövetkezet vezetői az építkezés lebonyolításánál számítanak a község lakosságának összefogására, a tanács, a helyi szervek támogatására. amely a salgótarjáni Karancs Szállóval szemben történt: egy koros asszonyt felnőtt férfi ütlegelt bottal. Cikkünkkel kapcsolatban dr. Sajgó László, a salgótarjáni járási ügyészség helyettes vezetője adott tájékoztatást. — Minden becsületes állampolgár, minden bűnüldöző szerv számára öröm, hogy vannak derék fiatalemberek, mint az idős asszony bántalmazása ellen fellépő Angyal Gyula és Novák András. Az ügyészség o történtek miatt elrendelte a nyomozást Fischer Tibor salgótarjáni lakos ellen. Kívánatos, hogy a tettest mielőbb a bíróság elé állíthassuk. Ezért kérem az eset szemtanúit, tanúvallomásuk megtételére jelentkezzenek a Salgótarjáni városi és járási Rendőrkapitányság (Kossuth Lajos utca 5.) I. emelet 239 számú szobájában, vagy a rendőrség 13-20 telefonszámát hívja, a 239 számú mellékállomáson. Keresik, de késik a Csillag Háromezer gázkályha Megérkezett a salgótarjáni Tűzhelygyárba a szoba fűtésére alkalmas gázkályha prototípusának jóváhagyása. A gyár annak érdekében, hogy még az idén kibocsáthassa a tervezett háromezer gázkályhát, megkezdte a fűtőkészülék sorozatgyártásához szükséges szerszámok készítését. Már sorozatban állítják elő a kétlángú, olcsó gázresót, melyből a harmadik negyedévben hétezer, a negyedik évnegyedben ugyancsak hétezer darabot bocsátanak a kereskedelem rendelkezésére. Előrehaladott állapotban van a K— 125-ös. automatikus primérle- vegő szabályzóval felszerelt széntüzelésű kályha gyártása is. Az előállítás utolsó műszaki problémája, a keüő minőségű hőólló üveg a jelek szerint a Síküveggyárban megoldódott. A hőálló üvegelőtét sorozatgyártásához is a Tűzhelygyárban készülnek a szerszámok. Hasonló üvegelőtéttel látják el egyébként a gázkályhákat is. Sajnos, a nagyon keresett új típusú, szép kivitelű Csillag tűzhely sorozatgyártásához — szerszámkészítő kapacitás hiánya miatt — csak a jövő év második negyedében foghatnak hozzá. Rajzok — nemzetközi rangon Karancsiapujtőn A három nyelvű (magyar, orosz, francia) katalógusban rendkívül eredeti ábrázolás- módjában sajátos szemléletet tükröző vízfestményre bukkan az érdeklődő. A festmény égy lovast és egy lovat ábrázol. A lovasban is van valami a lóból, a lóban is a lovasból. Egyáltalán, „mindkettőjükben” nagyon-nagyon sok az emberi, a határok kettőjük között már-már összemosódnak... A festmény a 11 évesek első díját nyerte el, címe: Lovas, alkotója a karancslapujtői Tóth János, VI. A. osztályos tanuló. A, díjat a debreceni nemzetközi gyermekraj z-pályázaton adták ki. A pályázatra, amelyet a Hajdú-Bihar megyei, a debreceni városi tanács, a szak- szervezetek megyei tanácsa, a Népművelési Intézet, az országos, a megyei és a városi úttörőszövetség, a debreceni megyei művelődési ház, és a Déryné Múzeum írt ki a szocialista országok gyermekei részére, a képzőművészeti ízlés fejlesztése és fokozása, a barátság és a nemzetközi kulturális kapcsolatok elmélyítése érdekében, mintegy 15 ezer gyermekrajz érkezett. Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Kuba, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és — természetesen — hazánk gyermekei küldték el munkáikat. Tóth János díja tehát rangos nemzetközi díj, amely a számos többi — magyar gyermekek által nyert — korosztály-díjjal együtt ismételten bizonyítja: a magyar gyermekrajz nemzetközileg rangos helyet foglal el. Országos vonatkozásban pedig a Nógrád megyei Karancslapujtő gyermekraj zszakkörének tagjai ugyancsak ismertté váltak munkáikkal. A szakkör vezetője Őrösé István fiatal pedagógus. Azaz. most már csak volt szakkörvezető, pár hét óta Salgótarjánban, a megyei Józísef Attila művelődési központ munkatársa. Magáénak érzi azonban a karancslapujtői szakkört, amelyet 1964-ben, amikor a faluba került, ő alakított. A következő évben már a salgói járdaversenyen Lipták György szakköri tag első helyezést ért el, Szalai Győző a második, Vízvári Mari a harmadik helyet szerezte meg. Majd Lipták György egy észak-magyarországi középiskolás pályázatot is megnyeri. 1967-ben pedig az Országos Béketanács pályázatán a szakkör kollektív első helyezést ért el. s a kiállító tanulók munkái eljutottak Indiába, Japánba, Németországba, Lengyelországba és Csehszlovákiába is. Az idei eredmények szintén méltóak a szakkör rangos múltjához. Rozgonyi Sándor, a megyei tanulmányi versenyen első díjat szerzett kategóriájában, s a júliusban megrendezett debreceni nemzetközi gyermek- raj zpályázaton Tóth János első díja méltó folytatás. A pályázaton Zsidai Béla is szép eredményt ért el. Orosz István a gyermekrajz szerelmese. Az egri tanárképző főiskola rajz-földrajz szakán végzett, maga is több kiállításon szerepelt, két ízben az országos pedagógus képző- művészeti tárlaton, Nógrád megyei képzőművészeti tárlatokon stb. találkozhattunk munkáival. S egyéni kiállítása is volt már Salgótarjánban. Felvétele a képzőművészek észak-magyarországi szövetségébe most van folyamatban. Ó mégsem erről beszél, hanem a gyermekrajzokról. — Részt vettem a prágai nemzetközi gyermekrajzkong- resszuson is 1966-ban, ahol a nemzetközi gyermekrajzki- állítások anyaga, a világ gyermekrajzi problémái voltak napirenden — mondja. — (Melyek ezek? — A gyermekek ösztönös rajzi tehetséggel kerülnek az életbe, az iskolákban nagyon sok helyen ezt a képességet megölik bennük, sok esetben — sajnos — éppen a nevelő fantáziátlansága miatt. A gyermek, amikor iskolába kerül, egy folyamaton kezd átmenni, amelynek „végén” már a tudatos művészi munkát fejleszti tovább. Ha eljut a „végére”. Ha folyamat közben a rajzórákon esetleg szakkörökben kedvezőtlen hatás, túlzott nevelői irányítás, vagy technikai problémák érik, akkor nem jut el sehova hátat fordít a rajznak, festésnek. A szakkörben Orosz István nagyon fontosnak tartotta, hogy a gyermekek fantáziája szabadon kibontakozhassék, a tapintatlan beleszólást a legmesszebbmenőkig kerülte. A karancslapujtői szakkört most fiatal nevelőnő „veszi át”. Reméljük, ezután is sok örömet okoz a karancslapüjtői művelődési ház kebelében működő kör Nógrádnak, az országnak, sőt a nemzetközi közönségnek is. <tc> NÓGRAD — 1968. augusztus 2., péntek 3
