Nógrád, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-18 / 194. szám

AZ OLVASÓK Lehetőséget a munkához Néhány héttel ezelőtt, augusztus 1-i lap­számunkban a fiatal mezőgazdasági szakem­berek alkalmazásának, munka- és életkörül­ményeinek problémáiról írtunk. A „Lehető­séget a munkához” című Írásunk nagy ér­deklődési váltott ki termelőszövetkezeti fia­tal szakemberek és vezetők, a mezőgazdaságot irányító szervek körében. A téma iránt megnyilvánuló érdeklődést az a nagyszámú levél is jelzi, amelyek szerkesztőségünkbe érkeztek. A beküldött írásokból bocsátunk közre néhányat ezen a helyen. Több megértést a fiataloktól Megyénk zeteiben a termelőszövetke- dunk gyakornoki bért biztosi- szakemberek szá- tani. Ha az egy év elteltével ma évről évre növekszik. Az — a gyakornoki idő után — a 1963/64-es esztendőkben átla- fiatal szakembert önálló mun- gosan 15—20 fiatal szakember kakörbe állítják, jövedelem- erkezett az egyetemekről, fel- kiegészítés címén állami tá­Mimkánk van A fiatal agrárszakemberek problémáiról szólva egyet ér­tek azzal a véleménnyel, hogy mindenekelőtt bizonyítsa a tudását, felkészültségét a szak­ember — ehhez viszont meg­bízatás, munka kell. Az egy év elteltével engem üzemgazdászi munkakörbe ál­lítottak, feleségemet — aki velem együtt végezte el a zsámbéki Felsőfokú Mezőgaz­dasági Technikumot — pedig Bérszámfejtőként alkalmazták. Munkánk van, rendezték a fizetésünket, lakásunk azon­ban nincs. Pedig a legtöbb fia­tal szakember egyik legóhaj- tottabb vágya. A szüleimmel szorongunk egy lakásban. Szerintem sok múlik a fia­tal szakember magatartásán. Nem mindig az a legdöntőbb, reimet várunk a kezdő szak­emberek iránt. Rendszeresen foglalkozzanak velük, nevel­jék, tanítsák őket. Akadnak esetek, amikor a hogy milyen végzettsége van, kezdő fiatal szakemberek igé- hanem az, hogy mennyire il­sőfokú és középfokú téchni- mogatást biztosíthatunk. Ame- nyei messze túlnőnek a lehe- leszkedik bele az üzem közös- kumokról. Tavaly már 63 fia- lyik szövetkezet lakást ad a tőségeken. Ez megmutatkozik ségébe. Hogyan tud, vagy akar tat szakember-jelölt kezdte szakembernek, s az a lakás anyagiakban, kulturális és meg szakmai gyakorlatát a átépítésre szorul, lakás rend- egyéb kívánságokban. Azon- Nógrád megyei közös gazdasá- behozatali segélyt biztosítunk, ban a fiataloknak is figyelem­gokban. Ha a kezdő szakember le Örömmel vesszük, hogy a «dtar telepedni a tsz-ben, a fiatalok — más megyebeliek íakáskölcsönakció keretében is — szívesen vállalnak mun- OTP-hitelt biztosítunk számá- kát gazdaságainkban. Ez az- ra- (Ez vonatkozik a gépko- ért is nagyon íontos, mert ná- ^ vásárlásra is.) Ezenkívül be kell venni, hogy a kíván­ságoknak, a lehetőségeknek is van határa. alkalmazkodni a munkatár­sakhoz, a munkához. Nagy szerep hárul a fiatal szakem­berre a termelőszövetkezet­ben, de az egész falu életében is. Megítélésem szerint az ag­Megyénkben a fiatal szak- rárértelmiségnek jobb a kap­emberek közül sokan már je- , emberekkel mint a lentős beosztásban dolgoznak. csolata az em Derekkel, mint a lünk kevés a szakember. Ezt letelepedési segélyt adomá- Jelentős számban vannak fő- legtöbb pedagógusnak. Éppen mind több szövetkezetben nyózunk, nőtleneknél 10 ezer, agronómusok, főállattenyész- ezért ezt a kapcsolatot kelle­értik meg, mivel mind több nőseknél 15 ezer forintot. Az tők, sőt akad köztük elnök is. ne hasznosítani a közösség és helyen tapasztalják, mit jelent idén például 14 személy részé- Nagy felelősség hárul rájuk. érdekében Én sze­a szakember tevékenysége. A re biztosítottuk ezt a segélyt. Ehhez viszont türelem, meg- z si n ■ ’ megyei és a járási tanács vb A gyakornokok több termelő- értés, az egymás iránt érzett mély szerint a varsányi üzem­mezőgazdasági és élelmezés- szövetkezetben berendezett megbecsülés nélkülözhetetlen, egység párttitkáraként tevé­Elsősorban ők mutassanak pél- kenykedem a munkám mel- dát a fiatal szakemberek , ., „ . munkábaállításában — a tér- lett’..s mindenekelőtt a fiata- melőszövetkezeti és az egyéni összefogását, egy pezsgőbb érdek összehangolásában. falusi élet megteremtését tar­Szabó János tóm feladatomnak, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának Tóth Ferenc munkatársa üzemgazdász ügyi osztályai eddig is, ezután is nagy gonddal és előszere­tettel törődnek a fiatal, kez­dő szakemberekkel. Igyek­szünk őket olyan gazdaságok­ban elhelyezni, ahol kellő fel­gyakornoki szobát kaptak. Tapasztalatom szerint a kez­dő szakemberek töbsége meg­felel a munkaterületén. Több fiatalt azonban elkedvetleníti az, hogy nem minden úgy készültségű, szakmai gyakor- van, ahogyan elképzelték, lattal rendelkező szakember Tapasztalni azonban türel- irányítja őket a gyakorlati metlenséget is a kezdő szak­munkában. emberek munkájával kapcso­A fiatal szakemberek szá- latban, mára az állam körültekintő Olyan feladatokkal kell segítséget nyújt a kezdeti idő- megbízni őket, amelyek telje­szakban. Állami támogatás- sítésének megvannak a reális ból — ha a helyzet úgy kíván- feltételei. A tsz-elnököktől, ja, akár három évig is tu- vezetőktől sokkal nagyobb tü­A pedagógusokhoz hasonlóan Amikor egy fiatal szakember kikerül az üzembe, nem a szakmai gondokkal küszködik, hanem mindenekelőtt az anya­giakkal. Sokszor bonyolítja a helyzetet az is, hogy egyes szö­vetkezetekben ellenségesen fo­gadják a tagok. „Már megint a nyakunkra ült valaki”. Pe­dig az első évben nem is a gaz­daság, hanem az állam fizeti a gyakornoki bérünket. Később meg, ha valaki a munkája után nem érdemli meg a fizetést, a szövetkezetiek elküldhetik. En­gem például most véglegesítet­tek a varsányi termelőszövet­kezetben, a gyakornoki idő le­töltése után. Beosztott agronó- mus lettem. Eddig ugyanis vol­tam minden, még „gépírónő” is. Nem tudom másutt hogy van, de gondolom, senki sem dobálhatja a kalapját a ma­gasba, mert akkora az anyagi megbecsülés. Sok termelőszö­vetkezetben egy brigádvezető is többet leap, mint egy mér­nök, aki kilenc évig tanulta a szakmát. S ezzel nem a brigád­vezetői beosztást akarom lebe­csülni, hanem az aránytalan­ságra szeretnék rámutatni. Mezőgazdasági mérnök va­gyok, s a kollégáimhoz hason­lóan a munkámmal akarom be­bizonyítani mennyit érek. Eh­hez azonban elengedhetetlenek a feltételek: munka, lakás, ét­kezés. Nehéz jól dolgozni, ha nincs lakás, ha szalonnán, meg konzerveken kell élni. Nekem szerencsém van — mondják sokan, mert a szüleimmel élek. Kétségtelen van ebben előny, de egy szűk lakásban milyen perspektívái lehetnek az em­bernek? Jó lenne, ha lehetősé­get nyújtana az állam, hogy a pedagógusokhoz hasonló felté­telekkel építkezhetnének a me­zőgazdasági szakemberek is. A nagyobb szövetkezetekben pe­dig mielőbb gondoskodjanak üzemi konyháról. A kedvezőbb feltételek közül senki sem kí­vánkozna el faluról, s sokkal kevesebb lenne a mezőgazda­sághoz „hűtlen” végzett szak­ember. Percze József mezőgazdasági mérnök Kölcsönös erőfeszítéssel A fiatal mezőgazdasági szakemberek élet- és munkakörülményei­vel kapcsolatban sokrétű feladatok hárulnak az ifjúsági szövetségre is. Az utóbbi években különböző fórumokon vitatták meg ezeket a kérdéseket, amelyeknek megoldásához a KISZ is hozzájárult. Az ed­digi eredmények azonban még korántsem elfogadhatók. A gyakorlatba kikerült agrárszakemberek többsége tagja ugyan a KISZ-nek, azonban vannak, akik eltávolodnak az ifjúsági szerve­zettől. Nagy hiba, hogy a falusi ifjúsági szervezetek nem keresik meg a fiatal szakembereket, de maguk a szakemberek sem keresik a kapcsolatot. Pedig éppen a kezdés időszakában lenne hasznos az alapszervezet, a kollektíva segítsége a gondok megoldásában. Sajnos, a fiatal szakemberek egy részére jellemző az érdektelenség is. Azt gondolják, hogy az egyetem,főiskola, felsőfokú technikum után megszűnt a kultúra, a tudomány, elveszett a baráti kör. Pedig nem így van, s mindezek jelen vannak falun is — ha nem is nagyvárosi színvonalon — de éppen ezeknek a fiatal, művelt szakembereknek lenne egyik feladatuk az értékeknek a továbbfejlesztése — igényük színvonalára való emelése. Tavaly is meghirdettük a megyében a „Kiváló ifjú mérnök és technikus’* mozgalmat. Alig egy-két fiatal szakember csatlakozott. Arra hivatkoztak a fiatal szakemberek, hogy nem kapnak megbízatást, nem bíznak rájuk feladatokat. S lám, eb­ben a nemes kezdeményezésben mily kevesen vállaltak részt! Pedig a mozgalom célkitűzései éppen az elmélet és a gyakorlat legújabb módszereinek bevezetésére, üzemi meghonosítására ösztönözne. Persze büszkélkedni is lehet. Sok KISZ-szervezet vezetőségében vállalnak már közvetlen feladatokat is a fiatal szakemberek. A palo- fcási termelőszövetkezet KISZ-szervezeteinek csúcstitkára agrárszak­ember. a diósjenői, szécsényi, homokterenyei, tereskei KlSZ-alap- szervezetek. vezetőségében különféle tisztségeket töltenek be fiatal szakemberek. De vehetjük jó példának és kezdeményezésnek a rét­sági járás ifjú mezőgazdasági szakembereinek a klubját, vagy a balassagyarmati és a szécsényi járási agrárklubokat, ahol tevékeny részt vállaltak az ifjú agrárszakemberek. Tudjuk, hogy a fiatal szakemberekkel való törődés a falusi KISZ-szervezetéknek egyik legnagyobb feladata. Nemcsak azért, mert faluhelyen a KISZ az egyetlen érdekképviseleti szerve a fiataloknak, hanem a falu társadalma iránt érzett felelősségből is. Am mit tehet egy alapszervezet húsz—ötven tagja, ha a fiatal szakember nem kö­zeledik hozzájuk? A legutóbbi tanácskozáson a fiatal szakemberek, gyakornokok által felvetett gondok megoldásából a KISZ-szervezetek is ki akar­ják venni a részüket. Ehhez azonban nemcsak a kollektíva elvtársi, baráti közeledése keli, hanem az egyéneké is. Ügy érzem, így igazságos! Mede Tivadar a megyei KISZ-bizottság parasztitjusági felelőse Mógrúdi kamera „LEEMELTÉK”. Ülünk a Salgó presszóban. Éjfél van. Ba­rátom azt mondja, ez már az új mechanizmus. Mondom, ez nem lehet az. Akárhogy számolom, a kis konyak 7,40, a gin 5,90. Nem lehet, hogy a ginből több mint egy cent, a konyak­ból legalább egy cent hiányozzon. Ezt bizony szaknyelven: „leemelték”. Kérdezzük meg. — Kérem, előfordul (!?!) — mondja a pult mögött a hölgy. — Nem én adtam ki. A felszolgáló, még szerencse, a reklamálásra leemeli aszta­lunkról a poharakat és bocsánatot kér. Mint mondja, észre kellett volna vennie. Mi kérünk elnézést, hogy észrevettük. KÉNYELMES ÉLET. Óriási kartondoboz. Két hölgy cipe­li. Ötméterenként megállnak. Izzadnak. Az egyik megtörli homlokát. A másik vörös tenyerét mutatja. Felveszik a do­bozt, tovább viszik. Utánuk nézek. A dobozon felirat: Ké­nyelmesen élhet, dolgoznak a gépek! A RÍMFARAGÓ. — Vendégkönyvünk tele van hálatelt sorokkal — dicsekszik Somoskőújfalun a „Bambusz” üzletve­zetője. — Lapozgatom a könyvet. Az egyik oldalon ez áll: „Vérpiros rózsák itt nem nyilának, Mégis boldog vagyok a bambuszok alatt. Boldog vagyok, mert magamat jól érzem, Rád is költöttem én Bambusz minden pénzem.” Milyen szép az élet. A boldogság, kis szobák helyett a presz- szóba költözött. (?!) VERSENYBEN VANNAK. Pásztó, 27-es tej bolt. Itt szok­tam. tejfelt enni. Két decit kérek. A poharat félig kapom. Gyanús az ügy. Elfogyasztom. Kérek még két decit, de ezúttal a másik hölgytől. A pohár tele van. Reklamálok. — A második pohárnál pótoltuk az elsőt — mondja az eladó. Indulok. Zsebregyűröm a kiflihez kapott papírt. Az üzlet­ben nincs szemétkosár. A földön sajtpapír, üvegfedők, A fa­lon felirat. Kiváló bolt címért szocialista munkaversenyben vannak az eladók. A FŐNŐK VÉLEMÉNYE. — A helyiség hangulatos, ké­nyelmes. Fiatalok is vannak itt szép számmal. Talán rendsze­ressé kellene tenni hetenként az összejövetelt? Fórum-presz- szóra gondolok. Érdekes programmal, szeszmentes napok­kal ___ — Ugyan — legyint a főnökj — Jó ez úgy, ahogy van. Ma­radjon ez csak rum-presszó. Sz. L. K a v e Ne várjanak tőlem új dolgot. A kávéról nálunk nehéz, talán lehetetlen is, igazán újat mon­dani. Minden lényegest tudunk róla: hogy hol terem, hogy ele­inte zöld és csak később, a pörköléstől lesz sötétbarna. A szemeket azután meg kell őröl­ni, forró vízzel-gőzzel ügyesen elegyíteni, mert ez a legfonto­sabb. Az elegyítés. Ettől lesz a kávé „presso”, vagy „törökös”... A kávénak történelme van. Vagy pontosabban: az ember­nek van történelme, s abban fontos szerepet tölt be a feke­te lé. Szerep, ember, kávé so­kat változott az idők folyamán. Cikória, Frank, kapuciner — az olcsóbbak, az ártatlanabbak. Régi napsütötte vasárnap reg­gelek tejjel kevert, cukrozott itala, hozzá a nagy szelet lyu­kacsos kenyér — ez a gyer­mekkor. .. Sistergő olasz gé­pek, az első presszók, az első kávé, vagyis az első két ■ dup­la, amelyet valamikor, valahol, valakivel, az Elsővel megit­tunk. Ki emlékszik pontosan? Azután már könnyen jött a többi, a napi két-három, a na­pi négy-öt-hat, a tengernyi. A kávé nem ital. A kávé szokás. És a lejtőn nem lehet megállni. Szófiában sok pénzt költöt­tem arra, hogy felfedezzem, hol főzik a legjobbat. Tucatnyi restaurantba betértem, lavór- nyi rossz löttyöt megittam, két -kézzel szórtam a sztotinkát, a bolgár fillért. Azon a pénzen, amit így elkortyoltam, mások két pár kesztyűt vettek. Ott ol­csó és jó a kesztyű, viszont drága és rossz a kávé. Az egyik helyen Bakony főzőt találtam. Elégedetten dörzsöltem a ke­zem — nem volt hiába, ez igen, ez Bakony! — és a végén kese­rűen kanalaztam a zaccot. Nem a gépen múlik. Nem a kávén múlik. Az emberen, a módsze­ren múlik. Azon a bizonyos elegyítésen, átcsurgatáson-csö- pögtetésen, de ezt is tudja min­den kávéivó minálunk. így mondjuk: ideges korban élünk. És hogy megmaradjunk korszerűnek — koffeint hörpö- lünk. Tárgyalni, barátian be­szélgetni, vitatkozni, értekezni, dolgozni, szeretni, szakítani, kibékülni, ismerkedni, háza­sodni, elválni, búcsúzni, felej­teni és emlékezni — kávé mel­lett tudunk. Es jönnek az újabbak. A csá­bító feketék. Megszűnt a kávé egyhangú uniformizáltsága, megjelent az Omnia („Az ön kávéja!” — szól a reklám), s most itt az — Amigo is! Ez Rossz tapasztalatok — hasznos tanulsággal Nem igaz, hogy a városi születésű ember nem tud beleillesz­kedni a falu életébe. Én fővárosi vagyok, de úgy érzem, ma­guk közé fogadtak a szécsénkeiek. Igaz, Felsőpetényben kezd­tem a gyakornoki évemet, de onnan jobbnak láttam eljönni, elviselhetőbb körülmények közé. Amikor Felsőpeténybe ke­rültem, ígértek kastélyt, nagy fizetést, szép tájat, amiből vé­gül csak az utóbbi maradt meg. A felsőpetényi hónapoknak van azonban hasmos tanulsága is — nemcsak rossz emlékek; Rájöttem, hogy emberséges szóval sokra lehet menni. Az egy­szerű emberek hálásak a jó szóért. S nélkülük, az ő köz­reműködésük nélkül nem értünk volna el eredményeket a munkában. A munkámat azonban akadályozta egyesek szakmai félté­kenykedése, a vezetés szervezetlensége, az elnökváltozások. De mindez csak azért érdemel említést, mert egy gyakornok csak akkor fejlődhet, gyakorolhat, ha szilárd a vezetés, jóin­dulatú, tapasztaltabb emberek között dolgozhat. Nem jó, ha a fiatal szakembert nem bízzák meg munkával, de az sem jó, ha egy-két hónap után vezető állásba teszik. A szécsénkei termelőszövetkezetben más a helyzet. Ügy fogadtak, mint egy családban. Rendes helyen lakom, gondos­kodnak rólam, így minden időm a munkának szentelhetem. Főagronónussi beosztást kaptam. A bizalmat ambícióval, ered­ményekkel szeretném meghálálni. Gyöngyösi István mezőgazdasági mérnök 4 NÓGRÁD - 1968. augusztus 18., vasárnap Kemping a javából ■ jajon kinek a kávéja? Az új csomagolás előkelőén „veri” a többit, beleértve az. „Ön kávé­ját” az Omniát is. A hajlított tetejű tasákokon romantikus külsejű hölgy várja, hogy bir­tokba vegyük. A salgótarjáni Csemegeüzlei bemutatót rendezett az Amigo tiszteletére. Meghívtak engem is, de sajnos más dolgom volt. Később mégis betértem, meg­ittam a napi ötödiket, a szoká­sosból. Még tartott a bemutató. A kisasszony, félkörben, öt amigós poharat helyezett a tál­cára, a poharak tetejére legye­ző alakban terítette a kanala­kat. Nekem, a szokásoshoz el­felejtett kanalat adni. Megér­tettem. Az ember legyen sze­rény, ha a sztár közelébe ke­rül. Különben az Amigo nagyon csinos. Kortyoltam a magamét, de közben már egymásra ka­csintottunk. — Látja kartárs, így lépést tartunk a haladással!... P. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents