Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-04 / 182. szám
Munkásmozgalom 1800—1918 (VII.) Postások a munkások oldalán Az emberiség 2800 nyelven beszél A szociáldemokrata párt helyi csoportjának megerősödése az egyre erőszakosabb hatósági intézkedések sorozatát vonta maga után. Igen jellemző erre az 1907. szeptember 21- től 25-ig tartó, a Hirsch és Frank-féle gyárban kirobbant sztrájk. A gyár vezetősége három munkást kizárt. Erre a gyár egész munkássága szolidaritást vállalt kizárt társaival. A gyár igazgatósága azonban a sztrájkba lépéssel való fenyegetésre sem volt hajlandó visz- szafogadni az elbocsátottakat, „hanem azzal felelt az ellenszegülő munkásoknak, hogy a gyártól kapott lakásokból kilakoltatta, mire — családos emberek lévén — kénytelenek voltak munkába lépni.” A munkások 25-től kezdve ismét dolgoztak. A szolidaritásvállaiás vörös posztó volt a gyárigazgatóság és a hatóságok szemében. Nyomban intézkedtek is: „a magyarországi vas- és fémmunkások salgótarjáni helyi csoportjának működését Nógrád vármegye alispánja felfüggesztette és ügyvitelének, valamint pénzkezelésének megvizsgálását rendelte el. A feloszlatás oka a közelmúltban lefolyt Hirsch és Frank vasöntő munkásainak sztrájkja volt, mivel a fémmunkások csoportjának működése a sztrájkkal kapcsolatba hozatott, és annak előidézője a nevezett bérmunkások szövetkezete volt. A feloszlatást Szecsey Ernő t- b. főszolgabíró és Éltess Kamii járási számvevő foganatosította a község elöljáróságának közreműködésével.” Az alispán intézkedése igen hasonlít a sanda mészárosra, aki máshová néz és máshová üt. A mi szociáldemokratáink is jól tudják ezt, és igyekeztek kapcsolatokat létesíteni, amelyek segítségével az ilyen intézkedések létrejöttét előre megtudták. A Salgótarjáni Hírlap 1907. október 6-i száma egy igen nagy port felverő vizsgálatról számol be: „Régóta feltűnő a hatóságok előtt, hogy úgy a sztrájk, mint egyéb szocialista mozgalmakban leadott bizalmas intézkedésüket, a titkos és bizalmas természetű sürgöny, vagy telefonértesítés után alig félórával a munkások kontra- karírozzák. Több leváltás, sőt feljelentés is történt az ügyben, de eredménytelenül, mert a hivatali titok elárulója olyan helyen van, ahol a legkevésbé gyanítaná az ember.” A nyomozások eredménye, amit azonban nem tudtak pontosan beigazolni a salgótarjáni posta távirdahivatalába vezettek, „amely 15—16 éves gyermekeket, gyakornokokat és napidíjasokat alkalmaz. — Legerősebb a gyanú egy Kiszely nevű gyakornokkal szemben.” Ennek atyja, Kiszely Pál kifőzdét tartott fenn, amely „állandó gyűlhelye a zavargó munkásoknak, és kinek egész rokonsága vallja a szocialista tanokat”. Úgy véli a cikk írója, hogy a távirdahivatal alkalmazottai tudósítják a munkások vezetőit a hivatalos intézkedésekről. A megijedt polgár figyelmébe ajánlja „ezen szomorú állapotokat nemcsak a postaigazgatóságnak, de vármegyénk alispánjának is, hogy a legszigorúbb vizsgálatot követelje, mert egy percig sem tűrhető tovább, hogy egy olyan veszedelmes helyen, mint Salgótarján, a hivatalos titkok tapasztalatlan és könnyen befolyásolható gyermekekre bízassanak.” A különböző cáfolatokból, amelyek a ppstahivatal főnökét igyekeztek fehérre mosni, kiderül, hogy a postatisztviselők gyanún felül állnak, de úgy látszik baj van — a segédszemélyzettel. Az apátplébános, az ügyvédek, a kiskereskedők és üzemvezetők egész sora nagyrabecsüléséről biztosította Kemény János postamestert, a munkások előreludósítása azonban nem szűnt meg. Kiderül ez. az 1903. pktjóber 10-én megrendezésre kerülő „vörös csütörtök” salgótarjáni eseményeivel kapcsolatban. Erre a napra ugyanis az ország munkásai elhatározták, hogy az általános és titkos választójogért való harcuknak impozáns kifejezést adnak. A szociáldemokrata párt központi vezetősége felszólította a fővárosi és vidéki pártszervezeteket, hogy a munkát erre a napra szüntessék be. — A pártközpont ezen utasítása nem volt titok a hatóságok előtt. Azt azonban igyekeztek titokban tartani, hogy a maguk részéről hatósági intézkedések megtételét határozták el. Ez ügyben Salgótarjánban is hatalmas karhatalmat rendeltek. Salgótarjánban azonban nem történt semmi. „Városunk munkásai, egy néhány számba nem vehető szocialista ifjú kivételével, kötelességüket e napon is pontosan és lelkiismeretesen végezték, nem demonstráltak, és a hatóságoknak minden előkészületeit és intézkedéseit teljesen feleslegessé tették.” A helyi polgári sajtó elragadtatásának adott kifejezést és kiemeli, hogy ezzel a ténnyel a helyi munkásság nagyobb dicsőséget aratott, és nagyobb eredményt ért el, „mintha esetleges demonstrációkkal hatósági és rendőri közbelépésre okot szolgáltatott volna.” — Az nem jutott eszükbe se, hogy a salgótarjáni munkásoknak ez a helyi taktikája, amely a hatóságoknak rengeteg pénzébe került azáltal, hogy karhatalmat hozattak a városba, tulajdonképpen ismét a postán feladott táviratoknak a „kontrakaríro- zása volt. A salgótarjáni párt- vezetőség ezáltal elérte azt, hogy a hatóságok kapkodók- ká váltak. Ezt bizonyítja az is, hogy másnap a pálfalvi új vasútállomást építő munkások sztrájkba léptek, és eredményt is értek el fizetéseik felemelését illetően. Vidékünk munkásmozgalma éppen azért bír helyi színezettel, hogy ennek az időszaknak szakszervezett és pártvezetői megtanulták rugalmasan kezelni a központi intézkedéseket, és önálló harcot kezdtek — saját elképzeléseik szerint — a helyi lúzsákmányolókkal szemben. Or. BelHzky János évszázadok óta újra meg újra teiouKtau az a Kerues, hány nyel- ven oeszel az emüeiiseg. A va- tasz azonban Korántsem egyszerű es. nem is Könnyű. A becsies az iciöK során Két tényezőtől függött: egyrészt, Hogy mennyit haladt a tudomány a soknyevu emberiség megismeréseneK útján, másrészt, bogy egy-egy ieiieaezett nyeivj egységet a nyelvtudomány külön nyelvnek, vagy pedig csupán nyelvjárásnak tekmti-e. A XVI. század végén az euró. pai nyelvek összehasonlító képe már kialakulóban volt; Calepinus 1585. évi híres szótára 10 nyelvű — köztük a magyar nyelvű is -? szöveget tartalmazott, 1599-ben pedig Scaliger, a jeles humanista már megpróbálkozott az európai nyelvek csoportosításával is. A XVIII. század végén jelent meg P. S. Pallas hatalmas szótára, amely már kétszáz nyelv szókincsének legfontosabb elemeit tartalmazta. Az új kiadás, 1791-ben számontartja Afrika és Amerika bennszülötteinek nyelvét is. No. ha a mai napig is vannak felfedezetlen nyelvek, legújabb, megbízhatónak látszó adatok szerint a világ lakossága kb. 2800 nyelven beszél. A nyelvek elterjedése igen különböző. Tizenhárom olyan nyelv van, amelyet 50 millió vagy annál több ember beszél, a kínai (700 millió), az angol (350 millió), a hindosztáni (200 millió), az orosz (200 millió), a spanyol (160 millió)» a német (100 millió), a japán (100 millió), az arab (90 millió), a maláj (90 millió), a portugál (85 millió), a bengáli (80 millió), a francia (80 millió), az olasz (65 millió). A világ nyelvei közül több mint 1200-at a különféle amerikai indián törzsek beszélik, ezek a törzsek többnyire ezer vagy néhány száz emberből állnak. Valamivel 700 fölött van az Afrikában beszélt nyelvek száma; ezeket is sokszor igen. kis népcsoportok be_ szélik csupán. További 500 nyelv jut Ausztráliára, Taszmaniára. tJj Guineára és a Csendes-óceáni szigetvilágra, néhány száz Ázsiai kis népcsoportjára. A mindennapi ember számára ezek a nyelvek: mint kamcsadál, jukaglr, kacsin, csibcsa, arauk stb., nem sokat mondanak, a nyelvész számára viszont mindegyik külön-külön problémát jelent. Pikáns per Érdekes perben kellett a napokban döntenie a bécsi belvárosi bíróságnak: visszaigényelheti-e egy hölgy a róla készített aktképeket lovagjától, miután barátságuk felbomlott. A férfi, vonakodott a kérés teljesítésétől, mondván, hogy a fotókat régen megsém- misítette. A hitetlen exbaráí- nő a bírósághoz fordult, amely azonban kérelmét elutasította. Az indokolás szerint az intim felvételek, a képek az amatőrfotós tulajdonát képező nyersanyagra készültek, így a film kiadására nincs jogalap. Vasárnapi jegyzet A törvény másik oldaláról Jóformán meg sem száradt a tinta azon a jegyzőkönyvön, amelyikben a ludányhalászi cementüzemben történt eseményeket rögzítették, hogy majd a- bíróság megfelelő mérlegelés után kiszabja a törvény által előírt büntetést. Röviddel később Szécsényben, az egyik, boltban lepleztek le különböző visszaéléseket, hogy csak a legfrissebbek közül említsünk néhányat. A két egymást követő ügyből, no meg a sűrűn előforduló garázdaság hallatán úgy tűnik: bajok vannak nálunk a közállapotokkal, a törvénytisztelettel. Sokan nem is kertelnek, amikor mindez szóba kerül. Summázva a vélekedéseket, körülbelül ezt lehet belőlük kihozni: gyenge a szigor, törvényeink humánusak, törvényhozóink és a paragrafusok alkalmazói nem törekednek az elrettentő vagy visszatartó példák alkalmazására. Hogy mennyi ebben a túlzás? Sok is, meg kevés is. Sok, mert a véleményalkotók bizonyos hányada csupán egy-egy adott esetből von le általános következtetést. Kevés, mert valóban vannak esetek, amikor úgy tűnik; a büntetés mértéke nincs arányban az elkövetett cselekmény súlyával. Az újságolvasó többnyire csak azt látja, hogy a cikk szerint a tettes elkövetett egy bűncselekményt, s alig kapott érte néhány évet. Odáig persze — a dolgok természeténél fogva — nem juthat el, hogy mérlegre tegye mindazt a körülményt, amit a bíróság mint enyhítő tényezőt figyelembe vett. Járt például a minap a szerkesztőségünkben egy olvasónk, akit néhány éve egy ember, ittas állapotban csúfosan megvert. Annak idején a bíróság közel egyévi börtönre ítélte az illetőt. A büntetését letöltötte, s úgy hírlik: szabadulása óta becsületesen dolgozik, tájára se néz a kocsmdiLßk. Azelőtt se voltak vele túlságosan nagy problémák, abban az egy esetben azonban — jórészt az ital hatására — eluralkodott rajta az indulat. Ügy tűnik: jó útra tért. Miközben azonban erről beszélgettünk, az is kiderült, hogy a sértett máig elégedetlen, s most is kevesli a büntetést. Az ő részéről ez talán érthető is. Az azonban már kevésbé, hogy a saját sajnálatos ügyét megpróbálja társadalmi méretekre kiszélesíteni, s úgy véli: igazságszolgáltatásunk, nem a bűnözőket bünteti, hanem azokat, akik szenvednek tőlük, mert a garázdára, aki egy esetben került összeütközésbe törvényeinkkel nem szabott ki hátborzongatóan szigorú büntetést. Van aztán az egész dolognak, a garázdaságnak, a tulajdon elleni bűncselekményeknek és törvényeink értelmezésének egy másik oldala is. Sok tárgyaláson megfordultam, s gyakran fel is szisszentem egy-egy ítélet enyhesége vagy súlyossága miatt. Az összes eddigi közül azonban a legnagyobb hatással az az ítélet volt rám, amit- az egyik pesti bíróság hozott, amikor felmentett egy fiatalembert, aki pedig egy verekedés során embert ölt. Furcsán hangzik ez? Az áldozat hozzátartozói bizonyára szidtak és szidnak érte mindenkit. Ha azonban azt gondoljuk, keveset tehet az, akire egyszerre öten-hatan rátámadnak, mert meg akart védelmezni egy csökkent erejű embert. Ebben az esetben ez történt, s a bíróság a törvény mondanivalójához ragaszkodva állapította meg a jogos védelmet, s mentette fel az ellene felhozott vád alól a fiatalembert. Mi a törvény mondanivalója? — kérdezheti akárki, s gyakran magam is feltettem a kérdést. Kissé egyszerűsítve: a törvény arra szolgál, hogy védje a társadalom alapjait, az állampolgárok életét, testi épségét, a tulajdon társadalmi és jogosan birtokolt személyi formáit, a köznyugalmat stb... „Én sem akarok mást” — mondhatja most, aki az előbb kérdezett. Vigyük azonban tovább ezt az egészet, hiszen az egyszerűsítés ellenére is sok ága- boga van még. Egyebek között az, hogy a törvényalkotó és az alkalmazó feltételezi és bizonyos esetekben következményekkel járó kötelességgé teszi a megelőzést. Vtólag persze könnyű okosnak lenni, s az ítész dolga is egyszerűbb, ha valaki már kimondta előtte az ítéletet. Egy adott esetben azonban nehezebb a döntés. Pedig dönteni kell: akkor is, ha garázdaságról, s akkor is ha gazdasági bűncselekményről van szó. Valamikor volt egy kissé rossz vicc, amelyik szerint az éber ember télen is csak akkor húz kesztyűt, ha előbb belenéz, s meggyőződik róla, nincs-e benne az ellenség keze. Nevettünk. rajta, pedig volt abban komolyság is: annyi feltétlenül, hogy nem árt, ha nyitva tartjuk a szemünket. Nem mindenki gyanús persze, aki csak inget tud magára húzni. Az azonban feltétlenül igaz, hogy kötelességünk tisztán tartani a kezünket, s az is hasznos, ha gyengébb jellemű embereket is kézmosásra ösztökélünk. A ludányhalászi cemen füzemben, vagy a szécsényi földművesszövetkezet boltjában sem következett volna be talán a súlyos bűncselekmény, ha a tiszta kezű emberek jobban kinyitják a szemüket. Sokszor írnak újságjaink mostanában verekedésről, garázdaságról. Kevésszer szerepel azonban a cikkben, hogy ez vagy az, határozott fellépéssel megakadályozta a súlyosabb tett bekövetkezését. Nem azért van ez így, mert a lapok eltitkolnák a kötelességüket teljesítők nevét, hanem mert sokkal több a közönyös szemlélő, mint a beavatkozó. S amikor ezt vagy azt a törvényt kritizáljuk, lem árt az egyéni kötelességre se gondolni. Sőt! Felidézhetjük alkalomadtán a pesti fiatalember esetét is. Mert abból nyilvánvalóan kiderül: a törvények védelmét nyújtanak annak, aki segít a bűncselekmény megelőzésében, illetve igy, vagy úgy megakadályozza a törvényszegés kialakulását. Szolnoki István Uj tantárgy Szeptembertől a művelődésügyi miniszter rendelete értelmében valamennyi iskolában új tantárgyat vezetnek be: a honvédelmi ismereteket. A tananyag gyakorlati elsajátításának elősegítésére a Hadtörténeti Múzeum■ haditechnikai kiállítást rendezett a gyöngyösi 1. számú általános iskola udvarán. Ifjú „kezelőszemélyzet” a tüzérségi lövegnél A szuperszonikus repülőgép és a többi haditechnikai eszköz ugyancsak vonzza az érdeklődő diákokat Négy modell Nógrádból Barkácsolók országos kiállítása Az amatőrök, technikakedvelők, barkácsolók országos kiállítását szeptember 6-tól 16-ig a Budapesti Nemzetközi Vásár 10-es pavilonjában rendezik meg. A Népművelési Intézet felnőttnevelési osztálya által kiírt pályázat szerint azt várják a kiállítóktól, hogy a kiállítási tárgy újszerű, eredeti megoldású legyen. (Például ne a kereskedelmi forgalomban is kapható modell. gyertyatartó, virágál- vány stb.). S természetesen, a tárgyak kivitele feleljen meg az általános műszaki és esztétikai követelményeknek. Az országos kiállításon valamennyi (iskola, KISZ, MHSZ stb.) modellező, barkácsoló, rádió, televízió, elektrotechnikai szakkör és egyéni amatőr megfelelő színvonal u anyaggal rését vehet. A jegyzék alapján elkészített anyagot augusztus 10-ig a Népművelési Intézet felnőttnevelési osztályára kell beküldeni. Nógrád megyét. Varga Árpádnak. a megye József Attila művelődési központ műszaki ismeretterjesztési előadójának tájékoztatása szerint, az MHSZ salgótarjáni városi modellező klubjában készült munkák képviselik. Terv szerint az évek óta eredményesen működő klub négy tárgyat küld az országos kiállításra, amelyek méltóan reprezentálják majd a megye modellező kultúráját. A tárgyak: két méter fesztávolságú repülő- gépmodell, nagyméretű vitorlázógép modellje, IL—13-as kétmotoros utasszállító repülőgép kicsinyített működő mása, s egy történelmi hajő- modell, esetleg a (Santa Maria). Szeptember 10—11-én a műszaki szakkörvezetők országos konferenciáját is megrendezik Budapesten a barkácsoló, modellező, rádió. televízió, elektrotechnikai stb. szakkörök részvételével. A tanácskozás fő témája • a szakkörök tevékenységének megszilárdítása és a belső nevelőmunka színvonalának emelé- tie. iUetve a kérdésekkel ösz- szefüggő gyakorlati tennivalók megvitatása lesz. A bevezető előadás és néhány korreferátum után a megyei küldöttek liozzászólásai segítségével kívánják majd elsősorban tisztázni a felmerült kérdéseket, s a szakköri élet új fejlődési lehetőségeit. A konferencián megyénk küldöttei is képviseltetik magukat. NÓGRÁD — 1968. augusztus 4., vasárnap 7
