Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-07 / 184. szám

I------------------------------­1 CSAK FELNŐTTEKNEK! i Bizony, gyerekek, ne nagyon olvasnák az alább követke- [ .löket, örüljenek csak a vakációnak, hiszen már csak egy- ■ két gondtalan hét ígérkezik számukra. Az új iskolaév za- i vartalan kezdetén azonban már nagyon sokan dolgoznak. i Ezúttal a kereskedelem felkészüléséről adunk képet be- \ számolónkban. A tanügyi reform szellemében készül már minden tan- I könyv és munkafüzet, amelyeket a tanulók ebben az is- kjolai évben forgatnak majd. Az általános és középisko­lákban összesen 271 féle tankönyvet használnak, ezek 12 millió példányban kerülnek forgalomba. A korábbi évek­hez hasonlóan az általános iskolások könyveiket az iskolá­ban kapják mag, a középiskolások pedig augusztus végén, szeptember elején vásárolhatják meg azokat. Kísérleti tankönyvként bocsátják ki a Világnézetünk alapjai és a Honvédelmi nevelés című kézikönyvet. Felkerestük Erdélyi Györgyöt, a Papír- és Irodaszer Nagykereskedelmi Vállalat igazgatóját, aki a szakma fel­készüléséről elmondotta, hogy már teljes erővel szállíta­nak a kiskereskedelmi boltokba, ahol a tipuscsomagok el­készítésével is előkészítik a gyors kiszolgálást. Közös áru­bemutatókat, vcvőankétokat tartanak, az iskolákban és a művelődési házakban vásárokat rendeznek. Azon igye­keznek, hogy megelőzzék a torlódásokat, a sorbaállásokat. Országszerte mintegy 150 ideiglenes elárusítóhelyet létesí­tőnek. — Néhány szemléltető számmal érzékeltethetem — mondotta az igazgató —, hogy mit „fogyasztanak el” a ta­nulók. Évente 40 millió jskolafüzetre, 60 millió füzetcím­kére, 2 millió vonalzóra, 400 000 rajztáblára, 164 000 islto- latáskára, 700 000 olcsó diáktöltőtollra, 300 000 tolltartóra van szüksége a diákoknak. Mindennek az igénynek a ki­elégítésére alaposan felkészültünk, s az új oktatási idény­ben végre kapható lesz a sokszor reklamált, margózott is­kolai füzet is. A kereskedelem szeretné, ha a szülök az iskolaszerek vásárlásával nem várnának szeptemberig, mert még a meg­növelt eladói létszámmal, kisegítő árusítóhelyekkel sem tudná lebonyolítani a rohamszerű forgalmat. Éppen ezért nyereménysorsolásos akciót hirdettek meg: minden vásár­ló részt vesz az értékes tárgyjutalmakkal díjazott nyere­ménysorsoláson, ha augusztus 25-ig legalább 200 forint ér­tékben vásárol iskolaszert, vagy az iskolai idénnyel kap­csolatos árut. Beszélgettünk az új iskolaévre történő felkészülésről dr. Tarján Istvánnal, a 12 budapesti és 17 vidéki állami áru­ház vezérigazgatójával is. Megtudtuk, hogy a Centrum Áruházak 10 millió forint értékű árut kínálnak a vásár­lóknak, 5 —6 százalékkal többet, mint a tavalyi iskolaév kezdete előtt — Nem titok — mondotta Tarján István —, hogy évek óta nem volt kielégítő az ellátás iskolai köpenyekből. Az idén saját termeltetésből 20 000 olyan nylon iskolakö­penyt bocsátunk áruba, amelyet csak a mi áruházainkban vásárolhatnak meg a vevők. További 30—40 000 iskolakö­penyt is forgalomba hozunk; ezek másutt is kaphatók. Áruházainkban már készítik az iskolai típuscsomagokat. A tavalyinál nagyobb választékban igyekszünk biztosítani az ellátást. Több vidéki áruházunk szerződést köt isko­lákkal: iskolaboltot nyitnak, amelyben diákok árusítják — jutalék ellenében — o különféle iskolai cikkeket. Egyébként az iskolai köpenyen kívül jobb lesz az ellátás más ruházati cikkekből is, eleve vnagasabb készletekkel in­dulunk, jóval nagyobb a választékunk, mint eddig volt. Gondolok elsősorban a leánykaruhákra, fiúöltönyökre, kü­lönféle gyermekcipőkre; száras és félcipő, bőr- . és műtalpú van minden mennyiségben. Nem kevesebb, mint 50 000 is­kolatáskát szereztünk be, a hátitáskáktól az aktatáskáig, sokféle fajta kapható. Végezetül adjunk helyet annak a tájékoztatásnak, ame­lyet a ruházati kereskedelemtől kaptunk. Rengeteg divatos fazonú, korszerű anyagú leánykaruha kerül az üzletekbe; a legtöbb a nylonnál előnyösebb tulajdonságokkal rendelke­ző, gyűrtelenitett anyagból készül, vasalni sem kell és jó­val olcsóbb. ‘ Szeptember 1-én benépesülnek újra az iskolák. A keres­kedelemtől kapott információk azt igazolják, hogy az is- kolafüzettöl a ruházati cikkekig majd minden nagyobb mennyiségben, szélesebb választékban áll rendelkezésre, mint a korábbi években. <h—gy) Irányi Ödön kiállítása A Képcsarnok VáUalat salgó­tarjáni boltja időről időre szín­vonalas kamarakiállításokat rendez. A bolt kiállítási prog­ramjában több megyei képző­művész anyagának bemutatása is szerepel. A Képcsarnok Bolt legköze­lebbi kamarakiállítása augusz­tus 10-én délelőtt 11 órakor nyílik meg — ez alkalommal az ismert és kitűnő salgótarjáni festőművész, Iványi Ödön al­kotásaiból. A változatos anya­gú tárlatot — mely a művész legújabb munkáit mutatja be —, Csongrády Béla, a városi tanács művelődésügyi osztályá­nak művészeti előadója nyitja meg. Műemlékvédelem Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség vezetői augusztus 12-én és 13-án Salgótarjánban találkoznak a megye vezetői­vel, valamint a szécsényi é6 pásztói járás vezetőivel. Első­sorban a pásztói, szécsényi és hollókői műemléki együttesek megvédése, restaurálása lesz a megbeszélések napirendjén. Az OMF vezetői Hollókőn tervismertetőt is tartanak Hollókő népi műemlékeinek megvédésével kapcsolatban. Áz élet nem állt meg Tatarozzák a szécsényi mű­velődési házat. A bútorok a folyosón állnak, a termekben festők, asztalosok, villanysze­relők szorgoskodnak. Am az élet most sem állt meg az ott­honban. Az Ifjúsági klub tag­jai tovább folytatják hasznos tevékenységüket. Kirándulá­sokat szerveznek, isnerked- nek Nógrád megyével. A tán­cosok szorgalmasan gyakorol­nak. hiszen augusztus 17—18- án Csehszlovákiában, a füleki népitánc-fesztiválon vesznek részt. Két híd Terényben Terény községet kettészeli a Szanda patak. A közúti össze­köttetést eddig két rozoga fa­híd biztosította. A Nógrád me­gyei Beruházási Vállalat meg­bízásából az Egri Közúti Üzemi Vállalat az idén két vasbeton közúti híd építését kezdte meg egymillió-négyszázezer forint költségből. A kivitelező a pata­kon átívelő két híd cölöpözését befejezte, a folytatás üteme is kielégítő. A hidak befejezésére és átadására még az idén sor kerül. A ház is ember? Látogatás Pataki József műtermében Különös „remeteség” az övé. Salgótarjánban, a Vörös­hadsereg üti üzletben, közel a városszélhez, érdeklődtem Pa­taki József festőművész lak­helye iránt. Valamennyi el­adó ismerte, s szívesen ad­tak felvilágosítást a „remete­lakot” illetően. A „remetelak” tenn áll a dombon kissé gazos telek kö­zepén. A műteremben él Pa­taki József. A műterem fa­lán kovácsolt gyertyatartók, saját terv alapján készültek, bolgár kötény, még a főisko­lai időkből származik, egy bolgár hallgatónő ajándéka, régi köcsögök, s egy nagyon szép ingaóra. Az órára nagyon büszke Pataki József, nemrég került hozzá Öcsödről. ahol József Attila nevelőszüleinek órája volt. A nagy magyar proletárköltő is hallotta tehát ketyegését, amit különös ér­zéssel hallhat a látogató a kis műteremben. iránt érdeklődtem. Szívesen beszélt a képekről, vázlatok­ról. Sok-sok vázlatról- Folya­matos, tudatos művészi mun­ka folyik a kis műteremben, eléggé távol a város zajától. Számos rajz, grafika hever egy asztalon. Több lapon bikák feszülő izmai duzzadnak, vas­kos haragjuk fénylik, pattanó izmaikban iszonyú feszültség, napot is elhomályosító szik­rázás. Másik lapon már moz­gás után, valamiféle „állati cselekvés” után csöndes, moc­canatlan derűben állnak a bikák. A sorozat valamennyi lapja izgalmas, atmoszférát teremtő. Más lapokon házak, fogadók, táj sorompóval, hegyek, dom­bok, vonalak hullámzásával. Azt hiszem, Pataki József azt vallja — elnézést a talán szo­katlan megfogalmazásért, hogy: a ház is ember. Mondta is, többször megkér­dezték tőle, miért fest, rajzol annyi házat? — Annyi házat? — csodál­kozott. — De hiszen én nem házat festek, rajzolok, hanem az embert, aki építette a ma­ga használatára, sőt hasonla­tosságára. A ház nálam a for­ma, a tartalom az ember. Igen, ha úgy tetszik, „külö­nös” házak ezek. Látszatra talán ugyanolyanok, mint a többiek a képeken, a rajzo­kon. De csak a felületes szem­lélő „nyugszik bele” abba, hogy csöndes, szunnyadó há­zakat lát. Ha tovább nézzük a képet, a rajzot, megelevene­dik, emberekkel telik meg a ház és környéke, halljuk a beszédjüket, érezzük a „leve­gőjét”, akár esti, vagy hajnali, téli, vagy nyári fényben, akár napsütésben, meleg színben, akár a hold sugarában fürdik a ház, a kerítés. A csendéletek, a halak a petróleum-iám pafényben ugyancsak Pataki József mű­vészetére jellemzőek. Szimbó­lumteremtő erővel bírnak, s talán még a kozmoszból is le­het bennük valami, ha észre­vesszük­Pataki József munkája 4 NÓGRÁD - 1968. augusztus 7., szerda Szegedi levél Záporos bemutató Hiába jár már az idő a Szegedi Ünnepi Játékok má­sodik hetében, a Tisza menti város nem fogy ki az esemé­nyekből. Alig fejeződött be a néprajzi kisfilmek fesztivál­ja, máris megnyílt az ősziba­rack- és borkiállítás, valamint a Szegedi Nyári Tárlat, kép­zőművészeink jelentős sereg­szemléje. Csakhogy ezúttal az örömök ürömmel kevered­tek, s talán csak a nemzet­közi motorcsónakverseny résztvevői viselték el zokszó nélkül az esős hétvégét..; Barack-dömping Az eseménysorozatot a ha­todik országos őszibarack- és borkiállítás vezette be, ame­lyen 90 termelőszövetkezet, állami és kísérleti gazdaság vesz részt 200 láda, szemet gyönyörködtető gyümölccsel, és több pincegazdasággal együtt 108 fajta bort is be­mutatnak. S míg odakint vi- gasztalhatatlanul zuhogott az eső, a teremben a csodálat és a derű hangulata váltakozott A csodálat elsősorban az ök- lömnyi mosolygós barackok­nak szólt, amelyek csábítóan mutogatták sokszínű ruháikat. Olyan szokatlan színek — aranytól a feketébe hajló sö­tétbordóig —, tárultak itt elénk, hogy a látogatók egy része kétségbevonta, hogy a „csoda-barackokat” nem kéz­zel festették. A derűt viszont a bor szol­gáltatta, de nem belső hasz­nálat útján (a kiállításon ugyanis csak barackot áru­sítottak), hanem külsőleges alkalmazásban. Az egyik kör­ben forgó korongról ugyanis centrifugális erő következté­ben szabályos időközönként lehullott és összetört egy-egy borospalack, minduntalan nagy riadalmat okozva. A ri­adalom azonban rövidesen kacajjá változott. Felvillant a fényfüggöny A kiállításon különleges bélyegeket is árusítottak, ame­lyet a posta különleges bé­lyegzővel látott el. Nos, a pos­tai kirendeltség nem a leg­jobb híreket vehette fel a másik nagyobb eseményről, a János vitéz bemutatójáról. A premier ugyanis este fél nyolc helyett tíz órakor kezdődött, a türelmesen várakozó csak­nem hétezres nézőközönség előtt, mégpedig hosszas huza­vona után. A zenekar tagjai csak alkudozás árán foglal­ták el helyüket az egész nap ázott zenekari árokban, 6 vették elő hangszereiket a sze­merkélő esőben. A közönség jó hangulata azonban feledtette az Időjárás viszontagságait, nemkülön­ben a hangulatos, látványos első felvonás is. Megnyugtató­an hatott az is, hogy a szü­netben a hangszórók közhírül adták: nemcsak a színházi; hanem a menetrendszerű vo­natok Is megvárnak minden­kit, aki a maratoni előadást nézi és utána utazni kíván. Éjféltájban azonban a máso­dik felvonás vége felé zápor •zuhogott a színpadra és né­zőtérre úgyannyira, hogy a karmester „függönyt!” kiál­tott. Kellemes érzés volt azon­ban, hogy az állomáson az időközben elengedett, menet- rendszerű sebesvonat helyett sebtiben összeállított szerel­vény várt bennünket a sze­ged-békéscsabai vonalon. S a három kocsiban fehérköpe­nyes büfés állt rendelkezé­sünkre, friss és bőséges kész­lettel. Szomorúan gondoltam arra: mennyire elkelne ha­sonló a tarján-budapesti vo­nalon, ahol éhségre és szom­júságra kárhoztatták az uta­sokat. .. Ismét a tragédia Az esten a nézők vala­mennyien kézhez kapták az 1969-es Szegedi Szabadtéri Játékok teljes programját. E szerint 1969. július 19-től au­gusztus 20-ig ötször kerül színre Kodály: Háry Jánosa, négyszer Bizet: Carmen-je, háromszor Az ember tragédiá­ja, azonkívül háromszor-há- romszor lép színpadra egy szovjet balettegyüttes és a Magyar Állami Népi Együttes. Csak egy megjegyzés: a Háry János jövő évi, július 26-1 előadásra elővételben má­ris minden jegy elkelt. Lakos György KIÁLLÍTÁS lOO év MÚLTJÁBÓL... A salgótarjáni Kohászati Üzemek jubileumi évfordulója alkalmából az üzemi művelő­dési központban augusztus 19-én nagyszabású dokumen­tációs kiállítás nyílik. A bemutatásra kerülő gaz­dag anyag válogatása és ren­dezése már megkezdődött. Külön érdekessége lesz a lát­nivalóknak az a 24 négyzet- méteres felületű festmény, amelyet 1896-ban, a gyár fenn­állásának közelgő 30. évfordu­lójára egy német művész ké­szített az akkori gyárról. A ritka üzemtörténeti dokumen­tum évtizedekig a készáru- raktár padlásán hevert, s a legutóbbi időben került elő. A festményt a kiállítás után ál­landó jelleggel az üzemi mű­velődési központ színházter­mében. helyezik el. Sztanyiszla vszkij igazsága A harminc éve halott Sztanyiszlavszkij példája és művé­szi hagyománya ma is élő. Művei — az Életem, a Szinészeti- ka, az Egy színész felkészül, a Cselekvő elemzés — világszer­te megjelennek, vitákat indítanak, visszhangra találnak a szí­nészek és rendezők körében. Hatását segíti, hogy nem kevés tévedés után módszerének hamisítatlan lényege kerül az esz­mecserék középpontjába. Így van ez nálunk, Magyarországon is. Korábban ismeretlen műveinek kiadása tisztázta a félreér­téseket Ilyen tévhit volt például, hogy Sztanyiszlavszkij le­becsüli a színészi alakítás hatását fokozó ihlet szerepét. Való­jában azonban a Moszkvai Művész Színház egykori igazgató­jának véleménye egészen más: „Az értelem, — mondotta Sztanyiszlavszkij — felderítő katonához hasonlóan felderíti a színdarab és szerep valamennyi síkját, irányát, alkotó ele­mét. Üj utakat készít elő az érzelmek keresése számára. Az elemzés a megismerés eszköze. A mi művészetünkben pedig megismerni annyi, mint érezni.” Sztanyiszlavszkij szerint a szereppel való találkozás pilla­natában dől el, hogy a színészi alakítás milyen eszközeivel le­het élni. Van eset, amikor a kivételesen nagy színészegyéni- ség és a külső-belső adottságoknak megfelelő szerep találko­zásából pillanatok alatt megszületik a teljes átélés. Ha azon­ban a dráma és a szerep megismerése nem vált ki ilyen ha­tást, a színész csak kitartó, elmélyült munkával teremtheti meg a reális átélés lelki és fizikai feltételeit. Sztanyiszlavszkij a szereppel való azonosulás művészetét nemcsak nagyra becsülte, hanem a színész és a színjátszás legfőbb céljának is tekintette. Rendszerében gondolat és érzés, tudatos ösztönös elem, a színészi alkotómunkában szoros egy­séget alkot. Éppen ez az egység Sztanyiszlavszkij felfedezése, gyakorlati és elméleti munkásságának lényege, színházújító törekvéseinek időt álló igazsága. d. MOZIÉLET MIT KEZDJEK A MILLIÓMM AL? A legutóbbi munkák közül meg egy nőalakra emlékszem, amelyet állványra tett a mű­vésze Meleg piros színekbe ágyazva tűnik elő a figura, emlékezetes tekintettel, moz­dulattal, vagy éppen mozdu­latlansággal? Címe? Nincs. Pataki József különben sem szeret címet adni a képeinek. Azt mondja: a kép az kép. Legszívesebben ügy „címezné” munkáit: Kép I., II., III.. stb. Mert ami Pataki József sze­rint nagyon lényeges: a kom­pozícióban, meg a kifejezés­ben kell lennie az emberi tar­talomnak. Maga a kép a mon­danivaló. Az „elbeszélés-festé­szet” mai „divatjával” éppen ezért nem tud teljesen egyet­érteni. Mint hangoztatja: a festészet nem irodalom. S munkásságában is ezt szeretné megvalósítani. Képei, alkotásai az ország­ban több kiállításon szerepel­nek. E napokban is képe van a balatoni nyári tárlaton, az első egri országos akvarell- kiáUításon. S készül a X. mis­kolci országos képzőművészeti kiállításra is- A „remetelak” tehát nem is olyan csöndes, mint kívülről gondolná az ember. Falai között művészi alkotó munka folyik, tervek készülnek, vázlatok születnek. (tótb) A csehszlovák film címe vígjátékot sejtet, pedig a könnyeden induló történet jó­val több ennél: a tragikomédia alapelemeit hordozza és bonta­koztatja a néző elé. Tulajdonképpen nem Is az a lényeges itt, hogy egy szorgal­mas, minden tekintetben kifo- gásolhatatlan. egészen hétköz­napi életű kistisztviselő mi­képp válik előbb szándékán kívül, formailag, majd tuda­tosan sikkasztová, hanem az inkább, hogy mit kezdhet adott társadalmi keretek kö­zött a milliójával. Kiderül, hogy nem is olyan könnyű el­költeni, mint amilyen könnyű megszerezni volt. A film írói: Jan Otcenásek és Jaroslav Bálik belülről szemlélik emberük, Safránek úr lelkiállapotát ebben a szi­tuációban és természetszerűen vezetik a tragikomédia felé a történés szálait. Remek jele­netek peregnek Safránpk mind zavarosabbá váló csalá­di és hivatali kettős életéből, de az alkotóknak jut figyel­mük és csípős észrevételük a társadalmi ellenőrzés bírála­tára is. Annak az állapotnak a megfricskázására, amely le­hetővé, sőt bizonyos ponton kényszerré feszi Safránek üzelmeit, — mi több: az önle­leplezésre sem ad lehetőséget. A film végkifejlete csak ki- teljesiti az alkotók merész tár- sadalomkritikaját, s a néző vé­gül is nem annyira a sikkasztó, inkább a körülmények fölött kényszerül ítélkezni. (b. t-j

Next

/
Thumbnails
Contents