Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-01 / 179. szám

Lehetőséget a munkához társadalmi Átalakulásunk eltün­tette a kasznárokat, botosispánokat. A nagy­birtokok helyén hosszú évek nehéz munkájá­val kialakultak, s erőseidnek a mezőgazdaság szocialista üzemei. A legutóbbi évek feladatai közül mind sürgetőbb a kollektív gazdaságok, termelőszövetkezetek biztonságos szakvezeté­sének megteremtése. Tízegynéhány évvel ezelőtt még nem jelen­tett biztos nyugdíjat egy agronómusi, vagy ál­lattenyésztői beosztás. Igaz. szakember is ke­vés volt. A közép- és felsőfokú mezőgazdasági szakemberképzés eredményei azonban nemso­kára jelentkeztek. Jól képzett fiatalok százai hagyták el az oktatási intézményeket, s ha nem is mindannyian a mezőgazdaságban ke­restek megélhetést, jelenlétük eredményesen befolyásolta a termelőszövetkezetek tevékeny­ségét. A megyében az utóbbi három-négy évben következett be érezhető változás a termelőszö­vetkezetek szakember-ellátásában. A mező- gazdasági mérnököket, szaktechnikusokat, technikusokat elsősorban a jól gazdálkodó termelőszövetkezetek alkalmazták. De a szak­emberek is elsősorban ezekbe a gazdaságokba igyekeztek. Habár az állam különböző ked­vezményekkel segítette, hogy a gyenge adott­ságú, a gyengén fizető gazdaságok is előreha­ladhassanak szakemberek segítségével, mégis nehezen ment a változás. A mezőgazdaság irá­nyító szerveinek segítőkészsége sok esetben a szűklátókörűségen, a helytelen szemléletből fakadó gondolkodáson bukott meg. Sok közös gazdaságban még ma sem elegendők a szak­emberek alkalmazásának bizonyítható sikerei, egyes közösségek nem fogadják szívesen ma sem a szakembert. Az is bizonyos azonban, hogy a termelőszövetkezeti tagok bizalmat­lanságát gyakran maga a szakember váltotta ki. A sok hivatását szerető ember mellett konjunktúralovagok is feltűntek, s a termelő­szövetkezeti gazdálkodás nehézségeit a saját garázdálkodásukkal is fokozták. Szerencsére csillaguk leáldozóban van. TERMELŐSZÖVETKEZETEINK döntő többsége azonban rendelkezik már fiatal szakemberekkel, akik a mezőgazdasági tudo­mányokban jártasak. Tavaly töltöttéli, vagy az idén töltik gyakornoki idejüket, hogy áz elméleti tudás mellé megszerezzék a gyakor­latot is. Jó néhányan közülük már jelentős ve­zető beosztásba kerültek. Ezek a megyei szár­mazású, vagy más vidékről érkezett fiatalok itt vannak: a munkájukkal, törekvéseikkel számolni kell. S azzal is számot kell vetni, hogy dolgozni, alkotni jöttek — s ez közös jellemvonásuk még akkor is, ha akadnak ki­vételek., A mezőgazdasági szakember-gyakornok ok tanácskozásain azonban mindig visszatérő té­ma: nem bízzák meg feladatokkal a fiatalo­kat. A legutóbbi tanácskozáson, sőt a Nógrád és Heves megyei gyakornokok hatvani ta­pasztalatcseréjén is ezt panaszolták a legtöb­ben. S ez érthető, mert talán semmi sem okoz akkora problémát, mintha nem tudja mit csináljon. Igazuk van azoknak, akik hoz­zászólásukban elmondták, keressék, kérjék, követeljék a munkát. De vajon mi legyen ab­ban a gazdaságban, ahol a ,.mit értesz te vala­mihez?”, „nézelődj a határban!”, vagy a „gye­rek vagy még, mit akarsz?” felfogás uralko­dik? Nincs sértőbb mint lebecsülni valakinek a képességeit, azt a tudást, amiről meg sem győződtek. Tehát a megbízás hiánya a mezőgazdasági szakembernevelés legfontosabb problémája. Hiába szeretne bizonyítani a gyakornok — mert szeretne —, hiába dédelget magában szép terveket, ha nem kap lehetőséget a tevé­kenységre. Ennek a következményét felesle­ges bizonyítani. Tapasztalható ezzel szemben a másik Véglet is — bár ez nagyon ritka eset —, amikor idő előtt fontos beosztással bízzák meg a fiatal szakemberjelöltet. Ennek az a veszélye, hogy a legrátermettebb fiatal is könnyen összeroppanhat a felelősség súlya alatt. A leghasznosabb egyénenként megítélni mindenkit, s anélkül, hogy csodákat várnának tőlük, a képességeiknek megfelelő beosztással bízzák meg. A MEGOLDÁSHOZ csak tervszerűbb te­vékenységgel lehet közelebb kerülni. Az álla­mi segítség mellé oda kell tenni a termelő­üzem irányítóinak elképzeléseit, akaratát, cselekedeteit. Készítsenek több éves tervet, amelynek egy része legyen a gyakornok-fog­lalkoztatási terv. Arról se feledkezzenek meg sehol, hogy jól dolgozni is csak úgy lehet, ha kielégítőek az életkörülmények, nem fogad­ják előítéletekkel a' fiatal jelölteket, s a szak- ■ mai féltékenység sem mérgezi körülöttük a légkört. Sok feltétele van a jó szakember- gárda nevelésének. Ezeket csak több meg­értéssel, kölcsönös belátással lehet biztosítani. P. A. Eredményes munka az építőtáborokban Négyszáznegyven lány Budakeszin Zászló a Madách gimnáziumnak Több száz Nógrád megyei pénzjutalommal honorálta a középiskolás építőtáborban töl- legjobban kitűnt lányokat. .Az ti a nyarat. Budakeszin, a So- iskolák közötti versenyt a Ma­roksári Állami Gazdaság ti- dách gimnazisták nyerték, zenkétezer holdas gazdaságé- Balatonfenyvesen, a fiúkéi­ban három taboroan dolgoznak tötát>orában 220, Nógrád me- fiataiok. Budakeszin kethetes váltással 110 „T. . gyei középiskolás táborozott. Nograd megyei útépítésnél végeztek földmun­középiskolás tartózkodik. Az ^ ^ ............ „ „__ e lmúlt hét végén a salgótarjá- tbbb mjnt 94 eaer forint. Az egy ni és karancslapujtői középis­kolások szőlőt kötöztek, most főre jutó termelési érték a . , . hatórás időtartamra 40,90 fo­pedig a salgótarjáni, szecsónyi r-n^ vo[(-_ ^ munkában itt is és a romhanyi gimnazisták -y^lntek a Madách gimnázium őszibarackot szednek. Munka- tanufói_ Elnyerték a legjobb jukról elismeréssel szóltak a iskolának kitűzött zászlót, s gazdasag vezetői. A Nógrád . ... . , megyei fiatalok napi hat órát az aszfaltut-epitő vallalat dolgoznak, s az eddig végzett KlSZ-alapszervezete külön munka pénzértéke több mint zászlóval jutalmazta szolgai- százezer forint. A gazdaság más munkájukat. Úttörők a ISalatonon Nógrád megyei úttörők tábo­roznak a magyar tenger part ján. A pásztói járási KISZ-bi zottság váltótáborában, Bala- tankilitin, a járás különböző községeiből ötven fős csopor­tok tíznaponként váltják egy­mást. A pajtások kényelmes sá­tortáborban laknak, és jó el­látásban részesülnek. A hét ele­jén a vanyarci úttörők utaztak Balatonkilitire. A rétsági járás úttörői is a Balatonnál töltik a nyarat. Az q táboruk Balatonmária-fürdőn van. Az elmúlt héten a romhá­ny i pajtások fejezték be a tá­borozást. fi „uÉs^gfrasaclxircik' Jósoltok Negyédmilliós nyereség Nagyorosziban Több mint húsz kereskedel­mi egységgel, köztük vegyes­boltokkal, szaküzletekkel, kocsmákkal, kisvendéglővel négy község — Pusztaberki, Horpács, Borsosberény és Nagyoroszi — közel négyezer ember ellátását biztosítja a Nagyoroszi és Vidéke ÁFÉSZ. A szövetkezetnek ezerkétszáz tagja van. Nemcsak a szakve­zetésnek, a hálózati dolgozók­nak, a választott vezetőség­nek, de mindnyájuk közös ér­deke a jó ellátás, az eredmé­nyes kereskedés, a nyereséges gazdálkodás. Az előző évben, kerek számokban, a forgalma­zás 20 millió volt, a tiszta nyereség meghaladta a félmil­lió forintot. Az idei év első fele az út­keresés időszaka volt a szö­vetkezet életében A gazda­ságirányítás új rendjének be­vezetése, a megszokott gya­korlattól eltérő módszerek el­sajátítása, alkalmazása szinte sehol sem történt meg zökke­nő nélkül. Az első félév ered­ményeit. tapasztalatait kibőví­tett ülésen tárgyalta meg a szövetkezet igazgatósága, melyen a felügyelő bizottság tagjai is részt vettek. A járási tanács már korábban foglal­kozott a szövetkezet kereske­delmi tevékenységével, ami az eltelt időszak értékelését megkönnyítette, a vélemények, javaslatok, határozatok kiegé­szítették, megerősítették egy­mást, ezek összegezésével számba vették az elkövetkező feladatokat, a további munka feltételeit teremtették meg. Néhány hónappal korábban, a széles körű, megnyugtató tá­jékoztató munka, propaganda ellenére, a vészmadaraknak sok rémhírt sikerült „bedob­ni” a köztudatba, elegendő csak a gyors, katasztrofális áremelkedések meséjére gon­dolni. Ezek nem következtek be. Természetesen a gazdaság- irányítás új rendjére való át­térés nem képzelhető el úgy, hogy január elsején kezdődött és június 30-ig tartott, azóta minden rendben van. Hiá­nyosságok, nehézségek, gon­dok naponta felvetődnek, ezek folyamatos megoldása, a tel­jes \,áthangolódás” még hosz- szú ideig állandó, következe­tes munkát kíván. Ezért külö­nösen hasznos időnként a ta­pasztalatok áttekintése és kö­rültekintő elemzése. A nagyoroszi szövetkezet sem az árak növelésére, a maximális nyereség elérésére törekedett, hanem a lakosság ellátását tartotta szem előtt, ezen keresztül igyekezett be­vételeit növelni. Sorolni lehet­ne a hasznos kezdeményezése­ket, amik mind hozzájárul­tak, hogy a mérsékelt kilátá­sokkal, a talán indokoltan óvatos tervszámokkal szem­ben, az első félévet mintegy negyedmilliós nyereséggel zár­ták. Mint az igazgatósági ülé­sen megállapították, a jövő­ben fokozatosan előtérbe ke­rül a minőségi munka, annál is inkább, mert a javuló áru­ellátáshoz négy község érdeka fűződik. A HÓGRÁD mai kérdése A gyógy tartamról Gyalázatos jelenet játszódott le a napokban a salgótarjáni Karahcs Szaiio közelében. Meglett férii ütött, vert bottal egy. fiatalnai; mar nem mondható asszonyt. Az otromba bántalmazást sokan fi­gyelték, — erőtelj Qsebbek a táma­dónál. Egyetlen egynek sem volt mersze, hogy szorongatott helyze­tében segítsen az asszonyon. An­gyal Gyula,, a Nógrád megyei Állami Építőipar Vállalat fűtés- szerelője és Novák András, a karancslapujtői termelőszövetkezet alkalmazottja volt az, aki véget vetett a kegyetlenkedésnek. A két farmernadrágos fiatalember meg­mutatta, hogy nem a sokak által bírált viseletén múíik, ki a le­gény a gáton. Azon múlik, ki mennyire a mi társadalmi ren­dünk — s nem utolsósorban: hiilyen szülői ház — neveltje. Az orvosi látlelet szerint az asszony nyolc napon belül gyógyuló sé­rüléseket szenvedett. Ezen á nyolc napon fölösleges vitatkozni, a hfk-zöld foltokért ennyi „jár” — függetlenül attól, hogy sajog-e hetekig az ütlegelés helye. Az asz- szony feljelentette bántalmazóját; a salgótarjáni járásbíróság ítéleté­nek ismertetésére visszatérünk. Addig azonban két kérdésünk van az üggyel kapcsolatban: 1. Mennyi a lelkiismereti gyógy- tartama annak a férfinak, aki a fent leírt hitványságra vetemedett? 2. Van-e lehetőség hivatalból is történő felelősségre vonásra garáz­daság miatt, hiszen az ütlegelés láttán nem egy járókelő megré­mült? — b. z. — Filmek és évfordulók Szeptembertől tavaszig ünnepi program a mozikban A közelgő történelmi évfor­dulók méltó megünneplése jegyében a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat értékes rendezvénysorozatokat indít szeptembertől. A Kommunis­ták Magyarországi Pártja megalakulása, a polgári de­mokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság 50. évfor­dulójának időszakában ünne­pi program várja a filmked­velő közönséget Nógrád film­színházaiban. Ezen időszak­ban forgalmazzák a magyar filmgyártásnak azokat az al­kotásait, amelyek tükrözik az ötven év forradalmi harcait, munkásmozgalmát, politikai és társadalmi változásait. Bérleti sorozatokat állítot­tak össze, játékrenden kívüli külön előadásokat terveznek valamennyi normál filmszín­háznál (36 moziban). A kes­keny filmszínházaknál műso­ron kívül ugyancsak külön előadásokat rendeznek. Külön sorozatot állítottak össze a ta­nulóifjúság. és a felnőtt kö­zönség részére. A bérleteknél belépődíj-kedvezményt is nyújtanak. A keskeny film­színházaknál jelenleg is mű­ködő szélesvásznú vándor filmvetítések programját szin­tén az ezen időszakban perge­tett filmekből állítják össze.- A vándor filmszínház rendez­vényein történelmi előadások is elhangzanak a TIT előadói­nak közreműködésével. Terve­zik továbbá, hogy a középis­kolások részére a Palócföld című Nógrád megyei folyó­irattal közösen irodalmi pá­lyázatot írnak ki. A tíz, illetve a hat műsor­ból álló bérleti sorozatokon a Déltől hajnalig, a Harag napja, a 39-es dandár, a Meg­öltek egy leányt, a Csend és kiáltás, a Csillagosok, kato­nák, az Álmatlan évek, a Talpalatnyi föld, a Tegnap, a Virrad, az Éjszakára hajnal, a Különös ismertetőjel, a Pus­kák és galambok, a Három csillag és a Pár lépés a határ című filmeket vetítik majd. A filmsorozatokkal egyidő- ben a filmszínházak részére vándorkiállítások készülnek. A tárlatok anyagát a munkás- mozgalmat és a forradalmi mozgalmakat ábrázoló filmek anyagából állítják össze. A kiállítások előreláthatóan 20— 25 tablóból állnak. Az ünnepi programhoz, természetesen, az átlagosnál színvonalasabb propagandaanyag is készül a közönség megfelelő tájékozta­tásának elősegítésére. Húszéves a TEFU Ahogy kezdődött... futtassa, úgy járassa a lovát, észre ne vegye rajtunk, hogy ha berregne a jószágja, csak akkor tudnánk szakértő véle­ményt nyilvánítani. Ötvenki­lenc—hatvan táján aztán hoz­zácsatoltak bennünket a TE- FU-hoz. Akkorra már rendbe Mielőtt kidőlne... Ráróspusztán sokan táboroznak a kánikulában. A gyanút­lan látogatót nem egyszer figyelmeztetik: vigyázzon, ne men­jen a fa alá, mert baj lehet. A rárósi nagy fa ugyanis beteg. Tövében tüzet raktak, s jókora lyuk éktelenkedik törzsének nyugati felén. Koronájának egyik részén tar ágakat ráz a szél, s mindenki tudja, hogy a törzs 30—40 centiméteres élő része nem bírja el a nagy terhet, a fa előbb-utóbb kidől. Előzzük meg a balesetet. A fa alatt járnak-kelnek a kirán­dulók, s közelében személygépkocsik is parkíroznak. Felhív­juk az illetékesek figyelmét, hogy a balesetveszély miatt se­gítsenek a fán. Ahogy szokásos: lássák el beton-védőgyűrű­vel. — sz — Panaszkönyv helyett... Nögrádmegyeren június elsején új presszót létesített a szecsényi fölűmüvesszövetkezet. A megye- riek megszerették az új létesít­ményt. Ezt bizonyítja a forgalom is. A szemre is csinos helyiség­ben a polcokon könyveket talá­lunk, s a betérő ember kedvére olvashat. A presszót még hangulatosabbá lehetne tenni, ha egy lemezjátszó, vagy legalább egv rádió zenét szolgáltatna a vendégeknek. Kü­lönösen szombaton és vasárnap lenne aktuális zenével összekötni a szórakozást. Az illetékesek fi­gyelmébe ajánljuk a kávédarálót és a kávéfözögépet. Előbbi rosz- szul darálja a kávét, utóbbi pe­dig hol működik, hol nem. ígér­tek az üzemeltetők fagylaltgépet is. Ez annál is inkább fontos len­ne, mert egész Nögrádmegyeren a kánikulában nem volt fagylalt. Még valamit. A könyveket a nyi­táskor elhelyezték a polcokon, de azóta nem cserélték. Ügy véljük, több figyelmet kellene szentelni a megyeri presszónak. — Hogy is volt az? — gon­dolkodik el Telek György, a 2. számú AKÖV szakosztály­vezetője. — A háború előtt taxisofőr voltam, aztán tűz­oltóautót is vezettem. A fel- szabadulás után mentőkocsin jártam, negyvenkilenctől pe­dig a salgótarjáni közigazga­tási pártszervezetek titkára... Kilencszázötvenkettő táján küldtek a TEFU-hoz. Telepve­zetőnek. A MÁVAUT akkor még nem tartozott hozzánk. Hogy milyen állapotok voltak akkor? Ha jól emlékszem, vagy negyven kocsink volt. Csupa veterán, háborúban megviselt géemcé. A telephe­lyünk a mostani hármas szá­mú sütöde és a vágóhíd kö­zött volt. Garázs, műhely? Fészerek. Kocsimosás a pa­takban, meg ki. hol tudta. Emlékszem, akkoriban elég sokan jelentkeztek felvételre más szakmákból. Előnyben ré­szesült, aki értett a kőműves- séghez. Tudni illik, pénzünk, építeni, nem igen volt. Ha va­laki olyan jelentkezett, aki ér­tett az ilyesmihez, úgy vettük fel: ha dolgozol egy ideig, mint kőműves, kapsz kocsit. Még most is van egy embe­rünk ebből a korszakból.., Aki először három hónapot falazott. Így épültek a műhelyek. Ismeretlen fo­galom volt a rakodógép is. Kilencszázötvenötben kaptuk az első billenős teherautókat. Hármat. Körbejártuk, úgy cso­dáltuk. — És később? — Aztán engem áthelyeztek a Belspedhez. Nagyon gyen­ge lábon állt az a cég akkor. Nemcsak ’ átvitt értelemben, de szó szerint is.. . Képzelhe­tő, világéletemben gépkocsizó voltam. Ügy helyeztek ét, hogy gépesítik a Belspedet. De az akkori divat szerint, jött egy átprofilírozás és még a traktorokat is elvitték tő­lünk Miskolcra. Maradtak a lovak. De, ha már odaküldte az embert a párt, produkálni akart, nem igaz? Hát én pró­báltam mindent. Átvettem a városgazdálkodás lovait is, vesztemre. Csupa nyüzge, pó- kos gebe. Hiába kerestem új, meg új megbízást, sehogy sem boldogultunk. A várostól, bá­nyától elvállaltuk a szemét­hordást is. Az volt aztán a jó világ. Persze a kocsisoknak. Elment a kocsis Mari nénihez: „Igaz-e, hogy ma két fuvar szemetet vittem el magától? No, ha igaz, itt írja alá”. Így ment ez. Papíron ennyi sze­metet elhordták az én embe­reim, hogy a Karancs sem magasabb. A bánya meg fize­tett, mint a füst. Még munka­verseny is volt A TEFU-nál vállalásokat tettek például az üzemanyag-megtakarításra. Mi is kiadtuk a jelszót. Per­sze, nálunk az üzemanyag a zab volt. Hogy lehet a zabból megtakarítani? Kicsaptuk a lovakat legelni. Sosem felej­tem el, egy alkalommal a ko­csisok legeltettek, jön az el­lenőrzés, hát maguk mit csi­nálnak itt, kérdezik. Csökkent­jük az önköltséget, így a ko­csisok. — Mentek-e valamire? — Eleinte nem sokra. Pa­naszkodtam is a központom­nak. Kértem, segítsenek már rajtam, ilyen gebékkel sosem lesz gazdaságos a tarjám Belsped. No, akkor engedé­lyezték is, hogy selejtezzünk, s új lovakat vásároljunk. így is történt, elmentünk a vá­sárra. Csakhogy egyikünk sem értett a lovakhoz. t De azért csak dirigáltuk az eladót, így jöttünk, volt tisztán hétszáz­ezer forint nyereségünk. Jól is jött ez a TEFU-nak, mert akkor meg az küszködött rá­fizetéssel. — Szóval a lovak kihúzták a kátyúból az autókat. — Bizony! És azóta itt dol­gozom. A lovakat kilencszáz- hatvanban adtuk el... — Mint a vállalat egyik ve. terán dolgozója, nyilván jól érzékeli az eltelt évtizedek hozta változásokat. — Hát sok mindenről le­hetne beszélni, az biztos. Fel­épült az új központi telephely.- Az én jó öreg kávédarálóm­mal hajdan elszállítottunk évente négy—ötszázezer tonna árut, most ennyi két hónap alatt lefut... Én mégis mást mondanék. Havi négyszázöt­ven óránál alább egyőnk sem dolgozott, kevesen voltunk, menni kellett. De a kocsiját, ha lavórból is, minden héten lemosta, rendbe tette minde­gyik. Mintha fegyelmezetteb­bek lettek volna, mintha job­ban szerették volna a kocsiju­kat, mint sok mai fiatal gép­kocsivezető. .. Csizmadia Géza NÓGRÁD - 1968. augusztus 1., csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents