Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-27 / 200. szám

Kik q barátok és kik az ellenségek? MOSZKVA (TASZSZ) A Pravda hétfői számában „Kik a berátök és kik az el­lenségek" címmel közli prá­gai tudósítói, V, Z?uravszkij és V. Majevszkij cikkét. A tudósítók a cikk elején ismertetnek két. majdnem egyidejűleg lejátszódott ese­ményt. Prágától nem m-ssze. egy munkástelepülés felé egy szovjet tank közeledett. A ka­nyar miatt nem látták azokat a bídnái álló férfiakat és nő­ket. akiket provokátorok ve­zényeltek ki, hogy megakadá­lyozzák a szovjet harckocsik előrehaladását. Amikor a harckocsik paracsnoka észre­vette őket, már késő volt. Egyetlen megoldást vá­laszthatott csak: a tankot a töltésről a mélységbe fordította. Andrejev pa­rancsnok, Mahotyín és Kazarin, a harckocsi ka­tonái életüket áldozták azért, hogy a hídnál állókét megkíméljék. Néhány órával később Prágában a Vencel téren a banditák két őrjára­ton levő szovjet katonát lőt­tek le géppuskasorozattal. Ez a két eset a kommunisták nagyfokú öntudatáról' és. a csehszlovák nép érdeke: ellen cselekvő orvgyilkosok aljassá, gáról tanúskodik — állapítják , meg a cikkírók. Csehszlovákia nehéz és nyugtalanító napokat él át. Az országban a helyzetet a szocialistaellenes ellenforra­dalmi elemek tombolása teszi bonyolulttá. Minden nap újabb és újabb részletek ke­rülnek napvilágra a szocializ­mus ellenségei által alaposan előkészített tervről, amely azt célozta, hogy az országot el­szakítsák a szocialista közös­ségtől és „csendesen" a kapi­talizmus útjára csúsztassak. A „liberalizálódás" zászlaja alatt .megnyitották az összes zsilipeket a szocializmus becs­mérlése és a Szovjetunió elle­ni rágalmak előtt. A cikkírók például a következőket emlí­tik: a szovjet emberek jól emlékeznek a polgárháború éveinek plakátjára, amelyen egy Bugyonnij-sisakos katona ujjával előre mutatva a kö­vetkezőket kérdezi: jelentkez­tél önkéntesnek? És íme fél­évszázad elteltével a Literarni Listy hasábjain ismét megje­lenik ez a plakát, csak épp az aláírás változott: aláírtad a „Kétezer szó”-t? Vagyis azt az ellenforradalmi platformot, amely a csehszlovák nép szo­cialista vívmányainak felszá­molására. a kommunista párt szétzúzására szólított fel. A továbbiakban a cikkírók emlékeztetnek arra, hogy az „új káderekről” szónokolva félreállították az igazi marxis­ta-leninistákat és revizionis­tákkal váltották fel őket; hogy a rehabilitálás ürügyén a valóban ártatlanul szen­vedett párttagokkal együtt „rehabilitáltak” olyan semmirekellőket is. akiket az államtulajdon megká­rosítása, erkölcstelen ma­gatartás miatt zártak ki a pártból. Az ellenforradalmi elemek alattomban bomlasztották a pártot, az államapparátust, a különböző társadalmi szerve­zeteket. megingatták a szocia­lista társadalom alapjait, elő­készítve. azt a percet, amikor a belső és külső reakció egye­sült fellépése alatt összeomol­hatott volna. A szocialistaelle­nes erőknek már,csak egy lé­pést kellett volna tenniük, hogy Csehszlovákiát a kapi­talizmus restaurálásának ör­vényébe taszítsák. Amikor a szövetséges csa­patok Csehszlovákia területé­re lépve meghiúsították az ellenforradalmi restaurátorok terveit, tüstént akcióba léper a hírhedt „állandóan működő parlament" jóval korábban létrehozott illegális része, amely a szenvedélyek, a hisz­téria és gyűlölet íelszítását tűzte ki célul maga elé. Mű­ködésbe léptek a Prága kü­lönböző részeiben szétszórt il­legális rádióadók, amelyek „megszállókról” kiáltoztak, arra hívták fel a lakosságot, hogy kezdjen sztrájkot, távo­lítsa el az utca és házszám­táblákat. mivel úgymond, le­tartóztatások várhatók. Ebben a hisztérikus lég­körben összehívták az úgynevezett pártkongresz- szust, amelynek a Szov­jetunióval és a többi szo­cialista országgal szem­ben ellenséges „dokumen­tumai’» csak olajat önte­nek a tűzre Az utcákon plakátok jelen­tek meg, amelyek a marxiz- mus-len in izmushoz hű közpon­ti bizottsági tagokkal való le­számolásra szólítanak fel és értelmetlen kirohanásokat tartalmaznak a Szovjetunió és a többi testvérország ellen. Sok embert megtévesztettek, mások pedig, akik nincsenek tisztában olyan tényekei, ame­lyeket a „liberalizált" sajtó si­keresen elhallgatott, választ várnak égető kérdéseikre. Valóban sok mindennel tisztában kei! lenni. Erre mutat, rá Ludvik Svoboda. a CSSZK elnöke is. aki Moszk­vába utazott, hogy a szovjet vezetőkkel tárgyaljon. Az idő lehűti a forró fejeket. Külö­nösen a fiatalokét, akiket hó­napokon át a nacionalizmus és „europaizmus” maszlagéval mérgeztek, hogy „eszmeileg” előkészítsék a nyugati impe­rializmus kísérletét Csehszlo­vákia klszakitására a szocia­lista közösségből. A csehszlovák fővárosban a helyzetet továbbra is megne­hezítik az orvul lövöldöző bű­nös elemek' Sok még a szenny és a piszok a Vencel téren. A város főútvonala tele van szórva provokációs tartalmú röplapokkal A Vencel téren összeve­rődött tömeget serdület- len ifjak riogatják szó­csöveken keresztül: „írók és művészek letartóztatá­sáról” terjesztenek rém­híreket. A járdákon a prágaiak szovjet katonák­kal beszélgetnek vagy vi­tatkoznak. Az ellenforradalmárok arra áhítoznak, hogy ver folyjon Prága utcáin. A szovjet kato­nák azonban higgadtak. Nagy a türelmük a csehszlovák munkásoknak is. akiknek sor­sával oly felelőtlenül játsza­doznak megvásárolható poli­tikusok és zsoldosok. De ugyanilyen határtalan a har­cosok és munkások gyűlölete a szocializmus ellenségeivel szemben — fejeződik be a Pravda cikke. A segítség őszinte és jő szándékú Nemtiben gyűlést tartottak, amelyen a dolgozók a csehszlovákiai eseményekről tárgyaltak. A résztvevők ki­fejezték: helyeslik, hogy a szövetséges csapatokkal együtt .a mágyáh haderő.-iá segítségét nyújt a csehszlovák dolgo­zóknak hazájuk, a szocialista rend védelméhez, Susán Sándor bányaalkalmazott elmondotta: — Internacionalista kötelességünk támogatást adni a testvéri szocialista ország dolgozóinak, hogy helyreál­líthassák országukban a rendet — hangoztatta. Felszólalt Fekete József nyugdíjas bányász is: — Aggódunk csehszlovák testvéreinkért. Szeretnénk ha eljutna hozzájuk a hangunk. Ne hagyják magukat fél­revezetni az ellenségtől. Nekünk már vannak keserű ta­pasztalataink ötvenhatból, hogy nem szabad az ellenség­nek hinni bármilyen álarcot ölt. Akkor csehszlovák ba­rátaink segítettek nekünk leküzdeni az ellenséget, most fogadják tőlünk el a segítséget, amely őszinte, jó szán­dékú. Jobbra fo E gyik ismerősöm mesél­te, hogy miközben ze­nét keresett táskará­dióján, váratlanul egy cseh­szlovákiai kalózadó adását si­került befognia. A közlemény, amelyet egy csengő hangú magyar lány olvasott be. vi­szonylag reálisnak, jóindula­túnak hatott; nyugalomra és mérsékletre buzdította a la­kosságot, baráti hangon nyi­latkozott a testvéri csapatok­ról . és kérte, hogy tömörüljön a lakosság a párt mögött, ha­tárolja el magát a rendbon­tóktól. Volt azonban az adás­nak egy pontja, amelyben ar­ra szólított fel mindenkit, aki a felhívást hallja, hogy tagad­ják következetesen azt az állí­tást, miszerint Csehszlovákiá­ban ellenforradalmi jelensé­gek mutatkoztak. „Hiszen ti tudjátok legjobban” — mond­ta a csengő hang —, „hogy nálunk békés munka folyt a gyárakban és a földeken, ná­lunk nem volt ellenforrada­lom, nálunk nem mutatkoztak az ellenforradalom jelei.” Tehát a közlemény szerint balra tartott Csehszlovákia, mégpedig a leghelyesebb úton. Nagyon meggyőző és szív- hezszóló szózatnak készült a kalózadón elhangzott felhívás, hatása azonban eltért a szán­dékolttól. Aligha hihető, hogy éppen Csehszlovákiában ne tudnák: milyen disszonáns hangok és mennyire ellenfor­radalmi jelek bukkantak elő. Nem hisszük, hogy mi kívül­ről többet tudunk a jobboldal tobzódásairól, mint azok, akik a párt- és a szocializmusei- lenesség légkörével lépten- nyomon találkoznak. Elvégre miért akkor a felhívás nyu­galomra biztató passzusa, ha mindenütt, minden csendes? Kiktől óhajtja magát és a felhívás szerkesztőit, no meg a lakosságot elhatárolni? T uristáinknak és üdülő­inknek kézzelfogható tapasztalataik vannak arról, hogy egyesek mennyire céltudatosan jobbra igyekez­tek irányítani az „új politika" rúdját. Egy zagyvapálfalvi munkás, aki a „meggyőzés nyomait” még ott viseli ar­cán, karján és testén, még ma is meghökkenten meséli mun­katársainak.. hogyan járt a kies és vadregényes Tátrában Egy napon megismerkedett a Csehszlovákiában élő magyar fiatalok egy kisebb esoportjá­Vasárnapi jelentés Csehszlovákiából PRÄGA, augusztus 25 A TASZSZ prágai ktilön- tudósitói jelentik: A reakciós szocialistaelle­nes erők folytatják aknamun­kájukat. megpróbálják min­den áron bonyolulttá tenni a helyzetet. Szemmel láthatóan sietnek, megkísérelnek minél több akadályt gördíteni a csehszlovákiai helyzet norma­lizálása elé. Ebből a célból az ország különböző körzeteiben, s különösen Prágában provo­kációs jellegű akciókat hajta­nak végre. A vasárnapra virradó éjjel Prágában lövöldözés volt hall­ható. A kalandorok. minden eszközt felhasználnak arra, hogy szétzüllesszek a város normális életét. Szombat éjjel sikerült megakadályozni azt a kísérletüket, hogy üzemképte­lenné tegyék a város vízellá­tását. A szövetséges csapatoknak a város legfontosabb objektu­mait őrző katonái meghiúsítot­ták a bűnös elemeknek ezt a tervét. Több kerületben fegyvere­ket — géppisztolyokat, állvá­nyos géppuskákat, páncéltö­rő fegyvereket — találtak és koboztak el­A szövetséges csapatok ka­tonái vasárnap arra kénysze­rültek, hogy feltartóztassák és ellenőrizzék a külföldi rend- számtáblájú gépkocsikat. Meg­állapítást nyert ugyanis, hogy az ellenséges elemek ilyen kocsikat használnak fegyver­szállításra. Sok provokációt, amelyek­től a szövetséges csapatokkal váló konfliktusok kiváltását remélik, maga a lakosság hárít el. így például, amikor Brnó- ban meg akarták gyalázni a szovjet emlékművet, a felhá­borodott helyi lakások gyor­san eltávolították e szégyen­letes akció nyomait. Prágában most már senki sem kételkedik abban, hogy az utóbbi napok ellenséges ak­ciói az ellenforradalmi erők hosszas és gondos előkészítő tevékenységéről tanúskodnak. A TASZSZ tudósítói vasár­nap felkerestek egy, az el­múlt napokban feliedezett és jól álcázott rádióközpontot, amelyet a szocializmus ellen­ségei használtak, akik ezekben a nyugtalanító napokban ál­híreket és rágalmakat terjesz­tenek. A rádió-diverzánsok- nak azonban sikerült elrejtőz­niük és folytatják aknamun­kájukat, nyugtalanságot és fé­lelmet keltve kísérlik megza­varni a lakosságot. Az ilyen feladat teljesítése azonban mind nehezebb a népellenes erők számára Prá­ga és más városok lakói, akik kapcsolatot tartanak a szövet­séges csapatok katonáival, meggyőződnek arról, hogy ezek a harcosok valóban azért jöttek ide, hogy segítsenek megvédelmezni Csehszlovákia szocialista rendjét, a nép vív­mányait. Több nap óta dolgozik az. új prágai televíziós adó. Az országban é® határain túl le­játszódó eseményekről a VI*.a- va-rádió is az igaz híreket terjeszti. A vasárnapi Prága utcáin nyugalom uralkodott. A város lakói gyermekekkel sétálgatnak az utcákon, bené­pesültek a .parkok és terek. Sok prágai nem titkolja meg­elégedését afölött, hogy a fő­város „megtisztul a szenny­től". Az éjszaka folyamán sok ház faláról és üzlet kirakatá­ról eltűnt a huligánok felira­tainak egy része, amelyek a szocialista országok népeit gy alázták. val. Beszélgetett velük a vi­lágpolitikai helyzetről, az 1956-os magyarországi ellen­forradalom tapasztalatairól és a szocializmus erejéről. Kicsit szabadon Lukács György em­lékezetes és ismert mondását idézte: „A legrosszabb szocia­lizmus is jobb a legjobb ka­pitalizmusnál!” Erre a fiata­lok egyike megkérdezte tőle. hogy kommunista-e Mire ő természetesen, nyíltan a kö­vetkezőket mondta: „Kommu­nista vagyok és nagyon büsz­ke vagyok rá. hogy kommu­nista vagyok.” S amitől a seb­helyek, véraláfutások és kék­zöld nyomok származnak, ezu­tán következett. A huligán­csoport váratlanul rátámadt és helybenhagyta S amikor védekezni kezdett volna, gyáván megfutamodtak. Más. Augusztus 21-én gép­kocsi érkezett át a csehszlo­vák határon. Lengyelország­ból hazafelé. Debrecenbe tar­tó magyar utasokkal. A kocsi egyik utasa, egyébként víg ke­délyű fiatalasszony sírva me­sélte. hogy a Csehszlovákián át vezető útjukon jobboldali huligán-bandák minduntalan feltartóztatták kocsijukat, hogy a karosszériát különbö­ző ellenforradalmi jelszavak­kal fessék be. Vajon merre tarthattak azok. akik megverték a kom­munistát. csak azért, mert büszkén vallotta magát an­nak? Természetesen jobbra, nagyon is jobbra! És hová tartottak azok, akik a békés átutazó turisták személygép­kocsiját ellenforradalmi jel­szavakkal szennyezték be? Nem kétséges, hogy ők is jobbra. S vajon megfékezte-e őket valaki ocsmány, szocia- lizmusellenes cselekedetük­ben? Készségesen elhisszük, hogy Csehszlovákia dolgozó népé­nek túlnyomó többsége igenis szocializmust akar, minden vágya, hogy továbbra is együtt meneteljen a szocializ­mus, a kommunizmus építé­sének útján a Szovjetunióval és a szomszédos baráti orszá­gokkal. Ez azonban nem vál­toztat azon a tényen, hogy néhány hónapja és napjaink, ban különösen nagymértékben aktivizálódnak a rendbontó, egyáltalán nem titkolt szándé­kú jobboldali erők. S aktivi­tásuk átmenetileg jóval na­gyobb. mint a jó szándékú tö­megeké. Hiszen éppen ezért került sor a Varsói Szerződés öt ál­lamának tevékeny segítségé­re, amelynek baráti és elvtár­si jó szándékait még a kalóz­adó sem merte kétségbe von­ni. H iábavaló tehát tagadni azt, ami nyilvánvaló. Ez legfeljebb azt a gépkocsivezetőről szóló anek- dotát juttatja eszünkbe, ami­kor a sofőr az indexet ugyan balra vágta ki, de jobbra fordult. Márpedig az ilyen közlekedésnek könnyen ka­rambol, vagy katasztrófa a vége. L. Gy. Az imperializmus terve nem sikerült „Csehszlovákia ma az imperialista reakció és az el­lenforradalom, illetve a Szocializmus erői közötti liarc fontos területévé vált” — mutat rá a Pravda hétfői szá­mának vezércikke­Az imperializmus nem szánta el magát arra, hogy frontális hareot folytasson a szocializmus fő erőivel és ezért arra törekszik, hogy megbontsa a szocialista közös­ség egységét, belülről ássa alá a szocialista társadalmat — folytatja a cikk. Ez volt kezdettől fogva az imperialisták stratégiája Csehszlovákia viszonylatában is. Itt azonban határozott visszautasításban részesültek a Szovjetunió és a többi szocialista ország részéről. A szövetséges államok csapatainak Csehszlovákia területére lépése ily módon a legfontosabb tényezővé vált a szocializmus csehszlovákiai vívmányai, az európai béke és biztonság megvédésében. Európa központjában meghiúsult az egyik legjelentő­sebb akció, amelynek segítségével a nemzetközi imperia­lizmus azt remélte, hogy rést üthet a szocialista közösség­ben, megváltoztathatja a nemzetközi erőviszonyokat. Az imperializmus agresszív törekvéseinek megvalósí­tása érdekében kalandokba bocsátkozik a világ különböző térségeiben. Nem szűnt meg az amerikai imperializmus vietnami agressziója. Továbbra is feszült a helyzet a Közel-Keleten. Nyugat-Némeíországban mind erőteljesebben lép fel a neofasizmus- Az NSZK revansista erői tevékenyen beavat­koznak Csehszlovákia beliigyeibe, támogatást nyújtva a szocialistaellenes erőknek. Az imperialista mesterkedések fokozódása nyomatéko­san megköveteli a szocializmus, a kommunista cs munkás- mozgalom összes erőinek, a nemzeti felszabadító erőknek aktív és egységes fellépését — hangsúlyozza a lap. A Pravda befejezésül ezeket írja: ami a szocialista országokat illeti, azok határozottan el vannak szánva ar­ra, hogy meg védelmezzék és megszilárdítsák a szocialis­ta világrendszer pozícióit, megvédelmezzék népeik vívmá­nyait, a szocialista közösség érdekeit. Minden ettől eltérő álláspont ellentmond a marxizmus-leninizmus cs a proletár internacionalizmus elveinek. IBobibi (k8,vrc‘ issiueE»l> lelepiexmlik Kiesi Hirer a :\ .1 30 aktivizálását süniéit BONN A bonni kormány immár nem is titkolja, hogy a cseh­szlovákiai helyzetet a NATO agresszív irányzatának meg­erősítésére kívánja kiaknázni. Kiesinger kancellár az egyik nyugatnémet rádiónak adott nyilatkozatában kormányának „békepolitikáj áról" elmélke­dett és kijelentette, hogy en­nek „elengedhetetlen feltétele a NATO aktivizálása és inee. rősításe". Kifejtette, hogy ,.bé- kepolitikát" csak úgy lehet folytatni, ha az NSZK tagja „egy erős Atlanti Szövetség­nek". Javasolta, hogy a NATO „legfontosabb" tagjai tartsa­nak tanácskozást, esetleg csúcsértekezlet formájában. Kifejezte azt a reményét, hogy Franciaország a most kialakult helyzetben intenzi­vebb formában fog részt ven­ni a NATO munkájában. Hogy milyen messzemenő reménye­ket fűz Kiesinyer kancellár „a NATO aktivizálásához", arra némi fér vt vet nz n ki­jelentése. h 08 V- szerinti-' a csehszlovákiai események új korszak kezdetét jelentik”. NÖGRÁD — 1968. ougusilus 27., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents