Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-30 / 203. szám

Kemerovói album V* rArokltiin Pionírok, úttörők — üianlaiúton Két marék földet hoztak — „Üzenem Kun Béla lányának: élek!' Ezt a riportot hárman tűk ír- Filmkockák a napfényben szövődő barátságról. A salgótarjáni Üttörőházban A város. A tábor, az Arlju- találkoztunk: Szilasi András, nak (szirtisas), a vendéglátó a megyei úttörőelnökség tit- Karbarit nagyüzem úttörőte- kára, Fráter Jutka ifivezető tepe. Környezetében sok-sok ás jómagam, ök ketten fel- hasonló üzemi kezelésben levő találkoztak az éppen akkor induló pionírcsoporttál. azok­kal a pajtásokkal, akiket mi láttunk vendégül), városnézés, séta a Tom folyó partján, a Hősök Parkjában. Ezekről a helyekről már a második na­pon „hazamentek" a Szutisas idézték (könnyen ment, még pionírtábor. Azután a táj, (aborba nógrádiak ,r ■ l .ui : i __- i t i. ,t: _ <>•>-! t ■ i ° <— frissen él bennük minden mozzanat), én pedig igyekez­tem legalább töredékeiben megismerni azt a sok élménvt, amelyben a Kemerovóban járt nógrádi úttörőknek ré­amelyről sokáig azt tudtuk: rideg és kietlen, s amelyről — Sokfelé jártunk, de a leg- azt mondják a hazatértek: többet, élményben, barátság­gyönyörű. A linyejka, a so- ban mégis három várostól — rakozó. „Mi mindig énekel- Kemerovótól. Prokopjevszktől tünk.” Énekelnek, hang nincs, és Novokuznyecktől kaptuk, «ük volt. Az emlékek éleszt- de a dal szemve is vidám A Nwok ^ ti*,teletbeli getésében - megismerésében nógrádi csoport vezetője kote- po,gáralvá £ogadta a három két. fényképpel teli album es len lengő apró zászlók kozott nógrádj üttörővezet6t Pr0_ egy "rövid riportfilm is seg!- áll, beszel, körülötte ploníi ok, kopjevszkben Jelkin elvtáre. tett. Elbámultam azon a gy«r. úttörők, vezetők. Hajó? Emel- sa] találkoztak( akj üwnrfet saságon, amellyel a kemero- vény a táborban. Az alkalom: küldön Magyarországra Jel- vóiak albumokat, filmet készí- ünnepség a nógrádi raj tisz- kin egyeterni tanár egy kis ' tettek a nógrádi pajtások út- teletére. ..Többet voltam járói, a felejthetetlen, de azért levegőben, mint a földön, így rögzítve még értékesebb mozzanatokról, és az utazás végén át is adták ezeket. — Megérkezésünk az IL— 18-as óriásgépen szó szerint véve zökkenőmentes volt — emlékeznek a csoportvezetők. — Útközben, hat-hétezer mé­teres magasságban, vidámak voltak a gyerekek. . . Csak mi „szorongtunk", felnőttek. Ilyen nagy feladatot, felelős válla­lást az első órákban nem tud könnyen venni az ember. Az út: Moszkva, majd rövid otta­ni tartózkodás után Kemero- vó, ahol már vártak bennün­ket. .. Tulajdonképpen már Moszk­vában, a seremetyevói repté­ren is várták a mieinket. Két kémerovói vezető fogadta az IL—18-at. A kemerovói repü­lőtéren napfényes időben, reg­gel negyed nyolckor lépett szilárd talajra — ők úgy mondták nevetve: „hazai földre” — a csoport. A párt, a kerületi Komszomol, a szak- szervezet, a repülőtér vezetői és sok-sok fiatal vette körül a kis nógrádi küldöttséget. „A barátság — napfény” — írta testvérlapunk, a Kuzbasz, iskolai szakkör gyűjteményé­ből városi múzeumot létesí­tett. Aprólékos, tudományos munkával — és persze a fia­talok. idősebbek segítségével — felbecsülhetetlen értékű dokumentumot gyűjtött. Jel kin ma már idős ember. Vala­mikor egy padban ült, együtt tanult az egyetemen Kun Ág­nessel, a mi Kun Bélánk lá­nyával. Neki üzeni a nógrá­diakkal: — Élek, nem estem ei a háborúban! Még valami. Az indulás előtt, az utolsó pillanatban szinte futva érkezett a keme­rovói repülőtérre egy kister­metű, idős ember. Két mű­anyag zacskóban két marék földet hozott és két fényké­pet. A nógrádiakat kereste. Elmagyarázta: a kép a man- inszki állomást ábrázolja. 1918-ban ezen az állomáson ta­lálkozott a magyar vöröskaio- nákkal, ök. is a szovjethata­lomért harcoltak. A föld az egyik zacskóban onnan való. A másik kép egy emlékművet Vagy beszédet mondott, vagy ábrázol Prlsztány falu térsé_ valamelyik kemerovói barát geben> 1918. június 16_án 13 emelte a magasba. „Felölelte ^ magyar és szovjet vörös Ka­Nemzetközi randevú a sorompónál A megszokott kép fogadja A határátkelőhelyen, a híd — Lalikám üdvözlünk odaát a látogatót a Rákóczi fejede- előtt egy katona piros zászló- mindenkit. Gyula átmegy nem­iem úton. a balassagyarmati val megállásra inti a csehszlo- sokára, — így a nagynéni. Eőutcán. Sétáló nyugdíjasok, vak- lengyel és NDK-s rend- Köszönöm átadom es ne va-árló asszonvok s a leánv- számú kocsikat. Sorakoznak a Köszönöm, atadom es ne va.ano asszonyon, s a leány Warfhm.„nk skndák Simcák felejtsetek e! nagymamatol el- kollégium előtt bámészkodó Wartbuigok bKoüaK. bimcaii J s kamaszok. Kelendő az úisag Tízperces varako^s. nyílik a kern, a könyvet. A pavilonban már alig-alig fái í.y - Átmegy, gyalog. Hat ko­kapni Népszabadságot, de a dúlnak Csehszlovákia felé. Éj­jel-nappal tart az átkelés. rónáért elviszi az autóbusz többi napilapból is kevés pél- $££5* időlTözörikTnt"^ ?ú1 mot^zeJeír"-'mtndla dany van. Az éttermekben ven- iftn nvolc-tíz kocsi Most én- 1 motoiszerelo — mondja Sf*8-™*; pen Ä“k fmS búcsúzóul a nagynéni. ő<s° köíp^öírpZ feznek. A várakozás jól is jön. Csehszlovák rendszámú ko- osz közeledtét jelzik. A város Előkerül az őszibarack, a kör- csi. Középkorú férfi magyaráz varja a diakokat el. minden- te a szendvics. Egy öttagú a katonának: napi eletet. A Delicatesse bplt- csoport arról vitatkozik, meny­ban diskuralo lengyelek. Om- nyj forintja, koronája maradt. — Léváról jöttünk át. csalá­ma-ka vet kostol o nemetek. Legyei diáklány. Papája a né- dóstól. Szarvason voltunk lag* Hárpm hölgy — csehszlovákok meteknek magyarázza, hogy ziban. Egy kicsit tovább tartott — csokoládét vásárolnak, öt Bulgáriában voltak, aztán perc és a külföldiek máris in­dulnak a parkírozó helyre, a kocsikba. a a lakodalom Azt mondják már Balatonon, s megnézték Buda- meg, hogy odaát ugye nyuga- pestet is. lom van? ■ Újabb kocsisor. Köztük egy Megnyugszik, amikor felvitá- francia rendszámú kocsi. Fia- gosítást kap, hogy rend van talember ül a volán mellett, odaát. Nyílik a sorompó, újabb A márka valamilyen Noé-előtíi autókaraván indul a turisták- kiadas. A francia egyetemi A legkomolyabb perevócsik. Monostori Vologya tolmács. bennünket”. Jelvény- es rangjelzés tapasztalatcsere a kemerovói bányászstadionban. Festőművész a stadion előtt, körülötte a nógrádiak. A ba- rátkozást így kezdte: „Szjom- bathely? Da?" — Katonaként öt magyar városban járt a tona esett el a fehérekkel ví­vott csatában. A földet az egykori harctérről hozta. Az út így ért véget. A pioní­rok és úttörők kemerovói ba­rátságának diartálútja. a repülőtéri fogadtatásról szó- háború után. Kemerovóba, a ló képes ripoft fölé. Ez volt stadionba messziről érkezett, az első, ezt követte a többi Találkozni akart a nógrádiak­úttörőinkről szóló képes hír- kal Hösök n:lpja a táborban- t— . . „ Feszes, ünnepélyes a linyej­adas a Kuzbasz. Komszomol ka Katonák sorfala között és a Karbarit Üzem lapjának pionírok, komszomolisták lép­Fataki László A hét első napjának késő dél utánján a város kommunistái hall8ató . kirándulni volt Ma , . ,,, , , gyarorszagon. Vissza kell for­alapszervi taggyűléseken ta- dulnia, nem mehet át Két né_ lálkoztak, hogy megbeszéljék a met motoros, amikor megtud- csehszlovák eseményeket. A ja, hogy pár percet várakozni város üzemeiben, intézményei- kell, otthagyja motorkerékpár­ben is gyűlések voltak. A dől- ját és visszaindul a városba gőzök támogatásukról biztosi- ebédelni. Taxi érkezik. Érd,- tották az MSZMP Központi rőt hozza a nagynénit és egy Bizottságát. Több üzem távi- szlovákiai magyar fiatalembert, ratot küldött. Búcsúzás. kai. , Indulunk vissza az átkelő­helytől A rádió pontos időt je­lez: 16 óra következik. A szpí­ker közleményt olvas fel a leg­frissebb csehszlovákiai esemé­nyekről. Szokáts László „Dzsungelirtás” Rómában Hosszú évek után irtóhad- járatot indítottak Rómában a kultúra közkincseit fenyegető gyomok ellen. Elsőnek a Co­losseum épületét szabadítják meg a burjánzó gaztól egy újfajta gyomirtóval, majd be mindenhová, már a Co­losseum alapjait is megtá­madta. A régészek feszült ér­deklődéssel várják, hogy hosszú idő után első ízben láthassák teljes egészében a gyomirtó használatára sor ke­rült- volna, kézi erővel próbál­tak a vészesen előrenyomuló és a réseket feszegető zöld veszedelemnek gátat vetni, de az indák, ágak, fák ki­monumentális épületet. Rég szaggatása többet ártott, mint Caesar palotájának romjai feledésbe merült részletek és használt. A gyökerek szilár­kerülnek sorra a Palatínus hegyen és a munkák kiter­jednek az örök Város külső kerületeire. A Colosseumra sűrűn tele­pedett gyomnövények, közlük kétméteres fáik, néhány hé­ten belül elhalnak. Az el­szaporodott növényzet, amely ellenállhatatlan erővel hatolt szépségek szabadulnak ki a dán kapaszkodtak a hatal­fojtogató indák alól. .Az alag­sori folyosókat például, ame­lyeken 1900 évvel ezelőtt be­engedték a vadállatokat és a velük megküzdő gladiátoro­kat a porondra, a ma élő archeológusok még nem is láthatták. Mielőtt az újfajta vegyi más kövekbe s a növényzet gyorsabban burjánzott. mint valaha. A gyoinirtósze- lega­lább egy évre megakadályoz­za a gyomok megtelepedését. Ez alatt az idő alatt pedig betömhetik a réseket, s meg­óvják az óriás műemléket at­tól, hogy a jövőben az .»só cs a meleg károsíthassa. * hasábjain. Ahogy mondani szokás: „jó sajtója volt" a mieinknek... A képek színesek, két al­bumot töltöttek meg velük miután megnéztem a filmet is — egészen nyilvánvalóvá vált a felismerés: a fényképezőgé­pek és a filmfelvevők léncséi mindent fontósnak tartottak, mindent rögzítettek. — Ez volt az első alkalom, hogy magyar úttörők jártak kednek, vállukon vörös sza­lagokkal körülfogott hosszú, ölnyi széles fenyőhenger. Jel­kép. Az elesett hősök örök­zöld emléke. A mieink emlék­fát ültettek, emléktáblát fa- ragtak-írtak azon az emléke­zetes napon. — Ki volt a legkomolyabb" — A perevócsik... A perevócsik annyi, mint tolmács. Monostori Vologya volt a perevócsik. A tarjám fiú talán a legkisebb volt a nógrádi pajtások között. Kis Szibériában, s ott — akárcsak perevócsik — nagy feladat, nálunk — a gyerekeket ki­mondhatatlanul szeretik. — A mi megyénk hatezer kilométerre van Nógrádtól — mondta a repülőtéren V. I. Potapova, a Komszomol isko­lai osztályának vezetője —, de a távolság nem gátolja a barátságot közöttünk. Ezer komoly gond és felelősség. Nem csoda, ha a jó szemű „Kuzbasz”-nak is feltűnt, .. Ezt is nevetve, kicsit meg- hatottan mesélik: Amikor megérkeztek, az ultramodern Kuzbasz szálló­ban telepedtek le. Ott is ebé­deltek először. Megérkezés után a szálló igazgatója a pionír várja, hogy találkozzék küldöttség vezetőivel és a nógrádi pajtásaival.., gyerekek képviselőivel talál­kozott. A „magas szintű” tár- (. . .Legalább az ötszörösével gyaláson jelen voltán a sza- találkoztunk — emlékeznek az kacsok is. Magyar „főző­úttörőházban. — Sok helyre egyszerűen lehetetlen volt nem elmenni. Megsértődtek volna... Ugyanakkor elma­radt jó néhány tV-riport, rá­diófelvétel — nem értek utol bennünket a riporterek.) könyv” volt a kezükben. — Ki mit enne? Ki mit szeret? Ho­gyan szereti? — ezek voltak a legeslegfontosabb kérdések. Az ebéd mindenben „megfe­lelt” a válaszoknak Kirándulások, látogatás a kemerovói üttörőházban (ott A tarjáni pesti és a kulturált utasellátás Számos cikkünkben érzékel- elesnek attól, hogy a Pest és kettősség megértéséhez kell tettük, hogy a Salgótarján Fő Komárom megyében már igen tudni, hogy az Utasellátó nem téri vasútállomás restije és a a kulturált vendéglátás csilla­gászati távolságra van egy­mástól. Ez az álláspontunk ma is változatlan, — de szí­vesen szólunk arról, hogy erről annak sem, aki az Utasellátó Vállalatnál Nógrád — s ezen kívül Pest és Ko­márom — megye felelőse. Épen az ő, és az Utasellátó Vállalat elégedetlensége az, ami a fontos garanciák egyike az annyira szükséges további fejlődéshez. Azért további fejlődéshez, mert az előrelé­pés jelei apránként mutatkoz­nak már. A vállalat — példá­kén vigyázni, nehogy egy-egy fizetési napon késdobálóvá al­jasukon a nemes szándékkal útnak eresztett büfékocsi. Svájcban és az NSZK-ban könnyen gördülő büfépultok­kal járnak az étszolgálat moz­góárusai. Nálunk — egyelőre a kosarazás dívik. Budapest és Salgótarján között akkor ren­tábilis mozgóárust dolgoztatni, ha utanként legalább ezer fo­rintot forgalmaz. Ennek, saj­nos, csak felét érte el. Igaz, évek távlatába visszanézve le- hetlen megállapítani, hogy a forgalom kicsiny voltát az ér­népszerű gyermekmenűt fo- MÁV-vállalat. gyaszthassák, — az osztályba Sokan ajánlották, hogy a sorolástól függően hat vagy salgótarjáni restiben szüntes- het forintért. Salgótarjánból sbk meg teljesen a tömény éppúgy hiányzik a modern, ön- szesz árusitását, _ hiszen pá- ...... . kiszolgáló vasúti bisztró, hnka a fővárosi pályaudva­ri n I 3 vel“ye «mint hiányzik Balassagyar- rokon is csupán az éttermek­es Kiaterenyeról A ben kaphatóP Az utasellátó Salgótarján Fo ten állomás vállalat évente körülbelül deklődés hiánya, vagy a kíná- korszerusitese elhatározott nyolcmillió forintról mondott lat szerénysége okozta-e. A. tény. Meggyőződésünk, hogy je akkor> midőn _ a közérdek konzervipari tröszt minap ho­a megyeszékhely fejlesztését dicséretes előtérbe helyezésé- -zott határozatot arról, hogy a vei — megszüntette a sze- gyümölcslevek készítéséhez a mélyvonatokon a tömény szesz jövőben csak olyan nemes árusítását. Nem csak szerény- alapanyagokat szabad használ- telenség lenne ennek tudaté- ni’ amilyen a kajszibarack, az ban követelőzni, hanem az őszibarackfajták közül pedig a utasok érdekével ellenkező is. Champion, a Ford, az Elberta. annyira szívén viselő városi tanács a maga eszközeivel örömest támogatná, hogy a Salgótarjánba látogatók a vá­ros kulturáltságához méltó körrlyezetben ehessenek-ihas- sanak. A Fő téri resti, ahol , (ki a A restiben naponta kiadósra ul - a népi ellenőrzés javas- naponta el hektó tömény szesz . kerülő körülbelül háromezer latára intézkedett úgy, hogy zárás előtt egy órával már fogy egy kilogramm kávé mellett, s ahol a havi forga­nem mérhetnek tömény szeszt lomnak az ételforgalom még a a helyiségben. A műnkkel láttuk, egyik alkalmazott a leghatá­rozottabban visszautasított a pulttól egy ittas, félmaréknyi saját sze- tizedét sem teszi ki, — nem amint az ilyen vendéglátó üzem. Vasút­állomást nem egy-két ember­öltőre, hanem legalább száz évre építenek. Elengedhetet­blokkál tolakodó vendéget. A len, hogy az új állomás terve- kasszában visszaadták a pénzt zésénél, megépítésénél ez a az italos látogató — bár dör- mögve, de — eltávozott. Hazánkban 1950 és 1960 kö­zött megkettőződött a vasúton utazók száma, a növekedés továbbra is tart. Jogos köve­telés, hogy a mennyiségi emel­kedés minőségi gyarapodással vendéglátó helyiség modernsé­gében is kidomborodjék. blokk java hányadát tömény­re váltják ugyan, de kik?... Olyan munkásemberek, akik évtizedek óta megszokták, hogy munkaidő után igyanak egy féldecit. Fosszuk meg őket ettől, vagy kényszeresük a piacra, ahol már amúgy is túl sokan tolonganak a pálin­káért ?... Természetes, hogy a minőség javulása a kereslet növekedé­sét eredményezi. Az Utasellá­tó Vállalatnál fontolgatják, hogy kísérletként megszervez­zék-e újra a Keleti és Somos­kőújfalu között a mozgóárus­szolgálatot. A próbálkozást még az idegenforgalmi idény után is örömmel köszönte­nénk. A nagyon szem előtt levő tarjáni resti „magaslatáról” pillantottunk kissé körül. Az Kevés a remény arra. hogy Korábban javasoltuk- a tar bü,£ek°csikat állítsanak a elkedvetlenítő jelenségek mel­N°Srad megyei vonalakra. lettsokazörvendetes.Legin- pfahhr» lLb hoz7fk Egyetlen ok a sok közül: a kább az, hogy vannak, akik elobbie a peionig, így autó- MÁV negyven büfékocsijából temérdek • visszautasítás matikusan megszűnik a füs­tös „kocsmolda”. Az Utasellá­eS csak harmincnégy fut, mert a kudarc ellenére is fáradoznak párosuljon. Sajnos, egész me- £°löl nem idegen a gondolat; mélyzet. Ezen túl: gyénkben egyetlen egy Utas­ellátó étterem sincs; szűkebb kétséges, hozzájárul-e a MÁV, mert az átrendezés esetleg többi takarítására nincs sze- az utasellátás színvonalának nagyon emelésén. — b. z. — hazánkban tehát a kicsinyek lassítja az utasáramlást. E NÓGRÁD — 1968. augusztus 30., péntek 3

Next

/
Thumbnails
Contents