Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-11 / 188. szám
Willard Motley A majdnem fehér fiú Egy gyerekkori jelenet " örökké bevésődött az emlékezetébe. Apja ölben odavitte a szalon ovális tü^re elé, s odahívta a néger édesanyját is. „Nézz a tükörbe. fiacskám” — mondta, a mindhárman belenéztek, komoly, mo- solytalan tekintettel. — „Nézd meg az édesanyádat, és nézz meg engem. Nézd meg az ő bőrszínét, meg az enyémet. Mi mindhárman nagyon szeretjük egymást” — folytatta az apa, s a tükörből visszaverődő tekintetek ragyogtak a boldog büszkeségtől. — „Igen, mi szeretjük egymást, az emberek viszont olyiiok, amilyenek. Vannak .töztük jók és vannak gonoszok”. Ezt a napot sosem felejtette el. A néger srácok, akikkel barátkozott, „fehér-nígger”- nek csúfolták, fehér pajtásai pedig időnként furán néztek rá, de nem szóltak semmit. Aztán egyszer-egyszer kicsúszott a szájukon a nigger szó, és akkor bűnbánóan píilant- gattak Jimmyre. Egyébként remek fiúk voltak mind. Az iskola elvégzése után állást kapott egy belvárosi szállodában. mert nem lőttek rá, hogy valójában kiíéle-miíéle. Ö azonban nem érezte jól magát. Valahogy mintha saját lényének felét megtagadta volna. Azt is tudta, milyen nehéz a szinesbőrűeknek munkát találni, s furdalta a lelkiismeret. mert neki oly könnyen sikerült. Ezek a dolgok mind úgy éltek Jimmy lelkében, mint kemény, fájdalmas csomók. Járt lengyel kiskocsmákba. olasz családokhoz házibulira és ír esküvőre. Járt színesbőrű lányokkal is, de ezek nagy része tartott tőle, nem tudták, hogy tulajdonképpen kicsoda Timmy. Velük sem érezte jó! magát, és a fehér lányokkal sem■ Aztán egyosapásra beleszeretett Cora'oa. Néha töprengett a szerelmen. Most itt volt, és nem tehetett ellene semmit. Megrémült. És egyre inkább azt kívánta, noha önmaga előtt is szégyellte bevallani, hogy bár ne lenne benne egy csepp néger vér sem. A Trionan táncpalotában ismerte meg Corat. A lány haja nem volt olyan világosszőke, mint az öve, de finom hullámokban keretezte arcát. Bőre lágy, rózsaszín keblei keményen álltak nedves ajka csábítóan csillogott. Egész erte együtt táncoltak, s amiket eljött a hazatérés ideje, Jimmy megkérdezte Corat, hogy elkísérheti-e. — Igazán kedves tőled — mondta a lány, kék szemében vidám mosollyal. Amikor Jimmy ráadta a kabátot, egy kicsit hozzádőlt. Aztán kisétáltak a bálteremből, s nem volt mit mondaniuk egymásnak. Amikor megérkeztek Coraék háza elé, valahogy egyiküknek sem akaródzott elbúcsúzni. Szorosan egymás mellett álltak, s először a lány szólalt meg: — Nagyon szép este volt — mondta s közben szórakozottan dobolt a kerítésen. — Igen. különösen azután, bogy megismerlek. — Ugye, találkozunk majd? — kérdezte Co»*a és felpillantott rá. Jimmy elfordította a fejét— Jobb. ha most mondom meg. mielőtt valaki más tenné; néger vagyok. — Ugyan, csak ugratsz — felelte a lány kis, Ingerült nevetéssel. — Egyáltalán nem. Azért mondtam, mert szeretlek. A lány kissé hátralépett. Szemével végigpásztázta a ház ablakait, hogy nem ég-e a villany valamelyik mögött — Kérlek. találkozzunk majd valahol. Cora pillantása elfordult az ablaktól, s a járdát bámulta, mint Jimmy Szája sarkában kemény vonás telepedett. — Ugye, nen> mondtad komolyan. ., hogy szinesbőrű vagy? — Hát számít az? — Nem, csak . — furcsán, mélyen a szemebe nézett, aztán azt mondta: — Hívj fel holnap délután. A Jackson Parkban találkoztak- Sétáltak, majd egy távoleső padra telepedtek le. „Tudod, sosem szerettem a niggere ... bocsánat, a négereket. Te egyáltalán néni úgy festesz. Miért árulod el az embereknek ?” — Az emberek olyanok, amilyenek — mondta Jimmy, de válasza ezúttal nem hangzott meggyőzően. 1 immynek rá kellett jön- J nie, hogy a lány kedveli őt. Gyakran haza is kísértette magai, s ilyenkor sokáig álltak a teraszon, össze- öifclkezve. Az egyik ilyen alkalommal Jimmy meghívta Corat, hogy jöjjön el, s ismerkedjék meg a szüleivel. Az édesapja ugratta Jimmyt a lángolásáért, s megjegyezte: komoly lehet a dolog, hiszen még így lányt sem hozott el bemuta.ni. Mama sült csirkét és kuglófot készített, s amikor Jimmy elindult Cora- ért. apja és anyja porronggyal felfegyverkezve tizedszer töröltek le minden egyes bútordarabot a szalonban. — Apa, anya: ez Cora — szólt Jimmy, amikor megérkeztek. — Üdvözlöm. kedves — szólt anya, apa pedig azon- nyomban belekezdett valami képtelen történetbe, ami úgy kezdődött, hogy „Jimmy hároméves korában-. Apa és anya elfogulatlanul viselkedett, csak Cora tűnt zavartnak. Kerülte a szülők pillantását, fészkelődön a székén, és csak csipegetett az ételből, aminek elkészítésével anya egész délután bajlódott. Időnként segélykérő pillantással nézett Jimmyre, aki csak abban reménykedett, hogy szüleire nem ragad át a lány idegessége, s alig várta, hogy már kint legyenek az ajtón. Abban a percben ismét olyanok voltaic, mint máskor. — Apa és anya csodálatos emberek. — szólt Jimmy, miközben Coraét felé sétáltak, de a lány kifejezéstelen tekintettel nezett vissza és nem válaszolt. Aztán egyszer Cora hívta meg őt, de előbb alaposan felkészítette a látogatásra. — Nehogy említsd a szüleimnek. hogy szinesbőrű vagy, Jimmy... Apa nem szereti a négereket, nem olyan széles látókörű, mint én. De te ne törődj ezzel. Nagy, krémszínű kocsi állt Coraék háza előtt, s a szalonéin lábas hamutartók, és egy zongora, melyen senki sem látszott. Cora apja szivarozott. Részvényei voltak, minden télen két hetet Floridában töltött, s ki'ogyhatatlanul mesélt a „floridai niggerek”- rfl Cora kövér és túlöltözött édesanyja feddón szólt férjére ikor megelégelte a neger történeteket. — Ugyan Harrv. ne beszélj mái így' Mit gond >i mid rólunk ez a fiatalember. Vannak nagyon "er,des, tisztességes négerek is, persze én egyet sen ismerek »lemélyesen-. * Tor. ölbete’.4. kézzel Ült, Jimniv pedig kí nosan mos'ly- gott Mr Harc.j-’ viccein, s közben nyomorultul érezte magát Kiderült, hogy egyikük ct.öo'.ában sem. érzik jól magi kát. Csak k-íttesuen. Ncgy béna’ 'g jártak így, sokat ir.nrmk egymás, de egymás nélkül boldogtalanok voltak. Aztán egy éjjel barátjuk Chevroletjén kikocsikéztak a közeli erdőbe. Suhant a kocsi a sötét, elhagyat-át országúton. Amikor egy salak-úthoz értek, Jimmv második sebességbe tette a kocsit, s lassított. A faágak súrolták a tetőt, Cora pedig közelebb bújt hozzá. Leállította a motort, s kikapcsolta a világítást is. Csendesen ültek ott egy darabig, aztán Jimmy megszőlc-lt: „Sétáljunk egy kicsit”. Kisegítette a lányt a kocsibólKicsiny, füves dombon ültek. vállat vállnak vetve Cora még közelebb húzódott hozzá. Egyébként nem moccantak, és nem is beszéltek, de amikor Cora lélegzett, Jimmy megérezte testének finom hullámzását. Olyan volt. mintha egyek lennének. Azután karjával átí'cnta a lányt és csak annyit mondott: — Cora, nagyon szeretlek! — Szeretsz Jimmy0 — szólt a lány, s olyan közel fészkelődön hozzá, hogy a fiú most már a szívdobogását is érezte. Majd lassan hátradőlt és lehúzta magára a fiút is. Sokáig feküdtek ott, csukott szemmel és szaporán zihálva lélegeztek. A lány egyik lábát átvetette a fiú testén. Az tetőtől talpig remegni kezdett. Hirtelen telült. Felült Cora is. Teljesen egyedül vagyunk itt — biztatta a lány, s kigombolta Jimmy ingjének legfelső gombját. — A világon senki sincs itt rajtunk kívül. — Nem tehetjük meg, Cora — Talán azért, mert színesbőrű vagy? Engem nem érdekel, Jimmy, komolyan mondom, hogy nem. — Nem azért, hanem mert szeretlek- Azt szeretném, hogy joggal lehessük. Hozzam jössz feleségül? Cora pillantása találkozott Jimmyével, csakhogy amazé lágy volt, az övé meg dühtől izzó. „Átkozott, koszos nigger!” — mondta, majd felugrott és elrohant. Sebesen, ahogy a lába bírta. 1 immy még sokáig ma" radt Ott. A fűbe temette arcát. „Az emberek olyanok, amilyenek” — mondta magában, azten rekedten, hangosan felnevetett. De ez a nevetés félig zokogás volt, majd egészen azzá alakult, s ő majdnem beíúrta magát a földbe, hogy az elnyelje a hangot. A hold részvétlenül ragyogott fölötte, megcsillantotta szőke hajának fürtjeit. (Fordította; Ziláld Judit) Gonda Zoltán: Falurészlet Suha Andor Kavicsok Az a kis manó, aki bennem naponként a Jó- és rosszkedvet adagolja, ma, valószínű tévedésből, egy kanállal több keserűséget csepegtetett a szivembe. Vettem hát két cirkuszje- gyet, — vidámoljunk fiammal együtt. — Cirkuszba? A sátorba? Ebben a döglesztő melegben? — kérdik tőlem, akik tudnak az elhatározásomról. — A gyermekért a házasságot is kibírja az ember, pedig az, ugye,.. Egy házassági hirdetés: At első térjem jobb sorsra érdemes alkoholista volt. A második, sajnos, absztinens. Keresem a hozzám illő harmadikat. A segédmunkás, jóképű fiatal férfi, óránként 5 forint 50 fillérért cipelte a vasútnál a hatalmas paradicsomos rekeszeket. Szóval trógerolt. A munkavezetője, irigy, fonnyadt izmú öregember, már napok óta kritikus szemmel figyelte, milyen könnyedén végzi a fiú a munkát. Aztán délben rászólt: — Jenó, már nem vagy a tégi, a szezon elején szebben tartottad a ládákat, és a járá-, sód is veszített könnyedségéből. A melós tudta, hogy mosl a vezető belékötött. Dörmögött valamit, már amit ilyenkor Tízkor hazamentek, szófiadörmögni szokott egy melós. nul lefeküdtek. — Dörmögsz fiam? Ez azért + van, mert nem bírod a kritikát. Ismerem én az ilyen fickókat. Fiatalok, beképzeltek, nem szeretik, ha az öregek oktatják őket. Egyikőtök sem szereti a kritikát, csak a nőt, meg a hosszú hajat — szólt még egyszer a vezető. Ekkor a fiú földhöz vágta a paradicsomosládát. Valószínűleg a 30 foknak köszönhető, hogy felforrt az agya, mert a következő válaszra vetemedett: — Azf hittem, hogy óránként 5 forint 50 fillérért az ötvenkilós ládákat kell bírnom, nem a kritikát... Később ráfogták, hogy vándormadár. Korán nősült, ráért volna még. Es szegények is voltak. Dolgoztak, este hazamentek és azt tették, amit ilyenkor tenni kell. Három hónapig bírta. Akkor, vasárnap délután amíg felesége aludt, leszokott. Hazament az anyjához, kért tőle egy húszast és elment a tánciskolába táncolni. A kórház folyosóján szaladgálok le-fel, és dohányzom.., Odabenn az asszony vajúdik. Filmet nézek, a kórház folyosóján fiatal férj szaladgál le-fel és dohányzik ... Odabenn az asszony vajúdik. A TV jelentiben szombat, este mutatják a kamerák, hogy a kórház folyosóján egy fiatal férj szaladgál le, s fel, és dohányzik .., Odabenn az asszony vajúdik. A hetilapban olvasom, hogy a kórház folyosóján a fiatal férj szaladgál le s fel, és dohányzik ... Odabenn az ass- szony vajúdik. Elgondolkodom. Mi lesz velünk, újságírókkal akkor, ha egyszer egy ilyen fiatal férj nem dohányzik majd? OTP-ország vagyunk. Eddig is sejtettem valamit, néhány tetemes kölcsönömből kifolyólag, most azonban teljesen megbizonyosodtam. A kisfiam Monigitárt kért és azt mondta: — OTP-részletre is kapható! Egy óra múlva a felesége ott En 12 éves koromban száj- volt és szomorú szemmel tán- harmonikát kértem és azt sem colt egy idegen karjaiban■ tudtam, mi az a bank. Pataki József: Anyóka a kemencénél Palásti László Gőzfürdőben Korponait tudálékos, öntelt embernek ismerték a hivatalban. Mindent jobban akart tudni, mint más, és állandóan tanácsokat adott ismerőseinek, sőt néha idegeneknek is. Mint most annak a kövér férfinak, aki mellette ült a fürdőben, a langyos medence lépcsőjén. Vele egykorú lehetett: ötvenhatra taksálta. Korponai megszólalt: — Bocsánat, hogy alkalmatlankodom, de a maga korában már vigyázni kell a gőzben. Elég öt-hat perc. Nem érzi a szíve, hogy tovább volt ott? — Még nem, — Mert nem rögtön jelentkezik a hatás. A fürdő után nem ártana valami szíverősitő. A patikában recept nélkül is kaphat. Bocsásson meg, de látom a pocakján, hogy nem veti meg a jó ételt. Hány éves? — ötvennyolc. — Na, ugyebár. Ebben a korban nem szabad sokat enni. A jelszó: lehetőleg egy kicsit éhesen felkelni az asztaltól. Sohasem azzal az érzéssel, hogy jaj de jól laktam. Én évek óta megtartom ezt a szabályt, pedig csak ötvenöt múltam januárban. — Köszönöm a jó tanácsokat. — Szívesen. Nem jön tusolni? A tusolás után lepedőbe burkolóztak. — Máskor ügyeljenl Az a folyosó, amely Idevezet, kicsit hűvös és meghűlhet. Mindenesetre vegyen be egy kalmopy- rint. Mondja, jól alszik? — Néha jól, néha rosszul. — Fogadjon meg még egy jó tanácsot. Korai vacsora, utána nagy séta. Ügy fog aludni, mint a bunda... Együtt mentek a kabin felé. Szembe velük egy férfi igyekezett a fürdőbe. Amikor meglátta a kövéret, udvariasán mégha jelt: — Jó napot kívánok, prof esz- szór úr. A kövér a kabinjába ment. Korponai pedig a köszönő ember után sietett, és megállította: — Bocsánat, ki volt ez a professzor? — Radnótfalvy, a híres belgyógyász ... NÖGRÁD - 1968. augusztus 11., vasárnap 9
