Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-08 / 185. szám

Romhányi változások A történelemben is helye van a községnek. A régi feljegy­zések szerint már a XV. században is 1959 lakosa volt a köz­egnek. Először Kisromhány és Nagyromhány, később Felső- romhany néven fordul elő a régi iratokban. Az 1633-as fel­jegyzés már csak egy Romhányt említ. Több földbirtokos vál­totta egymást a községben. A XVI. század közepén a török hódoltsághoz tartozott. Különös nevezetességre tett szert c község a kuruc világban, az 1710. január 22-én vívott véres romhányi ütközettel, amikor is II. Rákóczi Ferenc és Bercsé­nyi Miklós vezette a császáriak elleni ütközetet. A csatát a kurucok elvesztették ... L j létesítmények A mai Romhány a Cserhát lábánál, a Lókos-patak völgyé­ben terül el. Lakóinak száma 2265, közülük 1105 a férfi, s 1160 a nő. A községben működik az ÉM Finomkerámiai Or­szágos Vállalat cserépkályhagyára, a Romhány és Vidéke Ál­talános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet központja, a U. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet. Van erdészete, kis­ipari termelőszövetkezete, körzeti orvosi és fogorvosi rende­lője, gyógyszertára, azonkívül körállatorvosi székhely. Ebben a községben van a járás egyetlen középiskolája, a gimnázi­um. Két új telep épült a faluban, az új házak száma megha­ladja a kétszázat. Az érem két oldala A község a felszabadulást követő időkben, de főként az 1960—67-es esztendőkben rendkívül sokat fejlődött. Amellett, hogy új cserép- kályhagyár épült a faluban, több szociális, kulturális és egészségügyi létesítménnyel is gazdagodott a község. 1959- ben például 750 ezer forintot költöttek a 75 személyes új óvoda építésére. A következő Akik muzsikálnak A község híres zenekara a Silvers együttes. Két éve ala­kultak. A fiatalok szeretik őket, szívesen táncolnak akkor, ha ők játszanak. Szombaton­ként a KISZ-klubban, vasár­nap a cukrászda előtt. Három gitáros, egy dobos. A szólógi­táros Kiss János technikumis­ta. Varga István „civilben” ké­ményseprő, ő a dobnak mes­tere. Legutóbb Anna-bál volt Romhányban. A bevételből az erősítő berendezést szeretnék „felújitani” a zenekar tagjai. A régi elavult. Büszkék rá, hogy ezt is munkával szerezték. Két- bodonyban háromszor kellett játszaniuk azért, hogy erősítőt kapjanak. Pattogó muzsikáju­kat az öregek is meghallgat­ják. Az elárvult útszakasz Három évvel ezelőtt a KPM Közúti Üzemi Vállalat emberei befejezték az útépítést Rom­hányban. Elkészült a portala­nítás a községen átvezető úton. Végeztek a munkával a Szátok irányából érkező szakaszon is, egészen a község belterületéig. Csodák csodájára az építők mintegy nyolcszáz méteren ott­hagyták a munkát, nem végez­ték el a felújítást, a portalaní­tást. A tanács már három éve levelez a Közúti Üzemi Válla­lattal, legutóbb a múlt hónap­ban írtak az útépítés befejezé­se céljából. A válasz: néma hallgatás. Az emberek joggal kérdezik: mi van itt a háttérben? Az út­ra pedig szükség van, hiszen ott van az iskola, a tsz köz­pontja, s több lakóház. Mi is hisszük, hogy a hiány pótlásá­ra nem kell újabb három évig várakozni Romhányban. évben félmillió forintból elké­szült a gimnázium épületének tatarozása. Később, 1965-ben 920 ezer foxántot költöttek egy új, négytantermes iskola épí­tésére, még ebben az évben 280 ezer forintból felújítot­ták a körzeti orvosi rendelőt és lakást. Egy évvel később koi'szerűsítették a közvilágí­tást, három közforgalmú híd építésére pedig több, mint 1,2 millió forintot használtak fel. Két pedagóguslakás vá- sái’lására 210 ezer, három ne­velői lakás kialakítására pe­dig 70 ezer forintot költöttek. Ei-demes megjegyezni. A községi tanács 1961. évi költ­ségvetése alig 1,1 millió forint volt, ez az összeg 1966-ban már jóval meghaladta a há­rommillió forintot. Az összeg növeléséhez a lakosság is hoz­zájárult. Csupán az elmúlt evben 186 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a falu lakói. A Romhány és Vidéke Ál­talános Fogyasztási és Érté­kesítési Szövetkezet öt köz­ség dolgozóinak ellátását biz­tosítja, mintegy 4500 embe­rét. Erre 21 kereskedelmi egység áll rendelkezésre. Igaz, az első félévre tervezett 56 ezer forint nyereséget 160 ezer forintra teljesítették, de elmai-adtak a kiskereskedelmi és vendéglátóipari terv meg­valósításától, több mint 400 ezer forinttal. Ez pedig baj. Baj azért, mert nem biztosí­tottak megfelelő árumennyi­séget, méginkább választékot. Ezért panaszkodnak is a vá­sárlók. Megnyugtató, hogy a má­sodik félévet mintegy 3,7 milliós árukészlettel kezdték. A jutalékkulcs növelésével ösztönzőbb bérezést is alkal­Romhányban 1963-ban nyílt meg az öregek napközi otthona. A Battyán utcában, a volt iskola egyik termében televízió, rádió, kényelmes fotelek várják az otthon húsz lakóját. Pi­hennek, beszélgetnek, s az asszonyok —ők vannak többség­ben — kötnek, horgolnak. Máté Raffael, Csabai Istvánné, Hegedűs Dánielné és a többiek jó] érzik magukat Amiből a füst lesz... Meddig műemlék? ‘mm * Mi y- ' r -> > -■* , v- ■, ■ - v Tiszteletben tarják a műemlékeket Romhányban. En­nek számos jelével lehet találkozni a községben. Rendben tartják a Rákóczi emlékművet, ügyelnek a megmaradt kas­télyok állagának megóvására stb. Egyet azonban nem értenek. A budapesti Nemzeti Színház lebontását meg tud­ták magyarázni annak idején — mondják a községbeliek, de, hogy miért nem tudnak a háromnyílású híd sorsa felett dönteni, azt végképp nem értik. A hidat ugyanis műemlék­ké nyilvánították. így nem szabad hozzányúlni. Nagyobb eső idején viszont rendkívül nagy kárt okoz a híd. A legutóbbi árvíz idején is nyolc ház dóit össze, mert a híd nem birta a vizet átengedni. A községi tanács sürgeti a megoldást. Fejlesztési alap­ból segítene is. A három mellé még két átereszre lenne szükség, megoldódna a nagy gond. De ki oldja meg a gon­dot, azt nem tudják. Pedig az őszi esőzésre Romhányban is számítanak. A műemlékvédelmi felügyelőségnek éppen ezért mielőbb dönteni kell- Hisszük, hogy a tegnapi helyszí­ni bejárást most már a tettek követik. maznak éppen a forgalom, az áruválaszték biztosításáért. Így talán sikerül az első fél­évi lemaradást pótolni, a vá­sárlók teljes megelégedésére. A vezetők tudják, Rom­hányban sok a tennivaló. Ép­pen ezért még ebben az év­ben 40 ezer forintból bőví­tik az eszpxcsszót. Tartalék- Amerika felfedezése előtt az A pajtában asszonyok. Var­alap képzésével a jövőben őslalcosok már dohányoztak, ga Ferencné, Szabó Istvánné, külön ruházati és külön kor- Európában Jean Nicot francia Kaliczka Júzsefné, Zaha Sán­szerű iparcikkboltot építenek követ szerzett „érdemeket” a dómé és a többiek. A doha­.... iaAnvpk dohány elterjesztésében. Az el- nyos brigád tagjai. A csapat­y ^ . / , só magyar gyár 1867-ben jött ban huszonegyen vannak. Fü­rnél jük, a terv valóra is vá- létre. Romhányban 1905-től tér- zik a dohányt. A nagy zöld le­lik. mesztenek dohányt. veleket Pálkovács Pista bácsi helyezi el szakszerűen szárad­ni. A i r j | — Szép a dohány — mondom kei aiapszervezet az öregnek. í — Szép bizony, büszkék is ntíU'/AÍlwrnft vagyunk rá. Az idén nagyon UBBaCIUIÍUII jó volt a termés. Sok munka volt, van vele, az igaz. Igényes növény ez. Dolgozunk is reggel A Romhányi Cserépkályha- egyik helyen sem, a fiatalok itt héttől este hatig. A romhányi gyárban hatvan fiatal dolgozik, vannak a községben, csináljuk dohány híres országszerte. A A gyár KISZ-alapszervezeté- közösen a munkát. Legutóbb múltkor is itt járt a központtól nek titkára, Stvorecz Mihály volt egy pártalapszervi gyű- egy elvtárs, ő is mondta. mondja: lés. Erre mindkettőnket meg- (Kollár János, a II. Rákóczi — Taglétszámunk 45. A vál- hívtak. Itt vetettük fel, hogy Ferenc Tsz elnöke: — Jó jöve- lalat vezetősége elégedett a szeretnénk összehangolni a delmet jelent a dohány. A tsz fiatalok munkájával. Tavaly munkát. Mit akarunk? Példa- 25 holdon termeszti, holdan- volt egy ifjúsági brigádunk, 16 ul azt, hogy nekünk nincs klu- ként 2700—3000 forinttal szé­lövei. Jói dolgoztak. Az egyes biink. A telepieknek van. A móljuk a hasznot. Tervünk is kemencét szétbontották, s így felszerelést, a tv-t lehoznánk van. A jövőben szeretnénk még különböző helyre kerültek, ide hozzánk. Itt berendezünk több holdon dohányt termesz- Most nincs kifejezetten ifi-bri- egy helyiséget. A régiben meg teni.) gád, de a TMK-nál a Béke- felváltva, vagy együtt tarta- Az asszonyok megállás ncl- brigádban hét—nyolc fiatal nánk előadásokat, összejövete- kül dolgoznak. A zsinegeken alapszervi tag. A községi alap- leket. Jelen pillanatban mit három, tenyérnyi nagyságú le­csinálunk? A fiatalok jó néha- velrek; Beszélgetnek. Egerben szór beszélgettünk Boda Ja- ... voltak kirándulni vasarnap. Jo nossal, a titkárral, össze kelle- nyan a községből a Balatonnal volt gz út> csafc hdt nyitott volt ne fogni; Nem nagy a létszám vannak, a rétsági járási úttö- a kocsi. röszövetség mozgótáborában. — Mit üzen a dohánycsapat? A gyári kiszesek legutóbb dől- ~ Kérésünk lenne. A munlca Kár volt goztak a Pályán. Kevés a pén- "!*?»* csak jó lenne’ ha az *= a y elnök, vagy az agronomus még­is ttioíuÁirÁHÍ zünk, s úgy segítünk magun- látogatna. Régen volt közöt­ti Blclocgcri kon, ahogy tudunk; tünk. A Nógrád megyei Sütőipari Vállalat azt ígérte a községi ta­nácsnak: ha a tanács ez év jú­nius 15-re elkészíti az üzlethe­lyiséget, akkor kenyér és pék­sütemény szakboltot létesít a községben. A tanács állta a Találkozás az olvasókkal A szerkesztőség fogadó óráin felhez. Ez pedig a háztartást ve« olvasóink ezúttal nem egyéni pa- zetö asszonyoknak szinte néL. naszokat, hanem a község dől- külözhetetlen a főzésben. Elmond- ,. ... ^ , ... gozó nőit, háziasszonyait foglal- ták, hogy nagyon rossz a zöld­szavat, jumus 16-an jelentetter koztató közérdekű gondokat tol- seg-gyümölcs ellátás. Kiilönöseo mácsolták. Így többek között kér- nagy gondot okoz a gyümölcs be. ték, nagyon időszerű lenne" már szerzése. Oly kevés a szövetkezeti egy szövetkezeti kisvendéglő lét- értékesítés, hogy az asszonyok rehozása. Ugyanis nem biztosított meggondolják sorban álljanak-e a tanács, a termelőszövetkezet, a érte, mert mire rájuk kerülne a földmüvesszövetkezet, az érdé- «or, már elfogy a négy-öt láda szét alkalmazottainak déli étkez- árukészlet. Több gyömölcsöt kér- ses bolt Üresen tátong a falu tetése. Mintegy 40—50 főre tehető oek, nagyobb választékban! utcájában. A község vezetői, la- ^ik^ya^ m^több^a* kiírté*,’ kői azt mondják: kár volt a SÍ- sürgették: jó lenne, ha ezt a he- , lyi földmüvesszövetkezet megvalő­etsegert. Vagy tálán egyszer sítaná. elkészült a bolt. Kenyeret vi­szont azóta sem árulnak ben­ne, ugyanis a vállalat nem szál­lít a szakboltnak, a szép, ízlé­Az utolsó évek Szólt a muzsika. 4 násznép az ifjú párt ünnepelte. 914-et írtak. Pos­tás jött az ün- wplőkhöz. Kihív- a a lány apját, íladla a behívót. 1 férjnek szólt. 1 z öreg eltette. Az esküvő után nutatta csak meg. Három hét múlva i férj Galíciába nent. Tombolt u iáború, teltek az ivek. Az asszony tárt. Az urától semmi hír, azaz négis. Évek múl­va levél jött. Ben- te: fogságba esett, megnősült, három gyereke van. Még azt is irta: sze­retne hazajönni. Járuljon hozzá az asszony a válás- lioz. Hozzájárult. A férj hazajött asszonyostól, gye­rekestől. Egy hét múlva felkereste. „Csak veled tu­dok én élni” — mondta. „Akkor gondoltad volna meg, mikor biga miát követtél el” — volt a válasz. Az új asszony is üzent: Tragédia lesz, ha elmegy az ura, mert nagyon szereti. A régi asz- szony tudta, hogy izzik a levegő. Gyorsan határo­zott. Férjhez ment, mert kérője nem Is egy akadt. Ahhoz ment férj­hez, aki 27 éúen at ivott. Minden fájdalmak orvosa az idő, azt hin­nénk rendet tett a szívekben. Nem így történt. 1968. Az asszony, a férj is özvegy lett. A fér­fi ősz fejjel ismét megkereste azt az asszonyt, aki há­rom hétig volt a felesége. — Kevés van már nekünk hát­ra. Ahány év van, töltsük el együtt sZeretetben, s bé­kességben — ezt mondta. Az asszony igent fog mondani. (Név nélkül je­gyeztük le ezt a történetet Rom­hányban.) meggondolja magát a Sütőipa- ugyancsak közös óhaj egy tej. ri Vállalat is. Erre, illetve de- b°lt létrehozása, mert a tejter­mékekből az élelmiszerboltban hogy erre, kenyerre varnak a lgen gyér ag ellátás. Napokig romhányiak. nem jutnak hozzá egy pohár tej­Kőbánya a faluban „A határban első rendű épületkő, köszörű- kő és mészkőbányák vannak” — írták a szer­zők a Magyarország vármegyéi és városai című monográfiában, 1911-ben. A kőbánya ki­sebb-nagyobb kihagyásokkal azóta is mű­ködik a falu határában, 1958-től folyamatosan a községi tanács kezelésében. A bánya éves termelési értéke meghaladja a hétszázezer forintot, s húsz embernek biztosít állandó munkát a faluban. A követ elsősorban ház­építkezésekhez, kerítésekhez, s más létesít­mények talapzatához hasznosítják, szinte or­szágszerte. Ügy tervezik, hogy jövőre önál­ló költségvetéssel rendelkező üzemmé ala­kítják át a bányát, s megkezdik a gépesítést is, hogy növekedjék a termelés. Képünkön Kiss Ferenc és Kis Vendel kő­faragók, munka közben. Nem megoldott a községhez tar. toző kisebb települések napi élel­miszer-ellátása sem. Kenyérért, ami mindennapi igény, kilométe­reket kell begyalogolnl a község­be a lakosságnak. Peremboltot kérnek! A továbbiakban sok sző esett a® iparcikkboit áruválasztékáról, így fogalmaztak az asszonyok: — nincs választék, akár cipő, akár méteráru vonatkozásában elfekvő készlettel rendelkezik a bolt. Ha egy divatos cipőre vagy ruha­anyagra lenne szükségük, a váro­sokba kell utazniok. így termé­szetesen jóval költségesebb akár a gyermekek, akár a felnőttek el­látása. A panaszok figyelemre méltóak. Keresni kell mielőbb megoldású, kát! T. J. NOGRÁD-nap Rom­hányban, Munkatársa­ink egy napot töltöttek el a községben. Romhá­nyi változásokról győ­ződhettek meg, arról, mennyit változott a fa­lu, hogyan formálódott újjá. A romhányi ered­ményeket, gondokat és örömöket feljegyezte Somogyvárl László és Szokács László, a pa­naszokat Tóth Lajosné gyűjtötte össze. Legközelebb, augusz­tus 12-én Nagyorosziba látogatunk el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents