Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-19 / 195. szám
A máiban élnek a holnap gondjai A megyei pártbizottság ipari osztálya 16 kérdésből összeállított kérdőív segítségével igyekezett képet kapni, hogy a különböző műszaki és közéleti beosztásban dolgozók, miként vélekednek az új mechanizmus első jelenségeiről, hogyan ítélik meg a pártszervezetek tevékenységét, mit várnak tőlük a jövőben. A kérdésekre adott válaszokból kicsendül, hogy mindannyian sok segítséget várnak a pártalapszervezetektől. Idézünk a megjegyzésekből: „Támogatást kérünk az új mechanizmus mind eredményesebb kibontakoztatásához", „Kezdeményező készségével igen hasznos segítséget tud adni". „Az új mechanizmus célkitűzéseit politikailag jól képviseli és világítja meg". Csokorba kötve a summás véleményeket, gyakran olvashatjuk: „A pártalapszervezet tevékenységét jónak tartom". E néhány kiragadott gondolat jól bizonyítja: üzemeinkben, gyárainkban, vállalatainknál az új .mechanizmus alapvető letéteményeseként a pártszervezeteket tartják számon. Ez a felfokozott igény összefügg a vállalatok megnövekedett önállóságával. Ehhez igazodva több- helyütt bővítették a pártalapszervezetek hatáskörét. Ez a felismerés már eddig is több érdekes kezdeményezés, jó módszer szülője volt. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, az Öblösüveggyárban, a ZIM Salgótarjáni Gyáregységében és még néhány üzemünkben a pártvezetőségi ülések témaválasztása, a munkastílus finomítása nyomán több célravezető kezdeményezés bontogatja szárnyait. Mindenütt beváltak a Kérdezz — felelek, a napirend, nélküli taggyűlések, s egyéb új kezdeményezések. Mégis azt kell mondanunk: a kezdetnél vagyunk. A véleményalkotók között volt olyan, aki azt irta: „Azt várom a pártalapszervezettöl, hogy hosszabb időre szabja meg a helyes célkitűzéseket, gondoskodjon azok végrehajtásáról, rendszeres ellenőrzéséről." Ez ellenkezik azzal, amit egy másik véleményalkotó fejezett ki: csak úgy dolgozzon továbbra is, ahogy eddig tette. Anélkül, hogy vitatnánk az előbbi megállapítás jogosságát, hozzáfűzzük: nekünk, o ma eredményeiben fel kell fedeznünk a holnap gondjait. Vannak félig megoldott és teljesen megoldatlan kérdések. Az egyiket hamarabb, á másikat csak később tudjuk rendezni. Az új helyzetből fakad, hogy az eddiginél gyakrabban kell fontos és sokakat érintő kérdésekben az igent és a nemet kimondani. Az indoklásnál pedig egyöntetűen kell vélekedni az egész párttagságnak. Olyan kérdésekre szükséges választ adni, mint: meg tudunk-e élni az új körülmények között? Mit kell tennünk további gyarapodásunkért? Milyen irányban fejlődik gyárunk'! Miért igazságos, a vezetők nagyobb anyagi megbecsülése? Pártszervezeteink megnyugtatóan csak úgy tudják tisztázni a kérdéseket, ha tárgyi ismereteik vannak. A feleleteket is úgy kell megfogalmazni, hogy azok cselekvésre ösztönözzenek, sok új kezdeményezés megszületését szolgálják. S itt jutottunk el egy újabb gondolathoz. Ezt a munkát a pártszervezet minden tagjának kell végezni. Már a múltban is idejétmúlt felfogás volt, ma pedig teljesen elfogadhatatlan az a szemlélet, hogy a pártszervezet tagjai agitálnak, a kommunista és a pártonkívüli gazdaságvezetők pedig csak a termelést irányítják. Ki tudja legjobban megindokolni egy-egy intézkedés szükségességét, helyességét, ha elsősorban nem az, aki hozta, vagyis — a gazdasági vezető. Káros az előbb említett felfogás, mert egy szervesen egybetartozó állami kötelezettséget próbál mesterségesen szétválasztani. Ez nem segíti a párttagság aktivitásának kibontakoztatását. A munka első sorában tevékenykedő párt- szervezetek csak akkor képesek munkájuk hatékonyságát növelni, ha a tagság tudja: mit engednek meg az egyes rendelkezések, hogyan alkalmazta ezeket a gyár vezetősége, a hozott döntések mennyiben szolgálják a közösség érdekeit. A tárgyi ismeretek megszerzése történhet csoportosan, az alapvető azonban az egyéni érdeklődés. Egyetlen függetlenített pártvezetőtől sem lehet azt kívánni: a nap minden órájában részletesen közölje a társadalmi és gazdasági fejlődés összes variánsait. Ezért a kommunisták felfokozott érdeklődésének középpontjába az öntevékeny ismeret- szerzést célszerű állítani. Tudjuk, hogy nem valósul meg máról holnapra, de el kell kezdeni. Minél előbb, annál hamarabb érjük el kívánt céljainkat. Kettős eredményt érünk el vele: növeljük a tagság önbizalmát, erősítjük felelősségérzetüket, csiszoljuk vitakészségüket, ugyanakkor felkeltjük a tanulás vágyát, hiányzó ismereteik gyorsabb pótlására. Az új mechanizmus most bontogatja szárnyait. A sok jó mellett előbukkan egy-két elgondolkodtató jelenség is. A pártalapszervezetek feladata, hogy őszintén feltárják: jó munkából, vagy spekulációból tevődik össze a nyereség. Ki kell mondani: mit kíván a bel- és külföldi vásárló. Válaszolni kell a műszaki fejlesztésnél mutatkozó problémákra, miért esett vissza a gyártmányfejlesztés, miért késik az új termékek bevezetése. Amikor a pártalapszervezetek a „mit kíván a gyárunk léte" gondolat jegyében agitálnak, a mechanizmus teremtette új lehetőség Ismeretében a gyorsabb fejlődés mellett törnek lándzsát. Ha nem is ilyen megfogalmazásban, de alapjában ezt tükrözik a kérdőívekre beérkezett válaszok. Venesz Károly Mellettük áll a gyár PILINYBEN MINDENKI ISMERI a Salgótarjáni Öblösüveggyár nevét. Ismerik az igazgatót, párttitkárt és az üzem több munkását. Annak idején — nyolc-tíz évvel ezelőtt — az üveggyáriak jártak Pilinyben, a termelőszövetkezetet szervezni. S azóta nincs év, hogy ne keresnék fel egymást kölcsönösen, többször is. Az immár tízéves kapcsolat sokat erősödött tartalmában es sokat változott formájában. Bórák János, a termelőszövetkezet fiatal elnöke így emlékszik az első évekre. — Habár én csak ezerki- lencszázhatvankettőben kerültem a szövetkezetbe, tudomásom szerint a megalakulás első percétől elvtársi, baráti a kapcsolat közöttünk. Kezdetben még minden kampány- munka idején nagy csoportok jöttek a gyárból, hogy segítsenek a növényápolásban, betakarításban. Gépeket javítottak, anyagot szereztek a gyáriak a különböző munkákhoz... — Jelenleg ez már nem így van? — kérdezek közbe. Bórák hamiskásan elmosolyodik. — No, azért valamit mi is fejlődtünk! A hatvanas évek elején még szegény, segítségre szoruló szövetségesek voltunk, akit támogatni kellett. A helyzet hatvanötben változott meg, Én addig számítom a munkáspatronálási időszak első szakaszát. A felosztás határai, illetve ideje szövetkezetenként változnak — a megerősödéstől függően. Az addigi kapcsolatokra a politikai segítségnyújtás mellett jobbára a közvetlen fizikai tevékenység jellemző. Hasonlóan a „hőskorhoz” (az ötvenes évek elején!) amikor éneklő, jókedvű önkéntes munkabrigádok utaztak vasárnaponként a kínlódva gazdálkodó termelőszövetkezetekbe — dolgozni. Annak az időszaknak is meg volt azonban a romantikája, mint a hatvanas évek elejének, amikor az országos méretű átszervezés zajlott. — A munka mellett dúltak itt a nagy viták is — mondja az elnök. — Különösen akkor, amikor többen voltak a gyári munkások, mint a tagok a mezőn. De hatvanöttől már nem kell jönni a „mentőcsapatoknak’V. . JUHASZ ÁRPÁD PARTTITKÄR is megerősíti az elnököt. — Az üveggyáriak becsületére legyen mondva, még minden nagyobb munka előtt megkeresnek minket, felajánlják a segítséget, dehát bírja már a szövetkezet maga is... — Évenként az első látogatás alkalmával mindig megkötjük a szocialista szerződést — folytatja Bórák János. — A nyári munkák előtt pedig minden évben Csábi Imre, a gyári pártbizottság titkára és Varga Gyula Igazgató jön ki személyesen megbeszélni a tennivalókat. Persze ezenkívül több a találkozás. Részt vesznek az elvtársak a tanácskozásainkon. Előadásokat tartanak, két év óta már a gyáriak vezették a téli, háromhetes oktatást, s néha szerepet játszik másirányű segítség- nyújtás is. Ez utóbbit nem szabad félreérteni. Ugyanis a gyáriak vállalták, hogy ha szükséges, szállítóeszközökkel segítenek. Vagy az anyagbeszerzésben, a sürgős munkák elkészítésében. Erre említ jó példát az elnök. — Nemrégiben elromlott a tehénistálló szivattyúja, nem tudtunk itatni. Az üveggyáriak egyetlen nap alatt rendbe- . hozták... S hogy miért nem szabad ezt félreérteni? Azért nem, mert a pilinyiek minden szolgáltatásnak megfizetik az árát. Kétségtelen azonban, hogy a gyors segítség jól jön, és éz a lényeg! — Mi nagyon jó barátságot tartunk az üveggyári elvtársakkal — mondja az elnök. ÉS MIT MONDANAK ERRE a gyáriak? Ezt kérdezem Csábi Imrétől, a gyári pártbizottság titkárától. — Nem válaszolhatunk mást, mint a pilinyiek — mondja a párttitkár. — S ezt nem valamiféle udvariasságból mondom: a szövetkezet eredménye elismerésre méltó. Éppen nemrégiben keresett fel az üzemi nőtanács titkára, és sértetten panaszolta, hogy nem hivják őket dolgozni a szövetkezetbe. Dehát tehetünk róla, hogy most már nincs szükség Pilinyben az ilyen csoportos rohammunkára? A nagy gyár Imre bácsija így folytatja. — Érdekes,^ hogy a termelőszövetkezet megerősödése nem- hogy lefékezte a kapcsolatok fejlődését, hanem inkább íoHiúi* eddig' is sokat tanultunk egymástól A kemerovói útról nyilatkozik Matüz József, a megyei pártbizottság titkára A Szovjetunió Kommunista Pártja Kemerovó területi Bizottságának meghívására Matüz József, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkára vezetésével öttagú pártdelegáció tartózkodott Nyugat-Szibériába. Megyénk pártküldöttei hét napot töltöttek Kemerovóba. Találkoztak a pártszervezetek vezetőivel, munkásokkal, értelmiségi dolgozókkal, ellátogattak gyárakba, bányákba, mezőgazdasági üzemekbe. A pártdelegáció hazaérkezése után munkatársunk beszélgetést folytatott Matűz Józseffel a delegáció vezetőjével.- Milyen céllal indult cl a tir.iomifió? — A mostani pártdelegáció látogatásának célja az volt, hogy tovább mélyítsük a két testvérmegye között eddig is kibontakozó eredményes együttműködést, tovább erősítsük a magyar—szovjet barátságot. A ml látogatásunk is tapasztalatcsere volt a javából. Ismét arról kellett meggyőződnünk, hogy szovjet elvtársaink nagyon komolyan veszik a két megye közötti együttműködést, és bár a ke- merovói terület jóval nagyobb, mint megyénk, meggyőződésünk, hogy a kicsi sokat ta- nűlhat a nagytól, a nagy is hasznosíthatja a kis megye tapasztalatait a pártmunkában, a kulturális életben, ipari és mezőgazdasági téren egyaránt. .Jóleső érzés volt számunkra, hogy magyar felirattal köszöntöttek bennünket Keme- rovóban az újságok hasábjain. S bármerre jártunk, arról kellett meggyőződnünk, hogy hírünk eljutott Szibériába. Ke- merovói elvtársaink sokat beszéltek a salgótarjáni építkezésekről, az ipari üzemek rekonstrukcióiról, termelőszö- vétkezeteink, állami gazdaságaink eredményeiről. De ismerik kulturális fejlődésünket, egészségügyünk helyzetét. Itt kell elmondanom, hogy a salgótarjáni Bányamúzeum már fogalom Szibériában és ott, ahol a bányászat különökozta. S elsősorban tartalmában gazdagította. Mi nagy szerepet tulajdonítunk az évenkénti szocialista szerződéseknek. Ezek politikai, erkölcsi szilárdságra, az érdekek kölcsönös tiszteletbentartására, a vállalt feladatok megvalósítására ösztönöznek. Az Öblösüveggyárban példás a rend a szövetkezeti pat- ronálásban. A szocialista szerződésben rögzített feladatok végrehajtásával — illetve ennek irányításával — egy-egy személyt bíztak meg. így például Goschler Lukács a műszaki, Gémesi László az anyag- beszerzési, Godó István pedig a gépkocsi és általában a szállitóeszköz kérések, igények kielégítését kíséri figyelemmel. A gyár szocialista brigádjainak vállalásában is szerepel a termelőszövetkezetek segítése. — Más helyzet, más feladatok — jellemzi a párttitkár a tevékenységüket. — Manapság már nem munkabrigádokat kérnek, de ha valaki onnan jár be dolgozni, s ért a traktorhoz, megbeszéljük vele, hogy a fontosabb mezőgazda- sági idényekben otthon dolgozzon. A politikai, szakmai segítség egyaránt fontos. EBBEN A KAPCSOLATBAN azonban nemcsak ilyen vonások dominálnak. Gyakran látogatnak egymáshoz kölcsönösen háztűznézőbe. Hadd lássa a munkás, nem könnyű a mezei dolog, s lássa a parasztember, hogy nem irigylésre méltó a kemence mellett se dolgozni. S jó alkalmat jelentenek a közös eszmecserére az ünnepek is. A mostani alkotmány ünnepen, a kenyér ünnepén ismét meglátogatják egymást. Elvtársak, barátok — a falu és a város. Padár András sen fejlett, elhatározták, hogy a salgótarjáni mintára Bánya- múzeumot létesítenek Keme- rovóban is. — Merre jártak, milyen uzcuitikoeii, szó v Húzok' ban tettek látogatást? — Nyugat-Szibériában rengeteget lehet látni. Jó tudni, hogy milyen hatalmas ország a tni barátunk. Arról már szóltam, később még szeretnék erről beszélni, hogy találkoztunk különböző szintű pártvezetőkkel. Most azonban inkább arról a fejlődésről szeretnék beszámolni, amit mi tapasztaltunk egy hét alatt. Elmondhatom, hogy a szibériai emberek, vezetők és egyszerű munkások hallatlanul komolyan veszik a terveket. Dalokat énekelnek ezekről. Jártunk Novokuznyeck városában, amelynek ötszázezer lakosa van. Épült mellette egy kisebb város, ahol a várost építették fel, először, kulturális, egészségügyi hálózatával, kereskedelmi egységeivel. Csak ezután láttak az iparosításhoz. Ellátogattunk egy épülő hatalmas kohászati kombinátba, ahol már két hengerde működik: 14 hónap alatt építették fel a csarnokot, s jelenleg is 40 ezer ember dolgozik a kombinátban. Láttunk egy 800 méter hosszú csarnokot, teljesen automatizált hengerdét, ahol óriási termelékenységet tudnak biztosítani. Ez a hengerde világszínvonalon áll, olvasztó- kemencéjének a rajzát a japánok vásárolták meg szovjet barátainktól. Kedrovban egy külszíni fejtést tanulmányoztunk. Ebben a bányában nyolcezer kalóriás szenet termelnek. A fedőréteget 18—20 atmosz- férás víznyomással takarítják íe. A szállítás, mosás berendezései, a markológépek gombnyomással működnek. A belövői hőerőműben 4X200 megawattos turbina működik. Ennek érdekessége, hogy a hőerőmű a szenet víznyomással kapja a bányától és szárítás után jut a kazánba. Egy kilowatt villamos energia előállítása mindössze fél kopejkába kerül. Jártunk egy bányászati kutatóintézetben, ahol 700 tudományos munkatárs fejti ki hasznos tevékenységét. Meglátogattunk egy ruhagyárat is. Oda éppen akkor várták a különböző magyar gépeket, amelyeknek jó - hírük van. Az Észak--Baj dajevszkij mélyművelésű bányában három méter magas szenet fejtenek. Az 57 méteres frontfejtést hidraulikus biztosító berendezéssel látták el. Érdekes volt számunkra, hogy a szállítást itt is teljesen vízzel oldják meg. — Szólnunk kell a mezőgazdaságról is. A párt öt évvel ezelőtt határozatot hozott a baromfitenyésztés fejlesztésére. Nyugat-Szibériában ma már hat-hét óriási tojásgyár működik. A kemerovói területben egy gyárban például 35 ezer tojót tartanak. A kemerovói elvtársaink nagy erőfeszítéseket tesznek az önellátás biztosítására. Rengeteg a melegágyj termés. Alkalmazzák a fóliás sátrakat, de a legtöbb melegágyat távfűtéssel üzemeltetik. A mezőgazdaságra a belterjes, munkaigényes gazdálkodás jellemző. Hangsúlyozni kell, hogy ott elvtársaink rendkívül nehéz természeti és éghajlati körülmények között dolgoznák, nagy csata folyik a természettel. A mezőgazdaság számára alig három hónap áll rendelkezésre, hiszen Kemerovóban október első napjaiban már hó takarja a földeket. — Kérjük, szóljon legkedvesebb benyomásaikról is. — A szovjet emberek, a Szibériaiak a szó szoros értelmében rendkívül meleg szívűek, Nagy tisztelettel beszélnek a magyar pártról, annals eredNÓGRÁD - 1968. ményes munkájáról, a magyar nép alkotó tevékenységéről. Programon kívül eljutottunk Prokopjevszk melle egy to partjára. Az ott üdülő emberek tudomást szereztek rólunk. Körülvettek bennünket, érdeklődtek életünkről, munkánkról. Találkoztunk a kuzbaszi áramelosztó tröszt vezetőjével, a Szocialista Munka Hősével. Meglepően sokat tud Magyarországról. A hírközlő szervek jóvoltából a nagy nyilvánosság előtt is szerepelhetett delegációnk. Nyilatkozatot adtunk a moszkvai rádió magyar adásának, interjút készített velünk a kemerovói rádió is. Amikor pedig utunkról, a televízió félórás adást sugárzott, » szót ejtettünk arról, hogy éppen ezekben a napokban nógrádi, salgótarjáni úttörők is Kuzbasz földjén tartózkodnak, már az adás közben a telefonok sokasága érkezett a stúdióba: biztosított-e úttörőink jó ellátása, és a televízió közölje mivel lehetnének a magyar úttörők segítségére, hogy még kellemesebben töltsék el a szibériai napokat. A szibériai emberek jól ismerik megyénket, a megye hagyományait, munkásmozgalmi tradícióját, és mindjárt itt hadd tolmácsoljam megyénk dolgozóinak azt az üdvözletét, amit testvérmegyénk dolgozói küldenek a nógrádiaknak. Még valamit. Kuzbasz, Nyugat-Szjbéria fiatal települése. A legtöbb város most ünnepli fennállásának 50 éves évfordulóját. Ennek ellenére rendkívül nagy gonddal kezelik a forradalmi hagyományokat. Prokopjevszkben meglátogattuk a múzeumot. Éz a múzeum egy szakkörből alakult. Szinte expedíciókat szerveznek a forradalmi hagyományok felkutatására, megőrzésére. Beszéltünk a múzeum igazgatójával, aki Kun Béla lányával tanít együtt. Bárhol jártunk, már azzal a lázas készülődéssel kellett találkoznunk, amit Lenin 100. születésnapja méltó megünneplésére készítenek elő. A forradalmi hagyományok őrzésében van mit tanulni nekünk is. — Véleménye szerint. hogyan lehet szélesíteni a két testvérmegye együttműködését? — Tárgyalásaink során sok mindenben megegyeztünk. A párt, állami és űttörődelega- clók után a megvalósulás útján jár a két sajtóorgánum, a Kuzbasz és a NÖGRÁD együttműködése. Létre szeretnénk hozni a Komszomol- és KISZ- szervezetek találkozóját. Bővíteni kívánjuk a kulturális együttműködést elsősorban kiállítások szervezésével. Megegyeztünk abban is, hogy ellátogat hozzánk egy kuzbaszi labdarúgó-csapat. Szovjet elvtársaink felajánlották, hogy segítséget nyújt számunkra a Bányászati Kutató Intézet, ahol a szén földalatti gázosításával értek el kiváló eredményeket. Jövőre egészségügyi delegációt is várnánk. Kemerovóbáín fejlett az orvostovábbképzés. Külön bánya traumatológiai intézet is működik. Segítségük hasznos lehet a nógrádiak számára. Felajánlották segítségüket elvtársaink a pártmunka tökéletesítéséhez is. Itt különösen magas fokon áll a propagandisták felkészítésének mód,- szere, az előadásos propaganda alkalmazása. Ezekből sokat tanulhatunk. Összegezve az egy hét tapasztalatát elmondhatjuk, hogy már eddig is sokat tanultunk szovjet elvtársainktól. A két megye együttműködése, és az együttműködés további szélesítése, meggyőződésem szerint is hasznára válik mindkét népnek. Ezzel a lehetőséggel pedig nékünk élnünk kell — fejezte be nyilatkozatát Ma- túz József elvtárs. S. L. 19., hétfő 3
