Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-30 / 203. szám
Kemerovói album V* rArokltiin Pionírok, úttörők — üianlaiúton Két marék földet hoztak — „Üzenem Kun Béla lányának: élek!' Ezt a riportot hárman tűk ír- Filmkockák a napfényben szövődő barátságról. A salgótarjáni Üttörőházban A város. A tábor, az Arlju- találkoztunk: Szilasi András, nak (szirtisas), a vendéglátó a megyei úttörőelnökség tit- Karbarit nagyüzem úttörőte- kára, Fráter Jutka ifivezető tepe. Környezetében sok-sok ás jómagam, ök ketten fel- hasonló üzemi kezelésben levő találkoztak az éppen akkor induló pionírcsoporttál. azokkal a pajtásokkal, akiket mi láttunk vendégül), városnézés, séta a Tom folyó partján, a Hősök Parkjában. Ezekről a helyekről már a második napon „hazamentek" a Szutisas idézték (könnyen ment, még pionírtábor. Azután a táj, (aborba nógrádiak ,r ■ l .ui : i __- i t i. ,t: _ <>•>-! t ■ i ° <— frissen él bennük minden mozzanat), én pedig igyekeztem legalább töredékeiben megismerni azt a sok élménvt, amelyben a Kemerovóban járt nógrádi úttörőknek réamelyről sokáig azt tudtuk: rideg és kietlen, s amelyről — Sokfelé jártunk, de a leg- azt mondják a hazatértek: többet, élményben, barátsággyönyörű. A linyejka, a so- ban mégis három várostól — rakozó. „Mi mindig énekel- Kemerovótól. Prokopjevszktől tünk.” Énekelnek, hang nincs, és Novokuznyecktől kaptuk, «ük volt. Az emlékek éleszt- de a dal szemve is vidám A Nwok ^ ti*,teletbeli getésében - megismerésében nógrádi csoport vezetője kote- po,gáralvá £ogadta a három két. fényképpel teli album es len lengő apró zászlók kozott nógrádj üttörővezet6t Pr0_ egy "rövid riportfilm is seg!- áll, beszel, körülötte ploníi ok, kopjevszkben Jelkin elvtáre. tett. Elbámultam azon a gy«r. úttörők, vezetők. Hajó? Emel- sa] találkoztak( akj üwnrfet saságon, amellyel a kemero- vény a táborban. Az alkalom: küldön Magyarországra Jel- vóiak albumokat, filmet készí- ünnepség a nógrádi raj tisz- kin egyeterni tanár egy kis ' tettek a nógrádi pajtások út- teletére. ..Többet voltam járói, a felejthetetlen, de azért levegőben, mint a földön, így rögzítve még értékesebb mozzanatokról, és az utazás végén át is adták ezeket. — Megérkezésünk az IL— 18-as óriásgépen szó szerint véve zökkenőmentes volt — emlékeznek a csoportvezetők. — Útközben, hat-hétezer méteres magasságban, vidámak voltak a gyerekek. . . Csak mi „szorongtunk", felnőttek. Ilyen nagy feladatot, felelős vállalást az első órákban nem tud könnyen venni az ember. Az út: Moszkva, majd rövid ottani tartózkodás után Kemero- vó, ahol már vártak bennünket. .. Tulajdonképpen már Moszkvában, a seremetyevói reptéren is várták a mieinket. Két kémerovói vezető fogadta az IL—18-at. A kemerovói repülőtéren napfényes időben, reggel negyed nyolckor lépett szilárd talajra — ők úgy mondták nevetve: „hazai földre” — a csoport. A párt, a kerületi Komszomol, a szak- szervezet, a repülőtér vezetői és sok-sok fiatal vette körül a kis nógrádi küldöttséget. „A barátság — napfény” — írta testvérlapunk, a Kuzbasz, iskolai szakkör gyűjteményéből városi múzeumot létesített. Aprólékos, tudományos munkával — és persze a fiatalok. idősebbek segítségével — felbecsülhetetlen értékű dokumentumot gyűjtött. Jel kin ma már idős ember. Valamikor egy padban ült, együtt tanult az egyetemen Kun Ágnessel, a mi Kun Bélánk lányával. Neki üzeni a nógrádiakkal: — Élek, nem estem ei a háborúban! Még valami. Az indulás előtt, az utolsó pillanatban szinte futva érkezett a kemerovói repülőtérre egy kistermetű, idős ember. Két műanyag zacskóban két marék földet hozott és két fényképet. A nógrádiakat kereste. Elmagyarázta: a kép a man- inszki állomást ábrázolja. 1918-ban ezen az állomáson találkozott a magyar vöröskaio- nákkal, ök. is a szovjethatalomért harcoltak. A föld az egyik zacskóban onnan való. A másik kép egy emlékművet Vagy beszédet mondott, vagy ábrázol Prlsztány falu térsé_ valamelyik kemerovói barát geben> 1918. június 16_án 13 emelte a magasba. „Felölelte ^ magyar és szovjet vörös KaNemzetközi randevú a sorompónál A megszokott kép fogadja A határátkelőhelyen, a híd — Lalikám üdvözlünk odaát a látogatót a Rákóczi fejede- előtt egy katona piros zászló- mindenkit. Gyula átmegy nemiem úton. a balassagyarmati val megállásra inti a csehszlo- sokára, — így a nagynéni. Eőutcán. Sétáló nyugdíjasok, vak- lengyel és NDK-s rend- Köszönöm átadom es ne va-árló asszonvok s a leánv- számú kocsikat. Sorakoznak a Köszönöm, atadom es ne va.ano asszonyon, s a leány Warfhm.„nk skndák Simcák felejtsetek e! nagymamatol el- kollégium előtt bámészkodó Wartbuigok bKoüaK. bimcaii J s kamaszok. Kelendő az úisag Tízperces varako^s. nyílik a kern, a könyvet. A pavilonban már alig-alig fái í.y - Átmegy, gyalog. Hat kokapni Népszabadságot, de a dúlnak Csehszlovákia felé. Éjjel-nappal tart az átkelés. rónáért elviszi az autóbusz többi napilapból is kevés pél- $££5* időlTözörikTnt"^ ?ú1 mot^zeJeír"-'mtndla dany van. Az éttermekben ven- iftn nvolc-tíz kocsi Most én- 1 motoiszerelo — mondja Sf*8-™*; pen Ä“k fmS búcsúzóul a nagynéni. ő<s° köíp^öírpZ feznek. A várakozás jól is jön. Csehszlovák rendszámú ko- osz közeledtét jelzik. A város Előkerül az őszibarack, a kör- csi. Középkorú férfi magyaráz varja a diakokat el. minden- te a szendvics. Egy öttagú a katonának: napi eletet. A Delicatesse bplt- csoport arról vitatkozik, menyban diskuralo lengyelek. Om- nyj forintja, koronája maradt. — Léváról jöttünk át. csaláma-ka vet kostol o nemetek. Legyei diáklány. Papája a né- dóstól. Szarvason voltunk lag* Hárpm hölgy — csehszlovákok meteknek magyarázza, hogy ziban. Egy kicsit tovább tartott — csokoládét vásárolnak, öt Bulgáriában voltak, aztán perc és a külföldiek máris indulnak a parkírozó helyre, a kocsikba. a a lakodalom Azt mondják már Balatonon, s megnézték Buda- meg, hogy odaát ugye nyuga- pestet is. lom van? ■ Újabb kocsisor. Köztük egy Megnyugszik, amikor felvitá- francia rendszámú kocsi. Fia- gosítást kap, hogy rend van talember ül a volán mellett, odaát. Nyílik a sorompó, újabb A márka valamilyen Noé-előtíi autókaraván indul a turisták- kiadas. A francia egyetemi A legkomolyabb perevócsik. Monostori Vologya tolmács. bennünket”. Jelvény- es rangjelzés tapasztalatcsere a kemerovói bányászstadionban. Festőművész a stadion előtt, körülötte a nógrádiak. A ba- rátkozást így kezdte: „Szjom- bathely? Da?" — Katonaként öt magyar városban járt a tona esett el a fehérekkel vívott csatában. A földet az egykori harctérről hozta. Az út így ért véget. A pionírok és úttörők kemerovói barátságának diartálútja. a repülőtéri fogadtatásról szó- háború után. Kemerovóba, a ló képes ripoft fölé. Ez volt stadionba messziről érkezett, az első, ezt követte a többi Találkozni akart a nógrádiakúttörőinkről szóló képes hír- kal Hösök n:lpja a táborban- t— . . „ Feszes, ünnepélyes a linyejadas a Kuzbasz. Komszomol ka Katonák sorfala között és a Karbarit Üzem lapjának pionírok, komszomolisták lépFataki László A hét első napjának késő dél utánján a város kommunistái hall8ató . kirándulni volt Ma , . ,,, , , gyarorszagon. Vissza kell foralapszervi taggyűléseken ta- dulnia, nem mehet át Két né_ lálkoztak, hogy megbeszéljék a met motoros, amikor megtud- csehszlovák eseményeket. A ja, hogy pár percet várakozni város üzemeiben, intézményei- kell, otthagyja motorkerékpárben is gyűlések voltak. A dől- ját és visszaindul a városba gőzök támogatásukról biztosi- ebédelni. Taxi érkezik. Érd,- tották az MSZMP Központi rőt hozza a nagynénit és egy Bizottságát. Több üzem távi- szlovákiai magyar fiatalembert, ratot küldött. Búcsúzás. kai. , Indulunk vissza az átkelőhelytől A rádió pontos időt jelez: 16 óra következik. A szpíker közleményt olvas fel a legfrissebb csehszlovákiai eseményekről. Szokáts László „Dzsungelirtás” Rómában Hosszú évek után irtóhad- járatot indítottak Rómában a kultúra közkincseit fenyegető gyomok ellen. Elsőnek a Colosseum épületét szabadítják meg a burjánzó gaztól egy újfajta gyomirtóval, majd be mindenhová, már a Colosseum alapjait is megtámadta. A régészek feszült érdeklődéssel várják, hogy hosszú idő után első ízben láthassák teljes egészében a gyomirtó használatára sor került- volna, kézi erővel próbáltak a vészesen előrenyomuló és a réseket feszegető zöld veszedelemnek gátat vetni, de az indák, ágak, fák kimonumentális épületet. Rég szaggatása többet ártott, mint Caesar palotájának romjai feledésbe merült részletek és használt. A gyökerek szilárkerülnek sorra a Palatínus hegyen és a munkák kiterjednek az örök Város külső kerületeire. A Colosseumra sűrűn telepedett gyomnövények, közlük kétméteres fáik, néhány héten belül elhalnak. Az elszaporodott növényzet, amely ellenállhatatlan erővel hatolt szépségek szabadulnak ki a dán kapaszkodtak a hatalfojtogató indák alól. .Az alagsori folyosókat például, amelyeken 1900 évvel ezelőtt beengedték a vadállatokat és a velük megküzdő gladiátorokat a porondra, a ma élő archeológusok még nem is láthatták. Mielőtt az újfajta vegyi más kövekbe s a növényzet gyorsabban burjánzott. mint valaha. A gyoinirtósze- legalább egy évre megakadályozza a gyomok megtelepedését. Ez alatt az idő alatt pedig betömhetik a réseket, s megóvják az óriás műemléket attól, hogy a jövőben az .»só cs a meleg károsíthassa. * hasábjain. Ahogy mondani szokás: „jó sajtója volt" a mieinknek... A képek színesek, két albumot töltöttek meg velük miután megnéztem a filmet is — egészen nyilvánvalóvá vált a felismerés: a fényképezőgépek és a filmfelvevők léncséi mindent fontósnak tartottak, mindent rögzítettek. — Ez volt az első alkalom, hogy magyar úttörők jártak kednek, vállukon vörös szalagokkal körülfogott hosszú, ölnyi széles fenyőhenger. Jelkép. Az elesett hősök örökzöld emléke. A mieink emlékfát ültettek, emléktáblát fa- ragtak-írtak azon az emlékezetes napon. — Ki volt a legkomolyabb" — A perevócsik... A perevócsik annyi, mint tolmács. Monostori Vologya volt a perevócsik. A tarjám fiú talán a legkisebb volt a nógrádi pajtások között. Kis Szibériában, s ott — akárcsak perevócsik — nagy feladat, nálunk — a gyerekeket kimondhatatlanul szeretik. — A mi megyénk hatezer kilométerre van Nógrádtól — mondta a repülőtéren V. I. Potapova, a Komszomol iskolai osztályának vezetője —, de a távolság nem gátolja a barátságot közöttünk. Ezer komoly gond és felelősség. Nem csoda, ha a jó szemű „Kuzbasz”-nak is feltűnt, .. Ezt is nevetve, kicsit meg- hatottan mesélik: Amikor megérkeztek, az ultramodern Kuzbasz szállóban telepedtek le. Ott is ebédeltek először. Megérkezés után a szálló igazgatója a pionír várja, hogy találkozzék küldöttség vezetőivel és a nógrádi pajtásaival.., gyerekek képviselőivel találkozott. A „magas szintű” tár- (. . .Legalább az ötszörösével gyaláson jelen voltán a sza- találkoztunk — emlékeznek az kacsok is. Magyar „főzőúttörőházban. — Sok helyre egyszerűen lehetetlen volt nem elmenni. Megsértődtek volna... Ugyanakkor elmaradt jó néhány tV-riport, rádiófelvétel — nem értek utol bennünket a riporterek.) könyv” volt a kezükben. — Ki mit enne? Ki mit szeret? Hogyan szereti? — ezek voltak a legeslegfontosabb kérdések. Az ebéd mindenben „megfelelt” a válaszoknak Kirándulások, látogatás a kemerovói üttörőházban (ott A tarjáni pesti és a kulturált utasellátás Számos cikkünkben érzékel- elesnek attól, hogy a Pest és kettősség megértéséhez kell tettük, hogy a Salgótarján Fő Komárom megyében már igen tudni, hogy az Utasellátó nem téri vasútállomás restije és a a kulturált vendéglátás csillagászati távolságra van egymástól. Ez az álláspontunk ma is változatlan, — de szívesen szólunk arról, hogy erről annak sem, aki az Utasellátó Vállalatnál Nógrád — s ezen kívül Pest és Komárom — megye felelőse. Épen az ő, és az Utasellátó Vállalat elégedetlensége az, ami a fontos garanciák egyike az annyira szükséges további fejlődéshez. Azért további fejlődéshez, mert az előrelépés jelei apránként mutatkoznak már. A vállalat — példákén vigyázni, nehogy egy-egy fizetési napon késdobálóvá aljasukon a nemes szándékkal útnak eresztett büfékocsi. Svájcban és az NSZK-ban könnyen gördülő büfépultokkal járnak az étszolgálat mozgóárusai. Nálunk — egyelőre a kosarazás dívik. Budapest és Salgótarján között akkor rentábilis mozgóárust dolgoztatni, ha utanként legalább ezer forintot forgalmaz. Ennek, sajnos, csak felét érte el. Igaz, évek távlatába visszanézve le- hetlen megállapítani, hogy a forgalom kicsiny voltát az érnépszerű gyermekmenűt fo- MÁV-vállalat. gyaszthassák, — az osztályba Sokan ajánlották, hogy a sorolástól függően hat vagy salgótarjáni restiben szüntes- het forintért. Salgótarjánból sbk meg teljesen a tömény éppúgy hiányzik a modern, ön- szesz árusitását, _ hiszen pá- ...... . kiszolgáló vasúti bisztró, hnka a fővárosi pályaudvari n I 3 vel“ye «mint hiányzik Balassagyar- rokon is csupán az éttermekes Kiaterenyeról A ben kaphatóP Az utasellátó Salgótarján Fo ten állomás vállalat évente körülbelül deklődés hiánya, vagy a kíná- korszerusitese elhatározott nyolcmillió forintról mondott lat szerénysége okozta-e. A. tény. Meggyőződésünk, hogy je akkor> midőn _ a közérdek konzervipari tröszt minap hoa megyeszékhely fejlesztését dicséretes előtérbe helyezésé- -zott határozatot arról, hogy a vei — megszüntette a sze- gyümölcslevek készítéséhez a mélyvonatokon a tömény szesz jövőben csak olyan nemes árusítását. Nem csak szerény- alapanyagokat szabad használ- telenség lenne ennek tudaté- ni’ amilyen a kajszibarack, az ban követelőzni, hanem az őszibarackfajták közül pedig a utasok érdekével ellenkező is. Champion, a Ford, az Elberta. annyira szívén viselő városi tanács a maga eszközeivel örömest támogatná, hogy a Salgótarjánba látogatók a város kulturáltságához méltó körrlyezetben ehessenek-ihas- sanak. A Fő téri resti, ahol , (ki a A restiben naponta kiadósra ul - a népi ellenőrzés javas- naponta el hektó tömény szesz . kerülő körülbelül háromezer latára intézkedett úgy, hogy zárás előtt egy órával már fogy egy kilogramm kávé mellett, s ahol a havi forganem mérhetnek tömény szeszt lomnak az ételforgalom még a a helyiségben. A műnkkel láttuk, egyik alkalmazott a leghatározottabban visszautasított a pulttól egy ittas, félmaréknyi saját sze- tizedét sem teszi ki, — nem amint az ilyen vendéglátó üzem. Vasútállomást nem egy-két emberöltőre, hanem legalább száz évre építenek. Elengedhetetblokkál tolakodó vendéget. A len, hogy az új állomás terve- kasszában visszaadták a pénzt zésénél, megépítésénél ez a az italos látogató — bár dör- mögve, de — eltávozott. Hazánkban 1950 és 1960 között megkettőződött a vasúton utazók száma, a növekedés továbbra is tart. Jogos követelés, hogy a mennyiségi emelkedés minőségi gyarapodással vendéglátó helyiség modernségében is kidomborodjék. blokk java hányadát töményre váltják ugyan, de kik?... Olyan munkásemberek, akik évtizedek óta megszokták, hogy munkaidő után igyanak egy féldecit. Fosszuk meg őket ettől, vagy kényszeresük a piacra, ahol már amúgy is túl sokan tolonganak a pálinkáért ?... Természetes, hogy a minőség javulása a kereslet növekedését eredményezi. Az Utasellátó Vállalatnál fontolgatják, hogy kísérletként megszervezzék-e újra a Keleti és Somoskőújfalu között a mozgóárusszolgálatot. A próbálkozást még az idegenforgalmi idény után is örömmel köszöntenénk. A nagyon szem előtt levő tarjáni resti „magaslatáról” pillantottunk kissé körül. Az Kevés a remény arra. hogy Korábban javasoltuk- a tar bü,£ek°csikat állítsanak a elkedvetlenítő jelenségek melN°Srad megyei vonalakra. lettsokazörvendetes.Legin- pfahhr» lLb hoz7fk Egyetlen ok a sok közül: a kább az, hogy vannak, akik elobbie a peionig, így autó- MÁV negyven büfékocsijából temérdek • visszautasítás matikusan megszűnik a füstös „kocsmolda”. Az UtaselláeS csak harmincnégy fut, mert a kudarc ellenére is fáradoznak párosuljon. Sajnos, egész me- £°löl nem idegen a gondolat; mélyzet. Ezen túl: gyénkben egyetlen egy Utasellátó étterem sincs; szűkebb kétséges, hozzájárul-e a MÁV, mert az átrendezés esetleg többi takarítására nincs sze- az utasellátás színvonalának nagyon emelésén. — b. z. — hazánkban tehát a kicsinyek lassítja az utasáramlást. E NÓGRÁD — 1968. augusztus 30., péntek 3
